Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
1967., NOVEMBER 22., SZERDA rui jfKcrKi KARÁCSONYRA Sződligeten „játékosok” néven ismerik a Duna környéke Háziipari Termelőszövetkezet játékkészítő részlegében dolgozó asszonyokat, lányokat. Most, a karácsonyi játékvásárra készülnek mintegy harmincezer játékbabával és állatfigurával. Dr. Zsiga Lászióné. a részleg vezetője sok-sok ötlettel maga tervezi a játékbabákat és állatfigurákat. Gyerek a sinek között Cegléd bölcsődegondjai A sötét kapualjban fiatalasszony zokog. Megszeppent kislány kapaszkodik beléje értetlenül. — Miért sír, Fehémé? — csoszog a közelükbe egy feketeruhás öregember. — Az Évikét most se veszik fel a bölcsődébe — pillant ki könnyei függönye közül a zokogó. — Hát, baj, baj — bólogat az öreg, mert nem jut eszébe semmi vigasztalás. Megsimogatja a csöppség buksiját, és továbbcsoszog. — öntse ki nekem a szívét — lépek ekkor oda én, és bemutatkozom. — Itt lakunk, nem messze, kísérjen el, a helyszínen mindent jobban megért — támad fel a nyúlánk asszonyban a remény. Két tenyérrel keni szét sápadt arcán a könnyeket. Állandó rettegés A legjobb indulattal sem nevezhető lakóháznak a Csutak Kálmán utca 2. szám alatt levő, évek óta életveszélyesnek minősített épület: tetejének egy részéről, épp Fehér Rudolféit feje felett, hiányzik a cserépomladozó, földbe süp- az j pedt, rozoga ablakokkal és ajtókkal csúfoskodó roncs, még Péklegény a kapuk előtt Weingarten Dávid nem döngette volna a balti matrózokkal együtt a Téli Palota kapuját, ha nem szökik meg a táborból, nem kerül véletlenül Pétervárra. Nem volt még forradalmár altkor, nem ismerte a különbségét a polgári demokratikus forradalom, és a proletár- i orra dalom között. Honnan ismerte volna? Annyit tudott, hogy a bolsevilkok a szegények javát akarják és mivel maga világéletében nagyon szegény volt, csatlakozott hozzájuk. Kárpát-Ukrajnában született — 74 esztendeje. A háború elején, a homonnai ütközetben fogták el és Kijev mellé, a darnyicai táborba vitték. Innen szökött meg furfanggal, orosz tudása segítségével. Vonatra szállt, s hol ütközőkön, hol lépcsőkön utazva két hét alatt Moszkvába ért. Kószált a városban, félve, hogy elfogják. Az' Alekszander téren egy pékségre akadt. „Na, gondoltam, most, vágy soha. Ide bemegyek. Munkát keresek — mondtam —, menekült vagyok a Kárpátok vidékéről”. Felvették, mert a pékeket is elvitték a frontra, kellett a munkáskéz. Nagy pékség volt, sokan dolgoztak ott, még két magyarra is lelt a legények között. „Igaz jó barátok lettünk”. 1917 tavaszán már nem volt élelem Moszkvában. — Az asszonyok 24 órát álltak kenyérért a műhely előtt. Tyimofejev, az öreg péklegény egyszer azt mondja nekünk, magyaroknak: „Nem sokáig tart már a nyomorúság. Jön a mi Lenin atyuskánk, az majd segít”. — Ki az? — kérdeztük. Ujját szájára tette — ma is emlékszem a mozdulatára —, s így suttogott: „Senki meg ne hallja tőletek a nevét, mert nyakunkon a rendőrség! ö a mi reménységünk...” Szeptemberben elfogyott a liszt, bezárt a pékség. Tyimofejev javaslatára Pétervárra indultak. Az út ismét hetekig tart, időnként leszálinák a vonatról és fát vágnak az erdőségekben, hogy legyen mivel fűteni a mozdonyt. Pétervá- rott az állomás körül őgyeleg- tek, itt szólította meg őket egy matrózcsapat vezetője. — Kik vagytok és mit kerestek itt? — Pékek vagyunk, Moszkvából. Eljöttünk, mert ott már nincs liszt. — Éppen embereket keresünk. Gyertek velünk! — Hová? — kérdezték kissé ijedten a pékek. — Ej, ne féljetek! — mondta a matróz. — Jó helyre megyünk. Az Arzenálba vezették őket, fegyvereket adtak nekik. „Jó, jó, elvtársak — mondtam merészen a matróznak, mert hallottam, így szólítják egymást —, de mi éhesek is vagyunk ám... Puskával aligha lakunk jól. Nevetett és fekete ltenyeret meg teát adtak. Óriási szamovárokban főzték.” Az új vöröskatonákat először a finn pályaudvaron vetették harcba az eszer csapatok ellen. „Kérdeztem az elv- társakat: kik ezek az eszerek és mi bajunk van velük? Megmagyarázták: a kadétok, eszerek, mensevikek — o cár barátai és a szegények ellenségei. A bolsevikok — a mieink. Elég volt a magyarázat, nem volt időnk alaposabb pártiskolára.” Később a csapatot a Szmol- nijba vezényelték. „Itt láttam először Lenint, akiről Tyimofejev mesélt. Egyszerű, alacsony ember volt, mindig sietett.” Október 25-én este parancsot kaptak: szálljak meg a Téli Palota körüli kis utcákat és csendben várjanak a jelre, a Néván horgonyzó hadihajó ágyúlövésére. — Este volt, mire elfoglaltuk a helyünket, fáztunk rettenetesen, a folyóról nyirkos, hideg szél fújt. Ráadásul a Jó motor, jó utazás! MINDENFÉLE MOTORKERÉKPÁR SPECIALIS SZAKSZERŰ IA VITÁSA GARANCIÁVAL. Cegléd, Körösi út 3. Telefon Abony, Kossuth tér 2. Telefon GUMIJAVITAS. VULKANIZALAS RÖVID HATÁRIDŐRE a Cegléd Kossuth Ferenc u. 27. Telefon 280 alatti részlegünkben ízt 7? Ceglédi Vasipari Elektromos és Műszerész KTSz. gyomrunk is kongott, aznap már kenyeret sem tudtak osztani. Az ágyújelre óriási hurrával előrerohantunk. Megmondom őszintén: a balti matrózok jártak az élen, mi csak utánuk nyomultunk. Nem tudom, pedig sokat töprengtem rajta, hogyan jutottam be a palota udvarára, de egyszer- csak ott voltam. Mindenfelől tüzeltek ránk, két magyar barátom holtan maradt a lépcsőkön. A palota dísztermébe szorultak vissza az Ideiglenes Kormány urai. — Csupa előkelő ember ült a nagy asztal körül. A mieink körülfogták őket, de Kerensz- kijt nem találták. „Asszonyruhában szökött el” — mor- gott mérgjasen az egyik tengerész. Később körbejártuk a fényes termeket, udvarokat, lépcsőket, folyosókat, ellenség után kutattunk. Meg — mit tagadjam — éhesek voltunk, gondoltuk, lesz valami harapnivaló ilyen előkelő helyen. De nem találtunk semmit, csak francia pezsgőt Az ablakok kitörtek az ostrom alatt vacogtunk, hiába volit a győzelem öröme, a hideget azért csak éreztük. Néhány katona összetörte az aranyos bársony- zatú székeket és tüzet rakott, hogy melegedhessünk. Rögtön ott termett egy vöröskatona és így kiáltott: „Megbolondultak az elvtársak? Hiszen itt már minden a miénk!” — a csizmájával eltaposta a lángokat. 1918 elejéig a Téli Palotánál teljesített katonai szolgálatot a magyar péklegény. Többször látta, hallotta Lenint. Tavasz- szal hazakérte magát. „A csapat párttitkára így engedett el: most már tudod, elvtárs, hogyan kell harcolni a szabadságért. Ugye nem felejted el?” Nem, nem felejtette eL ötven esztendő sem volt elég ahhoz, hogy megfeledkezzék a pétervári útravalóról. Erre gondolt 1919-ben, amikor Miskolc alatt harcolt a Vörös Hadseregben, ez jutott eszébe a börtönben, s most, öreg korában is eszerint él. A kitüntetést, amelyet az ötvenedik évfordulóra kapott, a napokban tűzték a mellére. Weingarten Dávid azóta sem járt a Néwa-parti városban, csak képről ismeri Leningrá- dot. Most, az ötvenedik évfordulóra meghívást kapott a Szovjetunióba. Sajnos, felesége betegsége miatt nem utazhatott el. „Szeretném, nagyon szeretném látni a folyót, a Téli Palotát, a Szmolnijt. De meg is nézem még, mielőtt elbúcsúznék az élettől.” Lukács Teréz kerítés sem övezi, kirí az utca takaros házai közül. A tenyérnyi földes, dohos, zsírszagú, szobában hatan laknak. Közvetlen e romladék előtt halad el a keskenyvágá- nyú vasút, részeként annak a terelőútnak, melyen mindig élénk a gépjárműforgalom. A vonat ablakából naponta százak megbámulják, mint a régi idők maradványát, és szánalmat éreznek azok iránt, akik falai közt tengetik életüket. Aminthogy sajnálatra méltók csakugyan. — Másfél hónappal ezelőtt majdnem szerencsétlenül járt a kicsink — meséli feldúltan Fehémé. — Egy asszony ugrott le a kerékpárjáról, az utolsó pillanatban rántotta el a tehervonat elől. Férjem targoncás a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál, havi ezerszázat keres. Én a téglagyárban dolgoztam, de a gyerek végett ki kellett lépnem. Tavasszal azzal vigasztaltak, majd ősztől biztosítanak neki helyet, most meg azt mondták, vannak szülők, akik súlyosabb problémákkal küszködnek, és azokon sem tudnak segíteni. November 4-e óta a szeszgyárban dolgozom, de sürgősen ki kell lépnem onnan is. Lenne ugyan egy néni, aki havi hatszázért vigyázna a gyerekre, de hát hogy álljunk erre rá, mikor nekem a szeszgyár csak kilencszázat tizet? — Hány éves ? — Húsz. A férjem eggyel több. Éviké huszonnyolc hónapos. Negyedik éve vagyunk házasok, és a legnagyobb igyekezettel sem tudjuk a sorsunkat jobbrafordítani. — Ki lakik még magukkal? — A férjem öccse, a feleségével és tizennégy hónapos kisfiával. Képzelje, mi van itt este, mikor mindnyájan együtt vagyunk. És még képzelje azt is hozzá, hogy állandóan rettegünk, mikor omlanak ránk a falak. Ha valami megreccsen, eszeveszetten kiszaladunk ... Hát hova folyamodjunk, kihez? Valaki végre ezt mondja meg nekünk! Feszengve állom kétségbeesett tekintetét. Százhúsz közül tizennégy Ismét a sötét kapualj. A lépcsők a Ceglédi Városi Tanács irodáiba vezetnek. Dr. Kása Miklós városi főorvost keresem. — A két tanácsi bölcsődében összesen nyolcvannyolc gyermeket lehetne elhelyezni, de száztíznek szorították helyet, mert az egyik is, a másik is, negyvennégy helyett ötvenötöt vállalt, holott igazán nem mindegy, hogy tíz vagy tizenhárom apróság gondozása hárul-e egy-egy óvónőre? — hallgatom a komor szavakat — Ez év szeptemberében százhúsz kérvény feküdt előttünk, a tizennégy legjobban rászorulóét kellett közülük kiválasztanunk. A döntést olyan bizottság hozta, melyben a tanács végrehajtó bizottsága és a Nőtanács is képviseltette magát, s melyben a bölcsődevezetőik és a védőnők is részt vettek. Tulajdonképpen mind a százhúsz kérés, tehát Fehér Rudolfnéé is, indokolt volt, s akadt köztük vagy negyven, amelyet mindenképpen teljesíteni kellett volna, mégás csak tizennégyet lehetett kiválasztani. Három-négygyemiekes anyák, egyedülálló és vidéken dolgozó nőik gyermekei nyertek végülis elhelyezést. Ismétlem: százhúsz helyett tizennégy! — A város terveiben ... —... szó sincs bölcsődéről. Még a kétszáztizenhárom lakásból álló új lakótelephez sem terveztek bölcsődét Jó egy éve a városi tanács háromszázhetvenezer forintért vásárolt ugyan egy épületet azzal a céllal, hogy bölcsődének alakíttatja át, átalakításának vázlatrajza is elkészült, de máig sem nyúltak hozzá. Harminc-harmincöt gyereket befogadó bölcsőde válhatna belőle. Egyébként erről dr. Lakatos József vb-titkár bővebb felvilágosítást tud nyújtani. Ezután sem nyúlnak hozzá — A hatlakásos .épület csakugyan megvan — mondja a vb-titkár. — Jelenleg ipari tanulók laknak benne. Amikor megvettük, még úgy volt, hogy miután a tanács, körülbelül hétszázezer forintért, átalakít tatja, a bölcsőde felszerelésé nek költségeit és a működési • költséget az Egészségügyi Minisztérium fedezi. Azóta a rendelkezés úgy módosult, hogy az üzemeltetést is a városi tanácsnak kellene vállalnia, megyei tanács fejlesztési kere téből azonban Ceglédnek erre a célra egyetlen fillér sem jutott, a város maga pedig a következő két-három évben az anyagi fedezetet nem tudja biztosítani. — S bele lehet ebbe nyugodni? . — Bármennyire is nyugtalanító gond ez számunkra, nincs más út. Még jó, hogy a gyermekgondozási segély némiképp enyhített a helyzeten. Bízunk abban, hogy a következő években a bölcsőde iránti igény valamelyest csökkenni fog. Azoknak a kérelmével ugyanis, akik jogosultak voltak a gyermekgondozási segélyre, már az idén sem foglalkoztunk érdemlegesen. Mindettől függetlenül a városnak feltétlenül szüksége lenne még egy bölcsődére. A tervből azonban, amellyel városfejlesztési alapunkat lekötöttük, semmit nem tudunk elhagyni, semmit, de semmit, ez is kétségtelen. Az üzemek segíthetnének Fehér Rudolfnéra gondolok és a többi kérelmezőre, akiknek elutasították kérését. Hát csakugyan nem lehet rajtuk segíteni? — És ha a város üzemei adnák össze a pénzt? — pedzegetem. — Ha a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat, az Egyesült Villamosipari Gépgyár, a Május 1 Ruhagyár kihelyezett telepe és a Szeszipari Vállalat közösen végeztetné el az átalakítást és működtetné a bölcsődét? — A tanács készséggel rendelkezésükre bocsátaná az épületet — jelenti ki a vb-titkár. — Legcélszerűbb talán az lenne, ha a KGV eavmaga venné át, üzemi bölcsődének, mindenképpen jól jártul vele. Csakhogy most, az új mechanizmusra való előkészületi időben, a vállalatok állig begombolkoztak. No lám, mégiscsak kínálkozik megoldás! Súlyos gondokkal küzdő édesanyák várják, milyen döntés születik? A tanács mindenesetre jó példát mutat: határozottan megígérte, támogatja Fehér Rudolfékat, hogy mielőbb emberhez méltó körülmények között lakhassanak. Polgár István Motorizált kapkodás Tetszik nekem igen sokszor x s a gyári „tájszoiás”: az egyik x ^ sajio*ógépet például Vilmának X ^ (!) nevezik a Híradástechnikai ^ Anyagok Gyárában, üunake- s szín, a járműjavítóban az x S egyes gyáregység lemezinühe- 3 ^ iyet Bartók-teremnek, s Vá- 3 cott, a képcsőgyárban »kap- X ^ kódúknak” nevezték azokat,^ akik a dumetgyártasnál vé- ^ S gezték a válogatást. Múlt idő- 5 ben. Mert most már motori- s ^ záit a Kapkodás, s ebben az s ^ esetben nagyon jó, hogy ilyen X kapkodásról szólhatunk. Cél- ^ X tudatos és érőiéijes törekvés ^ X tapasztalható gyáron belül ar- § ra, hogy gépekkel váltsák fel x ^ ott a kézi munkát, ahol csak x 'lehetséges, hogy az emberig S erőt, ügyességet jobban kama- § X tozt^ssak, hasznosabban, s vé- ^ > gézzé csak a gép azt, ami ro- ^ § bot. Mert a tíumetválogatás x ^ nem valami lélekvidító tévé- x § kenység volt, s Sok ilyen van X S az iparban. A képcsögyárban § s is dolgoztak más területen ^ § kapkodok, például a heverte§ tő raktárban. Itt a próbaasz- x 5^ talra rakták fel, kapkodták le X a képcsöveket, ahány mérés, X S annyi mozdulat, le és fel, le 8 ^ és fel. ^ Gép szolgál most már a du- ^ x metgyártásnál: elektromos tu-S s lajdonságokat hasznosítva vá- ^ X lógatja a terméket, időnként ^ § oda kell nézni a masinára, s ^ § ennyi az egész. A hevertetö X Í5 raktárban is gépesítették a X •fc munkát, a körforgó asztalra S X egyszer kell csak felrakni a ^ X képcsövet, s egyszer leszedni, ^ § ráadásul az asztal segítségével ^ több csövet mérnek egyszerre, x ^ A körforgó méröasztal öt X jfc munkást szabadított fel a kap- X X kodástól, s lehetővé tette, hogy § X nekik is jobb, a gyárnak is ^ ^ hasznosabb munkára kerül- § § hessenek. s S v X Az ilyesfajta „kapkodás” na- ^ ^ gyón jó doiog: szervezettebbé, ^ ^ egyenletesebbé válik a munka, ^ § mert a gépek megbízhatóbbak, X ^ termelékenységük pedig a X kézzel végzett „kapkodáshoz” S X viszonyítva többszörös. Régi ^ X fájdalma üzemeinknek, hogy $ igen magas a kisegítő tévé* x ^ kenységen foglalkoztatottal* x ^ aránya az alaptevékenységen X foglalkoztatott munkásokéhoz ^ X mérten. Igaz, van olyan szak- ^ J ma, ahol egy termelő mun- § kasra három kisegítő kell. x ^ hogy jusson, mégsem ez az ál- X talános. Mégis majd* mindé- X S nütt rendkívül magas a2 s X anyagmozgatók, csomagolok, !§ ^ válogatók, előkészítők száma, ^ § azokéhoz mérten, akik a gép- x ^ nél állnak. Magas a számuk, x ^ mert alacsony a gépesítettség: X kevés az anyagmozgató bérén- ^ S dezés -r a konvejor pálya, az ^ s alsó láncpályás szállító szalag ^ stb. ha van is, özönvíz x ^ előtti a csomagológép, s így X ^ tovább. Az üzemek nagyobb X része eddig úgy volt, hogy X s ugyan szorgalmazta ezeknek a 3 S feladatoknak a megoldását, de: ^ ^ állami pénzből. Beruházási x kértek, követellek, s most, ^ 5 amikor már kopogtat az ajtón a gazdasági reform, egyszeri- ^ § ben sorra kiderül, ha nagyon ä ^ akarják, helyben, helyi erők-X ^ bői is a feladatok egy nem je- ^ ^ lentéktelen részét megoldhat- ^ $ ják. Szaporodnak a példák, afc ^ Ceglédi Cipőipari Vállalattól afc ^ Mechanikai Műveken át a Len- X ^ fonó és Szövőipari Vállalat bu- 5 dákalászi gyáráig: a követen-S ^ dő példák, hogyan lehet saját erőből, ötletességből valamit X J csinálni. > ^ ^ Követendő példa a képcső$ gyári is: ahol nem lehet azfc ^ anyagmozgatás egészét revízió ^ J alá venni, mert nincs pénz, ott ^ 5; apránként, részletekben kcll^ ^ kezdeni, de: kezdeni kell ! Mert ^ ^ a motorizált „kapkodás**, a ^ ^ termékmozgatás vagy váloga- ^ tás gépesítése fontos tényező ^ J abban, hogy a szó szoros ér- s $ telmében vett kapkodás minél § kevesebb legyen! £ M. O. ^ 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSyJ^ ____£____________________________________________ A z őszi ködös, esős időjárás nem kedvez az autóvezetőknek. A BALESET 'MENTES VEZETÉS FOKOZOTT GONDOT IGÉNYEL A gépkocsi nagy érték, anyagi biztonságot a CASCO BIZTOSÍTÁS nyújt.
