Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
A PEST MEGVEI H I I /X F» KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 2. SZÄM 1968. JANUAR 4., CSÜTÖRTÖK TELI ZACSKÓ PÉNZT HOZOTT TÉLAPÓ: Klubkönyvtár nyílik egy hangácsi tanteremben lTj bútor és rengeteg könyv a központnak Nagy volt a forgalom az ünnepek után a városi könyvtárban. Ügy látszik, az emberek sokat olvastak az ünnepek alatt. Igaz, közben megkezde*- dött az új évre a beiratkozás is. De nem ez, hanem az volt számomra a meglepetés — pedig már régi olvasója vagyok a könyvtárnak —, hogy kellemes meleg, és új bútor fogadott. — Nem tudom, de remélem az országos leltározás után az is megérkezik. — Mi újság van még? — Hetvenegyezer forint értékű könyvvel gazdagodtunk 1967-ben. Kell-e ehhez magyarázat? — És mi lesz a régi búto— Megkapják a külterületi kölcsönzőhelyek. Hangácson valóságos kis klubkönyvtár alakul egy használaton kívül helyezett tanteremből. Sok kisebb község megirigyelné, ha látná. Különösen akkor lesz vonzó, ha már megkezdi működését ismét a kiskörzeti mozi. — Mi történt? — nem állhattam meg, hogy e kérdést fel ne tegyem a könyvtár vezetőjének, Freitag Magdának. — Itt járt a Télapó és teli zacskó pénzt hozott. Kereken hatvanezer forintot. — Mit vásároltak ezen a rengeteg pénzen? — Bútorokat. Különféle felszereléseket. A bútor egy része megérkezett. Látja, szép és főleg modern. — Mikor jön a másik rész? Tűz két öreg házában A reményük is elégett A múlt hét egyik reggelén a távoli Csévharaszton félreverték a harangot. A sötétben, mint egy fáklya, lángolt egy kukoricaszárral fedett házacsÁ ház lakói, Túrós József 61 éves csévharaszti lakos és felesége nem vették észre, hogy ég a tető a fejük felett. A környéken lakók és a tűzoltók oltották el a tüzet és hozták ki a házacskából az idős embereket. A kéményből kipattanó szikra gyújtotta fel a tetőt, az erős szél élesztette fel a lángot. A kukoricaszárból, nádból összetákolt tető hamar tüzet fogott, a kis házacskából — csak a tető égett le. De a padláson, rejtekhelyén, elégett a két öreg reménye, az évek óta, vagy talán több évtized alatt összekuporgatott, ki tudja, mire takargatott 27 ezer forintjuk. KIVONULÁS A KERTBŐL Cegléden, a nagyszabású nemzetközi fotókiállításon láttuk ezt a folthatású fényképet. Néhány vonal az egész és milyen sokat mond! Kinőtték „mérgüket" a pulykák is; az emberek is... Nem is olyan bolondság az a pulykanevelés! Amikor a Dózsa Termelőszö- jjjjj bevétel CS jknem félmillió HIÜ Az idén rafripldz a Petőfi tatta, hogy pulykákat vásárol, mi tagadás, a tagság bizony ellenezte. Hol csak suttogtak, hol nyíltan megtámadták ezért a „felelőtlenségért”. A vita akkora volt, mintha soha nem akarna véget érni. A társszövetkezetek vezetői is Mily sokszor írunk a za- kuszkáról, az ember azt hinné, hogy azt mindenki isméri. Pedig nem így van. A minap is megfog egy ismerősöm az utcán. — Ejnye már — mondja —, mindig olvasom az újságban, hogy zakuszka így meg zakusz- ka úgy, de nem tudom, mi az ördög az? Igazat adtam neki, és íziben eljöttem a konzervgyárba, a II. számú telepre, hogy újra — de nem utoljára — tudakozódjam a zakuszkáról. Bevallom, volt a látogatással más, titkos célom is, de ez majd úgyis kiderül a végén ... — A zakuszkagyártással közel tíz esztendeje foglalkozik a Odakinn jeges szél süvít, hófoltos a környék, idebenn a konzervgyár üvegházában nem is tavasz, de szinte meleg nyár van. Trópusi párásságban zöl- dellnek a délszaki növények. Virágzik a narancs, érik a citrom, s a filodendron pompás gyümölcsöket ringat. Kaszap Ambrus kertész, meg Kovács Ferenc az üvegház mindenese éppen nagytakarítást tart. Rendezgetik a cserepes növényeket, gereblyézik a keskeny üvegházi utakat. Odakint — a fagy miatt — nem dolgozhatnak, hát elvégzik a benti tennivalókat. Az üvegház egyébként szinte mindig szolgál valami érdekességgel, újságbavaló kisebb- nagyobb szenzációval. Most egy esztendeje például tíz jól megtermett narancsot szüreteltek az egyik fáról. A következő termés — amelynek a virágai lassan elhullanak — az idén karácsonyra érik be. Hiába, ez a környezet bármennyire is igyekeznek a nökételkedve néztek a kísérlet elé. Egyedül Bárány Lajos, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke hallgatott. Majd úgy egy hónap múlva ezt mondta: gyár — mondotta Mészáros István, a konzervgyár II. telepének vezetője. — Jó téli munka ez, és biztos kenyérkereset. Ez a szezon novemberben kezdődik, és áprilisban ér véget. Vagyis éppen akkor, amikor egyébként kevesebb a munka... — Érdekessége a dolognak, hogy eddig kizárólag a Szovjetuniónak gyártottuk ezt a cikket, most az új esztendőben Ausztráliába is szállítunk belőle azzal a különbséggel, hogy nem paprikahüvelybe töltjük, hanem a rendelés szerint: mellé daraboljuk. Nem állhattam ellent, kíváncsi voltam, milyen is ez a zakuszka. Nem rossz, kiváló étvágycsináló, príma előétel. vényeknek kedvező lehetőséget teremteni, mégsem tudja pótolni a dél-olaszországi, vagy a görögországi klímát. Mindenesetre még így is elismerésre méltó a kertészek fáradozása. A citrom nem olyan kényes, mint a narancs, jobban alkalmazkodik a mi éghajlatunkhoz. Nyáron kint diszlik a szabad ég alatt, az üvegház szomszédságában. Gyümölcsei, amelyeket lassan szedni lehet, olyan szép nagyok, hogy bizony elbújhatnak mellette a külföldről importált és az üzletekben látható apróbb testvéreik. A kávéfa — mert ilyen is van — ugyancsak gazdag termést ígér. Júniusban szüretelnek róla. S miközben a kertészek féltve dédelgetett délszaki növényeiket óvják a kinti hidegtől, készülődnek már a tavaszra. Ök szintén bekapcsolódnak a tisztább, virágosabb Nagykőrösért kibontakozó mozgalomba. Ök szállítják majd a gyár környékén készülő parkokhoz a különböző virágokat. — Nem is olyan bolondság ez a pulykanevelés! A kijelentést tett követte, ötezer darab napospulykát rendelt a Petőfi is. A pulykák július 15-én érkeztek meg, és ekkor kezdődött el igazán a drukk. Hiszen közismert, hogy míg a pulykák „mérge” ki nem nő, bizony nagy a rizikó. De szerencséjük volt, mert a pulykáiénak mindössze hét százaléka hullott el. Igaz, gondozóik úgy vigyáztak rájuk, mint a kisgyerekre. A „méreg” kinövése után már játszi könnyedség volt a pulykák nevelése. Ekkor kezdődött a vetélkedés a Petőfi és a Dózsa között. Nem volt versenykihívás, sem futárszolgálat, mégis a két termelőszövetkezet vezetői mindig jól értesülték a társ-termelőszövetkezet pulykáinak a fejlődéséről. A Petőfi termelőszövetkezetben pontosan egy hónappal később fogtak hozzá az állatok neveléséhez. Karácsony előtt megkezdődött a pulykák eladása. Nagy volt az öröm, amikor a BARN EV ÁL a pulykák zömét exportra vette át, ugyanis az átlagsúlyuk elérte a négy kiló hetven, illetve négy kiló nyolcvan dekát. A karácsony előtti bevétel negyvenezer forint híján félmillió lett. Kell-e külön mondani, hogy elégedettek a termelőszövetkezet vezetői? Nem csoda, hogy az első sikeres lépést követi a második, ugyanis az idén már 15 ezer pulykát kívánnak felnevelni a termelőszövetkezetben. Ma: Tormáson, holnap: Alszegen a fóliás zöldségtermesztésről Ma a tormási termelőszö vetkezeti klubban Trón Miklós az üveg és fólia alatti zöldségtermesztésről tart előadást. Ugyanezt az előadást megismétli holnap az alszegi termelőszövetkezeti klubban. Mindkét előadás este 6 órakor kezdődik. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A boszorkányfal. Lengyel film. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Príma dolog a zakuszka! Most már Ausztráliába is szállítják Erik a citrom, virágzik a narancs Gyümölcsöt ringat a filodendron Nem importált minibogyók Kávészüret is lesz ARANY JÁNOS ÉS NAGYKOROS II. „A JOBB JÖVŐBEN KEZDETT REMÉNYKEDNI” ÜNNEPE VOLT a költőnek, ha író barátai felkeresték, vagy ő elment hozzájuk. Többször járt itt Jókai is. Városunkra a nagy regényíró így emlékezett: „Az volt ám a tanári kar! A fiastyúk- ban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykörösön volt.” Arany János néha részt vett körösi tanártársai és barátai névnapjain és vacsoráin, de mint maga mondta: többnyire csak a füstöt és a nótát segítette fújni. Mindenesetre több verset írt ezekről az összejövetelekről. Egyszer Szász Károly tanártársával írt közös verset Mentovich Ferenc köszöntésére: Kedves, jó barátunk, Francisce Mentovich! Búban, fájdalomban te sohase veszíts, Sőt a gondok felé még csak ne is konyíts, Minket bús pofával sohase’ szomoríts ... 1857. MÁJUS 24-ÉN ismét eljött Kőrösre I. Ferenc József, a feleségével, Erzsébet királynéval. Kőrútjuk alkalmából a kormány hivatalos lapja is ünnepelte az osztrák császárt. Az ünneplő vers megírására Arany Jánost kérte fel. A költő a versírást — betegségére hivatkozva — nem vállalta el. Kevés ember merte volna ezt akkor megtenni! A város vezetői persze a tak. A szellem a táncoló asztalnál meg is jelent, de a kitett papírlapra nem szöveget, hanem csak krikszkrakszo- kat írt, mire Arany János elnéző mosollyal jegyezte meg: — Lehet, hogy szegény nem tud írni.., A MAGYAR POLITIKÁBAN közben kezdett kibontakozni Arany Jánossal szintén jó viszonyban lévő politikusnak: Deák Ferencnek a nemzet és a császár kiegyezését előkészítő szerepe. A nemzeti törekvéseket elnyomó Bach-kormány megbukott. A nemzet, s vele Arany is a jobb jövőben kezdett reménykedni. Egészsége javult, többet dolgozott, gyakrabban felutazott a fővárosba és barátai megérlelték lelkében titkos, régi vágyát, hogy felköltözzön az irodalmi élet központjába, Pest- Budára. Ez 1860 őszén megtörtént, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választották és engedélyt kapott a Szépirodalmi Figyelő megindítására. Utolsó nagykőrösi munkája a nagy Széchenyi István halála után tartott országos gyászünnepély ódája volt, melyben így énekelt: császári párt nagy ricsajjal fogadták. Volt népünnepély, ökörsütés, és minden — „vakulj magyar!” jelszóval. Arany Laci és Juliska főleg a Gubody és a Kupay- Kovács család gyermekeivel játszottak együtt. A szelíd, kedves Aranyné több körösi asszonnyal tartott fenn jóbarátságot, Aranyéknál néha összejöttek az asszonyok s a Nyugatról jött divattal: a szellemidézéssel próbálkozNem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad, nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Legyen ez a hódoló írás szerény bizonyság arra, hogy halhatatlan Arany Jánosunk panaszainak, testi, lelki betegeskedésének nem a körösi szellem, nem a körösi levegő és nem a körösi környezet, hanem az akkori felhős, szomorú magyar élet volt a főforrása. Kopa László (Vége.) Apád-tmyád ide jöjjön! Egy cserép virágot elvinni gyerekjáték. Két cserép virágot egy- egy kézben lengetve elvinni, nem nagy tralla. Három cserép virág elszállításához már kell egy kis ügyesség. De már négy cserép virágot anélkül elvinni, hogy közülük valamelyik a föleire ne pottyanjon, nem könnyű dolog. Ezt mondtam Balázsnak, aki a Petőfi utca sarkán küszködött négy cserép virággal. Minden pillanatban elkészültem arra, hogy zutty! — valamelyik kicsúszik a kezei közül. Hálásan nézett rám, amikor felajánlottam a segítséget. Neki jutott kettő, nekem is kettő. Négy cserép ciklámen rózsaszín és fehér selyempapírba bugyolálva. Útközben megtudtam, hogy eljegyzésre küldték. A kis menyasszony bizr- tos már várja őket. Megérkeztünk. Elől dúródott Balázs, mögötte szerénykedtem én. A háziasszony fogadta az ajándékot. Előbb a Balázsét, aztán az enyémet. Kétszer is nyújtogatta a kétforintost, majd a zsebébe süllyesztette. Én is hiába szabódtam. Hasztalan mondtam, hogy én nem tartozók a céghez, csak társadalmi munkában segítek. Balázs jót nevetett az utcán. Dehogy vállalta, hogy az én kétforintosom is őt ilr- leti. Az ö pénzét megpökdöste és mosolyogva mondotta. — Apád, anyád ide jöjjön! Elváltunk. Én a Kecskeméti utca derekán vettem elő a kétforintost. Körülnéztem. Senki sem volt a közelben. Én is megpökdöstem a pénzecskét. — Apád, anyád ide jöjjön! Mit lehessen tudni, hátha, megfogja a mondóka. Mert a forintnak mostanában foga van, s hamarosan méginkább az lesz... (si)
