Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

1968. JANUAR 28.. VASÁRNAP PEST MEC.VF.I cMhlap Két munkavédelmi utasítás A művelődésügyi miniszter két fontos munkavédelmi uta­sítást adott ki. Az egyik az oktatásügy területén is újra szabályozza az üzemi balese­tek bejelentését, nyilvántartá­sát és kivizsgálását. A másik miniszteri utasítás kimondja, hogy az oktatásügyi intézményben az egészséges és biztonságos munkakörülmé­nyek személyi és anyagi fel­tételeinek biztosítása a szerv Vezetőjének feladata. Rádióműsor a világ legrégibb hanglemezgyáráról A Magyar Rádió zenei fő­osztályának két munkatársa a közelmúltban Hannoverben járt, és műsort készített a vi­lág legrégibb hanglemezgyára, a Deutsche Grammophon-Ge­sellschaft munkájárói. Néhány hét múlva műsorra tűzik az adást, amelyben többek között elhangzik Karl Böhm, Herbert Von Karajan, Dietrich Fischer- Dieskau nyilatkozata, valamint a gyár néhány vezetőjének be­számolója. Megörökítették Eugen Jochum próbájának egy részletét, az ismertetést több. új hanglemezfelvétel illuszt­rálja majd. Kárhiradó * 20000 példányban Az Állami Biztosító Pest inegyei Igazgatósága január végén ismét közreadta — húszezer példányban — nép­szerű tájékoztatóját. A 12 ol­dalas lap vezércikkében Pán- tzél István igaizgató azt írja, hogy 1967-ben közel 50 000 káreset fordult elő Pest me­gyében. Az Állami Biztosító negyvenmillió forintot fizetett ki a különböző károk megtérí­tésére. A következő oldalakon tűzesetekről, közlekedési bal­esetekről, betörésekről olva­sunk tanulságos cikkeket Gazdag hírrovat és képanyag egészíti ki a most megjelent kárhíradót (P). Heti kommentár Erős kapocsként Napról napra több hírt, beszámolót találhat az olvasó lapunk hasábjain a népfrontbizottságok kezdeményezé­seiről, munkájáról. Érthető, s indokolt ez. Tavasszal kongresszusát tartja a Hazafias Népfront. Az előkészü­letek az ország minden részében, így Pest megyében is még aktívabb tevékenységre serkentik a népfront külön­böző. járási, városi, községi bizottságait. Az elmúlt esz­tendők sokféle tanújelét adták a népfrontmunka tartal­mi elmélyülésének, formai gazdagodásának. Pest megye lakossága nemcsak az 1967-es országgyűlési és tanács- választások idején hallhatott a népfront munkájáról; ta­pasztalhatta azt napról napra. A honismereti munka, a mezőgazdasági szakemberek tapasztalatcseréi, a klubok különböző formáinak kialakulása éppúgy magán viselte a népfrontmunka nemes jegyeit, mint a lakóhely csinosí­tására fordított társadalmi munkaórák ezrei, a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok sorsának figyelemmel kísérése. A majdnem egy esztendeje lezajlott választások óta a korábbiaknál is erőteljesebben volt tapasztalható a népfrontmunka egy sajátos vonása: a tanácsok tömegpo­litikai bázisaként való működésük. A politika hivatalos megjelölését a köznapi szóhasználatra lefordítva: erős kapocsként segítik a lakosság javaslatainak, észrevételei­nek, bírálatának eljuttatását és felhasználását az állam- hatalom és államigazgatás különböző szervezeteihez, s megfordítva: az ott hozott döntések, határozatok széles körű ismertetését, magyarázatát is elősegítik a lakosság legszélesebb köreiben. Ez az „oda-vissza” közvetítés való­ban rendkívül fontos tényezője a népfrontbizottságok munkájának, s elsősorban a városokban, Cegléden, Vácott de a járások többségében is az elmúlt hónapokban kellő sze­repet kapott. Különösen a várospolitika, s a művelődés- ügy az a két terület, ahol igen sok hasznos javaslatot tesznek az állampolgárok, fórumként használva fel a népfrontbizottság szervezte ankétokat, gyűléseket, baráti köröket, a klubok ilyen témájú rendezvényeit. A javas­latok pozitív fejlődéséről számolnak be: reálisabbak, az adott anyagi lehetőségeket jobban szem előtt tartók, s ez többek között a népfront munkáját Is dicséri. Mert a népfrontbizottságok, a maguk sajátos eszközeivel, előse­gítették a mértéktartó, nem követelőző, hanem okosan fölmérő nézőpont kialakulását, azt a nézőpontot, mely mindinkább jellemzője azoknak, akik aktív formálói la­kóhelyük holnapjának. A kongresszusi előkészületek az eddiginél is nagyobb figyelmet biztosítanak a népfrontbizottságoknak; a lakos­ság valóban mérlegre teheti, s teszi is, mit végeztek a bizottság tagjai egyénileg, s közösen. Ez a mérlegelés ugyanakkor jó alap a további munkához, hiszen a szám­adás egyben a holnapi teendők felvázolása is. Jó alkalom arra. hogy eddigi aktívái körét a népfrontmozgalom tovább bővítse, erősítse. Jó alkalom arra, hogy eddigi „kapocs” szerepkörét valamennyi népfrontbizottság elmélyítse, újabb módszereket keressen a munka tartalmi gazdagí­tásához. Így többek között a kötetlen viták nyújtotta al­kalmak bátrabb fölhasználását, egy-egy terület szakem­berei találkozójának megszervezését, s az ott elhangzot­tak közvetítését, a tanácsokhoz, mint testületekhez. Hálás munka ez, mert e nemes közvetítésért a tanácsok éppúgy, mint a lakosság, elismeréssel fizet. És a népfront aktivis­tái számára ennél szebb fizetséget kívánni sem lehet. Krónikás Egy fiaskó tanulságai GONDOLATOK A SZÖVETKEZETI TÁRSULÁSOKRÓL Nem szükséges különösebb emlékeztető, hogy milyen ová­ció fogadta néhány esztendő­vel ezelőtt a gödöllői járás termelőszövetkezeteinek elha­tározását, hogy tudniillik ösz- szefognak és közös baromfi- állományt, illetve sertéstelepet létesítenek. A megállapodás úgy szólt — természetesen! —, bogy a közös vállalkozásnak a jövedelme is közös lesz. Ké­zen fekvő, hogy lelkesülten üdvözölték ezt az elképzelést mind az újságok (több lap is hírt adott az eseményről), mind a közvélemény. Hiszen mindennapi életünk egyik leg­tisztább, s legjobban igazolt jelszava: összefogásban az erő! Csakhogy most meg kell áll­ni egy szóra. Egész más előjelű közmondás tolakodik elő: közös lónak tú­rós a háta. Történt ugyanis, hogy a szép elgondolások nyo­mán megszületett termelőszö­vetkezeti vállalkozás — eléggé gyatra, agonizáló lét után — kiszenvedett. A baromfiállo­mányt átvette Gödöllőn a Kis­állattenyésztési Kutató Inté­zet, az újonnan felépült ser­téstelepet pedig a vácszent- Lászlói termelőszövetkezet, amely korábban, ugyancsak tagja volt a társulásnak, sőt, területet is adott hozzá. Ugyanekkor — mielőtt bár­mit is mondanánk arról, hogy mennyire célszerűek egyéb­ként ezek a közös vállalkozá­sok, avagy éppen ellenkezően: nem váltak be —, itt egy vi­szonylag friss hír: a Szob környéki termelőszövetkezetek megállapodtak az ÉRDÉRT Vállalattal, s átvették a mál­nafeldolgozó üzemet, amelyet a jövőben közös erővel üze­meltetnek majd. Egy társulás tehát megszűnt, ugyanekkor egy másik meg­alakult. Most már csak az a kérdés, hogy vajon kiknek van itt igazuk: a társulóknak-e, avagy azoknak, akik különvál­tak? Arra külön érdemes felfi­gyelni. hogy Pest megyében egyébként is meglehetősen ke­vés szövetkezeti társulásról, PEHELYTOLLBÓL - HAJÓSZÁLLÍTMÁNY Fürgeujjú asz- Fzonyok ülnek a futószalag mellett 6 olyan gyorsan mozog a kezük, hogy a szem alig győzi követni. Szállongó fehér pihe teszi sűrűvé a levegőt s ráte­lepszik mindenre. Az albertirsai toll- válogatóban ötven nő dolgozik. Hely­beliek. A laikus nem is veszi észre, hogy melyik toll lombosabb, vagy melyiknek más a formája, de akik válogatják, már fogásra megérzik, melyikből lehet dísztől! — a többi a párnákba, duny­hákba kerül. Egy asszony egy mű­szakban egy kiló tollat tud válogat­ni, de nemcsak hazai, hanem kül­földi „anyaggal” is dolgoznak. A napokban érkezett egy szállítmány Amerikából. Hófe­hér pulykatollat küldtek s ezt vá­logatva kérik visz- sza. A kis albert­irsai telep bér­munkával 17—18 ezer dollárt „ter­mel” évente, a Ba­romfiipari Orszá­gos Vállalatnak. +ySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSS£SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSr* \ Kályhák a képernyőn illetve közös vállalkozásról tu­dunk. Megszámolhatjuk a két kezünkön, hány van. Három állattenyésztési társulás volt, ebből maradt kettő: egy Aszó­don, s egy Monoron. Működik továbbá egy erdőgazdasági társulás Nagykőrösön, aztán az említett közös málnafeldolgo­zó üzem Szobán, s öt építőipa­ri közös vállalkozás. Ezzel kész is vagyunk, összesen: kilenc társulás. Nem sok. Pedig a közgaz­dász így fogalmaz: a termelő­szövetkezeti társulás koncent­rálja a termelőerőket (mind a termelőeszközök, mind a ter­melés vonatkozásában), ezzel mintegy csökkennek a költsé­gek, vagyis az önköltség, ugyanis: a társulás üzemei fejlettebb technikával dolgoz­hatnak, nagyobb tömegű árut értékesíthetnek... Mindezt fordítsuk le közna­pibb, hétköznapibb nyelvre. Van egy község, ahol — mond­juk — egyelőre négy termelő- szövetkezet működik. A szö­vetkezetek külön-külön elha­tározzák, hogy sertéstelepet létesítenek. Mindegyik szövet­kezetnek kell találnia egy építési vállalatot. Ezután: hon­nan lesz anyag? Tegyük fel, hogy végül is felépül a sertés­telep. Mindegyik szövetkezet beállítja a gondozókat az álla­tok mellé, külön-külön takar­mányról, szállító eszközökről kell gondoskodniuk ... Egy­szerű, s meglehetősen végletes példával így lehetne a dolgot érzékeltetni: ha mindegyik tsz egyforma nagyságú telepet lé­tesít, s minimálisan egy-két embert állít be, akkor is nyolc gondozót foglalkoztatnak ösz- szesen. Ellenben, ha összefog­nak ezek a szövetkezetek, s egy telepet létesítenek, amely ugyan négyszer nagyobb, mint amilyen a saját erejükből ki­telik; jól lehet négy gondozó bőven elegendő. Nem beszélve, hogy mennyivel gazdaságo­sabb lehet a takarmánybeszer­zés, szállítás hiszen ez utóbbi esetben nem kell több, csak egy gép. Természetesen ez a példa még az arányokat sem fejezi ki pontosan, mert szó sincs róla, hogy a valóságban ennyi­re egyszerű lenne a dolog. Térjünk vissza a feloszlott gödöllői társulás­hoz. Az alapító okmányt an­nak idején 13 szövetkezet írta alá. Most, amikor végül lead­ták a telepeket, mindössze négy tsz szerepelt a vállalko­zás gazdái sorában. Mi volt a baj? Semmiképpen sem az el­vekben kell keresni a hibát. Kétségtelen, hogy a kudarc­ban közrejátszott a korábbi gazdasági irányítás is, ameny- nyiben erőltette a társulások létrejöttét. A gödöllői járásban is voltak szövetkezetek, ame­lyek már a kezdésnél eleve húzódoztak tőle, hogy részt vállaljanak ebből a közöskö- désből. Hiányzott az alapító szövetkezetekből az egymás iránt érzett kölcsönös bizalom: vajon ők is megadják-e a tár­suláshoz, amit mi adunk, va­jon mindenki egyformán meg­felel-e a feltételeknek? Ezzel a bizonytalansággal nézegettek egymásra, a legtöbben immel- ámmal fogtak a dologhoz. Volt azonban más baj is. Ezek a termelőszövetkezetek, legalábbis jó néhányon közü­lük — amint később, menet közben kiderült — nem ren­delkeztek a társulás támogatá­sához, működtetéséhez szüksé­ges gazdasági alapokkal. Ta­karmánygondokkal küzdöttek. Gyakran a saját állatállomá­nyukat is csak nehézségek árán tudták takarmányozni, nemhogy még a társulást tá­mogatták volna. Így aztán az történt — miután a közös vál­lalkozás igazgatósága ki tudja hányadik drákói szigorúságú határozatát is meghozta —, hogy a szövetkezetek pénzt adtak, és a társulás szabad­piaci áron szerezte be a ta­karmányt a közös állatállo­mány részére. Természetesen ilyen körülmények között szó sem lehetett róla, hogy kifi­zetődjék a vállalkozás. Mindezekből végül is vala­Nem a tv-műsorban látják: naponta többször s hosszabb időre jelenik meg a nagymére­tű képernyőkön az olajkályhát gyártó szalag. A Mechanikai Művekben kitűnően bevált az ipari televízió. Segítségével a diszpécser s a gyár vezetői szemmel tarthatják a legfon­tosabb üzemek munkafolya­matait. A képernyő és a hely­színen készített felvétel ugyan­azt mutatja: minden eddiginél több fűtőtest készül, hogy az idén először kielégíthessék a kereskedelem, a vásárlók igé­nyeit, Gábor feilv. mi olyasmi tanulságot lehet levonni, hogy a szövetkezeti társulásoknak is meg vannak az alapfeltételei. Manapság nem erőlteti senki alakulásu­kat. Persze, könnyen lehet, hogy itt is érvényesül majd a „tervszerű közgazasági befo­lyásolás” —, ahogyan a köz­gazdász mondja. Ennek esz­közei: a pénz, a hitel, a ka­mat, a kedvezmény, az ártá­mogatás, és így tovább. El­képzelhető, hogy most már kellő gazdasági megfontolások után, valóban a nagyobb jö­vedelmek reményében, egy­mással területileg is szomszé­dos szövetkezetek kezdenek majd — saját indíttatással — közös vállalkozásokba. Sőt, még az is előfordulhat, hogy valamelyik állami vállalat, s egy, avagy esetleg több terme­lőszövetkezet társul. Újabban erre is megvan a lehetőség a közelmúltban megjelent jog­szabályok alapján. Manapság főként az építőipari önálló vállalkozások születésének korszakát éljük. Sok szó esett már róluk; igen életképesnek látszanak. A sorsukat csak annyiban kíséri mégis némi aggodalom, hogy csakugyan megmaradnak-e ezek a vállal­kozások az eredeti rendelteté­sük mellett? Mert már mutat­koznak itt-ott ellentmondó jelek. A szövetkezetek építési tár­sulása akkor tölti be igazán a hivatását, ha elsősorban azokat a munkákat végzi el, amelyek helyben, az alapító tsz-ek területén adódnak. Nagy feladatok ezek; gondol­juk csak el, hogy milyen jól felkészült kis vállalatnak kell annak lennie, amelyik arra mer vállalkozni manapság, hogy mondjuk csak öt közepes nagyságú szövetkezet minden soron következő építkezési munkáját szakszerűen elvégzi! Igenám, csakhogy vannak csábítások. Sokan építkezné­nek. akiket csak az tart vissza elhatározásukban, hogy nem találnak építőt. És ha a szö­vetkezeti vállalkozás, a saját építkezéseik rovására — s ez az, amit már látni vél a fi­gyelmes szemlélő! — mások számára kezd el dolgozni; nem a hivatása szerint működik, ha még olyan jó üzletet lát is egyelőre ezekben a bérmun­kákban. Summázva végül; változatlanul jó gondos lat, ha néhány szövetkezet ar­ra szánja el magát, hogy ösz- äzefog, s ezt, vagy azt közös erővel próbál megoldani. Mert még csak azt sem lehet előre kijelenteni, hogy melyik a sze­rencsésebbik eset: az-e, ha va­lamilyen termelési társulást hoznak létre, avagy szolgálta­tó, illetve ipari jellegű vállal­kozásba kezdenek. Mindegyik lehet jó, illetve rossz. Az az aranyigazság érvényes itt: „űB elmélet próbaköve a gyakor­lat”. Vagyis: komoly szándék, alapos számítások, szakérte­lem, ügybuzgó vezetőgárda dolga ez az egész. Dékiss János Vidéki munkatelepeinkre KERESÜNK lakatos, csőszerelő, hegesztő, kovács, villany- szerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Munkahelyeinken külszolgálati díjat, minden második héten szabad szombatot és kedvezményes utazást biztosítunk. A gyakorlati időtől függően maximális bérezést adunk. Jelentkezés: BUDAPEST VI., PAULAY EDE U. 52, a Személyzeti Főosztályon------------------------------:______i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom