Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

1967. NOVEMBER 21., KEDD mi wicvei kJCivlap Egységes gazdasági döntőbizottsági szervezet alakul A kormány a közelmúltban rendeletet adott ki arról, hogy 1968. január 1-től megváltozik a döntőbizottságok szervezete és a döntőbizottsági eljárás. A változások összefüggnek a vállalatok nagyobb önállóságá­val, azzal az elvvel, hogy uta­sítások helyett a jövőben sza­badon kötik egymással szerző­déseiket. Mivel a minisztériu­mok irányitó funkciója meg­szűnik, a mellettük működő, úgynevezett ágazati döntőbi­zottságok is feleslegesekké vál­nak. A jelenlegi központi dön­tőbizottságokból, továbbá a fő­városban és a megyeszékhe­lyeken működő döntőbizottsá­gokból egységes szervezet jön létre. A helyi döntőbizottsá­golt az eddigiektől eltérően, csupán beszámolnak a taná­csoknak tevékenységükről. A döntőbizottsági ügymenet egyébként demokratikusabb lesz az eddiginél. A vállalatok a jövőben minden esetben fel­lebbezhetnek a központi gaz­dasági döntőbizottságnál, ahol a jogorvoslati osztályon felleb­bezési tanács bírálja el az első­fokú határozatot. Nem melléktantárgy a testnevelés Több testnevelő, tornaterem és sportudvar kellene Az iskolai testnevelésnek és sportnak jelentős szerepe van a diákok életében, nem­csak azért, mert fizikai ere­jüket és ügyességüket fej­leszti, hanem mert hozzájá­rul hasznos erkölcsi és aka­rati tulajdonságok kialakí­tásához is. Csaknem százesz­tendős múltra tekinthet visz- sza hazánkban a testnevelés kötelező oktatása, de ezt a A fehércselédek borítékja Találós kérdésiként így fo­galmaznám: az egyik fekete, a másik fehér, mégis egyfor- mák, mi az? A válasz pedig az lenne: egy szemlélet. A dolog persze, magyarázatra szorul, márcsak azért is, mert jóval vaskosabb, s ezért nehezebb egy találós kérdésnél. A feke­te: öreg nyugdíj előtt álló bá­csikával beszélgetek a Magyar Selyemipari Vállalat váci szö­vőgyárban. Azon dohog az öreg hogy kevéske lesz a nyugdíj, holott ő „ember”, bezzeg „némelyik fehércseléd­nek degeszre tömött'’ a borí­tékja, annyi pénzt keres. A gyárban válóban nem megy ritkaságszámba az 1700—1Ö00 forintos havi átlag igaz, szi­gorú minőségi követelménye­ket kell teljesíteni érte. A fe­hér: még a múlt esztendőben, a Csepel Autógyár pártérte- kezietén felszólalt egy férfi művezető. Az asszonyokat di­csérte, szorgalmukat, fegyel­mezettségüket, s végül a nagy adut is kijátszotta. Ezek az asszonyok — úgymond — azért is derék teremtések, mert zúgolódás nélkül elvég­zik 6,50-es órabérért azt a munkát, melyet a férfiak csak kilenc forintért vállalnának el... Fekete és fehér, mégis, közös gyökérről eredtek: ilyen vagy olyan előjellel, de még mindig képtelenek megemész­teni azt az alapvető elvet, hogy azonos munkáért azonos bér jár. Ha: jár. Mert a jár nem azonos azzal, hogy meg Is adják/ Egy felmérés eredménye Maradjunk az utóbb emlí­tett példánál, a Csepel Autó­gyárnál. Ahogy másutt, ifit sem megy ritkaságszámba az olyan osztály, ahol nyolc nő dolgozik, de a vezető, a kilen­cedik „természetesen” férfi... Az azonban már ritkaság- számba megy, hogy — a gyár párt-végrehajtóbizottságának ösztönzésére — igen alaposan felmérték a ..fehércselédek” bérezési helyzetét, s ennek nyomán — a felmérés az év elején volt — jelentős bérjaví­tást adtak a jól dolgozó nők­nek. A felmérés különben igen szemléletes adatokat pro­dukált. Kiderült például, hogy a férfiszakmunkások átlag­órabére 9,75 Ft, míg a nőké 7,84; a betanított munkások­nál 8,11 Ft a férfiaké, a nő­ké 6,62, s csak a segédmunká­soknál kisebb a különbség, a férfiaké 6,89 Ft, a nőké pedig 5,87 forint. Az azóta végrehaj­tott bérjavítás változtatott a helyzeten, de — s ezt többek között például a Motorgyár­FELVESZÜNK csökkentett munkaidővel dolqozó, 3 műszakos üzemeinkbe szövő, fonó, orsózó női dolgozókat és tanulókat, férfi segédmunkásokat és gépmunkásokat. Korlátozott számban felveszünk A—6 órás kiseqítő munkára lányokat. JELENTKEZNI LEHET: GYAPJÚMOSÓ ÉS SZÖVŐGYÁR (Bpest XIII., Kárpát u. 9—11.) Budakalász, Sáqvári u. 27. (A pomázi HÉV állomásnál) ban magam is tapasztaltam — nem sokat mozdított a férfiak nagy többségének meggyöke­resedett konokságán, misze­rint a nő „eleve” nem képes a férfival azonos munkára. Régi vita ez, s persze, csak azok unják, akik zsebét nem érinti a dolog. Zömmel tehát a férfiak. Mert a nők — ha több­ségük csak magában teszi is ezt — joggal elégedetlenked­nek, ha azt tapasztalják, hogy azonos munkát végeznek a fér­fiakkal, bérük mégis kisebb. Itt ugyanis az azonos mun­kán van a hangsúly: nincs mód kitérni arra, hányféle ok játszik közre a férfi és női munkabérek eltérésében, csu­pán a jelzés erejéig említek néhányat A női munkaerő nagy része betanított munkát végez; a ledolgozott munka­órák száma — szülési szabad­ság, egyéb könnyítések stb. mi­att — átlagosan kisebb; nincs módszeres szakképzés sok, nők számára is alkalmas munkate­rületen, s így tovább. Marad­junk tehát csak a borítéknál. A bűvös hetvenes mindössze 59 százalékát A Német Szövetségi Köztársaság­ban, az átlagórabérek alapján — s ez némileg kedvezőbb ké­pet ad, mint az átlagos havi kereset — a nők a férfiak ke­resetének 59,4 százalékát érik el a nyomdaiparban, 69,6 szá­zalékát a műanyagiparban, 73,9 százalékát a ruházati , és 79,7 százalékát a textiliparban. Igen érdekesek azok az ada­tok, amelyek országos átlag­ban mutatják a két nem kere­sete közötti eltéréseket. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal fel­mérése szerint a férfi szak­munkások átlagórabére 9,41 Ft, míg a nőké 7,20, tehát an- férfi nak 76,5 százaléka. A továb- azért, mert az biakban is a bűvös hetvenes nél kell maradnunk: a betaní­tott munkásnők a férfiak át­lagórabérének 76,4 százalékát, a segédmunkások pedig 78 szá­zalékát kapják. Az átlagos na­pi keresetet tekintve sem 'más a helyzet: a szakmunkásnők a férfiak napi keresetének 75 százalékát érik el, a betanított munkásnők 75,8 százalékát, míg a segédmunkásnők 77,7 százalékát. Az átlagos havi ke­reseteknél ugyancsak a bűvös hetvenesnél áll az arányt mu­tató mérleg nyelve. Sokat mond az is, hogy a legutóbbi, 1964-ben végzett ösz- szehasonlítások alapján a férfi munkások 17,7 százaléka tarto­zott a 2001—2500 forint kö­zött keresők kategóriájába, a női munkásoknak ugyanakkor csak 1,8 százaléka. Nincs okunk annak feltételezésére, hogy itt, az eltelt két és fél évben, alap­vetően megváltozott volna a helyzet, már csak azért sem, mert az általános bérintézke­dések mindkét nemet egyfor- már érintették. nem fölösleges Hol hát a gond? Elég is a számokból. Ha ked­vezőek — márpedig azok — a fejlődés tendenciái, hol hát a gond? Elsősorban ott, hogy nem pusztán a férfiak szemlé­letéről van szó, bár ez sem mellékes, hanem: a vezetők szemléletéről. Legalább is a vezetők egy jelentős részének szemléletéről, akik — s most, különösen az új gazdaságirá­nyítási rendszerre készülve bukkantak elő ismét ezek a nézetek — általánosságban ugyan nem vitatják a női munkaerő azonos bérezésének jogosságát, ám újra és újra hozzáteszik a de szócskát. De a nőkre nem lehet úgy számí­tani; de a nők nehezebben túl­óráznak; de a nők nem annyi­ra univerzálisak s így tovább. Indok persze van, s tegyük hozzá: közöttük nem egy jo­gos is. Arra azonban nincs semmiféle indok és alap, hogy azonos munkát végző nő és bére eltérjen, pusztán egyik „csak” nő! A másik, s nem kevésbé lé­nyeges forrása a még meglevő eltéréseknek az, hogy a nők egy része tudomásul veszi a megkülönböztetést, nem harcol a nyilvánvaló igazságtalanság ellen, s e csöndesség eredmé­nye, hogy bér javításkor újra és újra „kifelejtődnek”. Mert, s ez megintcsak elég általános vélekedés, a nő keresete csak második kereset a családban, kiegészítő jövedelem úgymond, tehát nem is annyira fontos, mint a férfiaké. Innét már tényleg csak egy lépés az öreg bácsika idézett „fehércseléd” típusú gondolkodása, amivel addig nincs is nagyobb baj, míg ez a bácsika segédmun­kás. Ha azonban főművezető, vagy netán éppen igazgató... Nem rendelkezésekre, s tör­vényekre van szükség: ezek adottak és jók. Betartani kell ezeket, ellenőrizni betartásu­kat, elsősorban a szakszerve­zeteknek. Általában a szak- Ugyanakkor szervezetek lényeges szerepet megtoldani játszanak a bérkérdésekben, s mindezt azzal, hogy míg ha- az új kollektív szerződések to- zánkban két évtized alatt lé- vább növelik közreműködésük nyegesen megváltozott a hely­zet — 1939-ben a női munká­sok a férfiak bérének mind­össze 46 százalékát kapták —, tehát a tendenciák, a ma még meglevő különbségek ellenére is, szembetűnőek, s a közelítés a két nem bére között vitatha­tatlan, a kapitalista országok­ban nem sokat változott a hely­zet. Hazánkban például — s azért ezt a két szakmát eme­lem ki, mert Pest megye ezek­ben rendkívül érdekelt — a jelentőségét. A sokféle átlag között azonban sűrűn elvész a nőkre fordított kellő figyelem: vajon a mutatós műhelyátlag- béren belül mennyi Kovácsné és Nagy fizetése? Mert azonos gépen dolgoznak, azonos mi­nőséget produkálnak? csak ép­pen Nagy egy forinttal több órabérért, mint Kovácsné. A női egyenjogúság támogatása ugyanis nem a gyűlések göm­bölyű mondatait kívánja, ha­nem az ilyen aprólékos mun­textilipari munkásnők átlagos kát! A nőbizottságok maguk havi keresete a férfiakénak 77 képtelenek sikerrel megbir- szrzalékát, a ruházati iparban kózni ilyesfajta feladatokkal; pedig 80 százalékát teszi ki. ha valahol, itt igazán szükség Ugyanakkor az e tekintetben van a kollektív munkára, a nem is rossz nemzetközi helyet teendők közös meghatározásá- elfo'űaló Franciaországban a ra, s természetesen, ami a leg- textilmunkásnők a férfiak bé- fontos~bb, a közös — cselek­vőnek 67—68 százalékát kap- .résre! ják, a ruházati iparban pedig Mészáros Ottó tantárgyat nem is olyan ré­gén csak ,gnellékes”-nek te­kintették. Az iskolai testne­velés és sport sok ezer gye­reket és szülőt érdekel és érint, ezért beszélgettünk er­ről a témáról Kozmanovics Endrével, az MTS tömeg­testnevelési és sportosztályá­nak vezetőjével. — Magyarországon a test­nevelés kötelező oktatását az 1860-as években megjelent népoktatási törvény rendelte el — mondotta az osztályve­zető. — Ennek ellenére csak lassan haladt előre az isko­lai testnevelés ügye. Nem voltak meg az alapvető anya­gi, személyi és tárgyi előfel­tételeik. A Horthy-rendszer elsősorban a gimnáziumok­ban — tehát ahol főleg te­hetősebb szülők gyermekei tanultak, biztosította az is­kolai testnevelés feltételeit. Ezzel szemben az elemi nép­iskolákban, a polgári isko­lákban (kivéve a budapes­tieket), az akkori tanoncis­kolákban, a szakiskolákban nem tekintette fontosnak e tantárgy oktatásának fejlesz­tését — Milyen változások tBrtén- tek a (elszabadulás után? — 1946-ban létrehozták az általános iskolát amely a 6—14 éves gyermekek számá­ra szervezetileg biztosította a rendszeres testnevelést Je­lentős változás történt ami­kor helyet kapott a test­nevelés az ipari tanulók kép­zésében, és a testnevelés ér­demjegye azonos értékű lett a többi tantárgy érdemje­gyével, vagyis a testnevelés azóta nem mellékes tan­tárgy! 1952-től kötelező a testnevelés oktatása az egye­temeken és a főiskolákon is. — A testnevelők száma a felszabadulás előttinek hat­szorosára emelkedett. A kö­zépiskolai tanulók létszáma az utóbbi 12 esztendőiben csaknem megkétszereződött: az 1954/55-ös tanévben 119 106, az 1966/67-es tanévben, vi­szont már 230 299 tanulója volt ezeknek az iskoláknak. Az iskolai testnevelést nem volt könnyű úgy megszervez­ni, hogy lépést tarthasson a követelmény ekkeL — Mi okozza a legnagyobb gondot? — Nem mindenütt értették meg a kötelező testnevelés je­lentőségét. Pedig gyakran et­től függ a testnevelés megbe­csülése és anyagi ellátottsága. Az iskolák közvetlen ellenőr­zése, támogatása a szakfel­ügyelet feladata. Előfordult, hogy egyes megyékben a test- nevelési szakfelügyelők szá­mát csökkentették Általában a szakfelügyelet hatóereje nem elegendő, mert észrevéte­leiket nem veszik kellőképpen figyelembe, különösen akkor, amikor ezeknek ári yági követ­kezményei is leimének Gon­dot okoz az is, hogy nincs ele­gendő nevelő. Általános isko­láinkban a testnevelő képesí­tésű nevelők száma: 1913. Lé­nyegesen kevesebb, mint amennyi kellene A középisko­lákban kedvezőbb a helyzet, mert ott 751 testnevelő tanít, csak 59-cel kevesebb, mint amennyi elegendő lenne. A szakmunkásképző iskolákban 247 testnevelő foglalkozik a fiatalokkal, tanárhiány ott nincs. Megnyugtató a jelenlegi állapot a felsőfokú oktatási intézményekben is, ahol 152 á nevelők száma, s nincs is szükség többre. — Kaphatnánk rövid tájé- koztatást az iskolák sportléte­sítményeiről? — Legalább kétféle sportlé­tesítmény kell az iskolai test- nevelési órákhoz: tornaterem és iskolaudvar. A diákok ed­zettségét növelné, ha az órák jelentős részét a szabadban tartanák meg. A legtöbb is­kolaudvar azonban nem alkal­mas erre, vagy azért, mert nem tartható tisztán, vagy mert a talaja nem megfelelő. Mindez csak növeli a tornater­mek fontosságát A különféle iskolákban 1696 tornaterem van. Viszonylag a legjobb a helyzet a középiskolákban, ezeket követik sorrendben a felsőfokú oktatási intézmé­nyek. A legkedvezőtlenebb a helyzet az általános iskolák­ban. — Hogyan Tárható az Iskolai testnevelés helyzetének továb­bi javulása? — A jelenlegi heti két óra kötelező testnevelés nem ele­gendő arra, hogy a tanulók mozgásigényét kielégítse és ezért szükséges a kötelező testnevelésen kívül a tanulók sportolásának megszervezése az iskolák sportköreiben és a társadalmi sportegyesületek­ben. Az általános iskolások­nak az úttörőmozgalom kere­tében az úttörő-olimpián és más versenyeken nyílik lehe­tőségük a sportolásra, míg a középiskolások a házi és egyéb versenyeken kívül az idén megindított országos bajnok­ságok különböző szintű verse­nyein sportolhatnak. m. k. ZSÁMBÉK Kísérleti vezetőképző tanfolyam Hatvan hallgató részvételé« vei újrendszerű, négyhónapo* termelőszövetkezeti vezetőkép­ző tanfolyam kezdődött hétfőn Zsámbékon, a felsőfokú mező- gazdasági technikum irányítá­sával. A tanfolyam kísérleti jellegű, tapasztalatai alapján a következő években az ország több mezőgazdasági techniku­mában is hasonlókat szándé­koznak szervezni. Dózsa hangja Újság a tsz-ben Üj színfolttal gazdagodott a hévízgyörki Dózsa György Ter­melőszövetkezet tagságának élete: havonta megjelenő saját újsággal, a Dózsa hangjával. Hogy mi a termelőszövetkezet vezetőségének célja ezzel az új­sággal? Hajdú András elnök Keressük az újat című vezér­cikkében így fogalmazta meg: „A havonként megjelenő szö­vetkezeti újságban nem tagad­juk el majd hibáinkat, ugyan­akkor nem titkoljuk azt sem. ami dicséretünkre válik. Arra számítunk, hogy újságunk se­gíti az üj mechanizmusból eredő feladatok sikeres megol­dását, a termelőszövetkezeti demokrácia állandó szélesíté­sét .. .** A Dózsa hangja első példá­nyának első riportja az asszo­nyok dicséretéről szól. Nem vé­letlenül: a tagság hetven szá­zaléka nő, s ők viselik többek között a növénytermesztés csaknem egész terhét. Ugyan­akkor a kertészeti nőbrigád volt az, amely elsőként indult harcba a szocialista brigád cím elnyeréséért. Munkavállalásu­kat november 7-ig százkét szá­zalékra teljesítették. Az újság másik írása a jók közül is a legjobbakról szól. azokról, akik a termelőszövet­kezet tizenöt esztendős fennál­lása óta először kaptak hűség­jutalmat november 7-én. Vége­zetül pedig a falu művelődési gondjaival foglalkozik az újság — lesz-e végre művelődési há­za Hévízgyörknek? Szeretettel köszöntjük a me­gye első termelőszövetkezeti újságját s mint ahogy azt szü­letésnapon illik: őszinte szere­tettel kívánunk új rokonunk­nak nagyon hosszú életet. F. P. Turistaszállók a Dunakanyarban Hazánk egyik legszebb tá­ján, a Dunakanyarban, sok gondot okoz a turisták, vén- dégeik elszállásolása. Az el­múlt években épült nagy­marosi, szentendrei, leány­falui és sződüigeti kempingek megteremtették a nyári tá­borozás lehetőségét, a hideg évszakokban azonban csak néhány kis befogadó képes­ségű szálló áll a pihenni- vágyők rendelkezésére. A következő években ja­vul a helyzet. Szentendrén, a papszigeti kemping szom­szédságában százágyas tu­ristaszálló építését kezdték meg. Visegrádon jövőre 200 ágyas, korszerűen berende­zett turistaszálló építéséhez látnak hozzá, majd ennek be­fejezése után kezdik meg a leányfalui százágyas turista- szálló munkálatait. Ebédhez csörög a tányér Paprikás csirke százezres körettel Tányércsörgés, időnként fel­hangzó sírás, nyafogás. Forró még a leves. A gyerekek nagy szemekkel követik az óvó néni minden mozdulatát. Jó étvággyal esz­nek. Majdnem nagyobb a ka­nál, mint ők. A rántott leves után tejfölös paprikás csirke következik. A Gyapjúmosó és Szövőgyár pomázi gyáregységének óvo­dájában most kicsit zsúfoltan élnek. A kiságyak szorosan egymás mellé préselődnek. A 38 gyereknek mindössze két szoba jut. A harmadikat köl­csönadták a bölcsödének, mert annak egyik helyiségét átala­kítják és még egy szoba épül hozzá. Aztán megfordul a helyzet, egy hét múlva átad­ják a kibővített bölcsödét a kicsiknek, és ők adnak egy helyiséget az óvodásoknak. A gyár teremti meg az anyagi alapot ehhez a több mint 100 ezer forintos beru­házáshoz. Az „ovisoknak” pancsolót építtettek az udva­ron. Lesz majd nyáron lubic­kolás! Az új játékok, a több szabad hely feledteti majd a pillanatnyi nehézségeket, ren­detlenséget. A gyáregység igazgatója kérdésünkre felel: „Tudja, a gyerek, az nagyon fontos, minden áldozatot megér”. V. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom