Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-05 / 287. szám

Mi a megoldás? Az élet nem áll meg... Nyomdafestéket nem tűrő levélözön Az ügy nem új keletű, sőt régebbi, mint gondoltam vol­na. Egy levél nyomán indul­tam el, a levelet a Könnyű­ipari Minisztériumba címez­ték. A feladó Pataki Margit, monori, Schölmann utcai la­kos. Maga a levél furcsa hang­nemben íródott. Olyan kitéte­lekkel és jelzőkkel emlegette írója a községi tanácsot, ame­lyeket nem merek leírni ... S ugyan miért? A dolog 1964-ben kezdődött. A Schölmann és Petőfi utca sarkán állt egy virágüzlet. Állt? Roskadozott, sőt annyira romos volt, hogy a tanácsülé­seken folyamatosan szerepelt a lebontása. 1964. július 15-én született az első határozat: a virágüzletet — életveszélyes állapota miatt — sürgősen le kell bontani. A határozatról értesítették Pataki Margitot, az üzlet tulajdonosát. Az első határidőt szeptember 15-re tűzték ki, és a tulajdonos nem vett tudomást a határozatról. Pedig a ház egyre ijesztőbben roskadozott, s a járókelők át­mentek a túloldalra, nehogy rájuk dőljön a fal. A község képét is rontotta, hiszen majd­nem a központban volt. A má­sodik határidő 1964. november 15-e, majd november 30-a lett. Pataki Margit azonban ellen­kező véleményen volt, mint a szakértő mérnökök. Így aztán a tanácsra maradt a feladat végrehajtása. Miután a me­gyei tanács is életveszélyesnek találta az épületet, az ügyet nem lehetett halogatni. Ekkor már 1965. augusztus 16-át ír­tunk. A bontás azonban a tu­lajdonos ellenállása miatt rendkívül bonyolulttá vált, a karhatalomnak is be kellett avatkoznia... Ekkor írta Pataki Margit az első levelet a Könnyűipari 'Minisztériumba, amelyben 1 hemzsegtek a „színes” jelzők j és a rágalmak. Pataki Margit­nak a virágüzlet helyébe fel- ' ajánlottak a piactéren egy bó- j dét, de ő nem foglalta el. Az I épületet mégis lebontották — ! hiszen nem várhatták meg, | amíg valakire rádől a fal — j a tulajdonost pedig kérték, j szállítsa el a bontási anyagot. A válasz azonban egy újabb elképesztő hangú levél volt. Ez a levél nemrégiben érke­zett a községi tanácshoz. El­határoztam, hogy szót próbá­lok érteni a heves tulajdonos­sal. Mikor a kerítésen át kö­zöltem vele jövetelem célját, s néhány szóval sértegetni kezdett, megpróbáltam meg­értetni vele, hogy csendesebb hangon talán jobban szót ért­hetne a tanáccsal, még ha annyira igazságtalannak érzi is az eljárást. Hiába. Mindösz- srze annyit tudtam meg, hogy ő ragaszkodik egy újonnan fel­épített virágüzlethez, mert „a régi nagyon is jó volt”... Mit lehet itt tenni? A köz­ségi tanács igyekszik jóindu­latúan és a tőle telhető leg­jobban elintézni az ügyet. Ed­dig is úgy intézkedett, hogy a legmesszebbmenőkig figyelem­be vette a tulajdonos szociális körülményeit, s ezt úgy anya­giakban, mint erkölcsiekben érvényre juttatta. Sajnos, az élet nem áll meg. A község- rendezésben az ilyen „aprósá­gok” is szerepet játszanak, s jobb lenne ezt értelmes-em­berségesen elintézni. De ez most — elsősorban — nem a tanácson múlik... (koblcncz) Egy Mikulás emlékére Délután volt, nagy phélyhek- ben hullt a hó. Emlékszem, Mikulás volt, 8 Kati és Józsika izgatott várakozással várta, hogy leszálljon az este. Cipőcs- kéjük szépen kifényesítve ott szerénykedett az ablakban. A mentőautó ebben az idő­ben a szomszéd faluban járt: beteget vitt haza. A vezető mellett fekete hajú, zömök fér­fi ült, a min tőápoló. — Mi van még hátra? — szólt oda társának. — Egy szülés és egy perforá­ció-gyanús, az utóbbi sürgős ... A fehér mentőautó lekanya­rodott a főútról, és megállt egy kis ház előtt. Gyors, gyakor­lott kezek emelték le a hord- ágyat, és nem sokkal később már újból úton voltak. A mentő a kisebbikre gon­dolt. Őérte öltözött minden év­ben Mikulásnak. Mosolygott, lia arra gondolt, milyen meg­szeppent arccal állt előtte Jó­zsika és a kis Kati. Milyen egyszerre robogták el:. ,,Szófo­gadók leszünk, és jól tanulunk. ígérjük, egyszer sem rosz- szalkodunk.” Alig tudta megőrizni ko­molyságát. A hevenyészett vat­tabajusz, amelyet a mentőlá­dából vett kölcsön, majdnem árulójává vált. Nem is beszélt többet, csak dörmögött, és bot­jával verte a padlót. A kifor­dított sofőrbunda és a kucs­ma azonban megtette a hatást. A hó vastagon takarta az Utat. A sebességet csökkenteni kellett. A gyomorperforáit hal­kan nyöszörgött. Fogta a pul­zusát: 110-et vert. Aggódva nézte a sűrű hóesést. Mellette középkorú asszony ült, a beteg férfi felesége. — Nemsokára bent leszünk, s akkor minden rendben lesz — szólt megnyugtatóan. Késő este értek haza. Az asz­talon újabb telefonüzenet. Mo- nori-erdőn egy idős asszony rosszul lett; szívroham. Rohanás szirénázva, piros zászlóval, aznap a nyolcszáza­dik kilométer. — Anyu, mikor jön a Miku­lás? — kérdezi a kisfiú —, nézd az órát — mutatta a vek­kert —, már nyolcason van a mutató. S ekkor három kop- pan,ás hallatszott a konyha fe­lől, s huzat szántott végig a kis szobán. A Mikulás állt ott fehér bundában, vattabajuszo- san, piros arccal. Már mondták is a verset, de valamivel bátrabban. Kis Ka­tinak gyanúsan csillogott a szeme, s vizsgálódva fürkészte a Mikulást. Ismerős volt, de gyanúját nem árulta el senki­nek ... Kati és Józsika ma már nagy gyerek. Józsika tehetséges bir­kózó, érmeket, értékes helye­zéseket is nyert már. Kati ápolónőnek tanul, az ifjúsági klub tagja. Édesapjuk, aki év­ről évre fáradhatatlanul ala­kult át Mikulássá, tragikus kö­rülmények között meghalt. De a mentőautó most is vé- gigrohdn a monori utcákon, a \ vezető mellett más mentőápoló ül, és ilyenkor, december ele­jén más Mikulás járja az ut­cákat. Hörömpő Jenő Megérdemlitek-^...? Ma a maglódi óvodákban, Tápiósápon az alsó tagozatos iskolákban és óvodákban ked­ves vendéget köszöntenek a gyerekek. Mint minden évben, j nrost is ellátogat Mikulás a legkisebbekhez, s megkérdezi: hogy viselkedtek, hogy tanul­tak ebben az évben, megér- demlik-e a csokoládét, almát, | mogyorót? „Legboldogabb az az ember, aki a legtöbb embert tudja boldogítani.’* (Diderot) Mindenki ismeri lakóhelyén. Fáradhatatlan ember hírében áll. Felesége szerint csak lá­togatóba jár haza. A közös­ség, tömegszervezetek a má­sodik otthona. Egy olyan em­ber, akinek sok otthona van. ★ — A boldogság titka? Nem titok ez — és nem elvi kérdés. Az életben találjuk és az élet: a gyakorlat. Nehéz a boldogságról be­szélni. Sokkal nehezebb, mint tenni érté. Legalábbis nekem. Éji soha nem értem rá elvi kérdésekkel foglalkozni. Én mindig az életben voltam. Tennem kellett. Tudja, ami­kor az emberhez odajön vala­ki, és megkéri, hogy segítsen, akkor én scha n?m fÜozofállam. Csak a megvalósítás útját gondoltam végig magamban. Az env: ?k igénylik a sze­reteted a segítőkészséget. HÍREK ÜLLŐRŐL Az üllői Kossuth Tsz a leg- j utóbb telepített 50 hold szőlő- I jében — karók helyett — be- I tonoszlopokat épített be. Az ; oszlopokat huzal köti össze. ★ Az Üllő és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értékesíté- i si Szövetkezet az utolsó négy j darab saját hizlalású sertését í vágta le. Ezek után már csak a szeptember elseje előtt ;ö­tött bérhizlalása sertések ke­rülnek levágásra. ★ Az üllői baromfitenyésztők a monoriakhoz hasonlóan kis­állattenyésztő szakcsoportot akarnak alakítani. Erről tár­gyaltak legutóbb tartott érte­kezletükön ★ Az Üllő és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet jégvermet épít. SPORT Nehéz lesz - de nem reménytelen 196?. első hóemberét néhány nappal ezelőtt, az első hóesést kihasználva készítették a monori-erdei gyerekek. Nagyon nép­szerű volt, de karrierje csak két napig tartott — az enyhe idő­járás „megfúrta”. Szabó János felv. Sajnos, bekövetkezett az, amire nem számítottunk. Az MLSZ-ben elkészítették az NB III. csoportbeosztását, és új NB Ul-as csapatunk, a Vecsé- si VÍZÉP nagyon nehéz cso­portba került. Nem értjük az MLSZ dönté­sét. hiszen csapatunknak — a község földrajzi fekvése miatt — a Duna menti csoportban keVene szerepelnie. Ehelyett az Eszakközép csoportba osz­tották be a vecsési tizenegyet. Ez két okból is hátrányosabb: hihetetlenül sokat kell csapa­Beszélgetés a boldogságról (2.) Nagy család őszintén igénylik. Ez az én véleményem. És ebben még az sem tud megingatni, hogy voltak olyan esetek, amikor csalódnom kellett. Ez is az élethez tartozik. Az emberek többsége megérdemli, hogy se­gítsenek megoldani a problé­máit. Nem szeretem a nagy sza­vakat. Nemrégen egy idős né­niké még kezet is akart csó­kolni. Szégyelltem magam. Az akaraton sok múlik. Néha vannak olyan esetek, amikor úgy érzem, abbahagyom, úgy­sem tudok eredményt elérni. Ezek a kritikus időszakok. De eddig legyőztem a pesszimiz­musomat. Szeretem az embereket. Az az érzésem, hogy most keve­sebben vagyunk mi, a közért élők, mint évekkel ezelőtt. Az emberek többsége magával foglalkozik. Nem tartom he­lyesnek. Félek attól, hogy ez divattá válik. Az önzés, az el­különülési vágy egoizmushoz vezet, pedig soha nem vblt ennyire szükség az emerek összefogá­sára, mint most. Boldogság? Ha más embert boldognak lát. Ez is lehet. De ha a te munkád is hozzájárul a mások boldogságához — ak­kor te is boldog vagy. Ez biz­tos. Az előlegezett bizalmat, sze- retetet visszakapja az ember. öt hónapig feküdtem betegen. Azóta hiszek, még jobban hi­szek az emberben. Olyanok jöttek látogatóba, akikre alig emlékeztem.. Valamikor, va­lamit elintéztem nekik. Segí­tettem és ezt nem felejtették el. Nagyon jó érzés volt. Lelki- ismerétfurdalásom csak akkor van, ha a családomra gondo­lok. Velük sokkal keveseb­bet tudok foglalkozni. Már megszokták — az én családom nagy. Az emberek. Hobbym? Szurkolok. A győ­zelemért, a jobbért, az embe­reknek. A sportpályán épp úgy, mint a hivatalban. Az eredményekért. Egy hivatal­ban is van miért szurkolni. Néha az igazságért kell sokat szurkolni. Egy összejövetelen a közelmúltban megkérdez­ték: meddig birom még? Ameddig az emberek igénylik — ezt feleltem. És most is ezt vallom. Néha fáradtnak ér­zem magam, de a segítést váró emberek, és az akaraterő — ez olyan ellenfél, amivel a fá­radtság sem tud megbirkózni. A boldogság emberektől függ elsősorban. Tőlem is. Hoev számítanak rám, hogy igény­lik a segítségemet — ez is le­het öröm. Vagy ahogy maga mondta, boldogság. Szalontai Attila tunknak utaznia olyan távoli helyekre, mint Martfű, Balas­sagyarmat, Zagy vapálf alva. Ez a csoport erősebb, mint a többi budapesti csoport. A ki­tűnő, rutinos gárdák (Ikarus, Érdért, Bp. Postás, Martfű) mellett egy sereg olyan vidéki csapattal kell majd a vecsési piros-fehéreknek megküzde­niük, amelyek küzdeni tudá­sukról, fanatikus akaratukról és még fanatikusabb szurkoló- táborukról híresek. Nagyon ne­héz feladat előtt áll a vecsési bajnokcsapat. De kemény, cél­tudatos felkészüléssel, egy-két játékossal megerősítve és a ta­valyinál nagyobb lelkesedéssel megállhatják helyüket. Az MLSZ 1968. évi labdarú­gó-bajnokság NB III. Északkö­zép csoportjába a következő csapatokat osztotta be: Mart­fű, Ikarus, Gödöllő, Bp. Pos­tás, Érdért, Balassagyarmat, Zagyvapálfalvi Bányagépgyár, Aszód, Zagyvapálfalvi Építők, THzserfa, Bag, Kőbányai Sör­gyár. Rákoskeresztúr, Vecsési VÍZÉP, Sashalom, Karancsla- pujtő. Szalontai Attila Birkózóhír: Budapesten, a BVSC területi birkózóver­senyén, a monori Hadrik Lász­ló öt tusgyőzelemmel az első helyen végzett. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Segítség, gyilkos! Mag­lód: Gábor diák. Mende: Fogas kérdés (széles). Monor: Csendőrök New Yorkban (széles). Pilis: A meztelen pásztorlány. Üllő: Noc­turne. Vccsés: Mária és Napóleon (széles). MONOD*VIDÉKI IX. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1967. DECEMBER 5., KEDD Öregek napja Káván Egy kis község sm igyekezete ÖNKÉNTES TOVÁBBKÉPZÉSEN AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK Kis község vagyunk, mégis szép eredményekről számol­hatunk be. Káván az egy felnőttre eső társadalmi mun­ka értéke 190 forint. A járási Vöröskereszt tit­kára, Gajdos Józsefné fel­kérte a körzeti orvost, a he­lyi Vöröskereszt és a tanács vezetőit, hogy a községi pol­gár'! védelem egészségügyi szakaszának tagjaiként ve­gyenek részt a megyei verse­nyen. Vöröskeresztes asszo­nyaink és férfiaink becsü­letesen helytálltak, és jó felkészültségük bizonyítéka, hogy a járást képviselve a megyei versenyen a hetedik helyen végeztek. A résztve­vők szorgalmas és fáradsá­gos munkáját a nagy nyil­vánosság előtt szeretném meg­köszönni. Köszönet jár dr. Karrier — Kárpáty Ervin, körzeti or­vosnak, aki nagy türelem­mel készítette elő a szakasz tagjait. E szép kezdeményezést kö­vette a november 30-án meg­tartott öregek napja, amit a helyi Haladás Tsz el­nöke és a községi tanács vb-clnöke kezdeményezé­sére a tsz vezetői és tagjai hozzá­járulásával, valamint a tár­sadalmi szervek segítségével rendeztek meg. Az ünnepség­re meghívtak 120 munkában elfáradt, idős embert. Szor­gos kezű fiatalasszonyok íz­letes ebéddel kedveskedtek a meghívottaknak. Az ebéd­hez nem hiányzott a jó za- matú bicskei bor sem. A két napig csárdásokat és a régi magyar nótákat a tsz zenekara szol­gáltatta. A jó hangulatot az is bizo­nyítja, hogy a 86 éven felüli Sándor János bácsi is sorra rendelte a talpalávaló csár­dásokat és fiatalos lelkese- | déssel járta a táncot. A hangulatos összejöve­tel déli egy órától este tíz óráig tartott. A község vezetői megígérték, hogy az elkövetkezendő évek­ben sem felejtkeznek el ró­luk, ellátják őket téli tü­zelővel. A két iskola úttörői aprítják fel az idős embe­reknek a fát. Örömmel üdvözöljük az önkéntes tűzoltók elhatáro­zását, hogy öt héten keresz­tül minden hétfőn két óra elméleti és gyakorlati kikép­zésen vesznek részt, ha­sonlóan az egészségügyi sza­kaszhoz. Azért határoztak így, mert most, az őszi be­takarítások után, jobban van idejük a továbbképzésre. A j továbbképzés befejezése után bált rendeznek. Gaál Ferenc Köszönet a kétezer forintos vasárnapért A pilisi sertéshizlalda és • Mária-telepi szülők összefogás sárak szép példája az a tár­sadalmi munka, mely novem­ber 19-én, vasárnap a 2. szá­mú iskolában folyt. Délelőtt huszonegy szülő ér közel annyi felsőtagozatos ta­nuló jött össze, hogy az iskola régen hiányzó kerítését rend- betegyék. Régi hulladékanyag­ból léceket fűrészeltek, betont véstek, kaput ácsoltak. Egy másik csoport a kerékpárszint építette. Délig körülbelül kétezer fo­rint értékű segítséget nyújtot­tak az isleolának. Áldozatos munkájukat ez­úton szeretnénk megköszönni. Polgár János iskolaigazgató VB-ÜLÉS lesz ma E cseren 14 órai kez­dettel, ahol a tanácsülés anya­gát tárgyalják meg. Maglódon 16 órakor ülésezik a vb. Napirenden a tanács és szervei 1968. évi munka terv- javaslat megtárgyalása szere­pel. Pilisen, a 14 órakor kezdő­dő ülésen a tanácsülés első na­pirendi pontját vitatják meg. Tuzoltóértekezlet Üllő tűzrendészeti bizottsága ülést tartott tegnap, amelynek napirendjén a községi tűzoltó- testület vezetőségének újravá­lasztásán kívül a tűzoltópa­rancsnok tájékoztatója szere­pelt. Az üllői vasútállomás új IBUSZ-pavilonjának havi for­galma elérte a 35 ezer forin­tot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom