Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

+d€YKI K^tírlap 1967. NOVEMBER 21., KEDD Húsz éve államosították a bankokat 1947. november 20-án a ma­gyar országgyűlés egyhan­gúan elfogadta a nagybankok államosításáról szóló törvény- javaslatot. A FELSZABADULÁST Ktt- VETÖ első három esztendő- Ven, 1945 és 1947 között, koa­líciós alapon tört előre lépés- íől lépésre a magyar nép ér­dekeit szolgáló kommunista politika. A szocialista átalaku­lásra való törekvés megköve­telte a tőkés termelőviszonyok fokozatos kiküszöböléséi. Koa­líciós partnereink baloldala megértette és támogatta az »nnek érdekében tett lépése­iét. Ezért már 1945-ben sike- íült államosítani a szénbányá­dat, 1946-ban a nehézipar- egy fészét és 1946. augusztus else­jén a forint bevezetésével megszűnt a példátlan méretű infláció. Ámde, a siker nem volt tel­jes, mert a nagybankok urai *— a Fellnerek, Chorinok, Weissek, Dréherek és a töb­biek — megtartották befolyá­sukat a pénzvilágban. Halaszthatatlan demokrati­kus feladattá vált tehát a nagybankok államosítása. Ma­ga a Nemzeti Bank és a jelen­tős iparvállalatok egész sora a nagybankok „markában” volt, s ezek a „jobb idők bekövet­keztéig” minden eszközzel igyekeztek átmenteni hatal­mukat. És mert tájékozódtak a haladó erők szándékairól, de­ficites mérlegeket készítettek. Ezzel akarták indokolni az ál­lamosítás célszerűtlenségét. VALÓJÁBAN óriási nye­reségeket zsebeltek be. Miután ők döntötték el, me­lyik gazdasági szektor mekko­ra termelési kölcsönöket kap­jon, gyorsan rekonstruálták korábbi monopolhelyzetüket. Bekövetkezett az a fura álla­pot, hogy az újjáépítést szol­gáló nép — a nagybankok ha­talmát szintén újjáépítette. Csakhogy a bankok nem a nép érdekeihez igazították pénz­ügyi politikájukat. Kizárólag a magánkézben maradt tőke profitéhségét igyekeztek kielé­gíteni. Tények bizonyítják ezt. A Leszámítoló Bank például, a stabilizációt követő 8 hónap alatt a rendelkezésére álló 25 milliós hitelkeretből 15 milliót a saját vállalatainak adott. A Kereskedelmi Bank ugyanezt tette, ráadásul a pénze után 36 százalék kamatot és a forga­lomból 2,5 százalék nyereség- részesedést követelt. Ezek. a „manőverek” károsan érintet­ték a mezőgazdaság hitelellá­tását, és alaptényezőivé váltak egy új drágulási hullámnak. Érthető, miért tiltakoztak a nagybankok exponensei az ál­lamosítás ellen. Olyan nehéz­ipari nagyüzemeket szipolyoz- tak, mint a Hoffher, a Kühne, a Lampart, a Budapesti Zo­mánc, a Magyar Acél, a Va­dásztöltény, a Láng, a Roess- mann—Harmata, a Magyar Ra­diátor, a Rceck, és a Budapest —Salgótarjáni Gépgyár. Ural­kodott a bankok-rácia csak­nem az egész textiliparban, övé volt a Magyar Pamut, a Gráb textil, a Magyar Posz­tó, a nyergesújfalui Magyar Viscosa, a Magyaróvári Mű- selyemgyár, a Rokka kötszövó, a Columbia textil, a Linum lenfonó, a Pannónia kender­üzem és sok más. PAPÍRIPARUNK FELE ugyancsak a bankok érdek­szférájába tartozott. A diós­győri, a szolnoki, a fűzfői pa­pírgyárak hasznát hasonlókép­pen a bankok fölözték le. A cukoripar felett szinte korlát­lanul uralkodott a banktőke. A szerencsi, a selypi, a sarka- di, az ercsi, a szolnoki, a me­zőhegyes! és a kaposvári cu­korgyár egytől egyig a bankok trezorjait gazdagította. Tisz­ta jövedelmük meghaladta az évi 20 millió forintot, s az össztermelés 70 százaléka fö­lött diszponáltak. Kiterjedt a pénzügyi hatalmuk több bőr­gyárra, téglagyárra, gázgyárra és malomra. Például a Mandi­ner, a Phylaxia, a Hydroxin, a Nikotex, a Gizella-, a Hun­gária- és az István-malom, to­vábbá a Dräsche - téglagyár, és mindezeken felül számos fa­ipari, vegyipari, villamossági üzem s útépítő vállalat enge­delmeskedett akaratuknak. JELLEMZŐ az akkori köz­hangulat erejére, hogy az ál­lamosítás ellen a parlament­ben nam mertek nyiltan til­takozni még az államosítások ellenzői sem. Maguk a bank- tisztviselők, nagy többségük­ben, helyeselték az akciót. A közületek és a nyugdíjintéze­tek, persze, kárpótlást kaptak. A tőkések nem. A nagybankok államosítása révén száznál több iparvállalat 30 000 mun­kása szabadult meg a tőkések­től és gazdasági életünk na­gyot lépett előre a szocialista termelőviszonyok megvalósu­lása felé. Megszűnt a kisembe- , a J( ^ rek kamatrabszolgasága. A , veCT^t hitelt az egyetemes nemzet­gazdasági érdekek szabták meg. Tervszerűbb lett az anyagelosztás, megszilárdult a pénzgazdálkodás. Mindez elő­feltétele volt a 3 éves terv si­kerének és a gazdasági élet Küitüzik a gyúr Automatizált takarmányüzem Tartálykocsi — zsákolt húsliszt Tavasszal, ha felenged a fagy, kétéves munka veszi kezdetét az Állatifehérje Ta­karmányokat Előállító Válla­latnál. A hatvanéves gyár elköltözik az Illatos útról és kitelepül Tökölre. Éve­ken át több millió forintot költöttek elszívó berendezé­sekre, de nem találtak kielégítő megoldást. A feldolgozandó anyagok — a vágóhídi melléktermékek — fehérjetartalmuk miatt gyor­san bomlanak s különösen Hozzájárul ehhez az is, hogy az új helyen automata gép­sorok dolgoznak majd. A áru tartálykocsikban érkezik és húsliszt formájában zsákol­ják. Az Állatifehérje Takarmá­nyokat Előállító Vállalat ter­méke a nagyüzemi állatte­nyésztés alapja; a fehérje ugyanis nélkülözhetetlen a keveréktakarmányokban. A gyár évente két és fél ezer vagonnal állít elő és 10 ezer vagonnal fogy. A többit me­zőgazdaságunk kemény va­lutáért vásárolja. A jelenleg 360 emberrel dolgozó vállalat egy része költözik csak el, az automatagépek kevesebb embert igényelnek. A fő­városban maradnak a köz­ponti irodák és a gépjavító részlegek. (?) A dolgozók egy része alig várja a kiköltözést, hiszen sokan járnak be Pest környékéről, s Tököl sokkal közelebb lesz lakhelyükhöz, mint a főváros. Soós a stabilizálásának. F. M. rontják. Szakemberek Tökölön le- . vegőszennyeződési vizsgála- j tokát végeztek s megállapítot­ták, hogy a községtől két és fel ki­lométerre nem zavarják a települést. Vásárlójuk egész Európa Villáminterjú Dunavarsányban Dunavarsány tulajdonképpen > át a kiszabott anyagokat és itt kis község. Sokan — a férfiak | adhassák le az elkészült man- közül — Pestre, Csepelre jár- | kákát. Most hasonló céllal épít (slrkefarmaz kiálló fölött Étidrit műjpsdüólicz — Automata istálló Szerte az országban a téli munkákra, belső újjáépítések­re, javításokra készülnek már a tsz-ek. Az érdi Búzakalász ebben is élen jár. Nemrég készült el náluk a százas tehénistálló padlásterén az új, tízezres csirkenevelő, amely teljesen gépesített. A tapasztalatok rendkívül kedvező eredménye­ket mutatnak. Eddig egy kiló csirke előállítása 70 napot vett igénybe, több mint három és fél kiló abrak felhasználásá­val, és az elhullás 5 százalékos volt. A jelenlegi körülmények között 53 napos nevelésről, nem egészen három kiló táp­lálékról és mindössze egyszá­zalékos elhullásról számolhat­nak be. Ez az eredmény egye­dülálló a budai járásban. Más, sikeres kezdeménye­zésekbe is belevágtak. Külön építőbrigádot szerveztek, amely jelenleg egy újítás ki­dolgozásán fáradozik. Erden rengeteg a felhasználatlan mészpor. Szakemberekkel ösz- szefogva, új anyagot (a neve étidrit) kísérleteztek ki, me­lyet műanyagpadlók alá hasz­nálhatnak tömítésként, alapo­zásként. Nagy megtakarítást, és a tsz-nek is hasznot jelent ez. Eddig importált magnezi- tes anyagot használtak erre a célra, ami nagyon megdrágí­totta, körülményessé tette a műanyag padlózást. Egyelőre még kezdetleges eszközökkel, de már gyártják és szállítják a megrendelőknek, Pécsre, Miskolcra. Követendő az érdi módszer is, hogy a gépjavításokat nem kizárólag télen végzik, a kar­bantartás egész évre szóló. Üzemzavar esetén azonnal rendbehozzák a leromlott vagy hibás gépet, függetlenül az év­szaktól. így maradhat idejük, energiájuk a kétéves beruhá­zás kivitelezésére: a tehené­szet gépesítésére s automati­zált istálló építésére. A jó szervezés, a találékony­ság az év végi zárszámadáskor is megmutatkozik: egy mun­kaegységre 40 forintot fizet­nek, ehhez a nyereségből sze­mélyenként még 3 ezer forint jut V. V. Új teniszcsarnok Menyhárt István és Fűzi Jenő mérnökök tervei alapján 5,5 millió forintért építették fel Budapesten, a Városmajorban a VTSK új fedett tenisz- csarnokát. A különleges építészeti megoldású — héjszer­kezetű — épületben a két teniszpálya játéktere afrikai fű­vel kevert, műanyag borítású. Az 1000 néző elhelyezésére alkalmas padozat, teleszkóp rendszerrel a falba süllyeszt­hető. Pályánként 25 ezer watt villamos energia a megfelelő világítást, az infraberendezés pedig a hőmérsékletet bizto­sítja az új csarnokban. Az egyesület mintegy 140 igazolt versenyzője már az új pályán készül az idei Király Kupa és a VTSK márciusi fedettpályás versenyére nak dolgozni. Az asszonyoknál más a helyzet, Ök megélhetést találtak a helybeli htsz-nél. — Nemcsak , Dunavarsányt — mondja mosolyogva Semegi Jánosné elnök —, hanem még legalább 12 falut mi látunk el munkával. Hogy milyen siker­rel? Beszéljenek a számok. — 1955-ben alakultunk, 150 asszonnyal, ma 600 bedolgo­zónk van. Tizenkét év előtt 2 millió volt a tervteljesítés, ebben az évben már 16 milliónál tartunk. Azok a falusi asszonyaink, akiknek varrógépjük van, a gyereknevelés mellett szebb­nél szebb női hálóingeket, blú­zokat, gyermekruhákat készíte­nek. Általában kisszériás, munka- igényes, magunk tervezte mo­dellekkel dolgozunk. Sok kerül közülük a hazai közönséghez is, de 80 százalékban külföld­re szállítunk. Vásárlónk a Kö­zel-Kelet és jóformán egész Európa. Megtörtént, hogy vala­ki gyerekruhákat vásárolt Bécsben, utólag vette észre a dunavarsányi emblémát. A textilféleségeken kívül hagyománya van Dunavar­sányban a kssztyűvarrás- nak. Ez a tudomány egy kicsit csa­ládi tradíció. Az antilop- és zergekesztyűk elsősorban ex­portra készülnek. Nemrég Kiskunlacházán há­za . vásárolt a szövetkezet, hogy a környék lakói itt vehessék kezünk Dunaharasztiban, azzal á különbséggel, hogy itt még méretes szabóság is nyílik. G. M. E. Megyei folyóiratok A Pest megyei Tanács Köz­lönye novemberi száma kél tanácsülés határozatot közöl a kereskedelmi hálózat fejlesz­téséről és a hatályos határoza­tok felülvizsgálásáról. RésAe- tes tájékoztatást olvashatunk megyénk útjainak és hídjai­nak helyzetéről. Tartalmazza a közlöny a Pest megyei Táv nács 1968—1970. évi középtávú pénzügyi tervét és az 1968. évi költségvetési javaslatot. Két vb-elnöki utasításon kívül egész oldal foglalkozik szemé­lyi hírekkel, illetve tanácsi doLgozók kitüntetésével. A Pest megyei KRESZ Hír­adó őszi száma már a téli-* való felkészülés jegyében író­dott. A húszezres példányszá­mot elért, színes, nyolcoldalas lap hírt ad a Közúti Baleseti Tanács üléséről. Képek és ri­portok mutatják be a gyors­hajtás következményeit. Be­mutatja a lap Kocsis Józsefet; az 1/1-es AKÖV dolgozóját, aki már 750 000 kilométert tett ineg balesetmentesen. Tudósí­tás számol be a dobogókői közlekedési játszópark felava­tásáról és a ceglédi Volán­brigád munkájáról. Szakmai üzenetek, hírrovat, karikatúra egészíti ki az új lapszámot. ■mi.-. --aa KÖNYVESPOLC Borrmani): Ifjúság és szerelem A szerző e fontos téma tár­gyalásánál abból az aiapelv- ből indul ki, hogy a szocialista oktatás és nevelés célja: a sok­oldalúan, harmonikusan fejlett szocialista személyiség megte­remtése, aki tudatosan alakít­ja a társadalmi életet s vál­toztatja meg a természetet. A szocialista etikában és erkölcs­ben kifejeződő valóban embe­ri, morális normák mind na­gyobb mértékben határozzák meg a cselekvést, és ebben igen nagy szerepet játszik a nemek közötti viszony. Azzal a megállapítással, hogy a nemi kérdés a szocia­lista oktatásnak és nevelésnek nem fő problémája —, egyet vívott lehet érteni, de úgy, hogy ez a meríti kérdés mégis szükségszerű al­kotó része a szocialista ember kialakításának, s ezért sokré­tűen és széles körűen kell vizsgálni, nem utolsó sorban kezelni. Rolf Borrmann könyve való­ban a pedagógiai gyakorlat sürgető szükségletéből fakad. A kötet első fejezetei az em­ber és a nemek, a nemek és a társadalom aránypárjait állítja fel és tárgyalja a szexualitás és a szexuális magatartás vi­szonylatait. A szexuális er­kölcs problémái körében átte­kinti a múlt és a ma nemi er­kölcsét és kifejti nézeteit a szocialista erkölcs kérdéseiről. A témát tárgyalva abból indul ki, hogy a szocialista erkölcs a szocialista társadalom felépíté­sét szolgálja. Tartalmának jel­lemzői: a) a szocialista huma­nizmus; b) a közösségi szel­lem; c) a szocialista hazafiság és internacionalizmus; d) a szocialista viszony a munká­hoz és a társadalmi tulajdon­hoz; e) az öntudatos fegyelem; f) a szocialista viszony a sze­relemhez, házassághoz és csa­ládhoz. Mindezek után megállapítja; a szocialista erkölcs az embe­rek kapcsolataiban az új, a ha­A továbbiakban az ifjúság szexuális magatartásáról, a fiatalok nemi magatartásának formálásáról fejti ki nézeteit a szerző. Nagyon hasznos része a kö­tetnek az ifjúság ilyen tartal­mú nevelésével kapcsolatos útbaigazítással és tanácsadás­sal foglalkozó fejezet. Ez utób­bival kapcsolatban megálla­pítja: a szexuális nevelés, s vele együtt a fiatalok másik nemhez fűződő kapcsolatai­nak befolyásolása megköveteli a folyamatos felvilágosítást. Ebben a vonatkozásban a szer­ladó fejlődését segíti elő, mert , megfelel a szocialista társada- zo szarnos problémát is felvet, lom objektív adottságainak, s többek között azt, hogy noha a normáit és követelményeit e társadalom megszilárdításáért harc szükségleteiből Az emberek erkölcsi fogal­mai, nézetei és érzelmei mind­inkább társadalmi tartalmat kapnak. A szocialista erkölcs követelményei befolyással vannak a személyiség fele­lősségteljes döntésére; az ezek­ből eredő kötelességeket jo­gosnak ismerik el és önként vállalják. A szocialista erkölcs szabályozza a nemek egymás iránti magatartását is, s ez ar­ra utal, hogy a nemi erkölcs nem független az általános er­kölcstől, hanem annak szerves alkotórészét képezi. A szocia­lista nemi erkölcs értékesen járul hozzá az új típusú ember formálásához s mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel, mint amilyen figyelemben ré­szesítik. szülők és a nevelők mind ar­ra törekszenek, hogy a tudás minden területét feltárják a gyermekek és a serdülő ko­rúak előtt, a szexualitás terü­letével kivételt tesznek. Oly­kor egyébként igen felvilágo­sult és kiváló nevelők is ki­vonják magukat a szexuális útbaigazítás kötelessége alól. Ez több annál, mint hogy egy­szerűen helyteleníteni lehes­sen, hiszen a tudományosan megalapozott szexuális felvilá­gosítás nem sérti a serdülők ártatlanságát, vagy szemérem- érzetét; ez tehát nem lehet in­doka a felvilágosítás, útbaiga­zítás, tanácsadás elmulasztá­sára. Megállapítja végül: mi­nél jobb a szexuális felvilágo- sitás, annál valószínűbb, hogy a nemi kapcsolatok zavartala­nok lesznek, megfelelnek az egyes ember és a társadalom várakozásának. A nagyon hasznos, az okta­tás-nevelés céljait kitűnően szolgáló kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Burger Béla: Az építkezések és az építőipar helyzete Magyarországon A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megindított Gazda­sági életünk kiskönyvtára-so- rozat eddig megjelent kötetei is nagy értékű segítséget jelen­tettek elsősorban gazdasági ve­zetőink számára, hiszen olyan problémákkal foglalkoztak — a gazdasági élet egy-egy na­gyobb területét átfogóan —, amelyek a gazdaságvezetés új rendszere bevezetésével össze­függésben kerültek előtérbe, problémáikkal és azok megol­dásának lehetőségeivel együtt. A népszerű kiskönyvtár- • sorozatnak most jelent meg egy újabb kötete — Burger Béla: Az építkezések és az építőipar helyzete Magyarországon cí­mű, csaknem hatíves tanulmá­nya. A tanulmány a népgazda­ság egyik legfontosabb és prob­lémáktól legkevésbé mentes te­rületét méri fel. Maga a szer­ző írja a bevezetőben: „Nem érdektelen feladat az építési kérdésekkel foglalkozni, mivel ezek egyrészt közérdekűek, így a közvélemény érdeklődésére tarthatnak számot, másrészt a népgazdaság fejlődését alap­vétőéit befolyásolják. Az új ipartelepek, üzemek létrehozá­sa, a lakásigények kielégítése, a kulturális és szociális létesít­mények megalkotása az építési tevékenység jelentős növelését is igényli.’’ A tanulmány ezután meg­határozza az építőipar helyét a népgazdaság rendszerében, s abból indul ki, hogy ez a rend­kívül fontos iparág közvetlen és eleven kapcsolatban áll végeredményben a népgazda­ság minden ágával. Továbbiakban az építőipar általános fejlődésével foglalko­zik a tanulmány és e fejlődés­nek legfontosabb statisztikáit is ismerteti. Az építőipar anyagi, műszaki ellátottságával foglalkozó feje­zetben ismerteti a szerző a munkaerő-ellátottság proble­matikáját. „Az építőipar mun­kaerő-hiánya közismert — írja a szerző — tulajdonképpen nincs olyan létesítményünk, amelynél a határidő betartása ne okozna gondot a létszám­probléma miatt... — A lét­számhiány egyik oldalról az építőipari munkások összlét­számúnak évről évre való csök­kenésében, másik oldalról pe­dig az állandó jellegű létszám­cserében jelentkezik.” Az ál­landó létszámcsere — írja to­vább — kedvezőtlen jelenség. A "yakorlatban ez a különbö­ző szakmájú dolgozók vándor­lásában fejeződik ki. A ván­dorlás oka a munkafegyelem lazulása, a nem mindig meg­felelő munkakörülmények, s nem utolsó sorban az elégtelen bérezés. A szerző ezután az építőipari termelés gazdaságosságával foglalkozik tanulmányában, majd a harmadik ötéves terv építőipari feladatait tárgyalja — elsősorban a gazdaságirá­nyítási rendszer reformjával összefüggésben. D. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom