Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-14 / 295. szám

IMI. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK rui NICICI xKítiao Jogi tanácsaink II. Az új termelőszövetkezeti törvényről (4) A földtulajdon és a föld- használat kérdésének rende­zése szükségszerűen együtt történt a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekről szóló tör­vény megalkotásával. Az 1967. évi III. törvény a népgazdaság és a tagok anyagi és kulturális igényeinek, szük­ségleteinek kielégítése érdeké­I ben meghatározza azokat a I szabályokat, amelyek elősegi- j tik a termelőszövetkezetek | szervezettsége fokozását, de­mokratikus vezetésének és vál­lalatszerűén folytatott gazdál­kodásának továbbfejlesztését. Meghatározza a termelőszövet­kezet fogalmát, lerögzíti a munkadíjazás, illetve jövede­lemelosztás szocialista elveit, az anyagi érdekeltséget. ...mindenki munkája szerint... Kimondja a jogszabály, hogy minden tagot végzett munkája alapján részesedés illeti meg, és a közös munkát a munka szerinti elosztás elvének meg­felelően a teljesítmény alap­ján kell mérni, értékelni és díjazni. Üj, hogy központilag nem adnak ki minta-alapszabályt, hanem azt a jogszabályok ke­retei között a termelőszövet­kezet közgyűlése állapítja meg. Rendezi a törvény a tag­sági jogokat és kötelezettsége­ket, a felvétel és tagsági vi­szony megszűnésének, másik termelőszövetkezetbe, történő átlépés lehetőségének kérdé­seit, az anyagi és fegyelmi fe­lelősségi szabályokat, a terme­lőszövetkezet szerveit. Megha­tározza a termelőszövetkezet vagyonának körét, és hogy a használatában levő föld után földjáradékot köteles fizetni. Rendezi a tevékenysági kört Eszerint a szövetkezet terme­lést és feldolgozást, szol­gáltatást és más kiegészítő tevékenységet, valamint be­szerzést és értékesítést végez. Más szervek és a lakosság részére is végezhetnek munkát, illetve teljesíthetnek szolgálta­tást. Az új törvény célja, hogy se­gítse elő a nagyüzemi gazdál­kodás kibontakozását, a ter­mészeti adottságok és gazda­sági erőforrások minél tökéle­tesebb kihasználását, biztosít­sa a tagok és családtagok fo­lyamatos foglalkoztatását, a lakosság és a népgazdaság szükségletednek a kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezősé­gét. A szabályozás elvei arra épülnek, hogy szocialista fej­lődésünkben a nagyüzemi gaz­dálkodás keretei kialakultak, a megváltozott termelési vi­szonyok lehetővé teszik, hogy a termelőszövetkezetek a szö­vetkezeti demokrácia további kiterjesztésével, nagyobb ön­állósággal, vállalatszerű gaz­dálkodást folytathassanak. Társulások, közös vállalkozások Lehetővé válik, hogy a szö­vetkezet á tevékenységi körébe tartozó egy, vagy több felada­tot szövetkezeti társulás kere­tében valósítson meg a köl­csönös együttműködés elve alapján. A társulás lehet egy­szerűbb gazdasági együttmű­ködés, de lehet közös vállal­kozás, amikor nyereségben, veszteségben egyaránt osztoz­nak. Változatlan, hogy a tsz gazdál­kodásáról évenként zárszám­adást köteles készíteni, új vi­szont, hogy a tsz alapokat ké­pez és termelési költségként számolja el az elhasznált for­góeszközök értékét, az érték- csökkenési leírást, a munkadí­jat, a föld járadékot. A pénzbeli munkadíjat pedig általában havonta kell kifizetni. Munkaidő megállapítása, fizetett szabadság Uj az is, hogy a termelőszö­vetkezetben meg kell állapí­tani a munkaidőt és a ter­melőszövetkezetnek azt a tag­ját, aki egész éven át folya­matosan dolgozik, a munka- viszonyban álló dolgozóké­val azonos mértékű fizetett szabadság illeti meg, és az állandó beosztásban dolgozó szövetkezeti tag részére pe­dig hetenként egy pihenőna­pot kell biztosítani. Messzemenő gondoskodás történik a tagokról a bizton­ságos munkakörülmények megteremtéséről, a szociális segélyezésről. Mint ismeretes, más jogszabály az ipari mun­kássághoz hasonló szintre emelte a tagok nyugdíjazási és a társadalombiztosítási szolgáltatásait. Háztáji földterületet az kaphat, aki a meghatározott munkamennyiséget teljesítette A háztáji gazdaság kereteit, a föld nagyságát is szabá­lyozza a törvény. Háztáji földre a tsz-nek az a tagja jogosult, aki a termelőszövet­kezet által meghatározott munkamennyiséget teljesítet­te, és az öreg, rokkant, vagy tartósan munkaképtelen ter­melőszövetkezeti tagtól nem lehet megvonni. A háztáji gazdaságban egy tehén, egy­két növendékmarha, egy-két anyakoca malacaival, éven­ként 3—4 hízósertés, öt juh vagy kecske és korlátlan szá­mú kisállat tartható. Fegyelmi vétség, anyagi felelősség Meghatározza a jogszabály, hogy fegyelmi vétséget az a tsz-tag követ el, aki tagsági viszonyával kapcsolatos kö­telességét vétkesen megszegi, vagy egyébként szövetkezeti taghoz nem méltó magatar­tást tanúsít. A fegyelmi jog­kört általában a vezetőség gyakorolja. Ha a vezetőség vagy az ellenőrző bizottság tagja követ el fegyelmi vét­séget, a fegyelmi jogkört a közgyűlés gyakorolja. Ugyan­csak a közgyűlés hatáskörébe tartozik a tagnak fegyelmi úton történő kizárása is. A tagok nyilvántartásából tö­rölni lehet azt, aki huza­mosabb időn keresztül nem vesz részt a közös munkában. A kártérítési felelősséget is rendezi a törvény. Általában a tényleges kárt kell meg­téríteni, gondatlan károko­zás esetén a kártérítés mér­téke kisebb. Ha a kár bekö­vetkeztében^ a tsz is közre­hatott, kármegosztást alkalmazni. Dr. M. J. (Folytatjuk) kell Diósdi bizalmiak A szavak súlya Egy kicsit, ha bevallatlanul is, de elitnek számítanak: szer­számkészítők. Nem mindenki lehet az: kényes szakma, nagy figyelmet, türelmet, pontossá­got, leleményességet igényel. Többek között. Van olyan szer­szám, amely harminc-, meg ötvenezer forintot is ér. Ezt el­tolni... (Munkájuk kritikusa az egész gyár. Az itt készült szerszámokkal dolgoznak a termelőüzemek, s még altkor is őket szidják, ha — nem ben­nük van a hiba. Hanem, pél­dául, a gondatlan szerszám- használatban. Az MGM diósdi gyárában 51-en dolgoznak a szerszámműhelyben. Jövők és — menők Mostanában „divatos"’ em- . bernek számítanak: Szűcs Imre két esztendeje vezető bizalmi­ja a műhelynek, Felker Tamás pedig nyolc éve szakszerveze­ti bizalmi. Miből érzik, hogy a szakszervezet, s ezzel maguk is, | mostanában divatba jöttek? — Többen és többet rágják a fülünket. — Kik és miért? — Az elsőre könnyebb felel­ni: a társaink. A másikra már nehezebb — mondja Szűcs Imre. — Hát először is a bér. Ez örök probléma. Az emberek többet akarnak keresni, s min­denkinek a maga pénze kevés, a másiké meg sok. igyekszünk elválasztani a jogost a jogta­lantól: ami jár, az jár, köve­telőzni azonban nem kell. — A jogosra példa. Volt olyan jó szakmunkás, aki itt­hagyta a gyárat, mert nem kapta meg a kért harmincfil­léres javítást. Fölvették az új embert: neki volt több. A gyár persze kényszerhelyzetben van, örül, ha embert kap, kényte­len megadni a többet. Arn, aki régóta itt van, joggal őrről, ha az új fiú többet tehet zsebre, mint ő — mondja Felker Ta­más. - - ........ ,. — És a jogtalan? — Hát ezt inkább hagyjuk — mondják egyszerre mind­ketten. — Mi ugyanis vissza­megyünk a műhelybe .. Ne­vetnek. Azután Szűcs Imre visszavált komolyra- — Sok a találgatás az új mechanizmus­sal kapcsolatban. A találgatás és az illúzió. Vannak, akik tel­jesen pánikba estek, s azt hi­szik, hogy akkora drágaság lesz, amekkora még soha nem volt. Mások meg úgy gondol­ják: új mechanizmus — több pénz egyből a borítékban. Hát az is a dolgunk, hogy ezt az egybőlt egy kicsit megmagya­rázzuk ... Egyenlő mércével Ebbe azután egy kicsit bele­melegszünk. A józanabbak — és ez a többség — a várakozó álláspontot képviselik: nem beijedni, s nem elsietni sem­mit. Általában elég keveset tudnak arról, mi-hogyan lesz. Több a találgatás, mint a biz­tos, s ez rossz. Hozzájárul eh­hez, hogy a munkások egy ré­szének, főként a nagyobb csa- ládúaknak, nincs jelentősebb tartalékja: a keresetből él, er­re, és csakis erre támaszkod­hat. Érdekli-érinti tehát mind­az, amit innét meg onnét mon- danak-súgnak a fülébe árakról, bérekről, növekvő költségekről. — Sok ember küzd anyagi gondokkal. Nem olyanokkal — tart pillanatnyi szünetet, Szűcs Imre helyeslő bólintását várva, Felker Tamás —, hogy a bete­vő falatra nincsen, de bizony olyanokkal már igen, hogy ci­pő, télikabát kellene egyszerre három gyereknek is. És akkor — például — kiszorítunk neki kétszáz forint segélyt. Kicsi a segélyezésre fordítható összeg, jobban kellene gazdálkodni ve­le. Mert bizony a sokfelé adott kétszáz lényegében nem old meg semmit. Persze, így köny- nyü okosnak lenni: nehezebb, amikor annyi indokolt kérelem van ... Szűcs Imre: — Egy valamit tennék ehhez. Általában ügy gondolkoznak nálunk az em­berek, s talán másutt sincs másképpen, hogy az új me­chanizmus egyenlő mérce le­gyen. Azonos erkölcsi alap­ról bíráltassék el mindenki és minden. Ez a bizakodás­nak is az alapja. Mármint, hogy nem lesznek kiskapule, hogyha az irodán tol el va­laki valamit, azt is leszúrják érte, nemcsak a munkást. Mert, csak példaként mon­dom, van több, a munkán­kat érintő főmérnöki utasí­tás. A szerszámellátás biz­tosítására — mert nemegy­szer a szerszámműhelynek nincs szerszáma... — s más ilyesmire. Jó utasítások, csak éppen itt is, meg ott is el­sikkadnak, a káromkodás meg a műhelyben van. Az üzletben volt... A termelés úgynevezett szervezési része, jobban mondva, annak zökkenői sok­féle fejtörést okoznak a bi­zalmiaknak is, mert persze, hozzájuk mennek az embereit, „ti vagytok a szakszervezet, csapjatok az asztalra, mert..." Megtörtént, hogy a raktárból elküldték őket: nincs tűre­szelő, az anyagbeszerző sem tud szerezni. Erre az egyik mérges — és belevaló — munkás kiugrott az érdligeti iparcikkboltba: megvette a maga pénzén, s odadugta azok orra alá, akik nem tud­tak szerezni, holott ez a dol­guk ... Sok vita van ilyes­min. Általában, igen gyenge a más vállalatoktól vagy a kereskedelemben vásárolt szerszámok minősége. Van, hogy a menetfúró kopik, az anyag meg marad ... Olyan is, hogy a reszeléknek csak a fele volt fogazott. — A gyár sokszor tehetet­len — mondja Felker Ta­más —, örült, hogy ilyet is kapott. Most talán min­denütt rákényszerülnek arra, hogy tisztességesen dolgozza­nak. Mi is, de a r^szelőgyá- riak is. Talán. Mert beszél­gettünk magunk között arról is, hogy azért akadhat egy­két hely, ahol megpróbálkoz­nak a hamar-haszonnal, a gyors pénzzel. Az államnak erre figyelni kell, nagyon. Szűcs Imre: — Jó a kol­lektív szellem a műhelyben, s a mi kapcsolatunk is jó a gazdasági vezetéssel, általá­ban mindig hamar kialakul az egyetértés. A kapcsolat azonban kevés. Arra gondolok, hogy hiába jó a kapcsolat, ha nincs hatáskör, lehetőség, ha nem figyelnek oda a sza­vakra. Hosszú ideje szóvá tesszük az elszívóberendezést például. Két napig megy, az­után megint lerobban. Is­mét szólunk... megint... Hát ezek azok a dolgok, ahol — és nemcsak a mi gyárunkban — gyorsabbra kell váltani. Sebesebb ütemre. Mert nem elég, hogy az emberek meg­mondják a véleményüket. Azért mondják meg, hogy változás legyen! Nem „bélyegügynök" Van, hogy a bizalmi ku­tyaszorítóba kerül. Nemrég például azt kérdezték tő­lük a társak, miért szűnt meg a korábban oly jól be­vált anyagtakarékossági-szer- számkímélési jutalom? És amit a beállítok kaptak a kés­felújításért? Most ez is rá­juk marad, holott így sem győzik a munkát. Nem tud­tak mit felelni rá. Arra sem, hogy miért nekik kell szalad­gáltok vésőkés után, miért nincs menetkés? Pedig ez nincs benne az idejükben; azt valós termelőmunkára, s nem ilyesfajta szaladgálásra állapították meg. Tetszik, nem tetszik, de ha elfutja az embereket a mé­reg, hozzájuk mennek. „A szakszervezet azért van” — mondják, meg: „csináljon már rendet ebben a szakszerve­zet ...” v> — Az ilyesfajta, végletes megfogalmazásnál maradva: sikerül „rendet Coináini”? — Nagyobb lett a szavak súlya — mondja igen komo­lyan Szűcs Imre. — Ebben ré­sze van a gyárvezetésnek is, mely évek során rangot terem­tett az embereket képviselők szavának a kisebb beosztású gazdasági vezetők előtt. És ré­sze annak is, hogy magunk is megtanultunk megfontoltab­ban beszélni, jobban mérlegel­ni, az összefüggéseket megke­resni. — Volt idő, amikor, ha tré­fásan is, de bélyeg ügy nőknek csúfoltak a többiek — folytat­ja Felker Tamás. — Ma ez nincsen. Ha nem is mindent elsöprően gyors a fejlődés, azért nyilvánvaló mindenki előtt. Látták, mit sikerült el­érni a szakszervezetnek, ta­pasztalhatják, hogy a gazda­sági vezetés és a társadalmi szervezetek értük keresik a jobbat, s nem külön-külön, hanem együttesen. Ez fontos. Egy időben például a terme­lési tanácskozásoknak nem volt túl nagy sikere, enyhén fogalmazva. Ma itt is más a j helyzet. Más a helyzet, bár a gond nem kevés. Mert például újra és újra vitákat robbantanak ki a szerkesztésből leérkező, nem jó rajzok. Olyanok is, amelyek hibájára hónapokkal korábban már felhívták ők, műhelybeliek a figyelmet, ak­kor ki is javították, de most, az újból leküldött rajz me­gint a régi hibákkal érkezik... Van vita azon is, kinek jár munkabakancs, hogyan fizetik a vasárnapi műszakot s így to­vább. Könnyű lenne azt mon­dani: ez az élet sűrűje. Való­ban az, csakhát nem mindig kellemes elmerülni benne. És akik vállalják, társaikért te­szik, nem magukért. Ezért il­leti őket elismerés, s ezért is az a címük-rangjuk: bizal­miak. Mert sokszor bizony nem könnyű-kellemes meg­szolgálni a társak bizalmát... Mészáros Ottó Bizottsági vita a mezőgazdaság költségvetéséről A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium 1968. évi költségvetésével foglalko­zott szerdán, a Parlament go­belin-termében tartott ülésen az országgyűlés mezőgazdasá­gi bizottsága. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke is. Dr. Di- mény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is­mertette a tárca jövő évi költ­ségvetésének tervezetét, vá­zolta a mezőgazdaság előtt álló főbb feladatokat A tájékoztatót követő vitá­ban részt vett Barta András, dr. Baskay-Tóth Bertalan, dr. Fekszi István, Gajdos János, Gállá Ernő, Kovács István, Lakatos András, Mateovics József, dr. Mészöly Gyula, Nagy Antal, Nagy József, Né­meth Imre, Riba Miklós, Sza­bó István, dr. Zsigmond László. A bizottság a miniszter tá­jékoztatóját tudomásul vette, a tárca jövő évi költségve­tésének tervezetét elfogadta. ELMÚLT A NYÁR — bolgárul A Zrínyi Kiadónál éppen tíz esztendeje, 1957-ben jelent meg Ábel Péter—Prukner Pál: Elmúlt a nyár című regénye. A fordulatos, érdekes történet, amely egy vadászrepülő-aluku- lat életén át nyújt bepillan­tást a repülősök sajátos gon­dolatvilágába, most bolgár nyelven is megjelent. A bolgár kiadó 112 ezres példányban Georgi Krumov fordításában adta közre a regényt. Ékszersarok A főváros legnagyobb és leg­modernebb óra-ékszerüzletét a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán szerdán nyi­totta meg az Óra- és Ékszer­kereskedelmi Vállalat. A 126 négyzetméter alapterületű kisáruháznak külön arany-, ezüst-, óra- és egyéb aján­dékosztálya van. Az elegáns üzlet, amelynek eladói több nyelven beszélnek, méltó a Belváros fejlődő bolthálóza­tához. Az „Ékszersarok” 6 mil­lió forint értékű arany-, ezüst- és ajándékkészlete nagyban hozzájárul a ka­rácsonyi vásár sikeres lebo­nyolításához. ■wT -j / i Müller Lajosné szaktectani­V adaszlesen ku?> • ®?i-*,"áInvili -Aram­szolgáltató Vallalat műveze­tője elsőként tett sikeres vizsgát vadászati ismeretekből Baranya megyében. A szakemberek véleménye szerint a megye legjobban képzett vadászai közé tartozik. Férje már húsz éve vadászik és a feleség csaknem egy évtizede rendszeresen elkíséri a cserkészésekre. Müller Lajos, a Zengő környéki „Dózsa” Vadásztársaság tagja, Müller La- josnét, a Sásd környéki „Hegyháti” vadásztársaság fo­gadta sorába

Next

/
Oldalképek
Tartalom