Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-17 / 272. szám

K^ürlap

193". NOVEMBER lí.. FENTEK

Házirend

idegen fogalmazásban

MA CODOLLON

Önképzőköti dolgozat helyett javaslatok

Megpezsdült és gyorsan változó az élet az iparban, a közgazdaság és jog világában. Az új gazdasági törekvéseik egyik velejárója, hasznos intézkedése volt a kohó- és gépiparral foglalkozó ipargazdasági, szervezési és számítástechnikai intézet életrehívása.

Célja és feladata, hogy megfelelő dotáció ellenében vállalkozzék különböző üzemek átszervezésére, gazdaságosabb munkalehetőségek felkutatására. Mondhatnánk így is, házirendet készítenek a kívülálló praktikus elfogulatlan fogalmazásával.

A Gördülőcsapágy Művek diósdi üzeme, 609 ezer forint értékű szervezési megbízatást adott a fiatal intézetnek.

Haszna előreláthatólag 18 millió lesz! Közreműködnek többek között az Egyesült Izzó belső életének reformálásában, a Diesel-motorok fejlesztésében, a zöldség, gyümölcs- és szőlőbetakarítás gépesítésében. Rövidesen új számítóközpontot létesítenek kitűnő matematikus gárdával. A legkorszerűbb módszerekkel adhatnak igen gyors választ az egyre nagyobb precizitást kívánó

vállalati-gyári szervezés-vezetés égető gondjaira, a matematika könyörtelen pontosságával.

Az új intézet — fejlett ipari országok példájára — rövidesen sok milliárdos többletet szerez majd az eddiginél precízebben, ésszerűbben gazdál- kddó vállalatoknak és intézményieknek. Javaslataik mindig kézzelfoghatóak, gyorsan kivitelezhető ötleteket, vagy akár megoldást adnak.

GYERMEKES IFJÚSÁGVÉDELMI ANKÉT

Az igazgató szerint elmúlt az az idő, amikor semmitmondó, önképzőkört dolgozatok, tanulmányok készítésével foglalkozhattak a most hasznosan munkálkodó szakemberek.

t. gy.

A Gödöllői Városi Tanács vb művelődésügyi és igazgatásügyi osztálya a bírósággal, a rendőrkapitánysággal, a városi KISZ-bizottsággal és a nőtanáccsal közösen gyermek- és ifjúságvédelmi ankétot rendez a Pest megyei gyermekvédelmi hetek alkalmából ma délután öt órakor a járási tanács nagytermében. A tanácskozáson Bálványi Kálmánné, a városi tanács vb művelődés- ügyi osztályvezetője tart előadást Gödöllő város gye nme k- és ifjúságvédelmiek helyzetéről, az ebből eredő feladatokról. Az ankét alkalmából a városi Juhász Gyula könyvtár kiállítást rendez a gyermek- neveléssel kapcsolatos egészségügyi, pedagógiai és lélektani művekből.

könyvespolc

KALMÁR GYÖRGY:

A Niger partján

A napi politika adott fokozott aktualitást a sikerült útikönyvnek; Nigéria belső, törzsi harcai, a magukat önálló

//

TŰKOR ELŐTT

Lejemen fémgurigák, csipeszek szaporodnak. A kéz, amely engedelmes, sovány szálú és nyavalyáktól megritkult hajamat gurigákra erőlteti, régi ismerősöm. Sűrű szálú hajkoronám tanúja. Nagyjából egyidősek vagyunk és > húsz éve ismerjük egymást. Viszonyunk mély és bensőséges, noha húsz év alatt sokkal kevesebbet beszéltünk egymással, mint azok, akik hasonló okból járnak ide, esetleg hetenként kétszer is. Mi kölcsönösen akkor szólalunk meg, ha van \mondanivalónk egymásnak. Kevésből is értünk. És többet tudunk egymásról, mint mások, akik húsz éve rendszeresen összejárnak. Ű tudja, hogy még tíz éve is hosz- szú, sűrű volt a hajam, és kontyomnak csak egy része képezte sajátomat. A többit ö szerezte és festette pontosan olyanra, mint az enyém. Azt is tudja, hogy a nehéz konty helyén megritkult a hajam, mint a népviseletet hordó, fejkendős asszonyoké. Arra is emlékszik, hogy sokat fájt akkoriban a fejem és a műtét után nemcsak a szívem lett bizonytalanabb, hanem én magam is. De én is tudom, hogy milyen volt ő szőkén. Arany- és ezüstszőkén. Amikor a férje díjakat nyert vele a fodrászversenyeken.

riaknak. Nem tudom ma sem megmondani, miért éppen ez a kép ragadott meg és vonzott mindannyiszor, ha nyugtalanság tört rám. Órákig el tudtam nézni anélkül, hogy beteltem volna vele. A címe ellenére is profán kép volt: egy világi öregember önvizsgálódása. Akkor készült, amikor alkotója már sokszorosan magányos volt, s olyan bölcsen tudott körülnézni a világban, ahogyan csak az képes, aki mindent megismert, amit szeUenn megismerhetett: örömet, kínt, küzdelmet, hervadhatatlan hitet, amelyet a bukások sem oltottak ki belőle. Pál apostol mezében az a Rembrandt nézett szembe önmagával, aki mindenkit elvesztett, akit szeretett, feleségét, élettár- sód, a társadalom megbecsülését, de megőrizte sugárzóan fölényes bölcsességét, amellyel századok múlva is közölni képes: az élet szép, ha érdemesen élünk.

Űjabb csavarók kerülnek a fejemre.

Nézem magom a tükörben. Az egésznek semmi jelentősége nincs. Akár le is hunyhatnám a szememet. Arcom idegen és érdektelen, R.ész- leteiben is és egyben is az. Pedig hasonlít hozzám. Ugyanezt látom naponta, amikor munkába indulolc, az utcán, futtámban a kirakatüvegekből, ez néz rám a villamoson utazók közömbös tekintetéből.

Az ismerős kéz ismerős mozdulatokkal csavarja és tűzi meg. Húsz éve ismerem a kezét, tükörképét, mindig szomorkás szürkéskék tekintetét. Egy ideig sokat beszélgettünk o gyerekeinkről. Mint nekem, neki is volt egy lánya s egy fia, mindkettő egy-két évvel idősebb az enyémeknél. A magunk módján tapintatosan, de versenyeztünk: melyikünké hogy fejlődik, beszámoltunk legújabb komiszságaikról, sikereikről.

Az amszterdami wm3eíi

múzeum egyik termében van egy kis Rembrandt-kép. A teremajtó közelében függ a falon. Nincs előtte védőkordon, mint az „Éjjeli őrjárat” előtt, ahol amerikai turisták futó pillantással végigpásztázzák, s már rohannak tovább, hogy a katalógus szerint fontos művekre is jusson egy villanásnyi idejük. Nyomasztó amszterdami délutánjaimon, amikor a felszínes benyomások kavargásában elfáradtam, s hiányzott az otthon, a megszokott nyugalom, leültem az elé a kis kép elé, amely ,,Pál apostol” címszó alatt izerepel a R embrandt-mű- l'ok között. Egyébként ön- i" eavike az öregkoNézem a tükörképünket. Haja kihívóan fehér. Az én hajam tolakodó ezüst sávját ő szokta eltüntetni. Halvány, fiatalos arca felett erőszakosan ezüstlik a cég antirek- lámja.

Évek óta mind kevesebb szó esik köztünk a gyerekekről. Az enyémekkel csak akkor hozakodom elő, ha ö érdeklődik, de akkor is hamar másra fordítom a szót.

Pár éve újságból tudtam meg, hogy kisfiát, aki ma tizenkilenc, vagy húszéves lenne, egy lezuhant repülőgép agyonzúzta. Vasárnap délután volt. Éppen játszott az udvaron. Hétfőn lett volna esedékes nálam a hajmosás.

Arzént a magunk tükörképét. Az enyém egészen idegen. Az övé ismerős. Ha mosolyog, mintha Pál apostol képében kísértene a min- den-kínok-tudásának fölényes bölcsessége. Szemes Piroska

államfőnek kikiáltó tartományi Jcormányzók, ezredesek nyilatkozatai nem ismeretlenek az újságolvasó közönség előtt, ám annál ismeretlenebb maga az — ország. Nigéria Afrika legnagyobb területű, s lakosságú állama. Igaz, rendkívül összetett lakosság ez, az iboktól a hauszákig, s igen változatos terület, a végtelen szavannáktól a mérhetetlen kincset rejtő bányavidékekig.

Több ezer kilométert tett meg a szerző, s rengeteg emberrel beszélgetett, értelmiségiekkel éppúgy, mint parasztokkal: sok-sok színes „sztorit” ad, mégis, könyvének nem ez, hanem éppen az a lényege, hogy betekintést ad a felszín alatt rejlő ellentmondásokba, ellentétekbe. Észrevételeit, megállapításait valóban az idő igazolta, a később történtek, s ez sajátos olvasói kontrollra ad lehetőséget, mit látott jól a szerző, mit ítélt meg helyesen. Mert Kalmár elsősorban ezt kereste: a nigériai társadalomban előrevivő és hátrahúzó erőket, a jelenben meglévő tegnapot és holnapot.

Afrika egzotikuma mind kevésbé egzotikum, s mind erőteljesebben megmutatkozik a hű megismerés törekvése; Kalmár György könyve nem csupán jó tollú újságíró műve, az útirajzok szokványos kategóriájában, hanem ehhez a hű megismeréshez adott értékes hozzájárulás. A könyvet a szerző fekete-fehér és színes fényképei illusztrálják. (Gondolat Kiadó)

(m. o.)

Az ország legfiatalabb kórháza

M

.«SáS

Lehet bővíteni.

Elkészült az ország legfiatalabb kórháza — a jubileumi ünnepségeken avatták Karcagon. A 440 ágyas modern, dekoratív épület — a város legmerészebb külsejű építménye — 84 és fél ezer négyzetméter alapterületű, de a tervezők és az építők gondoltak a jövőre is: s a Madarasi út, a Várás utca és a Zöldfa út által bezárt térségen lehet bővíteni is a szakrendelőt és a kórházat.

130 millióért 440 ágy

A felszabadulás után épült először kórház Karcagon, s tizenöt esztendővel ezelőtt határozták el először, hogy sor kerül egy újabb kórház építésére is. Akkor egy 250 ágyas új létesítményre számítottak — de ahogy múltak az évek, s az előzetes számításokban növekedtek a kórházépítésre szánt összegek —, úgy emelkedett a tervekben a kórházi

ágyak száma is. Az év novemberében befejeződött építkezés több mint 130 millió forintba került, s az új létesítmény 440 férőhelyével Szolnok megye elérte az országos átlagot — kórházi ellátottság tekintetében. Magyarországon ugyanis 10 000 emberre 39,2 kórházi ágy jut — Szolnok megyében eddig csak 31,4-et tudtak biztosi tani.

Az első karcagi kórház — amely a rendelőintézettel együtt ellátja a környező tanyavilág lakosságát is — pavilonjai messze épültek egymástól — még földszintes vályogházak is voltak köztük — s a mostoha körülmények nehezítették a gyógyító munkát, így történhetett meg, hogy míg az ország különböző kórházaiban az egy beteg kezelésére fordított idő elérte a tíz és fél napot — Karcagon még a kilencet sem. Az új kórház

A kórház — amely az orszá gos arányokat figyelembe vé ve közepes méretű — félszá ágyat biztosít a nőgyógyásza és szülészet betegeinek, hét venmyolcat a sebészetnek, ki lencvenet a belgyógyászatnak hatvanhetet a csecsemőknél és gyermekeknek, és húszon kilencet az elmeosztálynak — hogy csak a legfontosabb részlegeket említsük.

— A kórházat úgy építettél

— tájékoztattak bennünket a: Egészségügyi Minisztériumbar —, hogy bármikor fejleszten lehessen és bőven legyen helj a következő évek építkezéseinek is. Mert a távlati tervei szerint a férőhelyek száma tovább növekszik majd, s 1980 ban 65 ágy jut majd a kör nyék minden 10 ezer lakosé ra.

A kórház tervei a Középü lettervező Intézetben készül tek, Városy Péter irányítása val. Az ÉM. Szolnok megye Építőipari Vállalata épített«

— ahogy illetékesek elmon dották — az épület rendeltetéséhez méltó jó minőségben

K. I.

A KORSZERŰEN BERENDEZETT BALESETT MÜTÖ

HELYI TÖRTÉNELEM

Aszódon, kollektív összefogás eredményeként az idén i: folytatják a tavaly már népszerűvé vált irodalmi műsorokat a könyvtárhelyiségben.

Ebben az évben sűrűbbel szerepelnek a programba! néprajzi előadások. Galga- völgy történelme a mohács vészig címmel tartott előadás nemrég Asztalos István, a helyi gimnázium, és a Petőfi Múzeum igazgatója. A második részre, amely az 1848-aí szabadságharcig tárgyalja í történelmi eseményeket — november végén kerül sor.

Adám Imréné könyvtárvezető lelkes munkájának eredményeként az érdeklődés egyre nő. hovatovább szűknek bizonyul a könyvtárterem.

Vecsés + MEDICOR

Nem tud annyi hajszárítói készíteni a Vecsési Vegyesipari Ktsz, amennyi el ne fogyna a hazai piacon. Állandóan hiánycikk, de nem tudtak év: kétezernél többet készíteni Jövőre, úgy ígérték,' 2500 darabbal találkozhatunk az üzletekben.

A ktsz egyébként a MEDICOR Művekkel kötött szerződést, s nekik készíti a gördülő fogorvosi rendelőket, a faluról falura járó buszokat A KÖJÁL ellenőrző kocsi- ‘ jain is ők dolgoznak.

Miért sírsz

Baby?

húsz, vagy harminc? Közönséges, meg kedves is.

Soha sem hazudott. Életének fő kérdésévé tette: mindig az igazat. Nem traktált senkit tragikus élettörténetével, nem panaszkodott nyomorra, alkoholista szülőkre. Ezért valami lebegő, titokzatosság övezte.

jogom talán? Te is eredj a többiekkel együtt, a ... és hagyjatok békén, érted 1 — Nem kiabált, de szúrósan, keményer lökte a szavakat. Szemei összeszűkültek A többiek csak nézték. Az öreg felrántotta a vállát, és egy pillanatra valami értelem suhant át ködös tekintetén.

S

enki sem mondhatja Baby-ról, hogy rossz szívű. Tavaly — és erre az egész tér emlékszik — hét hónapig ápolt egy beteg, kóbor kutyát. Emiatt még a munkáját is elhanyagolta. Hány éves? Tényleg, hány éves? Senki sem tudja. A púder annyi rajta, mint téli tájon a hó. Orra egyenes, keskeny. Ha nevet, kis karika övezi, amitől mulatságos, vidám kifejezés ül ki az arcára. Szeme nappal mélyen behúzódik. Éjszakai árnyékba burkolózik. Este azonban élénk és csillogó, sőt még szépnek is tűnik.

Járásáról érdemes külön szólni. Merev, gépies. Combjait szorosan összezárja, szinte hallani, ahogy a lépéseknél surran, a bőre. Gerince egyenes. Vállait hátrahúzza. Kezét lapos, a járáskor megfeszülő izmos fenekén összekulcsolja. A hihetetlenül szűk szoknyán hul- limzanak a mértani ábrák. Az óriás re- tikül, mint egy bőrönd, minden ringásra ütemesen verődik a vádlijához.

A térhez tartozik. Mint a fák, a hinta, vagy a nőre éhes férfiak. Már rég megszokta a mesterségét. „Ezt is becsületesen kell csinálni, testestül-lelkestül és kész. Ismerem az erkölcsi normákat. És különben is ennek is sajátos pszichológiai okai vannak”. Gyakran használt, és többnyire helyesen, idegen szavakat. Hány éves? Senki sem tudja. Talán

T

egnap mégis csoda történt. A megszokott, hófehér arcot, melyet csak a nevetés mozdított ki merevségéből, fájdalmas grimasszá torzította a sírás. Hegyeket-völgyeket szántott a púderpályán a könny. ,

Baby sírt. Nem görcsösen, hisztérikusan, nem bömbölve, zokogva, mint a vihar, hanem csendesen, kitartóan, egyenletesen. Sírt. A téren pillanatok alatt szerteszaladt a szenzáció. Mindenki Ba- byról beszélt. „Képzeljétek, sír!”

— Miért bőg a kisaffony? — kérdezte hangos, durva gúnnyal a Fösze. — Talán kirúgta a Fanyikája?

— Dehogy rúgta, nincs is neki senkije, hisz tudhatod.

— Mit pofázol, te koszos. Mintha te tudnál valamit. Még a sarki fejek is kiröhögnek.

— Mit hülyültök? A gyereke beteg. Lent neveli Maréten. Biztos azért bőg.

— Milyen okofak vágytak — repli- kázott a Pösze. — Egyáltalán nincs if gyereke.

Mindenki mást tudott. Baby könnyei felzaklatták a tér délelőtti nyugalmát. Valami vészt sejtettek. Ö meg, mintha észre sem vette volna a feléje fordított arcokat. Sétálgatott, nagyokat hüppög- ve, mereven belebámult a semmibe.

— Miért sírsz, Baby? — kérdezte az öreg. És odakacsázott.

— Mi közöd hozzá?! Már bőgni sincs

B

aby eltűnt a térről. Csak este jeleni meg újra. A szeme csillogott. Fehérre mázolt ar.cából egy pantomimos lángvörös ajka virított. A kis karika otl cikázott az orra körül. Ritka fogai ii nevettek. Az óriás hajó-bőrönd menetrendszerűen hintázott a farán.

A téren már sétáltak a lányok. Babyl keresték. „Itt van, megjött... Ott var a sarkon”. Az öreg hatalmas, tohonyára dagadt testével odacsoszogott és jobb- ról-balról megcsókolta.

— Szevasz, Baby! Miért sírtál kicsikém, reggel? A szívem hasadt meg. — Baby ránézett. Ráhajtotta a fejét a; öreg puha vállaira.

— Tudod, olyan jó sírni. Én nagyon szeretek. Te nem? A sírás az csak az enyém. És én igazából tudok bőgni. Belülről. Mindig elgondolom, még mennyi, de mennyi rossz vár reám. Milyen sok disznóságot kell végigélnem. Ilyenkoi rettenetesen megfájdul itt a gyomrom tájékán. Szörnyen sajnálom magam. Érzem; hogyha nem bőgök, hát rögtön elpatkolok. Ez, tudod, ez olyan neurózis. Komplexusok. Érted, édes?

A

z öreg csak állt, és bután bámulta. Löttyedt ajka is lefittyedt. Szinte ijedten mállott le ajkáról a kérdés:

— És most, csak nincs valami komoly bajod, Baby?

— Most? Most nincs — nevetett ■— csak, tudod, ma egy kicsit előresírtam.

Regős István

tsarcagoi 11 ven szeuipuinuoi 1 „országos szintre” emeli, s le hetővé teszi, hogy az eddigiek nél 8000-rel több fekvőbete; szakszerű, nyugodt gyógyuld sát es gyógyítását biztosítsák