Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1967. NOVEMBER 56.. VASÁRNAP 5 Hogy ne legyen unalmas a tél Figyelemmel hallgatva a beszélőt A VALKÓI ÚT A népfront,hétköznap Maholnap december. Elnéptelenedett a tápiószecsöi határ, fedél alatt a termés. Munka akad még napközben, de az egy­re hosszabbra nyúló esték már szabadok. Lehetőség a műve­lődésre, szórakozásra. Lehetőség mindannak pótlására, amit tavasztól őszig, a nagy dologidőben, elmulasztottak a falusi emberek. Nem véletlen, hogy november közepén szinte egyik napról a másikra megkétszereződik a könyvtárak forgalma, a művelődési házak látogatóinak száma és a villanyszámla nem­csak azért lesz nagyobb, mert tovább ég a villany, hanem to­vább szól a rádió, a televízió is. A tél nagy lehetőség ott, ahol élnek is vele. Kicsiny, törékeny, szemüve­ges ember. Csak akkor válik beszédessé, ha a falujára vagy pontosabban: faluja jnűvelődé- sére fordul a szó. Ilyenkor leg­jobb, ha leülsz, és megszakítás nélküli hallgatod rajongó be­szédét, ahogyan az emberek­ről' szól, kicsikről és nagyok­ról, mindenkiről, aki már leg­alább egyszer megfordult a tápiószecsöi művelődési házban akár mint néző, akár mint va­lamelyik szakkör tagja, elő­adás hallgatója. Igaz története­ket mesél emberekről, akiket már gyermekkora óta ismer, olyanokról, akik még mini út­törők lépték át először a mű­velődési ház kapuját, táncol­tak színpadán, párt is itt vá­lasztottak maguknak, és né­hány esztendő múlva már a gyermekeik is ide járnak majd. Mint ahogy ez a ház volt második otthona három lányának, Máriának, Valinak «s Áginak is. Színházat ját­szottak, táncoltak, és táncolni tanítottak. A vérükben van, az apjuktól örökölték. Es az apjuk? Belé ki oltotta a népművelés olthatatlan sze­re tétét? Amikor ezt kérdeztem Ofella Sándortól, mosolygott: — Talán Honti Ferenc taní­tó úr úgy negyven esztendővel ezelőtt Amikor az első szere­pet bízta rám, én pedig csak úgy megtanultam az egész színdarabot Vonzott a rival­dafény, a csillogás, talán azért, mert otthon nyolcán voltunk testvérek, tíz ember pedig egy fedél alatt soha nem álmodoz­hat, ha elszakadnák, akár csak egyetlen napra is a hétközná- pok váláságától, éhesen marad­nak. Pedig én álmodozó gyerek voltam, Lehet azért, mert gyengébb és kisebb voltam a többieknél. Ezért is lettem szabóinas a hatodik elemi után, apám megsajnált, nem bírnám én a munkát a határ­ban, az öt hold földön, amely­nek terméséből annyi éhes szájat kellett betömnie ... Va­lahogy így kezdődött, s folyta­tódott azzal, hogy a tanonc- évek alatt önképzőkörbe jár­tam, bérletem volt a Nemzeti Színházba. A többi már ter­mészetes volt: amit megtanul­tam, vittem haza a falumba, csoportot szerveztünk, hogy játszhassunk.,. Évtizedek óta szervez és ját­szik. A hat elemi mellé gim­náziumi érettségit és rendezői működési engedélyt szerzett Tizenhét esztendeje népi együttest alakított, amely ez­óta is működik. A színjátszó csoporttal és az irodalmi szín­paddal együtt több mint száz­húsz tagja van. Évente mint­egy harmincöt-negyven elő­adást rendez saját falujában és a környező községekben. Most éppen Farkas Ferenc: Zeng az erdő című háromfel- vonásos zenés játékát próbál­ják, amelynek december első szombatján lesz a bemutatója. A szecsői téli esték azonban nemcsak a szakkörök, az együttesek tagjai számára kí­nálnak művelődési, szórakozá­si alkalmakat. Mindenkinek, aki