Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-17 / 272. szám

2 i/ei. > i /távlat 1967. NOVEMBER 17., PÉNTEK CSAK RÖVIDEN... LEONYID BREZSNYEV Moszkvában fogadta Dolores Ibarrurit, s megbeszéléseket tartott az SZKP és Spanyol KP küldöttsége. A MOSZKVAI PRAVDA csütörtöki száma közölte Fock Jenőnek cikkét az európai bé­ke és biztonság kérdéseiről. FRANCIAORSZÁGBAN 16 hónapról egy évre csökkentik a kötelező katonai szolgálat idejét. MEGNYÍLT a kantom és djakartai őszi vásár. Ez utób­bi az 1965 őszi események óta az első. KIJELÖLTÉK a La Manche- csatorna alatt építendő alagút franciaországi kiindulópont­ját. AZ ENSZ-közgyűlés harma­dik bizottságában a háborús bűnök elévülésének problémá­jával foglalkoznak. SPILJAK jugoszláv minisz­terelnök hivatalos látogatásra Romániába utazott. A NIGÉRIAI SZÖVETSÉ­GI FEGYVERES ERŐK az utóbbi napokban fokozták a Biafra elleni légitámadásokat. a moszkvai Állami ESZTRÁDSZINHÁZBAN meg­kezdődött a „Modem dalok” második fesztiválja. A magyar színeket Sárosa Katalin és Korda György képviseli. SZATO japán miniszterel­nök Johnson amerikai elnök­kel folytatott tárgyalásain konkrét ígéretet kapott a Bo- nin-szigetek visszaszolgáltatá­sára. AZ ARABOK a Biztonsági Tanács kudarca esetén ismét az ENSZ-köagyűléshez fordul­nak a közel-keleti válság ügyében. CHILÉBEN a fővárostól kö­rülbelül 500 kilométerre erős földrengés vólt. NOVEMBER 20-TÓL fel­emelik Párizsban a taxidíj­szabást. AZ ARAB LIGA dél-ará- biai bizottsága bizonytalan időre elhalasztotta csütörtök­re tervezett ülését. A LONDONI TŐZSDÉN szokatlanul lázas fontvásár­lási hajsza kezdődött, miután olyan hírek terjedtek el, hogy Anglia egymiilliárd dolláros kölcsönt vett fel a nemzet­közi nagy bankoktól. A haditanács elmaradt Amerikai repülőgépek radarirányitású támadása Hanoi környéke ellen A szerda estére tervezett washingtoni haditanács elma­radt, ehelyett Johnson elnök külön tanácskozást folytatott Bunkerral, az USA saigoni nagykövetével. Az első napi tanácskozások után sajtókörökben az az ér­tesülés, hogy mind Bunker, mind pedig Westmoreland „optimista hangú” tájékozta­tást nyújtott Johnson elnöknek és tanácsadóinak a vietnami háború alakulásáról. Az AFP hírügynökség hely­színen tartózkodó tudósítója szerint a partizánok által ost­romolt Dak To amerikai tá­maszpont védői számára a helyzet mindinkább „Dien Bien Phu kísérteiét idézi fel”. Mint azt a hírügynökségek egybehangzóan jelentik, a par­tizánok nehéztüzérsége — az amerikaiak szerint észak-viet­nami tüzérség — folytatja tá­madását a támaszpont ellen. Szerdán gyakorlatilag egész nap tűz alatt állott az amerikai támaszpont, szám szerint négy össztü­zet zúdítottak a 82 milli­méteres ágyúk a környező dombokról a völgyben fek­vő amerikai állásokra. A támadás a bambuszdzsun- gelből jön. A támaszponton órákon át senki sem meri ki­dugni a fejét a föld alatti bun­kerekből. Az amerikai B—52-es ne­hézbombázók szerda és csü­törtök reggel több száz tonna bombát szórtak a támaszpon­tot körülvevő dzsungelekre. Dél-Vietnam más pontjain is támadtak a szabadsághar­cosok. Szerda este a partizá­nok aknavetői tűz alá vették az amerikai 25. hadosztály egyik gyalogsági táborát Cm Chinél, Saigontól 29 kilomé­terre északnyugatra. Amerikai repülőgépek ra­darirányítású támadást intéz­tek repülőterek ellen, Hanoi környékén. Az amerikai haditengerésze­ti légierő csütörtökön — két­hetes szünet után — újabb tá­madást intézett a legnagyobb észak-vietnami kikötő, Hai­phong ellen. A gépek ezúttal először tá­madták a Haiphong köz­Lángoló repülőgépek az amerikai 4. gyalogoshadosztály Dák To-i támaszpontjának repülőterén, amelyeket a dél­vietnami szabadságharcosok aknavetői november 15-i tá­madásuk alkalmával gyújtottak fel pontjában levő úgyneve­zett 2-es számú hajójavító dokkot. Az Observateur című fran­cia hetilap legújabb száma közli azt az interjút, amelyet Pham Van Dong, a VDK mi­niszterelnöke adott Olivier Dotodd-nak, a lap különtudó- sítójának. Az interjúban Pham Van Dong ismételten hangsú­lyozza: az Egyesült Államok a fenyegetés, a nyomás és a zsa­rolás minden eszközével elfo­gadhatatlan feltételeket akar a vietnami népre erőszakolni. Igazságtalan és bűnös háborút indítottak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen, amely felháborodást kelt a vi­lág csaknem minden népében. Az Egyesült Államoknak te­hát feltétel nélkül meg kell szüntetnie ezt a háborút. A vietnami nép sohasem fog tár­gyalni bombák vagy a bombá­zással való fenyegetés hatása alatt. * Theodorakisz tíznapos éhségsztrájkja A „Hazafias Front” nevű szervezet tagjai ellen indí­tott perben szerdán, a tár­gyalás első napján a vád tanúit hallgatták ki. Vaszi- liosz Lambru, a katonai dik­tatúra titkosrendőrségének egyik vezetője azt állította, hogy a Hazafias Front mö­gött tulajdonképpen a kom­munista párt húzódik meg és ennek képviselője az egyik fővádlott, Konstantin Fili- nisz. Theodorakisz, a nagy görög zeneszerző tíz napig éhség- sztrájkot folytatott, amely BT HATÁROZAT csaknem halálát okozta — je­lenti az AP teljesen megbíz­ható forrásra hivatkozva. E forrás szerint Theodorakisz október 18 táján kezdte meg sztrájkját, miközben szünet nélkül tartott a rendőri kihall­gatás, s csak akkor szállítot­ták az Averoff-börtön kórhá­zába, amikor állapota már vál­ságosra fordult. A fenti for­rásból származó értesülések szerint az orvosok mesterséges táplálást alkalmaztak s Theo­dorakisz egészségi állapota már jelentősen javult. A katangai csendőrök többsége visszatér A fehér zsoldosok aláírták az „afrikai'1 nyilatkozatot A Biztonsági Tanács szerdai ülésén határozatban bélyegez­te meg Portugáliát azért, hogy lehetővé' tette külföldi zsoldosok számára Kongó megtámadását angolai terület­ről. A Kongó elleni fegyveres akciókban részt vett zsoldo­sokat befogadó országokat a Biztonsági Tanács felhívta, akadályozzák meg, hogy ezek a zsoldosok felújítsák tevé­kenységüket akár Kongó, akár valamely más állam ellen. Ülést tartott a (Folytatás az 1. oldalról) vámtarifa-magyarázat — elő­reláthatólag december köze­pén — megvásárolható. ★ A honvédelmi miniszter elő­terjesztése alapján hozott kor­mányrendelet a fegyveres erők, a fegyvertagtestületek és a rendészeti szervek tagjaira is a munkaviszonyban levő dolgozókra irányadó és a gya­korlatban bevált elveknek megfelelő szabályokat alkal­mazza. A kártérítési ügyben a tes­A határozatot szavazás nél­kül hagyták jóvá. A Rwandában tartózkodó 111 fehér zsoldos szerdán nyi­latkozatot írt alá, amelyben megígérte, hogy sohasem vesz részt Afrikában harci cselek­ményekben. A nyilatkozatot Schramme, a zsoldosok vezére is ünnepélyesen aláírta. Az ezer katangai esendői nagyobbik fele úgy döntött, hogy visszatér Kongóba, elfo­gadja a kinshasai kormány amnesztiáját. Minisztertanács tület tagja — halála esetén hozzátartozói — bejelentésére az illetékes miniszter által kijelölt parancsnok határoz. Ha az érintettek a határozatot sérelmesnek, vagy méltány­talannak tartják, kérhetik an­nak felülvizsgálását, vagy — meghatározott esetekben — bírósághoz fordulhatnak. A rendelet előírásait az 1965. január 1. napja után be­következett kártérítési ügyek esetében is alkalmazni kell, azok kivételével, amelyeket a bíróság jogerős határozattal elbírált. BAICZER ELEMÉR: Jeges szél kavarta a sárga, zava­ros hullámokat. Levéltelen faágak, korhadt, deszkadgrabok sodródtak a vízben. A pontonokból összerótt hídon egy kopott, katonaruhás alak állt. Elme- rülten nézte a lomhán hömpölygő fo­lyót. Lehangoló és idegen volt a víz. A fogságban mindig a szelíd, kék Dunára emlékezett. Milyen más most a víz. Üszkös, romos házak sötétlet­tek a két parton. Felrobbantott hi­dak rozsdás roncsaira hullt a gyér esti fény. Sivárnak és reménytelen­nek tűnt minden. A vad szélroham belekapott az ócska katonaköpenybe, mintha le akarná cibálni róla. A katona moz­dulatlanul állt. Mereven bámulta a vizet. Szinte nem is érezte á csont­jaiba hasító, metszőén hideg szelet. Ez hát mindennek a vége... A piszkos sárga víz elnyeli utolsó re­ményét is. A hullámok mindent és mindenkit befogadnak ... Némák, hallgatagok ... nagy titkok őrzői. A zavaros ár jó barátja az embernek. Megszabadítja minden kíntól és gyötrelemtől. A víz az egyetlen, amely mindent elmos. Évmilliók alatt felőrli a sziklákat. Elmossa a háborút, szerelmet, mindent. A katona sóhajtott. Mély, hörgés­szerű hang szakadt fel belőle. Zajos aászonycsapat jött mögötte a hídon. Vastag kendőbe bugyolált fejüket, hekif eszí tették a szélnek. Valami baskos tréfát mondhatott az elől ha­ladó alacsony, kövér asszony, mert a többiek nagyot nevettek. Azzal a csiklandozó rejtelmes kacarászással, ahogyan csak az asszonyok tudnak nevetni. A férfi nekidőlt a korlátnak. Égő, üres tekintettel bámult utánuk. Hihetetlennek tűnt előtte, hogy má­soknak jókedvük van. Valami ma­rokra fogta a gyomrát. Mi ez ... Rop­pant erejű pörölyök ütései záporoz­tak az agyában... A sötétlő víz tük­rében mintha egy szép, szenvedő női arc nézne feléje ... Fájdalmas mo­sollyal, kínban vonagló ajkakkal... A katona eltakarta a szemét, de képtelen volt szabadulni a szörnyű víziótól. A kis vörös folt a fehér kö­tényen nőtt... egyre nagyobb lett... rémülten növekedett... A férfi keze ráfeszült a korlátra. Halkan, reked­ten bukott ki belőle a szó: — Várj, kedves, megyek én is ... Hirtelen fellépett a híd korlátjára, s mintha csak egy nyitva hagyott aj­tón sétálna be a mély, sötéten ka­vargó vízbe vetette magát. A híd majdnem néptelen volt. A pisla alkonyi fényben két szovjet katona baktatott egy zsákokkal meg­rakott lovas kocsi után. Az egyik katona énekelt. Egyikét azoknak a mélabús dallamoknak, amelyekben az orosz nép évszázados nyomorúsá­ga sírt. A másik dünnyögő, mély hangon kísérte, és ütemesen verte hozzá karjával a taktust, kurta szá­rú csizmáján. Bajtársa hirtelen karon ragadta: — Nézd! Az őrült magyar ... ! A másik hirtelen lekapta a vállá­ról a puskát. Hármat á levegőbe lőtt. A dörrenéseket felkapta a szél, s kü­lönös éles hangon verték vissza a bú­ié. A hullámok elnyújtott V-alakban csapódtak a parthoz, amint a moto­ros hasította a hideg, sárga habokat. Reflektorok pásztázták a vizet. — Sztoj! — Hallatszott az egyik katona kiáltása. A motorcsónak futása lelassult. Kis kört írt le. A vízből felbukkant egy borzas fej. A csónakból tapoga­tódzva nyújtották a csáklyát a víz­ben vergődő ember felé. A fej azon­ban újból lemerült. Nem nyúlt a csáklya után a fuldokló ember. Visz- szautasította az életet. A fiatal, tagbaszakadt szőke orosz, aki a vizet csáklyázta, dühbe gurult. — Ostoba magyar! Meg akarsz halni... ?! Nagyot káromkodott. Ledobta ma­gáról a köpenyt és a sapkát. S beug­rott a vízbe. Erős tempókkal, elszán­tan küzdött a jeges hullámokkal. A magyar köpenye szétterült a vízen. dai hegyek. A parton álló, fából esz- kábált őrkalyiba ajtaja kivágódott, két orosz katona futott a víz felé. Pillanatok alatt nyüzsgött a part, felberregett egy motorcsónak. Éles, szaggatott pöfögéssel hasította a vi­zet, amint elindult a folyó közepe fe­Néhány méterre odább fekete gyűrű­ket hagyva, alattomosan kavargott a víz. A csónakban álló magas, fe­kete szovjet katona felkiáltott: — Szerjózsa! Vigyázz! örvény... ! Már csak centiméterek választották el az életúntat az örvény szélétől, amely nem messze a pontonhíd lábá­nál kavargott. A fiatal, szőke orosz, ereje végső megfeszítésével elkapta a vízen elterülő köpeny sarkát. A jéghideg víztől, dermedt újakkal ka­paszkodott bele. S fújva, ziháló tüdő­vel nagyot rántott rajta. A parton halálos csend volt. Néma döbbenettel figyelte az összeverődött tömeg a két ember küzdelmét a je­ges vízben. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel az emberekben, amikor a két elgyötört testet a csónakba emelték. A motoros kikötött. A kato­naruhás ájult embert bevitték az őr­házba. Odabent jó meleg volt. Az asztalon sápadtan, vértelen arccal feküdt az öngyilkos férfi. A kopott, csuromvíz nadrágot, zubbonyt, köpenyt lehúz­ták róla. A magas, fekete katona, aki a motorost vezette, szétfeszítette a férfi kékre fagyott, szederjes ajkait, s néhány korty vodkát öntött az ál­éit ember szájába. A tagbaszakadt, szőke katona a sa­rokban szárítkozott. Kis tócsákban állt a víz a kerek, alacsony vaskály­ha körül. Káromkodva csavarta ki a ruháiból az agyagos, jéghideg vizet. Kezefeje lilában játszott. Bőre liba­bőrös volt. Amikor a zsebéből előha­lászta a jókora horpadt pléhdóznit, a pocsékká ázott mahorkával, dühö­sen kifakadt: — Atkozott, nyakas magyar! Hagytalak volna inkább a vízbe veszni... A magas, fekete katona, aki az életúnttal vesződött, hirtelen felkiál­tott. — Szerjózsa! Nézd, magához tér... Az asztalon fekvő áléit test meg­mozdult. Az ájulásból eszmélő ember révedező tekintettel nézett körül a kis őrszobában. A szőke orosz az asztalhoz lépett. Átkozta ostobaságát, hogy egy őrült, vadidegen emberért kockára tette az életét. Mert ez az ember csak őrült lehet. Megúszta a háborút, amikor milliók elpusztultak. S most akar meghalni, amikor végre élhetne. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom