Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
10 MS T tiEcr ri kMíttap 1968.' JANUAR 28., VASARNAP Heti jogi tanácsaink A törasfjtírdaiatjstiffrot... ős a kollektív szerződésről ELADOK ÉS VÁSÁRLÓK Akiken nem lehet kifogni A törzsgárda tagjának megszüntethető-« a munka- viszonya? S. F. gödöllői olvasónk írja, hogy vállalatuk a kollektív szerződésben a törzsgárda tagjainak jutalomszabadságot ír elő, és sok más előnyben részesíti őket. Védettségük azonban nem érvényesül a felmondásnál, mert a kollektív szerződés nem mondja ki, hogy a 'törzsgárda tagjainak felmondani nem lehet. Ilyen körülmények között mondta fel a vállalat egy 20 éve ott dolgozó háromgyermekes apának a munkaviszonyát 15 napra. Olvasónk szakszervezeti bizalmi, hozzá fordult az apa panaszával. A vállalatnál azt mondták, nem követtek el szabálytalanságot. A Munka Törvénykönyve tételesen felsorolja, hogy a dolgozó munkaviszonyát milyen esetekben nem lehet felmondással megszüntetni. Ezek között nem szerepel a törzsgárda tagja. Azt viszont kimondja a törvény, hogy csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló, és ezalatt az átlagosnál jobb munkájával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak. Ha az olvasónk által írt eset ilyen, akkor a kollektív szerződésben azt kell megkeresni: miként szabályozta a szerződés azt, hogy mit kell érteni a vállalatnál hosszú munkaviszonyban töltött időn. Általában ez különböző lehet munkahelyek szerint is, de úgy gondoljuk, hogy ha valaki egy vállalatnál húsz évet eltöltött, az megérdemli a fokozott védelmet, arany fokozatú törzsgárdajel- vényre jogosult, akinek csak rendkívül indokolt esetben lehet felmondani. Azt tanácsoljuk: forduljanak a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Mi a teendő, ha a kollektív szerződésben törvény- sértés van? Z. N. ócsai lakos fővárosi üzemben dolgozik, és a vállalati munkaügyi döntőbizottság tagja. Most került eléjük egy olyan munkaügyi vita, amelynek során megállapították, hogy < kollektív szerződés egyik rendelkezése törvényellenes. A dolgozó a döntőbizottság előtt azt panaszolta, hogy munkaviszonyát megszüntet ték arra hivatkozással, hogy letelt a próbaidő. Az igazolást nyert, hogy a dolgozó felvételekor a munkavállaló tett olyan említést, hogy próbaidőt kötnek ki, és az is való, hogy a kollektív szerződés kimondja: a vállalatnál minden esetben próbaidőt kötnek ki, ez azonban a munkaszerződésből kimaradt. A törvény szerint próbaidőt csak írásban lehet kikötni, így a dolgozó sérelme jogos. Az pedig, hogy a kollektív szerződésben a próbaidő mértéke a jogszabállyal ellentétes, úgy javítható ki, hogy a vállalatés a vállalat szakszervezeti bizottsága módosítja a törvénysértő rendelkezést. D. M. J. Filatelisták tanácskozása Bclyeghobby minden korosztályban Képviselőket választottak az augusztusban rendezendő országos filatelista kongresszusra a Pest megyei bélyeggyűjtők küldöttértekezletén szombat délután. A részvevők több mint nyolcezer megyei filatelista nevében választottak. Értékelték a legutóbbi kongresz- szus óta elért eredményeket: Pest megyében jelenleg 94 ifjúsági és 74 felnőtt kör dolgozik; nagyobb kiállításokat Vácott, Szobon, Szentendrén, Cegléden, Dunaharasztin és Nagymaroson rendeztek. A bélyeggyűjtés nemcsak lobby, de a különböző sorozatok sokat segíthetnek a pedagógusoknak a tanítás szemléletesebbé tételében. A szép bélyegek egyre újabb híveket toboroznak, főleg a fiatalok alakítanak klubokat. Az idén a világkiállítás Prágában lesz, melyre az Express és az IBUSZ társasutazásokat Szervez. Az értekezleten bejelentették, hogy a magyar bélyeg centenáriumán, 1971-ben Budapesten tartják a világkiállítást. Szerződés Elkészült a MÉK ez évi fel- vásárlási terve. A már eddig megkötött szerződések szerint több mint hét vagonnyi zöldségfélét vesznék át. Ez a mennyiség a gyümölcs kivételével már csaknem fedezi a teljes felvásárlásit A leszerződött mennyiség 12 százalékára a termelőszövetkezetek olyan megállapodást kötöttek, amelynek egyetlen feltétele van: a termésnek el kell érni a szabványba sorolható minőséget. A Pest megyei MÉK a leszerződött árukészlet 90 százalékára már viszonteladói megállapodásit is kötött Belépve az ajtón, jó meleg csapja meg arcomat. Háttal felém, előttem hatan-heten topognak. Tétován nézelődöm. — Tessék kérni! — szól a fiatalabb eladónő, amikor rám kerül a sor. Belemegyek a játékba. Legalább kipróbálom, meddig terjed türelmük határa. Ingek közt válogatok. Egyik se kell. Zoknikat tapogatok. Nem tetszenek. Pulóvereket rakatok magam elé, s csak legyintek rájuk. Jégeralsó után érdeklődöm. Pillanatnyilag kifogyott, pár nap múlva nézzek be megint. Ágyneműt kérek. Persze, az sincs, húzom el a számat gúnyosan, és rásandítok a csinos arcra. Semmi ideges rándulás. Most a kassza mellől az üzletvezető is odalép. Batiszt- zsebkendőt ajánl, 11 forintról 7,80-ra ment le az ára. Vagy vegyek fóliát, métere csak 9 forint 40 fillér, az árrendezés előtt 14,50-be került. Udvariasan várják, mit határozok. — Hát önökön nem lehet kifogni? — nevetem el végül magam. S töredelmesen bevallom turpisságomat. A Úgy, mint eddig A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 1101. számú vegyesboltjában vagyok, Dunakeszin. Szemrevaló boltocska. Berendezése miatt a fővárosban sem kellene szégyenkeznie. Valóságos kis áruház: cipőkön és készruhákon kívül minden más ruházati cikket megtalál bemre a vevő — január 15. óta, immár új áron. December 27- től január 14-ig tartott a több százezer holmi átárazása. — Általában jelentéktelen a régi és az új árak közötti eltérés —- számol be legfrissebb tapasztalatairól Nagy Károly üzletvezető. Javakorabeli, joviális külsejű férfi, akiről már az első,. percekben. bárki. megr., állapíthatja, hogy igén" jellegzetes típusa társadalmának: ízig-vérig kereskedő. — Szembetűnően csak a hímzett ágynemű és a torontáli szőnyeg drágult meg, inkább olcsóbbak lettek árucikkeink. A 7-es, 8-as nagyságú gyermek-harisnyanadrág például 86 forint helyett 76 forint 50 fillérbe kerül. A leltározás utáni első napon szinte karácsonyi forgalmat bonyolítottak le: 216 vevőt szolgáltak ki, 12 ezer forinttal zárták a kasszát. — Az emberek nem firtatják, mi, mennyibe került az ómechanizmusban. Ügy vásárolnak, mint annakelőtte. Egy zsörtölődő szót nem hallottunk, pedig már egy hete nyitva vagyunk. Szemrehányással csak azért illettek, hogy miért kellett olyan sokáig zárva tartanunk. No, meg azért, mert tegnap és tegnapelőtt már nem kaptak meg mindent, amit szerettek volna. Január 15-én, 16-án ugyanis több cikkünk, •jl m ély malidéval, zöldbe l\/l forduló irigységgel A. PCl. vettem tudomásul, hogy kiadták Néró, Napoleenné, született Jozefin és még mások levelezéseit. Igaz, hogy a haláluk után, de kiadták, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem akármilyen emberek voltak, sőt olyan emberek, akiknek a levéltitka nem titok, mert olyan nagy emberek voltak. És mi lesz velem? Nagy ember vagyok? Mindenképpen lehetek. Meghalok, mert ez a kétségkívül kellemetlenül tartós állapot velem is előfordulhat. Nem biztos, de valószínű. Es akkor mit adnak ki utánam, mivel bizonyítják, hogy én valóban nagy ember voltam, olyan, akinek levelezése méltó az utókor figyelmére? Tudniillik ott a baj, hogy utálok levelezni, egyenesen görcsöt kap a bicepszem, az ujjaimról már nem is szólva, ha tollat kell fognom, hogy levelet írjak. Ha levelet írok, akkor ilyeneket írok, hogy; „No,... megvagyok ... hát ti... Üdv.” S ezt is olyan olvashatatlanul körmölöm, hogy teljesen felesleges lenne tnnél egy fikarcnyival is értelmesebb dolgot leírnom. Te*sék: mit kezdjen az utókor egy olyan olvashatatlan levelemmel, amelyben az van, hogy „no megvagyok..amikor már nem is vagyok meg, mert ha meglennék, senkinek eszébe nem jutna kiadni levelezésemet. Nem beszélve arról: ama kérdésemre, hogy „hát ti”? sehol választ nem találnának tudományos kutatóim, mert ezt a levelet el sem küldtem. Hülyeségeket csak nem küldök el, ennyi önkritikám azért van ... Ha leveleket kapok, akkor meg ilyeneket kapok: „Felszólítom, hogy hátralékos részlettartozását ... amennyiben .. úgy ... OTP helyi fiókja ... Olvashatatlan aláírás. Még jó, hogy olvashatatlan. Ez az aláfirkáló az én adósságomért lenne híres az utókor számára azért, hogy ő levelezett velem, pedig az én levelezésem lenne, érdekes, mondjuk, vele. De ki levelezik az OTP-vel. A kunyerálást jobb nem leírni... Avagy ilyen levelet kapok: „Hozzánk beküldött drámája... regenye... humoreszkje... (A kívánt rész aláhúzandó) ■.. sajnos, nem ütötte meg a kívánt mértéket és így .. Es most én ilyennel hencegjek magamról az utókor előtt. Könnyes a szemem és fáj a szívem. Azt tudtam, hogy egyszerű kis szürke zseni vagyok, akit a kutya sem ismer, s ha megméretek az irodalom mázsáján, rögtön patikamérlegre utalnak, de abban reménykedtem, hogy talán ... mégis ... mint annyian mások ... a halálom után, ha a levelezéseimet kiadják ... Hát van nekem levelezésem? Egyszer írt választ nekem egy nő. Egy fiatal nő. Egy ragyogó nő. Nekem. Az ott van az íróasztalom mélyén. Őrzöm. Nehogy valaki véletlenül az ablakomba tegye Hát ez van nekem, de nem levelezésem Írhatják hát majd a fejfámra: Élt... évet. Poste restante. Túlvilág. Gyurkó Géza például a nagyméretű gyermektréningruha, a bébiholmi, a fonaláru elfogyott. Amíg a nagykereskedelem be nem fejezi a leltárt, a vállalat 84 üzlete egymás közti csereberével próbálja pótolni hiányait Szarkák Az üzletvezető, aki, míg beszélt, félszemmel a jövést-me- nést figyelte, hirtelen odafordult egyik eladójához: — Rózsika, hol van az a fla- nellpongyola, amit az imént próbált fel valaki? Bizony, sehol sincs! Uccu neki, vesd el magad, rohanunk az asszony után. A Templom utcában érjük utói. — Nohát, észre se vettem, hogy rajtam maradt — gom- bolkozik ki csodálkozva, és végigsimítja a fityegő árcédulát. Belép egy kapu mögé, s már hozza is a ruhadarabot. — Csak nem gondolják, hogy el akartam lopni?! Nem is tetszik, sőt, ronda, azért nem vettem meg. Rettentő sértődötten tova- lejt. — Állandóan résen kell lennünk — sóhajt fellélegezve az üzletvezető. — A múltkor, szintén egy asszony, három blokkra vásárolt, de csak kettőt fizetett ki. Csomagjával már ment az ajtó felé, amikor észbe kaptunk. A 280 forintos kifizetetlen számla ott volt összegyűrve a pénztárcájában. Azelőtt meg, amikor még cipőt is árusítottunk, egy férfi a rossz pár csukáját tette vissza a dobozba, azt hagyta ott. Néhány nap múlva látom, jobb lábára sántikálva halad el az üzlet előtt. Behívom, levete tem vele a gojzervarrásos cipőt. Hát persze, hogy szorította, mondom, és kiemelem belőle a keskeny, vékony papírt, melyet én csomagolás előtt minden cipőből eltávolítók. Jaj, de- -kellemes,- -örvendezett az illető. No, ha kellemes, feleltem éh, akkor számoljem le érte 411 forintot, mert annyiba kerül, és maga még nem fizette ki, ez az üzlet pedig nem jóléti intézmény. Egy darabig handabandázott, de aztán elővette a tárcáját... Egyébként 1961 óta vagyok boltvezető Dunakeszin, a község 24—25 ezer lakosának 75 százalékát ismerem, nagyon kevés kivételtől eltekintve, tisztességes emberek. Fizetési napokon és szombatonként annyian vásárolnak, hogy ha húszán lennénk, sem győznénk a kiszolgálást, mégsáncs soha veszekedés. Édes hölgyeim, kedves vevők, legyenek türelemmel, kérem őket, eltréfálkozom velük, s még a legmorózusabhat is sikerül felvidítanom. Az eladás lélektana Az eladók szintén szakemberek. Gyulai Aladárné három évig, Nagy Imréné két évig volt tanuló, s már fél évtizede állnak a pult mögött. Kedvvel végzik munkájukat, szeretik az embereket, s tudnak is bánni velük. — Egy nő például bejött — meséli Gyulainé —, harisnyát kért. Hányas lába van, kérdeztem. 38-as, felelte. Ránéztünk, láttuk, hogy megvan az 40-es is. Ez 38 és feles, mert a láb mindig erősödik, adtam oda neki egy 40-es lábra való harisnyát. Mindjárt fel is vette, mert színházba ment Pestre, és nagyon örült, hogy tényleg ez a szám jó neki. Ö is jól járt, mert kisebbnek tudja a lábát, mint amilyen, és mi is, mert nem ment el sértődötten, vásárlás nélkül. Tavaly 9,4 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint 1966-ban, az idén bővebb választékkal további 5—6 százalékos emelkedést remélnek elérni. A hibás árut készséggel kicserélik. Az ősszel egy 1130 forintos buklészőnyeget cseréltek ki, mert időnek előtte foszladozni kezdett. — Ha valakinél nincs elég pénz, én még kölcsön is adok neki — mondja az üzletvezető. — Száz betérő ember közül 99 nem megy el anélkül, hogy ne vásárolna. Ebben a pillanatban kucs- más férfi állít be, egy pár zoknit választ magának, majd ezt kérdi: — Nagy úr, maga minden pénzt elfogad? — Csak ami forgalomban van — felel az üzletvezető. Erre a zoknivásárló 20 forintot ötfilléresekkel fizet ki. — Mi meg majd a postát boldogítjuk vele — jegyzi meg maliciózusan az egyik eladónő. A kirakat előtt A vevők a készruhákat hiányolják. Igényüket helyszűke miatt nem tudják kielégíteni. Az üzletbelieknek viszont tanuló kellene. Hirdetést tettek közzé a múlt tanév végén a helyi iskolában, de senki nem jelentkezett. A fiúk közül hárman is inkább fűszeresnek mentek el. Itt nincs mibe beleharapni — kommentálja a dolgot az üzletvezető. A Pestről jött kirakatrendező jelenti, hogy elkészült munkájával. Testületileg kivonulunk, és meggusztáljuk. — Olyan szép lett, hogy felér egy negyedik eladóval — hangzik az elismerés. — Legalább 25 napig meghagyjuk. A kirakatrendező szerényen elmosolyodik, és rágyújt egy Saváriára. — Nekem az az ing kellene — bök ekkor a mű középpontja felé egy arra tévedt járókelő. — Bevennék? — Már miért ne vennénk be? — mosolyog az üzletvezető, és tessékeli befelé az illetőt. Ilyet se pipáltam még odafent, Budapesten! P. I. Villanófény Szokatlan lépés A vélemények megoszlottak. Voltak, akik szerénytelenségnek, mások szokatlan lépésnek ítélték. A következő történt: a Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyára laboratóriumának egyik dolgozója fölment a személyzetishez, s többek között arról beszélt, hogy szeretne több pénzt keresni. Fiatal ember, sok gondja van, jól jönne tehát a nagyobb kereset. Eddig szokványos a történet. A fiatal szakember azonban azt is hozzátette, hogyan s miként tudna többet nyújtani a gyárnak, a nagyobb keresetet ugyanis így véli elérni. Es ez teszi szokatlanná a lépést. Mert eddig is akadtak mindenütt emberek, akik kevesellték a pénzüket, elégedetlenkedtek, újra és újra fizetésemelésért kilincseltek. Az említett fiatal szakember azonban egészséges sorrendet állított fel: hasznosabb és több munkát akart végezni, s ennek fejében nagyobb keresetre szert tenni. Szokatlan lépés? Igen, bár rögtön hozzátehetjük, most, a megváltozott viszonyok közepette, az új irányítási rendszerben, nem is lesz annyira szokatlan az ilyesfajta magatartás. Nincs abban semmi rossz, elítélendő, hogy valaki a közösségnek többet adva, maga is többel kíván részesedni. Az ilyesfajta „anyagiasság ” nagyonis idézőjelbe kívánkozik, hiszen az ösztönzés játékszabályait pontosan betartva kíván gyarapodni az egyén, s ez a közösségnek is hasznot hoz. Nem kell hát fennakadni a szokatlan lépésen. Sokkal inkább azon, ha valaki még mindig a szokványoshoz ragaszkodik, s többet kér, követel, de az egyenleg másik oldaláról, a többet nyújtásról szólni elfelejt... (m. o.) GYERMEKNEVELES Az elsőszülött Volt 3dő, amikor az elsőszü- löttség rangot jelentett. Az elsőszülött a „trónörökös”. A legidősebb gyermek helyzete a családban sokak véleménye szerint a legelőnyösebb. Különösen azok hangoztatják ezt, akik középső vagy legkisebb gyerekek voltak. Sóvár irigységgel szemlélték a nagy kivételezett helyzetét (tovább maradhat fenn, önállóbb stb.). Az árnyoldalt nem vették vagy nem akarták észrevenni. Ismerkedjünk meg Jutkával, Lacival, Csillával, mind a három elsőszülött, és ■ helyzetük mégis nagyon különböző. Jutka 12 éves, 2 kisebb lánytestvére van. Kati, a középső 3 évvel, az utoljára született Zsuzsa 10 évvel fiatalabb nála. A szülők nagyon fiatalok voltak, amikor Jutka született. Minden nevelői ambíciójukat latba vetették, „eredményekre” törekedtek. Nagyon sokat, fáradhatatlanul foglalkoztak Jutkával. „Jutka mindent előbb csinált, mint a többi gyerek”, Kati megszületésekor volt ugyan némi probléma, Jutka nem akart osztozni. De elsimult ez is, mert a szülők Jutka előnyeit biztosították a kicsi születése után is. Jutka a család okos nagylánya. Koraérett, jó tanuló, nagyon ingerlékeny. Testvéreit hűvös fölénnyel kezeli, alig van kapcsolata a két kisebbel. Előnye azonban csak látszat előny. Magasabbak a követelmények vele szemben. Neki jól „kell” tanulnia. A házimunkában részt „kell” vennie. Más a helyzet Ladáknál. Lacinál két évvel fiatalabbak az ikrek — Béla és Mari. Panni 5 évvel fiatalabb, mint Laci. Laci nagyon megsínylette az ikrek érkezését. Egyszerre két pici túl sok gondot adott a mamának, Laci hirtelen lett mellőzött gyerek. 3 éves korában már felügyelt a kicsikre. Ha a kicsik valami kárt tettek, vagy veszekedtek, mindig Lacit vonták felelősségre. Laci a nagy, neki kell az okosnak lenni, neki kell intézkednie. Néha valójában intézkedett is. Ez rendszerint sírással végződött, mert hatalmát csak verekedéssel tudta biztosítani. Panni születése még inkább megnehezítette helyzetét, bár Panniit jobban fogadta Laci, mint az ikreket. Szövetségest remélt. Panni azonban a kedvenc kiesd lett. Igaz, hogy az ikrek is háttérbe szorultak, mert Panni aranyos kisbaba, de ők egymásban erős szövetségesre leltek. Lacinak, a legnagyobbnak csak kötelességei vannak, de joga nem több mint testvéreié. Laci ellenszegülő, dacos, sok problémája van a tanulással is. A kicsik mind jobban tanulnak. „Kiüt a családból”, mondják a szülők. Valóban így is van. Laci magányos a nagy családon belül. Jobban érzi magát idegenek között. Csilla és két testvére Pisti és Péter, azt a testvéri közösséget alkotják, amit minden szülő szeretne látni saját gyermekei között. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy mindig csend és béke van. Vita, probléma mindig felmerül ott, ahol több személynek kell alkalmazkodnia egymáshoz. A jó testvéri közösség itt az általános hangulatban mutatkozik meg. Segítenek egymáson, aggódnak, ha valamelyiknek baja van, és éberen vigyáznak, hogy ne legyen mellőzött senki. Csilla 16 éves, Pisti 13 éa Péter 9. Csilla tekintély, ő határozza meg az otthoni munka menetét. Igaz, hogy nagyon sokat segít a kisebbeknek. Csilla tekintélyére a szülők is vigyáznak. A feladatok a gyerekek kora és képessége szerint oszlanak meg. Mindegyik ügyesebb valamiben, mint a másik kettő. Ez a pozitívum az, amit a szülők is hangsúlyoznak. Mindegyiknek megvan a helye a családban. A kiegyensúlyozott légkör, az egyéni bánásmód eredménye és ennek hatása meglátszik a gyerekek általános magatartásán is. Az itt leírt esetek egy-egy példáját adják azoknak az általános formáknak, amelyek a legidősebb gyermeket jellemzik. Ahol a nagyobb gyermek kivételezett helyzetben van, ott rendszerint jellemző a magatartásukra a koraérettség, a fölényeskedés. Ahol háttérbe szorul, és a „bűnbak” szerepét tölti be, ott probléma a közösségi magatartása, magányos és rendszerint ellenséges a kisebbekkel szemben. Dr. H. A. i i
