Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
I9B7. NOVEMBER 14., KEDD 3 HELIKOPTERRŐL: A VÁCI FORTE-GÍÁR Vf:m tWEv-jr*:-Ä .•Sáa%x •vi'Sxi.vy* • v*•• ;•>:£?• Szaktanács, bőségesebb választék - telepítőknek Megkezdték a gyümölcsfaoltványok őszi árusítását az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek Pest megyében is. A korábbi esztendők faj- és fajtaválasztékához képest bővült a szaporítóanyag választéka. A táj- és talájadottságoknak megfelelő facsemetékből 170 000 áll a lakosság rendelkezésére. A kiöregedett, vagy gyengén termő gyümölcsfák kicseréléséhez, s az értékesítés szempontjából legkeresettebb gyümölcsfajták termesztéséhez a szövetkezetek szakszerű felvilágosítást | adnak, segítséget nyújtanak a telepítéshez es a faápoláshoz. Gondoskodtak a szükséges növényvédőszerről is. Emellett kisgépeket is kölcsönöznek a háztáji és egyéni gyümölcstermesztőknek. Megteremteni a művelődés W0V£MBER A FÖW£KeN: elemi feltételeit ! Szépek az őszi vetések A megye hivatásos népművelőinek egy csoportja ült ösz- sze a napokban a Hazafias Népfront megyei bizottságán, hogy megvitassa feladatait az őszi mezőgazdasági könyvhónapok alatt. A nőtanács küldötte például azt javasolta, rendezzenek könyvbált, s hogy a művelődési házak adjanak helyet és időt az ilyen, szamukra nem jövedelmező rendezvényeknek is. — Igen ám — hangzott az ellenvetés. — Nem szőrös szi- vűek a megyei kultúrotthon- vezetők, de nincs helyük. Főle* a pénzes rendezvényeket részesítik előnyben, amikből a kiadásaikat fedezhetik. Egyik láncszem fonódott a másikba, s végűi a helyzetet jól ismerő szakemberek ismét megállapították: Pest megye leghátul kullog a kulturá- j lis ellátottság sorában. Tízezer ; falusi lakosra nálunk 2,5 művelődési ház jut. Tizenkilenc megyéből a tizenkilencedik helyen állunk. Baranyában | ugyanez az arány 13,4! Nem dicsekedhetett jobb eredménnyel a megyei könyvtár vezetője sem. Az országos átlag tízezer lakosonként 9,3 ilyen intézmény, s a megye is- ! mét hátulról az első a 4,4 tizedes aránnyal. Utolsók vagyunk I a falusi könyvtárak állománya, | beiratkozott olvasóinak és kői- I tsönzött köteteinek aranya te- j kin tété ben is. Az Országos Népművelési Tanács nemrégiben vizsgálatot indított e tárgyban és megállapította, hogy Hajdú, Pest és Szabolcs megyét kell kulturálisan a legelmaradottabbnak tekinteni s nénveiy szempontból Borsod . is közéjük tartozik. Ezekben a megyékben a lakosság jelentős hányada még ma is külterületen él. Bizonyos tekintetben még Pest megye is elmaradt az iparosításban. Százhatvanezer munkása ingázik és viszonylag sokan nem fejezik be az általános iskola nyolc osztályát. Ebből adódik, hogy elsősorban ezeken a területeken kell sokkal több, megalapozott, a | mindennapi élet problémáira I választ adó ismereteket nyújtani. A falusi művelődési élet központjába a művelődési házakat, a könyvtárakat kell állítani. Azonban — ismét csak a statisztikai adatokra támaszkodva látni, hogy éppen ezekről a területekről vándorol el a legtöbb hivatásos népművelő. Jellemző, hogy amikor két éve Tápiószeíén meghirdették a művelődési ház igazgatói állását, egyetlen jelentkező sem akadt, mert nem tudtak szolgálati lakást biztosítani. Arról is szó volt ezen a megbeszélésen, hogy ameddig a falusi fiataloknak nem tudnak anyagi biztonságot nyújtó gépesített munkát és a városit megközelítő önművelési, szórakozási lehetőséget biztosítani, ; addig mindig baj lesz a terme: lőszovetkezeti tagok átlagBúzatöbblef 1400 holdon ' életkorával. Biztos, hogy az Országos Népművelési Tanács állásfoglalása : lendít a helyzeten. Jól látják, | hogy a nehezebb körülmények között dolgozó megyékben az igények és a feltételek közötti távolság jelenleg nemhogy csökkenne, inkább növekszik. A kiemelt támogatás nemcsak anyagiakat jelent, de társadalmi segítséget is. A kétoldalú segítségnek elsősorban a művelődési házak felszerelésének fejlesztésében kell mutatkoznia. A fehér foltok felszámolásában támaszkodhatnak a területen működő üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kultúrálja alapjaira Javasolják, hogy a fluktuáció csökkentésére akár a pedagó- ! gusoknak, a népművelőknek is építsenek lakást, hogy letelepedhessenek. A Hazafias Népfront mind- ' ebből bőven kiveheti részét — állapították meg a tanácsko- í zók. k. m. ! Fedik a szőlő i Idejében földbe került a i mag, megyeszerte szépen kelnek, jól fejlődnek az őszi vetések. Október végéig 117 ezer holdon — ennyi volt a tervfeladat — november első napjaiban még 1402 hiúdon vetettek kenyérgabonát a közős gazdaságok. Vértesi István megyei mező- j gazdász szerint lényegében optimális időben tettek eleget vetési kötelezettségüknek a mezőgazdasági üzemek. A közel másfélezer holdnyi túlteljesítés is hasznos, tartalék arra,az esetre, ha netán a fagy, a belvíz, vagy valamilyen növényi kórokozó kárt tenne a gabonanövényben. Az elmúlt napokban egyébként mindenütt gondosan felülvizsgálták a táblákat, ellenőrizték a vetések mennyiségét minőségét. Annyi bizonyos, hogy a Pest l, telepítenek megyei közös gazdaságok mindenütt eleget tettek a termés biztosításához szükséges őszi feltételeknek. Eddig körülbelül 10 ezer holdat vegy szereztek a csócsároló ellen. Jelenleg sem fenyegeti komolyabb fertőzés az őszi vetéseket Mindenesetre az elkövetkező hetekben is rendszeresen figyelik, ellenőrzik a táblákat a szakemberek. Lassan véget ér az őszi betakarítás, helyenként még a répaszedők és a kukoricaszár- betakarítók dolgoznak. Mivel az időjárás kedvez, nagyobb erővel halad az őszi mélyszántás. A szőlőkben hozzáfogtak o tőkesorok befedéséhez, a gyümölcstermesztő közös gazdaságokban pedig megkezdték az őszi telepítést s. p. A reform küszöbén Rögös út, de nem törvényszerű! Az újnak törvényszerűen rögös utat kell megjárnia, vagy csupán tanúságot kell adnia jobb, előnyösebb voltáról, s akkor szabad előtte a pálya? Az új, a tökéletesebb termék haszon nemcsak az azt előállító gyár, hanem az egész társadalom számára, miért kényszerülnek mégis nem egyszer — sőt: sokszor — zegzugos utakra, kerülőkre, kátyúba, s bizony, zsákutcába? Műszakiakkal beszélgettem erről Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál, s ha nem szab határt az idő, talán még most sem ért volna véget a vita, mert oly sok volt a példa, s oly bőséges az elgondolkoztató tanulság. Itt a gyáron belül is sokszor szolgáltatott példát az élet arra, hogy újra és újra meg kell vívni a harcot, míg a rögös útról simára jut egy-egy termék Annak idején, amikor elkészítették az AK—25 jelzésű mozgó aszfaltgyáruk első példányát, voltak, akik semmiféle jövőt nem jósoltak neki. Azóta több tucat készült ezekből a két és fél millió forintot érő guruló gyárakból, de még ma is vannak, akik — s micsoda energiával — bizonygatni igyekeznek: nem jó. Amikor azután .kiszáll” a gyári vezérkar a helyszínre, kiderül, hogy azért nem jó, mert sorozatosan megszegik az alapvető kezelési és technológiai előírásokat... Van ilyen másutt is? Van, s nem kevés. Igencsak rögös, keserves utat járt be, s jár ma is az az automatikus fűtésszabályozó berendezés, amelyet immár két és fél esztendeje építenek be a vasúti személykocsikba Dunakeszin, a járműjavítóban, s amelyre szabadalmat adtak, elismerték új cikként, s amelyet a gyár segített minden eszközzel, harcolt és harcol érte, de kézen- közön, hivatalok szegélyezte mellék- és zsákutcák rengetegében ma sem ért el odáig, hogy a feltaláló a vállverege- tésen kívül pénzt is kapjon érte... Van más is: nagy tömegben gyártja a mind közkedveltebb olajkályhákat a Mechanikai Művek. Jövőre már mintegy 140 ezer darab készül belőlük. Praktikus dolog hozzá a műanyag tasakba csomagolt, speciális összetételű vegyszer, amelynek elégetése a kályhatulajdonosok rémét űzi el, a kormozást. Nos, bármennyire is praktikus és jó dolog lenne ez, nem akad vállalkozó a gyártásra. Miért? Indok nincsen. önáltatás lenne azt hinni, hogy január elsejétől, mint valami gongütésre, az eddigi tilos utak pirosa zöldre vált, s símán fut az a kocsi, amelyet eddig alaposan próbára tettek a kátyúk, rugót törő, tengelyt repesztő zökkenők. Mégis, s teljes joggal, azt kell mondani: eddig sem volt törvényszerű az új rögös útja, s a jövőben még kevésbé lesz az. Sokféle érdele ütközött össze, s nem egy esetben a többfelől is tapasztalható érdektelenség nyert csatát Ott a ceglédi gyárban beszélgető partnereim véleménye, az okokat illetően, nem volt egységes, de abban kivétel nélkül megegyeztek, hogy az új rögös útjában nem pusztán az anyagi érdekeltség hiánya volt a vétkes. Mert igaz, a gyárnak, a felhasználónak nem sok, s főként nem anyagiakban megnyilatkozó érdeke fűződött ahhoz, hogy az új konstrukcióból, a tökéletesített gyártmányból mielőbb szériatermék legyen, de az akadályokat csak ezzel magyarázni, nem lehet Hozzájárult a rögös úthoz a különböző szakembercsoportok vetélkedésének klikkharccá torzulása éppúgy, mint a tudományos kutatóintézetek „belterjessége”, elszakadása az üzemi, gyakorlati alkalmazhatóságtól, s az is, hogy részleteiben és egészében, nehézkes, bürokratikus volt az újítások, találmányok elbírálása, s főként bevezetése. Érdemes aláhúzni a bevezetés szót; az elfogadás ugyanis távolról sem esett egybe a bevezetéssel, erre a legközismertebb példa — mert egy ...aki nem mosolyog? Eredetileg azt akartam címként imi: Egy ember, aki nem mosolyog. Azután letettem róla, mert rájöttem: nem egy ilyen ember van, s nem is ő tehet róla, hanem egy szemlélet, egy régen idejétmúlta, de még ma sem kiveszett magatartás. A következő történt: cikket írtam, s mivel volt benne néhány olyan kitétel, amit nem ártott leellenőriztetni, elküldtem az érintetteknek. Többek között az üzem igazgatójának és párttitkárának is. Visszakaptam az anyagot, nem volt semmi hiba, hanem ... Hanem az igazgató, meg a párttitkár is megkértek arra, hogy húzzam ki a cikkből azt a néhány megjegyzést, hogy „mosolyogva” mondták ezt, hogy „hévvel” magyarázták azt: hát nem így voit — kérdeztem telefonon. Igen, igen, így volt, felelték, de a cikkben mégse’ szerepeljen. Miért? Mert — hangzott a felelet — a cikkben komoly dolgokról van szó, s „hátrányos képet” adna, hogy azokról ők így beszéltek. Akkor sem értettem, most sem értem: miért kellene komoly dolgokról csak úgy, csakis úgy beszélni, hogy semmiféle érzelmi megnyilvánulás ne kapjon helyet? Ha a pártkongresszuson, s az arról készült jegyzőkönyvben a „nagy taps” mellett az is ott szerepel, hogy „derültség” miért kellene röstelinie egy igazgatónak vagy egy párttitkámak, bárkinek, a mosolyt? Csak nem azért, mert egy vezetőhöz nem illik a mosolygás? Valamikor stüus volt ez a száraz, komor magatartás, a fensőbb- ség hangoztatása ilyesféle külsődleges eszközökkel. Nem illet mosolyogni, mint ahogy sokan úgy vélték, kalapot hordani sem ülendő dolog ... Nemcsak időben, hanem a munka tartalmát, lényegét, az egész ország légkörét értve, hol vagyunk már ettől?! Mégis, újra és újra fölbukkan, persze, apróságokban. Abban, hogy a járási vagy megyei kiküldött nem belép a tanácskozó terembe, hanem bevonul, nem ott van valahol, hanem megjelenik, s így tovább. Fölbuikkan újra és újra: abban is, hogy az igazgató és a párttitkár nem mosolyog, nem hévvel magyaráz... A komorság nem azonos a tekintéllyel, a szárazság, a hivatalos szűkszavúság még nem okvetlen jelent egyet a jó vezető fogalmával. Sőt! Mind kevesebb talaja van sr vezetők és vezetettek kap^ csolataiban a közvetlenséghez, a nyíltsághoz hozzászokott emberek gondolkodását; ban, s nem is szeretik különösebben azokat, akikre azt mondják „sótlanok”. Félreértés ne essék: nem valami „bratyizásról” van szó, arról, hogy húszéves kezdő szakmunkások hátbavereges- sék az üzemvezetőjüket vagy a vezérigazgatót, s nem arról hogy egy vezető arca a fogpaszta reklámok suta é* természetellenes vigyorgását másolja. Arról azonban igen, hogy amikor helyén van * mosoly, a kedvesség, akkor ne röstellje senki, ne fontolgassa. vajon megengedheti-4 magának „beosztásánál fogva”? Az emberek joggal igénylik. hogy munkahelyükön otthonosak legyenek a körülmények. Nagy dolgokban, de apróságokban is. Egy-egy közvetlen szó sokszor többet ér, mint tiz körlevél vagy átirat. Egy mosollyal kisért bíztatás nagyobb hatást érhet el, mint félórás, szigorú szónoklat. Hiba azt gondolni hogy a lélektan nem termelési tényező, s hogy csak á pénz fontos, más semmi sem; ezt a hibát ma még úgy látszik vannak, akik — erénynek tartják... M. O. Ismeretlen Szántó Kovács foto László József, gyűjtőútján a közelmúltban megtalálta Szántó Kovács János egyik rokonánál, Hetényi Etelkánál az agrárszocialista mozgalom egyegész ország közvéleménye ítélkezhetett a Nehéz emberek című film után — a görgőseké ügye. Van azonban szép számmal kisebb és közelebbi példa is, így mindaz, ami annak idején a Kemény fémipari Vállalatnál, a mai Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászati Gyáránál történt — pontosabban szólva: nem történt — a görgős korong szabályozó gyémántok ügyében. Röviden: az 1963-ban benyújtott, s nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számító termékjavaslatból végül is 1966-ban lett nagy tételben gyártott termék. Akkor, amikor már a kapitalista cégek régen meghódították — az orrunk elől vive el — a piacot... Seregével sorolhatók azok a példák, amelyek kivétel nélkül azt bizonyítják. hogy három-öt esztendő kellett, míg egy új termék eljutott a felhasználóig, a fogyasztóig, s a közben keletkezett károk, elpocsékolt milliók „csak” a népgazdaság zsebét rövidítették, de a felelőtlen felelősök egy fillérrel sem fizettek érte. Az anyagi érdekeltség rendkívül fontos tényezőjén túl az új eljárások, új termékek bevezetésében nagy szerep kell hogy jusson annak: mindenütt és mindenkor kellő szakértelmű, képzettségű és tapasztala- tú emberek döntsenek — mondták a ceglédiek —, mert nem volt ritkaság, hogy minimális hozzáértés nélkül mondtak nemet olyasmire, amiről később kiderült, olyan szükség van rá, mint éhes embernek egy falat kenyérre. Jó dolog, hogy — az új mechanizmus szellemében — a vállalatok maguk határozzák meg az újítások elbírálásának, bevezetésének, díjazásának mód; kori vezérének egyik — eddig j ismeretlen — fényképét. Afel-, | vétel, amely az 1900-as évek j elején készülhetett —, kubi- i koscsoportot ábrázol. ját az országos keretrendelkezésen belül, s hogy maguk döntenek műszaki fejlesztésük kérdéseiben is. Mindez azonban — s megint csak egyetértek velük — nem jelenti automatikusan a rögös út eltűnését. Az újnak Igenis rögös az útja: meg kell küzdeni a kényelmességgel, az óvatoskodással, a megszokotthoz való ragaszkodással. Ezeken túl azonban — mondták — n e kelljen küszködnie az ok- vetetlenkedéssel, a bürokratizmussal, a rosszindulattal, ami legtöbbször az irigységből fakadt Eddig az energia negyed része kellett valami kitalálásához, s háromnegyed része a „keresztülveréséhez” — mondták nem minden keserű gúny nélkül az említett műszakiak. Ha most megfordul az arány, s csak negyedrész kell a vitákra, s háromnegyed az alkotásra, hihetetlen erőforrások szabadulnak fel, s a népgazdaság sok-sok millió forintra tehet, tesz szert A fordulathoz a lehetőségek adottak, ez volt beszélgetésünk végső összegezése, s úgy hiszem, nem túlzott optimizmus így megítélni a helyzetet. A gazdaságirányítás új rendszere valóban lehetőséget teremt arra, hogy a rögös út ne járhatatlanul rögös, s főként ne kocsit törően kátyúi legyen. Azt hogy üzemeink hogyan élnek majd e lehető-, séggel, semmi másból le nem mérhetjük, mint a piacon —» mind a termelői-fogyasztói,' mind a magánfogyasztói piacon — megjelenő új, korszerűbb termékekkel. Es ez a mérlegelés, a piaci értékítélet a legdöntőbb tényezője az tize* mek — jövőjének! Mészáros Ottó
