Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
4 1968. JANUÁR 3.. SZERDA Az crszág legmélyebb Megnyitás előtt az ország legmélyebb földgázkútja. A dél-zalai régi olajmezők térségében a négyezer méter alatti szintekben jó minőségű, nagynyomású földgázt tártak fel. Már megtették az előkészületeket az ország legmélyebb gázkútjának a megnyitására. A termelő vállalat szakemberei szerint még egy kilométer hosszú csővezetéket kell megépíteni és indulhat a gázkitermelés. SOMOGY Az év első munkanapján — kedden — ünnepi esemény színhelye volt a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregysége: a magyar hajózás átvette 20. tengerjáró hajóját. Az új 1650 tonnás hajó a „Somogy” nevet kapta. Horgonyát a hajó már kedden délután felszedte, előbb Brailába hajózik, ott felszerelik rá az árbocokat. Utána hamarosan bekapcsolódik a tengeri szállításba. Felépült az első! „Nézzék meg az öregek házát Budafokon!“ Egyemeletes kis épület a budafoki lakótelep magas házai között. Külseje szerény, de modem, s ahogy belépünk a dupla ajtón, egy tágas terembe jutunk, ahonnan szelíd emelkedésű lépcső visz fel az emeletre. A bejárat mellett szokatlan formájú hűtőszekrényt szerelnek. Sok apró, kulccsal zárható ajtó nyílik belőle, annyi, ahány lakója lesz a háznak. Speciális komfort Kísérőink, Spíró Éva és Ligeti Tamás, a LAKÓTERV mérnökei mutatják be az épületet, amely nem akármilyen lakóház: magányos öregeknek tervezték, az első ilyen jellegű épület az országban. Az épületben 25 garzonlakás. Kis előszobán át lehet a lakóhelyiségbe jutni, az előszoba bal oldala azonban beugrik, ott helyezték el a „konyhát”, amelyben egy villany- tűzhely, mosogató és beépített Két falu — két gond Ki a felelős a vadkárért? — Alámossa a patak az utat — Egy villámkórdésre, Szólta elvtárs! Véleménye szerint ezekben a napokban mi a falu legnagyobb gondja? — Gondolom, egyetértenek velem a pilisszentkeresztiek, ha elsőre a vadkár jut az eszembe. Amióta tanácselnök vagyok, nem jutunk egy lépéssel sem előbbre. Itt van körülöttünk a pilisi erdőgazdaság. A falunak nincs termelőszövetkezete, hogy egységesen fellépve végleges rendezést kérhetnénk. Évente sok ezer forintot fizet ki a gazdaság a falunknak vadkárért, idén példáiul húszezer forintot becsültek. De ennél lényegesen több a valódi kárunk. Visszatérő téma a tanácsülésetavasszal megindul az áradás, az eltömődött, kanyargós meder nem tudja elvezetni a hóiét, alámossa a betont. S most jön a közlekedés. Jelenleg pótkocsis busz köti ösz- sze a falut a pomázi HÉV-ál- kxmással. Óriási a forgalma, reggel-este lemaradnak az utasok, állandó emiatt a vita. Azt mondták a MÁVAUT-nál, ha levágjuk az óvoda előtti éles kanyart, csuklós buszt kapunk. Nosza. Úgyis ránk érett az óvoda korszerűsítése, egy termet lebontottunk, így az útki- szögellést eltüntettük. De a műszakiak újabb akadályt állapítottak meg. Még mindig keskeny az út, és a patak miatt nincsen padkája... — km — konyhaszekrény található. Az előszoba folytatásában ugyancsak beépített ruhásszekrények. A szoba nagy ablakos, szőnyegpadlós, falain mosható műanyag. A tervezők elmondják, milyen berendezést képzeltek el: „Oda egy modem heverő kerül, eléje egy kis asztal, az ablak elé pedig egy dohányzóasztalka, két székkel, fotellal.” Eddig a lakásban semmi sem utal a különleges rendeltetésre. A fürdőszobában azonban az alacsony kád mellett rudat láthatunk, hogy a nehezebben mozgó öregek könnyen ki tudjanak lépni a kádból. A szobában csengő. Ha a léikó meghúzza, o gondnoki lakásban berregés figyelmeztet és kigyulladó lámpa jelzi, hogy valaki segítségre szorul. Okos szerkezettel látták el a villanytűzhelyet is; nem csinál zavart akkor sem, ha fele- dékenységből bekapcsolva hagyják, mert bizonyos idő után automatikusan leáll. Műhelyek az alagsorban A folyosókról öt közös helyiség is nyílik: az egyikben televízió lesz, a másikban rádiózni lehet, s van külön sakkszoba, olvasó- és játékterem is. A sakkozók tehát nem panaszkodhatnak a hangos rádióra, a tévénézőket pedig nem zavarják majd az ultizok. Az igazi meglepetés azonban még hátravan. Az alagsorban egymás mellett négy jól fűtött szobát találunk. Itt barkácsolóműhelyeket rendeznek be. Sok-sok munkás évtized után költöznek ide a lakók, biztosan örülnek majd annak, hogy napközben fúrhatnak, faraghatnak, végezhetik azt, amihez kedvük van, anélkül, hogy a lakás tisztaságára kellene vigyázniuk. — A házban ötven idős ember él majd. Nem lesznek mégis magányosak, távol, vagy legalábbis külön a családjuktól? — Miért, az jobb, ha együtt laknak a fiatalokkal és azt érzik, hogy útban vannak? — vetik közbe a tervezők. — Vagy ha egyedül élnek, magukra hagyva egy nagy lakásban, s aztán eltartási szerződést kötnek, miközben tudják, hogy valaki várja a halálukat? Egy biztos: törődni kell az öregekkel, az idősebbekkel is. Csendes öregkor Az építtetőt, a Fővárosi Tanácsot is ez a meggondolás vezette. Kísérletnek szánták, bár külföldön már vannak ilyen jellegű tapasztalatok. Akik ide beköltöznek, a régi lakásukat leadják; azt fiatalok kapják, ők pedig a budafoki házban tölthetik csendben, harmónikusan öregségüket. — Pár éve — jegyzi meg Spiró Éva —, összehívtuk a megyei tanácsok képviselőit, s javasoltuk: legalább minden nagyobb vidéki városban építsenek egy-egy ilyen házat. Ed dig még csak itt épült fel, ez az egy. Talán meg kellene ismételnünk a meghívást... B. I. SZOMBATHELY Hatodik magyar táncbajnokság A KISZ Központi Bizottságának megbízásából a Vas megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács művelődési osztálya meghirdette az idei Sava- ria nemzetközi táncversenyt és a hatodik magyar táncbajnokságot Az Európa-szerte számon tartott szombathelyi „táncos eseményre” május 3 4—5-én kerül sor a művelődési és sportpalotában. Hazánk és Európa legkitűnőbb amatőr táncosait — köztük Európa- és világbajnokokat — vár a vendégszerető város. MIKLÓSI OTTÓ: jLevel protekció ügyben Kedves Miniszterhelyettes Elvtárs! Régi, gyermekkori barátságunkból merítem a bátorságot, hogy ezt a levelet megírjam. Az együtt eltöltött évek, a közös emlékek, úgy gondolom, örökre összefűznek bennünket, és talán nem veszed sértésnek, ha egy, számomra rendkívül kellemetlen ügyben kérem a segítségedet. Drága Barátom! Valószínű, tudsz arról, hogy idén az Iparigazgatóságról Kovács László főmérnök és én lettünk felterjesztve Kiváló Díj kitüntetésre, de a kitüntetést kettőnk közül csak egyikünk kaphatja meg. Vagy Kovács László, vagy én. Ferikém! A protekciódat kérem! Nagyon kérlek, intézd el, hogy a Kiváló Díjat Kovács Laci kapja meg. Tudom, hogy nehéz az ügy, mert a kitüntetésre nekem nagyobb az esélyem, mint Kovács Lacinak, mert idén nekem sajnos, minden sikerült, és a mi régi barátságunkról is tudnak azok, akik a kitüntetésre felterjesztettek. Mégis esedezem: akadályozd meg, hogy engem most Kiváló Díjjal tüntessenek ki. Segíts rajtam! Tudod, hogy nagy a családom: három gyerek, anyós, após. Ferikém! Ne hagyd, hogy kitüntessenek! Én ezt most nem engedhetem meg magamnak. Nem a fúrástól félek, ami a kitüntetés után várható, nem is az irígykedők miatt kérlek, hanem csupán az anyagi konzekvenciák miatt esedezem. Tudod, hogy a Kiváló Díj nálunk, a szakmában a legnagyobb elismerést jelenti. A legnagyobb erkölcsi elismerést. Szóval a Kiváló Díjhoz nem adnak pénzjutalmat. Harminc éve ismersz, tudod, nogy nem vagyok pénzsó- vár, de azt is tudod rólam, hogy nincs bankbetétem. Nekem nincs pénzem ahhoz, hogy engem kitüntessenek. Hogy minek ahhoz pénz? Elmondom. Először: egy pohár konyakkal ki kell engesztelni azokat a kollégákat, akik idén önjelöltek voltak a Kiváló Díjra, öt üveg konyak, betéttel együtt 535 Ft. Másodszor: koccintanom kell az osztályomon valamennyi beosztottammal és a társosztályokról néhány szimpatizánssal. Négy üveg konyak, betéttel együtt 428 Ft. Harmadszor: hivatali feletteseimet meg kell hívnom a Nagy Rabló gebines csárdába. Halászlé, túrós csusza, egri Leányka, sose halunk meg 800 Ft. Negyedszer: baráti körömet a lakásomon látom vendégük Húsleves, sült liba, aranygaluska. Furmint, hogy megnőttek a gyerekek! 500 Ft. ötödször: rokonság, dettó, csak asztali fehérrel, 400 Ft. Hatodszor: posta, telefon, távíró. Válasz a táviratokra, levelekre, telefonokra, stb. stb. 100 Ft. Drága Ferikém! Nagyon kérlek, intézd el, hogy a kitüntetést az idén Kovács Laci kapja. Tehetséges fiú, meg is érdemli, azonkívül elvált ember, egyedül él, a rokonai külföldről támogatják és biztos vagyok abban, hogy egy ilyen megtisztelő kitüntetést 6 anyagilag jobban elvisel, mint én. Egyébként otthon jól vagyunk, gyakran emlegetünk, Jutka és a gyerekek egészségesek. Palika jövőre érettségizik, Zsuzsa nyáron végez az orvosi karon, Zoli ősszel szerel le a katonaságtól. Szóval jövőre már jól leszünk, akkor már azt sem bánom, ha Kiváló Díjjal tüntettek ki. Akkor már megengedhetjük magunknak! Addig is ölellek: Pali ken: mit lehetne teami, hogy az egy-két holdas és az annál jóval kisebb földek termése az emberé maradjon. Azon a pénzen, amit nekünk, és gondolom, még sok más községnek kifizetnek — már régen szilárd kerítést és sok-sok vadföldet létesíthettek volna. Jóformán nincs több öt-hat hold- nyi vadföld a hatalmas erdőben, ahova kukoricát és más ínyencfalatot vetnek. Ha az állat azt lelegelte, újra kijön a művelt földre, és kezdődik minden elölről... ★ A csobánkai tanácselnök, Tóth Tibor, ugyanerre a kérdésre ezit válaszolja: — Két összefüggő problémánk van. Az út és a közlekedés. Tavaly már megígérték, hogy a KPM — mivel úgyis mellettünk építik a dobogókői szerpentint — rendbe hozza a nagyon rossz, egy kilométeres bekötőútunkat. Ez azonban egyelőre — mint közölték — elmarad. Minit ahogy 1970-re húzódik a mellette futó Dera- patak szabályozása Margit-li- gettől a község közepéig. Ha Elektro-benzinmotoros autó A General Motors és a Pennsylvania egyetem kidolgozta az elektromotorral és benzinmotorral is rendelkező személygépkocsi tervét. A háromüléses „mini-autó” fele olyan hosszú lesz, mint az átlagos amerikai gépkocsik. Telepcsere nélkül 160 kilométer megtételére lesz képes, s legnagyobb óránkénti sebessége 96 kilométer, öt éven belül hozzák forgalomba, körülbelül 1600 dolláros áron. Vallomás bűnügyben Ott feküdt előtte az asztalon a magnetofon, most vette, még a szaga is új volt. Kézbe fogta a mikrofont, s elkezdett számolni. Egy, kettő, három, mikrofonpróba, négy... ■— ez tiszta hülyeség, hallgatott el hirtelen, inkább valami értelmes dologgal kellene kipróbálni a készüléket. Nyomban Zámo Karcsi halála jutott az eszébe, több éves ügy már, de még mindig sokat gondol arra a keserves félórára. Amikor az az eset történt, őt senki sem nevezte gyilkosnak, még azt sem mondták, hogy tehet a dologról, inkább vigasztalták, hogy nem rajta múlott, őt azonban állandóan foglalkoztatta, s azt kívánta, bárcsak bírósági ügy lett volna belőle, akkor legalább tisztázzák a körülményeket. ..El fogom mondani az esetet a mikrofonba” határozta el. Aztán majd visszahallgatja, s akkor ő maga ítélhet, hiszen a hangszalagról senki sem ismeri meg a saját hangját, tehát olyan majd, mintha egy idegen ember vallomását hallgatjuk Be is kapcsolta gyorsan a magnót, krákogott egy kicsit, aztán elkezdte: „Tisztelt Bíróság! Ügy kezdődött a dolog, hogy kivonultunk a kúthoz”. Ekkor megállt, mert megakadt és sokáig hallgatott, majd észrevette, hogy közben üresen forog a szalag. Leállította és újra kezdte. Most már folyamatosan mondta a történetet: Kivonultak a kúthoz. Nem valami egyszerű kút volt az, gyűrűje húsz méter mélyre vezetett, az aljából egy hatszáz méter hosszú cső indult ki, amely a másik végén egy pontosan ugyanolyan kútban végződött. Az egész vízzel volt tele, s ők azt a feladatot kapták, hogy ereszkedjenek le az egyik oldalon, ússzanak végig a csőben, aztán a másik kúton keresztül jöjjenek fel. Valamilyen okból nagyon fontos volt ez az egész. így hát vállalták ... Tapasztalt búvárok voltak mind a ketten, s amellett olyan pontosan dolgozták ki az egészet, hogy el sem lehetett képzelni semmiféle kellemetlen meglepetést. „Ott egye meg a fene azt a modern technikát, azt a rohadt modern technikát” — hallotta saját hangját, mire gyorsan leállította a készüléket. Ivott egy pohár vizet, majd folytatta a vallomást. A technikai felszerelésük valóban a legmodernebb volt. A búvárkészülékek ötször annyi levegőt tartlamaz- tak, mint amennyire a legrosszabb esetben is szükség lehet. A két kút- nál társaik figyeltek mindenre, horgászzsinórt húztak maguk után, hogy tudják, mennyire jutottak. A lejárónál várakozó csoport rádióösszeköttetést tartott a másik kútnál várakozókkal. Azt hitték, csak egyetlen ellenfelük van, a sötét, de hát azt is legyőzik majd a villamos zseblámpákkal. Olyan egyszerűnek tűnt minden. Lemászni, úszni, felmászni és kész. El is indultak. Gyorsan leértek a kút fenekére, a víz egyelőre tiszta volt, csak egyre jobban nőtt a sötétség. „Én értem előbb a cső bejáratához, kicsit le kellett hajolni, hogy beférjek, a víz nem mozgott, a bejárat sértetlen volt, hát bemásztam. Nem féltem, becsület szavamra nem féltem”. Jól van, rövid szünet után a mágneses szalagnak elismerte, hogy egy pillanatra megijedt. Persze, hogy megijed az ember, előtte van egy hatszáz méter hosszú alagút, tele vízzel, és akkora a csend, hogy inkább egy lökhajtásos repülőgép motorja dübörögjön a füled mellett. Ez azonban egy pillanatig tartott, legyőzte félelmét, s már úszni kezdett. Karcsi néhány méterrel elmaradt mögötte, de aztán csakhamar utolérte. A zsineg szabályosan követte őket, s lassan belenyugodva mindenbe haladtak előre. „Én még a falakat is nézegettem, tisztelt bíróság. A téglából rakott falakat és azokra gondoltam, akik ezt nyolcvan éve építették. Meg kell hagyni, szép kőművesmunka volt. A fúgák csaknem nyílegyenesek, csak itt-ott rakodott le a falakra valami nyálkás vízi élővilág. Minden rendben? — kérdeztem Karcsitól, s ő igennel válaszolt”. Ha akartak, nagyszerűen beszélgethettek, hiszen leszállás előtt megegyeztek bizonyos jelekben. Már jó ideje úsztak, de arról fogalmuk sem volt, hány perce, vagy órája lehetnek odalenn. Megállt az idő, van ilyen a fene egye meg, s nincs is annál borzasztóbb a világon. Azon vette észre magát, hogy egy dalt dúdol, a „Megáll az idö”-t, de a következő pillanatban káromkodva szid.ta a slágerszerzőt, hiszen annak fogalma sem lehet, milyen az, ha valóban megáll az idő. Ebben a pillanatban jelezte először Karcsi, hogy elfogyott a levegője. „Nem értettem a dolgot, hiszen nekem még legalább félig volt a palackom, node baj nem volt, át kellett kötni a pipát a másik tartályra. Kérem, egy ilyen cserét harminc másodperc alatt megcsinál az ember. Én a fele annyi idő alatt, és Karcsi is, hiszen mind a ketten oktatók voltunk. Átfogtam közben a vállait, hogy nyugodtabban dolgozhasson, de ő csak rángatta a kezemet. Mi lehet vele, gondoltam, s segíteni próbáltam a cserénél, de olyan erősen szorított, hogy megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Kirántottam a szájamból a saját légzőpipámat, a levegő bugyborékolva szálldosott abban az undorító csőben, s odanyomtam az orra alá, a szájába, de ekkor mór engedett a szorításp, annyira engedett, hogy már tudtam, mindennek vége”. A szalag pörgött, csend volt a szobában, csak jó idő után kezdett el ismét beszélni. Azt gondolta, hogy a cső felinél lehetnek. Ki kell úszni és segítséget hozni. Segítséget hozni? Most már késő. Mentse legalább a saját életét, önkéntelenül is úszni kezdett tovább, de öt méter után visszafordult. Karcsi lebegett a vízen. Ismét elindult, megint visszament hozzá. Csaknem dühösen belékapaszkodott és vonszolta magával. A méterek őrjítő lassúsággal fogytak. Érezte, hogy fogytán a levegő. Villámgyors mozdulattal átcserélte a palackot. És ha ez is kevés lesz? Döbbent belé a felismerés. Karcsi semmi életjelt nem adott. Ott kell hagyni, neki most már mindegy. Nagy nehezen rászánta magát, s elindult egyedül. Vagy tíz méter után a cső szűkülni kezdett. Az iszap vastag rétegekben rakodott a falakra. Azt már tudta, hogy a másik irányba nem indulhat, annyi levegője nincs. Utat kellett vágni, s centiméterről centiméterre haladt előre, aztán megdobban a szíve: a cső ismét kitágult, s mintha világosságot is látott volna. Nem tévedett. „Kibújtam a csőből, s már a kútban voltam. Istenem, ahogy emelkedtem felfelé. Jaj, ahogy kibukkantam a napra és megláttam a fiúkat. Ök is üdvözöltek a boldogságtól. Ekkor letéptem magamról a légzőkészüléket és lefelé mutattam. Karcsi — csak ennyit mondtam, de megértettek mindent. A többi már nem érdekes tisztelt bíróság, kihoztuk Karcsit, szépen eltemettük. Az orvosok aztán azt mondták, hogy a félelem ölte meg. Megijedt, s ez elég volt, hát ez elfogadható magyarázat, node mitől félt, nem volt egyedül”. Ahogy ideért, kikapcsolta egy pillanatra a magnót. Nézte a szép új készüléket, s csak ezután indította el ismét. „A technika és a sok-sok gyakorlás nekem biztonságot adott. Neki miért nem. Higgyék el, én bármikor megtenném még egyszer ugyanazt az utat. Ha másért nem, hát Karcsiért”. Kikapcsolta a magnót, fáradt volt, de kíváncsisága erősebbnek bizonyult. Visszatekerte a szalagot, s újra indított. Kíváncsian várt. A magnó megszólalt, s tiszta hangon beszélt. „Mikrofonpróba, egy, kettő, három, mikrofonpróba négy..." aztán szünet következett, majd ismét felhangzott saját beszéde: „Tisztelt bíróság! Ügy kezdődött a dolog, hogy kivonultunk a kúthoz!” Ezután azonban csak forgott a szalag, de hang nem hallatszott. Végig- forgott az egész tekercs, s egyetlen hangot nem adott többet. Ekkor megijedt, hogy rossz a készülék, de aztán rájött, elfelejtett lenyomni egy gombot. A magnónak nincs semmi baja — lélegzett fel, aztán nagyon el- szégyellte magát. Benedek 3. István
