Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
4 1968. JANUÁR 7., VASÁRNAF A reform első napjai: A kereskedelem erőpróbája Új település Pilisborosjenőn Drágább lehetne — mégis olcsóbb SZOLGÁLTATÁS A PATYOLATNÁL Pilisborosjenő azon kevés A reform bevezetése az új év első napjaiban a kereskedelem dolgozóinak adja a legtöbb munkát, tőlük követeli a legnagyobb erőfeszítéseket. Nem egy vásárolni szándékozó kénytelen ezekben a napokban tudomásul venni, hogy a fölkeresett üzlet, vagy áruház ajtajára táblát függesztettek: leltár miatt zárva! Nem lenne különös ez, ha egy időben nem ilyen sok üzlet tartana a szokásosnál hosszabb ideig zárva, hiszen általában minden év végén, vagy elején leltározás van a kereskedelemben. A mostani, idei leltár azonban lényegesen eltér, különbözik az eddigiektől. Hogy hogyan és milyen mértékben, erről kérdeztük meg az illetékeseket. Jelentős változás Vajda Lajos, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője így válaszolt: — El lehet mondani, hogy lényegében ilyen arányú, közvetlen változás a kereskedelemben, az államosítás óta aem volt Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése agyanis az új árak életbe lépésével kezdődik és ez nagy •erőpróbája a kereskedelemnek. A fölkészülést már decemberben elkezdtük és ütemterv szerint végeztük. Hogy érzékeltessem, milyen nagy munkát jelent csak azt említem meg: összesen 74 kötetet kitevő új árjegyzéket kell földolgozni. Ez óriási munka, a legtöbb boltban még kará- ssonykor és újév napján is, éjszakába nyúlóan dolgoztak. Az elvégzett munkát annak értékét nem fejezi ki a túlóradíjazás. Külön említést érdemelnek a nők, az asszonyok, akik a kereskedelmi dolgozók nagyobb részét, 70 százalékát teszik ki. Természetesen az ütemtervek úgy készültek, aogy figyelembe vegyék az el- átás biztosítását. Ezért egy- ygy körzetben minden szakmában egy-egy bolt nyitva :art Ez könnyen megoldható % városokban, ahol több azonos szaküzlet is van, nehezebb azonban a helyzet a községek- 3en. Elkerülhetetlen, hogy a leltározás ideje alatt rövidebb- hosszabb ideig, ne legyenek zárva az üzletek. Az átállás a leggyorsabban az élelmiszer- kereskedelemben történt meg, s elsősorban az állami szektorban. A fogyasztási szövetkezeti körzetekben több helyen még most is dolgoznak, nekik nehezebb a helyzetük, mert a boltok nem annyira szakosítottak. A vendéglátóipar is elkészült már a leltárakkal: az éttermek, kisvendéglők, eszpresszók és cukrászdák, majdnem mindenütt nyitva vannak. Az iparcikk-kereskedelmi vállalat bolthálózatában objektív okokból, az árjegyzékek bonyolultsága miatt, hiszen több tízezer cikket kell átárazni, az ütemtervhez képest bizonyos elmaradás mutatkozik. Két leltár A Pest megyei Ruházati Bolt Kiskereskedelmi Vállalat központja olyan most, mint egy katonai egység parancsnoksága mozgósítás idején. Mindenki kint van a hálózatban. Itt közel harminc árjegyzékből dolgoznak, s a vállalat 84 üzletében mintegy 35 ezer féle cikket leltároznak, áraznak. Kalmár István igazgatót, Nagy Józsefet, a helyettesét, az áruforgalom vezetőjét és Villányi Endre párttitkárt csak véletlenül találtuk bent vidékre indulás előtt. Ök mondották el a következőket: — A leltározás közvetlenül a sikeres karácsonyi vásár után minden boltban megkezdődött. De megtörténik, hogy ahol négy napra tervezték, ott eltart egy hétig, s van olyan üzlet, ahol még több időre is szükség van. Hiszen két leltárt kell elkészíteni: a záróleltárt a régi árak alapján, és közvetlenül utána a nyitóleltárt, amelyben az új kiinduló fogyasztási árak szerepelnek. Ezek átvezetése pedig az árjegyzékekből bonyolultabb, nehezebb munka, mint ahogyan elképzeltük. A vállalat dolgozói most naponta 12—13 Régi és új leitár — Árjegyzék 74 kötetben A cél: a vásárlók igényeinek kielégítése órát dolgoznak. A munka megfelelően halad, már harminc üzletben el is készültek vele, itt az ellenőrzés is megtörtént, és az üzletek kinyitottak. Viszonylag a leggyorsabban fejezték be a leltárt a cipőboltokban, és a legnehezebben haladnak a divat- és kötöttáru üzletekben, hiszen itt van a legtöbb féle árucikk. Milyen az új évi árukészlet, elegendő lesz-e? — Erre már a karácsony előtti hetekben felkészültünk, választékban és mennyiségben is jobban, mint az előző évben. Központi raktárunkban külön rendelkezésre állnak olyan cikkek, amelyeket a fogyasztók az évnek ebben az időszakban jobban keresnek. Ez például a konfekcionált ágynemű és a nylonharisnya. De általában mindenből van elegendő, számítottunk arra, hogy a nagykereskedelmi vállalatok a hó vége előtt nem tudnak szállítani. A már megnyílt, árusító boltokban milyenek az első tapasztalatok? — Nincs az átlagosnál sem nagyobb, sem kisebb forgalom, mint az előző év hasonló időszakában. Azonban tapasztalható a vásárlók érdeklődése az új árak iránt, sok embert érdekel: mi lett drágább, vagy &rvrv*n ni dúlhat elő, hogy hosszú hónapokon, sőt egy éven ' át is, heverjenek kisebb, nagyobb készletek a polcokon eladatlanul. A rendelkezéseken túl, személyes érdeke is lesz, a bolti dolgozóknak, hogy minél jobban meggyorsítsák az áru forgása sebességét. A boltok vezetői a szükséges választékot és ugyanakkor az elegendő mennyiséget csak úgy tudják majd biztosítani, ha hetenként többször is, kisebb tételekkel pótolják állandóan mozgásban lévő árukészletüket. Az eddiginél sokkal nehezebb és bonyolultabb munka lesz ez, amelynek természetesen a nyereséges, gazdaságos szempontokon túl, a fő célja a vásárlók igényeinek minél jobb kielégítése. H. F. P. Pest környéki községhez tartozik, ahol nem ostromolják a tanácsot lakásigényekkel. A jogos követeléseket általában kielégítették. Viszont több házban laknak együtt fiatalok- öregek, akik közül az új házasok saját otthont szeretnének. Számukra indították el a telekakciót, amelynek keretében idén huszonkettő, később pedig ismét húsz, százhetven négyszögöles házhelyet adnak el. Az új település az Üröm— Pilisborosjenő közötti út mentén fekszik s a telkek vételárából befolyt pénzen építik a járdát, vezetik be a villanyt és a vizet. S mire a házak — két éven belül — felépülnek, elkészülnek az út korszerűsítésével is, amelyre a KPM 1690-re kerít sort. Eddig még nem tapasztalt eseménynek lehettünk tanúi tegnap a Fővárosi Patyolatnál Igazgatója bejelentette, hogy nem élnék a számukra biztosított áremelési lehetőséggel, illetve annak csak kis részét veszik igénybe. Ezzel szemben u szövetkezeti és kisipari szolgáltatás árát felemelték. Természetes, hogy kíváncsiak voltunk a részletekre. Lényege ez: — Az ingmosás, -vasalás, a négy kilogrammos hálós gyorsmosás és a festés ára emelkedik. Ezzel szemben a kilós mosás olcsóbb lett. Tudvalevő, hogy talán a legtöbben veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Hasonló tételű a vegytisztítás, amelyet régi áron, sőt egyes cikkeknél valamivel alacsonyabb összegért vállalunk. További részletek helyett elég annyit, hogy — átlagosan számolva — az igénybe vehető 10 százalékos emelés helyett mindössze másfél százalékkal lett drágább ez a szolgáltatás. Munkatársunk megkérdezte, mi az oka ennek. — Nem titok: arra számítunk, hogy olcsóbb árainkkal több ügyfelet szerzünk, s így a nagyobb tételekkel szerezzük meg azt a fenntartáshoz szükséges összeget, amelyet áremelés útján kellene megszerezni. Vitathatatlan rizikó ez, de a kockázatot szívesen vállaljuk. Reméljük, hogy a közönség is segíti közérdekű lépésünket. A főváros közelebbi és távolabbi környékéről sokan vették igénybe eddig is a Fővárosi Patyolatot. így az Ipari Műszergyár. Ezért sok Pest megyei embert érint bejelentésük. Jó példát adnak a Pest megyei Patyolatnak is: Minél több ilyen dön téssel kell bizonyítani, hogy a jó üzletember egyszerre szolgálja vállalata és ügyfelei érdekeit. t. gy. Emeletes gyermekotthon Az életöröm jellemző megnyilvánulása: nevető, rohanó, kiabáló gyermekhad. Az öröm oka ezúttal nem is valamilyen köznapi apró esemény. Abonyban elkészült az emeletes gyermekotthon, ahol 120 gyermek gondozását vállalhatják az erre hivatott felnőttek. A nevelőotthonban elsőtől nyolcadikos korig élnek a fiúk, míg a lányok második osztálytól negyedik általánosig kapnak helyet a korszerűen felépített és berendezett épület falai között >SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/A Maguk szabta áron Az új árrendszer mit jelent ^ a ruházati kereskedelem szá- S mára? — Á legnagyobb változás; | eddig minden áru szabott ár- ^ ral érkezett hozzánk. A jövő- § ben más lesz a helyzet. A kor- ^ mány által szabályozott ha- ^ szonkulcs és egyéb előírások, valamint a költségtényezők $ alapján, a mi vállalatink is $ maga alakítja majd Ifi tt í°~ $ gyasztói árakat. Természetesen ^ arra fogunk törekedni, hogy ^ üzleteink versenyképesek le- ^ gyenek, a keresletnek megfe- ^ lelő cikkek kerüljenek bolt- ^ jainkba, méghozzá minél ol- § csobban és minél jobb minő- i sógben. De a boltvezetők és az § eladók sem lesznek könnyű $ helyzetben, állandóan figyer •; lemmel kell kísémiök a vá- ^ sárlók kívánságait és rugal- ^ masabban kell reagálmiok a ^ szükségletekre. Az nem for- % (Foto: Gábor) j Tavaszi ígéret nyomán Száraz lábbal a főúton A tavaszi jelölő gvűlések során, amikor beszélgetésre került sor, Csobánkán legtöbbször a „járda" szó hangzott el. Jóformán azt kérte minden választó: községi, járási, sőt megyei tanácstagjuk ennek az igénynek legyen pártfogója. Aki ismeri a szép kis hegyi falut, felkereste esőzés, hóolvadás idején, tudhatja, hogy a vendégmarasztaló agyagban, a lejtős utcákban micsoda művészet gyalogolni. Ezért vált a szimpla téma „közüggyé". Fél év elteltével örömmel nyugtázzák, hogy a falu ütőerén, a Béke utcában — egyelőre csak az egyik oldalon — de már tiszta cipővel közlekedhetnek. A Szabadság telepiek a magasabban fekvő utcához saját erőből negyvenlépcsős lejáratot építettek, Ha .kiépül az Ady Endre és a Kossuth Lajos utca is, a jogos igényeket kielégítették. A kisgyerekes szülők az óvoda korszerűsítésére gondoltak. Karácsonyra ez is megtörtént. Száznegyvenezer forintból — amelyhez a falu is pótolt — átépítették a régi házat, két nagy termet és derűs zsibongót alakítottak ki. Beverették a vizet, és vaskályhák helyett óriási cserépkályha ontja az egyenletes meleget. Nem tétova útkeresés! A termelés pártellenőrzésének tapasztalatai az Ipari Szerelvény és Gépgyárban Igaz történet, mégis úgy mesélik, hogy legendák légköre csap ki belőle. 1967 februárjában megrendelői igény futott be az Ipari Szerelvény és Gépgyárhoz, pneumatikus működtetésű zománcozott membrán- szelepek gyártására. Semmi nem volt hozzá; még rajz sem. Csak az akarat, hogy megcsinálják. Október végén már szállították! Igaz, félretettek addig szentnek tartott formaságokat. Adrmnisztrálgatást, szóhegyeket összerakó értekezleteket. Mégis, ma is hitetlenül mondják: hát így is lehet? Ilyen gyorsan, rugalmasan? Hát tényleg tudunk így is dolgozni? Jó kezdőpont Érdekes dologra hívták fel figyelmem az egyik üzemrészben, ahol kommunistákkal beszélgettem. A közgondolkozás változása — mondták — nehezen köthető dátumokhoz. Itt a gyárban mégis ilyesmiről van szó. Az új mechanizmusra való felkészülés során 1967 májusában, a gyár párt-vég- rehajtóbizottságának kezdeményezésére, kötetlen beszélgetések sorozatára került sor. Ereken a műszakiak, a párt- | és szakszervezeti aktivisták mondták el véleményüket a | hogyan továbbról, s arról, mit lehetne jobban? A beszélgetéseken 104 ember fejtette ki véleményét, s mintegy ötven olyan fontos javaslat hangzott el, melyek a gyár egészét érintették. E kötetlen beszélgetésektől számítódik a gyári közgondolkozás fokozatos változása, a „pezsgés” kezdete, ahogy azt a párt vb. egyik tagja megfogalmazta. Valóban jó kezdőpont volt ez. Olyan igen fontos javaslatok hangzottak el, mint — például — a piackutató és vevőszolgálat létrehozása, a gyártmányszerkesztés kísérleti üzemének fölállítása, a piac igényeinek megfelelő gyártmányok csoportjának elkülönítése a még gyártott, de már alig keresett termékektől, a belső szállítás egységesítése, az egyedi armatúra-részleg megteremtése, mert ezek a termékek sűrűn gazdaságosabbak, mint a sorozatban készülök. A javaslatok nagy többsége, ahogy ez a beszélgetésekből, s a tömör összefoglaló írásos anyag átnézéséből is kiderült, o nagyobb szervezettséget, az erők koncentráltabb felhasználását sürgette, a belső tartalékok hatékony felhasználását, a nehézkesség konkrétan megjelölt okainak, akadályainak fölszámolását. A párt-végre- hajtóbizottság, majd maga a pártbizottság is nagy felelősséggel értékelte-elemezte a javaslatokat, s ezeket is fölhasználva fogalmazta meg a maga álláspontját. . A júniusban lezajlott pártbizottsági ülés, az ott elfogadott határozat azt példázta, hogy a gyár kommunistái új utakat keresnek, de: nem tétován, határozatlanul! A pártbizottság ülésén olyan, elvi jelentőségű kérdéscsoportokban hoztak megfelelő határozatokat, mint — például — a gyártmány- szerkesztés fontosságának első helyre állítása, a munkaerő- mozgás okai, a döntések számonkérésének biztosítása, a döntések megalapozott előkészítése, s több más, valóban a gyár egészét érintő probléma. Kellő folytatás Jó kezdőpontról szóltam. A kezdőpont azért bizonyulhatott jónak, mert: kellő folytatás követte. Alig valamit ért volna ugyanis a sok-sok okos javaslat, ha nem követi a gyakorlati megvalósítás, ha megrekedtek volna az óhajok színvonalán. A párt-végrehajtó- bizottság december közepén tartott ülésén beszámoltatta a gazdasági vezetést arról, mi történt az új irányítási rendszerre való fölkészülésen belül a javaslatok ügyében, s ez a számonkérés egyben ösztönzés volt arra is, hogy a párt- alapszerv ereteknél hasonló, s eddig nem sűrűn megtalálható munkamódszer alakuljon ki. A gyár pártbizottsága, helyesen, nem a gazdasági részletkérdések meghatározásában, a hogyan-ban mondta ki a döntő szót, hanem abban: melyek a fő teendők. A pártbizottság több tagjával folytatott beszélgetés s az írásos anyagok átnézése alapján például ilyen, akár külön cikket is érdemlő problémakörök sorakoznak a jegyzetfüzetemben: a gazdasági vezetők egy részének „nagyvonalúsága” a termelési költségeknél; az egészséges kritika „támadás"- ként való fogadása; a személyi felelősség előtérbe kerülése; az 1967. I. félévi rossz költségszint kikényszerítette intézkedések s így tovább. A pártalapszerveretek és a párt- bizottság újra és újra hangsúlyozta a gazdasági vezetők önállóságának fontosságát. Igen határozottan állást foglaltak abban is, hogy a pártszerveretek nem végeznek el semmit a gazdasági vezetők helyett — mert akadtak, akik ilyesféle „segítséget” vártak a pártszervezetektől —, hanem mindenki a maga munkájáért felelve, töltse be szerepét. Nem véletlenül emeltem ki a „maga munkájáért felelve” mondatrészt. A párt-végrehajtóbizottság jó politikai érzékkel ismerte fel, hogy az új mechanizmusnak ilyen, látszatra nem kézzelfogható tényezői is vannak helyben. A különböző főosztályok és osztályok közötti nehézkes kapcsolat melegágya volt a személyi felelősség e1 sikk adásának, a lassúság nem tettenérhetőségének, s ugyanakkor: növelni kellett a pártalapszerveretekben tevékenykedő kommunisták felelősségérzetét is. Nincs megállás Az 1968-as esztendőt minden korábbi évnél jobb feltételek mellett kezdhették, s ez kétségkívül siker. Mégis pozitívum, hogy a gyár kommunistái s közöttük természetesen a kommunista gazdasági vezetőit is, önkritikusan szemlélik az eddig elért eredményeket, s nem az elégedettség, hanem a további teendők meghatározása jellemzi gondolkozásukat. Több tekintetben előbbre léptek, éppen a májusban lezajlott kötetlen beszélgetéseken, majd az azt követő pártbizottsági ülésen elhangzottak eredményeként. Javult valamelyest a munkaerőmozgás; ma már elemzik, miért hagyják el annyian a gyárat. Működik a piackutató és árajánlati osztály, a döntések jobb előkészítését szolgálja a szervezési és ellenőrzési osztály felállítása, s jelentős eredmény az is, hogy éves kapacitásuk jő része már szerződésekkel lekötött. Mégis, nincs megállás, A párt-végre- hajtóbizottság igen következetes módszerességgel veszi sorra a vállalati tevékenység valamennyi területét. így például jogos megfontolás: a mai körülmények között a profiliroda tevékenysége hogyan változzon? Ugyancsak érdemes és szükséges azzal is foglalkozni, vaion a beruházási osztály a ..megváltozott körülmények között igiényli-e a korábbi létszámot, vagy kevesebben is képesek elvégezni a munkát? A gyári szervezet kritikai
