Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-21 / 249. szám

Szergei ESzenstein

Dziga Vertov

Vszevolod Pudovkisi

=—50

a szovjet filmművészet

Szovjet

filmCSILLAGOSOK, KATÓNAK lesv&sznú)

XI. S3—24. Bugyi XI. 24—26. Érdliget XI. 25—26. Gödöllő XI. 28—29. Vecsés XI. 27—29. Érdófalu

(széHÄBORÜ ÉS BÉKE I. rész (szélesvásznú)

X. 20—22.

X. 27—28.

X. 28—29.

X. 29—30.

X. 31— 1.

XI. 16—19.

XI. 20—22.

XI. 34—25.

XI. 26—27.

XI. 28—29.

Érdpa-rkváros

Ráckeve

Mogyoród

Szlgetezentmiklós

Pomáz

Cegléd, Szabadság

Nagykőrös

Vecsés

Abony

Monor

AURORA CIRKÁLÓ (szélesvásznú) XI. 11—12. Diósd XI. 17—19. Erdliget XI. 24—26. Érdófalu

MIND ÉNRE EMLÉKSZEM, RICHARD (szélesvásznú) •

X. 20—22. Budakeszi

X. 23—25. Budaörs

XI. 16—17. Nagykőrös XI. 18—19. Üllő

XI. 20—22. Cegléd, Szabadság XI. 34—25. Monor XL 26—27. Vecsés

Csapa jev

A forradalom katonája, a polgárháború legendás hírű parancsnoka, Csapajev, féktelen temperamentumú, vasaka- ratú, bátor népi hadvezér volt.

A párt Csapajev hadosztályához küldi Furmanov politikai tisztet. Furmanov türelemmel és szeretettel oktatja ezt a kemény embert, akinek eddigi életében nem volt alkalma a művelődésre.

Csapajev katonái között van egy lány is, Anna, aki Pety- kának, a fiatal segédtisztnek nagyon megtetszik. A fiú, hogy bátorságát bizonyítsa, elhatározza, foglyot ejt a fehérek közül. Tőle tudja meg Csapajev: a fehérek ütközetre készülnek.

A vöröskatonákat nem rettenti meg a közeledő fehér sereg, megfutamítják őket. Csapajev győzelmei és előrenyomulása félelmet kelt a fehérek vezérkarában. Elhatározzák, elteszik útjukból. Amikor Csapajev és vezérkara a főerőktől távol tartózkodik, az éj leple alatt a fehérek bekerítik a tábort. Csapajev súlyosan megsérül, s bár páratlan hősiességgel védekeznek, a vörösöknek menekülniök kell, át a folyón. Igyekeznek Csapaje- vet segíteni az úszásban. A túlerő azonban győzedelmeskedik. Egymás után süllyednek alá a folyóban úszó katonák. Csapajev még küzd egy darabig a vízzel, azután a golyózáporban öt is elnyelik a hullámok.

Csillagosok,

katonák

Forgatókönyvét Georgij Mdivani, Jancsó Miklós és állandó írópartnere, Hernádi Gyula írta. A filmnek tulajdonképpen nincs története a szó hagyományos értelmében. Középpontjában olyan első világháborús magyar hadifoglyok állnak, akik a polgárháborúban a Vörös Hadsereg oldalára álltak, s internacionalista brigádokat alakítva harcoltak a fehérek ellen. A film 1918-ban, Közép-Oroszország- ban, az intervenció legerősebb szakaszában játszódik.

Kozákok garázdálkodnak a falvakban. Vandáli kegyetlenséggel, szinte a maguk szórakoztatására gyilkolják az elfogott internacionalistákat. Néhány magyarnak sikerül megszöknie.

Súlyosan megsebesülve kerülnek egy Volga mentén álló kórházba, ahol a fehérek a megsebesült vöröskatonákat ki akarják végezni. Már-már eldördül a sortűz, amikor megszólalnak a partizánok fegyverei. A maroknyi kis csoport további sorsa azonban reménytelen. A völgyben gyülekeznek a kozákok hatalmas seregei. A partizánok, magukkal víve a kórháziakat is, elszántan fordulnak szembe a túlerővel.

Miitdeitr© emlékszem, Rickard

Jó megjelenésű, őszülő hajú férfi sétál a rigai utcákon, majd egy régi, kopott épület kapuján befordul. Janisz, amikor ajtót nyit, úgy néz vendégére, mintha kísérletet látna, két évtizede hatottnak hitt egykori barátja, Richárd áll előtte.

Együtt vonultak be a fasiszta hadseregbe. Együtt harcoltak, mégsem egy úton jártak. Richárd szívvel-lélekkel fasiszta katona lett, Zigisz, a költő pedig egy éjszakán elhatározta, hogy átszöíkik a szovjetekhez. Észrevették és agyonlőtték. Janisz is megelégelte a vérontást, megszökött, és Rigában várta meg a szovjet csapatokat.

• Ahogy az emlékeiket felidézik, a két barát egyre távolabb kerül egymástól, Richárd cinikus keserűsége egyre kevésbé tetszik Janisznak. Richárd sétálni hívja Janiszt a hősök temetőjébe. Ott bevallja, hogy eddig nyugaton élt,

s most halott barátjuk, Zigisz irataival érkezett Rigába. Janisz rádöbben, hogy mi lehet Richárd célja, szeretné észhez téríteni. Richárd azonban, látva, hogy segítséget nem várhat tőle, alattomosan leszúrja egykori barátját. Azután eszeveszett félelemmel menekül, de már nem futhat el kínzó lelkiismerete elől.

M

int maga az októberi forradalom, ez a nagyszerű jelenség is: a szovjet filmművészet megszületése, páratlanul áll a világ történelmében. Ma szinte meghökkentő, hogy az a művészet, amely a politika fővonalában alakult, olyan szépségeket mutatott fel, olyan nagyszerű és megrázó műveket alkotott, mint a Pa- tyomkin páncélos, Az anya, a Föld, a Csapajev és folytathatnánk a filmek hosszú sorával. Ez a jelenség egyedül a kor szellemének ismeretében érthető meg. Az egész szovjet állam életét nagyszerű forradalmi fellendülés hatotta át, ez tette lehetővé a párt vezetői és a művészek szuggesztív kapcsolatát. A művészek a forradalom igézetében éltek. Nem az unatkozó és pihenni akaró embereknek készítettek filmeket. Gyakran idézik Lenin szavait: „Valamennyi művészet közül számunkra a legfontosabb a film.” A filmrendezők mai szemmel szinte meghökkentően direkt feladatokat kaptak: készítsenek filmet az októberi forradalom dicsőítésére, csináljanak filmet a mező- gazdaság kollektivizálásáról, vagy a munkásmozgalomról. A művészek tömegesen vállalkoztak ilyen feladatokra. És nagyszerű filmeket csináltak, mert eltöltötte őket az új idők szelleme. Sehol a világon nem készítettek ilyen direktül politizáló és mégis ilyen művészi erejű filmeket, mint a Szovjetunióban, a forradalmat követő első két évtizedben.

Sajnálatos, hogy a szovjet filmművészet e kezdeti korszakának kincseit nehéz ma a nagyközönség birtokába adni.

Nagy részük némafilm, s az eltelt idő is erősen megviselte őket. így csak ritkán, szflkebb klubok előtt peregnek. Annál is sajnálatosabb ez, mivel a nagy forradalmi fellendülést követő személyi kultusz légkörében elseké'.yesedő filmgyártás alkotásaiból sok filmet vetítettek mozijaink. Ez a tény mindmáig érezteti hatását, pedig már egy évtizede, hogy a szovjet filmművészet Ismét régi fényéhez méltó virágzásnak indult. A fiatalok és az alkotóerejükben megújult idősebb rendezők sorozatosan jelentkeznek a világversenyeken nemzetközi visszhangot- keltő filmjeikkel. Ennek a megújulásnak első jele Csuhraj A negyvenegyedik-je volt. A gyökeres megújulást Kalatozov Szállnak a darvak-ja jelenti. És folytathatjuk a sort: Ballada a katonáról, Emberi sors, Tiszta égbolt, Iván gyermekkora, Egy év kilenc napja, Hétköznapi fasizmus.

A szovjet filmművészet múltjának és jelen rangjának elismerését jelenti, hogy 1959 óta két évenként Moszkvában film-világversenyt rendeznek. Ez a fesztivál nem Cannes reklámhadjáratával s a nagy filmgyártó cégek versenyfórumaival akar konkurrálni. Az első moszkai fesztivál rendező bizottsága ezzel a jelmondattal küldte szét felhívását a világ filmművészeinek: „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek barátságáért.” A moszkvai fesztivált ma is e gondolat jegyében rendezik meg. Az első felhívásra ütvén ország küldte el filmjét A világversenyek történetében mindeddig ismeretlen volt a résztvevők ilyen magas száma.

November 7-i ünnepi filmműsorok

NORMAL MOZIK Abony: XI. 7. Történetek Leninről, Cegléd, Szabadság XI. 6. Riók és holtak I—II., Gyál: XI 7. Álba Regia, Jászkarajenfl: XI. 6—7. Diplomaták összeesküvése. Nagymaros: XI. 7. Alba Regia, Nagykáta: XI. 6—8. Nocturne, Örkény: XI. 5—6. Bosszúállók, Pills: XI. 6—7. A sivatagi 13-ak, Szlgetszentmár- ton: XI. 6. Budapesti tavasz, Szob: XI. 6. Ballada a katonáról, Tahl- tótfalu: XI. 6. Balti égbolt I—n., Törtei: XI. 6—7. Láthatatlanok, Vecsés: XI. 6. Iván gyermekkora, Vámosmikola: XI. 7. Budapesti

tavasz, Vác „Madách Imre”: XI. 6. Történetek Leninről, Vác, Építők: XI. 6—7. Viharos alkonyat.

KESKENY MOZIK XI. 7-én: _

Diósd: Viharos alkonyat, Százhalombatta: Ballada a katonáról,

Mogyoród: Harc a banditákkal,

Kakucs: Harc a banditákkal, Dány: Ballada a katonáról, Nyáregyháza: Bosszúállók. Csobánka: A katona apja, Zebegény: A nagy Volgái csata. Úri: Bátor emberek. Torbágy: Tiszta égbolt. Sóskút: Ballada a katonáról,,' Bag: Szállnak a darvak, Kemence: A katona apja, Kisoroszi: Idegen vér, Farmos: Bátor emberek, Tápióság: Élők és holtak I—II., Tápióbicske: Emberi sons, Szigetbecse: Harc a banditákkal, Aporka: Harc a banditákkal, Csömör: Ordasok között, Vasad: Bátor emberek, Kartal: A katona apja, Vácrátót: Viharos alkonyat, Tínnye: Tiszta égbolt, Domony: Szállnak a darvak. Szada: Harc a banditákkal, Galgahévlz: A katona apja, Zsámbok: Tiszta égbolt.

Jean Rouch, a hírneves francia dokumentumfitm-ren- dező a film Verne Gyulájának nevezte, s 1961-ben Vertov iránti tisztelete jeléül ő alkalmazta a cinema vertté kifejezést újszerű, de Vertovéval rokon törekvéseinek megjelölésére.

A cinema vertté kifejezés a kinő pravda szó szerinti fordítása. A Kino Pravda( a Pravda című újság rendszeres filmkiadványa volt. Mint szakkifejezést, először Vertov használta.

1918-ban a fiatal híradó- és dokumentumfilmes azzal a gondolattal jelentkezett pályatársai előtt, hogy újfajta művészetet. „az élet művészetét” kell megteremteni.

1923-ban Vertov megalkotja a „filmszem” fogalmát. Lényege, hogy a film valamennyi eszközének, a montázsnak, a vissza pörgetésnek, a gyorsításnak, az animációnak, a sajátos szemszögű beállításoknak stb. felhasználásával úgy tudják megközelíteni a köröttünk levő dolgokat s lényegüket, ahogy az élet közvetlen figyelésével lehetetlen. Az emberi szem mindig helyhez, időhöz kötött, s a megfigyelés a történések folyamatának is alárendelt. A filmszem megkísérli, hogy sajátos eszközeivel magában az életben találjon választ a feltett kérdésekre.

Hallatlanul modern gondolatok ezek. Dziga Vertovtól, akit sokáig méltatlanul az ismeretlenség homályában tartottak, ma rengeteget tanul a modern filmművészet.

Mérnök volt, majd 27 éves korában beiratkozott az állami filmiskolába. Filmszínészi mesterséget tanult, s néhány nagyobb szerepet is kapott. Később asszisztensként, majd vágóként dolgozott, a filmszakmában. Első önálló munkái, egy rövid filmtréfa s néhány biológiai tárgyú kisfiún, már érett rendezőnek mutatták. 1926-ban rendezte első nagy filmjét, az Anyát, Gorkij regényéből. A film bemutatása a Szovjetunió és a világ filmművészetének hatalmas eseménye volt. Pudovkin kezében a regény nagyszerű filmdrámává alakult, mely részleteiben és epizódjaiban nem esett egybe a regénnyel, de megőrizte a gorkiji mű szellemét.

Az Anya alapján Pudov- kint a nyugati kritikák Eizen- steinnel együtt az európai rendezők élvonalába sorolták. Második játékfilmjét, a Szentpétervár végnapjait, melyben egy tudatlan parasztfiú forradalmárrá érését mutatja meg, a nyugati kritika hasonló lelkesedéssel fogadta. .

„E film nézése közben akaratlanul is Michelangelóra gondolunk” — írta a Die Welt am Abend.

Harmadik filmjét, a Dzsin- gisz kán utódát a roppant akarat dokumentumának nevezte a Berliner Tageblatt. „Ezt csak az oroszok tudják nyújtani” — írta a cikk szerzője.

Pudovkint nem szédítették meg a sikerek Önmagával mindig elégedetlen művész maradt, élete végéig úitt kereső, kísérletező.

Olyan ember volt, akit rendkívüli tehetséggel ajándékozott ' meg a természet. Mégis, egész élete megfeszített, titáni munkában telt el. Már gyermek- . ként kivált társai közül komolyságával. Órákon át rajzolt, vagy elmélyülten üldö- . gélt.

Díszlettervező- és színinövendékként kezdte pályáját, azonban hamarosan átpártolt a filmhez. Olyan művészetet akart szolgálni, amely megfelel a kor harci szellemének, «mely közvetlenül használ a

közös ügynek. Lenyűgöző tem- peramentumú ember volt, csordultig alkotó ötletekkel. Faltörő kosként robbant be a filmművészetbe. Első filmjében, a Sztrájk-ban, a munkás- mozgalom történetét dolgozta fel. Olyan témákat vitt filmre, amelyek korábban képtelenségnek tűntek volna. Bátran nyúlt a forradalom témáihoz. Filmet készített az 1905- ös forradalomról, 1917 októberéről, a mezőgazdaság kollektivizálásáról. És mennyi megvalósíthatatlan terve maradt. Filmet akart csinálni például Marx Tőkéjéből! Szinte felbecsülhetetlen értékű forrás a mai filmművészet számára hatalmas elméleti munkássága. A Patyomkin páncélost, amelyben az 1905-ös forradalomnak állít emléket, minden idők legjobb filmjeként tartják számon. Ez az alkotás, mely bejárta a világot, még megcsonkítva is a forradalom ellenállhatatlan erejét sugározta nézői felé Németországtól az Egyesült Államokig.