Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

H Ei. I El y l sr » 1968. JANUAR 14., VASÄRNAP Egy hét a világpolitikában WASHINGTON ÉS A VDK BÉKEÜZENETE — KAM­BODZSA TILTAKOZIK — TANÁCSKOZÁSOK A KÖZEL- KELETEN — A CSEHSZLOVÁK KP PLÉNUMÁNAK ÖSSZ­HANGJA Ezen a héten számos magas- ezintű tanácskozást folytattak Moszkvában, a Közel-Keleten, Washingtonban, Hanoiban, Ró­mában és másutt Egy várva várt tárgyalás azonban tovább­ra is elmarad: az amerikaiak elvetették a VDK kormányá­rak javaslatát, amely szerint, ha az USA beszünteti a bom­bázásokat, a demokratikus Vietnam kész elkezdeni a meg­beszéléseket a konfliktus ren­dezésére. A Hanoiban elhangzott béke­üzenet után Rusk külügymi­niszter közölte, hogy utasítást adott ki: az amerikai követsé­gek kezdenek puhatolózni, ho­gyan képzeli Hanoi a tárgyalá­sukat, milyen témák kerülhet­nek szóba. Rusknak ez az, üzenete azon­ban nem annyira a követségek­nek, mint a vietnami háború miatt aggódó amerikai közvé­leménynek szólt. Nem akarta olyan színben feltüntetni kor­mányát, hogy „gondolkodás nélkül* elutasít egy békejavas­latot. Nem telt el azonban hosszú Idő és William P. Bundy kül­ügyi államtitkár már sokkal nyíltabban mondta el az ame­rikai kormány véleményét. Ki­jelentette: nem helyesli a fel­ajánlott lehetőség elfogadását, mert a bombázások megszün­tetése esetleg még nehezebbé teszi a tárgyalásokat. És, hogy senki se tekintse ezt egyéni vé­leménynek, a Reuter hírügy­nökség nyomban közölte: Ban­di/ nézetét magáénak vallja Rusk külügyminiszter és Ros­tow, az amerikai elnök fő kül­politikai tanácsadója is. A nyilatkozatokon túl, az Emerikaiak legutóbbi katonai és politikai lépései is arról ta­núskodnak, hogy egyáltalán nem akarják csökkenteni a vietnami agresszió méreteit. Bőt, a Vietnammal szomszédos Kambodzsát is hadszíntérré szeretnék változtatni. Az ame­rikaiak közölték: amennyiben helyzetük úgy kívánja, Kam­bodzsai területen fogják üldöz­ni a vietnami partizánokat. A kambodzsai kormány — füg­getlenségét és területének sérthetetlenségét védve termé­szetesen tiltakozott ez ellen. Bejelentette, hogy saját ügyé­nek tekinti annak eldöntését, mi történjék olyan esetekben, ha vietnami harcosok esetleg Kambodzsába keverednek. Ennek ellenére, a kambod­zsai határ közelében állomáso­zó 25. amerikai hadtest pa­rancsnoka rádiónyilatkozatá­ban bejelentette, hogy Washingtonból hivatalosan fel­hatalmazást kapott, amelynek értelmében behatolhat kam­bodzsai területre, ha „az ame­rikai csapatok biztonsága ezt megköveteli”. Vajon milyen jogon ad ilyen felhatalmazást az amerikai kormány? Hogyan rendelkez­het egy szuverén ország terüle­tével? Kambodzsa szembeszáll ezzel az amerikai önkénnyel, mint ahogy elítéli az egész vietnami agressziót. Norodom Phurissara herceg, kambodzsai külügyminiszter, aki ezen a hé- 1en tért vissza Hanoiból, kije­lentette, hogy a VDIC-ban tett baráti látogatása a két nép testvéri és harcos együttérzé­sének tanújele. A Közel-Kelet ezekben a napokban fontos tárgyalások színhelye. Az asszuáni vízi- erőmű első részlegének ünne­pélyes üzembe helyezése al­kalmából, Mazurov miniszter- elnök helyettes vezetésével szovjet kormányküldöttség ér­kezett az Egyesült Arab Köz­társaságba. Mazurov tanács­kozásokat folytatott Nasszer- ral és más kairói vezetőkkel. Biztosította őket, hogy a Szov­jetunió továbbra is támogatja harcában az Egyesült Arab Köztársaságot. Az arab népeknek a hala­dásért folytatott küzdelmében most a legfontosabb a közel- keleti válság felszámolása. Er­ről tanácskoznak napok óta egymás között is az arab or­szágok. A január 17-re terve­zett arab csúcsértekezletet el­halasztották, de az előkészí­tés során sok nézőpont tisztá­zódott és felszínre kerültek azok a problémák, amelyek akadályozzák az egységes fel­lépést Ennek nyomán most az a fontos — mint az Al Ahram című kairói lap írja —, hogy megteremtsék a valódi arab egységet, amely nemcsak tör­ténelmi hagyományokon és nyelvi adottságokon, hanem érdekközösségen is alapszik. Ezért elő kell segíteni az arab világban a különböző politikai irányzatok közeledését Ha ezt a folyamatot sikere­sen elindítják, akkor remény van arra, hogy később létre­jön és előremutató döntéseket hoz majd az arab csúcsérte­kezlet. A Közel-Kelet problé­máinak rendezésére a napok­ban két jelentős esemény tör­tént: megkezdődött a hadi­foglyok kicserélése és a Szue- zi-csatornában rekedt hajók útjának megtisztítása. Nagy érdeklődés kísérte a héten a Csehszlovák KP leg­utóbbi plénumának sajtóvissz­hangját. A csehszlovák lapok cikkeiből kitűnik, hogy a párt jelenlegi politikájának alap­vető célja az egész nép össze­fogása és a szocialista társa­dalom gyorsabb ütemű fej­lesztése. Ezt vitatta meg igen élénken, kritikai légkörben a párt központi bizottsága. Né­zetei térések voltak az eddigi munkamódszereket illetően. A plenum megjelölte a további előrehaladás útját. A személyi változások, a funkciók halmo­zásának megszüntetése a leg­magasabb állami és pártszer­vekben, megerősítette a veze­tést A testvéri Csehszlovákia fontos eseménye volt a nem­zetgyűlés e heti ülése is, amely az 1968. évi költségvetést vi­tatta meg és ennek kapcsán néhány jelentős döntést ho­zott. Ezek elősegítik a népgaz­daság fejlődését és az irányí­tás új rendszereinek jobb ér­vényesülését Eck Gyula Vietnami jelentés Sztrájk Saigonkor! Thua Thien tartományban, Hűétől 25 kilométernyire dél­keletre a dél-vietnami szabad­ságharcosok aknavetőkkel tá­madták az amerikai tengerész- gyalogosok és a dél-vietnami kormánycsapatok együttes tá­borát A saigonl amerikai parancs­nokságon pénteken bejelentet­ték, hogy a kambodzsai határ közelében két új amerikai tá­maszpontot létesítenek és 4000 tengerészgyalogost irányítottak a Da Nangtól északra fekvő ál­lomásokra. A saigonl dokkmunkások pénteken szimpátiasztrájkba léptek az elektromos művek munkásai által korábban meg­kezdett sztrájk támogatására. A dokkmunkások munkabe­szüntetése csak a kereskedelmi kikötőre vonatkozik. A VNA egy szombati jelen­tésében számol be Kádár Já­nos újévi televízióinterjújának vietnami vonatkozásairól. Ki­Újabb szivdcnorra várnak. Barnard professzor, a szív­átültetési műtétéivel világhí­rűvé vált fokvárosi sebész pénteken újtól nyilatkozott betegének, Blaibergnek egész­ségi állapotáról. A professzor közölte, hogy páciensének ál­lapota 50—GO százalékkal jobb most, mint a műtét-előtt volt és amennyiben komplikációk nem lépnek fel, legkésőbb egy hónapon belül elhagyhatja a kórházat. A pénteki napot Blaiberg igen jól töltötte, hangula­ta nagyon jó, étvágya ki­tűnő. Semmi jel sem mutat arra, hogy szervezete ki akarná vetni a beültetett szívet. Kisebb rosszabbodás állt be pénteken délután Mike Kas- perak állapotában. A kalifor­niai Stanford egyetem orvos­tudományi központjában a múlt hét szombatján megope- rált munkás ugyan negyedórát felülhetett ágyában, állapotát orvosai azonban továbbra is kritikusnak tartják. Máj- és veseműködésénél visszatértek a korábbi zavarok és ezért le­hetséges, hogy az orvosok új­ból igénybe veszik a művesét. Üjabb Szívátültetési mű­tétre készülnek az Egye­sült Államokban: az Ohio-állambeli Cleveland­ben bejelentették, hogy a Szent Vince-kórház szívsebé­szei megtették az előkészülete­ket James Bower 55 éves, volt teherautó-sofőr megoperálásá- ra. A kórház közölte, hogy a műtétre minden készen áll, csak még a szívdonort vár­ják ... emeli azt a mondatot, hogy az amerikai kormány nem érheti el háborújának célját, soha­sem válthatja valóra azt a re­ményét, hogy gyarmati Iga alá hajtja a vietnami népet és Indokina többi népeit, soha­sem fogja tudni megtörni a vietnami nép ellenállását. Grant Sharp tengernagy, a csendes-óceáni amerikai erők főparancsnoka egy pénteki nyi­latkozatában ellenezte a VDK bombázásának megszüntetését, s ezt azzal indokolta, hogy a VDK „egy ilyen lépést a gyen­geség jelének tekintene”. Pénteken mondott beszédet Los Angelesben Augene McCarthy szenátor is, aki ki­jelentette, hogy Johnson kor­mánya fél tárgyalni Vietnam­ról. Idézte néhai Kennedy elnök kijelentését, aki azt mondot­ta, az Egyesült Államok soha­sem fog tárgyalni félelemből, de soha nem is fog félni a tár­gyalástól. A szenátor hangsú­lyozta, hogy a vietnami hábo­rú sem katonai, sem erkölcsi, sem diplomáciai vonatkozás­ban nem védhető. Klaus Washingtonba látogat Klaus, osztrák kancellár áp­rilis 10-én amerikai meghívás­ra Washingtonba utazik és ta­lálkozik Johnson elnökkel — jelentették be hivatalosan Bécsben. A kancellár, akit az ellenzés ismételten bírált azért, mert 1967-ben „túl so­kat” utazott kelet-európai szo­cialista országokban, közölte, hogy 1968-ban kizárólag nyu­gati országok szerepelnek uta­zási programjában. Bécs helyett Párizs Mint a bonni külügyminisz­térium megerősítette, a jugo­szláv—nyugatnémet tárgya­lások a diplomáciai kapcsola­tok új raf el vételével kapcsola­tosan nem Bécsben folynak majd, mint korábban jelentet­ték, hanem Párizsban. Válto­zatlanul tartja magát a hír, hogy a tárgyalások már a jö­vő héten megkezdődnek. SURVEYOR 7. Megszűnt az üzemzavar A Surveyor 7. amerikai űr­szonda kísérleteit irányító tu­dósoknak sikerült működésbe hozniuk a laboratórium talaj­vizsgáló berendezését, amely­nek üzemzavara korábban aka­dályozta a kísérlet fő céljának megvalósí tását. A Surveyor 7. — a sorozat utolsó tagja — ezzel az eddigi legsikeresebb amerikai hold- szondának bizonyult. Az ame­rikai tudósok azt remélik, hogy az égitestről készített jó minő­ségű felvételek mellett a talaj vegyelemzését végtó szerkezet révén nyert adatok is jelentő­sen fokozzák majd ismeretein­ket a Holdról és elősegítik a Hold-utazás előkészítését. A RÖMAI UNITA szombati száma újabb részleteket közölt az 1964-es olasz államcsíny-kí­sérletről, amelynek előkészü­leteire a közelmúltban derült fény. HUSSZEIN KIRÁLY KAIRÓBAN (Folytatás az 1. oldalról) megértés és a barátság szelle­mében megvitattuk a bennün­ket kölcsönösen érdeklő prob­lémák széles körét... A jövő­ben sem sajnáljuk az erőfeszí­téseket arra, hogy fejlődjék és erősödjék a szovjet—arab ba­rátság.” Szombaton hazaérkezett Kairóból a szovjet kormány­küldöttség. A küldöttséget a vmikovói repülőtéren Alek- szandr Selepin, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke fogadta. Husszein jordánáai király szombaton Ammanból egyna­pos látogatásra Kairóba, az EAK fővárosába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Nasszer egyiptomi elnökkel az arab világ jelenlegi helyzeté­ről. A repülőtéren Nasszer el­nök fogadta a jordániai ural­kodót Szombat reggel izraeli és jordániai csapatok közt újból tűzharc folyt A lövöldözés ezúttal is a Tiberias-tótól délre, a Jordán-folyó azon szakaszánál zajlott le, ahol az izraeli és a jordániai erők a folyó két partján egjTnással szembenállnak a régi demar­kációs vonalinál. A bagdadi rádió szombaton, 18 órai híradásában bejelen­tette, hogy hat iraki miniszter benyújtotta lemondását. A rá­dió később dekrétumot ismer­tetett, amely a lemondott mi­niszterek helyére került hat új minisztert nevezi meg, de nem adott magyarázatot a hat mi­niszter lemondására. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonc-i Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki jókíván­ságait Gamal Abdel Nasszer- nak, az Egyesült Arab Köztár­saság elnökének, az Arab Szo­cialista Unió főtitkárának 50. születésnapja alkalmából. EMBERCSEMPESMfc ÍRTA -- BALOGH LÁSZLÓ- TŰRI ANDRÁS (3) — De ember, én már mond­tam ... — En meg .azt mondom: fontolja meg a dolgot! Én örülnék a legkevésbé, ha bár­milyen kellemetlenséget kelle­ne okoznom magának. Nos, fi­gyeljen ide! Itt van ez a bo­ríték, rajta egy névvel és egy címmel. Gartner Sándor bu­dapesti lakos neve és címe. Közölje az emberünkkel, hogy amíg vissza nem megyünk ér­te, keressen magának Buda­pesten szállást, ha azonban ez nem sikerülne, menjen el Gartnerhez, ott bizonyosan kap. Itt van a négyszáz már­kája, s ha a dolog sikerül, újabb négyszáz üti a markát. Természetesen mindkét sze­mély után külön-külön. — Miért nem végzi ezt a munkát maga? — Maga bolond! Azt hiszi, nem ezt tenném a legszíveseb­ben, ahelyett, hogy ilyen be­gyulladt alakokra bíznám? Csakhogy engem nagyon is jól ismernek odaát és azonnal rám tennék a kezüket. Értse végre meg, én élő áruval ke­reskedem s ez nem veszélyte­len, de jól jövedelmező. Ezért az embereimtől nem sajnálom a pénzt... Ha majd rájön, hogy a dolog közel sem olyan félelmetes, mint amilyennek látszik, hosszú távra is megál­lapodást köthetünk, s maga egészen csinos summát keres­het rajtam. Nos, legyen ész­nél s három nap múlva sike­rült tréfának látja a történte­ket. Tehát? — Rendben van, vállalom... ’ ★ BUDAPEST — Mi történt ezután? — Március tizenhetedikén délelőtt átléptem a határt és délután négy árakor ott vol­tam a Lánchíd pesti hídfőjé­nél. Csak a férfi jelent meg a találkozón, a fénykép nyomán azonnal felismertem. Később elmondta, hogy felesége rosz- szul érezte magát, a szállóban maradt. — Hogy zajlott le a találko­zás? — Úgy, ahogy Konrád előre megmondta. Tüzet kértem s a férfi a jelzett mondattal vála­szolt — Hogy hívták azt az em­bert? — Werner Grossnak. Elbe­szélte, hogy egy turistacso­porttal tartózkodnak Buda­pesten és bejövetelük célja, hogy onnan Nyugat-Németor- szágba szökjenek. Elhatározá­suk előzménye az volt hogy még februárban felkereste őket egy Mária névre hallga­tó nyugatnémet nő, aki Gross egyik rokonára hivatkozva közölte: amennyiben át akar­nának kerülni Nyugat-Német- országba, neki van egy közeli barátja, aki ezt egy bizonyos összeg ellenében simán elin­tézi. — A nevét is említette en- | nek a barátjának? — Igen. — Azt mondta: Konrádnak hívják. — Mennyi volt az a bizo­nyos összeg, amit fizetniük kellett volna? — Tízezer márka. — Folytassa az események ismertetését! — Közöltem Gross-szal, hogy először a feleségét viszem át, majd két nappal később visz- szajövök érte. Megmondtam, hogy keressen magának szál­lást és a feleségével másnap reggel kilenc órakor jelenjék meg ugyanitt — Ez meg is történt? — Igen. Másnap pontosan megjelentek, de Gross közölte, hogy nem talált magának szál­lást, mire átadtam neki a meg­címzett borítékot és közöltem, hogy visszatértemig ezen a helyen megalhat — Tovább kérem. — Az asszonyt azután beül­tettem a kocsiba és elindul­tunk Hegyeshalom felé. A ha­tárállomás előtt mintegy húsz kilométerrel behajtottam egy néptelen dűlőútra és szóltam a nőnek, hogy most mér he­lyezkedjék el a rejtekhelyen. ★ HEGYESHALOM ELŐTT — Sajnálom, asszonyom, de a kényelmes utazás itt véget ér. — Hol vagyunk tulajdon­képpen? — A határtól néhány kilo­méterre. El kell foglalnia a rejtekhelyét. — Kérem ... — Tessék asszonyom, hall­gatom. — Én nem tudom, de félek... Az az érzésem, hogy a dolog nem fog sikerülni ... — Rémlátás. Higgye el, min­den a legnagyobb rendiben lesz. — Gondolja? — Bizonyos vagyok benne. Ezt a rejtekhelyét csak a vé­letlen folytán fedezhetik fel. És miért szegődnék éppen most ellenünk a szerencse? — Tudja, alapjában véve nem is rossz otthon az éle­tünk ... Én magam sohase gondoltam rá, hogy el kellene menni, de Wemer semmiképp sem akart maradni... Olyan nehéz erről beszélni... — És most már nincs is ér­telme. — Igaza van. — Próbáljon lehetőleg jól elhelyezkedni. S ne haragud­jon rám, ha túlságosan rázós lesz az utazása, nem én va­gyok az oka, hanem az út. — Hát... ha mindenáron meg kell lennie... ★ BUDAPEST — Mondja él, miként fedez­ték fel az embercsempészési kísérletet? — A köhögésen buktunk le, elnök úr... — Beszéljen világosan! — Már úgy látszott, minden a legnagyobb rendben megy, áru nem volt a kocsiban, az iratokkal sem volt baj, ami­kor az asszonyra rájött a kö­högés. Nem tudom, mi lelte, talán kevés volt odabent a le­vegő, vagy más valami... Elég az hozzá, hogy köhögni kez­dett Akárcsak egy szokvá­nyos filmbohózatban ... Tíz perccel később mindketten őrizetben voltunk. — Wemer Gross, mi történt azután, hogy felesége beszállt az elsőrendű vádlott: Walter Lorre kocsijába! — Kérem szépen, kaphatnék egy pohár vizet? — Tessék, igyék. — Köszönöm. — Március tizennyolcadikén reggel kilenc órakor vált el a feleségétől? — Igenis. — Maga hová ment ezután? — Természetesen nem tér­tem, vissza a turistacsoporthoz. — Ezt ön természetesnek tartja? — Mit tehettem volna egye­bet, ha már a feleségem útnak indult Ausztriába? Különbéi úgy gondolom, mindenkinek személyes joga, hogy megvá­lassza, hol kíván élni. — ön illegálisan akarta el­hagyni az országot! Arról be­széljen, mit tett a felesége tá­vozása után! — Mit tehettem volna? Fel­kerestem azt a címet, amit Walter Lorretől kaptam. — Milyen cím volt az? — Gartner Sándor. XXII. kerület Linka utca 122. Az aszony volt otthon s szerencsé­re jól beszélt németül. — Hogyan bonyolították le a szállásügyet? — Asszonyom, nevem Wer­ner Gross. Ezt a levelet hoz­tam a férjének. — Már megint! — Hogy érti ezt? — Megírtam Hanek úrnak, hogy ne küldjön hozzánk töb­bé senkit! — Én nem ismerek semmi­féle Hanek urat... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom