Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 264. szám

/ Lenin beszélt a katonáknak A magyar századparancsnok Víz nélkül a sivatagban III Támadnak a fehérgárdisták Az első világháború idején, a mongol sivatagban történt... A nap erős sugarai szinte hasogatták a három gyalogos fe­iet. Nyelvük a szájpadlásukhoz ragadt, torkuk fájt a szomjú­ságtól. Két hete voltak már úton, három napja víz nélkül von­szolták magukat a sivatagban. Hirtelen azonban némi remény csillant fel előttük: a szemükben táncoló sárga karikákon ke­resztül távoli házikót pillantottak meg. Nem messze tőle lete­lepedtek. Hárman voltak, két férfi, egy nő. Nemsokára az egyik férfi megindult a ház felé. Benyitott. Rögtön orosz ko­zákok csaptak le rá. Nem volt ideje magyarázkodni, csupán annyit engedtek meg neki, hogy társaival együtt vizet igyon, majd megindult a kis csapat visszafelé Berezonkába, a hadi- fogolytáborba. A három szökött, katona egyike volt a kávai Molnár István bácsi. Amikor felkeres­tem otthonéiban, hogy emlé­keiről kérdezzem, tréfásan, mondja: — Olyan nagy dolog az, ha valaki „veresgárdista” volt? Már ötször kerestek emiatt, s az egyik ismerősöm azt mond­ja, hallotta, hogy a rádióban is beroomdták a nevem. — Pedig bizony én is arról Szeretnék hallaná, hogyan lett oörösgárdista, István bácsi. — 1915-ben egy erődítményt ostromoltunk — kezdi a tör­ténetet. — Éjszaka volt Az oroszok erősen reflektoroztak. Egészen elvakítottak bennün­ket. Reggelre láttuk, körül va­gyunk véve. Nem volt kiút, megadtuk magunkat. Mind­nyájan elkészültünk a halálra, mikor minden tizedik embert kiléptették a sorból — de nem a vesztőhelyre, hanem a kony­hára vezették őket. Nemsoká­ra egy-egy nagy tál étellel tér­tek vissza. Jóllaktunk. Ekkor Berezonkába, a hadifogolytá­borba szállítottak bennünket — S mikor próbált megszök­ni? — Az már 1917-ben volt Adorján Kálmánnal, egy ma­gyar önkéntessel, s egy orosz nő, Kazlova Verona segítségé­vel vágtunk neki az útnak. A mongol sivatagban fogtak el bennünket. — Mikor kitört az orosz for­radalom, sok társammal együtt jelentkeztem a „veres­gárdába”. Nemsokára harcba is bocsátkoztunk Irkutszk környékén Kolcsdk csapatá­val. Sikerült is őket mintegy 40 kilométerre visszaszorítani. Nem sokáig pihenhettünk. Hírt kaptunk, hogy Csita fe­lől fehérgárdisták támadnak. Keserves harc után sikerült őket kiszorítaná a vasútvona­lon túlra, amely Csitát Ir- kutszkkal köti össze. A sza­baddá vált vasútvonalon a legelső vonattal megérkezett Lenin elvtárs és beszédet mondott nekünk, katonáknak. Én akkor már századparancs- nok voltam a veresgárdában — meséli büszkén István bá­csi. Később a fehérek foglya­ként került egy kisvárosba. És amikor a vörösök kiverték az ellenséget, Molnár István azonnal jelentkezett az otta­ni szovjetnél munkára. Földet és szovjet állampolgárságot kapott. A kis birtokon két tár­sával, Adorján Kálmánnal és névrokonával, Molnár István­nal kertészkedett. 1920-ban ér­tesítették őket, hogy hajó in­dul Európába. Azonnal jelent­keztek, majd 42 napi tengeri utazás után, 1921 tavaszán ér­keztek haza. Itthon titokban terjesztette mindazt, amit Oroszországban tanult, tapasz­talt, látott A második világ­háborúban tolmácsként műkö­dött. 1945-ben Káván a föld­osztó bizottság elnöke volt. Már sötétedik, s István bá­csi még mindig mesél. Elmúlt harcok, régi bajtársak emlékét idézi. Olyanokét akik nem él­ték meg a forradalom győzel­mét, s most nem vehetnek részt István bácsival a szép ünnepen: a Nagy Október 50. évfordulóján. Vereszki János A MONORI POPPER-NYOMDA 2. Papírt a párt adott ■— Van egy érdekes és rit­ka kiadványa a monori nyom­dának. Költészet a dobogón ... — Igen — felelte Nagy De- ftső. — Mindössze kétszáz pél­dányiban, számozva jeient meg. írója Hont Ferenc, ki­adója Barcs Sándor Volt. Aj Magyar Történelmi Emlékbi4 zottssag által rendezett irodaij mi előadássorozat tanulságait Eoglalta össze. A tagjai terjesz­tették egymás között Az MTEB — a kommunisták vezetésével — összefogta az erőket, szé­les egységet hozott létre: a pa­rasztpárti Darvas Józseftől, a racionalista Bajcsy-Zsilinsz- kyn keresztül, a konzervatív Szekfű Gyuláig mindenkit, aki ;sak egy szemernyit is aggó­dott az ország sorsát illetően. Ebben a kötetben található innak az irodalmi estnek a nűsora, amit akkor ugyan a rendőrség betiltott, de később i Vasmunkások Szakszerveze­tének Székhazában megtar­tották. Nem egészen a régi el­képzelés szerint, hiszen aki­iek a bevezetőt kellett volna mondania, halott, Ascher Osz­kár szántén... Kitekintek az ablakon. A izent István park elcsertdese- lett. Tervem megvalósíthatat- ian lett, hogy Kassák Lajost is felkeresem. Nézem a noteszt, ímelybe nemrég jegyeztem be i címét... Zelk Zoltánnal nem tudtam volna stílszerűbb helyein ta­lálkozni, mint a Hungáriá­ban... 1941 végén jelent meg A lélek panaszaiból című kö­tete. Egypárszor Zelk Zoltán is megfordult Mon&roj}. A kö­teteket vonaton vitte fel Bu­dapestre. A külvárosi csoda­várók — ez lett volna a kötet címe. Milyen csodára várhat­tak a munkások? A szabadság­ra, a békére. — A felszabadulás után rögtön lapot indítottunk Mo- noron — meséli tovább Nagy Dezső. — Előbb a Monori Szabad Szót, majd a Cserhát­alját. A választásokon harcos cikkekkel segítettük az MKP programját. — Biztos van ennek a két címnek története. Hogyan kez­dődött? — Hogyan? 1944 decembe­rében gyalog jövök haza Sze­gedről, tornacipőben, nyári nadrágban és egy foltos téli- kabátban. A sorompónál ösz- sze találkoztam egy régi elv- társámmal, aki rögtön a párt­ba vitt. A párt delegált a mo­nori nemzeti bizottságba. Az első összejövetelen vetették fel, hogy lapot kellene csinál­ni. Aztán közfelkiáltással, „te nyomdász vagy, neked érteni kell”, de mi legyen a lap cí­me? Hát, Szabad Szó; Monori Szabad Szó. — És a Cserhátalja? — A párt megbízásából a debreceni kormányhoz men­tem, hogy működési engedélyt szerezzek, hogy bejelentsük, van egy ilyen lap. Aztán Erdei Ferenc, azt mondja: tudja-e, hogy a Szabad Szó a Paraszt­párt lapja volt, maga meg az MKP megbízottja. Otthon megtárgyaltuk, s mivel a kör­nyező falvakat is be akartuk vonni, s egészen idáig érnek a Cserhát nyúlványai: Cserhát­alja lett. — Kik írták a lapot? — Szombati István, a Nép­sporthoz, majd a Magyar If­júsághoz került, Kunsági Ele­mér, Gáspár Zoltán, Gémes Miklós. Gémes a Lobogó című lapnál dolgozik. Meg a monori fiatalság — ők hordták a hír­anyagot. Éppen a fiatalok lel­kes munkája révén, mi eltar­tottuk magunkat. Esetleg pa­pírt fogadtunk el a párttól. Popper Ernőt elpusztították, de az igazságot, a könyveket nem. Ezt a kis nyomdát nem szabad elfelednünk. Major János M0N0B°vnm PEST. M t G Yf I. IX. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM RLAP Kjj L O N K I A-P A S A 1967. NOVEMBER KEDD CSÚCSTERMÉS CUKORRÉPÁBÓL, KUKORICÁBÓL Kocsin vitték az áldomást Az üllői Kossuth Tsz-ben megadják a földnek, amit kíván Nem jön zavar ha Varga Pál, kocsi, s amellett 5000 forint az üllői Kossuth Tsz elnöke, célprémiumot is kaptak a de- amikor a betakarításról ér- rék traktorosok. deklödto, hiszen most is na- _ N az elvégzett ponkent pírja a hatart. Mm- munjfca ^fogásta’lan minőségB dent megnez, meglát s _ is megérdemel néhány dicsérő utana mérnénk, ellenőriznénk .. *. . az elmondott adatokat, ölre, mázsára egyezne valamennyi. Mert a szorgalmukról híres tagok mellett a tsz elnöke is igazi gazdája a földnek. S ahol így van, ott nem kell fél­ni a zár-számadástól. Nem kis büszkeséggel mondja az elnök, hogy az őszi kalászosok veté­sét határidőn belül fejez­ték be. Vitte is az áldomást az elnöki szót, pedig de sokszor térült- fordult a gép, amíg 654 hol­don földbe került a rozs, 300 holdon az árpa, 280 holdon a búza. De ezek a fáradhatatlan, szorgalmas emberek tudják, hogy az októberben elvetett mag csak jó és bő termést hozhat. S a taigság minden tagjának igyekezete, szorgal­ma még most is töretlen, olyan, mintha nem is novem­bert, de májust mutatna a naptár. Holnap: vb-ülés lesz Ecseren 14 órai kezdet­tel, ahol a gyermek- és ifjú­ságvédelem helyzetéről tár­gyalnak. Gombán kilenc órakor ülé­sezik a vb, melynek napirend­jén szerepel a tsz állami fel­ügyeletének érvényesüléséről szóló jelentés és a mezőgaz­dasági állandó bizottság be­számolója. lami gondozott gyermekek helyzetét tárgyalja a vb. Maglódon, a 16 órakor kez­dődő ülésen a Vas- és Fém­ipari Ktsz dolgozóinak egész­ségügyi, munkásvédelmi, szo­ciális és kulturális helyzetét vitatják meg. Monoron 14 órakor ülésez­nek, ahol a lakosság művelő­Gyomron 15 órákor a pénz- dési, kulturális igényeinek ki­ügyi terv teljesítését és az ál- elégítéséről tárgyalnak. JUTALMAT KAPOTT A POSTÁS BÁCSI Üresen is nehéz a táska címmel lapunk október 25-i számában Zika János postai kézbesítőről ' közöltünk kis cikket, megírva, hogy milyen jól, áldozatosan végzi nehéz munkáját és mennyire szere­tik körzetében. Épp ezért örömmel olvastuk a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság levelét, amelyben arról érte­sítették szerkesztőségünket, hogy a cikkünkben megdi­csért Zika Jánosról ők is csak a legjobbakat mondják. 1959-ben, 1961-ben Zika Já­nost kiváló dolgozó kitünte­tésben részesítették, 1960-bam pénzjutalmat, 1965-ben vezér­igazgatói elismerést kapott. Es most, az Októberi Forra­lom 50. évfordulója alkalmából ismét pénzjutalomban részesí­tették. Pedig ezek az emberek an­nak idején a földjükkel együtt magukkal hozták a kétkedést és a bizalmatlanságot is. A közös érdek, a munka és a föld szeretete azonban össze­hozott tagot, elnököt egy­aránt. És ez az igazi ered­mény. Meg az, hogy 260 mázsás cukorrépa ter­mésátlagot értek eb amelynek betakarítását már hetekkel ezelőtt be­fejezték. Pedig 60 holdon termelték ezt az értékes ipari növényit, 300 holdon pedig a kukorica adott 35 mázsás csúcstermést — persze csöves állapotban. Már a szárvágást is lassan befeje­zik. Sárgarépából holdanként 200 mázsán felül volt az a mennyiség, amelyet a MÉK első osztályú minőségben vett át és szállított el. Mert hetek óta naponként indul útnak egy-két vagon erről az állo­másról. Az elvetett terület pedig 80 hold. Jut hát bőven külföldre is. A jövő évben már 130 holdon terem Üllő aranya: a sárgarépa. No persze, ebben a közös gazdaságban a földnek is megadják, amit kíván. Nem sajnálják a szerves trágyát, s az őszi mélyszántás valóban mély, 30—35 centi mélységet mutat a mérőbot. Amellett nem szabad figyel­men kívül hagyni az alapos szaktudást, a folyamatosan végzett tervszerű munkát és a tagok kitartó szorgalmát. Mert ebben Üllőn njnes hiány. Kiss Sándor Vasút utca;Maim utca Összefogtak a siilyiek Tápiósülyben nemrég fejez- utca 700 méteres útszaka ték be a Vasút utca járdá- szán elkészül a járda. jának kövezését. A több mint egy kilométer hosszú útsza­A községi tanács vezetői tá­mogatják a Malom utca la­míndenütt kérelmét. Ahhoz azon­epilesben. ^ hogy a lakók kívánsága tanácselnök teljesüljön, egy kis előmun kaszon a lakók segítettek az Kovács József elmondotta, hogy a község a j^ra is szükség van. Újabb jardakövezes éves tervét ez probléma: a Malom utca kö- idő szerint 173 méterrel tel- zepe táján mintegy 80 mé- jesítette túl. És a társadalmi teres hosszúságban nem lakik munkának köszönhető, hogy senki. Erre a helyre szánták ebben az évben — a lakosság ugyanis a központi iskolát, segítségével - még a Malom a következő ötéves terv­ben, állami támogatás segít­Néhány napig játszótér Bemegyünk a városba... Mindenki tapasztalatból tud­ja, hogy nem mind falu — ami cicsi. Egyszóval városiasodunk. Mármint mi, monoriak. Az tgyik nap ugyanis megjelent iz OTP előtt egy tábla, majd néhány útelzáró léc, s a táb- án a közönség szíves tudo­mására hozták, hogy a tetőn iolgoznak. Nagy szó, ilyen Monoton nemigen szokott len­ié, eddig mindig tapasztalat­ból vettük észre, amikor már potyogott valami a fejünkre. A következő városias lépés íz volt, hogy kifutót építettek i könyvtár és az OTP bejárata zlé. Erre mindenekelőtt azért volt szükség, hogy néhány DTP-s ügyfél, aki gépkocsival írkezik, kevesebbet gyalogol­jon, ne kelljen megkerülnie az intézmények előtti parkot. Hogy ezek még kevesen van­nak? Szóval mondom, városiaso­dunk. Tetőjavítás, útelzárás, cseréphullás, figyelmeztető tábla ... Ugyan még nem min­denhol, a Kossuth Lajos utca másik végén, a bazársoron is épületbontás, építkezés, reno­válás, fúrás, faragás... — ifi azonban még tábla nélkül. De azért így is igazi városias a hangulat... Persze, mindez, mondom a Kossuth Lajos utcában. Dehát így is kell, elvégre régi mo­nori hagyomány, hogy amikor az ember bemegy a Kossuth Lajos utcába — teszem azt az állomás melletti Móricz Zsig- mond utcából, vagy akár a vásártérről, akár a telepről, Monoron ősidők óta: „bemegy a városba”. Hát ezért... gére számítanak, aki megszer- vezi a tanulók és a szülői mun- § kaközösség közreműködését í ezen a 80 méteres útszaka- $ szón. (krátky) Ügyeletes orvos Gombán, Bényén, Káván és dr. Pénzes János, A monori MÁVAUT-pályaudvar felépítését megelőzi a fakitermelés. A gyerekek rögtön felfedezték a kivágott fákat — s kell-e ennél jobb játszótér? (Foto: Szabó János) I ^Pándon: Gyomron: .dr. Lányi Péter S (egészségház), Monoron: dr. fcBató László, Pilisen: dr. Páz- Vmány Elemér, Üllőn: dr. § Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. $ Simon Sándor tart ügyeié­ig tét. — Ügyeletes gyógyszertár $ Monoron a Vörös Hadsereg \úti, Vecsésen a János ut- ^ cai. —--------------­M ŰSOR MOZIK $ Ecser: Balti égbolt I—II. Gom­bba: Gázolás. Gyömrö: Kómplexu- § sok. Maglód: Az utolsó vérbosszú Sz: Az utolsó vérbosszú Mende: Regényes élet S (széles). Monor: Hűtlenség olasz ^ módra (széles). Sz: Hűtlenség i olasz módra. Nyáregyháza: Bosz- S szúállók (széles). Péteri: Balti ég- n bolt I—II. Pilis: Sivatagi 13-ak. S Tápiósáp: Az utolsó vérbosszú. § Tápiósüly: Hívás a 03-on. Sz: Hí- % vás a 03-on. Űri: Bátor emberek, isz: A Tenkes kapitánya I—n. SÜ116: Kalózkapitány (széles). Va- Ssad: Bátor emberek. Vecsés: Vö- § rös és fekete I—H. Sz: Vörös és sííekete I—II. (fellegi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom