Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
1967 DECEMBER 21.. CSÜTÖRTÖK 3 ss&CMod Megkezdte tanácskozását az országgyűlés szülők ittassága Nőtt az állami gondozott gyermekek száma Kevés az intézet NEB-jelentés a gyermek- és ifjúságvédelemről (Folytatás a 2. oldalról) j Az állami vállalatok és a szövetkezetek jövedelmének elvonási formái megváltoznak. A vállalatok, általában lekötött eszközeik értékének 5 százalékát fizetik be a költségvetésbe eszközlekötési járulékként és béreiknek 25 százalékát bér- járulékként. Ezek a — már ismert, de t most szélesebb körben kitér- \ jesztett — elemek azt fejezik ki, hogy csak olyan vállalat tekinthető működőképesnek, amelyik a társadalom számára legalább ezt a minimális tiszta jövedelmet létrehozza. Ezeken, kívül járadék jellegű elvonás is van néhány területen; például a kőolajtermékek árába beépített útadó. Ami a vállalat működése során elért nyereséget illeti, úgy is kifejezhetjük, hogy a nyereségen az állam és a vállalat a jövőben osztozkodik. Az államot megillető részt nyereségadóként fizetik be a válla- 1 latok a költségvetésbe. Az adózás mértékét és módját már nyilvánosságra hoztuk, rendeletben közöltük a vállalatokkal. Szabályoztuk, hogy a vállalatok sajátosságaiknak megfelelően osszák fel a nyereségüket fő célokra: fejlesztésre és a személyi jövedelem növelésére szolgáló részre. A fejlesztésre szolgáló nyereségrészt lineárisan adóztatjuk. Az adózás után maradó, fejlesztésre szolgáló nyereség- részt a vállalatok fejlesztési alapjaikba helyezik, s saját elhatározásuk szerint használják felhalmozásra, beruházásra és forgóalap-szükségletük fedezésére. A nyereségből képzett fejlesztési alap egyenes arányban változik a nyereséggel. X személyi jövedelem növelésére szolgáló nyereségrész után a vállalatok progresszív adót fizetnek. A progresszív adó lépcsőzetes, az adó sávjait a bérek arányában határoztuk meg. Ahol a nyereség kevés és a részesedési alap a béreltnek 3 százalékát nem éri el, ott nem kell adót fizetni, majd a nyereséggel együtt fokozatosan nő az adó. A vállalatok a egmagasabb sáv elérése esetén is érdekeltek a nyereség növelésében, itt az adóteher 70 százalék. Ezzel kapcsolatban többször merül fel a kérdés, hogy miért van szükség ilyen erős progresszióra az adórendszerben. Ez az intézkedés az első években nélkülözhetetlen, mert nem lenne helyes a személyi jövedelmekben olyan nagy differenciálódás, mint amilyen különbségek a vállalati nyereségek között létrejönnek. A különbségeket tompítja a progresszív adórendszer, de nem szünteti meg. Két azonos bérigényességű vállalat közül tehát — a progresszív adó ellenére — feltétlenül annál a vállalatnál lesz legnagyobb a személyi jövedelem, amely nagyobb nyereséget ér el. A progresszív adózás ellenére is várható, hogy egyes vállalatoknak túl nagy lehetőségük lenne a bérek növelésére, ezért átmenetileg további szabályozást léptettünk életbe, előírtuk, hogy 1968-ban egy vállalatnál sem lehet átlagosan 4 százaléknál magasabb átlagbéremelést végrehajtani. A bértarifarendszer továbbra is egységes marad, de a mainál nagyobb mozgási szabadságot biztosít a vállalatok bérpolitikájában. A vállalatnak az adózás után a személyi jövedelem növelésére szolgáló nyereségrészt a részesedési alapba helyezik, s abból fedezik az átlagbér növelését, az egyszeri jutalmakat, prémiumokat, az év végi nyereségrészesedést, továbbá a nem pénzbeni társadalmi juttatásokat, a szociális, a kulturális, sportlétesítményeik fenntartását. A vállalati juttatásokra a nyereségtől függetlenül Is adunk lehetőséget, hogy megmaradjon a dolgozók szociális ellátásának biztosítása. Számi tottunk arra ts, hogy lesznek vállalatok, amelyek kezdetben nem rendelkeznek, vagy alig rendelkeznek nyereséggel. Ezeknek lehetőséget adtunk — előre rögzített szabályok szerint — némi bér- színvonal növelésére a nyereségtől függetlenül. Ez azonban csak átmeneti intézkedés, s kívánatos, hogy ezek a vállalatok is minél hamarabb gondoskodjanak gazdálkodásuk hatékonyabbá tételéről. Az új gazdálkodási rendben megnő a vállalati kockázat, az átmeneti nyereségingadozás lehetősége és ezzel együtt meg kell hogy nőjön a nagyobb biztonságra törekvés. A jövedelemszabályozás rendszere ennek a problémának a megoldását úgy segíti elő, hogy előírja tartalék képzését az alapokból. Az előírás csak a tartalék minimális szintjét határozza meg. s minden vállalatnak saját érdeke, hogy olyan mértékű tartalékokkal rendelkezzék, amely arányban áll az általa vállalt kockázattal. Erre már az 1967. évi eredmény elszámolások során érdemes gondolni. Az átmeneti időszak biztonságát növeli, ha a vállalatok az ez évi — néhol elismerésre méltóan jelentős — eredményekből 1968. évre tartalékot képeznek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemszabályozási rendszere módosult. A felvásárlási árak felemelése lehetővé teszi a mezőgazdasági termelőszövetkezetek döntő többsége számára, hogy bevételeikből fedezzék folyamatos ráfordításaikat, visszafizessék az álló- és forgóalap hiteleket, továbbá saját alapokat képezzenek. Átalakul' a termelőszövetkezetek adórendszere is. A földadó az aranykorona értékét figyelembe véve differenciáltabb lesz és színvonala valamelyest növekszik. Egyidejűleg a jövedelemadó csökken, együttvéve tehát az adóterhek nem változnak, de a mainál jobban igazodnak a tényleges teherviselő képességhez. A költségvetés az 1968. évben 4,5 milliárd forintot fordít közvetlenül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek támogatására. A támogatás rendszere alapjaiban nem változik, ezen belül azonban többet fordítunk a szarvasmarha- és sertéstenyésztés támogatására. Változatlanul segítjük a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket. Gazdaságunk növekedésének egyik fontos feltétele, hogy hosszabb időszakot tekintve az ország fizetési mérlege megfelelően kiegyensúlyozott legyen. Hazánkban a fizetési mérleg alakulásának legfontosabb tényezője a külkereskedelem. Eddigi gazdaságirányítási rendszerünkben a termelő vállatok nem voltak kellően informáltak a külföldi piacok értékítéletéről, mivel a külföldi árak és belföldi árak különbségét a külkereskedelmi vállalatoknál lebonyolított árkiegyenlítési rendszer a költségvetés terhére rendezte. A gazdasági reformnak komoly lépése, hogy a belső és külső piacok kapcsolatát közvetlenné teszi. Ennek érdekében bevezetjük az egységes külkereskedelmi árszorzókat, továbbá módosítjuk a külkereskedelem szervezeti formáját. Az exportimport forgalom mintegy 90 I százalékát bizományosi formában működő külkereskedelmi és önálló exportjogú termelő vállalatok útján bonyolítjuk le. A külkereskedelmi árszorzókat a népgazdasági átlagos deviza-kitermelés alapján állapítjuk meg. Ez lehetővé teszi, hogy az export számos területen nyereséges legyen. Az átlagos árszorzóból következik viszont az is, hogy az export bizonyos vállalatoknál nem hozza azt a nyereséget, mint amit a belföldre történő termelés biztosít. Ilyen esetben az exportot állami visszatérítésben részesítjük. Az állami visszatérítést feltételekhez kötöttük és három évre állapítottuk meg, sok esetben évenként csökkenő mértékben. Az export-import engedélyezési rendszer a külkereskedelem politikai eszköze. Megszüntetjük az importde- viza-keretgazdálkodást, egykét speciális termék kivételével. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank devizamonopóliumát természetesen megőrzi, azaz az exportból származó devizát be kell a bankhoz szolgáltatni és az importhoz innen kell devizát igényelni. Ha valamilyen okból ez különösen fontos, a devizakiutalást devizabeszolgáltatási kötelezettséghez lehet kötni. Külkereskedelmi intézkedéseink között fontos helyet foglal el az új vámtarifa- rendszer bevezetése. Az új vámrendszer hármas célt szolgál: gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai és devizapolitikai célokat. Ennek keretében főképpen a hazai termelés ésszerű védelme és egyes országok velünk szemben alkalmazott diszkriminációs vámrendszerének a hazai vámrendszerrel történő kiegyensúlyozása kap hangsúlyt. Valutarendszerünkben a forint arany tartalmát nem módosítjuk. A nem kereskedelmi forgalomban érvényesülő árfolyamot azonban pótlékolással némileg emeljük a konvertibilis valutáknál. A változtatás hatására — úgy véljük — tovább fog növekedni a nyugati országokból jövő turistaforgalom. A magyar állampolgárok többlet- költségeinek ellensúlyozására ugyanakkor csökkentjük az úüevélilletéket. A történelmi példák mutatják, hogy jelentős átalakulások a gazdaságban csak fokozatosan mehetnek végbe. A reform intézkedései 1968. január 1-én életbe lépnek, de az év elején nem lesz több anyagi erőforrásunk mint az előző év végén volt. Termelési és külkereskedelmi struktúránk változatlan lesz, nem lesznek egyik percről a másikra hatékonyabbak beruházásaink, magasabb a termelékenység. Nem lenne tehát reális egyik napról a másikra csodát várni, s elégedetlenkedni, ha rövid idő alatt nem érezzük erőteljesen a reform kedvező hatásait. A reform a lehetőségét teremti meg annak, hogy a termelésben közvetlenül dolgozók, a gazdálkodó egységek vezetői és a gazdaság irányítói érdekeinek egybehangolásával és munkájának összefogásával túlhaladjuk eddigi eredményeinket. A lehetőség és az érdekeltség azonban még nem minden. Élni kell a lehetőséggel, mert a legnagyszerűbb törekvések is csak akkor valósulhatnak meg. A reformot előkészítő munka tapasztalatai alapján bizakodóak lehetünk, a vállalatok túlnyomó többsége megértette és felkészülten várja az uj mechanizmust. Természetes, hogy az 1968. évi feladatokra való felkészülés a szokásosnál nagyobb gondot okozott. A jövő évi megrendeléseket és a szállítási szerződések megkötését még a szabályok pontos ismerete nélkül és új piaci tapasztalatok hiányában kellett előkészíteni. Ennek ellenére a termelési és kereskedelmi kapcsolatokban nem kell zökkenőre számítani. A legtöbb vállalatnál készülnek a gyorsabb műszaki fejlesztésre vonatkozó javaslatok, és érvényesül a biztonságos gazdálkodásra való törekvés is. Mindezekből következtetni lehet arra, hogy a reform által teremtett új gazdasági lehetőségek máris széles körben érlelődnek tudatos, aktív cselekvéssé. s ez jelenti népünk számára a tartós felemelkedés forrását. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1968. évi állami költségvetést tartalmazó törvényjavaslatot fogadja el. Vályi Péter költségvetési expozéja után megkezdődött a vita. Felszólalt többek között Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára is. Az országgyűlés ma délelőtt folytatja tanácskozását. Ok: a Fizetés napja, késő délután. B. I.-ék kis konyhájában a családdal — az öt gyerekkel és édesanyjukkal — együtt, egy idegen asszony is várja haza a családfőt. Szerencsére ma korán jön, de ahogy belép, látszik rajta, útja az italbolton át vezetett idáig. Az idegen nő éppen ebben az ügyben jött, mint a helyi nőtanács és a városi ifjúságvédelmi bizottság tagja. A férfi kényszeredetten ül le vele beszélgetni, de hosszas vita, méltatlankodó kifakadá- sok és tiltakozások után, beleegyezik abba, hogy ezentúl a fel-ságe vegye föl helyeiie a fizetését. B. I. — legalábbis egyelőre — belátta — a huzamosabb ideje tartó részegeskedés, családi botrányok, a gyermekek gyakori ütlegelése után —, hogy csak ez a választás maradt. Különben a gyámhatóság gondoskodott volna a veszélyeztetett gyermekek elhelyezéséről. A példa túlságosan is pozitív, ezért, sajnos — nem tipikus. Azok az önzetlen emberek, akik áldozatos társadalmi munkát vállalnak, az ilyen látogatások alkalmával inkább az ellenkező fogadtatásban részesülnek: legtöbbször durva szidalmak kíséretében kiutasítják őket. Pest megyében az erkölcsi okokból állami gondozásba vett gyermekek száma az elmúlt években jelentősen emelkedett. Kirívó bizonyíték erre Csemő község, ahol 1965. január elsején huszonöt ilyen gyermek volt, idén ősszel pedig már negyvenhét. A közel kétszeres létszám előidézője: a szülők ittassága. Ezt a tapasztalatot rögzíti a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi jelentése, amely hét járás, illetve város területén 117 népi ellenőr által ez év őszén folytatott vizsgálatokat összegezi. A téma: a gyermek-, és ifjúságvédelem. Mégpedig. annak megállapítá-r sá: á legutóbb, 1964-ben' tartott ellenőrzés óta, mi történt ezen a nagyon fontos területen, hogyan javult, változott az illetékes állami és társadalmi szervek munkája? A szobában idős ember és meglett asszony hajigái egymásnak nagy, komolyan jókora fehér pettyes, piros labdát. — Aztán, bácsi, ennekelőtte mikor labdázott utoljára? — Soha __— Rövid gondolk ozás után: — Akkor még nem volt labda. Mármint, amikor Petrányi János, ma 81 éves baromfitelepi éjjeliőr még gyerekeske- dett. Pedig hát a legősibb és legolcsóbb játékszerek közül való a labda, csak éppen a sári házban, ahol felcseperedett, nyilván még arra se telt. Szrundi Miklósné, a bugyi Telefongyár dolgozója, bár partnerénél jóval fiatalabb, akár unokája is lehetne, szintén azt mondja, hogy életében először itt labdázik. Most sem játékból ugyan, hanem mert néhány hónapja mindkettőjüknek eltört a vállcsontja. A csont beforrt, de ujjuk, karjuk merev lett. Labda különben néhol volt, néhol nem volt, olyan község ellenben, ahol, aki csontját töri. azt utókezelésben részesítik, még ha járási székhely és szakorvosi rendelőintézete is van, Dabason kívül ma sincs több a megyében, de meglehet, másutt sem az országban. Persze sok kórház sebészeti osztályára a törés gyógyulása után is visszajárnak utókezelésre a betegek és néhány fővárosi rendelőintézetben sem hiányzanak hozzá a megfelelő eszközök. De bicegve, ugyan milyen kedvvel szállna vasútra, hogy kezelésre utazgasson Domonkos Kálmán, Dabasról bejáró vasesztergályos, aki szeptember 12-én a zsúfolt vonat lépcsőjéről leesett és lábát I ’ Sajnos, a helyzet három év alatt nem javult, sőt: több mint ötszázzal emelkedett az állami gondozott gyermekek száma, s jelenleg; 2884. Közülük a nevelőotthonokban, a kevés hely miatt, mindössze háromszázötven gyermeket tudtak elhelyezni, csak tizenöttel többet, mint 1964-ben, de a gondozottak száma sem tükrözi azt, hogy ténylegesen hány gyermeket kellene elhelyezni. Nincs elég otthon és az 1602 nevelőszülőnél már nemigen lehet többet találni Pest megyében. Három éve, amikor a Minisztertanács felmérést végzett, Pest megye bejelentette, hogy legkevesebb 500 nevelőintézeti helyre lenne szüksége, csak így tudná biztosítani a legsúlyosabb helyzetben levő gyermekek megfelelő elhelyezését. Sajnos, azóta újabb intézet létesítését, vagy pedig a meglevők bővítését, nem sikerült megoldani. A NEB jelentése hangsúlyozza: most közvetlenül az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt még nem tisztázott, nová tartoznak majd a gyermekintézmények. A megyei tanácsnak és a járásoknak is, vannak elgondolásai, azonban a tényleges tervezéssel addig nem foglalkozhatnak, míg nem dől el ez a kérdés. A NEB jelentése azt is megállapította; mindenképpen lehetőséget Kell teremteni megyei és országos szinten, hogy új beruházásokkal bőinthessék a gyermekintézmények számát. Egy másik megállapítás; a munkaértekezletek, amelyeket az állami és a társadalmi szervezeték megyei és járási szinten kell, hogy tartsanak, még mindig nem kielégítőek, a tagok — az egyes társadalmi szervezetek — csak ötletszerűen végzik munkájukat. Egytörte. Most pedig kerék nélküli bicikli pedálját nyomogatja fürgén, hogy törött lábával megint úgy járjon-kel- jen, mint azelőtt. Dr. Mikó Miklósné gyógytorna-tanárnő bordásfalon, hullámos padlónak nevezett girbe-gurba alkalmatosságon, meg a szobába állított lépcsőn és más mindenféle szereken addig tornáztatja őket, amíg sérült testrészük vissza nem nyeri rugalmasságát. Általában néhány heti kezelés után. Naponta 15—20 páciens fordul meg ebben a szobában, ahol tulajdonképpen a nyomo- rékság ellen folyik a küzdelem. Hivatalosan a baleseti rehabilitáció. — Nehéz helyzetben voltait a balesetet szenvedett vidékiek, főleg a mezőgazdasági dolgozók és vannak ma is, ha utókezelést nyújtó gyógyintézettől távol laknak. Dr. Szűcs István, a rendelőintézet igazgatója és a járási tanács teremtette elő utókezelőnk berendezéséhez a szükséges anyagi feltételeket — ezt dr. Lelik Ferenc, a rendelőintézet sebész főorvosa mondja. Mi pedig mondjuk el róla, hogy csontsebész, ortopédszakorvos. Három éve került Dabasra. Azelőtt Itthon meg külföldön klinikákon dolgozott. Tanulmányai ma is megjelennek hazai és külföldi szaklapokban, Az utókezelés bevezetése az ő gondolata volt. — Mire használták ezt a szobát azelőtt? Dr. Lelik Ferenc felelte: — Társalgó, jobban mondva kultúrterem volt. Hogyhogy volt? Hiszen így is az, igazán. Sz. E. értelmű javulást, csak a nőtanács és a KISZ munkája mutat. A munkaértekezletek, miután főleg elvi kérdésekkel foglalkoznak, jelenleg formálisak. Eredményesebben dolgoznak a tanácsok keretén belül a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok, amelyek majdnem mindenütt működnek. Egyedül csak a monori járás tevékenysége nem kielégítő: például Monoron, Pilisen, Vasadon és Gyömrőn még ifjúságvédelmi albizottságot sem hoztak létre. Külön kiemeli a jelentés a pedagógusok értékes, színvonalas munkáját. A családlátogatásokat, a pártfogók keresését elsősorban ők végzik. Az elmúlt öt évben éveniként átlag 12 ezer új lakos telepedett le a megyében. S a betelepülőik nagy hányada kedvezőtlen anyagi körülmények között élő család. Ez a tény mintegy 550 iskolai szükségterem működtetését tette indokolttá. Ilyen körülmények között jelentősen nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma is. Jó eredmény, hogy jelenleg minden iskolában tevékenyen dolgozó gyermekvédelmi megbízott működik, aki együttműködik a tanács vb- titkárával. Ez az oka annak, hogy a legtöbb kezdeményezés a gyermekek helyzetének megváltoztatására, az iskolai megbízottakból indul ki. Azokban a községekben, ahol nevelőszülőknél élnek állami gondozott gyermekek, nagy és sokféle segítséget nyújtanak a gyermekvédelmi felügyelők. A NEB jelentése rámutat arra ista hatósági,,és a társadalmi szervezetek sokrétűt munkája, intézkedése legtöbbször megbukik a szülők magatartásán, ellenállásán, közönyén és felelőtlenségén. Növelné az eredményt, ha a községben tett intézkedéseken kívül gyakorlattá válna a szülők munkahelyének megkeresése és az üzemi, társadalmi szervezetekkel való együttműködés kialakítása. A NEB jelentése részletesen foglalkozik a Pest megyei Qyermek és Ifjúságvédő Intézet (Pomáz) működésével. Megállapítja: az intézet tevékenységét az adott körülményekhez mérten megfelelően végzi, megoldja a szerteágazó feladatokat és betölti rendeltetését. Nagy gond, hogy külön Intézet hiányában nőm tűdják megvalósítani az innen más nevelőotthonokba irányított gyermekek differenciált elhelyezését. Emiatt a legkülönbözőbb okok miatt állami gondozásba vett gyerekeket kénytelenek együtt tartani. A po- mázi intézet jól kiépített, munkáját szerető gyermekfelügyelői hálózattal rendelkezik. A felügyelők számát azonban feltétlenül növelni kell részben a nevelőszülőknél lévő gyermekek nagy létszáma miatt, de Pest megye sajátos helyzetéből adódóan is. Jól végzi az intézet a gyámsággal kapcsolatos feladatait: örvendetes, hogy az örökbefogadások száma évről évre nő, és idén magasabb, mint az előző két évben együttesen. Külön említést érdemel a nevelőotthonok pedagógusainak sokrétű és felelősségtelje» munkája. Ez azonban nincs arányban bérezésükkel. Évi harmincnapos szabadságuk, a helyettesítési és a vasárnapi 7.50 forintos ügyeleti óradijuk nem azonos az iskolákban tanító pedagógusokéval. Megfelelőnek tartotta a NEB jelentése a nevelőotthonokban élő gyermekek egészségügyi helyzetét is: mindenütt, a három nevelő és a három csecsemőotthonban, van hideg-meleg víz, jó az orvosi és a gyógyszerellátás. A gyermekek élelmezése is megfelelő és változatos. (h. f. p.) UTÓKEZELÉS Öregek a bordásfalon
