Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-07 / 237. szám
2 “sMfWiip 1967. OKTOBER SZOMBAT Három író és az ellenség A Rudé Právo pénteki számában J. Foitik visszatér a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi plénumára, amely mint ismeretes, állást foglalt a csehszlovák írókongresszuson elhangzott egyes nézetekkel kapcsolatban és döntést hozott három írónak a pártból való kizárásáról. Foitik megjegyzi, hogy Csehszlovákia ellenségei külföldön úgy állítják be a központi bizottság állásfoglalását, mint a „kommunista párt és a vezető értelmiségi körök közötti konfliktus" tanúbizonyságát, és azt híresztelik, hogy a párt ezzel „csapást mért az értelmiségre”. Ezek az emberek hangulatot akarnak kelteni a csehszlovák értelmiség és az ország kultúrpolitikája ellen. A cikkíró végezetül rámutat, hogy akik a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága plénumának a következtetéseit abban a szellemben tárgyalják, mint az ellenség, azok helytelenül magyarázzák a párt határozatát. Történelmi jelentőségű szavazás Felülvizsgálják az Olaszország és a Vatikán közötti konkordátumot Az ellenzék húszéves harcának első sikere Az NDK — békeállam Az olasz politikai történelemben kiemelkedő jelentőségű az a határozat, amit csütörtökön este fogadott el a parlament, felszólítva a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat az Olaszország és a Vatikán között 1929-ben kötött konkordátum felülvizsgálatáról. A szavazás történelmi jelentőségének felméréséhez figyelembe kell venni, hogy a múlt században az olasz egység és nemzeti függetlenség az Osztrák—Magyar Monarchia és a Vatikán ellen vívott, több mint ötvenéves küzdelem eredményeként jött létre. Az olasz függetlenségi háború utolsó csatáját 1870-ben éppen a pápa hadserege ellen vívták, amikor Róma falainál vereséget mértek rá. Ily módon felszámolták az egyház állaWilson „próbaidőre“ bizalmat kapott Befejeződött az angol Munkáspárt kongresszusa Pénteken a „Vörös Zászló” című régi angol munkáshimnusz eléneklésével véget ért a Munkáspárt 66. kongresszusa. Az utolsó , napon az egészségügyi ellátásról, az autóipar helyzetéről, az Angliában tapasztalható faji megkülönböztetés elítéléséről hoztak határozatot. A faji megkülönböztetés — amint a határozat rámutat — elsősorban a munkásfelvételnél és a lakások kiadásánál mutatkozik meg. Boyd elnök ugyanakkor visszavert minden olyan kísérletet, hogy a rhodesiai kérdést is megvitassák és így Thompson, a nemzetközösségi ügyek minisztere az elkövetkező hetekben szabadon tárgyalhat a Smith-rezsimmel. A párt elnökévé a követke- iző három évre Jennie Lee-t, a közoktatási és tudományos ügyek | minisztériumának ál- lamminiszterét választották. A pártvezetőségen belül a kongresszus eredményeként megerősödött Callaghan pénzügyminiszter „trónörökösi’’ pozíciója, Brown külügyminiszter tekintélye tovább csökkent, Wilson pedig újabb egy-két évi „próbaidőre” megkapta a párt bizalmát. PÁRIZS Körgallér helyett esőkabát a rendőröknek Bemutatták a francia rendőrik új egyenruháját: rövidesen eltűnik a francia rendőrök ismert vállra borított körgallérja, amelyet nemcsak az időjárás viszontagságai ellen, hanem összetekerve, tüntetések szétoszlatásánál ütőfegyverként is alkalmaztak. A rendőrök köpeny helyett vízhatlan esőkabátot kapnak. mát és visszaállították az olasz nemzeti egységek A pápa kiátkozta az olasz királyt és megtiltotta a katolikusoknak a politikai életben való részvételt. A konfliktus 1911-ben enyhült, amikor a pápa feloldotta a politikai életben való részvételre vonatkozó tilalmat, majd 1929-ben megszűnt, miután aláírták az olasz állam és a Vatikán közötti egyezményt, konkordátumot. Mivel azonban 1929-ben a fasizmus volt hatalmon Olaszországban, ez a rendszer kész volt messzemenő engedményekre annak fejében, hogy az egyház elismerje törvényességét. Az egyezmény különleges előjogokat biztosít a Vatikánnak, a katolicizmust államvallássá avatja, előírja a kötelező vallások- ta.ást és tiltja a válást. A felszabadulás után, az ország újjáépítésének nagy problémáival szembenézve, a kommunisták elfogadták az új alkotmányra vonatkozólag az 1929-es konkordátum érvényességét, hogy elkerüljék az ország megosztását Ugyanakkor azonban a kommunisták biztosították a későbbi felülvizsgálat lehetőségét. Azóta húsz év telt el és ez alatt a katolikus egyház, továbbá a Kereszténydemokrata Párt elutasította a konkordátum felülvizsgálatának a gondolatát. Közben változott a politikai helyzet. A „vallásháború” veszélye ma már nem áll fenn. A kommunisták kiátkozá- sa, amelyre 1949-ben került sor, teljes kudarcnak bizonyult és három évvel ezelőtt az egyház is visz- szavonta. A konzervatív XII. Pius pápát XXIII. János és VI. PáZ, két újító pápa követte. A vatikáni zsinat mélyreható megújulást idézett elő. Ebben az új helyzetben a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (PSIUP), valamint a Liberális Párt két párhuzamos határozati javaslat formájában arra szólította fel a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a konkordátum felülvizsgálatáról. A kommunisták kijelentették, hogy támogatják a PSIUP javaslatát. Csak a fasiszták ellenezték a felülvizsgálatot, míg a kormány egyik fő pártja, a volt szocialistákat és szociáldemokratákat tömörítő Egyesült Szocialista Párt támogatta a kezdeményezést, s így foglalt állást a koalícióban részt vevő Köztársasági Párt is. Ily módon a kereszténydemokrata vezetők is kénytelenek voltak ezúttal elfogadni a konkordátum felülvizsgálatának gondolatát. Igaz, a kormánykoalíció pártjai által megszavazott határozati javaslat kevésbé határozott, mint az ellenzék indítványai, azonban így is nagy siker, különösen a kommunisták és a PSIUP számára. Senkit sem téveszt meg az, hogy a kommunisták, a PSIUP és a liberálisok a kormánytöbbség határozati javaslata ellen szavaztak. Ezt csupán az tette szükségessé, hogy Moro miniszterelnök a szavazást egybekötötte a bizalmi kérdés felvetésével. Ennek ellenére a valóság az, hogy az ellenzék húszéves harca aratta első nagy sikerét. Október 7-én ünnepli megalakulásának IS. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. A német nép történelmének tapasztalatai azt mutatják: az első olyan német állam születése, amely szocialista társadalmi, gazdasági és politikai alapokra épült — egész Európa történelmében fontos pozitív fordulatot jelentett. Tizennyolc év bebizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság az európai béke megvédésének egvik legszilárdabb támasza, s az európai biztonság létrehozásáért folytatott küzdelem aktív tényezője. E tizennyolc esztendő alatt a Német Demokratikus Köztársaság népe nagy sikereket ért el a szocializmus építésében, s hazáját az európai kontinens egyik legfejlettebb ipari országává emelte. Az európai helyzet vizsgálata világossá teszi, hogy az NDK-nak különleges szerep jut az európai biztonság védelmében. A Német Demokratikus Köztársaság természetesen méltó módon hozzájárult azokhoz a közös eröfeszítéseshez, amelyeket a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista államok fejtenek ki a béke és az európai biztonság megerősítése érdekében. Ezen belül azonban sajátos földrajzi, történelmi — és modern nemzeti feladatai következtében a Német Demokratikus Köztársaság a nyugatnémet revanslsta és militarista erők ellen vívott harc élvonalában áll. Az európai politikai színtér egyik legjellegzetesebb eseménysorozata volt az utóbbi esztendőkben az Adenauer—Erhard-féle bonni politikai vonal bukása, majd a Kiesinger—Brandt koalíciós kormány megalakulásával egy „új” bonni politikai meghirdetése. Függetlenül attól, hogy ez az újnak hirdetett politika a valóságban a régi vonal egyszerű taktikai változatának bizonyult — puszta kinyilvánítása egyértelmű a régi vonal kudarcának bevallásával. A fejlődés lényegét tekintve arról van szó, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági sikerei, nemzetközi tekintélyének növekedése, gazdasági és politikai kapcsolatainak kiszélesítése világossá tette: az NDK léte záloga egy valóban mélyenszánt* európai enyhülési folyamat megindításának. A Nyugat — és mindenekelőtt a bonni állam — számára irreális és történelmileg bukásra ítélt minden olyan kísérlett amely nem az NDK állami létének realitásából, s a realitás elismeréséből indul ki. Szinte jelképes, hogy az NDÄ évfordulójának küszöbén hagyta jóvá a magyar országgyűlés országaink barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Magyarország, amelynek történelmére oly hosszú időn keresztül vetett árnyékot a német militarizmus, úgy üdvözli tizennyolcadik születésnapján az erősödő Német Demokratikus Köztársaságot, mint az európai béke és stabilitás egyik legfontosabb biztosítékát. „Össznémet“ kirándulások Prágába A nyugat-berlini Möwis utazási iroda, az NDK illetékeseivel történt megállapodás alapján személyenként 89 nyugati márkáért, előre biztosított „össznémet” utazásokat indít Prágába. Az NDK-ban, illetve a Nyugat-Németország- b an vagy Nyugat-Berlinben élő rokonok előzetesen megállapodnak az időpontban. Ezt követően pedig a nyugat-berlini Mötots-irodában befizetik a hétvégi együttes utazás költségeit. Kívánságra a prágai tartózkodás egy héttel meg* hosszabbítható. Az első ilyen utazásra november 4-én kerül sor. Az utazási iroda szeretné az akciót kiterjeszteni más ?">cialista országokra is. Az USA inváziót készít elő a VDK ellen? Morton és Hartke amerikai szenátorok szerint az USA hadvezetése inváziót készít elő a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A Pentagon és a külügyminisztérium haladéktalanul cáfolta ugyan a szenátorok bejelentését, de mind Morton, mind Hartke hangsúlyozta, közvetlen értesüléseiken kívül számos más előjel is tanúsítja, hogy a parancsnokság inváziót készít elő. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint az amerikai légierő gépei csütörtökön egymást követő második nap bombázták Haiphong közvetlen környékét. Ismételt támadást intéztek a kínai határ közelében levő Lang Son térsége ellen is. Kéthetes viszonylagos csönd után Hanoi vidéke felett is újból megindult az amerikai légitevékenység. A fővárostól 10 —15 kilométeres körzetben végrehajtott heves bombázások tompa robbanásai Hanoiig is elhallatszanak. CSAK RÖVIDEN... TOKIÓ közelében üzembé helyezték Japán első nuk* leáris erőművét A MOSZKVAI PRAVDA pénteki száma közli Joazip Broz Tito cikkét „Az Októberi Forradalom és Jugoszlávia népei” címmel. ATHÉNBAN olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány utasítására katonai erősítések indultak a főváros felé és előőrseik már elhelyezkedtek Athén körül. A PEKINGI RENMIN RI- BAO a munkásmozgalom ellenségének nevezi Liu Sao- csit, a Kínai Népköztársaság elnökét HALÁLRA ÍTÉLTÉK Jemenben Alkhatari főállam- ügyészt, Szalal elnök jogi tanácsadóját és Elkhaterit a jemeni biztonsági szolgálat vezetőjét, aki tüzet nyitott a hármas bizottság ellen tüntető tömegre. Barangolás Türingiában IV. Buchenwald is Weimarhan van Robog az autó, már házak között járunk, a város tornyai is közelről látszanak, de elkanyarodik: Buchenwaldba megyünk... — Nem az emberiség szégyenét, büszkeségét, emberi elmék nagyszerűségét szeretném itt ma felidézni — mondom kora reggel óta már hatodszor német barátomnak, aki kérésemre Weimarba indult velem, ám hajthatatlan. Szigorúan tekint rám, rosz- szalló hangon beszél: — Az áldozatok emléke előtt áldozni kell! — és tudom a sok tízezer közül elsőnek Ernst Thälmannra gondol. — Lélekben áldozok — hangsúlyozom és én is Ernst Thälmannra gondolok elsőnek. A kommunista vezetőre, aki szintén Buchenwald- ban lelte halálát, mindenki tudja, hogy hogyan. — Lélekben áldozok, — ismétlem — de egyenesen a pokol fenekéről félistenek, Goethe meg Schiller hajlékába hogyan lépek be? — Buchenwaldot látnod kell! A Ilarangtorony meg a bunker Gondozott út az erdőben, horús a menny. Magas épüI it vet ránk a fellegeknél még ötétebb árnyat, a Harangtorony. Mindazon nemzetek, amelyek ebben a táborban elvesztett hű fiaikat gyászolják, emelték az elpusztítottak emlékére. Égretörő felkiáltójel, kőbe öntött örök intelem. Beljebb három fehér ház, emeletesek, itt volt az SS-ek laktanyája. Most az egyikben a tábormúzeum irodái, a másikban vendéglő. Sok százan látogatják naponta Buchenwaldot, aztán betérnek pohár sört, ételt rendelnek, aki él, annak táplálkoznia kell. Még arrébb hosszú földszintes ház, közepén széles bejárat, két széléből drótkerítés indul ki. Hovatovább huszonhárom esztendeje, hogy a villanyáramot kikapcsolták belőle. A barakkokat rég lebontották, csak kettőt hagylak meg közülük. Az egyik a bunker, a büntetőbarakk, ajtaja most nyitva, belépünk. Folyosója osztja ketté az épület belsejét. Villany világít, itt mindig homály volt és van is. Jobbról, balról a sötétzárkák, valamennyi egyes. Legelső helyiség az őré. Katonás ágy, kis asztal, rajta pisztoly, mellette SS-egyenruha, a zubbony karján horogkeresztes karszalag. a falon korbácsok függnek. Utálat támad bennem. Zárkavasajtó kukucskálóján betekintek, nem látok egyebet, csak sötétséget. Figyelem magamat, lesem a gondolataimat, az érzelmeimet a rámsötétlő zárka előtt, ahol olyan sokan, olyan sokat szenvedtek. Meg a kivilágított zárkáknál, amelyekben virágkoszorúk mellett felírat hirdeti, harminchat órával az előtt, hogy a tábor foglyai önmagukat fegyverrel a kézben felszabadították, eny- nyi meg annyi szovjet hadifoglyot, holland, olasz, meg francia hazafit mészároltak le egyetlen áprilisi éjszakán 1945-ben. De semmi jele a gyilkosságsorozatnak, a padlón egy csepp vér nyoma sincs, s a kínok is, amiket itt, ki tudja hányán elszenvedtek, nyomtalanok. A szenvedőkre gondolva, tudatom felszínén sajnálat és részvét vékony patakja csörgedez, mert a mélyebb rétegekből még inkább jeltör az utálat és elhatalmasodik, mivel főként csak az jár eszemben, hogy akik itt embereket kíméletlenül megkínoztak és megöltek, maguk is az emlősök rendjének legfejlettebb családjába tartoztak, emberek voltak. Homo sapiens! Automatizált vérpad Bölcs ember? Mindenesetre leleményes, még ha emberi értelmét csak arra használta fel, hogy iparszerüen űzött gyilkosságait gépek, szerszámok és készülékek segítségével, úgyszólván automatizált üzemben hajtsa végre. Szabatosabban félig automatizált üzemben, habár a kézi erővel folytatandó műveleteket végző foglyokat emberszámba sem vették, automatává lesüllyesztett lények voltak. Az üzem a második fennmaradt barakkban működött. A nyersanyag a saját két lábán lépett be, maga vetkőzött le, aztán... mentsenek fel az alól, hogy a részleteket — amúgy is sokan megírták már — én is elbeszéljem. Nem szeretnék most még nagyobb iszonyatot kelteni sem magamban, sem másokban. A szóbanforgó ba- rak volt egyben a krematórium is. Kint egy látogatócsoporthoz idegenvezető beszél. — Buchenwald volt az első megszervezett koncentrációs tábor. Tizenhárom évi fennállása alatt 68 ezer embert végeztek ki, kínoztak halálra — mondja. Valaki megjegyzi, hogy a vezető is foglya volt ennek a tábornak, azalatt elpusztult a családja, azután itt maradt, életfogytiglani koncentrációs táborra ítélte önmagát, hogy a világ minden részéből ide- sereglő kíváncsi látogatóknak a saját maga által is átélt rémségeket elmagyarázza. Csak 68 ezer, gondolom magamban, akkor ez a tábor nem is volt igazi halálgyár a nála rövidebb ideig működő Auschwitz, meg Majdeneck mellett, ahol négymilliónál több embert irtottak ki. A barakktól kissé távolabb néhányan beszélgetnek: — Benn áll a mai újságban, hogy Ilse Koch felakasztotta magát — hallom egyikük szavait. Ez a rossz arcú, elhízott némber egyik fő őre volt a tábornak. Halálra korbácsolt sok embert és a holtak bőréből lámpaemyőt, egyéb dísztárgyat csináltatott. Életfogytiglani fegyházra ítélték. Huszonkét esztendő múltán most cellájában összesodort ágylepedőjével megfojtotta magát. Goethe lakában Buchenwald Weimar határán belül, a város szívétől mindössze három kilométerre fekszik. Rövid az út a Goethe- múzeumig. Első termében a költő fiatalkori szobra. Hegyes orra dominál az arcán. Felötlik bennem, hogy a felsőbbrendű emlősök világában egyedül az emberi orr emelkedik ki az arcból. Az enyém is, és ez tesz Goethéhez hasonlóvá. Igen, de a buchenwaldi gyilkosokhoz szintén. Járom a termeket, természetesen két lábon, hiszen ember vagyok és fajtánkat legláthatóbb módon ez különbözteti meg a négylábúaktól. Goethe is két lábon mozgott, meg Buchenwald hóhérai is. Elviselhetetlen gondolat, el kellene hessegetnem, áthághatatlan gátja annak, hogy ma bensőséges találkozásom legyen Goethével, a múzeummal szomszédos lakóházában. Ez itt a konyha, ahol a költőre főztek. Ablaktalan, sötét kis helyiség, akkora csak, mint a büntetőbarakk sötétzárkája... Goethe dolgozószobája. Írókészsége ott az asztalom öt hajlítható ujjal ellátott keze — ez is emberi jelvény! — forgatta ezeket az öreg tollakat. Innen nem messze pedig hajlékony ujjak gyilkos fegyverek ravaszát húzták meg. Ez meg itt a költő hálószobája. A fal mellett öreg faágyat szemlélek, amíg helyén hirtelen a zárka priccse fel nem tűnik előttem. A barátomhoz fordulok: — Menjünk el innen! — Igém Még sok látnivaló, vár ránk a Schiller-ház, a múzeum, a fejedelmi palota és... — Nem! Sehová! Csak el innen! Az emberi szellem óriásainak lábanyomát keresni indultam el reggel. Koncentrációs táborban jártam azonban, annak sötétsége elfedi a világosságot előttem. Idegzetemnek ezt a gyönge- ségét a látottak után nem restellem, csak sajnálom, mert Buchenwald ugyan Weimar- ban van, de Weimar abban a Németországban, ahol mindenki azért küzd, hogy soha többé meg ne ismétlődhessen az emberiség szörnyűségekkel telített történelmének leg- iszonytatóbb korszaka se nálunk, se másutt. És ezért mutatják meg a költők városába zarándoklóknak az egykori tábort és ezért kell mégis megnézni ezt a tábort. Goethe és Schiller Weima- rába pedig remélem eljutok még, máskor. Szokoly Endre J
