Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

1967. OKTOBER 37., PÉNTEK rest JMECVEf KMirSttf» A „Rudapithecus Hungaricus“ útban a világhírnév felé Rudabányán, a Vilmos kül­színi bányamező egyes részein a barnakőszén-rétegek értékes őskori leleteket őriztek meg a tudomány számára. Pár héttel ezelőtt — miként már közöl­tük — Hernyók Gábor, az üzem főgeológusa a lignitbe ágyazva az em­beri állkapocshoz hasonló csontot talált négy zápfog- gaL Kiderült, hogy az állka­pocs — amelyet Rudapithecus Hungaricusnák. neveztek el — világraszóló tudományos értéit. Dr. Kretzói Miklós, a föld- és ásványtani tudományok doktora az agnoszkálás után arra következtetett, hogy a 8—10 millió éves lelet egy olyan lénytől szárma­zik, amely már nem volt ma jom, de még ember sem, fez pedig azt jelenti, hogy az emberréválás folyamata nem­csak a trópusi, hanem a mér­sékelt övezetben is lejátszó­dott. A világviszonylatban egyedülálló ritka értékű lelet­ről a Magyar Nemzeti Múze­um őslényümi osztályának res­taurátorai tíz másolatot és fényképet készítenek, amelye­ket a lelőhelyek leírásával megküldenek a világ nagy tu­dományos gyűjteményei szá­mára, többek között a londoni, párizsi és moszkvai múzeu­moknak. A SZÖVOSZ egyiptomi vendégei A SZÖVOSZ igazgatóságá­nak meghívására az EAK földművelésügyi minisztériu­mának két államtitkára: Musztafa El Faar és Abdul Aziz Mohieddin tíz napon át tanulmányozta hazánkban a fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek munkáját, és ellá­togatott számos mezőgazda- sági termelőüzembe. A kalászi műszaki brigád A jubileumi munkaverseny­ben nemcsak a műhelyek, de az irodák szocialista brigádjai, műszaki brigádjai is részt vesz­nek. A következő sorok egy 136C-ban alakult műszaki bri­gád sikeres tevékenységéről tudósítanak. A budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat műszaki és beruházási osztálya néhány éve rendkívül megnövekedett feladatok elé került. A régi berendezések karbantartásáért felelő, és az új beruházásokat kidolgozó, a beruházási prob­lémák felett döntő osztály munkája hirtelen mintegy négyszeresére duzzadt. Míg a felügyelete alá tartozó öt tex­tilgyár a második ötéves terv­ben csak 44 millió forintos be­ruházásban részesült, 1966 és 1968 között a beruházások ér­téke 141 millió forintra emel­kedett. Csak a budakalászi üzem 1967-re 38 millió forint értékű beruházást kapott. (1968-ra pedig 31 milliót) A gyár eddigi történetét tekint­ve, az alapítás óta az idei a legnagyobb beruházás éve! S a budakalászi példa, amint az előbbiek is éreztetik, nem egyedülálló a társüzemek kö­zött Ezek az önmagukért beszélő adatok egy jelentős hazai ipar­ág ugrásszerű fejlődésének megalapozásáról tudósítanak. Persze, sok tényező sürgette ezt a hatalmas befektetést: az állandóan jelentkező új ex­portlehetőségek — a budaka­lászi gyár modem, különleges termékeit szinte könnyebb külföldre eladni, mint az újra kissé konzervatív belföldi ke­reskedelemnek —, a textilipar­ban általános, kedvezőtlen munkaerőhelyzet (különösen szakképzett munkaerőt kapnak nehezen) —, és az utóbbi évek­ben a régi gépék fokozottabb elhasználódása, valamint az iparágban általános mű­anyag-forradalom pniatti na­gyobb erkölcsi kopásnál meg­gyorsult amortizáció. A budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat műszaki osztálya a négyszeresére nö­vekedett feladatot létszám- emelés nélkül oldotta meg. „1966-ban műszaki brigádot alakítottunk. Tíz tagja közül öt mérnök, három technikus, és kettő érettségizett alkalma­zott. Nemcsak azt vállaltuk, hogy a munkát a legjobb tu­dásunk szerint végezzük el, hanem azt is, hogy közben valamennyien továbbtanu­lunk: ki marxista középisko­lán, főiskolán, ki esti egyete­men, ki gazdasági, vagy nyelv- tanfolyamon.” — így foglalja össze röviden megalakulásuk célját Borzák István műszaki főosztályvezető. Az elmúlt időszak azt mutatja, hogy a műszaki brigád legnagyobb haszna a szakmaközi együttműködés: hogy a különböző szakemberek a részfeladatok gyors megol­dásával lerövidítették a hiva­talos utat, kizárták az aktato­logatást. Hogy az új beruházás új nrú- nőségi szempontokat is jelen­tett, azt talán 1968 küszöbén felesleges elmondani. Már a beruházást sürgető tényezők is a minőségre irányultak. A munkaerőhiány automata gé­pek vásárlására sürgetett. Az exportigény különböző üzlet­kötési lehetőségek kiaknázá­sára: hogy a kapott külföldi gépért a jövőben megtermelt áruval, fizessenek, stb. Az új mechanizmussal életbe lépő eszközlekötési díjak, amorti­zációs költségek, kockázatot vállaló és mégis biztonságos, nagy nyereséget célzó beruhá­zásokra késztettek. De olyan új koncepciók megvalósítására is. miszerint a gyár és a mun­kás közös érdeke, hogy ne csak az ebédlő és öltöző nagyságán mérjék a dolgozók szociális ellátását, hanem elsősorban a közvetlen munkahely adta munkakörülményeken, hiszen a munkás ott tartózkodik a legtöbbet __ A minőségi feladatok megoldását a jövő esztendő eredményei fogják véglegesen elbírálni. De a budakalászi textilüzem műszaki brigádjá­nál önmagában az, hogy vál­tozatlan létszám mellett a ko- (rabbi munka négyszeresét vé­gezték, arra szolgáltat példát, hogy máshol is bizonyára nagy szellemi tartalékokkal rendelkezünk. Hogy nemcsak a gyári berendezésekkel, de a szellemi kapacitással való ész­szerű gazdálkodásra is érde­mes jobban odafigyelni min­denhol. Padányi Anna ÚJABB NEB-VIZSGÁLAT Hogyan épülnek a társas- és a családi házak? A Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság az elmúlt hé­ten egybehívott tanácskozásán ismertette azt a vizsgálati programtervezetet, amely az elkövetkező hetekben fölméri majd a harmadik ötéves terv időszakában magánerőből történő lakásépítkezések helyzetét. Pest megyében az elmúlt évek átlagában ma­gánerőből — -nagyobbrészt kedvezményes állami hitel igénybevételével — mintegy négyezer családi ház, illet­ve társas lakóház épül. A vizsgálatnak, amelyet a járási népi ellenőrzési bizott­ságok közvetlen irányítása mellett végeznek az e célból alakult munkabizottságok és vizsgálócsoportok, részletesen kidolgozott kérdésekre kell választ adnia. A ceglédi, a nagykátai, gödöllői, monori, váci, nagykőrösi és szobi járá­sok területén sorra kerülő el­lenőrzések kiterjednek az épí­tési engedélyek intézésére, s arra is, hogy a benyújtott ter­vek megfelelőek, korszerű­ek-e. Külön fejezetként szere­pel annak megállapítása; a já­rási—városi OTP-fiókoknál mennyi a benyújtott hitel­igény és azt milyen mérték­ben elégítik ki. A TÜZÉP és a földművesszövetkezeti tele­peken azt vizsgálják majd meg: hogyan biztosítják a lakás­építkezésekhez a szüksé­ges anyagokat, miben van hiány és milyenek a szál­lítási feltételek. Sor kerül a tanácsi, szövetke­zeti, és a tsz-építővállalatok és magánkisiparosok tevékeny­ségének, felkészültségének az ellenőrzésére is. Külön téma: a Lakásépítkezésekhez szükséges telekparcellázások helyzete. Ennek során a vizsgálat fi­gyelmet fordít arra; milyenek a telekárak, hogyan halad a közművesítés és az útépítés az újonnan létesülő települése­ken. A járási népi ellenőrzési bizottságok a fontos és sok­rétű vizsgálatot építési, pénzügyi és köz­igazgatási szakemberek bevonásával ez év végéig folytatják Pest megyében, és szívesen fogad­ják a lakosság ezzel kapcso­latos észrevételeit és beje­lentéseit. A reform küszöbén Ki parancsol? gp * • Régi muzsika + A fehér oszlopokon szétszó­ródó finom lámpafény alatt; a régi mesterkezek simításai­tól ragyogó, pihenő hangsze­rek vitrinjeinek üvegein; a stukleók kanyargó barázdáiban megtorpannak a lant húrjairól rezdülő-rebbenő hangok. Minden vasárnap megszó­lalnak az Iparművészeti Múze­um kiállításán a sok száz éve, sok évtizede hallgató hangsze­rek. Kinyílnak a régi muzsika kottalapjai, s a lant, a csem­baló húrjai egymásnak felel- gető, csevegő muzsikába kez­denek. Százak és százak jön­nek vasárnaponként magukba szívni a régi korok hangula­tát. Az elragadtatás kényszere emeli a kezekben a vasárnapi szellőztető sétára vitt fényké­pezőgépeidet. Kattan a zár. A terem lágy, derengő hangulatú lámpái alatt alighanem alul lesz ez exponálva. Nem is kell ide fényképezőgép, csak fül kell és zeneszeretet. Foto: Gábor A helyéS az idő nem adott túl nagy lehetőséget az érvek és ellenérvek higgadt, s rész­letes kifejtésére; az egyik szo­cialista címért küzdő brigád — az Ifjú Gárda — vezetőjével beszélgettem a Magyar Se­lyemipar Vállalat váci gyárá­ban, csattogó gépek, között, egy-egy mozduiainyi szünetet kihasználva. Mégis, ha ott nem is tovább, minit a kérdés felte­véséig jutottunk el, érdekes, s némi rágódásra, töprengésre joggal okot adó gondolatot hoztam magamban el. A kér­dés ennyi: végső soron ki pa­rancsol az új mechanizmus­ban? Szónoki kérdés lenne? Nem, mert a brigádot vezető asszony hamar elsorolta, mire gondol. Munkahelye: gyáregy­ség, nagyvállalat része. Tehát: „a központ” vagy a helyi ve­zetők parancsolnak? Azután: annyit hall a szakszervezet erős jogairól. Talán a szak- szervezet? A pártszervezet ed­dig is ellenőrzött, számonkért; a jövőben ott mondják ki a végső szót? (Magyaráztam vol­na, hogyan, mit is, de meg­akasztott egy közbeszúrt mon­dat: ahogy odahaza, hát itt is csak van, akinek végülis igent vagy nemet kell mondania. Ki lesz, vagy kik lesznek azok? A vízbe dobott kő hullámai nagyjából, s matematikai for­mulákba foglaihatóan kiszá­míthatók. A reform, bár távol­ról sem hasonló a közvéle­mény tengerébe dobott kőhöz, de ugyancsak hullámokat kel­tett s kelt, ám ezek egy része aligha kiszámítható. Mint ez a gondolat is: ki parancsol? Ne­héz lenne itt a különböző in­formációsrendszerek, döntési szintek logikai függvényeivel s következményeivel érvelni. Ezek helyénvalók egy vezető- továbbképző tanfolyamon, de aligha érnek el kellő hatást, a dolgokat a maguk módján le­egyszerűsítő emberek között. A gép mellett dolgozó munkás nem „hatáskört” érzékel mű­vezetője, szakmányvezetője esetében, hanem azt: mit tud elintézni? Ha mindent, anya­got, időben ottlevő beállító la­katost, bér javítást stb., akkor elégedett vele, függetlenül at­tól, az üzem működési sza­bályzatában hogyan is fogal­mazták meg hatáskörét. Per­sze, fordított esetben is ugyan­ez a helyzet. Lényegében azo­nos mindez a ki parancsol gondolatkörében is. A kérdés formájában je­lentkező probléma nem vélet­len: másutt is megfogalmaz­zák. Mert eddig — ha némi­leg leegyszerűsítünk — azt látta a munkás: sok a parancs­nok, de lényegében egyik sem az igazi. Mert: a pártszervezet taggyűlésén éles bírálat hang­zott el az anyagellátás zavarai miatt. A válasz: nem mi, a ko­operációs partner tehet róla: A szakszervezet bírálta a munkásellátási mulasztásokat. A válasz: nincs rá beruházási, felújítási keret. Az igazgató szeretett volna végrehajtatni egy ésszerű átszervezést. Nem lett belőle semmi, mert oda­jön» nem engedélyezték. A példaregiment tetszés szerint bővíthető, mert annyi volt be­lőle. Most, az új gazdaságirá­nyítási rendszerről olvasva, hallva, sűrűn találkozik az ön­állóság fogalmával az egyszerű ember. Ezt logikusan társítja azzal, hogy a korábbi parancs­nokok végre azok lesznek, akik: területük felelős veze­tői. Ki lesz azonban a legna­gyobb „sarzsi”? A vezetés kollektivitására, a nagyjából egészséges munka­megosztás gyakorlatára jó- néhány megyei üzemben ta­lálni több-kevesebb példát: a Nagykőrösi Konzervgyárban, Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál, a Me­chanikai Müvekben Törökbá­linton, Vácott, a Kötöttáru- gyárban kialakultak azok a vezetési módszerek, melyek alapjaikban igen alkalmasak a gyakorlati hasznosításra a jövőben is. A Nagykőrösi Kon­zervgyár energikus és hatá­rozott gazdasági vezetése pél­dául igen jól „megfér” a p)árt- végrehaj tóbizottság ugyancsak határozott munkastílusával, mert — és ez igen döntő — mindenki a maga munkáját végzil A válasz alkotóelemei­nek egyike tehát ez: ha más vagy mások helyett döntenek, ott baj van, vagy legalábbis baj lesz. Ahogy öreg hiba, ha túl sok a parancsnok, úgy hiba az is, ha csak egyetlen­egy. Eddig — s erről nem az üzemek vezetői, hanem az általános gazdasági beren­dezkedés tehetett — eléggé összefolytak a -■ teendők: az igazgató olykor az üzemveze­tők helyett dirigált, a párt- szervezet anyag után szalad­gált, a szakszervezet beru­házási ügyekben kilincselt. Ha most végre nem csak dolgoz­ni fog mindenki, hanem a ma­ga dolgát, feladatát végzi, ak­kor hamarosan kiderül az is, kinek — mi a szerepe, teen­dője, kötelessége, felelőssége. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, a reform biztosította önállóság mellett — szervezettség kell! Ebben pedig ma még igencsak szűkölködnek az üzemekben. Hosszú éveken át megszok­ták, hogy nemcsak a termelési tervet „bontják le” felülről lefelé, nagyjából minden más is így alakult.' Ha napjaink­ban már ham is, de jó időn át az volt a gyakorlat, hogy hol anyagtakarékosságot szer­vezett mindenki, hol a mun­kafegyelem megszilárdításá­val foglalkozott, mikor milyen kampány bontakozott ki, s éppen az veszett el, ami a lé­nyeg: a helyi sajátosság. A szervezettség többek között azi is jelenti, hogy ne az igazgató vagy a főmérnök határozza meg a hatvan, vagy akár két­száz kilométerre lévő gyár­egység, telephely apró, részlet­ügyeit, de azt is jelenti, hogy tudjon mindent erről az egy­ségről, ami: lényeges! És azí is jelenti a szervezettség, hogy ne csak abban merüljön ki a munkafegyelem számonkéré­sé: a portáról f elküldik * munkaügyi osztályra az elkésí bélyegzőkártyáját, hanem n* ácsorogjon anyag vagy szer­szám hiánya miatt fél órát, órákat a munkás! Ott, ahol szervezettség van, mindenki a maga munkáját feladatát végzi — s azt a le­hető legjobban — nem lehet kétséges a ki parancsol kér­désre adandó válasz. Igenám, de hol marad mindebből az üzemi demokrácia erősödé­se? Hiszen akkor semmiféle szerepe nem lehet a „közka­tonáknak”!? A kollektíva, a közösség is csak a maga he­lyén gyakorolhatja a döntés, a parancsolás jogát, akár köz­vetlenül, akár közvetve — pél­dául a szál tszervezeti tisztség­viselőkön át — is teszi ezt Az üzemi demokrácia, s álta­lában minden igazi, tehát szo­cialista demokrácia nem a szavakban, hanem szavalt és teltek egységében nyeri el értelmét; nem a vitákban, ha­nem a viták alapján megha­tározott cselekvésben. Aktuá­lis példával élve: a megkö­tendő kollektív szerződések megvitatása a kollektíva jo­ga, de életbe lépése után ma­radéktalan végrehajtása, szá­monkérése Is kollektív köte­lezettség, igazgatóé és segéd­munkásé egyaránt! Ha nem­csak a kollektív szerződés esetében, hanem minden más­ban is érvényesül ez a kölcsö­nösség, ha a közösség min­den tagja betartja és betar­tatja a kötelességek címszé alatt összefoglalható követel­ményeket, akkor a közösség minden tagjának a jogai is meglesznek, mégpedig csorbí­tatlanul. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom