Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

1967. OKTOBER 8., VASÄRNAP 7 Messzire látszó óriási neonbetűk gyullad­nak ki. Ha nem is óránként, de bizonyos, hogy naponként új és új helyen. A világ egyre több táján jelennek meg s rendeznek kiállítást a szovjet kereskedelem és ipar képviselői. A fel­vételen látható fénybetűk a Budapesti Nem­zetközi Vásáron hirdették az ezernyi árucik­kel, rengeteg újdonsággal felvonult hatalom, a Szovjetunió ipari, technikai, tudományos eredményeit. Különösen aktuális emlékezni erre most, •mikor fennállása félszázados jubileumát ün­nepli. összeállításunkban olyan anyagokat köz­lünk, amelyek közvetve, vagy közvetlenül jel­zik, érzékeltetik az öt évtized alatt befutott karriert —, a tudomány és a technika világá­ban. A világtól elzárt, szegény sorban, tudatlan­ságban tartott ncp útja hosszú volt, de most már gyorsan, meredeken vezet napjaink ma­gaslatára. £s magában hordozza a józan, ki­egyensúlyozott, technikailag fejlett élet han­gos ígéretét. POROS ÖSVÉNYEKEN... A holdutazás lehetősége Művészei korunk építészetében 1957. október 4-étől, az első szovjet szputnyik 1 :líövésétől számítjuk a kozmik.s korsza­kot Az eltelt esztendők során tanúi lehettünk több száz automatikus szputnyik, ember által vezérelt űrhajó, automa­tikus vezérlésű holdkutató és bolygóközi űrállomás fellö­vésének. Mit várhatunk a kozmikus korszak második évtizedétől? Erre a kérdésre pontosan vá­laszolni, természetesen, lehe­tetlen. Mégis nagy a valószí­nűsége annak, hogy az új év­tized egyik legfőbb vívmánya az első expedíciók leszállása lesz a Holdon. Képletesen azt mondhatjuk; hogy ezt az utat félig már meg is tettük, bár az ember a kozmikus repülé­sek során a Földtől még mindössze néhány száz kilo­méterre távolodott el, márpe­dig a Holdig az utat több százezer kilométerrel mérhet­jük. Mi tö tént tehát eddig, is mit kell tenni, mielőtt a Hold „poros ösvényeire” kerül az els-ő ember? Az eddigiek során bebizonyosodott, hogy a világűrben a meteorhelyzet a Föld és a Hold között nem akadályozza a repüléseket. A meteortestek eléggé nagyok ahhoz, hogy kárt okozzanak az űrhajónak, de oly ritkán fordulnak elő, hogy az űrhajó­val való összeütközésük gya­korlatilag lehetetlen. A Földet körülvevő sugárzási övezet sem veszélyezteti az űrhajó­sokat, akik a Hold felé re­pülnek. Ezit próbálta ki Ve- tyerok és Ugoljok (Szellőcske és Szenecske), a két űrhajós- kutya. Az ember egészségének ár­talma és munkaképességének csökkenése nélkül, hosszabb időn át tartózkodhat a súlyta­lanság állapotában. Ezt bizo­nyította ötnapos útjával Vale- rij Bikovszkij, nyolcnapos re­pülésével Gordon Cooper és Charles Conrad (a Gemini—5 űrhajón) és 14 napos repülé­sével Borman és Lowell (a Gemini—7 űrhajón). A Holdra való repülés pedig, amely kö­rülbelül egynapos ott-tartóz- kodást kívánna meg, a Földre történő visszatéréssel együtt csupán hét napot venne igény­be. Az ember kijuthat a világ­űrbe. Ezt először Alekszej Le­onov, utána pedig Edward White, Eugen Cérnán, M. Col­lins és Richard Gordon bizo­nyították be. Amikor az űrha­jóból kilép majd a Hold fe­lületén, ném lesz a súlytalan­ság állapotában. Jobb lesz-e ez, vagy rosszabb? Sok szak­ember véleménye szerint a Hold vonzóereje (a földi von­zóerő egyhatoda) sokkal köny- nyebbsn elviselhető lesz az űrhajósok számára, mint a teljes súlytalanság. A súlyta­lanság állapotában egyes űr­hajósok (például Csrnan és Gordon) bizonyos nehézségek­kel találkoztak: egyes műve­letek végrehajtásához sokkal nagyobb erőfeszítésre volt szükségük, mint amit az élet- biztosító berendezéseknél szá­mításba vettek. Az űrhajósok hamar elfáradtak, verítékük bepárásította sisakjuk üvegét. Így hát a nyílt világűrben va­A Vosztok hajtóműve ló műveletek végrehajtásának problémája további kutatáso­kat kíván. B ebizonycsodoí t, hogy az űrhajósok eredménye­sen vezérelhetik űrhajójukat, márpedig a holdrepülés enél- kül nem lehetséges. A hold­repülésben fontos szerepet kell játszania a hajó vezérlésében magának az űrhajósnak, itt a földi eszközök csupán segíte­nek és „biztosítanak”. Vilá­gossá vált az is, hogy a Föld­től nagy távolságra levő be­rendezésekkel állandó kapcso­lat tartható. Bármilyen „ön­álló” legyen is az űrhajós, a kétoldalú kapcsolat a Földdel elengedhetetlen feltétele a si­keres repülésnek. Az olyan tájékoztató objek­tumok felhasználásával, ami­lyen a Föld, a Nap, a Hold, nagy pontossággal lehet vezé­relni az űrhajót, és a meg­adott körzetbe lehet irányíta­ni. A rádiólokátorok, az iner- ciális célzó rendszer és a fé­kező motorok biztosítják az űrhajó „puha” leszállását. Végül bebizonyosodott az is, hogy a Hold talaja elbírja a vezérelt űrhajó terhét, miként elbírta a Lun-a—9 szovjet automati­kus űrállomást, és az ameri­kai Surveyor—1 állomást is. A Hold „ösvényei” valóban porosak, legalábbis ilyennek látszanak azokon a felvétele­ken, amelyeket a Luna—9 és a Sunn?vor—1 automatikus űrállomások révén kaptunk. Igaz, a por erősen . „összera­gadt”, és nincs veszélye an- nak, hogy benne az űrhajós : mélyre süllyed. Az ember Holdra repülése tehát elvileg lehetséges. Egyes megoldatlan problémák ma- , radtak még, amelyek a Hold- I expedíciónak a Földre vissza­térésével kapcsolatosak. E problémák közül legfontosabb a Holdról való elindulás és a Föld légkörébe történő beérke­zés- J. M. A régi templomok hagyma- kupolái és meredek tetői fe­lett korszerű épületek tömb­jei törnek az ég felé. Sze­münk előtt . emelkednek ma­gasba a csűpaüyeg betonpa­loták, törönyházak. Épül, nö­vekszik Moszkva.' A régi, aprócska utcák út­vesztőjébe sugárutakat vág­nak, az ősi települések hatá­rait átlépik az új kerületek hatalmas épületei. Az egyenes vonalak csodálatos geomet­riába, a nyitott terek és a formák ritmikusan változó katonás rendje, a napfény özöne jellemzi az új lakótele­peket. A családok ezrei jut­nak korszerű otthonhoz. A régi kerületeket évszázados falak, a félhomályos udvarok jel­lemzik. Az összkép sok-sok emberöltő építészeti stílusát őrzi. A mai kor követelményei nem engedik meg az ilyen építészeti tradíciók folytatá­sát. Teljesen újszerű, a szo­ciális követelményeknek meg­felelő kellemes környezetet kell teremteni. Az ember már nemcsak egy épületet lát és érzékel, hanem az épületek komplexumát és annak kapcsolatát a termé­szet szabad formáihoz — a növényzethez, a geológiai kép­ződményekhez, stb. Például Leningrád névai kerületében festői épület- együtteseket hoztak létre, ahol a hatalmas fák és a mo­dem nagypaneles épületek ésszerűen és mégis mester- kéletlenül elhelyezett cso­portjai hatásos kontrasztott képeznek a térben. A házgyárak 7, 8, és 15 emeletes, külön­böző méretű házakat és „pontházakat” is gyártanak. Leningrád és Vilnyusz építé­szei nagypanelekből, olyan lágyan ívelő épületeket emeltek, amelyek követik a talaj domborulatait; növel­ték az épületekhez alkalma­zott szabványos elemek épü­leten belüli kombinációinál: lehetőségeit, s legyőzték , a túl­zott egyszerűséget és a rideg alakzatokat is. A sima hom­lokzatokat gazdagítják az er­kélyek, loggiák stb. Az ipari jellegű építkezés fejlődése is új szakaszába lé­pett. A műszaki és mennyisé­gi feladatokat egyaránt sike­resen oldják meg. Most a minőség, s ezen belül a mű­vészi kérdések megoldása a legfontosabb feladat. A szo­cializmus építészetének igaz humanizmusa, valódi újsze­rűsége nem az egyénieskedés „szabadságában” mutatkozik meg, hanem abban, hogy min­denki számára a javak maxi­mumát biztosítja. A KGST-PALOTA Tudomány és technika a Szovjetunióban / Ázsia—Európa gázvezeték Gyorsított ütemben folynak a munkálatok a világ leghosz- szabb — a közép-ázsiai Buharától a Moszkva melletti Voszkre- szenszkáig érő — gázvezetékének befejezésén. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából üzem­be helyezendő 3000 km hosszú gázvezeték hivatott fedezni a Szovjetunió fővárosának szükségleteit. Egy elágazás szállítja majd a gázt a Volga-parti Togliattiba is, ahol a legnagyobb szovjet autógyár épül. Meteorpor a Nap—Föld között 1 óra V////////////////////Í-2500 Y’Ssssss/syys/sssrsAssssssssss* kilométer fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj Andrej Tupoljev szovjet re­pülőgépkonstruktőr vélemé­nye szerint az első szuperszo­nikus utasszállító repülőgép, a TU—144, „megbízható, ve­szélytelen, gazdaságilag elő­nyös közlekedési eszköz” lesz. A. gép tervei Tupoljev akadé­mikus tervezőirodájában ké­szülnek. A Grazsdanszkaja Aviacija című lapnak adott interjújában Andrej Tupoljev közölte, hogy a gép 2500 kilo­méteres óránkénti sebességgel fog repülni. Maximális repü­lési távolsága 6500 kilométer, a magassági plafon 20 000 mé­ter. A gép 121 utast szállíthat. Andrej Tupoljev hangsúlyoz­ta, hogy abban az esetben, ha a négy motor közül vala­melyik meghibásodott, az üzemanyagtartalék biztosítja a gépnek három motorral való továbbrepülését egészen rendeltetési helyéig. Andrej Tupoljev kijelentet­te: „A repülésügy modern fejlődése és a tudományos mű­szaki kutatások helyzete le­hetővé teszi olyan utasszállító gép megalkotását, amely az óránkénti 3000 kilométeres sebességet is eléri.” Szovjet csillagászok azt ál­lítják, hogy a világűrben, a Föld és a Nap között sűrű meteorpor képződmények van­nak. Ezt a jelenséget négy esz­tendeig tartó kísérletek ered­ményeként, rakéták segítségé­vel állapították meg. A kí­sérletek azt mutatták, hogy a rakétáknak a Földtől a Nap felé irányuló röppályája men­tén a feltételezettnél gyakrab­ban lehet meteorpor felhal­mozódást találni a világűrben. Jelentős részecske-sűrűsö­dést észleltek a Hold közelé­ben. A szovjet tudósok a kísérle­tek eredményeiről Prágában augusztusban számoltak be a Nemzetközi Asztronómiai Szö­vetség 13. közgyűlésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom