Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

1968. JANUAR 6.. SZOMBAT ^/Cíi'tan A monori új óvodában Viruló emberpalánták között — Itt új óvoda van, most csinálták a bácsik — emeli fel kis ágyáról Skrenya Kinga a fejét. — Tessék megnézni, milyen szép — biztat a pöttöm Szent­irmai Cecília. — Gyerekek, azt tudjátok, hogy még nincs vége a délutá­ni pihenésnek — inti őket Kiss József né vezető óvónő. — Fo­dor Zoli, Burján Pista, Kovács Kati, ti se beszélgessetek! Egy’ mukk sem hallatszik többé. Én pedig Szentirmai Cecília tanácsa szerint járok el. Hanem a belseje! Kossuth Lajos utca 37. Hosszan elnyúló, téglalap alakú, inkább valamelyest ho­dályszerű épület. A mellette húzódó kocsiút szintje jóval magasabban van. Előnyére vált volna, ha feljebb emelik. Hanem a belseje, az kifogás­talan. Négy tágas, parkettá­zott, nagy ablakos foglal­koztatóterem. Mosdó, fürdő és öltöző, melyben mindenkinek megvan a maga szekrénykéje. Az iroda, a konyhahelyiségek, a tálaló és a mosogató is min­den igényt kielégítenek. De­cember 11-én költözött ezek közé az ízlésesen festett falak közé, az öt óvó nénivel és a há­rom dadussal a monori 2. szá­mú napközi otthonos óvoda 95 viruló emberpalántája. Január elsejétől a 14 cserép- kályhához a járási tanácstól külön fűtőit is kaptak, s négy­órás munkaidővel egy asszonyt, aki az ebédosztásban és a mo­sogatásban segédkezik. Minden új Az új óvodát, körüLbelül másfél milliós költséggel a köz­ségi tanács építtette. Termé­szetesen a szülők jelentős tár­sadalmi munkával támogatták az építkezést. És Lelkes Béla igazgató vezetésével sokat se­gítettek az általános iskola ta­nulói is. Monomak négy óvodája van. Ebben a 2. számú körzetben, helyhiány miatt, évente csak­nem félszáz, jórészt dolgozó anyák által írt kérelmet kel­lett elutasítani. Most, decem­ber 11-én, a szeptemberben ki­maradt 40 gyermeket is felvet­ték. Jövő ősszel pedig még egy csoport alakul, s akkor összesen 120 apróság éli majd világát az új óvodában: a kör­zetben teljesítetlen kérelem többé nem marad. — A községi tanács vezetői­nek vagyunk elsősorban hálá­sak, mert ők viselték legin­kább szívükön az óvoda sor­sát — jelenti ki Kiss József né, és megmutatja az udvar ele­jén szégyenkező régi épületet, melyben 37 hely volt, de 58 gyerek szoroskodott benne, fa­lai omladoznak, teteje beázik, padlózata teljesen tönkrement. — Jó lenne, ha lebontanák: tágasabbá válna az udvar. De egyelőre megmarad: a zeneis­kola költözik bele, mely jelen­leg még ennél is mostohább körülmények között működik. Márton Lászlóné óvónő arra hívja fel a figyelmemet, mi­lyen nyugtalanok a kicsik, mi­lyen sokan nem alszanak. — Az első napokban, ami­kor idekerültünk, egyik sem tudott aludni — meséli. — De nem tudott még játszani sem. Csak álltak vagy ültek megil- letődötten, és a szemük-szájuk tátva maradt a csodálkozástól, Ha a laltárosás elhúzódik Ideiglenes szövetkezeti árusítóhelyek A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a szövetkezetek — többsége az állami kereskede­lemhez hasonlóan — az ere­deti tervnek megfelelően — január 11-ig befejezi a leltá­rozással és az árrendezéssel kapcsolatos munkát. Néhány helyen s különösen néhány üzletben — a szövet­kezeti hálózat egy kis részé­ben, például a vas- és műszaki szaküzletekben, a rövid- és kötöttáruboltokban — a leltá­rozás néhány nappal eltolód­hat. Ezeken a helyeken a szövet­kezetek azonban gondoskod­nak arról, hogy főleg az ár­változás következtében kere­settebb cikkek a vásárlók ren­delkezésére álljanak. Az ilyen cikkeket külön leltározzák, s ideiglenes árusítóhelyeken: kultúrtermekben, más szövet­kezeti üzletekben árusítják, míg a szaküzlet nem végez a leltározással. ÚTTERVEK T—7 1969-re hogy hol is vannak tulajdon­képpen. Mi is csak most kezd­jük megszokni az új környeze­tet. — Mi még mindig papírral a kezünkben járkálunk — jegyzi meg Szőnyi Istvánná, aki már egy évtizede dada az óvodában. — Óránkénti napi­rendet kaptunk, új munkabe­osztást. Még mi se rázódtunk bele egészen, de azt már érez­zük, hogy bár több a dolgunk, nekünk is sokkal jobb itt, mint a régiben volt odaát. Uzsonna és játék A nagy csendnek hirtelen vége szakad. — Ébresztő! Győri Zsuzsa, az újdonsült óvó néni, a hároméveseknek se­gít: némelyikük, ahelyett, hogy befűzné, kifűzi a cipőjét össze- csücsörített szájú igyekezettel. Gajdos Mária, a másik most „debütáló” óvónő, az ágyikók összecsukását és sarokba hor­dását irányítja. Tuba Andrea és Bálint Tamás, a két napos, terít. S a dadusok már hozzák is az uzsonnát. Az ovisok kosztja vitamindús és igen változatos: sok főzeléket, va­jat, tejet, sajtot, elegendő mar­ha- és disznóhúst kapnak. — Egészségiekre az uzson­nát! — hangzik jó húsz perc múlva az óvónők kiáltása. — Kö-szön-jük-szé-pen! — válaszol a gyerekek kórusa. És megindul a roham a já­tékokért. Jelmezes mulatság — Január végén jelmezes mulatságot rendezünk — di­csekszik Szabó Klári. — Az anyukáink meg az apukáink is eljönnek. És én verset szava­lok. — Én is! Én is! Én is! — kiabálnak mindenfelől. — Valóban — mosolyog Kissné, aki már tíz éve irá­nyítja az óvodát. — Mindenki elmond majd egy-egy verset, Weöres Sándortól, Csanádi Im­rétől, Fazekas Annától és má­soktól. A műsor után a gyere­keket hazaviszik, és a szülők visszajönnek. Ismerkedési est lesz, fehér asztal mellett. A műsorra a szülők tetszés sze­rinti belépti díjat fizetnek, s mi a bevételből majd lemez­játszót veszünk, hogy az ének­foglalkozások alkalmával a kicsiknek a zenehallgatást is biztosítani tudjuk. Egyelőre még rádiónk sincs. Olykor a magam készülékét hozom be, körül ülj ük, míg tart az óvodá­sok műsora, s a gyerekek együtt énekelnek a rádió óvo­dásaival. De ni csak. megjelent az első anyuka, Szabó Kálmánná, és hívja Klárikát. Mögötte fel­tűnt egy másik mama is. És mire ötöt üt az óra, kiürül minden terem. Polgár István IRÁNY A VENUS Versenysorozat úttörőknek „Irány a Venus” címmel nagyszabásúnak ígérkező ver­senysorozatot rendez januártól júniusig az Üttörőszövetség, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a televízió. A kez­deményezéssel 13—14 éves kis­diákok tízezreinek kívánnak alkalmat adni arra, hogy — ha játék formájában is — ré­szesei legyenek egy űrutazás­nak. A négyfordulós, májusban, illetve júniusban sorra kerülő döntőt a televízió is közvetíti. A győztesek a Szovjetunió­ba látogathatnak, s szó van ar­ról is, hogy felkereshetik az űrhajósok városát. Egymillió vendég Rekord esztendőt zárt 1967- ben a hajdúszoboszlói gyógy­fürdő: több mint egymillió vendég kereste fel 12 hónap alatt fedett- és strandfürdőjét. Eszmecsere pedagógusgondokról Ahol a munkahely — ott legyen as otthon A ráckevei járás tömegszer­vezetei és a tanács művelő­désügyi osztálya tegnap talál­kozót rendezett a területen dolgozó fiatal pedagógusok részvételével. A Csepel Autó­gyár szigetszentmiklósi műve­lődési házában csaknem száz KISZ-korú óvónő, tanító és ta­nár gyűlt össze. Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára a pedagógusok politi­kai, közéleti szerepéről és fel­adatairól, míg dr. Kiss Árpád főiskolai tanár az iskolai peda­gógiai módszerek korszerűsíté­séről tartott előadást. A hall­gatóság ezután szekcióra osz­lott és kötetlen, kérdezz—fele­lek formában vitatta meg a szakmai előadások témáját. Bábi József, a járási tanács vb-elnökhelyettese, aki az egyik vitavezető volt, a követ­kezőket mondotta: — Szükségesnek látszott a hasonló korú pedagógusok gondjainak közös megbeszélé­se, ezért hoztuk létre a talál­kozót. Csaknem ugyanaz fog­lalkoztatja valamennyiüket. A pályakezdők több segítséget várnak, hogy könnyebbé vál­jon a beilleszkedés a testület­be, s a községük mindennapi életébe. Mind többen monda­nának búcsút az ingázók kö­zül a fővárosnak, ha lakást kaphatnának munkahelyükön. Sokukat foglalkoztat az új pe­dagógiai módszerek kialakí­tása, s igen hasznos ötletek hangzottak el. // „Háry János ivóbögrék Tengerentúli országokba is szállít sárközi mintájú kerá- miatárgyakat a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat szek­szárdi kerámiaüzeme. A „Há­ry János” ivóbögrékből auszt­ráliai és kanadai cégek is 1 rendeltek az ÁRTEX útján. Ganádpuszta és ami körülötte folyik Miét tss és hú ront hőssé ff békés vitúju 13M hóid tulajdonúért Eredetileg 300 katasztrális hold egy tagban, meg néhány cselédlakás és gazdasági épü­let — ez volt Ganádpuszta. Senki se tudja, ki mondhatta birtokának valaha. „Valami gróf” — hangzik minden válasz. Végre sötétedéskor Szabó Péter, a vámosmikolai Vörös Csillag elnökétől hal­lom: — Pongrácz, úgy hívták, de a keresztnevét már meg nem mondhatom. Oldalági atyafia volt annak a Besztercét ost­romló bolondos Pongrácz gróf­nak, akit Mikszáth Kálmán megírt S Szabó Péter nemcsak on­nan ilyen jól informált, mert Mikszáth összes műved leg­szebb és legtöbbet forgatott ékessége könyvtárának, hanem mivelhogy Ganádpuszta a ve­zetése alatt álló Vörös Csillag üzemegysége 58 óta. Pedig nem is a vámosmikolai határ­ban fekszik és éppen ebből adódik a bonyodalom körülöt­te. Felszabadulás Tss Kossuth Tszcs 45-ben felosztották a gróf pusztáját. Kapott belőle a raj­ta élő néhány cseléd, de egy­két nagybörzsönyi nincstelen is, főként azonban ipolytöl­Elkészítette a KPM Közúti Főosztálya az idei útépítési programot. Az egyik legsürgetőbb fel­adat évek óta az 1-es út át­építése, bővítése, korszerűsí­tése. Ezt a munkát egyes sza­kaszokon már a múlt év végén elvégezték — korábban meg­épült a Tatabánya—Budapest közötti útvonal — az idén pe- dig, várhatóan az út teljes ^ hosszában, tehát az országha- § tártól Tatabányáig, a győri ^ átmenő szakaszt kivéve, befe- ^ jezik. ^ A másik nagyon forgalmas $ főútvonal a 3-as — Budapest ^ —Miskolc közötti — út. A 3-as >: út átépítésére az idén 150 mii- ^ lió forintot költenek. ^ Jónéhány más főútvonalon S is dolgoznak az útépítők, így § például korszerűsítik az idén ^ a 7-es utat Szántód—Balaton- ^ keresztár, a 71-es utat Bala- ^ tonalmádi—Tihany között. Be- ^ fejezik a nyugati országhatár ^ Sopron—Jánosháza—Sümeg— % Balatonederics között húzódó $ új 84-es utat. Folytatják a ^ Vác—Rétság—Parassapuszta ^ közötti új út építését, amely $ 1969-ben készül el, és a T— ^ 7-es jelzést kapja (a KGST ^ országok közötti megállapo- ^ dús alapján tranzverzális út). A többi között felújítják, kor- § »zerűsítik a 4-es Budapest— N Vizsgáznak a régi házak Az, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1967 nyarán elrendelte az 1930-as években épült házak felül­vizsgálatát. Az 1928- és 1950 kö­zötti időszakban néhány középület, tenünk kellene, csakhogy nem annyit, mint az újra és oda száz hízómarhát akár mind­járt beállíthatnánk. — Területi adottságaink rosszak. Nyolcszáz hold szán­tónkból körülbelül ötszáz ne­hezen megművelhető, erősen lejtő hegyoldalon fekszik. Rajtunk csak a hizlalás segít­het, ahhoz viszont épületek kellenek, vagyis Ganádpuszta. Igen ám, de a puszta épüle­tei Nagybörzsöny község ha­tárába esnek. Hátha az ottani Hunyadi Tsz tart igényt a pusztára? — Ugyan! Dehogy kell a mi tsz-ünknek az a puszta, — biztosít róla Balogi István nagybörzsönyi községi tanács­elnök. — Az lenne az igazság, hogy Ipolytölgyes kapná meg a földet meg a gazdasági épü­leteket. — Vámosmikola meg Nagy- börzsöny szélső házaitól egy­aránt négy-négy, Ipolytölgyes- től viszont csak két kilométer­re esik a puszta. — Ezért is tartom igazsá­gosnak az Ipolygyöngye igé­nyét Majd két év múlva... Igen. De mit szól hozzá Vá- mosmikolán a Vörös Csillag? Szabó Péter tez-elnök szavai: — Az Ipolygyöngye is eb­ben az országban tsz, segíte­nünk kell egymáson, mi is azt valljuk. Meg a ganádpusz- tai száz férőhelyes marhaistál­lót is rendeltetésének megfe­lelően kellene felhasználni. Részünkről csak kényszer- megoldás, hogy jelenleg 114 sertést hizlalunk benne. — Egyszóval a Vörös Csil­lag átadja Ganádpusztát az Ipolygyöngyének. — Hogyne. Csak előbb a majorunkban, Vámosikoláa megépítjük a korszerű, új ser- téshízlalót, meg fiaztatót. Eh­hez pedig 1969-ben fogunk hozzá. — Tehát még teljes két esz*- tendő eltelik az átadásig? — Ügy valahogy. Két év pedig nagy idő. Szarvasmarha-tenyésztésüket addig nem nagyon fejleszthe­tik tovább az ipolytölgyesiek. S ki tudja, milyen állapotban lesznek addigra a ganádpusz- tai épületek, amelyek karban­tartására a vámosmikolai tsz rendkívül kevés gondot for­dít. Sok is a két év, már csak azért is, mert 114 sertés szá­mára egy 100 férőhelyes marhaistálló, már túl tágas volta miatt sem éppen a leg­alkalmasabb hely, inkább hi­deg — luxuslakás. Szokoly Endre 1 ) Püspökladány—Záhony, a 42-es Püspökladány Biharke- resztes, az 5-ös Budapest—Sze­ged—Röszke, a 6-os Budapest —Pécs—Barcs, a 3-as Gyön­gyös—Miskolc és a 11-es Bu­dapest—Esztergom között hú­zódó főútvonalak egyes szaka­szait. gyesi szegényparasztok, mert Ganádpuszta nagyobb része abban az időben Ipolytölgyes határába esett és csak egyik darabja Nagybörzsönyébe. Vi­szont a gyér lakosságú Ipoly­tölgyes közigazgatását, amíg nem választott 50-ben önálló tanácsot, Nagybörzsönyből irá­nyította a körjegyző. Még any- nyit a földosztásról, hogy mi­után Ipolytölgyes község, mint jogi személy nincstelen volt, neki is juttattak 95 holdat. Tu­lajdonjogilag és államigazga- tásilag mind a mai napig Ga- nádpusztából ennyi föld Ipoly- tölgyesé, 1958 óta azonban ezt a területet is a vámosmikolai tsz hasznosítja. Gamádpusztán röviddel a földosztás után megalakult a Felszabadulás Termelőszövet­kezet. Tagjai a pusztán lakó, földhöz juttatott volt cseléd­emberek meg néhány ipolytöl- gyesi új gazda lett, és a község földjét is megművelték. Jó- ban-rosszban együtt marad­tak 1956-ig, akkor a Felszaba­dulás feloszlott, kinek-kinek kimérték a behozott földjét. Egy évvel utóbb a pusztán la­kó nyolc család megalakította a Kossuth Tszcs-t és a község birtoka közös megművelésük alá került. Zöldágra mégsem vergődtek sehogysem. Erre aztán 58-ban úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a legköze­lebbi tsz-hez. így került Ga- I nádpuszta a vámosmikolai Vö- I rös Csillaghoz. I i ! Az Ipolygyöngye igénye \ > — 61-ben, amikor Ipolytöl­> gyesen megalakult 205 taggal, ! 1200 holdon a tszcs, épületei ! miatt kértük, adják ide Ga- ! nádpusztát — emlékszik visz- ! sza Dormándi Máténé tsz-fő- ! könyvelő. — Akkor azt mond- S ták, nem. Miért olyan későn j tértünk rá a közös gazdálkodás > útjára. Amióta megalakult az ! Ipolygyöngye Tsz, megint kér- | tűk. Többször is, mindig hiá- ! ba. Az volt a válasz, a Vörös ! Csillag benépesítette az istál- i lót, az ólat, nem lehet elven- ; ni tőle. ! — Pedig nekünk, akár égy ! falat kenyér úgy kell a pusz- í ta — szólal meg Tóman István S az Ipolygyöngye elnöke. — ! Régi tradíció a faluban a $ szarvasmarha-tenyésztés, még i ma is 80 háztáji tehén áll a $ gazdák istállóiban. A mar- \ hatenyésztést és hizlalást fej- ! Veszteni akarjuk. Építettünk ! 100 férőhelyes tehénistállót, 5 abban kell tartani a hízómar- | hát, sőt tizenegy lovunkat is, ! mert újabb istálló építkezésére ! egyelőre nem futja. A ganád- ! pusztai százférőhelyes mar- ; haistállóra ugyan szintén köl­vállalati székház és lakóház építé­sénél bauxit ce­mentet használ­tak. Ennek a fel- használásnál igen gyorsan kötő cementfajtának eredetileg tömör és szilárd szerke­zete, 20—30 esz­tendő alatt kissé fellazul, a beton korrozitása meg­növekszik, szilárd­sága csökken. „A nyomozást” nem­csak nagy appará­tussal. hanem a legkorszerűbb mű­szerekkel folytat­ják. A vizsgála­tok eredményei alapján állapítják meg az ilyen épü­letek minőségi ál­lagát és a szak­emberek felké­szülnek, illetve in­tézkedéseket tesz­nek az épületek megerősítésére, az észlelt hibák kija­vítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom