Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
4 w^Mivlap 1967. DECEMBER 15., PÉNTEK DOBOGÓKO GALLY-CITERAK MINT TUDJÁK...----------;--------- csupa suso- i séfcet s barátja a ház farkasI A nyári szé! | gás az erdő- J kutyája: Rex. Csacsog egész---------------------ben; hol hal- ; nap, az erkélyen apró házat k abbain, hol erősebben hallik; a levelek táncolnak, villognak a bólogató ágakon, mintha egy-egy fa nagy, zöld bálterem lenne. A muzsika: a szél, amely valahonnan a messze- magasságból, talán a bárányfelhők közül indul; s halkul el a távoli völgyekben. A téli szél muzsikája más; komorabb, mélyebb, hangszerelése markánsabb; nincsenek kedves szellő-hegedűk s tétovának tűnő fuvolafutamok, helyüket a komoly s komor fúvósok veszik át; nincsenek többé táncoló-villogó levelek, valamennyi fáradtan-sárgán- barnán pihen a fák alatt és csupán egy-egy borzongató szélfúgára rezdül meg. A dobogókői Eötvös menedékház egyik emeleti szobájának ablakában állok. Esteledik és hallgatom az erdei szél hangversenyét. Pihenni jöttem és ez a zene megnyugtát. Ablakom alatt hatalmas fenyő: a karmester. Talpig zöld tűlevél-frakkban hajladozik, ág-karjaival vezényli az ismeretlen-ismerős szél-dallamot. Körülnézek: körös-körül mindenütt mozdulatlanság: távoli hegyek, házak, magányos fa- rönkök és magányos szürke sziklák, amelyeknek mélyedéseiben még az első hó fehérük. Minden mozdulatlan, minden hallgat, csak a szél, a téü szél zúg, zenél az erdő végtelen hangversenytermében. Azután egyszerre csend lesz — a vén fenyő intett, gondolom. Felnézek az égre, csillagos már, a dagadó hold tömör D-betűje sápadtan fényük s ez már új varázslat: téli ég- ragyogás, amely csak csendben nagyszerű igazán. Idő és tér összeolvad ebben a csendességben: pihentető. A tegnap: múlt. A holnap: majd. lesz. Most: ma van és pihentető csend van itt a dobogókői erdei házban. És ez a íegfontoisább. | “ szélesvállú, őszüI Magas, | lő hajú-bajuszú-------------- ember, túl élete d erekán — s csupa szívélyesség, csupa barátság: a dobogókői turistaház vezetője. Nézhetné bárki nyugalmazott gyalogsági tábornoknak, nagy- vállalati vezérigazgatónak vagy nyugalomba vonult honatyának. Egyik sem. Azaz... — egy kicsit mind a három együttesen: parancsnoka a ház személyzetének, igazgatója az egész pihenő komplexumnak, szerető népszerűsítője, segítője a turistamozga- lommak, a tájak megismerésének és megszerettetésének... Országot-világot járt; járja az országot ma is, hatvanhat évesen — noha nem kellene már, hiszen régen megszerezte iigényjogosultsáigát a nyugdíjra. Azt mondja beosztásáról: fregoli. Ott teljesít szolgálatot, ahol szükség van rá, ahol betegség, szabadságolás vagy más ok miatt vezetőre van szükség, szerte az országban. Ma Dobogókőn, holnap talán Sárospatakon vagy a Bakony egyik turistaházában. Munkáját sokféleképpen elismerik és az elismerések senkinek sem — neki sem — esnek rosszul. Csak a mértékkel volt egyszer baj: az egyik utóbbi, valamilyen nagyobb rendezvény lebonyolításával kapcsolatban kapott elismerő levélben foglaltakkal. Ez a levél meleg hangon nyilatkozott a turistaház személyzetének odaadó munkájáról, s külön a vezető tevékenységéről, alá — mint írták — „hajlott kora ellenére” mindent megtett, hogy ... stb., stb. Hát ez az. A dicséret mértéke: a „hajlott kora ellenére” jelző. Kinek hajlott a kora? Mert az övé ugyan nem. Mint ahogy úgy is van: a hatvanhat év, az ősz haj és bajusz — vitalitásával, ügyszeretetével, derűs életszemléletével összevetve — merő külsőségnek tűnik.-------------------j- szobában I Ä szomszéd | egy kislány---------------------lakik: nyolcéves, szőke hajú, kék szemű kis parány, tiki szereti a meépít és elé morzsát szór a cinkéknek; bólogató fejű és lépegető felhúzható őzikéjével beszélget és azt kérdezi, hogy ebben az erdőben vannak-e igazi őzek, és hogy menjünk ki az erdőre és nézzük meg az őzeket, amikor a patakhoz, vagy az etetőhöz mennek, és akkor lehetséges, hogy találkozunk erdei manókkal és tündériányokkal, akik ugyan igazából nincsenek, csak a mesében, de itt olyan jó lenni, mint egy mesevárban és hátha varázslat történik és lesznek manók, törpék, tüdérlányok és csodák ... Mesélek neki Őzről, a csodák-csodájáról, azután az Óperenciás-tenger kincses szigetéről, óriásokról és sárkányölő királyfiakról ... Mesélek-mesélek és egyszerre minden átmenet nélkül megkérdezi: és te tudod, hogy nincs is igazi Mikulás és a karácsonyfát sem a Jézuska hozza? És hogy a gólya is csak... — de ezt már nem folytatja, mert édesanyja felemeli fejét a könyvből és ránéz. De ekkor már összeomlott a sok-sok mesevilág, a realitások világába értünk és Rex- hez, a kutya-baráthoz menve nagyot csúsztunk — nadrágfékkel — az udvar jegén,---------------j- jönnek-mennek: I Emberek | turisták, pihe----------------nővendógek, fiatalok, öregek. Az erdei utat vékony jégpáncél borítja, vigyázva kell lépni, s láb elé nézni. Balra meredek falú szakadék, amely lenn a mélyben szelíd völgybe megy át; százados fák vastagodnak az oldalon, arra talán ember sem járt, hacsak turisták nem, biztonsági kötélrendszerekkel a derekukon. Állok a meredek szélén és hallgatom a csendet. A völgy néma és mozdulatlan. Valahol ott pataknak kell lennie; zaja nem hallik, talán befagyott már és a vékony jégréteg alatt csobog a kris^ Milyen nehéz is kiszakítani a vágyat, hogy jöjjön valami S szép fénytörést-hozó napjaimul *>a, habár az ész meg-meglegyint: mit vársz megint, nézd a lombtalan fákat, nem kiabálnak, a varjak zenéje ijesztheti őket a télre. „Volt nyarunk; jöhet! Ilyen törvényű a világ!” Ezt pengetik halkan, halkan, a gally-citerák. Fürtös Gusztáv Ez a karácsony Édesanyám, ugye, mostan A sorsunk jobb« a változott Karácsonyra Apu eddig Mindig csak rongybabát hozott. Nem ilyen gyönyörűt, szépet Szemeit is csukja nyitja S vadonatúj csizmát kapott Iskolás bátyám, a Pista A zöld fenyőn aranydió Szaloncukorka is bőven Lóg a fánknak ágai közt. S pár szem volt a múlt időkben. Villanylámpánál olvasunk Nem petróleum fényénél Anyám e karácsony este Sokkalta szebb a réginél Gs édes Anyja felel rá Mosolygósán és kedvesen Demokráciában élünk Azért van minden gyermekem. Misik János népköltő IPOLYTOLGYES Újabb urnasír Néhány héttel ezelőtt Ipoly- tölgyesen egy ház alapozásánál urnasírt találtak. A környéken már több hasonló — koravaskorból származó — lelet került napvilágra. A csontokat tartalmazó, csaknem teljesen ép agyagedényt a szobi múzeumban állítják ki. A Börzsöny vidéke egyébként valóságos kincsesbányája a régészeknek. A nemrégen Zebegényben talált' 15 millió éves lelet, valamint a mostani urnasír arra ösztönzi a kutatókat, hogy tavasszal még erőteljesebben folytassák az ásatásokat. Azt mondja az előadó, hogy: „mint tudják az elvtársak'’, s utána rögtön másról kezd beszélni, s nem arról, amit ugyebár tudunk, hiszen azért is mondta, hogy „mint tudják az elvtársak”. Nézem a tisztelt előadó arcát, hogy valóban hiszi-e, sőt tudja-e, hogy mi, az elvtársak „mint tudjuk”... Nézem és megállapítom, hogy olyan magibiztossággal mondja ezt a „mint tudjuk”-ot, hogy benne az égvilágon semmi kétség nem lehet aziránt, hogy az adott témát, valóban tudják kedves hallgatói s ezért nyugodtan beszélhet a témára alapozva immáron — másról. Nem merek körülnézni. Félel<, hogy a körülöttem ülők, akik „mint tudják”, mindany- nyian észreveszik, hogy én sem „mint”, sem „ahogy” nem tudom, nekem az égvilágon semmi fogalmam sincs arról, amit itt mindnyájan „mint tudják”. Keserű, de igaz tény: hülye vagyok. Mert, ha mondjuk öten „mint tudják”, s öten nem, akkor még nincs baj, nem voltunk ott, nem hallottuk, nem tanultuk, nem olvastuk, mi másik öten... Akkor egyszerű tájékozatlanságról, sima tudatlanságról van szó, amit könnyű pótolni... De ha itt mindenki „mint tudja” és csak egyedül én vagyok az, aki nem tudja, akkor már korántsem lógásról, tájékozatlanságról van szó, akkor bizony szégyenszemre olyan alapvető kérdést nem tudok, mint a kétszer kettőt... Tehát de facto hülye vagyok... Kellemes érzés, mondhatom. Az ember felnőtt, hogy felnőtt legyen, családot alapit, munkát vállal, éli szerény, de becsületes életét, s amikor már eszébe sem jut, hogy valami baja lehet, egyszerűen és váratlanul kiderül, hogy azon túl, hogy hülye, igazán nincs semmi baja... Most mit mondjak ezek után a barátaimnak? „Mint tudják?” , Mit mondjak munkatársaimnak, rokonaimnak és ellenségeimnek? „Mint tudják?” S erre kórusban fogják majd mondani, igen, mind „mint tudják”, csak nem akartak elkeseríteni, jószívűek voltak, s különben is az én hülyeségem nem olyan veszélyes, mint az atombomba, hát inkább arról beszéltek... Kellett nekem erre az előadásra beülnöm, eljönnöm és odafigyelni ráadásul. Egy perccel ezelőtt még büszke és öntudatos ember voltam, s most semmivé, szellemi roncs- csá váltam. Azt hiszem, öngyilkos leszek! Az előadás végén — már mindegy, úgyis meghalok — megkérdem fojtott, reménytelen hangon az egyik mellettem ülőt, hogy mint egy rekviemként, mondja el nekem, azt, amit „mint tudják”... — Tudja a fene — mondta tömören. — Akkor miért nem szólt} kérem, hogy ön nem tudja? — Miért maga tudja? — Én sem, kérem szépen. — Akkor meg mit ugrál? Maga talán megkérdezte? — bökött a kalapjához és faképnél hagyott. Felujjongtam. Van isten, van remény: nem vagyok hülye. Csak ostoba. De azok, kérem, többen vagyunk, s igy mindjárt más, „mint tudják .. Gyurkó Géza Jégpáncél a Hámori-tavon Jégpáncél borítja a Hámoritó teljes felületét. Az utóbbi évtizedben először történt, hogy január helyett már decemberben beállt a jég a tavon. A tél beköszöntét jelzi az is, hogy a Bükkben levő források sem adnak már vizet. A kicsurgó víz jégcsappá dere medt, s elzárta a források, csobogók nyílását. Az erdőkben tanyázó nagyvadak itatásáról a forrásokat elzáró jég rendszeres törésével gondos- kodnak. Ötven fillér S zűcs visszajött a nagyirodáról, lecsapta az asztalra hurkává hajtott, viharvert kék fedelű füzetét, ránézett a másik kettőre, s azt mondta: — Szakadna rájuk az ég. ötven fillér. Ezek itt ketten már a füzet repülésekor tudták, hogy megint kiszúrtak velük. Így volt két éve, tavaly is, miért lenne most másképpen? A rosszat már akkor sejtették, amikor Szűcs letelefonáltatott a nagyirodáról: várják meg a kuckójában. A többiek már régen megfüröd- tek, megsanyargatták a bélyegzőórát is; ők még mindig itt ülnek. Bokor be is kukkantott hozzájuk: — Nono, itt készül valami! A főbizalmi, meg a pártbizalmi együtt... Elküldték valahová, mert akkor már élt bennük a gyanú, hogy reggel nagyon kényelmetlen lesz szembenézni Bokorral, meg a többiekkel. Ügy várták ezt az órabérjavítást, mint mások a lottó ötöst. Tavaly egy forintot kaptak, tavalyelőtt kettőt, most ötven fillért. Ki- lencvenhét emberre! Eddig mindig azzal tömték be a szájukat, hogy; no, majd meglátjátok, ebben az évben idenyomnak egy tízest. Az már valami. És erre ötven fillér. Hát eszüknél vannak ott a nagyirodán? — Én ez ellen fellebbezni fogok — mondta nem túl nagy meggyőződéssel Gács, a főbizalmi. — És akkor? Szűcs úgy nézett rájuk, hogyha nem ismernék, most halálra sértődnének. Tudták, nem rájuk, dühös, hanem ... Hanem megette a fene ezt az egészet. Értekezleteken ők a szentek, a nagyok. Ott így a kísérleti műhely, úgy a kísérleti műhely, s amikor odakerül a sor, hogy adni kellene valamit, egyszeriben becsukódik minden tenyér. Hát tényleg azt hiszik, hogy olyan szakmunkásokat, akiknek a kisujjában van minden, akik ha elmennek egy kisipari szövetkezetbe, kalapra való pénzt keresnek össze, éveken át szédíteni lehet? — ötven fillér — kérdezte Timár, mint aki nem hisz a fülének. — Ha jobban tetszik: nulla egész öttized forint! S zűcs fújt egyet, leült a székre úgy, hogy a szerencsétlen jószág fájdalmas nyöszörgéssel próbált lábon maradni. — Ebből botrány lesz — mondta ki Gács valamennyiük gondolatát. — Bár lenne, akkor én is vehetnem a kalapom, s mennék a ... Szűcs félbehagyta a mondatot, s Tímárra nézett: — Szólalj meg már, áldjon meg az isten! — Ki döntött így? — Ha neked most úgy tetszik, akkor elsorolom, hogyan is megy ez a gyárban. Igaz, itt vagy te is tizenöt éve, de úgy látszik .. < Tímár leintette: — Ne hülyéskedj. Csak a munkaügyisek szanáltak így, vagy mi? Adtak papírt? Szűcs nem értette: — Papírt? Bolond vagy te? Timár komótos mozdulatokkal rágyújtott. Élvezte, hogy a másik kettő kicsit úgy néz rá, mint az eszelősre. — Még egyszer kérdezem: kaptál papírt? — A mindenit! Nem kaptam. Nem kaaptaam, érted?! — Kérjél. — Idehallgass: velem te ne szórakozz. — Én? Hát nem te szórakozol? Pukkadsz itt, mint egy növendékbika, kapkodja a fejét, a farát meg odatartja... Belekotort a táskájába, s kihúzott egy papírlapot. A másik kettő nyúlt utána, de ő nem adta. — Csigavér. Átvettem a hatalmat. Pali, telefonálj fel a munkaügyre, s kérd a papírt az ötven fillérről. Szűcs még most sem értett semmit, de engedelmesen tárcsázott. Néhány mondatot beszélt, lecsapta a kagylót, s tűnő méreggel, tettetett alázattal azt mondta: — Pártbizalmi elvtársnak jelentem, a feladatot végrehajtottam. — Dicséret fiam, dicséret. És most olvassátok. M ajdnem összekoccant a fejük, úgy habit Szűcs is, Gács is a papír fölé. Mind derűsebb képpel olvasták. Az állt a valahonnét kiemelt, lyukasztott szélű, 15-ös számot viselő papírlapon: „Teljesen jogos és méltánylandó a kísérleti üzemiek panasza. Bérezésük a rosszul értelmezett átlagszámítás, a differenciálástól való irtózás minden jegyét magán viseli. Éveken át azzal próbálták meggyőzni az itt dolgozókat, hogy mint a gyár legjobb szakmunkásai ismerjék fel a gyári érdekeket, vegyék tudomásul az adott helyzetet. Világos, hogy ilyesfajta malaszttal nem lehet, s nem szabad válaszolni az embereknek. Vagy fizessük meg őket, vagy mondjunk le a munkájukról. Ez világos, érthető beszéd. És mert ennek híve vagyok, én is világosan fogalmazok: meg fogjuk fizetni őket! A legközelebbi bérrendezéskor ezt tapasztalni fogják”. Elhűlve néztek Tímárra. — A mamád mindenit! Milyen papír ez? Timár nevetett: — Fiaim, ésszel él az ember. Azt én itt régen megtanultam, hogy csak a jó kutya jut eredményre. Belekapni ennek is, meg annak is az ülepébe...? Mire mész vele? Egyszer kiszúrni egyet, s mindig ott morogni a lába körül... Szűcs türelmetlenkedett: — Hagyd a nevelőmunkót későbbre. A lényeget! — Ez egy jegyzőkönyvrészlet, fiaim. Piroska adta nekem a párt- bizottságon, az eredetiből. Azt mondta, ha odakerül a sor, tartja érte a hátát, mert semmiféle titok nincsen benne. Nem vb-ülés, nem pb-ülés, nem bizalmas tehát. Mert hol mondták ezt? Tavasszal, a mechanizmustanfolyamon. Ahol az összes góré ott volt. Ahol többek között ilyen Szép címmel tartottak előadást: Az új mechanizmus és belső feladataink a dolgozók anyagi érdekeltségi rendszerének nagyobb hatékonyságú kialakításában. És ki tartotta az előadást? Ä másik kettő megígézve nézte: ki tarthatta? — A vezér tartotta, édes fiaim! A vezér, teljes életnagyságban, azzal az apró eltéréssel, hogy az egyszer hem a maga emberei, hanem a pártbizottság szedte össze a példákat az előadásához! Szűcsnek fényleni kezdett a szeme, Ez a Timár egy zseni! Gács nehezebben kapcsolt: — És? Mit akarsz ezzel? Timár ráförmedt: — Biztos kiakasztom a műhely falára?! Csak éppen kizöttyentenének érte a pártból, azt hiszem. Hirtelen elhaUgattak. A kis kéz- besítőlány nyitott be, köszönt, odanyújtotta a könyvet az üzemvezetőnek, s hogy mondjon is valamit, hozzátette a mozdulathoz: — Szűcs bácsi kérem, a Demeter bácsi küldte .:. Szűcs aláírta a kézbesítőkönyvet, feltépte a borítékot, s elégedetten futotta át a három sort. Minden rendben. ötven fillér a kísérleti műhely órabéremelési kerete... Kerete... kerete ... röhej. Aláírás Demeter, még a stempli is. Minden rendben. A kislány már kiment, Gács még mindig Timár válaszát várta. — Fiacskám, te a világ legrosszabb főbizalmija vagy, még az a szerencséd, hogy ilyen üzemvezetőt még pártbizalmit fogtál ki, mint mi ketten. Különben más kapná a sztárgázsit, a főbizalmiskodásért... Nevetett Timár, vele Szűcs is, Gács adta a sértődöttet. — Te süki, hát nem érted? Fogalmazunk egy szép levelet, abban semmi pártszerűtlen nincsen, beletesszük egy kopertába, a Demeter papírját, meg a jegyzőkönyvlapot, s hipp-hopp, fölküldjük a vezérnek. Nekije személyesen. Nekem például az a javaslatom, hogy te vidd fel... G ács nem tudta, viccel-e Timár, de tiltakozni nem mert, bár tjeiül mozdult valami, hátha oltári botrány lesz? A vezér nem akárki, s így heccelődjenek vele :. ? Sötétedett. Szűcs villanyt gyújtott, az asztalfiókból előhúzott egy tiszta papírlapot, nagy óvatossággal keresett neki az asztalt fedő csomagolópapíron olyan helyet, melyet az olajfoltok még nem feketítettek be, s komótos mozdulatokkal írni kezdte: „Tisztelt Vezérigazgató Elvtárs! Alulírottak, a kísérleti műhely három vezetője ..Mészáros Ottó Kétnapos TOT tapasztalatcsere A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a területi szövetségek elnökeinek és titkárainak részvételével, országos tapasztalatcsere tanácskozást tart. Csütörtökön, a kétnapos tanácskozás első napján az országos tanács és az országos titkárság nyolchónapi munkája, a területi szövetségek feladatai és tapasztalatai kerültek szóba. tályvíz a lankák felé. Süt a nap, melegíti az arcomat és mégis hideg van, a ruha alatt meg-megborzongok. Egy pohár fűszeres forralt fehérbor segít. Süt a nap, aránylik a néma, mozdulatlan táj a fényben. Süt a nap, az emberek a fénybe merítik csukott szemű arcukat. Árad a fény a fáikra, a tisztásokra, a hegyekre, a házakra, az emberek arcára. Nyugodtan ver a szívem: békesség van és nyugalom, csend van és végtelenség az időben, a messzeségekben és a magasságokban. Nem a templom csendje és fénye ez, hanem az Elet csendje és fényessége, amely az enyém és mindenkié és amely nem jelent gazdagságot, csak pihenést, a test megújhodását, a természet ajándékát, itt Dobogókőn. ——■—- esteledik: kezdő- | És újra I dák a téli szél--------------hangversenye. A l áthatatlan zenekar hangszereit hangolja; egy-egy futam a fagotton, egy-egy akkord az orgona basszusbillentyűin ... Az óriás fenyőkarmester igazít valamit tű- levél-frakkján, azután int.., Újra az ablakban állok, hallgatom ezt a különös-szép, mély muzsikát, amíg csak újra feljönnek a csillagok és újra elcsendesül minden. Este lesz. Jó éjszakát. Dér Ferem;