művelődni és szórakozni akar. Az idei tél programjában ötvenkét ismeretterjesztő elő­adás szerepel. Másutt arról panaszkodnak, hogy az ismeretterjesztő elő­adásokat egyre kevesebben lá­togatják. Szecsőn csak a nők akadémiájának tizenkét elő­adására eddig közel hetven bérletet adtak el. És az elő­adásokat nemcsak a2ók láto­gatják, akik előre bérletet vál­tanak rá. Hogy mi a magyará­zata az ismeretterjesztés nép­szerűségének? Nemcsak téma­gazdagsága, az embereket ér­deklő és érintő problémák őszinte felvetése és a barátsá­gos, otthonos környezet, amely­ben sor kerül rájuk, hanem az is, hogy nem csupán a szó ere­jével igyekeznek hatni az emberekre. Az ötvenkét elő­adás alatt harmincnégy filmet vetítenek! Hogy az előadások­ba bevonnak írókat, költőket, közéleti embereket! Hogy az előadások egy részét a népi együttes és az irodalmi szín­pad műsorai színesítik ... — Van még valami, ami si­kerünk magyarázata. Az, hogy egy-egy előadás-sorozattal nem akarunk többet, csupán egy- egy réteghez szólni, És ezek szervezésébe, rendezésébe más szerveket is bekapcsolunk. A munkásakadémia előadásait például a szakszervezeti szak­maközi bizottság rendezd. A nők akadémiáját a háziipari szövetkezettel és a nőtanács- csal együtt szerveztük. Az ér­telmiségi klub előadás-soroza­tában a könyvtár segít, a tsz- akadémiát a közös gazdaság is szervezi, és így tovább. A KISZ, a Hazafias Népfront, az iskolák szintén kiveszik ré­szüket az előadások rendezé­séből Magyarán mondva: az ötvenkét előadás sikere a falu közügyévé vált. Közben, természetesen, jut idő színházak fogadására, bá­lok megrendezésére és más szórakoztató műsorokra is. A napokban Rachmanov: Viha­ros alkonyat című drámáját láthatták a szecsőiek, s rövi­desen az Ailami Déryné Szín­ház látogat el a községbe, hogy bemutassa a Pénzvadász cí­mű komédiát És a két színhá­zi előadás között helyet kap a hosszúra nyűit esték program­jában a helyi együttes bemu­tatója is. Így válik teljessé, sokszínűvé a megérdemelt té­li pihenésre készülő falu éle­te. És ez nem kis részben Ofel­la Sándor érdeme. Prnfcner Pál 1970-ben indul a metró Szombaton a fővárosi és a kerüléti tanácsók vezetői 'meg­tekintették a metró építkezé­sét. Bartos István vb-elnökhe- lyettes a látogatást követően összegezte a tapasztalatokat: a metró építése jól halad, re­mélhető, hogy a földalatti el- j só — a Fehér út—Deák tér , közötti — szakaszát 1970 első ! felében, a második — Deák tér j —Moszkva tér közötti — sza­kaszát pedig 1973-ban át lehet i adni a forgalomnak. ezek erkölcsi büntetések — anyagi konzekvenciákkal kap­csolják össze, jogszabályel­lenesen; nem foglalkoznak — a Váci Kötöttárugyárat ki véve — a csökkent mun­kaképességűekkel, a velük be­tölthető helyeket nem hatá­rozzák meg; nem rögzítik a különleges felmondási indo­kokat; összekeverik a külön­leges felmondást a felmon­dási tilalom alatt állókra — például tényleges katonák feleségére — vonatkozó ren­delkezésekkel, s így tovább. HEGYVÁRI FERENC: A MechanilMi Művekben készí­tett tervezetbe például át­másolták a nők védelmét biz­tosító jogszabályok nagy ré­szét; erre sincs szükség. Ha akarják, akkor a kollektív szerződés mellékleteként ki­adhatják a vállalatok ezeket a rendelkezéseket, de a szer­ződésbe semmiképp ne épít­sék be. Ugyanakkor kima­radnak olyan fontos kérdé­sek, mint annak meghatáro­zása: kikre terjed ki a kol­lektív szerződés, s milyen időre kötik azt! ÚJSÁGÍRÓ: A hallottak szerint tehát éppen elég gond, probléma, tisztázni való akad. Általában ezek a jel­lemzők? PALOTÁS KAROLY: Nem, de érthetően ezeket hangsú­lyoztuk, hogy a másutt most készítés alatt levő terveze­teknél mindezt figyelembe vehessék. A gondok, a problé­mák mellett jelentősek a po­zitív tapasztalatok is. így például valamennyi tervezet nagy figyelmet fordít a törzs- gárdatagok fokozott megbe­csülésére, a kiváló dolgozók­nak adandó jutalomra, s így tovább. A Pest megyei Ve­gyi- és Kézműipari Válla­latnál például — tekintettel arra, hogy a dolgozók zöme bejáró munkás — azt is belevették, hogy az utazási idő a két műszak közötti minimális nyolc órába nem számítható bele. KONKOLY GYULA: Általá­ban kellő gond jut a terveze­tekben a túlóráztatásra. A Kö­töttárugyárban például érde­kesen, fizetéstől függően kí­vánják meghatározni az üdül­tetéshez való hozzájárulást, s más kérdésekben is erőteljes törekvés tapasztalható az igaz­ságosabb helyzet megteremté­sére. Itt teszem szóvá: a juta­lomszabadság a maximum 24 napon felül jár, s nem azon belül, mint ahogy ez a terve­zetekben szerepel. HEGYVÁRI FERENC: Amit nyomatékosan kiemelnék: for­dítsanak mindenütt rendkívül nagy figyelmet a dolgozók ja­vaslataira, észrevételeire, ne csak meghallgassák azokat, hanem —, ha helyesek — ke­rüljenek is be a kollektív szer­ződésbe! A megvitatás valóban meg vitatás legyen, s ne for­mális „előterjesztés”. A másik: a vállalatoknak vigyázni kell arra, hogy minden plusz jutta­tást valóban érdem szerint ad­janak, s ezt pontosan rögzítsék is a kollektívban; máskülön­ben félreértések lehetnek, s el­veszik a jutalmak tekintélye, rangja. PALOTÁS KAROLY: Azaz a sokat hangoztatott különb­ségtevés már most, a szerződé­sekben, és minden tekintetben kapjon helyet. Januártól csak­is a kollektív a számonkérés helyi alapja, lehetősége: ami nincs■ benne, azt egyik fél sem követelheti, de ami benne van, azt mindenkinek kötelessége betartani. Ezért veszélyes az a felfogás, mely nem az 1967-es eredmények alapján „megter­melt” pénzzel, hanem 02 1968-assal számol! Jövőre amit adni lehet, azt az idén keresik meg a vállalatok: a lesz-re nem alapozhatják a kollektív szerződést! Ez alapvető kérdés, nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni! Az 1968-ban megkeresett ezrek vagy milliók majd 19G9- ben kerülhetnek sokféle mó­don felosztásra, ám 196S-ban semmiképp! Ebben, s minden­ben, a realitásokkal kell szá­molni. Szigorúan a realitások­kal, illúzióknak, terveknek, „akarjuk”-nak nincs helye a kollektív szerződésben. Annak sem, hogy 44 órás munkahét lesz — majd. Majd akkor, ami­kor bevezetésének feltételei megvannak, belekerülhet az új kollektív szerződésbe. Csak akkor. Más dolog az, mit sze­retnének a vállalatok, s me­gint más, amit biztosítani tud­nak. A szerződésbe csak utób­biak kerülhetnek, mert — s erre nem árt figyelmeztetni — az év végén el kell számolni, .mi- hogyan teljesült, s ha vala­mi nem, miért? A beváltatlan ígéretek hatását pedig nem szükséges bővebben elemez­ni... ÜJSAGlRÖ: Mi a helyzet a gyáregységekben? Pest megyé­ben sok gyáregység, telephely működik. Ezek hol tartanak? HEGYVÁRI FERENC: Kol­lektív szerződést a nagyválla­latok dolgoznak ki, s a gyár­egységek kiegészítik a maguk sajátos helyzetéből következő A mi életünkben elég sok i bizottság működik. Ez annak a kifejezője, hogy közösségi j életet élünk; egy ember véle- j ményénél, elhatározásánál töb- I bet jelent számunkra, maga- j sabbra értékeljük több ember j véleményét, elhatározását. És ! persze bízunk is benne, hogy valamely testület, bizottság többre képes; okosabbakat gondolhat ki, nagyobb dolgo­kat valósíthat meg — mint az egyes ember. Ennyi előzmény után hadi következzék hát a kérdés: mit várhatunk egy községi nép­frontbizottságtól? Mit várha­tunk, vagy inkább; mit végez egy ilyen bizottság? Legyen a vizsgálódás színhelye Valkó. Lehetne éppen más község is, de Valkón — aho­gyan előzőleg tájékozódtam — igen jól munkálkodik „a nép­front”. Valkó különben nem is olyan kis község; háromezer ember lakja. Távolság szerint közel van Budapesthez, sok más te­kintetben meglehetősen mesz- sze. No, nem az az elmara­dott hely, úgymond; „fehér folt”. Nem. Csak éppen nincs sok minden, ami kellene. Szá­mos gonddal küzd a község — mit, hogyan lehetne megte­remteni? — s ezekben a gon­dokban osztozik a népfront­bizottság is. Mindezt Pető Vilmostól tu­dom, a valkói népfronttitkár­tól. Ő mondta el, hogy mi volt itt Valkón az első nagy népfrontsiker. Ismerős vidék ez, dombos, sáros, s előttem van az a bekötőút, amelyről Pető Vilmos beszélt, hogy másfél kilométeren át vezetett a tsz felé, de ősz idején, ta­vasszal, s mindig, ha nedves idő járta; szinte járhatatlan1 volt. Bizony, ezek az utak! könnyen kifognak az emberen. Elmondogatták sokszor a fa­luban, hogy ez az út lassan már elviselhetetlen, mígnem —P ez különben 19(51-es ügy — beavatkozott a községi nép- fróntbizottság. Az történt ugyanis, hogy a község — miután a népfront eljárt az út dolgában ide is, oda is — kapott egy ígéretet, hogy meglesz az útépítéshez szükséges másfélmillió forint, helyesebben szólva: lesz más­fél millió forint, de ehhez min­denképpen szükséges még 150 ezer forint értékű társadalmi munka. Nagy pénz 150 ezer fo- BgganmmawM«““»»" ......... r int. Az egész összeg tíz szá­zaléka. A Hazafias Népfront községi bizottsága mégis be­jelentette, hogy vállalják. Minek kellene tovább rész­letezni hiszen már esztendők óta használják ezt az utat, amely végül is, felépült. Hogy mégis ennyire részletesen mondtam el — s nemcsak egy megjegyzés erejéig,, hogy „a népfront közreműködésével építettek másfél kilométer utat" — ennek is megvan a maga magyarázata. Addig ugyanis, amíg ez a munka vá­ratott magára, sohasem volt példa Valkó községben ilyen szíwel- lélekkel való közösségi össze­fogásra. Mondják, hogy előző­leg a néprontbizottság tagjai — szám szerint negyvenketten, ahány tanácstagi körzet; any- nyian — végigjártak minden portát, ki hány napi munkát ajánl fel az útépítésre. Közben azonban időnek előtte megje­lentek az útépítők, s közölték, hogy ha kész a talajegyenítés — mert ezt a munkát vállalta a község 150 ezer forint érték­ben —, t akkor megkezdik az építést, ha pedig ez nincs meg — szóba sem állnak velük. A népfrontbizottság két he­tet kért, hiszen ekkor még csak szervezkedtek. Megkap­ták a két hetet. Abban a pil­lanatban elindultak a bizott­sági tagok újra. Azt mondták az embereknek: „Ha vállaltá­tok, hogy jösztök, hát gyertek azonnal!” És ott volt az egész falu. Ez a munka azóta is meg­maradt a falu emlékezetében, s ma is úgy emlegetik, hogy mire képes a „népfront”. Ha kell, hát megmozgatja a fa­lut. Egyszóval tekintélyt szerzett magának a népfront­bizottság ezzel a jól sikerült mozgósítással. Az ugyan igaz, hogy ehhez hasonló nagy vállalkozásba azóta sem kezd­tek. Ám, talán, éppen ez az indulás hozta, hogy mind máig a kisebb, szerényebb megmozdulásokat is rendsze­rint siker koronázza. És még tartozik ide valami, hogy tud­niillik ez az útépítés kezdet­től fogva valamiféle mérce, mondjam; irány jelző. Ugyan­ekkor biztatás is. Mert csak oda kell tekinteni, s készen adódik a kérdés: ha akkor si­került, miért ne sikerülne most is? Megkérdeztem Pető Vilmos­pontokkal. Sajnos, míg az ön­álló ipari és mezőgazdasági üzemekben megfelelő a mun­ka, addig a gyáregységek nagy többsége még semmit sem tud, mert a nagyvállalat még nem készítette el a tervezetet, s így ezeken a helyeken jelenleg még csak találgatnak. Ez rossz. Meg kell gyorsítani a munkát a nagyvállalatoknál, mert nem szabad lehetetlen helyzetbe hozni a gyáregységeket. Igaz, van ellenkező előjelű példa is, bár szerencsére, csak egy. A Telefongyár B-egységében kész tényként adták az emberek tudtára: ez a kollektív szerző­dés ... Azért ennyire nem kell „sietni”... KONKOLY GYULA: Sajnos, a kisebb üzemekben nem min­denütt ismerik fel a kollektív szerződések fontosságát. És nehezebb ott, ahol fiatal maga az üzem is, három-négy esz­tendeje alakult: kevés a ta­pasztalat, s még kevesebb a kollektiv szerződésekre vonat­kozó tapasztalat, mert nem nagyon akad ember, aki annak idején részt vett volna a ki­dolgozásban. PALOTÁS KAROLY: Az említett négy üzemen kívül szerencsére, másutt is jól meg­találták a maguk útját e fel­adatokban a szakszervezetek, így például a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál, a Pest- Nógrád megyei Húsipari Vál­lalatnál, s még több helyen. Ha már a szakszervezetek sze­repét említettem, s anélkül, hogy mint alapvető tényezőt a kollektív szerződések kidolgo­zásában méltatnám, azt fel­tétlenül meg kell jegyeznem: ne engedjenek • a jogaikból szikrányit sem, de reálisan, nagy felelősséggel mérjék fel a helyzetet. Nem illúziókra van szükség, nem „csak azért is verekszünk” álláspontra, hanem következetességre és mértéktartásra. Ne nyugodja­nak bele abba, hogy ha vala­mi megadható, alíkor azt nem akarják megadni az emberek­nek, ám vigyázzanak arra a szakszervezeti bizottságok, ne­hogy irreális követeléseket fo­galmazzanak meg. Senkinek, s maguknak sem használna. HEGYVÁRI FERENC: De­cember ötig, de legkésőbb ti­zedikéig mindenütt be kell fe­jezni a tervezetek elkészítését, s akkor 10—15 nap áll rendel­kezésre a dolgozók elé bocsá­tására, megvitatására. Húsza­dikáig ezt is fejezzék be az üzemekben, s a végleges for- mábaöntés után következzék az aláírás. Hiba lenne, ha bár­mi áthúzódna januárra. PALOTÁS KAROLY: Befe­jezésül azt tudom mondani, hogy a kollektiv szerződések kidolgozása, vitája és megkö­tése valóban a kollektíva pró­bája, vezetőké és beosztottaké egyaránt. Maguknak készítik a szerződést, így kell, hogy számot vessenek a következ­ményekkel. Bátran éljenek a vállalati önállósággal, minden adott lehetőséget aknázza­nak ki, de mindig a realitá­sokra és csakis a realitásokra alapozva. Mert ahogy maga az egész reform, úgy a kollek­tív szerződés is csak így, a realitások szigorú alapján töltheti be teljesen szerepét: a szocialista építőmunka meg­gyorsítását, a közösség és az egyén erkölcsiekben, anyagi­akban dúsabb mindennapi életének megteremtését. Mészáros Ottó tói, hogy mit kellene itt Val-. kón most úgy hirtelen, egyr csapásra megvalósítani. — Hirtelen? Egy csapásra? — tűnődött a népfronttitkár. — Bárcsak valóban egy csa­pás volna. Hány faluról tu­dok — mondta —, amely jó­val kisebb, mint Valkó, és tá­gas, kényelmes művelődési ott­hona van. A mi művelődési otthonunk nagytermében mindössze 60—70 ember fér el. De menjünk tovább. Kevés a tanterem. És, hogy még to­vább soroljam; ebben a 3000 lelkes községben még egy kis cukrászda, avagy eszpresszó- féle sincs... — Tehát? — mondtam. Próbálkozunk — felelte. — A presszóra pél« dául.ad a község 50 ezer fo­rintot. A többit megpróbáljuk társadalmi munkában, mint annak idején az útépítést Néz­ze elvtárs, nekünk csak az kell, hogy kapjunk valami kis állami támogatást és akkor neki vágunk mi esetleg még a művelődési ház építésének is. Ne legyen ez a környék legnagyobb, legmodernebb, legszebb művelődési háza, Szó sincs róla. Csak olyan legyen, ami nekünk megfe­lel. Aztán visszalapozunk az esztendő elejére, amikor a „népfront” igazán elemében volt Nem hiszem, hogy kü­lön magyarázat kellene; a vá­lasztások időszakáról van szó. Ekkor elmondták az em­berek, hogy mi fáj, mi kel­lene a községnek — hiszen jól emlékszünk még a jelölő gyűlések hangulatára, rend­jére. Most persze nem ezek a hangulatok a fontosak, ha­nem sokkal inkább, hogy mi történt azóta; mi történt ezeknek a kívánságoknak, vá­gyaknak, kéréseknek az ügyé­ben. Nem kerültek a jegyzőköny­vek az irattárba. Elhangzott nemegyszer. hogy rossz a ■ kö2világítás,' és ez igaz; való­ban rossz. Most égy esztendő után — hivatkozással ezekre a téli megbeszélésekre — a Ha­zafias Népfront községi bi­zottsága elérte, hogy Valkó kap 00 ezer forintot az utcai világítás megjavítására. Nem kell azt hinni azonban, hogy ez a népfrontbizottság csak akkor hallat magáról, ha útat kell építeni, avagy a villanyvilágítás ügyében kell eljárni. Többre is. vállalkoz­nak ennél. Vagy talán nem is jó ez így, hogy többre... Sokkal inkáb arról van itt szó, hogy másfajta gondok is adódnak, s a „népfront” ezek­ben is osztozik. Erről már Oláh Emíliával beszélgettünk, aki foglalko­zása szerint pedagógus, tiszt­ségét illetően a népfrontbizott­ság elnöke. Munkaterveket mutatott; Ilyen, olyan előadá­sok, ünnepségek előre, elké­szített rendjét. Így ezek nem sokat mondanak. Érdekesebb inkább meghallgatni, hogy milyen szándékkal készültek ezek a tervek. — Vegyük csak — mondta Oláh Emília —, hogy ifjúság- védelmi ankétokat tartunk. Nem az indokolja ezt, hogy talán különösebb bajok vol­nának a falu fiatalságával. Egyszer előfordult ugyan, hogy néhány legény berú­gott és botrányt csináltak a temetőben ... Mégis nem az ilyen esetek miatt ankétozunk. Hanem ebből a községből so­kan eljárnak dolgozni, főként a fiatalok. Erre kell nekünk oda figyelni. Ezekre az örök­mozgó emberekre. Azokra, akikkel senki sem törődik eléggé. Számos hotás éri őket, az utazás közben, a vá­rosban; jó is, rossz is ... Szó­val mi abban akarunk segíte­ni, hogy a jót fogadják el... És hasonló magyarázata van minden elképzelésüknek. Úgy dolgoznak, azt csinálják, amit a falu kíván, s ami a falu éle­téből. helyzetéből következük. Valójában meg sem tudják fo­galmazni a feladataikat. Hogy mi is tulajdonképpen a nép- frontbizottság? — Mi kérem az utat tapos­suk — mondta Oláh Emilia. Dékiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom