Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

1967. DECEMBER 15., PÉNTEK 3 "‘^Mírlap Jogi tanácsaink II. Az új termelőszövetkezeti törvényről Tizennyolcezer Pest megyei fiatal kopogtat az élet kapuján Ki, mit tanulhat tovább? Fodrász- és kőimé tikusképzés. Egyéb lehetőségek érettségizetteknek (5) Ha a vezetői munkakört be­töltő tag e minőségével okoz kárt, akkor fokozott kárté­rítési felelőssége áll fenn. Ilyen esetben saját munka szerinti részesedése, előző évi átlagának két hónapra eső összege erejéig felel a vezetői munkakört betöltő személy. Megállapítja a jogszabály a vagyonkezelő felelősségét is és azt, hogy a vitás ügyek­ben milyen szervek jogosul­tak eljárni. Rendelkezik a területi szövetségek alapítá­sáról, annak vezető szer­veiről, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsáról, ar­ról, hogy a termelőszövet­kezetek legalább négy éven­ként kongresszuson vizsgál­ják meg a mozgalom helyze­tét, és az Országos Tanács tevékenységét. Megkezdődött a nyugdíjak kifizetése A karácsonyi csúcsforgalom zavartalan lebonyolítása érde­kében a posta a nyugdíjinté­zettel egyetértésben a szoká­sosnál egy héttel korábban, csütörtökön, országszerte meg­kezdte a nyugdíjak kifizetését. Az első napon a postások ál­talában azoknál a nyugdíja­soknál jártak, akik 22-én szokták megkapni járandósá­gukat. Több kézbesítőhivatal körzetében azonban a hagyo­mányos menetrendtől eltérően esetleg egy-két nappal koráb­ban is számíthatnak pénzre a nyugdíjasok. A nagy forgalmú hivatalok ugyanis, amelyek meg tudják oldani, még a ter­vezettnél is gyorsabban, négy nap alatt, szeretnének végezni a kifizetéssel. A posta egyébként azt ígéri, hogy december 20-ra, 21-re — amikor a karácsonyi levélözön megindul — mindenütt befe­jezik a nyugdíjutalványok kéz­besítését. Az 50-es években tetőzött népesedési hullám most érez­teti hatását. Jövő tavasszal az előző évnél mintegy két­ezerrel többen és az azt kö­vető két évben, 1970-ig még évi 1500—1500 fővel többen hagyják el az általános is­kolát. A továbbtanulási le­hetőség is növekszik azonban ezekben az években. A megyében működő 23 gimnázium és 8 szakközépis­kola, valamint 3 technikum az 1968—69-es tanévre sem vehet fel több tanulót első osztályait«, mint eddig. A fővárosi középiskolák felvé­teli lehetőségét is figyelembe véve azonban, a mostani nyolcadikosok 29 százaléka folytathatja középiskolában tanulmá­nyait. Igen jelentős mértékben biz­tosítanak helyet leánytanu­lóknak. A megyei középis­kolákba kerülő 2850 első osztályos között 1800 leány nyerhet felvételt. Közgazdasági szakképzés­ben, a váci és ceglédi szak- középiskolában összesen 150 fiatal, 90 százalékban leány számára van hely. A túrái és nagykátai mezőgazdasági szakközépiskolában a száz első osztályosból ötven lehet leány. Újdonság, hogy az ikladi Ipari Műszergyár szakem­berszükségletének kielégíté­sére jövőre 35 fővel erősáramú vil­lamosipari tanulóképzés kezdődik az aszódi szak- középiskolában. A váci gépipari technikum 180 első osztályosának 10— 15 százaléka lehet leány. A ceg­lédi és váci mezőgazdasági technikumba felvehető lá­nyok száma nincs korlátoz­va. A két iskola összesen 140 fiatalnak nyújt alkal­mat a továbbtanulásra. Az érettségizettek száma 1968-ban Pest megyében mintegy 2500. A techniku­mot és szakközépiskolát vég­zők elhelyezkedése szakmá­jukban biztosítottnak tekint­hető, gondot okoz azonban a pályaválasztás az érettségi­zők 69 százalékának, a leg­több gimnazistának. Vala­mennyien természetesen nem kerülhetnek egyetemre, vagy főiskolára, de ipari szakmát többen ta­nulhatnak, mégpedig a megyében 200, a megyén kívül ugyanannyi érettségizett fiatal. Több szakmában, például a repü­lőgép-szerelőknél megkíván­ják a középiskolai végzettsé­get. Szívesen várnak érett­ségizetteket — főleg fiúkat — többek között az eszter­gályos, gép jármű-villany sze­relő, irodagép-műszerész, szerszámkészítő, autószerelő és az elektroműszerész szak­idéban. Érettségizett lányok részére a fiúknál jóval több tanulóhelyet biztosít a ke­reskedelem meg a vendéglátó- ipar és előnyben részesülnek a különböző egészségügyi kö- zépkáderképző iskolákban. Az idei tanévben a nyolca­dik általánost végző 15 320 gyerekből 7600 a leány. Ré­szükre az 1968—69-es tan­évben a nagyüzemek, a he­lyi ipar, a kisipari termelő­szövetkezetek és kisiparosok Pest megyében 4300 fő (ré­szére nyújtanak szakmai to­vábbképzésre alkalmat. Köz­tük 960 leány szakmunkás- képzése biztosított. Mintegy 3000 megyebeli fiatal pedig a főváros te­rületén tanulhat ipari szakmát. Ezek között mintegy 900 leány számára van hely. Az előző évektől eltérően, a szakmunkát tanulni szán­dékozóknak nem kell az is­kolában kitöltött jelentkezé­si lapját vállalatoknál elője­gyeztetnie. Ha azonban a szakma gyakorlati részét meghatározott munkáltatónál kívánja elsajátítani, úgy a munkáltató erre vonatkozó nyilatkozatát a jelentkezési laphoz csatolni kell. A legtöbb tanulót az épí­tőipar fogadja be megyénk­ben, közel 300 kőművest, 64 szobafestőt és a különböző többi építőiparág további 150 fiatalt vár. De Buda­pesten, valamint a megyei magán iparosoknál is találna« alkalmat a szakmatanulásra. Néhány, sok tanulót felvevő vasipari szakma: esztergá­lyos, marós (lányok is!), kö­szörűs összesen 400, mo­torszerelő 300, villanyszerelő 180 fiú, 20 leány, mechani­kai műszerész 120 fiú, 80 leány, öntő 150, járműlaka­tos (Dunakeszi Járműjavító) 150, járműszerkezeti lakatos (Ikarus) 100 fő. A megyében működő ktsz- ek több éves szünet után jövőre ismét szerződtet­nek fodrász-, sőt koz­metikustanulókat is. A 47 fodrásztanuló közül 32, a 10 kozmetikustanulóból va­lamennyi csak lány lehet. Mezőgazdasági szakmunkás- képzésben 517 fiatal része­sülhet. 207 leány számára van hely. A szövetkezeti demokrácia érvényesülése Széles körben érvényesül a termelőszövetkezeti demokrá­cia, mert az állami felügye­let a közgazdasági eszközök­kel történő befolyásolás út­ján érvényesül és arra irá­nyul, hogy a termelőszövet­Nök, fiatalkorúak védelme Az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozókat, a kisgyermekes anyákat és a 18. életévüket még be nem töltött fiatalokat, a fizetett szabadság feltételeinek és időtartamának megállapításá­nál fokozott kedvezményben részesíti a jogszabály. Ren­delkezik arról, hogy a fizetett szabadságot pénzzel, ter­ménnyel vagy más ellenszol­gáltatással nem szabad meg­váltani. A vezetőség engedé­lyével továbbtanuló tsz-ta- gok részére pedig munkaidő­kedvezmény és tanulmányi szabadság jár. A csökkent munkaképességűeket, a fia­talkorúakat és a nőket épp úgy, mint a más munkate­rületen dolgozókat fokozott védelem illeti meg, és biz­A termelőszövetkezeti tagok családi pótlékáról A családi pótlékról szóló alaprendelkezés a jövő évtől a termelőszövetkezeti tagokat érintően több vonatkozásban kiegészül, illetve módosul. Amíg most a családi pótlékra jogosultság egyik feltétele a meghatározott munkaegység teljesítése, a jövőben — fi­gyelemmel a különböző mun­kád! jazási formák alkalmazá­sának lehetőségére — a közös munkában ledolgozott munka­napokat veszik irányadónak. E szerint családi pótlékra az a termelőszövelvtezeti tag jo— kezetek a jogszabályoknak megfelelően működjenek. A pártoló tagság intézménye is megszűnik, és az eddig ilyen minőségben szereplő ta­gok előtt is feltárul annak a lehetősége, hogy belépjenek a tsz-be. tosítja a jogszabály, hogy jövedelempótlékot, készpénz­segélyt adjanak annak a szülő nőnek, aki a szülést meg­előző egyévi időszakban a részére megállapítptt mun­kát, illetve az előírt mini­mális munkanapot teljesí­tette. Meghatározza a rendelke­zés azt is, hogy a szülési sza­badság 20 hetén belül egy munkanapra járó segély ösz- szege a szülést megelőző egy­évi időszakban elért része­sedés egy napra eső részé­nek 75 százalékánál keve­sebb, és 100 százalékánál több nem lehet Rendelkezés történt a betegség idejére já­ró ellátásról, és ezen a cí­men juttatható segélyezés­ről is. ha a kötelező munkanapot le­dolgozta. Ha olyan beteg, testi, szelle­mi fogyatékos gyermeket tart el a tsz-tag, aki munkaképes­ségét legalább kétharmad részben elvesztette, és ez az állapota legalább egy évig tart, vagy előreláthatóan 1 év alatt nem szűnik meg, életko­rára tekintet nélkül úgy kell tekinteni az ilyen gyermeket, mint a 14 éven alulit, és az el­tartó jogosult a családi pót­lékra. A családi pótlék össze­ge gyermekenként 70 forint. Dr. M. J. (Folytatjuk) ELLESETT PILLANAT (Foto: Kotroczó Kombájn az erdőben... gosult, aki az előző naptári évben, ha férfi, legalább 120, ha nő, legalább 80 munkana­pot dolgozott a közösben, és legalább két 14 éven aluli gyermeket tart el. (Korábban tíz év volt a korhatár.) Az egyedülálló nő egy 14 éven aluli gyermek után is jogosult, NAGY KABÁTVÁSÁR december 15—23-ig OLCSÓ ÁRAK KAPHATÓK: a RUHÁZATI MINTATERVEZŐ VÁLLALAT MODELL boltjában VIII.. József krt. 29. NOVEMBER 29-ÉN reggel egy hófödte kombájn állt Gö­döllő alatt, a várostól öt kilo­méterre, az erdőben Éppen ott, ahol a Főt—Mogyoród felől ér­kező út találkozik a főváros­ból induló, s Gödöllőn átfutó országúttal. Mindenképpen feltűnő egy kombájn a téli erdei úton — előző nap esett le az első hó. Sok szót, persze, nem érdemelt a dolog, mert az ember végig­gondolta, hogy bizonyára ja­vítani vitték a gépet, csak va­lami baja történt, s valószínű­leg mindjárt jönnek is érte a szerelők. Csakhogy este, visszafelé jö­vet, ugyanott találtuk a havas kombájnt, ahol reggel láttuk. No — mondta valaki a kocsi­ban —, ez már itt éjszakázik. Kiszálltunk, s egykettőre meg­állapítottuk a műszaki hibát: a vak is láthatta, hogy defekt. Ezért nem ment hát ez to­vább! Most már azonban ko­rántsem tudtunk olyan köny- nyen napirendre térni a dolog fölött, mint reggel. MERT ELŐSZÖR IS: egy defekt még igazán nem olyan nagy ügy — ez különben a gépkocsivezető véleménye volt —. hogy ne lehetett volna ott helyben megjavítani, hasonló az egész, mint a gépkocsinál. Az kellene, hogy a gépkocsi­kat is csak így ottfelejtsék az országúton egy defekt miatt, megnézhetné magát a veze­tő... Persze, a mezőgazdaság­ban, kérem, mindent lehet... — Másképpen kell ezt fel­fogni — mondta erre az egyik útitárs. — Hátha nem volt ná­luk emelő s egyéb szerszám, végtére is ezek a kombájnok keveset utaznak ... Nincsenek úgy felszerelve, mint a gép­kocsik ... — Mindegy — hangzott az ellenvélemény. — De hát egy kombájnt akkor sem vihetnek 100 kilométerekre a javítóba. Mert ha ez így van, akkor ar­ról külön lehetne beszélni ... Persze, nincs így ... Ennek a gépnek valahol itt lehet a gaz­dája a közelben, ahonnét öt­ször visszajöhettek volna reg­gel óta. És, ugye, nem jött sen­ki. Mi történik, ha netalántán valaki nekilát, és leszerel róla valamit? Próbáljuk ki! Kezd­jünk hozzá, és piszkálgassuk a gépet. Száz az egy ellen, hogy nem szól senki. Azt hiheti bár­ki, hogy mienk a kombájn ... Ha történetesen lámpa mellett, szerszámmal dolgozunk, az még csak jobb, mert kevésbé gyanút keltő ... IGAZSÁG SZERINT egy kombájn új korában — ez az SZK-típus — 160 ezer forint. Jelentős érték, hátha még ar­ra gondolunk, hogy nyáron mit ér, amikor aratni kell... Ta­lán pontosan ki kellett volna deríteni, hogy kié volt ez a gép, továbbá, hogy volt-e va­lami más baja azon kívül, hogy defektet kapott, s még tovább: mikortól, meddig állt ott... Mindez azonban mel­lőzhető. A gép nem valami egyszer előfordult hanyagság­ra figyelmeztet... Állnak ilyen gépek másfelé is! Nem kell messzire menni. Nemrég Valkón voltam, s be­szélgettem egy fiatalemberrel, aki a következőket mondta: — Ügy tudom, hogy nálunk a szövetkezet tiszta vagyona körülbelül tízmillió forint, eb­ből négy és fél millió forint ér­ték a gép. Szóval a vagyonunk jelentős részét, majdnem a fe­lét, a gépek adják. Tessék csak elképzelni, hogy vigyáznak az emberek manapság a saját autójukra, ha már áldoztak ér­te. Hát nem így kellene-e a szövetkezetnek is gondoskod­nia erről a sok, milliókat érő gépről? És csak meg kell néz­ni... Van olyan gépünk is, amelyet alig használtunk, csak áll és eszi a rozsda ... Bevallom, mindeddig hall­gattam erről a beszélgetésről, s hogy miért, ez akár külön té­ma lehetne. Megkért ugyanis ez a fiatalember, hogy ne ír­jak a dologról, mert ő már szólt a gépek ügyében, s igen rossz néven vették tőle. Hát még ha az újságban megjelen­ne. Különben sem lehet ten­ni semmit egyelőre ... AMIKOR A GÖDÖLLŐI ORSZÁGÚTON ezt a pukkadt kerekű, magányos kombájnt kerülgettük, mégis eszembe ju­tott a valkói beszélgetés. Jóllehet — s ezt el kell is­merni —, ma még nem min­den szövetkezet (s talán éppen a valkói tsz sem) tud megfele­lő gépszíneket építeni, ugyan­akkor az is igaz, hogy a kar­bantartásra sincs elég szakem­ber; ha még olyan értékesek is a gépek. Mégis több próbálko­zást kellene látnunk, hogy igyekeznek a gépparkot óvni, őrizni, gondozni. Nemhogy azt érje marasztaló szó, aki a gon­dokra, hibákra figyelmez­tet... ! Miért mondta a gépkocsive­zetőnk az erdőben hagyott kombájn láttán: „Persze, a me­zőgazdaságban, kérem, min­dent lehet.. Annak az embernek a kifa- kadása volt ez, aki — lévén állami alkalmazott — szemé­lyes felelősséggel tartozik a járműért, amit vezet, s anyagi kártérítést kell fizetnie a leg­kisebb karcolásért is, mely az ő hibájából esik a kocsin. Ugyanekkor azonban, ha azt látja, hogy a mezőgazdaságban nem mindig ezek a szigcrú szabályok érvényesek —, ezt elég gyakran látja! —, felhá­borodik. Hiszen végeredmény­ben közös vagyon az ő jármű­ve is, meg a mezőgazdasági gép is ... És ebben neki van igaza! A NYÁRON nagy viták foly­tak itt az Aszódi Gépjavító Ál­lomás és a környező szövetke­zetek között, hogy ki a hibás a kombájnok gyakori műszaki hibáiért? A gépjavító, aki a gépek tulajdonosa, s a kar­bantartásukról köteles gondos­kodni, papíron bizonyította, hogy 49 kombájnjuk van és 1967 első felében 120 ezer fo­rint munkabért fizettek ki a felújításért, továbbá: minden egyes gép 15 ezer forintjukba került — átlagot számítva —, már ami a javításhoz felhasz­nált anyagot illeti... Állítot­ták, hogy csak a szövetkezetek a hibásak, mert ők kerítik az embereket a gépekre, s ezek bizony nem mindig a legjobb kombájnosok. Nem lehetett ezt a vitát megnyugtatóan eldönteni. Igaz, hogy a szövetkezetek nem minden esetben találtak meg­felelő kombájnosokat, akiket a gépekre ültethettek volna. Az is igaz, hogy a gépjavító majd­nem egymillió forintot fordí­tott a kombájnok javítására .. Mégis — noha, egy szóval sem mondom, hogy íz aszódi gépjavítóé volt az a kombájn, amely november 29-én Gödöl­lő alatt vesztegelt! — csak erre a hófödte gépre gondolok én, ha netán az ideihez hasonló vitába kerülnék a jövő.nyáron is ... Dckiss János

Next

/
Oldalképek
Tartalom