Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

«H MEcre» rJ&rism 1967. OKTOBER 77.. PÉNTEK FOGADÁS AZ OSZTRÁK NAGYKÖVETSÉGEN Dr. Kurt Enderl, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykö­vete. Ausztria nemzeti ünnepe eikalmából csütörtökön foga­dást adott a nagykövetségen. Megjelent a fogadáson Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Péter János külügyminisz­ter, Bíró József külkereskedel­mi miniszter, Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al elnöke, vala­mint a társadalmi, gazdasági és kulturális élet számos más ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Bu­dapesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. KÜLFÖLDI KALEIDOSZKÓP CSÜTÖRTÖKÖN három támadás Hanoi ellen LONDON Diplomata a lángokban Tűz ütött ki a nigériai he­lyettes főmegbízott, Ibrahim Balcwa londoni házában, csü­törtökön hajnalban. A diplo­mata maga mentette ki két kislányát, két fiúgyermeke azonban, a nevelőnövel együtt bennégett. PEKING Fő tantárgy , a politika A kínai sajtó az utóbbi idő­ben igen nagy figyelmet fordít a tanítás újbóli megindulásá­nak és az oktatási rendszer re­formjának. A fő tantárgyak Mao Ce-tung művei és általá­ban a politika. Az oktatási időt csökkentik, korlátozzák a szaktárgyak előadását és fo­kozzák az iskolák kapcsolatait a termeléssel. VATIKANVAROS Történelmi találkozó a Szent Péter bazilika bejáratánál Athenagorasz konstantiná­polyi érselt, egyetemes pátri­árka csütörtökön háromnapos látogatásra Vatikánvárosba ér­kezett. VI. Pál pápával törté­nelmi jelentőségű találkozón beszéli meg, hogyan vessenek véget a keleti és nyugati egy­ház között fennálló 9 évszá­zados szakadásnak. A pápa a Szent Péter bazilika bejáratá­nál fogadta a pátriárkát. Csütörtökön az amerikai lé­gierők három nagyméretű tá­madást indítottak a VDK fő­városa, Hanoi ellen. A rakétaalakulatok tíz be­tolakodó gépet semmisítettek meg. Néhány pilótáinak si­került ejtőernyővel kiugra­nia találatot kapott gépébőL A támadás legjelentősebb oélpontja a Hanoi belterületén, egy kisebb tó partján épült villamos erőmű volt. A bom­báit csak jelentéktelen kárt tettek az erőműben, viszont újabb lakóházakat rombol­tak le a közeiéiben. Több ház összeomlott a Quam Than ut­cában, a magyar nagykövet­ség kereskedelmi kirendeltsé- gének szomszédságában. A kirendeltség néhány órán át megközelíthetetlen volt, mert az oda vezető utat a tűzoltók lezárták. Az épület kisebb károkat szenvedett, magyar állam­polgárok azonban nem sé­rültek meg. Négy utcát szántottak vé­gig golyós bombákkal. Ezek a bombák nem képesek lerom­bolni az épületeket: az a ren­deltetésük, hogy a robbanás­kor szétlöveilő ezernyi apró golyóikkal emberekben tegye­nek kárt. Üjabb sérülést szenvedett az augusztusban bombázott Long-Bien híd is, amely a Vö­rös-folyó két partjain elterülő városrészeket köti össze. Az amerikai csapatok által Vietnamban elkövetett bűn­tényeket kivizsgáló Russell- íéle nemzetközi bíróság no­vember 20-án a Koppenhágától 50 kilométernyire fekvő Rostáidé városában újból ösz- szeüL Washingtonban Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminisz­ter formálisan Is elutasí­totta a szenátus külügyi bizottságának meghívását, hogy nyílt ülésen fejtsék ki a kormány álláspontját a vietnami háborúról. A Gallup közvéleményku- tató intézet legújabb adatai szerint két év alatt csaknem kétszeresére emelkedett a vietnami háborút ellenző ame­rikaiak száma. Az intézet ál­tal közzétett adatok szerint a megkérdezett amerikaiak 46 százaléka vélekedik úgy, hogy az Egyesült Államok vietnami beavatkozása hiba, 44 százalé­ka helyesli a beavatkozást, míg tíz százalék nem nyilvá­nított véleményt. Az első LSD-gyilkossdg Egy New York-I esküdtszék szerdán este hirdetett ítéletet a 32 éves Stephen Kessler volt orvostanhallgató bűnügyét tár­gyalva, aki 1966 áprilisában késszúrásokkal bestiálisán meggyilkolta 57 éves anyósát. Ez volt az első eset, hogy olyan gyiikossági ügyben kel­lett ítélkezni, amelyben — ál­lítólag — az LSD-kábítószer- nek szerepe volt. Az LSD az Egyesült Államokban és nyu­gat-európai országokban az utóbbi években terjedt el, s elsősorban a Hippie-kultusz szimbólumává vált. A védelem által felvonulta­tott elmeszakértő olyan nyilat­kozatot adott Kessler szájába, hogy a bűntény reggelén LSD hatása alatt volt. Kessler vi­szont a bíróság előtt azt mon­dotta, hogy akkor már három hete nem szedett ilyen kábító­szert. A vádlottnak ebből a látszólag önmagát terhelő val­lomásából az esküdtek arra a következtetésre jutottak, hogy a kábítószer rendszeres élveze­te súlyos memóriazavart oko­zott Kesslernél. Az ügyész vi­szont azt próbálta bebizonyí­tani, hogy Kessler az LSD-t előre megfontolt szándékkal vette -be, csakhogy raentőkö- rülményeket teremtsen. A 12 tagú esküdtszék ösz- szesen 12 órán át vitatkozott zárt ajtók mögött. Ezután szü­letett meg az ítélet: Kessler a gyilkosság idején nem volt beszámítható állapotban. Fel­mentették. A vádlottat elme­gyógyintézetben helyezik el. Kompromisszumos határozat (Folytatás az 1. oldalról) Curuoka, a tanács elnöke ezután meghatározatlan időre el­napolta a tanács munká­ját, hangoztatva, hogy a következő ülést a delegá­ciók közötti konzultációk után hívják össze. Odd Bull tábornok — az ENSZ közel-keleti megfigyelő csoportja vezetőjének tárirata megerősíti, hogy október 21-én az Eilat izraeli rombolót az EAK felségvizein süllyesztet­ték eL A Biztonsági Tanács­hoz intézett távirat szerint a hajó Port Saidtól tizenegy mérföldre volt, amikor az egyiptomi rakéták eltalálták. Egy másik táviratban Odd Bull tájékoztat az október 24-i izraeli tűzharc részleteiről. Az izraeli fél elsősorban Szuez lakónegyedeire, valamint az olajfinomító üzemekre tüzelt. Az izraeli hatóságok két ízben is elutasították az ENSZ-meg- figyelök tüzszümeti felhívá­sát. Negyvennyolc órás erőfe­szítés után sikerült lokalizál­ni a szuezi olajfinomítókat és az ipari negyedet pusztító tűz­vészt Az oltási munkát igen nehezítette az erős szék Az első becslések a keddi iz­raeli tüzérségi támadás foly­tán keletkezett gazdasági ká­rokról azt mutatják, hogy no­ha a kár óriási, a kőolaj-tarta­lék elegendő ahhoz, hogy a belföldi fogyasztásnál ne kell­jen adagoláshoz folyamodni. Budapest reflektorfényben (Folytatás az 1. oldalról) november 6-án este a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa. November, 7-én délelőtt a Asszonyok a pult mögött (Folytatás az 1. oldalról) seletl szervek —, hogy a szállítók csak az ajtóig köte­lesek vinni az árut, vagy pe­dig a raktárba. Az a gyakor­lat, hogy az utóbbira csak sör vagy pálinka ellenében hajlandók. Hivatalosan 25 ki­lót szabad csak emelni, a gya­korlatban viszont a nők több­sége 60—00 kilós zsákokat is cipel. Könnyen forgatható, kis kézikocsikkal kellene el­látni az üzleteket, amelyekre rábillenthetök a nagy zsákok. Az üzletek nyitvatartási ideje sok nehézséget okoz a kisgyermekes anyáknak. A KPVDSZ egyelőre nem tud­ta elérni az illetékeseknél, hogy legalább a nagyobb vá­rosokban ehhez igazítsák a bölcsődei-óvodai műszakot. A gyermekgondozási segélyt a megye kereskedelmi dolgozói­nak 80—90 százaléka veszi igénybe. A szakképzett, kulturált utánpótlás nincs biztosít­va a megyében. Vácott például az egyik gimnáziumban tizenhat lány politechnikában kereskedel­met tanult, de nem tud­tak elhelyezkedni. Jelenleg a fővárosban dolgoznak — ahol örömmel fogadták őket. S. J. Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél, majd a Fel­vonulás téri Lenin-szobornál helyezik el koszorúikat a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Az ünnep előestéjén a kommu­nista fiatalok rendeznek fák­lyás felvonulást Jelentős szakaszhoz érke­zett csütörtökön *a nyíregy­háza—záhonyi vasútkorszerű­sítés. Az építők, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulójára tett felajánlásukat a vállalt idő­pontnál tizenhárom nappal ha­marabb teljesítették. így a második vágányt az év vége helyett Nyíregyházától Nyir- bogdányig már csütörtökön használatba vehette a MÁV, A moszkvai televízió a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulója al­kalmából azzal lepi meg né­zőit, hogy megnyitja negye­dik programját. A november 4-én induló negyedik prog­ram adásaiban fő helyet az irodalom, a zene, a képző­művészet, a film, a színház, a tudomány és a sport fog­lalja eL Az első szemináriumon találkozá­I Az én első I som a szov- --------------------- jet kato­B AMAKO Kísérlet az elnök farmján Modibo Keita, Mali köztár­sasági elnöke csütörtökön be­jelentette, hogy a főváros mel­lett fekvő farmját kollektív használatra átadja az ott dol­gozó munkásoknak, hogy ezzel kipróbálhassák a szocialista termelést MILANO Kacsák gyilkosa A milánói rendőrség vádat emelt a 36 éves Guido Manf- redi cirkuszi alkalmazott ellen, aki — egyelőre ismeretlen okokból — megfojtotta a cir­kusz egyik föattrakcióját ké­pező két kacsát. Az orfei cir­kusz sztárjai Olaszország-szer- te hatalmas sikert arait,ak a Kék Duna-keringő elgágogásá- val. Bohóc gazdájuk hat évi kemény munkával tanította be a produkciót a bűntény áldo­zatául esett szárnyasoknak. nákkal a legnagyobb rossz­indulattal sem mondható se­matikusnak. 14 éves voltam akkor, de hála jó kozmeti­kámnak, nem néztem ki több­nek tíznéL Sápadt, sovány és véiteien kis csóró voltam. Ilyen állapotban egy mai gyereket mentővel vinnének az orioshoz, de akkor nem lógtam ki az átlagbóL Visszatérve a szovjet kato­nákra, én tömérdek képet lát­tam, ahol a szovjet harcos fel­emeli a gyereket és kenye­ret nyom a kezébe és barackot a fejére. Hát velem nem így tör­tént. Az első-szovjet harcostól kaptam egy nagy pofont. A dolog úgy történt, hogy volt a házunkban egy fiú. Irtó nagy tekintélye volt, mert az ostrom alatt állandóan ki­mászkált és kézigránátot is hozott haza egy-egy portya- útjáréL A fiú akkor 18 éves volt, épp hogy meg tudott lóg­ni a leventéktől. Csak azért nem írom ki a nevét, mert ma egyik kutatóintézetünk neves mérnöke Na szóval ez a fiú betanított engem egy mon­datra. Azt mondta, ha elmon­dom egy orosz katonának, ak­kora darab csokoládét kapok, mint a fejem. A mordat rö­vid volt, könnyen megtanul­tam. Az első katonának nagy mosolyogva él is mondtam. Ekkor kaptam a pofont. Tőle. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a mondat azóta köz­ismertté vált, szólás-mondás volt, melyet a szovjetek, fő­leg a nácik felmenőivel kap­csolatban emlegettek. ■ ■—— látva sértett I A katona ( és csodálkozó -------------------- arcomat, meg­értette, hogy fogalmam sincs arról, amit mondtam, hamar megbékélt és fájdalomdíjkent egy fel kookakenyeret adott Aztán hamarosan meg is ba­rátkoztunk. A házunkban az előtt német parancsnokság volt. Ottmaradt a felszerelé­sük, telefonjaik és helyükre egy szovjet alakulat parancs­noksága költözött. Az én ka­tonám itt szolgált Nem lehe­teti. nagy hadfi, mert minden­kinek előre tisztelgett neki csak a házmesterünk emelte tisztelgésre a kezét alti 14- ben orosz fogságban volt, így hamarosan beszélőviszony­ba keveredett velük. Ettől olyan tekintélye lett a ház­ban, hogy még Mokcsay ke­gyelmes asszony is kedves Kocsis úrnak szólította. S zóval, ott tartottam, hogy a pofon után hamarosan jó­ba lettünk az orosz fiúval. Ek­kor már teljesen ö élelme­zett Puszi pajtások lettünk. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egy hétre az első törté­nelmi pofon után kaptam tőle egy újabb akkora po­font, amihez képest az első gyengéd, szerelmes simoga- tás volt Persze, ennek is vólt némi előzménye. Lent a Duna- parton a Pa Iffy téri hajóállo­más épületében találtam egy láda kézigránátot Ebben az időben a halászat elterjedt módszere volt, hogy az embe­rek behaj igáttak néhány ké­zigránátot a vízbe, így azok a halak, melyek átvészelték az ostromot hamarosan feljöttek a felszínre, hogy enyhítsék a főváros aggasztó élelmiszer- gondjait így akartam én is halász­ni. Ezért a kézigránátokat hazavittem, elrejtettem a pin­cében. A biztosabb hatás ked­véért ötöt összecsavartam. E művelet közben talált rám Iván és horgászszenvedélye- met egy hatalmas pofonnal lo- hasiztotta le. Halászkészsége­met pedig hadizsákmámnyá nyilvánította.------------- ilyen módon két­| Iván | szeres keresztapám- ------------ má lépett elő, ért­hető tehát, hogy ügyes-bajos dolgaimban hozzá fordultam segítségért. Egy alkalommal két cimborámmal beszerzőkör- útra mentünk. Célunk a királyi vár volt, ahol mesés kincseket sejtettünk. Nem akarom leír­ni kalandos portyánkat, a lé­nyeg az, hogy üres kézzel tér­tünk haza. Mindössze egy lo­vat sikerült kihajtanunk, a vár csempézett istállójából. A ló a végelgyengülés határán állt. Még sík terepen is alig ván- szorgott, érthető tehát, hogy a Linzi-lépcső aknaszaggatott fokait olykor lóhoz nem méltó módon tette meg. De azért ha­zatámogattuk. Előkerítettem Ivánt, valahogy elmagyaráz­tam neki, hogy a lovat lője agyon. De beszélhettem ennek. Magyaráztam, hogy a háznak nincs élelme, kellene egy kis friss hús a konyhákra, de Iván tagadólag csóválta a fejét, azt mondta, hogy ezután nagy szükség lesz a lovakra, ezért a védelme alatt áll a ló. Hama­rosan szerzett takarmányt és a bőséges koszt hatására a lóba kezdett visszatérni az élet. Szépen gömbölyödött és a ház lakói a szájukat nyalva, várták a lótor pillanatát. Amiből sem­mi nem lett. Mert Iván egy napon valahonnan felszedett e gy parasztembert, akivel hosszas tárgyalások után meg­kötötte a lóvásárt. Két zsák lisztet kaptunk a lóért. Dicsértem Ivápt. Okos fickó ez! A lisztet becipeltem a konyhánkba és fejemben kapi­talista tervek fogalmazódtak. Hallottam, hogy a pestiek fa­lura járnak és hihetetlen érté­keket hagynak ott néhány kiló lisztért. Ha jól sáfárkodom, eb­ből a két zsiák lisztből megcsi­nálhatom a szerencsémet. Ek­kor jött Iván, Kezében egy fél literes söröskorsó, mögötte tö­mérdek ember. A ház lakói. Iván fogta a zsákot és vinni akarta kifelé. Védekeztem. Húztam vissza a zsákot. Hasz­talan. Beleharaptam Iván ke­zébe. Ha jól számolom, ez volt a harmadik pofon. Aztán mintha mi sem történt volna, szépen kimérte a két zsák lisztet. Mindenki két sö- röskorsónyit kapott. Én, tekin­tettel az alaptőkét szolgáltató ló körüli érdemeimre, pré­miumként plusz két korsóval kaptam. És nekem adta a krig- lit...-------------- hazudjam azt, hogy J Most | áldottam Ivánt a-------------- három pofonért? M ondjam azt, hogy dicshimnu­szokat zengtem, mert meghiú­sította életem egyetlen kínál­kozó alkalmát, hogy kapitalista lehessek? Akkor még egyetlen szemináriumot sem végeztem, így csak később tanultam meg, hogy akkori tudatom elmaradt a létemtől és Iván ezt a tudati elmaradást igyekezett nem ép­pen makarenkói módszerekkel pótolni. Később már ritkábban talál­koztunk. Ekkor én már a sajtó­nál dolgoztam. A Manci-híd budai hídfőjénél árultam az újságokat. Fényesen kerestem. Volt úgy, hogy naponta három kiló liszt árát Ezt akkoriban magasabbnak véltem, mint a mai újságírói fizetésemet. Ivánnal a kölcsönös megértés szellemében érintkeztünk. Ö becsülte a munkámat, én nagy­ra tartottam az ő húskonzervét. Egy délután hivatalomban, az újságos standon keresett fel. Kézzel-lábbal megértette ve­lem, hogy búcsúzni jött. Ma­gyarázta, hogy megy Berlinbe. Elővett a zsebéből egy kézigrá­nátot. Ismertem a szerkezetét. Vécsei gránátnak hívták, nem volt nyele. A tetején egy kis kupak volt, mely alatt egy bőrnyelv fityegett. Ezt kellett kihúzni, ekkor a kupak leper­gett és a gránát robbant. A gránátot a kezembe nyom­ta. Mutogatta, hogy húzzam ki a biztosítást. Arra gondoltam, hogy megőrült. De nem lehe­tett mit tenni. Iván követelte, hogy hajtsam végre a paran­csot. Nem akartam megkapni a negyedik pofont. Reszketve ki­húztam a kis bőrnyelvet. Az emberek pánikszerűen elmene­kültek mellőlünk. Iván zord arccal utasított, hogy engedjem el a kupakot. Erre már .nem voltam hajlandó. Menekülni akartam. Lefogott. Kikapta a kezemből a gránátot és elen­gedte a kupakot. A kis szer­kentyű forogni kezdett. Mint a megbabonázott, néztem a grá­nátra. Iván fogott. Aztán a ku­pak leugrott. A robbanás he­lyett azonban egy fából fara­gott kis krampusz ugrott ki az üres gránátból. Ivánnak a könnyei potyogtak, úgy neve­tett. Aztán meglegyintette az arcomat. Akkora tenyere volt, mint egy péklapát, ha akarom, ezt is pofonnak foghattam vol­na fel. Aztán megcsókolt és el­ment. Valamit még mondott, de ezt nem értettem. Ma már tudom, hogy biztos valami lel­kesítő szöveg lehetett, mert egy szó megütötte a fülemet: szo­cializmus ... nem láttam. Nem | Többé | tudom, elérte-e ---------------- Berlint, majd ké­sőbb hazatért-e. Kívánom, hogy így legyen és ez idő tájt, ő is gondoljon rám. Nekem sokszor eszembe jutott, mert a gránátjával óriási sikereim voltak. Egyszer két asszony el is ájult az ijedtségtől. A pro­dukció után mindig meséltem Ivánról. Később meg is akar­tam írni e történetet, de akkor azt mondták, hogy nem lenne politikus. így már majdnem elfelejtettem Ivánt. Egyszer jutott még az eszembe, mikor lekentem egy pofont a lányom­nak, mert az istenért nem akart a cukrából adni a barát* nőinek... ő sz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom