Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

10 MS T tiEcr ri kMíttap 1968.' JANUAR 28., VASARNAP Heti jogi tanácsaink A törasfjtírdaiatjstiffrot... ős a kollektív szerződésről ELADOK ÉS VÁSÁRLÓK Akiken nem lehet kifogni A törzsgárda tagjának megszüntethető-« a munka- viszonya? S. F. gödöllői olvasónk írja, hogy vállalatuk a kollektív szerződésben a törzsgárda tag­jainak jutalomszabadságot ír elő, és sok más előnyben ré­szesíti őket. Védettségük azon­ban nem érvényesül a felmon­dásnál, mert a kollektív szer­ződés nem mondja ki, hogy a 'törzsgárda tagjainak felmon­dani nem lehet. Ilyen körül­mények között mondta fel a vállalat egy 20 éve ott dolgozó háromgyermekes apának a munkaviszonyát 15 napra. Olvasónk szakszervezeti bi­zalmi, hozzá fordult az apa panaszával. A vállalatnál azt mondták, nem követtek el sza­bálytalanságot. A Munka Törvénykönyve té­telesen felsorolja, hogy a dol­gozó munkaviszonyát milyen esetekben nem lehet felmon­dással megszüntetni. Ezek kö­zött nem szerepel a törzsgárda tagja. Azt viszont kimondja a törvény, hogy csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló, és ez­alatt az átlagosnál jobb mun­kájával és példamutató maga­tartásával kitűnt dolgozónak. Ha az olvasónk által írt eset ilyen, akkor a kollektív szer­ződésben azt kell megkeresni: miként szabályozta a szerződés azt, hogy mit kell érteni a vál­lalatnál hosszú munkaviszony­ban töltött időn. Általában ez különböző lehet munkahelyek szerint is, de úgy gondoljuk, hogy ha valaki egy vállalatnál húsz évet eltöltött, az megér­demli a fokozott védelmet, arany fokozatú törzsgárdajel- vényre jogosult, akinek csak rendkívül indokolt esetben le­het felmondani. Azt tanácsoljuk: fordulja­nak a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Mi a teendő, ha a kollek­tív szerződésben törvény- sértés van? Z. N. ócsai lakos fővárosi üzemben dolgozik, és a válla­lati munkaügyi döntőbizottság tagja. Most került eléjük egy olyan munkaügyi vita, amelynek so­rán megállapították, hogy < kollektív szerződés egyik ren­delkezése törvényellenes. A dolgozó a döntőbizottság előtt azt panaszolta, hogy munkaviszonyát megszüntet ték arra hivatkozással, hogy letelt a próbaidő. Az igazolást nyert, hogy a dolgozó felvéte­lekor a munkavállaló tett olyan említést, hogy próbaidőt kötnek ki, és az is való, hogy a kollektív szerződés kimond­ja: a vállalatnál minden eset­ben próbaidőt kötnek ki, ez azonban a munkaszerződésből kimaradt. A törvény szerint próbaidőt csak írásban lehet kikötni, így a dolgozó sérelme jogos. Az pedig, hogy a kollektív szer­ződésben a próbaidő mértéke a jogszabállyal ellentétes, úgy javítható ki, hogy a vállalatés a vállalat szakszervezeti bi­zottsága módosítja a törvény­sértő rendelkezést. D. M. J. Filatelisták tanácskozása Bclyeghobby minden korosztályban Képviselőket választottak az augusztusban rendezendő or­szágos filatelista kongresszus­ra a Pest megyei bélyeggyűj­tők küldöttértekezletén szom­bat délután. A részvevők több mint nyolcezer megyei filate­lista nevében választottak. Ér­tékelték a legutóbbi kongresz- szus óta elért eredményeket: Pest megyében jelenleg 94 if­júsági és 74 felnőtt kör dolgo­zik; nagyobb kiállításokat Vá­cott, Szobon, Szentendrén, Cegléden, Dunaharasztin és Nagymaroson rendeztek. A bélyeggyűjtés nemcsak lobby, de a különböző soroza­tok sokat segíthetnek a peda­gógusoknak a tanítás szemlé­letesebbé tételében. A szép bélyegek egyre újabb híveket toboroznak, főleg a fiatalok alakítanak klubokat. Az idén a világkiállítás Prá­gában lesz, melyre az Express és az IBUSZ társasutazásokat Szervez. Az értekezleten beje­lentették, hogy a magyar bé­lyeg centenáriumán, 1971-ben Budapesten tartják a világki­állítást. Szerződés Elkészült a MÉK ez évi fel- vásárlási terve. A már eddig megkötött szerződések szerint több mint hét vagonnyi zöld­ségfélét vesznék át. Ez a mennyiség a gyümölcs kivéte­lével már csaknem fedezi a teljes felvásárlásit A leszerződött mennyiség 12 százalékára a termelőszövet­kezetek olyan megállapodást kötöttek, amelynek egyetlen feltétele van: a termésnek el kell érni a szabványba sorol­ható minőséget. A Pest megyei MÉK a le­szerződött árukészlet 90 száza­lékára már viszonteladói meg­állapodásit is kötött Belépve az ajtón, jó meleg csapja meg arcomat. Háttal fe­lém, előttem hatan-heten to­pognak. Tétován nézelődöm. — Tessék kérni! — szól a fiatalabb eladónő, amikor rám kerül a sor. Belemegyek a játékba. Leg­alább kipróbálom, meddig ter­jed türelmük határa. Ingek közt válogatok. Egyik se kell. Zoknikat tapogatok. Nem tet­szenek. Pulóvereket rakatok magam elé, s csak legyintek rájuk. Jégeralsó után érdeklő­döm. Pillanatnyilag kifogyott, pár nap múlva nézzek be me­gint. Ágyneműt kérek. Persze, az sincs, húzom el a számat gúnyosan, és rásandítok a csi­nos arcra. Semmi ideges rán­dulás. Most a kassza mellől az üzletvezető is odalép. Batiszt- zsebkendőt ajánl, 11 forintról 7,80-ra ment le az ára. Vagy vegyek fóliát, métere csak 9 forint 40 fillér, az árrendezés előtt 14,50-be került. Udvaria­san várják, mit határozok. — Hát önökön nem lehet ki­fogni? — nevetem el végül magam. S töredelmesen beval­lom turpisságomat. A Úgy, mint eddig A Pest megyei Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat 1101. számú vegyesboltjában va­gyok, Dunakeszin. Szemrevaló boltocska. Be­rendezése miatt a fővárosban sem kellene szégyenkeznie. Valóságos kis áruház: cipőkön és készruhákon kívül minden más ruházati cikket megtalál bemre a vevő — január 15. óta, immár új áron. December 27- től január 14-ig tartott a több százezer holmi átárazása. — Általában jelentéktelen a régi és az új árak közötti el­térés —- számol be legfrissebb tapasztalatairól Nagy Károly üzletvezető. Javakorabeli, jo­viális külsejű férfi, akiről már az első,. percekben. bárki. megr., állapíthatja, hogy igén" jelleg­zetes típusa társadalmának: ízig-vérig kereskedő. — Szem­betűnően csak a hímzett ágy­nemű és a torontáli szőnyeg drágult meg, inkább olcsóbbak lettek árucikkeink. A 7-es, 8-as nagyságú gyermek-haris­nyanadrág például 86 forint helyett 76 forint 50 fillérbe ke­rül. A leltározás utáni első na­pon szinte karácsonyi forgal­mat bonyolítottak le: 216 vevőt szolgáltak ki, 12 ezer forinttal zárták a kasszát. — Az emberek nem firtat­ják, mi, mennyibe került az ómechanizmusban. Ügy vásá­rolnak, mint annakelőtte. Egy zsörtölődő szót nem hallot­tunk, pedig már egy hete nyit­va vagyunk. Szemrehányással csak azért illettek, hogy miért kellett olyan sokáig zárva tar­tanunk. No, meg azért, mert tegnap és tegnapelőtt már nem kaptak meg mindent, amit szerettek volna. Január 15-én, 16-án ugyanis több cikkünk, •jl m ély malidéval, zöldbe l\/l forduló irigységgel A. PCl. vettem tudomásul, hogy kiadták Néró, Napoleenné, született Jozefin és még mások levelezéseit. Igaz, hogy a haláluk után, de kiadták, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem akármilyen embe­rek voltak, sőt olyan emberek, akiknek a levéltitka nem titok, mert olyan nagy emberek vol­tak. És mi lesz velem? Nagy ember vagyok? Min­denképpen lehetek. Meghalok, mert ez a kétségkívül kelle­metlenül tartós állapot velem is előfordulhat. Nem biztos, de valószínű. Es akkor mit ad­nak ki utánam, mivel bizo­nyítják, hogy én valóban nagy ember voltam, olyan, akinek levelezése méltó az utókor fi­gyelmére? Tudniillik ott a baj, hogy utálok levelezni, egye­nesen görcsöt kap a bicepszem, az ujjaimról már nem is szól­va, ha tollat kell fognom, hogy levelet írjak. Ha levelet írok, akkor ilyeneket írok, hogy; „No,... megvagyok ... hát ti... Üdv.” S ezt is olyan olvashatatlanul körmölöm, hogy teljesen felesleges lenne tnnél egy fikarcnyival is ér­telmesebb dolgot leírnom. Te*­sék: mit kezdjen az utókor egy olyan olvashatatlan levelem­mel, amelyben az van, hogy „no megvagyok..ami­kor már nem is vagyok meg, mert ha meglennék, senkinek eszébe nem jutna ki­adni levelezésemet. Nem be­szélve arról: ama kérdésemre, hogy „hát ti”? sehol választ nem találnának tudományos kutatóim, mert ezt a levelet el sem küldtem. Hülyeségeket csak nem küldök el, ennyi ön­kritikám azért van ... Ha leveleket kapok, akkor meg ilyeneket kapok: „Felszó­lítom, hogy hátralékos részlet­tartozását ... amennyiben .. úgy ... OTP helyi fiókja ... Olvashatatlan aláírás. Még jó, hogy olvashatatlan. Ez az aláfirkáló az én adóssá­gomért lenne híres az utókor számára azért, hogy ő levele­zett velem, pedig az én levele­zésem lenne, érdekes, mond­juk, vele. De ki levelezik az OTP-vel. A kunyerálást jobb nem leírni... Avagy ilyen levelet kapok: „Hozzánk beküldött drámá­ja... regenye... humoreszkje... (A kívánt rész aláhúzandó) ■.. sajnos, nem ütötte meg a kívánt mértéket és így .. Es most én ilyennel henceg­jek magamról az utókor előtt. Könnyes a szemem és fáj a szívem. Azt tudtam, hogy egyszerű kis szürke zseni va­gyok, akit a kutya sem ismer, s ha megméretek az irodalom mázsáján, rögtön patikamér­legre utalnak, de abban re­ménykedtem, hogy talán ... mégis ... mint annyian má­sok ... a halálom után, ha a levelezéseimet kiadják ... Hát van nekem levelezé­sem? Egyszer írt választ nekem egy nő. Egy fiatal nő. Egy ra­gyogó nő. Nekem. Az ott van az íróasztalom mélyén. Őrzöm. Nehogy valaki véletlenül az ablakomba tegye Hát ez van nekem, de nem levelezésem Írhatják hát majd a fejfámra: Élt... évet. Poste restante. Túlvilág. Gyurkó Géza például a nagyméretű gyer­mektréningruha, a bébiholmi, a fonaláru elfogyott. Amíg a nagykereskedelem be nem fe­jezi a leltárt, a vállalat 84 üz­lete egymás közti csereberével próbálja pótolni hiányait Szarkák Az üzletvezető, aki, míg be­szélt, félszemmel a jövést-me- nést figyelte, hirtelen odafor­dult egyik eladójához: — Rózsika, hol van az a fla- nellpongyola, amit az imént próbált fel valaki? Bizony, sehol sincs! Uccu neki, vesd el magad, roha­nunk az asszony után. A Templom utcában érjük utói. — Nohát, észre se vettem, hogy rajtam maradt — gom- bolkozik ki csodálkozva, és végigsimítja a fityegő árcédu­lát. Belép egy kapu mögé, s már hozza is a ruhadarabot. — Csak nem gondolják, hogy el akartam lopni?! Nem is tet­szik, sőt, ronda, azért nem vet­tem meg. Rettentő sértődötten tova- lejt. — Állandóan résen kell len­nünk — sóhajt fellélegezve az üzletvezető. — A múltkor, szintén egy asszony, három blokkra vásárolt, de csak ket­tőt fizetett ki. Csomagjával már ment az ajtó felé, amikor észbe kaptunk. A 280 forintos kifizetetlen számla ott volt összegyűrve a pénztárcájában. Azelőtt meg, amikor még cipőt is árusítottunk, egy férfi a rossz pár csukáját tette vissza a dobozba, azt hagyta ott. Né­hány nap múlva látom, jobb lábára sántikálva halad el az üzlet előtt. Behívom, levete tem vele a gojzervarrásos ci­pőt. Hát persze, hogy szorítot­ta, mondom, és kiemelem be­lőle a keskeny, vékony papírt, melyet én csomagolás előtt minden cipőből eltávolítók. Jaj, de- -kellemes,- -örvendezett az illető. No, ha kellemes, fe­leltem éh, akkor számoljem le érte 411 forintot, mert annyiba kerül, és maga még nem fizet­te ki, ez az üzlet pedig nem jó­léti intézmény. Egy darabig handabandázott, de aztán elő­vette a tárcáját... Egyébként 1961 óta vagyok boltvezető Dunakeszin, a község 24—25 ezer lakosának 75 százalékát ismerem, nagyon kevés kivé­teltől eltekintve, tisztességes emberek. Fizetési napokon és szombatonként annyian vásá­rolnak, hogy ha húszán len­nénk, sem győznénk a kiszol­gálást, mégsáncs soha veszeke­dés. Édes hölgyeim, kedves vevők, legyenek türelemmel, kérem őket, eltréfálkozom ve­lük, s még a legmorózusabhat is sikerül felvidítanom. Az eladás lélektana Az eladók szintén szakembe­rek. Gyulai Aladárné három évig, Nagy Imréné két évig volt tanuló, s már fél évtizede állnak a pult mögött. Kedvvel végzik munkájukat, szeretik az embereket, s tudnak is bán­ni velük. — Egy nő például bejött — meséli Gyulainé —, harisnyát kért. Hányas lába van, kérdez­tem. 38-as, felelte. Ránéztünk, láttuk, hogy megvan az 40-es is. Ez 38 és feles, mert a láb mindig erősödik, adtam oda neki egy 40-es lábra való ha­risnyát. Mindjárt fel is vette, mert színházba ment Pestre, és nagyon örült, hogy tényleg ez a szám jó neki. Ö is jól járt, mert kisebbnek tudja a lábát, mint amilyen, és mi is, mert nem ment el sértődötten, vá­sárlás nélkül. Tavaly 9,4 százalékkal na­gyobb forgalmat bonyolítottak le, mint 1966-ban, az idén bő­vebb választékkal további 5—6 százalékos emelkedést remél­nek elérni. A hibás árut kész­séggel kicserélik. Az ősszel egy 1130 forintos buklészőnyeget cseréltek ki, mert időnek előt­te foszladozni kezdett. — Ha valakinél nincs elég pénz, én még kölcsön is adok neki — mondja az üzletvezető. — Száz betérő ember közül 99 nem megy el anélkül, hogy ne vásárolna. Ebben a pillanatban kucs- más férfi állít be, egy pár zok­nit választ magának, majd ezt kérdi: — Nagy úr, maga minden pénzt elfogad? — Csak ami forgalomban van — felel az üzletvezető. Erre a zoknivásárló 20 fo­rintot ötfilléresekkel fizet ki. — Mi meg majd a postát boldogítjuk vele — jegyzi meg maliciózusan az egyik eladónő. A kirakat előtt A vevők a készruhákat hiá­nyolják. Igényüket helyszűke miatt nem tudják kielégíteni. Az üzletbelieknek viszont ta­nuló kellene. Hirdetést tettek közzé a múlt tanév végén a he­lyi iskolában, de senki nem jelentkezett. A fiúk közül hár­man is inkább fűszeresnek mentek el. Itt nincs mibe bele­harapni — kommentálja a dol­got az üzletvezető. A Pestről jött kirakatrende­ző jelenti, hogy elkészült mun­kájával. Testületileg kivonu­lunk, és meggusztáljuk. — Olyan szép lett, hogy fel­ér egy negyedik eladóval — hangzik az elismerés. — Leg­alább 25 napig meghagyjuk. A kirakatrendező szerényen elmosolyodik, és rágyújt egy Saváriára. — Nekem az az ing kellene — bök ekkor a mű középpont­ja felé egy arra tévedt járó­kelő. — Bevennék? — Már miért ne vennénk be? — mosolyog az üzletveze­tő, és tessékeli befelé az ille­tőt. Ilyet se pipáltam még oda­fent, Budapesten! P. I. Villanófény Szokatlan lépés A vélemények megoszlottak. Voltak, akik szerénytelenség­nek, mások szokatlan lépés­nek ítélték. A következő tör­tént: a Szerszám- és Gép­elemgyárak Porkohászati Gyá­ra laboratóriumának egyik dolgozója fölment a személy­zetishez, s többek között ar­ról beszélt, hogy szeretne több pénzt keresni. Fiatal ember, sok gondja van, jól jönne te­hát a nagyobb kereset. Eddig szokványos a történet. A fia­tal szakember azonban azt is hozzátette, hogyan s mi­ként tudna többet nyújtani a gyárnak, a nagyobb keresetet ugyanis így véli elérni. Es ez teszi szokatlanná a lépést. Mert eddig is akadtak min­denütt emberek, akik keve­sellték a pénzüket, elégedet­lenkedtek, újra és újra fize­tésemelésért kilincseltek. Az említett fiatal szakember azon­ban egészséges sorrendet ál­lított fel: hasznosabb és több munkát akart végezni, s ennek fejében nagyobb keresetre szert tenni. Szokatlan lépés? Igen, bár rögtön hozzátehetjük, most, a megváltozott viszonyok köze­pette, az új irányítási rend­szerben, nem is lesz annyira szokatlan az ilyesfajta maga­tartás. Nincs abban semmi rossz, elítélendő, hogy valaki a közösségnek többet adva, maga is többel kíván ré­szesedni. Az ilyesfajta „anya­giasság ” nagyonis idézőjelbe kívánkozik, hiszen az ösz­tönzés játékszabályait pon­tosan betartva kíván gyara­podni az egyén, s ez a kö­zösségnek is hasznot hoz. Nem kell hát fennakadni a szokat­lan lépésen. Sokkal inkább azon, ha valaki még min­dig a szokványoshoz ragasz­kodik, s többet kér, követel, de az egyenleg másik olda­láról, a többet nyújtásról szólni elfelejt... (m. o.) GYERMEKNEVELES Az elsőszülött Volt 3dő, amikor az elsőszü- löttség rangot jelentett. Az elsőszülött a „trónörökös”. A legidősebb gyermek helyzete a családban sokak véleménye szerint a legelőnyösebb. Kü­lönösen azok hangoztatják ezt, akik középső vagy legkisebb gyerekek voltak. Sóvár irigy­séggel szemlélték a nagy ki­vételezett helyzetét (tovább maradhat fenn, önállóbb stb.). Az árnyoldalt nem vették vagy nem akarták észrevenni. Ismerkedjünk meg Jutkával, Lacival, Csil­lával, mind a három elsőszü­lött, és ■ helyzetük mégis na­gyon különböző. Jutka 12 éves, 2 kisebb lánytestvére van. Kati, a kö­zépső 3 évvel, az utoljára szü­letett Zsuzsa 10 évvel fiata­labb nála. A szülők nagyon fiatalok voltak, amikor Jutka született. Minden nevelői am­bíciójukat latba vetették, „eredményekre” törekedtek. Nagyon sokat, fáradhatatlanul foglalkoztak Jutkával. „Jutka mindent előbb csinált, mint a többi gyerek”, Kati megszüle­tésekor volt ugyan némi prob­léma, Jutka nem akart osztoz­ni. De elsimult ez is, mert a szülők Jutka előnyeit biztosí­tották a kicsi születése után is. Jutka a család okos nagylá­nya. Koraérett, jó tanuló, na­gyon ingerlékeny. Testvéreit hűvös fölénnyel kezeli, alig van kapcsolata a két kiseb­bel. Előnye azonban csak lát­szat előny. Magasabbak a kö­vetelmények vele szemben. Neki jól „kell” tanulnia. A há­zimunkában részt „kell” ven­nie. Más a helyzet Ladáknál. Lacinál két évvel fiatalabbak az ikrek — Béla és Mari. Panni 5 évvel fiata­labb, mint Laci. Laci nagyon megsínylette az ikrek érkezé­sét. Egyszerre két pici túl sok gondot adott a mamának, Laci hirtelen lett mellőzött gyerek. 3 éves korában már felügyelt a kicsikre. Ha a kicsik valami kárt tettek, vagy veszekedtek, mindig Lacit vonták felelős­ségre. Laci a nagy, neki kell az okosnak lenni, neki kell intézkednie. Néha valójában intézkedett is. Ez rendszerint sírással végződött, mert hatal­mát csak verekedéssel tudta biztosítani. Panni születése még inkább megnehezítette helyzetét, bár Panniit jobban fogadta Laci, mint az ikreket. Szövetségest remélt. Panni azonban a kedvenc kiesd lett. Igaz, hogy az ikrek is háttérbe szorultak, mert Panni aranyos kisbaba, de ők egymásban erős szövetségesre leltek. Lacinak, a legnagyobbnak csak kötelessé­gei vannak, de joga nem több mint testvéreié. Laci ellensze­gülő, dacos, sok problémája van a tanulással is. A kicsik mind jobban tanulnak. „Kiüt a családból”, mondják a szü­lők. Valóban így is van. Laci magányos a nagy családon be­lül. Jobban érzi magát idege­nek között. Csilla és két testvére Pisti és Péter, azt a testvéri közösséget alkotják, amit min­den szülő szeretne látni saját gyermekei között. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy mindig csend és béke van. Vita, prob­léma mindig felmerül ott, ahol több személynek kell alkal­mazkodnia egymáshoz. A jó testvéri közösség itt az általá­nos hangulatban mutatkozik meg. Segítenek egymáson, ag­gódnak, ha valamelyiknek ba­ja van, és éberen vigyáznak, hogy ne legyen mellőzött sen­ki. Csilla 16 éves, Pisti 13 éa Péter 9. Csilla tekintély, ő ha­tározza meg az otthoni mun­ka menetét. Igaz, hogy na­gyon sokat segít a kisebbek­nek. Csilla tekintélyére a szü­lők is vigyáznak. A feladatok a gyerekek ko­ra és képessége szerint oszla­nak meg. Mindegyik ügyesebb valamiben, mint a másik ket­tő. Ez a pozitívum az, amit a szülők is hangsúlyoznak. Mindegyiknek megvan a helye a családban. A kiegyensúlyo­zott légkör, az egyéni bánás­mód eredménye és ennek ha­tása meglátszik a gyerekek ál­talános magatartásán is. Az itt leírt esetek egy-egy példáját adják azoknak az ál­talános formáknak, amelyek a legidősebb gyermeket jellem­zik. Ahol a nagyobb gyermek kivételezett helyzetben van, ott rendszerint jellemző a ma­gatartásukra a koraérettség, a fölényeskedés. Ahol háttérbe szorul, és a „bűnbak” szerepét tölti be, ott probléma a közös­ségi magatartása, magányos és rendszerint ellenséges a kiseb­bekkel szemben. Dr. H. A. i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom