Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-18 / 273. szám

1967. NOVEMBER 18., SZOMBAT l'C.J mecyfi ^Stíriap 3 Kereslet-kínálat Egy nap a munkaközvetítőben A Gödöllői Járási Tanács munkaközvetítő irodája előtt, a szűk folyosón, legalább ké tucat ember várakozik. Ar cukra kiül a szorongás. Van, aki lehajtja a fejét, van, aki az ajtót figyeli. Azt, amelyi­ken a főelőadó neve olvas­ható: Szomszéd Andrásné. Hozzá jöttek valamennyien. Dolgozni szeretnének. Tud­ják, hogy Szomszédáé kap­csolatot tart a járás válla­lataival, állami gazdaságai­val és termelőszövetkezetei­vel, ismeri a munkaerőigé­nyeket. A folyosón A mézeskalácsos A debreceni Kerékgyártó Sán­dor 68. éves. Gyerekkora óta foglalkozik mézeskalácsok ké­szítésével. A családban több, mint 200 éves múltra tekint vissza ez a szakma, amely ma már nagyon ritka, de a tész­tába formált különböző népi motívumok, figurák kelen­dőek. Kerékgyártó Sándor munkássága alatt több okleve­let szerzett, nemrég kapta meg a „Népművészet mestere” címet. Mézeskalács sütésen kívül kedvenc hobbyja a mé­hészet Valaki ldlép, átadja a M- lincset a soronkövetkezőnek Harminc év körüli fiatal- asszony, Bukovenszki János- né. A szemét törülgeti. Sírt talán? — Örömkönny — árulja el a Mváncsiskodóknak. Nyolc évig volt Mezőtúron könyvesboltvezető, nemrég költözött férjével Gödöllőre. A városi tanácson azt mond­ták neki, amikor állás után érdeklődött: senki se hívta ide magukat. Ezután ment a járási tanácshoz. — Három-négy hónapon át jártam Szomszédnéhoz. Min­ejig kedvesen fogadott, tar­totta bennem a lelket, együtt izgult velem, ha felcsillant valami remény, és együtt háborgott, amikor a gödöl­Áruellátás, fogyasztás 1968-ban SEMMI MEGLEPŐ NINCS ABBAN, hogy a közvélemény mindenekelőtt néhány — ne­vezhetjük igy —: köznapi kér­désben összegezi a januártól érvénybe lépő gazdasági vál­tozásokkal kapcsolatos feltevé­seit, várakozásait. Talán nem árt közbevetóleg megjegyezni, hogy ezek a „köznapi” jelzővel illetett kérdések egyszersmind valóban a népgazdaság, a tár­sadalom legfontosabb jövőbeni j problémái, még akkor is, ha a a gazdálkodási alapmotívum, hogy a termelővállalatok janu­ártól immár nem egyszerűen abban lesznek érdekeltek, hogy mit és mennyit állítottak elő, hanem abban: mit és mennyit értékesítettek! A közgazdasági törvényszerűségek beható is­merete nélkül is könnyű felis­merni, hogy ez — tehát: az értékesítés első helyre rangso­rolása —, legfőbb biztosítéka annak, hogy az ipar a koráb­binál sokkal intenzívebben „fi­nem szakszerű rnegfogaimazas gyei” majd a szükségletekre, csupán a gazdálkodás végered- az igényekre is. Másrészt azon- ményére — az életszínvonal, a I ban illúzió lenne nem számol- béren Mvüli juttatások, a fog- : ni azzal, hogy az áruellátás bi­lalkoztatottság stb. várható alakulására — egyszerűsíti mindezt. Ilyen kérdés — egyi- ice talán a legfontosabbaknak — az is, amely a bonyolult gazdálkodási problémák egyik égpontjára” utal: milyen lesz az áruellátás, a fogyasztás, a kereslet Melegítése 1963- ban? Az egyértelmű, tőmondatban összegezett választ éppen az nehezíti, hogy a reform irányí­tási módszereitől és szellemé­től idegen a kategorikus som- mázás, a szövevényesen bonyo­lult valóságot mind kevésbé lehet egy-egy tömör mutatóval Mfejezni. Az áruellátást is a közvetlen és a közvetett — te­hát gazdasági — „terelő eszkö­zök” egész rendszere szabá­lyozza majd, s ily módon csu­pán a várható irányzatok jel­iegét lehet előre, megközelítő pontossággal feltérképezni. Persze, ez nem kevés, sőt, az így kialakított prognózis alig­hanem valósághúbb, mint né­hány olyan, korábbi tervszám, amelytől felfelé és lefelé is jócskán volt eltérés. (Amiből egyszersmind az is következik, hogy nem éppen megalapozot­tak azok a „reforrnaggodal- mak”, amelyek egyebek között a kielégítő áruellátást is kizá­rólag kötelező tervutasítások alapján képesek elképzelni; ha más nem, a korábbi esztendők bolti tapasztalatai bizonyítják, hogy az ellátást szabályozó elő­írásrendszer sem nyújtott tö­kéletes biztosítékot a hiány­cikkek ellen!) AMI MOST MÁR A JÖVÖ ÉVBEN VARHATÓ tenden­ciákat illeti, elsősorban két olyan tényezőre kell utalnunk, amelyek egymással gyökeresen ellentétesek, és e szembenállás feloldása — természetesen — nem is képzelhető el máról' holnapra. Ismeretes egyfelől az zonyos „fehér foltjai”, a kíná­lat és a kereslet csak globáli­san egyező, de a részletekben még gyakran eltérő kapcsoló­dása sem tűnhet el azonnal, márpedig az a tudat, hogy — a hiány miatt — egy-egy ipar- vállalat úgyis mindent elad­hat, amit termel, egyelőre ke­véssé ösztönöz a bolti jelzések figyelembevételére. Az 1968-ra előirányzott áru­ellátási intézkedések azonban számolnak mindkét tényező­vel, méghozzá olyan módon, hogy a rendelkezésre álló esz­közökkel tompítják a kereslet Melegítése ellen ható gazdasá­gi érdekhatásokat. Elsősorban egy olyan, alapvetően fontos felkészülési tényezőt említünk, amely nem is annyira a re­formmal, mint inkább a nap­tárral áll összefüggésben; az­zal ugyanis, hogy tél követke­zik. Kormányszinten tárgyal­ták a közelmúltban az immár „reformkorszakba” is átnyúló téli ellátást, és megállapítot­ták, hogy egészében elegendő készletek állnak rendelkezésre, sőt burgonyából, vöröshagy­mából, almából a múlt évinél sokkal többet tárolnak, ezért összességében a téli burgonya, zöldség és gyümölcsfélék ár­szintjében az előző évekhez hasonlítva nem várható lénye­gesebb változás. AMI PEDIG EGÉSZÉBEN AZ ÁRUELLÁTÁST ILLETI, a várható igények Melégítésé- re és a reform érvénybelépését követő idöszaM piaci egyen­súlyának megteremtéséhez — előzetes számítások szerint —, mintegy 7—8 milliárd forint értékű többlet árualapra lesz szükség. A többlet úgy érten­dő, hogy mérlegelték az áru­ellátás idei szintjét, amely — tegyük hozzá — egészében meghaladja az év elején elő­irányzott emelkedést; a bel­kereskedelmi forgalom összér­tékét ugyanis 98 milliárd fo­rintra tervezték' 1967-re, de év végéig — a jelek szerint — a forgalom meghaladja majd a 100 milliárdot Mindezt Egyelembevéve, a belkereskedelem megfelelő tartalékokat tárol a jövő évi — kielégítő színvonalú — áru­alap megteremtésére. Az em­lített 7—8 milliárd forint érté­kű többlet árualapnak megkö­zelítően a fele hazai eredetű, a másik fele pedig importter­mék, s ez az utóbbi különösen fontos gazdasági „terelőesz- köz” a jövő évi kiegyensúlyo­zott áruellátás biztosításához. Az im,porttal ugyanis — amelyhez a belkereskedelem jelentős devizaalapokkal ren­delkezik, és amelyet kiegészít a korábbinál sokkal szélesebb, úgynevezett választékcsere is, (a baráti országokkal belke­reskedelmi együttműködéssel szervezett árucserekapcsolat), — nemcsak arra nyílik mód, hogy a hiányzó árucikkeket a külkereskedelem közreműkö­désével pótolják, hanem arra is, hogy ilyen módon egészsé­ges versenyt támasszanak az áruellátás „hiánypontjain” működő iparvállalatoknak. TEIIAT ELMONDHATÓ, hogy a jövő évi gazdálkodás elvi jogszabályi előkészítésé­vel párhuzamosan, megfelelő intézkedésekkel — az árukész­letek. növelésének nagyonis gyakorlati módszereivel is — megalapozták a januártól star­toló reformgazdálkodást. A kép azonban csak azzal válik teljessé, ha hozzátesszük: mindez korántsem jelenti, hogy januártól egyszeriben megszűnnek az áruellátás eddigi hiányai; egész sor olyan árucikknél például cél­szerű tovább is számolni a kereslet alatt maradó kínálat­tal, amelyek hazai termelési bázisait csak mostanában építjük M, ilyenek például a különböző szintetikus texti­liák. Nyilvánvaló az is, hogy ilyen — objektív tényezőkből eredő — hiányok mellett, az áruellátás hibáiból származó „fehér foltok” nem tűnhet­nek el azonnal. Mégsem túl­zás azt állítani, hogy a reform gazdasági tendenciája egészé­ben az új mechanizmus első napjaitól kezdve az áruellátás javítása irányában hat majd. Tábori András lói TEFU-Mrendeltségen csak azért nem alkalmaztak anyagraktárosnak, mert kis­gyermekem van, akit ma­gamhoz akarok venni me­zőtúri beteg édesanyámtól. De már dolgozom! Szadán, a föidművesszövetkezeti vegyes­bolt elárusítója vagyok. Ezt jöttem megköszönni Szom­széd Andrásáénak, ennek a lelkiismeretes, együttérző asz- szonynak: bárcsak minden hivatalnok olyan lenne, ami­lyen ő. Ha látták volna, mennyire örült, mikor meg­tudta, hogy új munkahe­lyemen jól érzem magam. — Én is azért vagyok itt, hogy köszönetét mondjak neki — szólal meg a várakozó nőik egyike. — Tavasszal hirtelen meghalt az apám, anyagi gondok közé kerültünk, és Szomszédáé elintézte, hogy a Gödöllői Fémtömegcikkipari Vállalattól bedolgozói mun­kát kapjon özvegy édesanyám. — Akkor talán még én is remélhetek — sóhajt egy béna karú asszony. Isaszeg- ről jött. — Portás szeretnék lenni. — Én meg küldönc — szól közbe a mellette álló. — Gerincsérvem van, más mun­kát nem vállalhatoM — Hova való? — Szadai vagyok, Tóth Mi- hálynénak hívnak. — Engem meg Baranya Mi- hálynénak — toldja hozzá az isaszegi. Tűkön ülve várják Makó Dezsőt, aki az imént ment be. Annak is béna az egyik keze. — Nos? — fogják közre, amikor, széles mosollyal az ajkán, megjelenik. — Az ikladi gyárba kerü­lök, könnyű fizikai mun­kára alkalmaznak — újsá­golja, majd búcsúzóul hozzá­teszi: — Hasonló szerencsét magúknak is. Odabent Szomszéd Andrásné, 1965- ig, 12 éven át, az aszódi já­rási nőtanács titkára volt. Az 1965/66-os tanévben párt­iskolát végzett, azóta munka­ügyi főelőadó. — Ehhez a munkához va­lóban szív kell — kommen­tálja a folyosón szerzett megfigyeléseimet. — A leg­különbözőbb emberekkel kell foglalkoznom, és akár el is küldhetném egy részüket az­zal, hogy minden hely be­telt, de én inkább telefonálok, kutatok, nem mondok le sen­kiről. A helyiekkel is tár­gyalok, pedig a város nem tartozik hozzám. Cseng a telefon ... IMadon öt fűtésszerelő lakatos feles­legessé vált. — Egy pillanat — fordul felém a telefonáló. A Gö­döllői Fémtömegcikkipari Vál­lalatot hívja. — Vajda elv­társ? ... És az öt embert már várja a GÖFÉM munkaügyise. Szomszédné elégedetten dör­zsöli a kezét: — Ez igazán jól sikerült Néhány érdekesség Sok-sok adat, statisztikai lap, kimutatás fekszik a fő­előadó előtt. Tele van velük íróasztalának minden fiókja is. S lám, mi minden megtud­ható belőlük! Az idén nyáron 972 általá­nos iskolai tanuló dolgozott a járás állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben: 10 527 munkanapért, 379 512 forintot fizettek ki nekik. Eredményeikkel olyannyira elégedettek voltak, hogy jö­vőre is igénylik segítségü­ket. Azoknak a lányoknak az el­helyezése, aMk az általános is­kola elvégzése után munká­ba szeretnének állni, a gö­döllői járásban nem ütközik nehézségbe: az ikladi Ipari Műszergyár, hatórás műszak­kal, fiatalkorúak szalagját szervezte meg, s e szalagon min­den jelentkezőt alkalmazni tud. A járásban a szülő nők ál­talában igénybe veszik a gyermekgondozási segélyt. Az első negyedévi felmérés ada­tai szerint például az ikladi gyárbeliek 80, a Hazai Fé- sűsfonóban dolgozók 100 szá­zaléka élt a lehetőséggel. A tanács segítségével a já­rás cigány lakosságának egy­re nagyobb része vállal ál­landó munkát. Jelenleg a férfiak 75, a nők 40 százalé­ka dolgozik huzamosabb ide­je ugyanazon a munkahelyen. Hát tsz-ben vizsgálták meg az iparból való visszaáram­lást, s az eredmény azt mu- tatja, hogy a tsz-ek minden­képpen megerősödtek: a hét tsz-be ugyanis összesen más- félszázan * tértek vissza, s lettek ipari munkavállalók­ból ismét mezőgazdasági dol­gozók. Aki akar, dolgozhat — Milyen gondokkal küzd jelenleg a munkaközvetítés? — próbálok az árnyoldalra is átpillantani. — A . legnagyobb gond az lenne, ha a vállalatok nem igényelnének munkaerőt, je­lentkező meg temérdek len­ne, de hát ez nem így van — mosolyog. — A gödöllői já­rás területén nincs munka- nélküliség: mindenki, aM dolgozni akar, dolgozhat, az igény mindig nagyobb, mint a jelentkezés, általában 80 szá­zalékát tudom csak Melégí­teni. — Egyébként minden rend­ben? — Erősen érezhető a szak­munkáshiány. Esztergályoso­kat, lakatosokat, de főként építőipari szakembereket ke­resnek a vállalatok, és én nem tudok neMk elegendőt küldeni... A csökkent munka­képességűekkel más a baj. Ök portások, telefonkezelők sze­retnének lenni, dehát min­den vállalatnál van elég meg­rokkant ember, azoknak jut­tatják a könnyebb beosztáso­kat... Gondot okoznak azok is, aMk bizonyos munkakö­rökhöz ragaszkodnak. Köz­löm velük a lehetőségeket, s ők vagy megalkusznak, vagy Pestre mennek. — Változik-e a munkaköz­vetítés az új gazdasági rend­szerben? — Ügy gondolom, még fon­tosabbá válik a szerepe. Le­het, hogy egyes nagyobb köz­ségekben is szükség lesz rá. Azonkívül, munkaigényesebb bedolgozó részlegek vagy háziipari szövetkezetek szer­vezésével, illetve telepítésé­vel a munkaerőtartalékok foglalkoztatására is gondolni kell majd a járás nagyobb községeiben, Túrán és Bagón mindenekelőtt. ★ — Sikerült? — veti rám magát a folyosón néhány újabb jelentkező. — Itt mindenkinek sikerül. — No, ugye, megmondtam, — fordul diadallal társaihoz egy őszülő hajú asszony. Polgár István Hitel az OFOTÉRT-nál — hitellevél nélkül Az év végi csúcsforgalomban a vásárlások meggyorsítására, a vevők kényelmére az OFO- TÉRT egyszerűsíti a részletvá­sárlásokat. November 20-tól négy üzletében — a Rákóczi út 80. szám alatti, a November 7 téri, a Szent István körúti és a Bartók Béla úti boltban — a részletvásárlásra jogosult ve­vőknek OTP-hitellevél nélkül adják át a hitelre kiválasztott cikkeket. A hitellevéllel kap­csolatos formaságokat az OFO- TÉRT az OTP-vel maga intézi a vásárló helyett. December 22—január 7 Téli szünet az iskolákban A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében az ál­talános és középiskolákban a téli szünet december 22-én kezdődik. A szünet előtti utol­só tanítási nap december 21-e, csütörtök, a szünet utáni első 1968. január 8-a, hétfő. Országos autós ügyességi verseny Hónapokon keresztül több ezer magángépkocsi-vezető részvételével egységes pálya­rajz alapján autós ügyességi versenyek sorozata zajlott le az országban. A legjobb me­gyei, járási, illetve városi ver­senyzők részére az országos döntőt vasárnap délelőtt 10 órakor a mezőgazdasági kiál­lítás és vásár előtti parkírozó helyen (X. kerület, Albertirsai út 10.) bonyolítja le a Ma­gyar Autóklub. Előreláthatólag 80-an állnak rajthoz a három kátegóriában és döntik el egy­más között, hogy M a legügye­sebb autóvezető. Gyógyszer­statisztika Évről évre emelkedik az egy lakosra jutó gyógyszerfogyasz­tás — állapították meg egy kö­zelmúltban készült felmérésnél a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai. A gyógyszerfo­gyasztás értéke 1966-ban pél­dául Ms híján elérte a 3 mil­liárd forintot, ami az előző év­hez mérten öt és fél százalékos emelkedést jelentett, s több mint másfélszerese az 1960. évinek. Amíg 1960-ban átlago­san 181 forintot költöttünk fe­jenként gyógyszerekre, addig 1965- ben ez az összeg már 277, 1966- ban pedig 291 forint volt. A társadalombiztosító intéz­mények a több mint 108 mil­lió vényre kiszolgáltatott gyógyszerek után 1 milliárd 706 millió forintot fizettek ki a dolgozók 15 százalékos térí­tése nélkül. A Pest-Nógrád-Komárom megyei ACR0KER VÁLLALAT értesíti kedves vevőit, hogy telepein leltározást tart. s ezalatt az árukiadás és az áruátvétel szünetel KÖZPONTI TELEPÜNKÖN (Budapest XV., Cservenka Miklós út Í05.) a mezőgazdasági gép, a csévézett huzal, a len-kender ruházat és a lószerszám raktárakban december 1-től 15-ig, A NÖGRAD MEGYEI KIRENDELTSÉGEN (Balassagyarmaton) a műtrágya és növényvédőszer raktárakban december 1-től 10-ig, A KOM/ROM MEGYEI KIRENDELTSÉGEN (Tatán) a műtrágya és növényvédőszer raktárakban december 1-től 10-ig LELTÁROZUNK Kérjük vevőinket, hogy megrendeléseiket még a előtt, november 25-ig szíveskedjenek, beküldeni. beérkező rendeléseket — készleteinkhez a leltározás előtt teljesítjük. leltározás Az eddig képest — még r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom