Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

1968. JANUÁR 3., SZERDA 3 Kisebb a takarmánykészlet - nagyobb gond az átteleltetés Mit tanácsol a megyei főállattenyésztó ? 25 asszony a gyúrótáblánál Bedolgozók Ilernádon Január 10-én huszonöt asszony áll rajthoz — pardon — a gyúrótáblához Herná- don a Március 15 Termelő­Á közérdek alapján kezdeményezünk Beszélgetés dr. Pesta Lászlóval, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága elnökével Statisztika is bizonyítja: minél hidegebb az istálló vagy az ól, annál több táplálékot fogyaszt az állat. Más szóval: „kedvezőtlenebb a takarmány- értékesülés”. Az idei aszályos nyár bi­zony alaposan megnyirbálta a hozamokat, nem sikerültek a másodvetések, kevesebb ku­korica termett, sok közös gazdaságban szűkös a takar- mánykészlet. Kovács Iván megyei főállattenyésző sze­rint nagyobb körültekintést igényel az állomány áttelelte- tése. Bár a rászoruló termelő- szövetkezetek most is kapnak, vagy kaptak állami segítséget, a terméskiesést mégsem tudják teljes egészében, központi készletből fedez­ni. Ilyen körülmények között a gazdaságok saját érdeke, hogy az állattenyésztők, állatgondo­zók, de maguk a vezetők is ke­ressék azokat a lehetőségeket, amelyekkel enyhíteni tudják a takarmánygondot. Többek kö­zött hasznos „pótlók” a kuko­ricaszár. Annak idején több­ször is felhívták az illetékes megyei vezetők a szövetkeze­tiek figyelmét a gondos beta­karításra. Minthogy a tél beállt a me­zőkről már nem kap utánpót­lást a takarmányos, megkülön­böztetett figyelmet igényel az ésszerű felhasználás. Ennek jó segédeszköze a takarmány­mérleg. Célszerű hogy az ál­lat, fajának, szükségletének és a termelésének megfelelő táp­lálékot kapja. Egyszerű eljárással 10—15 százalékkal is növelhető a takarmány hatékonysága, karbamidös, vagy szalmiákos etetéssel. A jóminöségű pillan­gós és réti szénából érdemes lisztet készíteni. Ez a szarvas- marha abrakigényének 25 szá­zalékát, sertésnél a 10—15, míg a baromfinál a 2—3 százalékot pótolhatja. Ezenkívül is sok olyan módszer, eljárás áll az állattenyésztők rendelkezésére, amit ajánlatos igénybe ven­ni. Fontos szerepük van ezek­ben a hónapokban a férő­helyeknek. Ahol eddig nem végezték el a téliesítést — különösen most már, hogy a kinti munkák véget értek — még mindig so­kat tehetnek a kedvezőbb tar­tási körülmények kialakítá­sáért. Ajánlatos felülvizsgálni az épületek födéméit, a lég- téresökkentés lehetőségét és megszüntetni a huzatot, rend­behozni az ajtókat, ablakokat, a szellőztető berendezést. A szakirodalom bőséges útmuta­tást ad a gazdaságok vezetői­nek, szakembereinek vala­mennyi, az átteleltetést vagy a téliesítést érintő probléma megoldásához. Beállt a tél, födél alá szorult a jószág, s nem mindegy ho­gyan vészeli át a mostoha hó­napokat az állatállomány. s. p. szövetkezet tagjai közül. Kopányi Imre főkönyvelő elmondta, hogy nyolctojásos, finom tésztát készítenek, és egyelőre 25 nő remekelhet az eperlevél, kiskocka, csi­gatészta gyártásában. Ha ké­sőbb úgy látják, hogy nő a kereslet és tojásuk is lesz elegendő, fokozzák a mennyi­séget. Májusig, míg a nagy munkák kinn a földeken meg nem kezdődnek, napi 150— 200 kilónyi tésztát gyúrnak. Értékesítésére a Karcagi Földművesszövetkezettel kö­töttek megállapodást, de ér­deklődik iránta a nagy-buda­pesti és soroksári általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet is. Mintegy 500 mázsát hajlandók átvenni. A készárút ízléses emblé­mával ellátott, 25 dekás ce­lofánzacskóban hozzák for­galomba. — Még lakásüggyel is fog­lalkozunk — mondja dr. Pesta László, az országgyűlés szociá­lis és egészségügyi bizottságá­nak elnöke. A kijelentés meglep. Az is­meretes, hogy a választók egyéni sérelmekkel is felke­reshetik a képviselőket. De hogy az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága sze­mélyes panaszokat, köztük la­kásügyeket is tanulmányozzon — az meglep. — Megírhatom az újság­ban is? Elözönlik majd a leveleket a bizottsági tagokat. — Nyugodtan írja — vála­szolja. — Mondanom sem kell, hogy fellebbezési ügyekkel nem törődhetünk, nem va­gyunk „fellebbezési fórum’’. Az ilyen leveleket továbbküld- jük az illetékes tanácsoknak. De a különös eseteket meg­vizsgáljuk. Szolnokról egy dol­gozó asszony elpanaszolta, Az év első újszülöttje, Mak- láry Gyöngyike, 0 óra 0 perc­kor jelentkezett hangos sírás­sal az újpesti kórház szülőott­honában. Az édesanya, akinek Gyöngyi második gyermeke, az Ojpesti Finombőrgyár betaní­tott munkása. Az Állami Biztosító húsz­ezer forintos kötvényét újév délelőttjén Erős Rezső osztály­vezető adta át a boldog mamá­nak. hogy egyetlen szobában él-1 nek öten, egyik gyereke más­fél éves, a másikat akkor vár­ta. Munkahelyén többször is kitüntették Az ügyben a me­gyei tanácshoz fordultunk, az­óta meg is kapta a lakást. A parlamenti élet legjelen­tősebb eseménye a teljes ülés. Minden évben általában négy­szer ül össze az országgyűlés. De a „gótikus házban’’ közben sem szünetel a munka. Újab­ban mind többször ad hírt a sajtó a bizottsági ülések vitái­ról. Az országgyűlés talán legis­mertebb állandó bizottsága a szociális és egészségügyi. S ta­lán éppen ezért itt mérhető le a legérzékletesebben a parla­menti demokratizmus sokolda­lúsága is. — Sok levelet kapunk — mondja dr. Pesta László, akit az idén választottak meg ne­gyedszer a szociális és egész­ségügyi bizottság elnökének —, természetes, hogy nemcsak közérdekű, hanem személyes ügyekben is. Nem ismerünk merev határokat, mert gyak­ran az egyéni panasz is lehet közérdekű. így tudtuk meg például, levelek nyomán, hogy több helyen a szövetkezetek megfosztották a gyerekgon­dozási segély felvételének le­hetőségétől a szerződéses dol­gozókat. Olyan szerződéseket kötöttek, amelyek pontosan akkor jártak le, amikor a se­gély már esedékes lett volna. Ez a jelenség is példázza, hogy a személyes levél közérdekű lehet. Hiszen bizottsági fel­adat az is, hogy ellenőrizzük a szociális és egészségügyi ren­delkezések megvalósítását. — Mi lesz a bejelenté­sek, javaslatok sorsa? — Előfordul, hogy egyszerű intézkedéssel segíteni tudunk. Ilyen esetben véleményünket tudatjuk az illetékes szervvel. Olykor a javaslat megvalósítá­sához nagyobb idő kell. Egyik közérdekű levélben a választó kifogásolta, hogy megyéjük­mény azt adja, amiért létre­hozták. Már az első pillanatokban sem állhatja meg a látogató, hogy ne lelkesedjen a télen sem elhanyagolt kertért, a be­rendezésben megvalósult jó­ízlésért, a fürdőszobáért, a vi­lágos tanulóhelyiségekért, a kissé zsúfolt, de barátságos hálótermekért, a betegeket el­különítő szobáért, a váltás előtt is hófehér ágyneműért. Mindez azt bizonyítja számára, hogy viszonylag kedvezőtlen anyagi és építkezési adottsá­gok között is lehet kitűnő színvonalat teremteni. A gyerekek egyötöde soha nem volt moziban, körülbelül ugyanannyinál nem volt ott­hon rádió, televíziót pedig mindössze ketten láttak közü­lük. Itt televíziót, lemezjátszót, egy kis könyvtár alapjait, lab­dát, diavetítőket találtak. Szüleik havonta átlag 100 forintot fizetnek a kollégiumi ellátásért... Az épületet elég megviselt állapotban, júniusban kapta meg a városi művelődési osz­tály. Ismervén az építőipar, a kereskedelem és a szolgáltató ágak tempóját, dicsérje az építkezésben, berendezésben közreműködő vállalatokat, hogy az intézet az ősszel már megnyithatta ajtaját. Megér­tette mindenki, milyen fontos dologról van szó. Megértette később is. A szülők egy részét foglalkoztató állami gazdaság a hétvégeken gépkocsit küld a hazalátogató diákokért. Miku­láskor, az első itteni ünnepsé­gükre a környékbeli termelő- szövetkezetek ajándékcsomag­gal kedveskedtek minden gye­reknek. Kis Lajos igazgató meséli, hogy a nyáron még az érintett szülők egyharmada erélyesen ellenezte a gyerekek beköltö­zését. Kik ezek a tiszteletre méltó, dolgos tanyasi emberek, akik­nek egy része mégsem tudta felfogná, miért óhatatlan, hogy a gyermekeik már más körül­mények között nevelkedjenek? Régen négy-öt holdas embe­rek — csak azok értek ei kö­zülük némileg jobb módot, akik zöldséggel, gyümölccsel foglalkoztak. Vagy volt ma- jorsági cselédek. A kollektivi­zálás után tsz-tagok, állami gazdaságbeli dolgozók, gyári munkások. A kollégium hírére szárnyra kapott közöttük: „Havi három­négyszáz forintot kell fizetni egy gyerekért!” „Csak nájlon fehérneművel engedik be őket.” Végül az érvek hatására hat szülő maradt ellenzékben. De ők aztán elmentek a pártszer­vezetekhez, a tanácshoz, a Mű­velődésügyi Minisztériumba. És a helyi ügyvédi munkakö­zösségbe ... Egyikük fellebbező levelé­ből: „A tanyai gyerekek szá­mára továbbra is megfelel az a tanítás, ami eddig. Aki pedig buta gyerek, az a városi isko­lában is csak olyan buta lesz, és csak megbuktassák ott is. A kapáláshoz nem kell semmi. Azt a kis pénzt meg tudjuk számolni kultúra nélkül is. A tsz-ben meg más munkalehe­tőségre nem is számíthatnak a mi gyerekeink, mint hogy ki­dobják őket kapálni. Azért nincs semmi értelme, hogy ta­níttassuk a gyerekeinket váro­si iskolában. Megtanulja a do- logtalan életmódot, aztán ami­kor visszakerül a gyerek a szülő kezébe, nem megy dol­gozni, mert csak a dologundo­ra van. Mert minden háznál szükség van a tanyasi gyerek­re mert már a 10 éven felüli gyereket fel lehet többféle munkára használni, mert a gyerek nemcsak azért van, hogy neveljük az állam javára, és a saját sarcolásunkra. Alig várjuk, hogy akkorára megnő­jenek, hogy legalább már el­végzi a főzést, takarítást, jó­szágot megetetik, meg ahol van kisebb gyerek, azt ott is lehet hagyni...” — és így tovább. Ma már valamennyi érintett szülő be szeretné íratni a kollégiumba a gyereket, és a létszám egye­lőre: megtelt! A felső tagozatos gyerekek számára a körzetesítés után külön osztályokat szerveztek új iskolájukban. Ezekben a követelmény ugyanaz, mint a többi párhuzamos osztályban, de az előadások hozzájuk al­kalmazkodnak — nem is le­hetne másként, hiszen például oroszt még egyáltalán nem ta­nultak —, és általában több időt, fáradságot szentelnek rá­juk, figyelembe véve hátrá­nyos indulásukat. Hogy meg tudjanak felelni a számukra magas tanulmányi követelményeknek: ezért hoz­ták létre ezt a kollégiumot is. Ezért alkalmaztak itt négy ne­velőt — 54 gyerek mellé —, ezért tartanak kollégiumban naponta magyarázattal, felel- tetéssel egybekötött háromórás tanulószobai foglalkozást... De itt álljunk meg. A gye­rekek, akik eddig otthon több órai gyaloglás után, és a ház­körüli munkában is elfáradva, legfeljebb, ha este tanultak egy félórát a petróleumlámpa mellett, nehezen illeszkednek be egy ilyen nagy koncentrá­ciót kívánó szellemi fegyelem­be. Erre ránevelni őket —, „mellékes” — plusz feladat. Mellékes? A pedagógia te­rületére értünk. Elég összehasonlítani az idé­zett levél írójának szemléletét mindazzal, amit a gyermekek­nek kell a magukévá tenniük, hogy megállapítsuk: az elsa­játítandó anyag új világkép is számukra. A megismerésé­hez, birtoklásához vezető út a tanulás, de hogy beleilleszked­jenek az új világképbe, hogy élni tudjanak vele — ahhoz már nevelésre van szükség. Persze, nehezen állnak át a városi, kollégiumi életre: arra, hogy főzeléket esznek, a na­gyobb lányok milyen frizurát csináltassanak a fodrásznál, feleleteik megfogalmazása, le­veleik stílusa — megannyi új probléma. Annyira új, hogy két hónap tán a kitűnő körül­mények közé került gyerekek­ből 10-nek, 15-nek a tanulmá­nyi eredménye visszaesett — ugyanakkor tizenkettőé emelt- kedett. Lebecsülnénk a sze­mélyiséget, és törvényszerű, érzékeny reagálását minden mozgásra, változásra, ha cso­dálkoznánk ezen. Új életükben nem csak kaptak, de egy kicsit vesztettek is. Például roman­tikát. „Otthon, este, asztalt tán­coltattak a szüleim és a szom­szédok. Az a fontos, hogy vas­szeg nélküli asztal legyen. Mozgott és ugrált. Én hiszek benne.” „Nálunk sokszor éjfélig ven­dégség volt. Hogy miként tudt- tak hazajutni a vendégek? Hát nem tetszik tudni, hogy a ta­nyán soha nincs sötét? Világít az ég, a hold, a csillagok.” „Ilyenkor télen az egész tanya egy óriási korcsolyapá­lya.” „Hiányzik a házimunka. Ha az ember otthon bekapálta a földet, megművelte a paradi­csomot, akkor látta az ered­ményét. Tanulunk politechni­kát, zárakat javítunk, meg mindent, de a politechnikát osztályozzák, és ha az ember fél, hogy milyen jegyet kap, akkor az már nem játék.” És nyertek, rengeteget. Ro­mantikát is. Nincs vasfegye­lem: naponta kapnak kimenőt a városba. Csoportosan elme­hetnek moziba. Nevelőik ja­vasolják a filmeket. A Stan és Pan, a Háború és béke na­gyon tetszett... A lányok se­gítenek a takarításnál. Van itt egy ezermester bá­csi: le nem lehet szedni róla a fiúkat. Csak a kertben már 450 órát dolgoztak. Tervek: barkácsoló szakkör. Asztalitenisz. Kosárlabda, röp­labda. És örömmel kapnak az ötleten újra fogékony, lelkes tanáraik, amikor azt ajánlom: rendezzenek képzőművészeti kiállítást reprodukciókból. És, hogy tudatosan fejlesszék to­vább diákjaik zenei műveltsé­gét, amelyet az élő népdal alapozott meg. Érzik ők is, mi a feladatuk: ezek a gyerekek most éppen életformát váltanak, mert a régivel az ő generációjuk már nem tudna boldogulni. Hozzá kell segíteni őket, hogy minél mélyebben gazdagodjanak, egészen egy új, korszerű tel­jességig. Hogy a kultúra, mű­veltség, tudás majd ne csak egy technikai világunkban szükségszerűen felrakódott külső máz legyen rajtuk, ha­nem belső sajátjukká váljon. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, tiszta szívből kívánunk jó munkát e gyerekeknek, és ne­velőiknek. Padányi Anna ben kevés az öregek napközi otthona. Úgy véljük, az otthon nagyon hasznos, különösen ha nap közben meleg ételt is tud­nak adni, s még jobb, ha meg­felelő foglalkoztatást is biztosí­tanak az öregeknek. A megva­lósítás módját a helyi lehető­ségek határozhatják meg. Volt olyan javaslat is, amelyből or­szágos mozgalom lett. A So­mogy megyei Tanács egészség- ügyi bizottsága kérte, hogy foglalkozzunk az iskolai higié­niával és az egészségügyi ne­veléssel. Ennek nyomán a kul­turális bizottság tagjaival együtt megvitattuk a kérdést, és ajánlásainkat megküldtük a megyei tanácsoknak. Az ügyet később újra elővettük és meg­állapíthattuk, hogy javasla­tainkra a tanácsok sok fontos intézkedést hoztak. De el­mondhatom azt is, hogy a bi­zottság munkájába vágó min­den közérdekű tapasztalat, ja­vaslat tükröződhet kezdemé­nyezéseinkben. — Miben nyilvánul meg a bizottság kezdeményező szerepe? — A bizottság törvényt kez­deményezhet, rendelkezések, intézkedések megtételét ajánl­hatja az állami szerveknek. Sarkalatos joga, hogy az évi költségvetés egészségügyi és szociális részét előzetesen megvitassa. Az 1967. évi költ­ségvetés tárgyalásakor bizott­sági javaslatra fogadta el az országgyűlés, hogy bőmtsék a bölcsődei és óvodai férőhelyek számát. A munka fontos új vonása, hogy az idén október­ben még az előkészítés szaka­szában megismerhette a bi­zottság a tárca költségvetési elképzeléseit. Természetesen, a költségvetés parlamenti tár­gyalása előtt ismét megvitat­juk az előterjesztést. A bizott­ság joga az is, hogy a parla­menti ülésszakok között saját kezdeményezésre egy-egy fon­tos kérdést napirendre tűzzön. Ez történt, amikor nemrég megvitattuk a csökkent mun­kaképességűekkel való foglal­kozást. Albizottságot válasz­tottunk, hogy megvizsgálja: hogyan hajtják végre az elme­betegek és az alkoholisták gondozásáról szóló rendelkezé­seket. Másik albizottság az if­júság egészségügyi nevelését tanulmányozta. Mindkét albi- zottsági előterjesztést az idén vitatjuk meg. Több más kér­dés is szerepel a bizottság ez évi munkatervében. Ez is mu­tatja, hogy most az új évben nemcsak a bizottság kezdemé­nyező. ellenőrző szerepe nő, hanem tevékenysége ismét széleskörű érdeklődést válthat ki. Aczél Kovách Tamás Felvételre keresünk: vasszerkezeti lakatost, szerelőlakatost, kazánkovácsot, autogén- hegesztő szakmunkásokat, betanított lakatost és segédmunkást. SZÁLLÁS VIDÉKEN BIZTOSÍTVA, UTAZÁSRÓL GONDOSKODUNK! Jelentkezés a MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYÁRBAN, Budapest XIII., Meder út 9. vagy a SZÁZHALOMBATTAI ERŐMŰ DARUGYÁRI KIRENDELTSÉGÉN Nagy Lajos építésvezetőnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom