Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1967. NOVEMBER 26., VASARNAP &%ü%hafo»m itatta hmrsmaMSi üzeme Idén 150, jövőre 500 onnnS&nEaely asszonyoknak A fférjek segjsáil* építeni a műhelyeket A két százhalombattai nagy­üzem; a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Hőerőmű száz meg száz, az ország különbö­ző részéből jött dolgozója, majdmind fiatal házasember, joggal panaszkodott már évek óta amiatt, hogy feleségük ré­szére helyben semmiféle munkaalkalom nem kínál­kozik. — Mennyit tárgyaltunk hiá­ba vállalatokkal, ktsz-ekkel — beszél a közelmúlt nehézsé­geiről Molnár László, a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lyának helyettes vezetője. — Volt, amelyik ki sem ment körülnézni, mindjárt nemet mondott. Mások különböző, többnyire teljesíthetetlen fel­tételeket szabtak. Igen, magunk is jelen vol­tunk, amikor egy ktsz azt kí­vánta, hogy elnöke részére sze­rezzen a két nagyüzem igaz­gatója személyautó-vásárlási utalványt, ettől tette függő­vé, hogy telepet létesít Száz­halombattán. Egyik másik meg anyagi hozzájárulást kí­vánt a vállalatoktól és a köz­ség tanácsától, 100—200 ezer forintot, sőt az egyik 300 ez­ret követelt — De mindez már a múlté. Augusztusban végre sikerült megállapodni a budapesti Ru­haipari Ktsz-szel, és néhány hete, ha egyelőre még cse­kély létszámmal, de már meg­indult a munka. Felvonulási épületekből A 26-os Építőipari Válla­lat időtálló téglaépületeket emelt munkásszállásnak. Bar­na Andor, a Ruhaipari Ktsz elnöke pedig, amikor meglát­ta a Hőerőmű tőszomszédsá­gában a felvonulási épülete­ket mindjárt elhatározta; ko­moly, nagy konfekcióüzemet rendez be Százhalombattán. Megállapodott az építőválla­lattal, elfogadható áron húsz esztendőre bérbe vesz akár tíz épületet is. Hármat mind­járt ki is ürített az Építőipari Vállalat, további négyet jövő év derekáig átad a ktsz-nek és később, ha kell, akár még többet is. — fiz az első vidéki üze­münk — mondja a ktsz elnö­ke. — Nem kis összeget, 1 mil­lió 200 ezer forintot ruhá­zunk be, de merjük vállalni a kockázatot. Nem is kértünk senkitől semmilyen anyagi hozzájárulást, mégis ha pénzt xmssMMrmm/rsfsssssfssssssmrsMir. nem is, több százezer forint­tal felérő segítséget kéretle­nül kapunk a két vállalattól és a tanácstól. Igazi összefogás — Csenterics Sándor és dr. Simon Pál, a két vállalat igaz­gatója rengeteget segít. — Ezt Nagy Károly, az új ktsz üzem­vezetője hangoztatja. — Ha kell, sürgős fuvart adnak. Ha az építkezéshez nem tudunk valamilyen anyagot beszerez­ni, hozzásegítenek. Látszik, szívükön viselik dolgozóik ügyét. Beszél még arról, hegy Fe- renczi Illés községi tanácsel­nök és Hasszán Ferenc, a Hőerőmű szakszervezeti bi­zottságának titkára, s a Nőta­nács elnöke, Puskás Pétemé milyen sokat tett annak ér­dekében, hogy minél gyor­sabban elkészüljön az első műhely. Puskásné férje, a Hő­erőmű mérnöke, pedig eddig száznál több órát dolgozott a műhelyekben társadalmi mun- j kában. A két vállalat dolgozói kö­zül legalább százan megfor­dultak és még mindig jönnek dolgozni munkaidő után, hogy az asszonyok közül minél töb­ben juthassanak hamarosan munkához. Némelyikük fele­sége már a varrógépnél ül, a többié rövidesen, de vannak olyanok is, akik csak társai­kért dolgoznak. Sorolja, kik végeztek száznál több órát tár­sadalmi munkában, néhányuk nevét sebtében feljegyeztük: Fehér István, Csabai András, Lovasi István, Kovács Ferenc ... de nem teljes a névsor. Üresen járó varrógépek Az első épület átalakításá­hoz már augusztusban hozzá­fogtak. Az Érdi Építő Ktsz so- ronkívül vállalta a munkát. Aztán megérkeztek a villany- varrógépek Pestről és október 16-án az első helyiségben meg­indult 28 gép is — üresjárat­ban* — Az első 28 asszony közül egy sem tudott varrni — mondja Nagy Károly üzemve­zető. — Két-három napon át csak a gép alkatrészeivel, ke­zelésével ismerkedtek. Aztán porrongyot, törülközőt szegtek. Ma már szalagon gyártják, mégpedig exportra a nadrágo­kat. Tessék mutatja a kezük munkáját — ilyen szépen dol­goznak. Valóban kifogástalan, tiszta a munkájuk. Október 26-án újabb 18, egy hét elteltével még 21 nő került a gépekhez és kezdett varrni tanulni. — És aki nem tanul meg? — Akkor is akad munkája itt. Vasal például, esetleg a takarítást vállalja. A kezdőfizetés nem sök, mindössze négy forint órabér. Csakhogy, aki már némi gya­korlatra tett szert és jól dol­gozik öt forintot kap. A gya­korlottabbak áttérnek a da­rabbérezésre, havi 1500—1600 forintot is megkereshetnek. A hétfői ünnep — Hétfőre elkészül még egy műhelyterem — közli az üzemvezető. — Akkor belép újabb negyven asszony. Ez a hétfő különben is je­lentős nap az induló üzem­ben. Akkor nyitják meg hi­vatalosan és ünnepélyesen. El­hangzik néhány szép beszéd, a legszorgalmasabb társadalmi munkások között pedig könyvjutalmat osztanak szét. December közepén azután újabb műhely készül el. Akkor is nagy ünnep lesz: újabb öt­ven fővel, 150 főre növeltszik a munkához jutott asszonyok száma. Jövő év derekáig to­vábbi műhelyek nyílnak és már 300, aztán 1968 végére 500 százhalombattai asszony, nagyrészük már ktsz-tagként, dolgozik az üzemben. S ha a munkakeresők száma megkö­veteli a Ruhaipari Ktsz még továbbfejleszti üzemét, ha pe­dig igény lesz rá bevezeti a bedolgozó rendszert is. így hát Százhalombatta asszonyainak kenyérgondja úgy látszik egy éven belül megoldódik. De amíg idáig jutottak, három nehéz esztendő telt el. Szokoly Endre A JÓBÓL ROSSZ Emberi szóval - nagyobb figyelemmel Vank Arpádné veresegyházi lakos levélben fordult szer­kesztőségünkhöz: „Kérem, ne­kem 1967. szeptember 25-én lejárt a szülési szabadságom. Én úgy tudom, hogy 1967. ja­nuár 1-től újabb rendeletek szerint kél évig 600 forint gyermekgondozási segély jár és ezt a fizetést a vállalat még ezidáig nem küldte el, pedig már két érdeklődő levelet ír­tam és egyikre sem kaptam választ. Tehát se válasz, se pénz.” Elcsodálkoztunk. Lehetsé­ges, hogy egy budapesti üzem, a Bőripari Vállalat 3. számú Gyáregysége ilyen felelőtlenül intézze dolgozóinak ügyét? Telefonon kerestem Schrödl Ferencet, a vállalat munka­ügyi vezetőjét. — Pontosabbat nem tudok erről, de szívesen utánané­zek — mondta. — Illetve any- nyit tudok, hogy az igazgató elvtárs éppen most írta alá Vankné fizetésnélküli szabad­ságát. Hogy miért most, és miért nem szeptemberben, erről a munkaügyi vezető nem tu­dott. Fiatal házasok. Egy szoba-konyhás toldalék- épületben laknák Vankék Ve- resegyházán. Két gyermekük van, a kétéves János és a hat­hónapos Zoltán. Vankné hét éve dolgozik a Bőripari Vál­lalatnál, mint betanított mun­kás. Ez azt jelenti, hogy hét éven át reggel négykor in­dult hazulról és délután ötkor ért vissza* — Mivel bölcsőde nincs, na­gyon nehéz lenne a gyereket minden. • reggel behurcolni. Ezért úgy gondoltuk, ha már megvan ez a rendelet, mi éiünk vele, mert még mindig 1 jobban jövünk ki, mintha ma­gángondozásba adnánk Zoli­kát. Egy gyerekért 600 forin­tot is elkérnek és ebben még nincs benne sem a mosás, sem az étkeztetés. Vank Árpád az őrszen tmik- lósi tsz alkalmazottja. — Nekem nem lehet semmi panaszom a vezetőségre — mondja. — De ami a feleségem munkahelyét illeti, ott igazán nem törődnek a dolgozókkal. Én még szeptemberben be­mentem a feleségem vállalatá­hoz és megkérdeztem, hogy mit kell tenni. Fügedi Miklós, a bárelszámolás vezetője adott két papírt, hogy azt töltsem ki és vigyem fel az igazgatóhoz, hogy írja alá. — És felvitte? — Felvittem, a titkárnő azt mondta, hogy tegyem le. Le­tettem. Meg sem nézte, hogy micsoda, szóba sem állt ve­lem. A papír meg állítólag el­tűnt. — És azóta sem kaptak pénzt? — De, kaptunk 514 forintot. — Mi ez az 514 forint? — Nem tudom. Felkeresem Fügedi Miklóst is. A bérelszámolóban azonban kiderül, hogy Vank Árpádnak mégiscsak tudnia kell, mi az az 514 forint. Papírokat tesz­nek elém, amelyekből kiderül, hogy Vank Árpád összesen. 854 forintot vett fel novemberben, csak ennek egy részét vissza­fizette a vállalatnak felesége régi tartozási fejében. S ki­derül az is, hogy Vankék nem csak a szerkesztőségnek írtak, de a vállalathoz is két ízben fordultaik levélben. Csakhogy ezeknek a leveleknek egészen más a hangjuk. Ezt írják: „Kevesebb kávét főzzenek j Mentőstatisztika Nyplcszáznál több gépkocsi­val 148 mentőállomás, műkö­dik az országban — állapítot­ták meg egy közelmúltban végzett felmérésükben a Köz­ponti Statisztikai Hivatal munkatársai. Az egiészségügyi ellátás jelentős részét végző „fehér kocsik” az elmúlt év­ben több mint 26 millió kilo­métert tettek meg és több mint egymillió esetben siettek beteghez, balesethez, elemi csapáshoz. Tevékenységük elmúlt évi statisztikája: a kivonulások 71 százalékában beteget, 9 száza­lékában szülő nőt szállítottak, s több mint 15 százalék volt, amikor balesethez, rosszullét- hez, elemi csapáshoz hívták őket a közismert 05-ös tele­fonszámon. A mentők a múlt évben 117 000 esetben nyújtot­tak elsősegélyt, s ebből majd­nem százezret a helyszínen. munkaidő alatt, mert amint veszem észre, önöknél egy ká­vé hamarabb kifői, mint az emberek dolga után nézzenek. Akkor nem tudom, hogy mi­nek vannak az irodába ültet­ve”. A következő levélből: „Nem tudom, hogy mi a jó istent csinálnak bent az irodá­ba; ha nem tudják az ügye­met elintézni. Tényleg az lesz a vége, hogy a Kádár János miniszterelnök elvtársnak írok. Vagy talán önök közül valamelyiküknek szükségük van a pénzemre és használ­ják? Akkor viszont kamat is járna”. — Ezekben a levelekben — mondja Fügedi Miklós — többrendbeli a becsületsértés. — Önök nem követtek el semmi hibát? — Azt hiszem, nem. — De hiszen a fizetési lar pókból kiderül, hogy Vankné szeptemberre járó gyermek- gondozási segélyét csak no­vemberben számfejtették. — Az csak 254 forint, és az ilyen reszli pénzeket együtt szoktuk számfejteni a többi­vel. — ök bizonyára nagyon várták azt a reszli pénzt is ... És azt elképzelhetőnek tartja, hogy a titkárságon elveszett Vankné első, fizetés nélküli szabadságot kérelmező papír-: ja? — Hát ilyen még nem for­dult elő, de elképzelhető. Aki dolgozik, az hibát is elkövet.., Nem történt tulajdonképpen semmi. Hiszen Vankné megkapja és meg fogja kapni, ami törvény szerint jár neki. Hiszen a tör­vény segíteni akar és Vankné rászorul erre a segítségre. Az ügy, amely ebből a hétköznapi esetből kerekedett, mégis el­gondolkoztat. Elgondolkoztat, mert milyen furcsa is az em­beri természet, milyen furcsa, hogy egy törvényi amelyet a gondoskodás igénye vezet, szembefordítson embereket, Pedig mindezt egyszerűbben is meg lehetett volná oldani. Be­csületsértő levelek helyett né-: hány emberi szóval Vankék részéről és nagyobb figyelem­mel, késedelem nélkül a válla­lat részéről. Mert így, minden jó ügyből rossz ügy lehet, s nincs olyan törvény, amely ezt megakadá­lyozza. Nádas Péter Napirenden: a kollektív szerződés A realitásokra alapozva Beszélgetés a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezetőivel S A GAZDASÁGI MECHANIZMUS REFORMJÁNAK ELŐ- i KÉSZÍTÉSÉBEN FONTOS MOZZANAT AZ IPARI ÉS ME- i ZÖG AZDASÁGI ÜZEMEKBEN, VÁLLALATOKNÁL A KOL- SLEKTÍV SZERZŐDÉSEK TERVEZETÉNEK KIDOLGOZÁSA, É MEGVITATÁSA, MAJD ALÁÍRÁSA. EZEKBEN A HETEK­ÉBEN TÖRTÉNIK MINDEZ; AZ EDDIGI TAPASZTALATOK­ÉRÓL, A TOVÁBBI TEENDŐKRŐL BESZÉLGETETT MUN- É KATÁRSÜNK PALOTÁS KÁROLLYAL, A SZAKSZERVE- É ZETEK MEGYEI TANACSA VEZETŐ TITKÁRÁVAL, É HEGYVÁRI FERENCCEL, AZ SZMT TITKÁRÁVAL ES É KONKOLY GYULÁVAL, A KÖZGAZDASÁGI BIZOTTSÁG S MUNKATÁRSÁVAL, terve­É ÜJSÄGlRÖ: A munka meg- kétolkon a benyújtott ^ könnyítése érdekében mindé- zetekről, hogy segítsük tisztáz- fcnütt felkértek néhány üzemet ni a nézeteket, eloszlatni t í arra, hogy dolgozza ki a kol- félreértéseket... É lektív szerződés tervezetét, É próbaként, s a többiek számára É tapasztalatként. Melyek voltak É Pest megyében ezek az üze- É mek? É HEGYVÁRI FERENC: A É ceglédi Közlekedésépítési É Gépjavító Vállalatot országos szervek, a Mechanikai Műve­PIHENÖ Foto: Szigetfű ^ két, a Váci Kötöttárugyárat és ^ a Pest megyei Vegyi- és Kéz- \ műipari Vállalatot pedig a | megye kérte fel erre a mun- É kára. A tervezetek mindenütt É elkészültek, s azok alaoján É már lezajlottak az ankétok — É főbb körzetenként, így például É Vácott, Cegléden, a budai já- É rás üzemei számára a Mecha- ^ nikai Művekben — melyeken ^ a megye érintett gazdasági ^ egységeinek mintegy fele volt 5 képviselve. Bírálatot és véle- É ményt kértünk ezeken az an­PALOTÄS KAROLY: ... s mint kiderült, szükség is volt erre. Természetesen a vita alapját képező tervezetek hi­bái miatt csak úgy kellett el­marasztalni az érintett üze­meket, hogy számításba vesz- szük úttörő munkájukat, ez pedig mindig nehéz. Az anké­tok hasznosak voltak, elérték céljukat, bár például a ceglédi ankéton a meghívott több, mint húsz igazgató közül csak egy jelent meg, beosztottakat küldtek maguk helyett. Ez természetesen nem jó dolog. ÜJSÄGlRÖ: A vállalatok tehát másodrendű feladatként fognák fel a kollektív szerző­dések tervezetének elkészíté­sét? 1 KONKOLY GYULA: Erről, szerencsére, nincs szó. Általá­ban valóban kollektiv munká­val készül a kollektív szerző­dés tervezete: így volt ez az említett négy vállalatnál is. Inkább úgy fogalmaznék: még több törődésre, még nagyobb alaposságra vau szükség. A Váci Kötöttárugyárban pél­dául igen körültekintően szer­vezték meg a tervezet elké­szítését, s hiba lenne, ha másutt nem így csinálnák. A kollektív szerződés nem vala­mi munkaügyi „reszort-fel­adat”, hanem jelentős esemény a vállalatok életében. PALOTÁS KAROLY: Lé­nyeges tapasztalat, hogy a kü­lönböző albizottságok javasla­tait nem minden esetben mérlegelik megfelelően. Arra gondolok, hogy a szerződés- tervezetbe nyugodtan beépít­hetik egy-egy kérdés szabályo­zásának több változatát; le­gyen miből választani, ha az albizottság több variációt dolgozott ki. Ha sokféle ja­vaslatból csak egy kerül be, nincs miből választani, ez pe­dig túl egyszerűvé, esetleg mechanikussá teheti a megvi­tatást. A tervezet nem szent­írás: azért tervezet. HEGYVÁRI FERENC: És azért is tervezet, hogy alapo­san vitatkozzanak rajta, a vezetők is, a munkások is, s csak azután kapjon vés' eges formát. A viták fontosak, s éppen ezért a vállalatok ké­nyelmességből, vagy éppen agyonbonyol ítás miatt ne húzzák el a tervezet-készítés idejét: ha megkésnek vele, hogyan, mikor lesz vita? PALOTÁS KAROLY: Már­pedig elengedhetetlen felté­tel, hogy a munkások való­ban érezzék: ők kötik ezt a szerződést mert csakis akkor vallják sajátjuknak. Ahol így vagy úgy, éppen csak a forma kedvéért akar­ják meghallgatni a dolgo­zók véleményét, nagyon rossz utat választanak. A kollek­tív szerződés vállalati jog­szabály! Számonkérhető tör­vényes úton, tehát utólag nincs helye semmiféle ma­gyarázkodásnak. Most kell tisztázni mindent, s egyértel­műen megfogalmazni. ' , ÜJSÄGlRÖ: Belekapasz­kodnék ebbe a „minden”-be. Nincs olyan veszély, hogy aránytalanul megduzzadnak ezek a tervezetek? Fölösle­gesen részleteznek? PALOTÁS KAROLY: Van ilyen veszély, sőt, már ta­pasztalat is. Némelyik ter­vezet kétszáz oldal... Bo­nyolult, jogászi nyelven, azaz az egyszerű ember számára nehezen áttekinthető és ért­hető. Van „agyonrészletezé- si” törekvés is, holott a ti­pikust kell a kollektívban rögzíteni, s nem a határ­eseteket. KONKOLY GYULA: Olyan tapasztalatokat is nyújtot­tak az eddig elkészült ter­vezetek, hogy a vállalatok­nál valamiféle jelen-jövő okmánynak tartják azokat: belefoglalják a távlati terve­ket is, egy sor dolgot, ami lesz. így például a Pest me­gyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat tervezetében jelen­tős helyet foglal el a válla­lat előtt álló perspektíva fel­vázolása. Milyen új üzem­részek létesülnek, hol lesz lé­nyeges fejlesztés, s így tovább. Mindennek nincs helye a kol­lektív szerződésben! Az nem program, hanem — lényegé­ben — a Munka Törvény- könyve vállalati végrehajtá­si utasítása. HEG YV Alti FERENC: Ez utóbbi azonban nem azt je­lenti, hogy hosszú részeket átmásolnak a kollektív szer­ződésbe, s ráadásul, pontat­lanul. Mert van ilyen tapasz­talat is. Utalni kell csak a kollektív szerződésben a tör­vénykönyv megfelelő pontjá­ra, de nem többet! A kol­lektív szerződésnek éppen azt kell kifejeznie, ami a Munka Törvénykönyvében nem lehet benne: a vállalati sajátosságokat, a vállalat adottságából következő he­lyi „törvényeket’. Ezt a vál­lalatok egy része figyelmen kívül hagyja. PALOTÁS KAROLY: Van olyan tapasztalatunk is, hogy jogszabályellenes elképzelé­sek kerülnek be a kollektív szerződések tervezetébe, s ál­talában: nem elég tiszta, egy­értelmű fogalmazás. így pél­dául van, ahol az igazolat­lanul mulasztott napokat a szabadság terhére írnák; ez jogszabályellenes, ki kell húz­ni a tervezetből. KONKOLY GYULA: Jóné- hány hasonló példa kínál­kozik. Nem határozzák meg konkrétan a nyereségben ré­szesíthetők körét; a fegyelmi büntetéseknél a megrovást és a szigorú megrovást — holott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom