Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
4 *k/&í-ÍW> 1967. NOVEMBER 22., SZERDA Már kitűzték az áldomásfát, [ lenteni, hogy nem teljesen ácsolják a tetőt, a vakoláshoz maltert kevernek. Pedig még csak pár napja, hogy megkezdték Lakatos Mihály házának építését a Magyarkúti út 1 szám alatt. Három fekete gombszemű, fekete göpöör hajú gyerek állandóan ott lá- hatlankodiik a fal tövében, a cserepek között. Az asszony órákon át el tudná nézni készülő otthonát, mert most nincs sok dolga, hamar megfő az ebéd a szolgafára akasztott bográcsban. A gazda is ott van, a deszkákon ül éppen, várja, lesi, hogy a tetőről intsen a mester hosszú, meg rövid szögekért, vagy szóljon: mit készítsen elő. Az építkezéshez gyakran ellátogat a tanács elnöke. Most is jön, hogy megnézze: menynyire haladtak, az ólmos eső előtt beköltözhet-e a család? — Mikor kezdték el az építkezést? — kérdeztük a tanács elnökét. — Jó hete. Idén már négy cigánycsalád kapott Verőcén új otthont, amelyre kétszázezer forintot költöttünk. Ennél az utolsónál is megtartják már a lakásszentelőt. — Ki tervezte? Milyen lesz a ház? — Mindenféle munkát a tanács készíttetett elő. Ez szép nagy szobából, tágas konyhából, éléskamrából áll. Megér majd úgy százezer forintot, amit a lakójukra szakadt putri helyére építünk. — Ugye örül a gazda nagyon? — Téved. Lakatos Mihály nem nagyon örül. Ügy hallottuk, fel akar bennünket jeúj anyagot építünk a házába. I Ugyanis volt téglánk, meg j egyéb anyagunk bontásból. Hányán, de hányán építenek használt anyagból! De sokan örültek volna annak, ha eladjuk, vagy szétosztjuk a szakember véleménye alapján kifogástalan, jóminőségű téglát, cserepet, gerendát. Ehhez a házépítéshez ötvenezer forintja volt a tanácsnak, többet nem tudtunk hozzá szerezni. Ügy kellett ügyeskednünk, hogy ebből is kiteljen. Először venni akartunk nekik házat, de nem találtunk megfelelőt. — Hol dolgozik a tulajionos? — Sehol. Pillanatnyilag sehol. Pedig mennyit kértük már: — Mihály! Gyere dolgozni! — Ide vettük a községhez út- örnek, utcaseprőnek. Ezerkétszáz forintot és hatszáz forint családipótlékot kapott. Nem kellett vonattal mindennap Vácra, vagy Pestre utazni! Eleinte örült a munkának, hálás is volt, s aztán, hogy mi történt vele, nem tudjuk, de meggondolta. Éppen nyáron, amikor a legnagyobb szükséTízeser nap után Ítélet Űj filmjének előkészítésén dolgozik a Tízezer nap alkotóhármasa: Kosa Ferenc, Sára Sándor és Csoóri Sándor. A produkció — Ítélet címmel — Dózsa György emlékét idézi, s az 1514-es parasztháború emberi, társadalmi problémáival foglalkozik. Forgatását a tervek szerint a jövő évben kezdik. günk lett volna rá. Alig tudtuk elintézni, hogy a családi pótlékot most is kapja. — Miből élnek, ki gondoskodik a gyerekekről? — Én is sokat gondolkozom rajta: hogyan? Most, amikor megkezdődött az iskolai év, ezer forint segélyt szereztünk nekik. Nem adtuk oda a szülőknek, mii vettük meg a ruhákat. Nem mintha attól tartottunk volna, hogy elisszák a segélyt. Lakatos Mihály nem iszik. Ök még soha nem vettek el senkitől semmit. Egy hagymát, vagy krumplit ki nem húztak idegen, szomszéd földből. Az viszont előfordult már, ha nincs ennivalójuk, akkor kérnek. Nem veszekszenek, -csendben élnek itt. Ha valamelyik gyerek megbetegszik, azonnal szaladnak vele az orvoshoz. Egyetlen baj, Józsefnét, akit annyira össze- hogy Lakatos Mihály nehezen j csipkedtek, hogy azonnal kórA baj nem jár egyedül... Nem ritkaság az, hogy a darazsak fészket építenek a fák odvábán, padlásokon, az ereszek tövében vagy a falak réseiben. Nagy József nagykőrösi tsz-tag Gógány dűlő 30/b szám alatti tanyájának falában is berendezkedett egy népes darázscsalád. Valamelyik nap váratlanul megtámadták Nagy érti meg; dolgozni kell, hogy családját eltartsa, s a szomszédok előtt becsülete legyen. Azért építjük a házát ide, az őslakók utcájába, hogy beköltözés után munkába álljon. Ügy akarjon élni, mint a többiek. András Ida KÉT ÚTIRAJZ: DÉL, D UPLÁN könnyen titkait. A férfias ösz- szefogás, bátorság, leleményesség krónikája a könyv, s annaik ellenére, hogy az elmúlt esztendőkben szép számmal jelentek meg magyar nyelven beszámolok az Antarktisz világáról, a szerző — éppen mert személyes tapasztalataikkal foglalkozik, meleg humorral átszőtten— mégis tud újat, érdekeset mondani. Mindkét könyvet tetemes képanyag egészíti ki. (Gondolat Kiadó.) (m. o.) házba kellett szállítani. Nagy József dühében kimondta az ítéletet: pusztuljanak a darazsak! Nem sokat teketóriázott. Rongyot mártott egy petróleu- mos edénybe, odaillesztette a darázsfészek tövébe, és meggyújtotta. A lángok azonban veszedelmesen közeledtek a nádtető felé és csakhamar meg is gyújtották az egész tetőszerkezetet. Sürgősen riasztották az önkéntes tűzoltókat, akik megfékezték a tüzet. a vsietien ja téka persze, d( a Világjárók sorozat két újabt kötete Dél-krónika; egyik í hideg Déli-sarké, a másik í forró amerikai Dél-é. Van persze ennél sokkal lényegesebi közös vonása a két könyvnek Nevezetesen, hogy mindkettő amatőr, nem hivatásos tollforgató írta, s éppen ezért sajátos látásmódjuk, szakmájuk követelményei, életritmusuk elüt i szokványostól; írásuk különleges ízeit éppen ez biztosítja Etődi Pál magyar biokémikus egy évet töltött az ameri'ka: Dél Tennessee államának fővárosában, a nashville-i egyetemen, mint ösztöndíjas Könyve — Levelek Tennessee- bői — formájában huszonnégy levél gyűjteménye. Tártaiméi tekintve már jóval rendhagyóbb. A közvetlen csevegés hangján számol be tapasztalatairól, élményeiről, az európaiak előtt alig ismert amerikai Dél embereinek hétköznapjairól, a mániákus hagyománytiszteletről és konzervativizmusról, az ezzel ötvöződő, technikailag igen fejlett jelenről, mindarról, ami egy esztendőn át körülvette. // Éjszaka könnyelműek" a halak? A Duna déli szakaszának halászai teljesen áttértek az éjszakai fogásra. Megfigyelték ugyanis, hogy az éjjeli órákban mindig gazdagabb a zsákmány, mint nappal. Éjszaka csendesebb a víz: kisebb a hajó- és a csónakforgalom, elül a szél és ennek következtében a halak nyugodtabbá, — úgy látszik — „könnyelműbbekké” is válnak. Bátran kiúsznak a partmenti sekély vizekbe és ott a halászok zsákmányául esnek. Érdekes világ ez valóban. Arculatán ugyan megtalálhatók az amerikai életforma na- gyonis tipikus jegyei, az elképesztő politikai tájékozatlanságtól a meghökkentő vallási szektásságig, ugyanakkor sok és jelentős az eltérő, a másutt nem, vagy alig tapasztalható vonás. A szerző, annak ellenére, hogy nem ez a szakmája, igen jó megfigyelő az emberek világában is: a biokémikus jószemű, jóhumorú íróvá lesz a kötet erejéig, aki az apróságban is képes megragadni a jellemzőt, a hétköznapiban is az érdekeset, a szokványosban a megörökítésre érdemeset. Beszámolója nélkülözi ugyan a sokféle földrajzi-gazdasági adatot, nem lép fel valamiféle körképrajzolás igényével, ám éppen ezért sikerül színesen ábrázolnia nem csupán azokat, akikkel összeismerkedett, hanem azt a környezetet is, amelyben ezek az 1 emberek élnek, s N amely magában hordja a tár- $ sadalom egészét jellemző, s § nemegyszer visszataszító je- ^ gyeket. ^ Stílusban, mondanivalóban ^ rokon Elödi Pál könyvével egy ^ belgáé: Gaston de Gerlache de§ Gomery a nemzetközi geofizi- ^ kai év alkalmából létrehozott ^ belga Déli-sark expedíció ve- ^ zetője volt, s útjuk, munkájuk § krónikája a könyv. Címe — ^ Újra az Antarktiszon — arra ^ utal. hogy a szerző — családi § értelemben — már régi sark- ^ utazó: édesapja a múlt század § végén ugyancsak belga expe- ^ díció vezetőjeként már járt a ^ Déli-sarkon, sőt, Belgica nevű $ hajójukon ők voltak az elsők, ^ akik a zord földrészen átte- ^ leltek. Az ifjabb Gomery ve- ^ zette expedíció természetesen ^ nem hasonlítható édesapja bá-!{ tor vállalkozásához: most he- ^ likopterek, hernyótalpas te- ^ repjárók tartoznak a felszere- $ léshez, erőművük áramot ter- J mel, rádiósaik nap mint nap ^ kapcsolatot tartanak a világ- ^ gal s így tovább. Mégis, az Antarktisz most sem adja kis Diafestmények A művészetbarátok sokáig hasztalan keresték a budapesti meg a nagy vidéki múzeumok, galériák legértékesebb műtárgyainak diaképváltoza- tát, ilyesmit csak az utóbbi időben kezdtek gyártani. Most az eddiginél jobb minőségben diakép került forgalomba a napokban — egy új eljárás első szériájaként. Tizenhat vetíthető színes kocka a Szépművészeti Múzeum féltve őrzött kincseit idézi, közöttük a titokzatos „MS” mester, azután Coreggio, Dürer, Greco, Goya, Corot, Monet, Cézanne, Gauguin alkotásait. A többi felvétel a Nemzeti Galériában, a Nemzeti Múzeumban és az esztergomi Keresztény Múzeumban készült. Gólya a kazánházban öt évvel ezelőtt a Győr— Sopron megyei Fertőbozon egy gólya sérülése miatt nem repülhetett délre társaival. A falu egyik istállójában töltötte a telet, s úgy látszik, nagyon kedvező tapasztalatokat szerzett, mert a következő évben sem csatlakozott költöző társaihoz. Három évvel ezelőtt lakóhelyet változtatott: a soproni szanatóriumba „költözött”. Azóta a teleket annak kazánházában vészeli át. A háziállattá szelídült gólya a beutaltak, s a kirándulók kedvence. |Mi volt az ezüstretikülben? ; | • 11 Aranykincset találtak az egykori bankigazgató kertjében LOMBOK .. ■ $ Vácon, a Tragor Ignác utca « ó §11. számú villa kertjében egy § melléképület alapozásán dol- ó ~ % goztak. Lendült a csákány, s § az éle valami keménybe ütközzön. Óvatosan meglazították a § földet a csillogó tárgy körül. § Kis idő múlva egy női ezüst- § rétikul került napfényre. A § munkások akkor lepődtek meg § igazán, amikor a táskát kinyi- § tották. A § öt aranyóra, tizenegy arany- ; k—erec, brosstűk, Mátyás ko- ^ rabeli aranyérem, századeleji § tízkoronás aranypénz, s több | más drágaság került elő. Foto: Szigetfű ^ A villa épülete ma az öregek napközi otthona. A negyvenes években egy váci bankigazgató és családja lakott ezen a helyen. Valószínűleg a második világháború vége felé rejtették el értékeiket. A tulajdonos 25 éve meghalt. Családtagjai célozgattak arra, hoev egyszer gazdag lesz, aki majd felássa a kertet. A házban lakó Szatmári bácsi javaslatára a ritka lelet rendőrségre került, ahol pontosan jegyzékbe foglaltak minden darabot. Sorsáról és a megtalálók jutalmazásáról —> később döntenek. (p. rj Kezdetben vala: a pipa Napjaink „egyeduralkodója“ a cigaretta Nagyapáink még sárgaréz- ;upakos csibukokban szívük az illatos szabolcsit. Sed- necen égették a pipaíejeket, íagykőrösön, Szatmári Imre i nűhelyében faragták hozzánk a meggyfaszárakat. Ak- 1 oi-iban még a pipázás olyan ltalános volt Magyarorszá- :on, hogy az évente felhasz- ált kétezer yagonnyi do- ánynak csaknem ,a feléből ipadohányt állítottak elS. A szivarozás virágkora a XIX. század második felére esett. . Magyar Dohányjövedék a zázadforduló táján 517 miliő szivart gyártott egy esz- endő alatt. A szivar „fo- yasztása” a második világ- áború után csökkent roha- losan, s manapság kétségívül a cigaretta az egyed- ralkodó. 1960-ban a világon elfüs- 511 dohánynak több mint 5 százalékát cigarettába töl- ötték. Hazánkban jelenleg cigaretta készítésére hasz- ált dohánymennyiség az öszszes dohánynak több mint a 90 százaléka. Legújabban elterjedő dohányipari termék: a szivarka. Ez szivar ízű, de enyhe füstű, dohány- fóliával burkolt, cigaretta méretű gyártmány. Egyébként a magyar cigarettagyártás rohamos fejlődése 1957- től kezdődött. Az utolsó tíz év alatt a magyar dohányipar többet fejlődött, mint fennállásának ezt megelőző 90 esztendeje alatt. A híres szabolcsi dohány mellé felzárkózott a Dunához közelebb eső vidékeken termelt dohány is. így például a legutóbbi mező- gazdasági kiállításon a kókai Kossuth Termelőszövetkezet dohánya szerezte meg a kiemelt nagy díjat, hogy az aranyérmekről ne is beszéljünk. A Nagykáta környéki dohány nemcsak minőségileg, de mennyiségben is jelentékenyen hozzájárul a hazai igények jobb kielégítéséhez. A dohányipar pedig arra törekszik, hogy -~ vítsa gyártmányai mine gét Nehezíti a helyze hogy a géppark műszaki elavult, ezenkívül a kocsái feldolgozás sem kielégítő, azonban örvendetes, hogy négy kommersz cigaretta vételével — a csomagolás 1 lönösebb kívánnivalót n hagy maga után. Az ic bevezetett csuklófedeles, k tondobozos csomagolás, ’ lamint az új pipadohs polietilénfóliás zsebtasak-c magolása a legkorszerí forma. Mikor ifjúsági eszpresszó, mikor kocsma ? A folyosón majd elsöprik az embert a jelmezeket, díszleteket cipelő fiatalok; az egyik teremben mókás gyermekrajz- kiállítás; a boltíves pincehelyiséget épp most varázsolták újjá, hangulatossá, társadalmi munkával. Micsoda pezsgés! — konstatálja a szentendrei művelődési otthon látogatója, majd benyit az ottani ifjúsági eszpresszóba, és egyből más lesz a véleménye. A Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat évek óta üzemelteti a művelődési ház egyik helyiségében az eszpresszót, harmadosztályú árakkal. A forgalom üt körülbelül havi negyvenezer forint —. ez évente körülbelül félmillió: ennyiből már tellett volna legalább néhány rendes asztalra és székre a mostani ócska, rozoga bútorok helyébe. Elvégre egy üzlet, elméletben, nemcsak haszonnal, hanem költségekkel is jár. Az említett vendéglátó- ipari vállalat nem is titkolja, hogy kizárólag üzleti szempontok vezetik az üzemeltetésben, de a legnyersebb, legpuritánabb értelemben vett üzleti szempontok. A pult sarkában egy kávéfőzőgép: ez adja az eszpresszó jelleget, meg két minyon az üvegpolcon. Egyéb aztán semmi. Se virsli, se üdítő ital, csak bor, sör, tömény és „angyalkám” megszólítás mindenkinek, demokratikus módon. Ennek a kocsmának az üzemeltetése, eszpresszó címszó alatt, egy városi művelődési ház kebelén belül, túlmegy még a határokon. Arról, hogy mi mindent kell, kellene behatárolni a népművelés fogalomkörébe, mostanában sokat vitatkoznak. Maga a szakma, a műfaj is vajúdik. A vitákban, a vajúdásban új koncepciók születtek. Például, hogy a művelődési házak ne annyira kész programot, mint inkább „csak” kulturált keretet adjanak a tartalmasabb életformához vonzódó emberek találkozásainak. Ez a „csak” ebben az esetben nem kevesebbet, hanem többet jelent az eddig általános gyakorlatnál és céloknál. Üj elgondolás az is, amely a művelődési otthonoktól nem néhány műsort, és pár szakkör tevékenységét kéri számon elsősorban, hanem az intézmény egészének üdvös kisugárzását, s ezt a berendezéstől, a folyóiratválasztéktól, a tisztaságtól, a kulturált viselkedéstől várja —, és sokáig sorolhatnánk még tovább, mi mindentől. Csupa olyan dologtól, amelyek jó irányba terelhetik, változtathatják, az ízlést, szokásokat, beidegződéseket, reflexeket —, mert hiszen a kultúra végülis ezekben a rejtettebb regiszterekben, idegvégződésekben gyökeredzik. Mint hallottam, a szentendrei művelődési otthon tervbe vette, hogy jövőre saját kezelésbe veszi az ifjúsági eszpresszót. Azt is említette valaki, hogy megszűnt etnék az alkohol árusítását. Ügy hiszem, az absztinencia épp olyan véglet, mint a kocsma. Nem is a kettő közötti középutat kell megkeresni egy művelődési ház ifjúsági eszpresszójának, hanem egy olyan üzemeltetési, kiszolgálási formát, ahol többek között azt is megtanulják a vendégek, miként szokás kulturált ember módjára fogyasztani alkoholt. Mert azt is lehet. P. A. Uj ház a Magyarkúti úton Néhány kérdés a innét csel ni!k hüs
