Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

^//ssss/ssssssssssssss/ssssssssssssssss/*^ Cuki-ügy § ^ ^ Amikor az árrendezésről v ^ és az új gazdasági mecha- ^ nizmusról közelebbi adatok | még nem voltak ismerete- ^ sek, különféle hírek szál- $ lingóztak Üllőn. Ennek ha- § fására egy „jól informált” ^ ember elhatározta, hogy ^ idejében ellátja cukorral a ^ háztartását. Vásárolt kerek j ^ egy mázsa kristálycukrot, j § Nagy volt a meglepetése, i § és nyilván a bosszúsága, | § amikor megtudta, hogy a j ^ cukor olcsóbb lett Ekkor i ^ következett a második fel-: vonás. Az élelmes ember j I arra kérte a boltvezetőt, j s hogy vegye vissza a cuk- j § rőt... Erről természetesen 1 | szó sem lehetett, de azért a! | vásárlásból mégis szárma- j ^ zott valami haszon, mert] ^ háztartását két évre előre ] ^ ellátta cukorral. !-m ar a _ a *■ MOMOMIDfEI PEST MEGYEI HÍRLAP X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM L Ö. N K I A-P A S A 1968. JANUAR 4., CSÜTÖRTÖK Ha az igazgatóság elhatároz valamilyen építést... Ez a brigád valóban komplex i! Ők is elégedettek a gazdával A komplexbrigádok nemcsak az építőiparban váltak be, de hasznosak más vállalatoknál is. Ha az üzem megszokott dol­gain kívül, ám azzal szorosan Misztikus bosszúság Ha az utazásra ítélt Mo- norra ki- vagy bejáró ha­laszthatatlan tennivalói mi­att az esti órákban ül busz­ra, nem elég tíz perccel a busz indulása előtt útrakel­nie, mert legalább tíz per­cet vesz igénybe az induló autóbusz felkutatása. A főtér koromsötét, sá­ros, gödrös, a holdvilág gyér fényénél, bokáig gá­zolva a latyakban lehet ta­lálgatni, melyik kocsi indul Pestre. Az sem vigasztalja az utast, hogy a sofőr és a kalauz hozzá hasonlóan tanácstalan. A misztikus sötétben bukdácsoló utasok már csak megszokásból is — a MA­VAUT embereit emlegetik az esti kocsikeresés köz­ben. Pedig ebben az eset­ben a MÁVAUT ártatlan. A koromsötét főtérre de­rengő félhomályt varázsol­na már egyetlen villany- körte is. Nem vagyok szak­ember — de azt hiszem, egy vagy két villanykörte beszerzése, becsavarása nem tartozik a nagy prog­ramok közé. Tény, hogy megérné a fá­radságot, meg a filléres költséget. <d) *ysssssssssrssssssssssssss/ssssss/sss/sssssssssssssssssss/ssssssssssssssssss/s/ss/ssss*^ Adrenalin Két férfi beszél­get a körzeti or­vosi rendelőben. — Mennyit szív? — Huszonöt­harmincat napon­ta. — Az sok. Én egy doboz Fecskét. — Az utóbbi időben szívtáji pa­naszaim vannak. — Az az adre­nalin. — Hogy mi...? — Adrenalin. Mellékvese-kivo­nat. — De nekem a szívem fáj. — Azért. Ha so­kat dohányzik, na­gyobb mennyiség­ben kerül az ad­renalin a vérke­ringésbe' és érszű­kületet okoz, emiatt nehezedik a szív munkája. — Maga nem vett észre sem­mit? — Emelkedett a vérnyomásom és nőtt a vércukrom. — Csökkenteni kellene. — Próbálom.,. azelőtt éhgyomor­ra is rágyújtottam. — A doktor? — fejével int az ajtó felé. — ö is szívja, két dobozt napon­ta. — S mit mond? — Annyit szív­jak, amennyi jól­esik, ne többet. — Tőle tudja, amit tud? — Nagyon okos és bölcs ember. — A száraz, nyers do­hánygyártmányok és levelek körül­belül 0,6-tól S szá­zalékig tartalmaz­nak nikotint. Már négy centigramm a légközpont bé­nulását okozza. — Rettenetes. — No látja ... az embernek azért kell elmenni az orvoshoz, hogy el­lenőrzés alatt áll­jon. — Igaz. Beszólítják őket, s nem sokkal ké­sőbb már jönnek is kifelé. Az ajtó­ban rágyújtanak, nagyot szippanta­nak a cigarettá­ból, aztán megszó­lal a szívpanaszos. — Igaza volt, bölcs ember a mi doktorunk. (hörömpő) összefüggésben valamilyen munkát kell elvégezni, az e brigád feladata. Ez a munka szétágazó, de egy összeszokott és jól működő brigádnál nem okoz különösebb nehézséget. Az Üllő és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet úgynevezett „házi” brigádja hét tagból áll. A ve­zetőjük: Fülöp György kőmű­ves, a brigádtagok pedig: Né­meth Elek kőműves, Vangel János lakatos, Urbanek István villanyszerelő, Malik Mihály festő és mázoló, Bus Sándor és Lukács Mihály segédmunkás. Irányítójuk Kovács Sándorné beruházási előadó, műszaki vezetőjük pedig Hrutka Ferenc építésztechnikus. A brigád a múlt évben szá­mottevő feladatot oldott meg, A legfontosabbak közülük: átalakították a vas- és mű­szaki boltot, beépítették az új berendezést. A központi irodát bővítették, elvégezték az ácsmunkát, be­szerelték az ablakredőnyöket. A háztartási boltot belülről és 1 kívülről tatarozták. Monoron a Lengyel-féle épületet szesz­főzdévé alakították át. Ugyan­ott a lakaflbs és villanyszerelé­si munkákat is elkészítették. Ezek a munkák nemcsak pénz­ügyileg értékesek, de takaré­kossági szempontból is gazda­ságosak. — A kőművesnek minden­hez értenie kell. A brigádban több szakmunkás van, de ez nem jelenti azt, hogy csak azt végezzük, ami a szakmához tartozik. Ha kell, költöztetünk, sze­net lapátolunk, jégvermet ásunk stb. Nincs olyan munka, amit a brigád ne végezne el. Csak egy munka volt eddig rossz. Ami­kor megszűnt az 1. számú élel­miszerbolt, ki kellett onnan rakni a lisztet és elszállítani. Teljesen lisztesek lettünk. Persze, szívesen dolgozunk, mert a vezetőség értékeli a munkánkat, s mi is elégedet­tek vagyunk a szövetkezettel — mondotta Fülöp György bri­gádvezető. Németh Elek kőművest, a brigád másik tagját, az Ocsai úti élelmiszerbolt udvarán ta­láltuk. A jégverem falát rak­ta, vele falazott Malik Mihály szobafestő is. Megkérdeztük Elek bácsit, hogy halad a munka. — Sietünk, mert be akarjuk fejezni a falazást. A brigád most két helyen dolgozik, ezért a Miska segít nekem. Ha az időjárás nem akadályoz, két nap alatt befejezzük. A kőművesmunkán kívül értek az asztalosok dolgá­hoz is, és a bútorokat is megjavítom. Folytathatnánk a beszélge­tésit tovább. A brigád valóban komplex. Minden feladatot el­végeznek időre. A brigádon kí­vül tevékenykedik még a szö­vetkezetnél a nyugdíjas Kun Józsi bácsi. Kisebb természe­tű, egyénileg elvégezhető mun­kában segédkezik. A vállalatok a házi brigád felállításával gyorsabban old­ják meg a feladatokat. Nem kell várniuk kivitelezőre. Az igazgatóság — a pénzügyi sza­bályoknak megfelelően — el­határoz va’amilyen építést, s azt a saját embereivel elvé­gezteti. Ez pedig megtakarítás­sal is jár. E. M Az öreg Singer és a mini MIT MONDOTT A WALESI HERCEG’ Kis takaros monori ház, az előszabában varrógép. — Mióta varr? — kérdezem a középkorú asszonyt. Lakat alatt az álarcos rablók Mi kell egy rossz bűnszövetkezethez? Először is szükség van né­hány vállalkozókedvű egyén­re, aki nem olyan bölcs, hogy tudná, mi lesz a vállalkozás vé­ge. Ami a tárgyi oldalát illeti, szükséges egy-egy rossz haris­nya, álarcnak. Jellegtelen, rossz öltözék, kés, olló, vagy gombolyag spárga, elemlámpa és egy doboz piros paprika. Este toppannak be a bűn- szövetkezet tagjai a jó előre kiszemelt tanyára, amely lehe­tőleg messze, tíz-tizenöt kilo­méterre van a lakott vidék­től. Egyikük falaz a bejárat előtt, hárman pedig benyit­nak. Kihasználva az álarc kel­lette derültséget, a gazdához lépnek és az oldalának szege­zik a kést. Most jön a rég be­vált szabványszöveg: „Pénzt, vagy életet!” Valószínűbb, hogy ilyenkor a pénzt adják. Aztán a támadók megkötözik a kifosztottat, pap­rikát hintenek a nyomukra, hogy megtévesszék a szimatoló kutyák orrát és — uzsgyi! Minden így történt. Harci Ambrus november 29- én este feküdt az ágyban, Nagykőröstől távoli tanyáján. Felesége is alváshoz készülő­dött, s a vendégük, Papp Esz­ter is éppen ágyat bontott bent a szobában. Ekkor toppant be a három rabló. Fejükön a szemeknél ki­vágott harisnya. Kés, fel­szólítás, fenyegetés. A 67 éves öregember gyógyuló lábtörésével fekszik az ágy­ban, s most, hogy a jókora pengéből látja, szó sincs Miku­lásról, vagy betlehemezőkről, egyre azt hajtja, hogy nincs pénz, nincs. A rablók meg, hogy: van. — Eszter, adjon nekik pénzt, ha van magánál! — szól be az öregember a szobába a ven­dégnek, aki eddig rémülten hallgatta az ajtó mögött a fe­nyegető szóváltást. Az idős nő előveszi a bugyellárist és egy tízest tesz az éjjeliszek­rényre. Az egyik belépő álar­cos felkacag. Egy tizes! Lecsap a bugyellárisra, négy százast talál benne és csomó aprópénzt. Ez nem sok. Felforgatják a há­zat, még sincs több. Megkötö­zik mindhárom embert, az öre­get, a feleségét és a vendéget, majd paprikáznak és eltűnnek az ismeretlenségből az isme­retlenségbe. Legalábbis ők ekkor, novem­ber 29-én este még azt hiszik. De másnap Harci Ambrus feljelentést tesz a rendőrségen. Pontos leírást nem tud adni, még minden kérdőjelezett, a tettesek valóban ismeretle­nek. A nyomozás azonban óráról órára körülzár egy gyanúsítható csoportot. Vallomásokat, lábnyomokat azonosítanak. December elsején a kör be­zárul. A tettesek lázasan pró­bálják eltüntetni a bűnjeleket, de amikor a nyomozókkal szembenéznek, időt, órákat és perceket kérnek számon tőlük. Mesélnek, állítanak, de a rendőrség cáfol és bizonyít. Végül vallanak s elmesélik tö­viről hegyire, hogy történt. Négy nagykőrösi munka- nélküli fiatalember, a rang­idős 23 éves Kecskés Gyula, a 21 éves, Berkes József, a 19 éves Rácz István és a kiskorú B. Z., aki egyébként az egész ügy értelmi szerzője — ők a tettesek. Ilyen hát egy rossz bűnszö­vetkezet. Élettartama két és fél nap. Működésük következ­ményei azonban egy egész jó bűnszövetkezetével is felérhet­nek. Jellemző, hogy Rácz István és Berkes József már a kirabolt tanyáról tá­vozva kisemmizte a bűn- szövetkezet másik két tag­ját: Kecskés csak egy tízest kapott, B. Z. pedig egy almát. De Rácz átverte Berkest is, mert a ra­bolt pénz felét már előtte is letagadta. Tettük következmé­nyeiben viszont — egyelőre — egyformán osztoznak, mind a négyen lakat alá kerültek, és a végső szót a bíróság mondja ki... (dozvald) — Huszonöt éve. A kény­szer szorított rá. A két gyer­mek nevelése, meg a háztartás. Anyámtól maradt rám az öreg Singer varrógép, amelyet férjem azóta átalakított. Volt érzékem a szabáshoz és varro- gattam. Először gyermekhol- mikat, később női blúzokat, ruhákat, felöltőket. — Mit szólt a férje a „má­sodálláshoz?” — Eleinte morgott, később azonban, amikor látta, hogy fizetnek is a munkámért — belenyugodott. Pedig olcsón dolgoztam. Egy kartonruhát negyven, szövetruhát ötven, férfiinget húsz, kislányruhát negyven forintért varrtam. — Mit kell tudnia egy var­rónőnek? — Ma már sokat. Igényesek lettek az emberek és tudnak is öltözni. — Mi a véleménye a mini­ről? — Mint minden divat, nem lesz örök. Kislányom nemrég még a twistnek hódolt, s ma már a madisont táncolja. Hagyni kell, majd kinövik, mint a ruhát. Én megvarrom, amit rendelnek. Múltkoriban egy ötven éven felüli hölgynek varrtam „minikoktélt”. — Nem szeretné irányítani a divatot, ha tudná? — Valami ilyesmire gondol­tam. Sajnos, ez nem mindig sikerül. A színválasztást még csak rámbízzák, de a fazont azonban csaknem minden hölgyvendégem a legújabb di­vat szerint választja meg. Az pedig nem mindig szerencsés. Mert kérem, egy korosabb, vagy molettebb hölgynek nem áll jól a mini... Hát igen. Hogy is mondta ezt valaha a híres walesi her­ceg? „Az igazi angol gentle­man és lady mindig az utolsó előtti divat szerint öltözködik.” Csak hát persze erről keve­sen tudnak.., (hörömpő) SPORT ti fiúk, 196« Nógrádi Ferenc, az „újonc“ Ha ezután valaki a Vecsési VIZÉP csapatát be akarja mu­tatni, feltétlenül beszélnie kell Nógrádi Ferencről, a Bp. Hon­véd, majd aá MTK volt játé­kosáról, a többszörös váloga­tottról, Tokió olimpiai bajno­káról. A még most is fiatal, huszonhét éves játékos eddigi pályafutása a magyar labda­rúgó-szakemberek számára örök talány marad. Újságcikkek írták: „A ma­gyar együttes Nógrádi szemé­lyében az utóbbi évek legte­hetségesebb, legreménytkel- tőbb fedezetjátékosát dobta a mélyvízbe" (Magyarország— Csehszlovákia 2:2). „A Bp. Honvédben Nógrádi játéka kü­lön élményt jelentett. A leg­jobb Bozsik játékára emlékez­tet” (Bp. Honvéd—FTC 3:0). „A csapat legjobbjának Nóg­rádi bizonyult. Ezen a vasár­napon ő vitte a prímet és a szintén ragyogóan játszó Tichy is csak másodhegedűs lehetett mellette” (Bp. Honvéd—MTK 7:1). A 14 éves fiú „kiöregedett Aztán Tokió, az olimpia: aranyérem. Tulajdonképpen meglepetés volt, amikor az MTK-ba ment. Úgy tűnt az el­múlt év elején, az MTK-ban megtalálta önmagát. Nem volt ugyan a régi nagy, csillogó Nógrádi, de hasznosan játszott. Az első tíz mérkőzésen. Aztán visszaesett ő is, mint az MTK. És most Nógrádi Ferenc Vecsésen van. Már elfoglalta új munkahelyét, dolgozik. Az ember az első pillanatban óha­tatlanul is arra gondol, amikor látja: ennek az embernek tap­solt már Tokió és Moszkva, London és Liverpool, Prága és Bécs közönsége. Nayon nagy szeretettel fogadta és várta a vecsési közönség Nógrádit. És nagyon sokat vár tőle. Sport- szeretetéről messze hires kö­zönség — az egekbe tud vala­kit emelni és rántani is tud a mélybe. (Mint mindenhol, ahol a labdarúgást játsszák. Nógrádi Ferencben mind­annyian bízunk. Szalontai Attila Kondicionáló edzés a konyhában Az úttörő-olimpia birkózó- döntőjében a 41 kilós súlycso­portban a monori Hadrik László második lett. A küzde­lemről a tv helyszíni közvetí­tést adott. Érdemes — és a mostani eredménye alapján illik is — bemutatnunk Hadrik Lászlót. lyezést szerzett. Tussal csak egyetlen egyszer szenvedett vereséget — élete első hivata­los versenyén. Az úttörő-olim­pia premierjén, 1965-ben baj­nok lett, 1966-ban pedig és most, második. Edzője mellett legfőbb segí­tőtársa édesapja: Hadrik Máté. Az ifjú bajnok, Hadrik László és házi edzője, édesapja A monori Kossuth-iskola nyol­cadik osztályába jár, jórendű tanuló. A birkózással kisgye­rek korában ismerkedett meg. Lakásuk szomszédságában — a monori sportkör helyiségé­ben — először csak nézelődött, majd megszerette és megta­nulta a sportág fogásait. Né­hány évig a Monori SE színei­ben versenyzett, majd az FTC- be került, ma is ott van leiga­zolva. Eddig 30 hivatalos verse­nyen vett részt, ä harmadik helynél lejjebb még nem vég­zett. Tizennyolc első, nyolc második és négy harmadik he­Sokszor hagyják ott együtt es­te a televíziót, hogy a konyhá­ban a súlyzóval kondicionáló edzést tartsanak. Sok lemon­dás, akaraterő kell ahhoz, hogy e nehéz sportágban az élen maradhasson. Lacinál ez nem hiányzik. Sajnos, kedvenc sportjában — a birkózásban — az úttörő­olimpián már nem indulhat. „Kiöregedett”, 14 éves korá­ban. A sporttal azonban nem szakít a későbbiekben sem. Határozott célt tűzött maga elé, testnevelő tanár lesz. B. M. VESZTETT CSATA... A világ lakosságának két­ötöde, több mint ezermillió ember nem tud írni, sem ol­vasni — hangsúlyozza az „Írástudatlanság: nemzetközi probléma” — címmel New Yorkban megjelent tanulmány. A könyv szerzője, Sir Char­les Jeffries, Ecuadort, Haitit, az EAK-ot, Marokkót, Algé­riát, Tunéziát, Líbiát és Nigé­riát sorolja fel azok között az országok között, amelyek az analfabétizmus terén a legsú­lyosabb gondokkal .küszköd­nek. Emlékeztet arra, hogy a vi­lágon 1961 és 1966 között két­százmillióval növekedett az írástudatlanok száma, majd kijelenti, hogy mind ez ideig „vesztett csatának bizonyult az analfabétizmus elleni harc”. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Az állhatatos feleség (széles). Nyáregyháza: Egy sze­relem három éjszakája. Úri: Enyém, tiéd (széles). Vasad: Fi­nom kis háború.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom