Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-17 / 272. szám
X 1967. NOVEMBER 17.. PÉNTEK r*ai Micro '^úgjap Két év alatt kicserélték a Balaton vizét Két esztendő alatt kétmilliárd köbméter vizet csapoltak le a Balatonból a Sió csatornán, a Dunába. Ez megfelel a tó közepes vízkészletének, így mondhatni majdnem teljesen kicserélték a magyar tenger cizét. A vízkicserélődés rendkívül kedvező hatású volt. Bár a vízforgalom és a természetes tisztulás állandó folyamat, i három évvel ezelőtti tömeges halpusztulás után mégis „nagytakarításnak.” számít a :ó kétmilliárd köbméternyi vicének iecsapolása. A reform küszöbén Mit vár a szakszervezettől ? Fény, tisztaság. A levegőben a műanyag édeskés szaga. Zöldre festett gépek halk, monoton zúgása. Ez a fröccsüzem. Piros, zöld, szürke, fehér. Derűs színek. Karcsú, modern vonalak: telefonkészülékek hallgatói, dobozai. A gépek között emberek. Középkorúak, fiatalok és még fiatalabbak. Mint maga a gyár, a budapesti Telefongyár Bugyi községbeli telepe. ALMÁSFÜZITŐ ' Óriás acélcsarnok A bővülő aknásfüzitőd timföldgyárban újabb két óriás berendezés, úgynevezett Dorr- ulepítők próbáit kezdték meg. A 35 méter átmérőjű kerek, cárt acélcsamokok Közép- Európában a legnagyobb ilyen timföldgyári berendezések. Mindkét ülepítő a tervezettnél egy évvel korábban készült eL — Mit várok a szakszervezettől a következő esztendőben? — kérdez vissza Proksza Lajos, az üzemrész egyik legrégibb dolgozója. — Törődjenek többet a dolgozók ügyesbajos dolgaival. Legyen a szakszervezet valóban érdekvédelmi szervezet. Amikor például bevezették a folyamatos üzemeltetést, vagyis vasárnap is bejárunk dolgozni, mi hiába kértük, hogy ez ne csak a beállítok fizetésében jelentsen emelkedést, a szak- szervezet nem segített ebben. Azt megértjük, hogy a gyárnak gazdaságosabb a folyamatos termelés, azt viszont nem értjük, miért nem jelent ez előnyt a munkások számára is? Üzemrészünkben amúgy is igen alacsonyak az órabérek, átlagban talán még a hat forintot sem teszik ki. Én személy szerint nem panaszkod- hatom, hét forint ötven az órabérem, de ennyi már hatvanegy óta, amióta az üzemBŐRFESTÉK A FECSKENDŐBEN Szélhámos volt a védőnő — Hol szerezte az injekciós fecskendőt? — Üzletben kapni. Negyvenhat forint. — És a szérum? — Lila bőrfesték, a kórházban kezeltek Vele. — Nem félt, hogy bajt okozhat? — Csak a bőrükbe szúrtam. — Hány gyereknek? — A hetediknél jött a rendőrség — Miért fogtak gyanút? — Kötelező oltásért nem szoktak pénzt kérni. — Mióta nem járt otthon? — Szeptember 18-án, auditor otthagytam Hatvanban a munkahelyem, már haza sem mertem menni. — Két hónapot hol töltött? — Hegymegpusztán, Miskol- ron, Nyíregyházán, Egerben, Budapesten, Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Debre- ;enben. — Mindenütt volt ismerőse? — Csak két helyen. — Hol aludt? — Általában pályaudvarodon. — Nem igazoltatták? — Senki. Tegnapelőtt Máriabesnyőn feltűnt egy fiatal nő, bizonyos dr. Alföldi Gyuláné, aki azzal zörgetett be a hátakba, hogy a debreceni sorház védőnője, hastífusz és srbánc ellen oltja a gyerekeket. Néhány helyen elutasították, hét gyereket azonI ban beoltott bőrf estékkel. Az oltásért pénzt is kért. Száz- j nyolcvan forintja volt már, 1 amikor lebukott S. E. hatvani lakos, aki mindössze tizenhat éves. A Gödöllői Járási Rendőrkapitányság vette őrizetbe. Kéthónapos csavargása alatt két ízben kórházba került, egyszer hazavitte az anyja, de újra megszökött. Tulajdonképpen nem bírta a munkát, ezért csavargóit, s ezért vetemedett szélhámoskodásra. A beoltott gyermekeket orvos figyeli, eddig az oltásnak nem mutatkozott káros következménye. — D. — ben dolgozom. A napokban kedvezőbb ajánlatot kaptam: hívtak az itteni gazdaságba, gépre. Értek hozzá, dolgoztam már traktoron, a fizetés is legalább ezer forinttal több lenne. Mégis meg kell fontolni a dolgot. Hat év alatt nagyon szívemhez nőtt ez a gyár. Talán furcsán hangzik, de sajnálom itthagyni. Ha több lenne a kereset, biztos, hogy azonnal visszautasítottam volna az ajánlatot így még gondolkodom rajta. Nemcsak rólam van szó, a családról is. A család gondtalanabb életéről.,. Az alkatrészüzemben már nagyobb a zaj, olajosabbak a munkaruhák. — Például ebben várnánk a szakszervezet segítségét — kezdi a beszélgetést Cserna Andrásné. — Két évenként kapunk egy munkaköpenyt. A jelenlegi munkakörülmények között nem tart tovább egy esztendőnél, de néha még addig sem. Meg abban, hogy végre bevezessék a már nagyon várt, kéthetenkénti szabad szombatot. Elsősorban az asszonyok, az anyák kívánsága ez. Ügy érzem, jogos kívánsága... Vízi Róbert diszpécser: — Rendezni kellene végre a csökkent munkaképességűek helyzetét. Ez is a szakszervezet feladata lenne. Itt, az alkatrészgyártó üzemben is dolgoznak vagy tizenöten. Pedig itt a legnehezebb a munka a gyártelepen belül. Nem jó ez így: lehetőséget kell találni, hogy könnyebb munkával is megkereshessék ugyanezt a bért. Ez lenne az emberségesebb. Itt gondot jelentenek — önhibájukon kívül. Álló munkára nem lehet őket beosztani. Ez érthető, mégis, ellentéteket szül. Akárcsak az, hogy ötvenszázalékos normára kapják meg a százszázalékos keresetet. De mivel itt a legnehezebb a munka, nem egyszer még az ötvenszázalékos normát sem tudják teljesíteni. És hasonló a problémájuk a terhes anyáknak. A szakszervezet az eddiginél többet segíthetne ezeknek az embereknek. Mészáros János brigádveze- tő-heüyettes. — Igen, mindez gondot jelent a mi brigádunkban is. Szeretnénk, ha a szakszervezet találna megoldást rá. Meg az üzemi étkezés megjavítására is. Egyfajta menü van és á la carte. Az a tapasztalat, hogy az üzemétkeztető vállalat alig fordít gondot a menüre, de annál többet az á la carte étkezésre. Az ő szempontjukból ez érthető: az á la carte-on nagyobb a hasznuk, mint a menün. A szakszervezetnek fél kellene figyelni erre, és arra bírni a vállalatot, hogy akár az á la carte rovására is legalább kétféle menü között választhassanak a munkások. Mert ez a dolog elsősorban a munkásokat érinti, akiknek az átlagkeresete nem haladja meg a gyárban az ezemégy- száz-ezerötszáz forintot, és ezért, mondjuk ki őszintén, nem telik nekik á la carte étkezésre, mert azt megérezné otthon a család. Az idézett vélemények nem adhatnak teljes képet egy gyár szakszervezeti tagságának gondjairól és problémáiról. Mégis szóvá kell tenni, hogy többen a megkérdezettek, de a cikkben nem szereplők közül — elsősorban az asszonyok —, legfeljebb, ha segélyt várnak a szakszervezettől, amelynek pedig ők is teljes jogú tagjai. Érdeklődésük, figyelmük tovább nem terjed. Érdemes ?rre a túlzott leegyszerűsítésre kellő gondot fordítani; a gyár szakszervezeti bizottsága munkájához úgy kaphat csak sokoldalú segítséget, ha először maga tesz meg mindent, hogy ne csupán a „segélyt” várják tőle... Prukner Pál Egymilliós haszontöbblet Sikerült „házasság Műsoron: 1968 Annak idején, ha akadtak is kételkedők, akik kétségbevonták a toki és a perbáli termelőszövetkezet összefogásának sikerét, most már ők is vallják: nem rossz ez a „házasság”. Ahelyett, hogy csökkent volna az egyesült gazdaság idei jövedelme — mint Herein Gyula főagronó- mus újságolta — egymillió 100 ezer forint az eddigi nyereségtöbblet. Perbál és Tök szerencsésen egészíti ki egymást. Olyasmibe is „belevághat” az egyesült termelőszövetkezet, amire korábban egy község határa kevésbé engedett lehetőséget. A 4200 holdon nem illúzió már a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás. A 312 holdas őszibarack telepítés, a 72 holdnyi új szőlőültetvény, vagy a 24 holdas földi- eper-tábla is emellett bizonyít. A nyáron már arra is volt anyagi ereje a termelő- szövetkezetnek, hogy megvásárolja a gépállomás egyik üzemegységét. Saját laboratóriuma, nagy [ gépjavító műhelye is van már a gazdaságnak. I Ugyancsak önerőből építették a 18 férőhelyes sertésfiazta- tót. s készül a 600 férőhelyes hizlalda, amely a sertéstenyésztés fellendítését teszi majd lehetővé. Rend, fegyelem, szorgalom jellemzi ebben a jó hírű termelőszövetkezetben a tagokat, s a vezetőket is. A kenyérgabonát gondosan előkészített talajba már október közepére elvetették. November első napjaiban végeztek az őszi mélyszántással. Szombaton kerül sor a határból bevonult erő- és munkagépek szemléjére. Alaposan megvizsgálják a szerelők, milyen állapotban vannak a traktorok, s utána kezdik a téli gépjavítást. A szakvezetőket a jövő esztendő foglalkoztatja: készítik az 1968-as termelési tervet, s kutatják, hogyan tudna az ideinél is eredményesebben gazdálkodni az új mechanizmus bevezetésének első esztendejében a termelőszövetkezet — sp Listavezető: a minőség TÉREN (Foto: Szigetfű) Szakadt a fonal, szaladgált a szövőnő, kapkodott a művezető, el sem ért az egyik leálló géphez, máris a másikhoz hívták. Szövőnő, művezető saidták az irezőket: túlnyúj- tottátok a fonalat Igen, a fonal leszőhetősége — ahogyan az asszonyok nagyon szakszerűen mondják — döntően az irezőgépen dolgozóktól függ. A túlnyújtott fonal szakad, a nem eléggé nyújtódban anyagfölösleg van. Mindez utólag derült ki, s akkor már eső után köpönyeg... Akadt azonban egy nyughatatlan ember, Weixelbaum János, aki nem könnyen adja be a derekát ilyesfajta ügyekben; ad- dig-addig törte a fejét, rajzolt, számolt, míg szerkesztett egy mechanikus, tárcsás nyúlásmérő berendezést az irező- gépre. Tíz méterenként ott a gépi ellenőr azonnal jelzi, ha túlnyújtott, vagy nem eléggé nyújtott a fonal, állítani lehet az irezőn, s a szövődében rögtön nem fáj senki feje... — A jobb minőség, az első osztályú áru arányának növelése igen összetett feladat — mondja Somogyi László igazgató. — A dolgozók anyagi ösztönzése, amit sikerült igen szerencsésen kialakítanunk, igen fontos tényező, de: nem minden! Javítani kell a műszaki feltételeket, a termelési körülményeket, azaz kialakítani ember és technika jobb kettősét. Ebben a munkában, az új mechanizmusra való, ilyen értelmű gyári előkészületekben jelentős forrás a műszakiak, a fizikai dolgozók szemlélete: keresik-e az újat, a jobb megoldást, azt, ami mennyiségben és minőségben többet ad, vagy közömbös szemlélői csupán az akadályoknak? Mind többen vannak, akik vállalják ezt az alkotó közreműködést. Érdekes helyzet: a Magyar Selyemipar Vállalat váci bélésszövőgyárában csökkent 1966-hoz mérten a bevezetett új eljárások száma, a gazdasági eredményt tekintve azonban — bár még csak háromnegyedév telt el — a tavalyinak éppen a háromszorosánál tartanak! A minőség tehát nemcsak a termékre vonatkozó első követelmény; az a műszaki megoldások értékét, színvonalát értve is. Szigeti Nándor, a műszaki osztály vezetője többször is hangsúlyozza: — Azt mondani, hogy jobb minőségű termék kell: általánosság. Megmondani, hogyan lehet jobb minőséget biztosítani: kézzelfogható tény. A gyár nem szorítkozhat általánosságokra: piacra termel, a termékeiért kapott pénzből él. Jobb termékért több a pénz, jobbat, értékeJóbbat, de hogyan? A kéz helyett a gép Tíz méterenként mérnek Az idő az ellenfél sebbet kell tehát adná. Valahogy így fogalmaztuk meg feladatunkat, s a műszakiak egy jelentős . része hivatalos munkakörén túl is vállalta a tökéletesítés, korszerűsítés ezer ágra bomló feladatát. Másoktól hallom: az osztály- vezető sem kivétel. Konstruált például egy vetélő marót, amely az eddig kézzel végzett, s nem mindig megfelelő minőségű munkát váltotta fel. Ö és Leitner Tivadar ehhez kapcsolva másik gépet is szerkesztettek : o vetélő csiszoló és polírozó berendezést. Importgépet helyettesít, házilag gyártották le, s oly sikerrel, hogy most a selyemipar többi üzeme is érdeklődik iránta, sőt, a gyártásra is a váciakat szeretnék felkérni. A sok-sok aprómunka, fejtörés gyári összesítésben ennyi lesz: a vetélő karbantartást gépesítettük. Mert ahogy a nagy dolgok, mint amilyen a minőség ügye is, részekre bonthatók, ugyanúgy az apró részekből összetevődő nagy egész adja meg az erőfeszítések igazi értelmét. Mert önmagáiban a vetélő karbantartás teljes gépesítése érték lenne ugyan, de csupán fényes láncszem a sok rozsdás között, ha más nem sorakozna melléje. Szerencsére, mind több a gyárban az ilyen „fényes láncszem”. Szedlacsek József például az idővel vette fel a versenyt... A szövőgépek vetőexcentere időről időre karbantartást igényel. Áll a gép, nem termel, a mellékidők egyik fajtája ez is, úgynevezett szükséges veszteség. Öt alkatrészt kell elkészíteni, hat műveletet elvégezni ilyenkor: most, az új eljárás szerint a korábban nyolcszáz forint értékű darabonkénti munka a felénél is kevesebbre csökkent, az élettartam ugyanakkor két és félszeresére nőtt! A mellékidők csökkentése fontos forrása a gazdaságosabb termelésnek: az új mechanizmus jótékony előhatása, hogy mind itt, mind másutt, élni kezdenek e lehetőséggel. G Parázs Istvánná, a technológiai csoport vezetője, aki egyben a gyári újítások intézője is, az új eljárások bevezetéséhez szükséges időt mérlegeli: — A tervek szerint az eddiginél lényegesen nagyobb önnállóságot kap a gyár, s úgy érzem, szükség is van erre. Eddig a központ jóváhagyásának elnyerése érthetően hozzátol- dott egy-egy javaslat realizálási idejéhez, most remélhetőleg gyorsabb, s éppen ezért hamarab kamatozó lesz a munka. A gyárban a műszakiak szemléletével nincs hiba, sokkal több hiba volt néhány, idejétmúlta rendelkezéssel, így többek között a munkaköri kötelesség vitatott fogalmával, s ha az új mechanizmus módot ad — márpedig ad — az akadályok eltisztítására a gyorsabb haladás útjából, akkor még többen kapnak kedvet ahhoz, hogy valóban műszakiak, alkotó, mindig jobbat akaró, s tudó emberek legyenek, ne ,korrekt hivatalnokok”. A Parázsné említette kedv persze sokaknál most sem hiányzik. Barna László például a szövetszabályozó szerkezetet módosította: jó érzés lehet tudni, hogy ami korábban annyi gondot okozott — a nyersáru felhengerlésénél, a gépindításnál jelentkező sűrű vagy ritka csíkozás —, ami miatt rosz- szabb minősítést kapott a termék, azt a múltnak adta át. A gyárhoz, a munkahelyhez való kapcsolódásnak, kötődésnek sokféle szála van: az is, hogy ott kapja a fizetését, s az is, hogy a gyár őrzi nemcsak átlagos, hanem az átlagból kiemelkedő munkája-tatte nyomát. Valahogy így válik közüggyé egy gyáron belül az a szürke-rideg, száraznak tartott feladat, hogy: műszaki fejlesztés, gyártástökéletesítés. A szövődéhez vezető folyosó falán nagy tábla függ, rajta minden - szakmány, s minden brigád termékének minőségi eredménye. Nap mint nap nagy érdeklődéssel figyelik a lányok, asszonyok, kik is a listavezetők? Nos, az elmondottak szerint maga a minőség is listavezető lett; termelésben, műszaki tökéletesítésben jog- gal-okkal kapta meg a bélésszövőgyárban az első helyet, s ilyen listavezetővel bizakodva lehet nekivágni a januári új útnak. Mészáros Ottó
