Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
fl 1967. OKTOBER TASÄRNAF TASSZOSZ LIVADITISZ: Egyszerű emberek története" Vékonypadlású az otthoni ház, A tető majd’’ elrepül... A konyhában csak egy vödör áll — mosakodáshoz. Mint megboldogultat Üljük körül az asztalt, S a tört üvegű ablakon Éjszaka, eső, s az Idő óvakodik be. Gyári munkás a fiú. S a lány ara nem lesz... Ilyen házakban szültek minket. Itt nőttünk föl. Álmodtunk, szerettünk. Ennyi a históriánk. (Ferencz Győző (ordítása) • A rabságban szenvedő görög költő „Cigarettásdobozra irt versek” című ciklusából. + + + BIHARI SÁNDOR: El kell indulnom El kell indulnom a dülőutakra, a kukoricák meg a krumplik közé, egy cserépkorsóban meg kell kotyogtatnom a Csendes-óceánt; és megcsókolni a lányt, ki őt éve áll a Szinva-parton, hová, hogy elérjek, egy csólcért mindig megkerültem a világot, el kell mennem a városnegyedbe, a fél kiló matériából felfestett házak, emberek közé, hogy a szemem végre ki beszélgess - magát a létezés formáival, ki kell vennem a szabadságot, az idei örökkévalóságot, mikor nincsen semmi dolgom, csak rendbetenni a világot... Picasso: Festő és modellje Stettner Béla: Kiállítás Integraphik 67 A luganoi, ljubljanai, tokiói és krakkói nemzetközi grafikai biermálék mellett a berlini Intergraphik is egyre számottevőbb szerepet játszik a nemzetközi grafikai életben. A berlini Neue Galerie az „Inter- graphik 67” teljes anyagát kölcsönadta, ezt a kiállításit látta a közönség a Műcsarnokban. Az „Intergraphik 67” harminckilenc ország mintegy négyszáz művésziének közel ezer alkotását mutatta be. A mai grafika fejlődésének főbb stílusirányait éppen úgy, mint az új technikai kifejezési forma forradalmát. A szürrealizmus, a nonfiguratív irányzatok különböző fajai, az op-art és a realista alkotások egymás mellett azt a tanulságot nyújtják, hogy végső fokon, a modernista irányzatok is a realizmushoz kötődnek. A kiállítás másik, igen fontos tanulsága az, hogy az alkotók többsége nemcsak önkifejezésre törekszik, de kisebb-nagyobb közösségek tagjaként egyre inkább mindnyájunk közös problémáinak, szorongásos vagy boldog életérzésének ad hangot. Az Amerikai Egyesült Államok kiállító művészei — Dob- kin, Refregier, Gropper a másik Amerikáról vallanak, ahol a vietnami háborút éppen úgy elítélik, mint a faji agresz- sziót. Nagy meglepetés Argentína grafikája. Betramí új technikai megoldásai, Fernandez színes fametszete, Ontrio vad kavargása utcaképe a művészet eszközeivel mutatja be, hogy Dél-Ameri'kában is születőben Van az új élet. Románia grafikája szintén az utolsó évtizedekben zárkózott fel a világ élvonalába. A bizánci ikonfestészet emlékei még gyakran kísértenek. Saf- toiu „Jai, a legyőzöttnek” című fasisztaeílenes lapja, Ghinea vegyes technikájú színes álomvilága, Picu freskóhatású alkotásai épp oly megkapóak, mint Feszt bizarr hatású Hirosimája. M. Chirnoaga „Kegyetlen isten” című lapja — a, fej köré pénzlenyomatokból alkotott glória — rendkívüli kifejező erejével hat. Lengyel- ország ma grafikai „nagyhatalom” s ezt jól példázza a kiállítás lengyel anyaga is. Témában és tehnikaban, stílusban és kifejezésben olyan magas színvonalat képvisel, amelyhez csak a francia anyag hasonlítható. A francia grafika továbbra is a „nagy erjesztő” szerepét tölti be. A vonal és a szín, a harmóniák és az ellentétek, a könnyed vonalvezetés és a vaskos formák olyan kaval- kádjával találkozhatunk itt, amelyből minden grafikusművész tud meríteni anélkül, hogy önállósága feladására kényszerülne. Picasso „Festő és modell” című akvatinája ma már modernségében is klasszikus alkotás. M. Ciry es a többiek alkotásai méltó kíséretül állnak körülötte. V. Vasarely „Kék négyszög”-e azt mutatja, hogy az op-art még mindig hat. A csehszlovák művészek elsősorban a szűrrealizmus formanyelvén beszélnek. A jugoszláv grafikusok szinte má-. ról-holnapra kerültek a grafika élvonalába: karcaik, színes fametszeteik modernségük ellenére is megőrzik a hazai vonásokat. Japán grafikájával találkozni mindig élmény az európai számára; színes fametszeteik több évszázados hagyományait úgy mentik át modern alkotásokba, hogy semmi nem vész el nemzeti sajátságaikból. Az Intergraphik 67 magyar művészeinek munkái — Reich Károly, Hincz Gyula, Csohány Kálmán, Stettner Béla, Pásztor Gábor, Kass János, Gacs Gábor, Molnár István, Würtz Ádám, Ék Sándor — a nagy nemzetközi seregszemlén kifogástalanul megállják a helyüket, a legjobbak köré sorolhatók. És ez— a nagy bemutató élménye mellett — számunkra szintén a tárlat egyik tanulsága- Galambos Ferenc LÁSZLÓ MIKLÓS: PESTI LEGENDA I. A színházakban is vannak könyvelők. (Mazaga Ferenc mérlegképes szaldokontista a kulisszák mögött másfél évtizede Számolta a sikert, bukást. Sok mindent átvészelt. Primadonnák követeltek — debüíán- sok könyörögtek; komponistáért rajongtak — szövegkönyvvel „labdáztak”; cikkírókat átkoztak — önkritikát gyakoroltak; felépítettek — leépítettek; igazgatók jöttek — direktorok mentek: a Mazaga maradt. Egyedül élt kis, összkomfortos lakásában a Nyárfa utcában. A mama már két éve meghalt. Az asztmás nénike utolsó kívánsága így hangzott: — Sohase nősülj meg, édes fiam. Nem találsz olyan asz- szonyt, aki megérdemelné, hogy Mazagáné legyen ... Mert ezek a mgi nők ... Mancika is mai nő volt. Fodrászlány. Nem hölgyeket hen- názott — urakat borotvált. Jó érzés volt, amikor hófehér uj- jai végigsimogatták Mazaga képét pitralonnal. És szép, kerek hármasokat, ötösöket tudott írni a blokkra. Gyorsan, precízen adott össze: pontosabban. mint Mazaga beosztottja, a nyafogó, sokdioptriás Éva. Mancika számtani tudománya atyai örökség. Bernát Leó „főúríizetek” Budapesten. A mellékutcai Rakétában, hazatérő pincérek, záróra után kártyázó muzsikusok tanyáján adott hitelt, tudott tippet, ajánlott kölcsönt, összehozott zenekarokat, facér kollégáknak helyet szerzett. Leókám nem volt szent Bemát. Zsebre- vágta a beígért százalékot, ga- vallérkodóktól a borravalót. A pénzt vitte haza. gyűjtött, rakosgatott. Szép kis házat épített Zuglóban. Ott lakik a család: az asszony és a gyerek, Mancika. — Okos lány az kérem — szokta mesélni az új főnőkének. Fenyő elvtársnak Bemát, — Ötös tanuló volt végig. Mehetett volna egyetemre is, de nem akart. Én nem erőltettem ... Vasal is ... Tetszik látni ezt a búgot? Szép, mi?... Főzni az anyjától tanult, a Lina egykoron a Gundelmél volt a konyhán ... A Mancika hallgat rám, mindig megkérdi: Papsika — mert úgy hív — mit vegyek, kosztümöt vagy pulóvert?... És elmeséli, mi történt a műhelyben. Nagymező utcai bolt — jól hoz, nekünk legyen mondva a bevétel. Pomázi művész úr is odajár, kérdezte is a gyereket, milyen a skálája ... Fizetni ... Igenis ... azonnal... A Mancim ráér férjhez menni ... Várhat nyugodtan ... Akárkihez nem adom! ... S egy Bemát Leó tartja a szavát II. Mazaga Ferenc pénteken este — a ház ura akkor szabadnapos — megjelent Bemáték- nál. A látogatáshoz a lány ragaszkodott. — Papsikám — mutatta be a fiút — ő a Mazaga... A mami már ismeri... Add ide azt a virágot, olyan bután tartod ... Milyen szép rózsa ..-. Köszönöm szépen. Bernát leültette, kifaggatta — csak feketével kínálta, vacsorára nem marasztalta a vendéget. Mazaga az első adódó pillanatban távozott. — A színházban várnak — motyogta. — Jó estét... Jó egészséget... Kezét csókolom. A lány elkísérte a villamosmegállóig. A szülők egyedül maradtak. — Mi ez a fiú? — tette fel a kérdést Leó. — Könyvelő. Havi ezernyolcszáz és negyedévenként prémium ... Mi lehet még belőle? Semmi! 'Még csak nem is párttag ... Mit tud nyújtani a kicsinknek mást, jobbat, többet, mint amit eddig tőlünk kapott? ... Hallgass végig Lina... Az én apám, Brunner Poldi virslit árult a Király utcában. Mustárost és tormást. Bubi koromban beadott pikolónak az Emiiébe... Téged a nénédék — tizenkét esztendős sem voltál — felzavartak Pestre szolgálni ... Dolgoztunk ... Sokat... Éjjel-nappal. Verejtékkel kerestük, amink van. A Manóinak ... ! A lány visszajött. Belépett a szobába Leó nem vette észre. — Nem adom a gyerekem egy könyökvédőshöz ... Mást képzeltem a Máriánknak, többet ... Nem is értem, miért tetszik neki ez a fiú? Manci megszólalt: — Mert rendes ember ... Nem akart autón a Balatonhoz vinni a motelbe két napra ... Nem ígért szerződést a filmgyárba, nem ajánlott modellnek külföldi ruhabemutatókra s nem próbálta ki, alkalmas vagyok-e bemondónőnek a televízióhoz ... Nem gint — jég- fröccsöt rendelt a Do.yal Hotel teraszán és citromot kevert hozzá ... Megkérdezheted Pap- si a hadaró Bélát, ő szolgált ki bennünket... Egy forint borravalót kapott... — Ráérsz még szívem — mondta a papa. — Mire várjak? Kit akarsz — mit akarsz? A Szűcs Lajos nem a nyolcvan hármas fiókban nyirat... Engem nem szédít a majomimádatod. Nem vagyok több, mint egy átlag pesti lány. Ilyen boka, ilyen derék, ilyen bőr, ilyen arc tizenkettő van egy tucatban. — Értsd meg... — szólt közbe ismét Leó. — Te értsd meg Papéi, mert ha nem érted meg. akkor nem vagy az én Paprikám ... A Ferit szeretem. Mazagáné akarok lenni ... III. — Éjfélig meséltem, magyaráztam az öregnek — panaszolta másnap Manci az üzletben, míg szappanozta a bús könyvelőt — Nem hatott semmi, még a sírás sem. A mami rendes volt Pártolt bennünket. A végén összevesztek, amikor a pap... az apám azt mondta: „Lina, ne beszélj, téged sem akartak hozzámadni, ha nem lett volna már útban a gyerek, akkor ma sem lennél a feleségem.” Erre anyám is kiabált: „Kilóra akarod adni a lányod .. Délben a színházban Maza- gát meglátogatta szobájában Pomázi Márton. — Szervusz öcsém — köszöntötte. *’ — Csókolom Marci bácsi — fogadta zavartan a könyvelő. — Ragyogóan tetszik kinézni ... Hallottam, az új szerepében ... — Coki, komám — vágott szavába Pomázi. — Nem rólam van most szó. Temiattad jöttem. — Énmiattam ...? — vörő- södött el Mazaga. — Mesélik, hogy a hableány, a figarótündér Almavivája lettél... örül mindenki... Hozzánk tartozol te. ha számkukac is vagy... Hol laksz? — Nyárfa utca nyolcvanöt, ötödik emelet — felelte a fiú. — Miért tetszik kérdezni? — Oda küldöm értetek a kocsimat, amikor a nászindulót mentek hallgatni. ..'Nyolcvanöt ... Nyolcvanöt... A Nyárfa utca biztosan eszemben marad, csak a számokat felejtem ... És hotelre se legyen gondotok... Én filmezek — két-három hétre elmehettek a wigwamomba Leányfalura ... Ha kell a kulcs, szólj. — Nem kell a kulcs Marci bácsi, se a kocsi... — Mazaga szeretett volna az ősz Pomázi vállára borulni és hangosan bőgni. — Semmi se lesz. A papa, a főpincér a Rakétában nem adja a lányát egy nyugdíj képes, kétszer kitüntetett, tizenkét tanfolyamot dicsérettel végzett, külföldi jutalomüdülésre javasolt, saját lakással rendelkező számviteli szakemberhez ... Pedig nyelveket is tudok ... Sprechen Sie deutsch ... Ga- varitye vü po-ruszki ... — Csillapodj, kisfiam — csönd esitette Pomázi. — Szeret az a lány? — Igen — szepegte a könyvelő. — Én is őt. Nagyon. — Értelek... Én értelek csak igazán ... Kezdő bon- viván koromban Brassóban belém szeretett Esztike, a szász restitulajdonos lánya. Az apja nem adta hozzám. Azt mondta: színész a veje, egye fene, de, hogy magyar!... Mit szólna a város? ... Kivándorolt. Elvitte az Esztit. Csönd volt. — Harmincnyolc évvel ezelőtt történt... Ma azért mégis csak más a világ — folytatta Pomázi. — Bolond az a maradi fizető ... Hol él? Fel a fejjel, kispajtás ... Szervusz. Sietek ... Vár a bölcsek tanácsa. Szobátokként én vagyok a klubban az ügyeletes Duma Franci, nekem kell mesélni ... Te meg ne búsulj, rendbejön minden. — Téved Marci bácsi. Nem történhet már semmi... De történt. Este Mazagát levél várta a Nyárfa utcai lakásban. IV. Téglaalakú boríték. A levélpapír „felzetére” írt címzés átlátszott a celofán ablakon: „F. Mazaga, Budapest VII., Nyárfa u. 85. Hungária”. Megfordította a külföldi ko- pertát. A feladót kereste: „Es- tudio Argentina, Necochea Calle Rio de la Plata 27. Dr. Antonia Benito Emilio Perez abogado.” Feltépte a tengerentúlról érkezett üzenetet: „Muy Senor mio, me veo en la penosa tare a de comunicarle a Ud. que la Sra. Amalia Corráles de Mazaga fallació del dia 15 julio de 1961.” A senort, Mazagát és a dár tumot értette — a többit nem. Olasz? Spanyol? Portugál? „La distinguida Sra. 10 de-; signó a Ud. como legitim*» unico heredero. La parte d« la herencia en moneda nációnál, o seam 1 250 800 $ (per sós).. — Egymillió-kétszázötven; ezer-kilencszáz peso... „... se haha depositada eq el Banco de la Náción bajo la cuenta No. 953. 612, y tambiéíi se hail an deposdtados en el mismo Banco los titulos de la estancia „Los Vacunos”, cuyq valor asciende a aproximada- mente 4 milliones de pesos.. .** Abbahagyta az olvasást. — Négymillió peso... Telefonált. A színházból ismert Tarisz* nyást hívta. A spanyol fordító otthon volt Megbeszélték, ki- lene órakor találkoznak. Mazaga magával vitte Man» ciját. Az írásos dokumentet vigyázva tette a dúsbajszú, ritka üstökű emberke elé. Tarisznyás a borítékot ropogtatta. — Ez dél-amerikai .. 1 —mondotta áhítattal. — Tudja kislány, tizenöt esztendőt töltöttem azon a csodálatos földrészen. Nyolc államban jártam. Én voltam don Gabriel, a mexikói fogkefegyár vezérképviselője. Hazahozott a vágy — és az irodalom ... Nem olvasta a most megjelent zam- bó-antológiát?... A mesztic- regény sem került a kezébe? _ De a mulatt drámát látta... Ugye zseniális!... Én fordítottam ... Levette a szemüvegét. Mess* sze tolta a víznyomásos papírost — úgy olvasta. — A címzés neked szól —• magyarázta. — A feladó Perez. Necocheabói küldte.. I Argentínai kikötő. Kétszer voltam ott, egyszer a néger Adelaval... Az estudio nem
