Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1968* JANIT AR 7., VASARNAP ált c <L?íírlar> Magyar-kubai kereskedelmi tárgyalások Budapesten megkezdődtek az 1968. évi magyar—kubai árucsere-forgalmi megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalások. A megbeszéléseket magyar részről dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, kubai részről a tárgyalásokra hazáinkba érkezett Her- minio Garda Lazo külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti. MEGHÍVÓ TOliRS-BOL A franciaországi Tours-ból kézbesített meghívót a posta Petrovics Emil Kossuth-dfjas zeneszerzőnek: felkérték, hogy vállaljon részt a 13. tours-i nemzetközi rövidfilmfesztivál zsűrijének munkájából. A fesztivált január 23-a és 28-a között rendezik meg. Dzsesszverseny - idén is A Magyar Rádió zenei főosztálya, az elmúlt évhez hasonlóan, az idén is versenyt rendez az ország legjobb dzsesszegyütteseinek részvéteiével. A jelentkezéseket 1968. február 1-ig írásban kell a Magyar Rádió címére beküldeni, s a borítékon kérik feltüntetni, hogy „Dzsesszverseny”. A jelentkezés alkalmával közölni kell a versenyre benevező együttes nevét, működési helyét, megalakulásának időpontját, tagjainak névsorai, hangszerét, az együttes vezetőinek nevét, lakcímét (és telei onszámát), valamint műsorát is. A 20 perces műsorban feltétlenül szerepeljen magyar kompozíció is. A pénteki premier margójára A hatodik adásnap pénteki premierjén a többi műsorna- pokfoan megszokott forgalmat bonyolította le a televízió ügyelete. Amint elmondották, az új műsomap belépésével — magával a ténnyel — mindössze egy telefonáló foglalkozott Az Operaház dolgozói nevében kérte, tegyék át a hatodik adásnapot hétfőre, mert akkor a dalszínházban szünnap van, s így az ott dolgozók is láthatnák a műsort HETI KOMMENTAR Pistike tudja... Megint egy levél, az oly ismertek, s tegyük rögtön hozzá, az olyannyira megunlak közül. Pedig nem névtelen levél, ott a pontos név, cím, mégis, elolvasása után jogos a bosszúság. Mama írta a levelet, csemetéje, ahogy ő nevezi, „Pistike” érdekében, aki a technikum második osztályát végzi Vácott, s aki „tudja”, hogy most, a szünet lejártával egy-két tantárgyból gyengécske jegyet kap majd a félévi értesítőben. Pistike tudja... Es tudja, természetesen azt is, hogy nem azért kapja a gyengécske jegyeket, mert rosszul felelt, mert nem jó dolgozatot írt, mert lusta volt a tanuláshoz, avagy —, mert ilyesmi is megtörténhet — nehézkes a feje, lassabban csöpög bele a tudomány, hanem... Itt következnek a mama vádjai, valami elképesztő bőséggel, áradással. A csemete sugallta vádak bősége elképesztő csak, tartalma korántsem. A pikkelő és Pistikére utazó tanárok oly közismert típusán kívül szerepel ebben az ágy fölött függő szentkép („bizonyára látta a családlátogatáson ittjárt osztályfőnöke”) éppúgy, mint az ajándékba vitt liba, melyet „jól tudom én, kik dugdosnak” a tanár urak hóna alá... Fölösleges is folytatni L.-né levelét. Az abból áradó rosszindulatnál csak egy valami nagyobb. Nem röstell- jük leírni: a primitívség. Lehet, hogy L.-né iskolázott úriasszony, lehet, hogy kitaníttatott ilyen vagy olyan származású lány, de amit leveléből kiolvashatunk, az minden bizonyítványnál többet mond róla. Iskolái, választékos stílusa, hibátlan helyesírása ellenére L.-né megrekedt a szellemi lét valami olyan kezdetleges színvonalán, melyre aligha érdemes többet vesztegetni, mint némi sajnálatot. Azazhogy... Sajnos, L.-né nincsen egyedül. Es ezért nem elegendő a sajnálat, a legyintés. A kicsinyes vádaskodás, a sanda gyanúsítgatás okkal-joggal irtott dudva a közélet minden területén. Mégis, az iskolák esetében súlyosabban esik latba. Mert nem felnőttet-febiéttel, hanem tanulót-tanár- ral állít szembe; nevelőt a nevelttel. Pedagógiai katasztrófával ér fel egy-egy gyermek sorsában a mama ma jóm- szeretet-e, kritikátlan hiszékenysége, a „majd én elintézem ezt a te tanárodat” stílusú helyeslése. Pistike és a Pistikék ugyanis soha és semmikor nem kényszerülnek arra, hogy számot vessenek önmagukkal, hanem újra és újra másokban, tanáraikban keresik a hibát. Azután majd a főnökükben, a munkatársukban, a feleségükben, a barátjukban, mindenkiben, csak önmagukban nem. Mert Pistike és a Pistikék fölépítenek maguknak egy világképet, amelyben minden rossz, veilük ellenséges, s ők csak a jók, a szeretetre méltók, a hibát nem vétők, a feddhetetlenek. Messzemenő következtetés lenne? Aligha hisszük. A gyermekkori élmények, emlékek, s nem utolsó sorban a neveltetés, kitörölhetetlen nyomot hagy a felnőtté érő emberben. István, aki Pistike volt, István korában is „tudja”, akárcsak Pistike korában, hogy vele kiszúrnak, vele a világ bánik rosszul, őt nem becsülik meg, neki kevesebb fizetést, kisebb rangot adnak ... Pistike tudja; a mama is tudja. Megállíthatatlannak tűnő körforgás ez, az önmaguk által mártíroknak kikiáltottak újra-termelődése.- Társadalmi nagyságrendű kérdés! Es ennek megfelelően kell bánni vele. No meg a — Pistikékkel ... Krónikás Vasárnapi beszélgetés egy járási titkárral ARIK A PRINCET FORGATTÁK Négyéves a MAFILM katonai stúdiója A stúdió elsődleges feladata a hadsereg állományának katonai, politikai nevelése, de Napirenden: az osztályozás A pedagógus-továbbképzés reformja Még ebben az esztendőben napirendre tűzik a pedagógustovábbképzés jelenlegi rendszerének korszerűsítését. Azt tervezik, hogy a pedagógus- képző intézményekre bízzák a továbhképzésd feladatok ellátáséit is. Előreláthatólag 1969- től fokozatosan térnek majd át ennek megvalósítására. Változást jelent, hogy az új rendszerben differenciáltan, kategóriánként kerül sor a pedagógusok továbbképzésére. Más-más oktatási formában vesznek részt az igazgatók, a felügyelőik, az iskolai szakmai munkaközösségi vezetők, a vezető óvónők. Ugyancsak helyet kapott a pedagógiai intézet ez évi tervében a tanulók osztályozásának, értékelésének vizsgálata. A kutatómunka arra irányul miképpen lehetne a reálist leginkább megközelítő, a gyermek teljesítményét sokoldalúan tükröző értékelési, osztályozási rendszert kialakítani. Holnap már vár az iskola egyre több olyan filmet készít, amely a polgári közönség számára is élvezetes, tanulságos. A MAFILM katonai stúdiója az eltelt négy év alatt a Néphadsereg Híradó mellett 27 katonai oktatófilmet, 41 dokumentumfilmet, 5 kis játékfilmet készített, s ők forgatták a televízióval közösen a 13 részes Princ-so- rozatot is. Több díjat nyertek külföldön, s idehaza is. A miskolci rövidfilmfesztiválon Vádbeszéd című filmjük elnyerte Miskolc város díját. A stúdió filmjei rendszeresen szerepelnek a mozik műsorán. Mondanivalójukat a modem dokumentumfilm eszközeivel néha még kissé patetikusan, de mindenesetre igényesen, formailag is, tartalmilag élvezetesen, hatásosan adják elő. Ez évben újabb 10 doku- roentumfilmet forgatnak majd. A járás az ország fontos közigazgatási, politikai és gazdasági egysége. A szobi járás egy a 120 járás között. A járási pártbizottság titkárát Proxies Ilonának hívják. Provics Ilona tíz éve áll a Szobi Járási Pártbizottság élén. • Mióta tagja a pártnak? — 1942 óta. • Elmondaná, hogyan és miért kapcsolódott be a munkásmozgalomba? — Közvetlen hozzátartozóim a mozgalomhoz közelálló munkások voltak. • ön eredetileg hova valósi? — Mi eredetileg alföldiek vagyunk, de otthon olyan volt a nyomor, hogy ahogy nőttünk, úgy jöttünk fel Budapestre. És mindig volt hely a számunkra, pedig rokonaink szo- ba-komyhás lakásokban laktak. Volt egy nagynéném, özvegyasszony, akinek hat gyereke volt, mégis általában 2—3 rokongyerek szállt meg nála. így éltünk. Ha elvégeztük az imasiskolát, ha már jobban ment, akkor kivettünk egy albérleti szobát. Én a bőrdíszműves szakmát tanultam. A nővérem és a sógorom pedig elvittek a bőrös szakszervezetbe. • Ez mit jelentett? — Nem azt, hogy akkor már tudatosan részt vettem a mozgalomban. Mint minden fiatal, én is keresltem a szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. És akkor ennek egyik lehetősége a munkásklubokban, az ificsoportokban voiit. De szerencsésnek mondhatom magamat, mert a kirándulások közben, nagyon szerettem túrázni, olyan tanítómesterek nyitogaitták a szemem, mint Richmann Sándor, akit, sajnos, kivégeztek, Fáy Bori, Fehér László, de még sorolhatnám a neveket. Tisztává és érthetővé tették számunkra az akkori politikai helyzetet, érthetővé tették, hogy ha a munkásosztályhoz tartozom, akkor szükségszerűen szembenállók az uralkodó osztályokkal. Egyáltalán, tisztázódott, mi is az. hogy osztály... És kisebb megbízatásokat is kaptam. Fiatalokat szerveztem a szakszervezetbe, üzemi agitációra jártam, és Népszava-előfiaetőket szereztem. Akkor mindezt még nem tudatosán. Romantikus, szép dolog volt, egyszerűen ezért 1941-től azonban már komolyabb munkával is megbíztak. • Milyen munkával? — Gyűjteni a lebukott elvtársaknak. Előkészíteni az 1942. március 15-i tüntetést. És mint később megtudtam, ekkor lettem a párt tagja Is. • Hogy-hogy? Erről csak később szerzett tudomást? — Igen. Richmann Sándor megkérdezte, hajlandó lennék-e nagyobb feladatokat vállalni. Nem mondta meg, hogy milyen feladatokról van szó, ezt így diktálta az illegalitás törvénye. Én nem is kérdeztem, csak annyit mondtam, hogy hajlandó vagyok. Akkor döntötték el egy sejtülésen, hogy felvesznek a pártba. De erről én nem tudtam. • És milyen nagyobb feladatot kapott? — 1942-ben már semmilyet, mert június 1-én, éppen a húKivéteJes szünidő volt ez a F mostani a ceglédi Kossuth Gimnázium portáján. Cj épülettel bővült a régi intézmény, 6 hétfőtől megnyitja kapuit a nyolc tantermes, szertárakkal és tornatermekkel ellátott épület. A kisdiákoknak volt miben segédkezni: tisztították az ablakokat, törölték a padokat, szállították a bútorokat. De hát ki nem vállai szívesen önkéntes munkát — még a téli vakációban is —, ha cserébe az eddiginél szebb iskolát kap. De holnap megkezdődik a tanítás minden iskolában, s a nap eseménye lesz a félévi értesítők kiosztása. Foto: Gábor szadik születésnapomon lebuktam. • Hova vitték? — Az Andrássy laktanyába. És ez volt az a hely, ez volt az az idő, amely véglegesen eldöntötte a sorsomat. Itt döbbentem rá, mi a mozgalom célja és értelme. Itt jöttem rá, miközben végig kellett néznem, hogyan kínozzák társaimat, hogy amit addig tettem, az kevés, annál sokkal többet kell tennem, és csak ezeknek a megvert, megkínzott, tiszta embereknek a csoportjához tartózhatom. • önt is megverték? — Azt hiszem, anélkül, hogy megverték volna, senki sem került ki az Andrássy laktanyából. Az ember nem tudja pontosan, hogy mikor tisztességes és mikor nem, ezt másaknak kell eldönteni. De azt hiszem, hogy tisztességesen viselkedtem. • Miben volt mérhető a tisztesség vagy a tisztességtelenség? — Abban, hogy körülbelül mindenki tudta, hogy ki volt az, aki lebuktatta. Tisztességes volt az, aki nem buktatott le másokat, és igyekezett enyhíteni a bent levők sorsán. Amikor kiszabadultam, rendőri felügyelet alá helyeztek. Jó néhány ismerősöm illegalitásba ment akkor, én viszont még egy ideig a saját nevemen tevékenykedtem, a szakszervezetben. De 1944 októberében én is illegalitásba mentem. Egy elvtársammal jól körülnéztünk Budapesten, és az volt a feladatunk, hogy bizonyos információkkal átszökjünk a frontvonalon a szovjet csapatokhoz. Ez meg is történt. • A felszabadulás után mit csinált? — Kéthetes pártiskolára küldtek, majd behívattak a pártközpontba, és közölték velem, hogy elküldenek Enying- re járási titkárnak, őszintén szólva, azt sem tudtam, hol van Enying. El sem tudtam képzelni, mit jelent járási titkárnak lenni. De meggyőztek róla, hogy el kell vállalnom, és másnap el kell indulnom. • Másnap? — Akkor nem volt hosszas töprengésre idő. Másnap reggel kopogtattak, és megjelent négy ember, vállukon gurtni- val. Még szólni sem tudtam, már vitték is a nővérem szekrényét Alig tudtam meggyőzni őket, hogy tegyék vissza, mert nekem csak egy fabőröndöm van. Azzal a ládával érkeztem Enyingre. Hát meg kell mondani, hogy nem nagy örömmel fogadtak. Ügy néztek rám, mint tyúk a piros kukoricára. Egy idős élvtárs azt mondta: „Ide figyelj, te kislány, hát innen férfiak is megszöktek már, mit akarsz te itt? Menj el innen, mert mi azt nem tűrjük el, hogy nekünk fehémép parancsolgasson.” Mondanom sem kell, hogy maradtam. Hónapokig kínlódtam, de végül megszerettük egymást. • És most milyen egy női vezető helyzete? — Ma sem sokkal könnyebb. Amikor tíz évvel ezelőtt idekerültem, akkor kicsit úgy tették fel a kérdést az elvtársak, hogy mást nem talált a párt? Nekünk már csak egy nő jut? Az 1959-es pártértekezlet előtt én kaptam a legtöbb ellenszavazatot Ahhoz, hogy elismerjenek, többet kellett dolgoznom, mint egy férfinak. De azóta egyetlen ellenszavazatot sem kaptam. Azt hiszem, rájöttek az emberek: nem az határozza meg, milyen járási titkár valaki, hogy nő-e vagy férfi. • Milyen ügyekkel foglalkozik a járási titkár? — Attól kezdve, hogy értelmezni kell és végire kell hajtani saját területén a párt határozatait, az államügyefcig és a családi ügyekig — mdnden- neL • Előfordult már, hogy egy pá -(határozattal nem értett egyet? — Nem. • Miért? Ez nem lehetséges? — Az ellenforradalom előtt előfordult. De azóta csak azt tudom mondani a határozatokra, hogy jók, még akkor is, ha első olvasásra valami tisztázatlannak vagy lehetetlennek tűnik. Aktuális példa a termelőszövetkezeti vezetés önállóságára vonatkozó határozat. Őszintén szólva, mi nem bíztunk benne, hogy a termelőszövetkezetek vezetői elég érettek az önálló vezetésre. De a határozatot végrehajtottuk. És mit mutatott az élet? Azt, hogy a termelőszövetkezetek vezetői az önállósággal helyesen tudtak élni. Még akkor is így van, ha akad néhány ellenpélda is. • A vezetőket gyakran „félretájékoztatják”. Erez ilyen tendenciát munkája során? — Igen, de mindinkább csökkenő mértékben. A hibák kozmetikázása olyan, mint a hólabda. Itt, a járásban még csak egy kis hógolyó, de lavina is lehet belőle... Ezért úgy kell dolgozni, olyan kapcsolatot kell kialakítani az emberekkel, hogy a vezetőket mindig a valóságos helyzetről tájékoztassák. A másak módszer, amivel meg lehet akadályozni a. félretájékoztatást: ha megérzi a vezető, hogy valami nincs rendben, ha megérzi, hogy valamit kozmetikáznak, akkor menjen ki, és győződjön meg saját szemével a valóságról. Én türelmetlen ember vagyok. Haragszom a hibákra és a hiibák elkövetődre. De azt is súlyos hibáinak tartam, ha minden hibát megtorlás követ. Ugyanis ezzel elvesszük az emberek kedvét attól, hogy más esetben őszinték legyenek. A legfontosabbnak azt tartom, hogy bízzunk az emberekben! Ha az embereit érzik, hogy hízunk bennük, ez lekötelezi őket. Én nagyon ritkán csalódom az emberekben. Talán azért, mert bízóin bennük. • Elégedett embernek tartja magát? , — Egy ember önmagával soha nem lehet elégedett. Sokat vitatkozom magammal, sokat győzködöm önmagamat. Sokszor kételkedem a képességeimben, sokszor kételkedem módszereim értékében. Mikor lehet egy ember elégedett? Talán akkor, ha egy kitűzött célt elért. Ha úgy érezheti, hogy ő is hozzájárul valamihez. Akkor következhet a megelégedettség, ha befejeztünk valamit. De van a pártmunkában valami, ami befejezettnek mondható? Mert abban, amit befejezettnek vélünk, benne van az új is, a megoldásra váró új probléma! Egy megkezdett és igen nagy feladat előtt áll a párt. • Nem haragszik, ugye, ha most a magánéletéről kérdezem? — Van egy kislányom. Tizennyolc éves. A pápai Húsiparnál dolgozik, és esti tagozaton végzi a gimnázium harmadik osztályát. A férjem itt dolgozik a határőrségnél, egységparancsnok. Édesanyám is velünk éL Ismerem mindazt a problémát és gondot, ami egy háziasszonyra hárul, ha normálisan akarja ellátni a családját, mivel a saját sorsomon is érzem a bevásárlás, a házimunka gondjait. És mivel magam is anya vagyok, el tudom képzelni annak az asszonynak a helyzetét, aki három-négy gyermeket nevel, és eljár dolgozni. Mindezt azért mondom és hangsúlyozom, mert jelenleg munkánk nagyobbik felét az ipartelepítés szervezése teszi kn. Ugyanis egy felmérésből kiderült, hogy a járásból 9000 ember jár el dolgozni. 1 emberre átlagban napi 5 óra 20 perc utazási idő jut. Elképzelhető az érintett családok helyzete ... Szeretnénk hozzásegíteni a megoldáshoz. • Milyen személyes vágyai vannak? — A legfőbb vágyam: legalább olyan békés tíz év, mint az utóbbi. És az, hogy megszűnjenek a háborúk. Ez ugyanis a feltétele, hogy céljaink megvalósulhassanak! Nádas Péter 1
