Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-14 / 295. szám

finr HEcni írlap X9G7. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Az „új Frankenstein“ találkozása fiával Johnson villámlátogatásai A tizenegyedik nap Kritikus négy nap vár Louis Washkanskyra. Ebben a periódusban a legvalószí­nűbb ugyanis, hogy meg­jelenhetnek az új szív ki­vetésének jelei. Az orvosok továbbra is állandó szigorú felügyelet alatt tartják és változatlanul meg vannak elé­gedve állapotával. Az „új Frankenstein” ked­den olyan mennyiségű ebé­det fogyasztott, ami egy egész­séges embernek is becsületé­re válna, lábait lelógatva felült az ágyában és az operáció óta első ízben viszont­látta 15 éves fiát. Az orvosok véleménye sze­rint Washkansky a hét vé­gén már felkelhet ágyából. A korszakos jelentőségű műtét hírére két neves nyu­gatnémet specialista érke­zett Fokvárosba és további nemzetközi szaktekintélyek jelezték, hogy tanúi szeret­nének lenni Washkansky ke­zelésének. A műtétről egyetlen film­vagy fényképfelvételt sem készítettek. így amerikai képeslap a múlt léten 500 ezer dollárt aján­lott fel egy ilyen felvételért. Chris Barnard professzor közölte, hogy hasonló műtát­FELVETELRE KERESÜNK 3 műszakos munkára. 16 évet betöltött, nyolc általános iskolai véqzettséqű női munkaerőket FONO ÉS ORSOZÓ ATKÉPZÖS TANULÓNAK. Vidékieknek lakást biztosítunk. Bővebb felvíláqosítást levélben adunk. PAMUTTEXTILMÜVEK FONÓGYÁRA Bpest XI., Eocskai u. 90. Munkaüqyi osztály Táplálkozzék korszerűen! FOGYASSZA a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat váci özemének ÚJ TERMÉKEIT Joghurt, aludttej 2 dl 1,60 Ft Citromos joghurt 2 dl 2,30 Ft Kefir 2 dl 1,60 Ft Mazsolás krémtúró 15 dkg 4,20 Ft Vaníliás krémtúró 15 dkg 4,20 Ft Gombás sajt 1 doboz 10,80 Ft KÉRJE AZ ÉLELMISZER ÉS CSEMEGE BOLTOKBAN A FŐVÁROSI VILLAMOSVASÚT felvételre keres: kocsivezetőt, kalauzt, fékezőt-csatolót, váltóőrt, kőművest, lakatost, lemezlakatost, ácsot, bádogost, tetőfedőt, villanyszerelőt, esztergályost, fényezőt, maróst, betanított munkást, segéd­munkást (férfi, nő), takarítónőt, felépítményest (pályamunkást), váltótisztítót, kábeles segéd­munkást, címfestőt. FELVÉTEL. Budapest Vll„ Akácfa u. 15. re az új év előtt nem kerül sor, de a következő operá­ciót már filmre veszik. CSAK RÖVIDEN... VALÓSZÍNŰLEG nem feje­ződik be december 19-én az ENSZ 22. ülésszaka, hanem meghosszabbítja munkáját. A SZÖULI BÜNTETŐBÍRÓ­SÁG ítéletet hirdetett 33 dél­koreai állampolgár kémkedési perében. Két vádlottat halál­ra ítélt. KEDD ESTE román párt- és kormányküldöttség indult a Szovjetunióba, Nicolae Ccau- sescu vezetésével. TOULOSE-BAN bemutatták a nyilvánosságnak a világ első szuperszonikus utasszállító re­pülőgépének prototípusát, amely próbaútra február 28-án indul. A gép a Párizs t-s New York közötti utat 3 óra 25 perc alatt teszi majd meg. SZERDÁRA VIRRADÓ ÉJ­JEL újabb földlökéseket ész­leltek Indiában. A háborúk történetének leghosszabb lé Johnson amerikai elnök ked­den repülőgépen összesen há­rom államban tett villámláto­gatást. A floridai Bal Harbor- ban beszédet mondott, a texasi Ford Hoodban a vietnami há­ború sebesültjeit látogatta meg, a louisianai Michout kö­zelében levő űrrepülési köz­pontban pedig az amerikai űr­hajózás Apollo-programját méltatta. Kijelentette, hogy az Apollo-program keretében az Egyesült Államok embert küld a Holdra és hozzáfűzte: „Soha­sem vonulunk vissza, az űrha­tárokról mások javára”. Johnson elnök a floridai Bal Harborban kijelentette, az Egyesült Államok katonái „mindaddig Vietnamban ma­radnak, amíg becsülettel és győztesen térhetnek vissza”. Hisszük, ha látjuk! A „repülő csoda" Magyarország felé tűnt el... Egy titokzatos, Horgoson élő ju­goszláv polgár, aki csak annyit volt hajlandó kö­zölni magáról, hogy M. B.-nek hívják, újabb „szenzációixd” szolgált a titokza­tos repülőcsésze­aljak, hivatalos nemzetközi nevü­kön az UFO-k ügyében. Bejelentette, hogy október vé­gén este 23 órakor a Horgos melletti úszómedence kö­zelében lévő ka­szálónál — vagy­is közvetlenül a jugoszláv—ma­gyar határ mel­lett — 50—60 mé­ter távolságban egy sárgás-vöröses fényt kibocsátó tárgyat látott le­begni, mintegy három méterre a talaj felett. Hat­hét méterre meg­közelítve a titok­zatos testet, ko­rong alakú, 4—5 méter átmérőjű tárgyat figyelt meg, amely körül vöröses, ködös fénygyűrű sister- gett. Két-három perc múlva a le­begő tárgy behú­zott magába vala­mit, s nagy gyor­sasággal erősen süvítve északi irányban, tehát Magyarország felé eltűnt. Az egyes számú repülő tár­gyat jóval maga­sabban egy máso­dik is követte, ugyanabban az irányban. A föld felett lebegő cso­da azonban fel- emelkedés közben fénygyűrűjén ke­resztül kiejtett va­lamit. M. B. ezt a szerinte hosszúkás alakú, körülbelül egy kiló súlyú is­meretlen anyagból készült tárgyat, ami belül kristály­szerű, s a kris­tályrészekben is tartalmaz valamit, nylonzsákban biz­tos helyre elrej­tette. M. B. közölte, lefényképezi ég­ből pottyant kin­csét, a fényképet hamarosan a nyil­vánosság elé bo­csátja, sőt ezután hajlandó lesz a légből kapott ajándékot egy ku­tató intézetnek vizsgálat céljából átadni. A jugoszláv saj­tó véleménye: „Hisszük, ha lát­juk ...” Ezzel — úgymond — az ameri­kai otthonok és családok biz­tonságát védelmezi. „Nem lóg­juk cserben hagyni azokat az államférfiakat és népeket, akik Uncle Sam szavára támasz­kodnak” — mondotta a beszé­dében. Éles kirohanásokat intézett a háború befejezését követelő politikusok ellen, akik szavai szerint „a tv-ben agonizálnak, vagy moralizálnak, de egyet­len konstruktív javaslattal sem álltak elő”. Johnson e szavait nyílt támadásnak tekintik Ro­bert Kennedy szenátor ellen. Johnson beszédét az első te­levíziós kommentárok úgy mi­nősítették, mint az újraválasz­tásért vívott kampány „nem­hivatalos megnyitását”. McCarthy szenátor egy tele­vízióinterjú során kedden azt mondotta, hogy hajlandó len­ne elmenni Hanoiba, ha úgy látná, hogy ez előmozdítaná a tárgyalások valamilyen lehető­ségét. Hozzátette, hogy utazá­sát nem választási propagan­dának szánná. Az amerikai légierő a na­pokban a háborúk történetének leghosszabb légihi'dját használ­ja fel arra, hogy minél hama­rabb rendelkezésére oocsássa Westmoreland tábornoknak a vietnami agresszió fokozásához kért csapaterősítéseket. A „Sas-művelet”-nek nevezett lé- gihídon több mint 10 000 főt zállítanak Dél-Vietnamba. Hatezerötszáz katona és a fel­szerelés legnagyobb része — így 37 helikopter — már meg is érkezett a dél-vietnami Bien Hoa repülőtámaszpontra. A művelet december 29-ig feje­ződik be. A légi szállítás két útvonalon történik. Az egyik a csendes-óceáni szigeteken, a másik Alaszkán át vezet. A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden heves táma­dást intéztek az amerikai és a dél-vietnami kormánycsapa­tok ellen, néhány kilométer­nyire a Bien Hoa légitámasz­ponttól. A támadó egységek kétórás harc után, amelybe az amerikai tüzérség is beavatko­zott, visszavonultak. Két amerikai mesterséges hold Szerdán az egyesült álla­mokbeli Kennedy-fokról Delta hordozórakéta segítségével két mesterséges holdat bocsátottak fel. A Pioneer 8 űrállomás a Nap körül fog keringeni és az elkövetkező hat hónapban adatokat közvetít a Földre a Nap körüli térségről. A másik egy távközlési műhold, Föld körüli pályáján a földi követő állomásoknak a munkáját fog­ja ellenőrizni. Konstantin király eilenpuccsa (Folytatás az 1. oldalról) hogy „a királyt bűnös oppor­tunisták vezették félre”. A UPI hírügynökség érte­sülése szerint Konstantin király Közép- Görögországban csatlako­zott a hozzá hű csapatok­hoz és a „C’-hadsereg ala­kulatainak élén elindult Athén irányába. Más értesülések arról adnak hírt, hogy a király a közép- görögországi Nausszában már meg is alakította az új kor­mányt. A kormány élén Ga- rufaliasz áll, aki Papandreu kormányában annak idején hadügyminiszleri tisztséget töl­tött be. A UPI szerint az athéni katonai juntát a király vezet­te államcsíny meglepetéssze­rűen érte, de azonnal cseleke­dett. A katonai kormány Athén környékéről csapatokat vezényelt a fővárosba és lezá­ratta a kulcsfontosságú köz­épületeket, köztük a királyi palotát is. A külügyminiszté­rium épületének tetején gép­puskafészkeket létesítettek. Ankarából érkező hírek ar­ról számolnak be, hogy Kréta szigetén harcok folynak a katonai junta csapatai és a ki­rályhű egységek között. A török határ mentén összevont görög csapatok szerdán elindultak az or­szág belseje felé. A hír- ügynökség nem szól arról, hogy az egységek kinek a parancsára hagyták el ál­lomáshelyeiket. Az athéni rádió este közve­títette Dimitriosz Patilisznak, Eszak-Görögország ügyei mi­niszterének felhívását. A fel­hívás azt hangoztatja, hogy „a régi pártok kudarcot vallott rendszere államcsíny-kísérletet hajtott végre és ebbe bevonta a királyt is ...” Patilisz sze­rint Eszak-Görögországot a kormánycsapatok ellenőrzik és az államcsíny-kísérletet fel­számolják. Az országos tanácskozásra készülnek a falusi fiatalok (Folytatás az 1. oldalról) | hozták a szakmunkásképzést, illetőleg a fiatal szakmunka- része Idegenkedik a mezőgaz- j sok gondjait. Mayer Gyula, az daságtól, a szülőknek is részűi abonyi Üj Világ Tsz-ből java- van. Ma is elhangzik még olyan vélemény: „Ha nem ta­nulsz fiam, mégy a tsz-be”. Pedig a ceglédi járásban is számtalan példa bizonyítja, hogy a tsz-ben dolgozó fiata­lok nem élnek rosszabbul, mint az iparba bejáró ifjú­munkások. Csajági István, a József Attila Tsz KlSZ-titkára arról beszélt, milyen változa­tos, szórakozást tudnak bizto­sítani a KISZ-szervezetek a fiatalságnak. Többen szóba solta, hogy fogjanak össze a termctcs-'öve jcezetek, a köz­ségben levő romos épületet építsék újjá, s rendezzék be ifjúsági háznak. Felszólaltak a tanácskozáson a termelőszövetkezetek „idő­sebb” képviselői is, majd _a körzet küldötteként Gályán Katalint, a jászkarajenői Üj Barázda Tsz növénytermesztő­jét választották az országos ta­lálkozóra. — >P — A Bolla-ügy A rendeletektől, lehetőségek­től és lehetetlenségektől zúgó fejjel állok fel. Megköszönöm a segítségét, de még csak most következik az igazán nagy for­dulat. Márffi Zoltán elmond­ja, hogy sok, indokolt esetben jelent akadályt a folyamatos munkaviszonyra vonatkozó törvény. Csehszlovákiában már meg is változtatták, és a SZOT-ban is most dolgoznak a megváltoztatás feltételein ... Hát mégsem olyan jó ez a törvény? Már kinn állok az épület- szörnyeteg előtt. Van egy olyan érzésem, hogy az ügy meg­oldhatatlan. Emlékezhetik-e egyáltalán Bolla István, hogy hol dolgozott 1955 áprilisa és 1956 márciusa között napszám­ban? Vagy hajlandó lehet-e egy vállalat a munkaviszony megszüntetésének visszavoná­sára? Nincs hát más segítség, mint a gyűlölt és megvetett adakozás? De ne érzelegjünk! A foly­tonosságra vonatkozó törvényt, bármilyen indokolt is lenne egyes esetekben, itt és most megváltoztatni nem tudom. De van három lehetőség. A Bolla- dossziét felterjesztik a „kivé­teles bizottság” elé. Én pedig még sorra vehetem a másik két alternatívát. Őszintén szól­va, nem bízom benne, hogy si­kerülni fog. 7. A BHÉV igazgatójának iro­dája. Elmondom a történetet az igazgatónak és a munkaügyi osztály jelen levő vezetőjének. Mivel már előzőleg beszéltünk telefonon — Bolla István ira­tai ott vannak az osztályveze­tő kezében. Az igazgató kérdéssel kezdi a beszélgetést. — Hadd kérdezzek valamit... Miért csak pártoló tag a Bol- láné? Miért nem rendes tagja a tsz-nek? Mert ha az lenne, biztos nem lenne ilyen prob­lémájuk ... Erre a kérdésre jogilag, hi­vatalosan elfogadható választ adni nem tudok. Mondjam azt, hogy azért, mert fiatal lány korától kezdve beteg? Mond­jam azt, hogy betegsége miatt nem szülhetett gyereket? De hiszen napszámba járni ő is tudott! De hiszen a 600 négy­szögöl földet, míg tulajdonuk­ban volt, ő is művelte! A tsz azonban akkor alakult, ami­kor Bolláné már ötvenéves volt... De hiszen más ötven­éves asszonyok is elmentek dolgozni! De hiszen ő sem von­ta ki magát a munka alól, nem a termelőszövetkezet létével volt tehát baja, hanem saját egészségével. Ezek érzelmi ma'warázatok. Ha ügy vesszük. Ezért annyit kérdezek: — Bolla István hét évet dol­gozott önöknél. Tehet róla, hogy nem tudta ledolgozni a tíz évet? — Az segítene, ha december 31-én szüntetnénk meg a mun­kaviszonyát? — kérdezi az osztályvezető. Az igazgató erre azt mondja: — Ezt nem tehetjük meg ... Tehát ez a lehetőség kiesett! — Én is jogász vagyok, úgy­hogy ismerem a törvényeket és a gyakorlatot. És az embe­rektől nem várható olyan dön­tés, hogy az anyagi vagy bün­tetőjogi felelősségre vonást eredményezzen. — Nem. Ez nem várható. — Tudja, mit tudunk csi­nálni? Utazási jegyet tudunk adni... Ez is sántít, de ez a mi hatáskörünkbe tartozik. Jö­vőre is megkapják ... és egy­szer és mindenkorra. Félreér­tés ne legyen! Az elvtárs ná­lunk nyitott kapukat dönget... Az én apám is gazdasági cse­léd volt, tizenöten voltunk testvérek otthon. Értem én a helyzetet. Kétszázhatvan fo­rint nyugdíjat kap az apám is. A többit mi heten, akik meg­maradtunk, pótoljuk ... Mivel okosabbat nem tu­dunk kitalálni, megköszönöm, és búcsúzom. Az igazgató azt mondja még: — Ha lenne a törvénynek egy olyan paragrafusa ... Per­sze, ha lenne, vissza lehetne élni vele! De kellene, hogy legyen a törvénynek egy olyan paragrafusa, hogy mi, vezetők, ezekben a szerencsétlen ese­tekben, kivételt tehessünk. Mert ez lenne az egyetlen meg­oldás. Azt hiszi, hogy én nem folyósítanám továbbra is szí­vesen a fizetését? És elbírná ezt az ország, mert, sajnos, en­nél többet is elbír... 8. Bolla István a tűzhely szélé­be kapaszkodik. A konyha kö­zepén hokedli, és a hokedlin a szép, vörös zománcos moso­gatótálban Bolláné libát for­ráz. önkéntelenül nézek bele a tálba, s ez a tekintet telje­sen összezavarja őket. Mintha minden reményüket elvettem volna ezzel a tekintettel. Mint­ha nem lenne joguk egy libá­ra, illetve mintha ez a liba el­venné jogukat arra, hogy nyug­díjat, segélyt, járadékot kap­janak. — Hát kopasztom most ezt a kis libát... Tegnap a nővé­rem adta, hogy főzzek már va­lamit ennek a szegény ember­nek ... — Hogy érzi magát? —kér­dezem a tűzhelybe kapaszkodó férfit. — Hát ugyanúgy ... — Azért jöttem, hogy nem tudnának-e mondani egy olyan helyet, ahol 1955 és 1956 tava­sza között dolgozott. Ha kap­hatnánk erről egy nyilatkoza­tot, akkor talán sikerülne ... Arcukra ismét visszatér a remény. — Tudok mondani húszat is! Mert úgy dolgoztam akkori­ban. mint egy rongyszedő. Hol itt, hol ott. — Egyet mondjon. Egymásra néznek. — Hát az Erdősiné... Ö mondta is, hogy szívesen iga­zolná az uramat akárhol... — Akkor készüljön, Bolla néni. Megyünk az Erdősinéhez. Egyedül maradunk. — Tudja ám, hogy maga is hibás ebben az egész ügy­ben ... — mondom Bolla Ist­vánnak. — Hiszen ahogy el tu­dott menni 1960-ban dolgozni, elmehetett volna előbb is. — Ha az ember előre tudná, hogy elesik, akkor nem futna tovább, hanem leülne ... — Sok mindenre kell szá­mítani, előre is. Sokáig nem válaszol. » — Én mindig cseléd vol­tam, mindig másnak a keze- lába. A feleségem is mondta. De arra nem gondoltam: most elmenjek máshová? Tanuljam az új parancsokat? — Mégis elment. — Ha az asszony nem kap­ja vissza a lánykori betegsé­gét, akkor el nem megyek. De én ott a munkahelyemen már a harmadik napon beláttam, hogy másképp kellett volna csinálnom az életet... Mert más már ez most, mint 41-ben volt a gyártelepen. A munka­helyemen szerettek engem, és én is szerettem. Csak még egvszer... Elhallgat. — Kérdeztem a főorvos urat, nincs-e nekem rákom, hogy sugarat kapok. Azt mond­ta, ne is gondoljak erre. Csak azért kapom, hogy eloszlassa a daganatot. Egvszer még visszamegyek a munkahelyemre... Bolla néni nagykendőt te­rített a vállára. — Akkor menjünk — mon­dom. Nádas Péter (Folytatjuk)'*

Next

/
Oldalképek
Tartalom