Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-18 / 246. szám
1967. OKTOBER 18., SZERDA "\/ű'r!ap 3 Dörzsölt emberek... Azokat illetjük ezzel a jelzővel, akik ügyesen megszerzik, kijárják azt, amit mások nem tudnak megszerezni, akik nemcsak a nagykapu mellett, hanem a zárt talon is találnak kiskaput, akik ügyesen eligazodnak a paragrafusok és szabályok szövevényes útvesztőiben, akik esetenként érdemet és sikert tudnak kovácsolni a tcssék-lássék munkából is, meg azokat is, akik több hasznot merítenek személyes kapcsolataikból, mini az érdemi munkából. A gazdálkodás, a tervezés és irányítás most leköszönő mechanizmusában sok olyan vonás volt, amely gy akran csábított. ösztönzött a népgazdaság, a társadalom érdekével ellentétes ügyeskedésre, máskor meg a kiskapuk keresésére kéaiyszerítettek olyanokat is, akik éppen a népgazdaság, a társadalom érdekét tartották elsődlegesnek. Gondoljunk csak a tervegyeztető tárgyalások légkörére, a tervalkura, ahol a vállalati vezetők anyagilag a minél alacsonyabb tervszámok megszerzésében voltak érdekeltek, a minisztérium, a tanács képviselőjével folytatott vitában. A vállalati vezetőkkel szemben ugyanakkor a gyáregységek, az üzemek vezetői alkudoztak hasonló platformról — a művezetőkkel szemben pedig a munkások, hogy 'alacsonyabban szabják meg a normákat —, mert így könnyebben túlteljesítették azt, és a túlteljesítés eredményeként magasabb volt az elérhető jutalom, prémium. Ez a fajta magatartás tehát nem az öntudat hiányára vezethető vissza — bár kétségtelenül az is szerepet játszott benne —, hanem sokkal inkább az anyagi érdekeltség szabályozásának hiányosságaira Gyakran tapasztalhattuk, hogy a legjobbak, az alkotni, teremteni vágyó műszaki és gazdasági vezetők, szocialista brigádok is ügyeskedésre, az érvényes, de gyakran egymásnak is ellentmondó szabályok, törvények megkerülésére, vagy éppen kijátszására kényszerültek, mert meg voltak győvics Keresztnov... Kresnov... Krasnoje... Kresmo...) — Hogy hívják nagyapádat? — Öt szintén Józsefnek, ahogy a papát... Es a nagymamát? — Ljuba ... Nagymama Ljuba ... Anyácskám, drága barátnőm ... Nagyon szeretem, nagyon, nagyon... — Hogy hívott téged a nagymama? — Surácska... Drága Su- rácska... — Ki szokott bevásárolni? — A magazin ott van a bányánál ... Ott van egy kis üzlet... — Hogy hívják a kiszolgálót? — Ljuba... Ljubácska ... Ljubácska? Dunyácska? No, én most azt nem tudom... A fiúkkal elmentünk az üzletbe krumpliért, kenyérért, szalámiért... — Hogy hívják a bányát, ahol a papa dolgozott? — Lenin-bányának... Leni nszka-sahta. — Nagypapa is a bányában dolgozott? — Nem... A kolhozban... — Hogy hívták a falutokat? — Nem tudom... — Akkor hogyan talált hozzátok a postás? — Volt ott egy nagy kolhoz. és onnan autóval jött a postás. — Hogy jutottál Vorosilov- grádba? — A mamám nővérével... — 0 ott lakott? — Nem, egy másik városban ... A nevét nem tudom... — Hát a nagynéni nevét tudod? — Dunya. , <— Dunyának a mamát hívták. Vagy a nagynéni a papád testvére volt? — Nem, papának nem volt testvére, ő a mamám testvére volt. Dunya ... Várj egy kicsit... Milyen Dunya is?... Ezi jelonovics... Szap... Szi... Szipnyosz... Nem tudom ... Ízt most nem tudom... í-* Férjnél voltí ződvc arról — és a későbbiekben az eredmények is ezt igazolták —, hogy akarásuk, szándékuk a társadalom, a népgazdaság érdekét szolgálja. Ebben az új helyzetben a vállalatok, a termelők csak akkor jutnak hozzá a végzett munka ellenértékéhez, csak akkor tehetnek szert bevételre. amikor termékük, árujuk már piacra talált. Tehát a tervek teljesítéséért, az áruk elkészítéséért még nem jár külön anyagi elismerés. A vál- ; lalaíi terveket ezentúl már! nem fenlről diktálják, hanem a vállalatok, a gazdaságok ha- : tározzák meg önmaguknak. A hatékony anyagi és erkölcsi ! ösztönzés módszerének, helyileg alkalmazásra kerülő sza- j bályainak meghatározását is a vállalatok feladatává teszi az új mechanizmus. Ilyen feltételek közepette jó hasznát látják majd a vállalatok, a j gazdaságok az olyan vezetők- j nek. akik jó ismerői a gazdái- I kodás új szabályainak, új } rendjének, akik szemfüles életrevalósággal szert tesznek nehezen beszerezhető anyagokra, gépekre, berendezésekre. Ma már elmondhatjuk: az új gazdasági mechanizmus — a termelés, a forgalmazás cs az áruértékesítés új szabályai és ösztönzői alapjában véve felszámolják a tisztességtelen haszonszerzés indítékát. De nem mind valamennyit. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tisztességtelen haszonszerzők legtöbbször használt „valutája” a nincs, vagy amiből kevesebb van a szükségesnél; a pult alól osztott hiánycikk, a raktárban visszatartott árukészlet, a szállítási szerződés megtagadása és így tovább. Ahol cs ameddig ilyen hiánycikkel — legyen az déligyümölcs, vagy finomlemez — számolnunk kell, ott és addig a vámszedőket is szemmel kell tartani. Az ilyen ügyeskedés legjobb ellenszere az árubőség, a bő választék és azok a vezetők és beosztottak, akikben eleven a hozzáértő kezdeményező készség, a bátor találékonyság. D. J. — Igen. A férje az öreg Pé- tya... Az öreg Pétya... — Van gyerekük7 — Igen... — Vannak a faluban kegyek? Hogy hívják a hegyeket? — Kaminka. .. Kaminka- hegy... A fiúk is azt mondták, megyünk a Nagy Kaminkéra ... Ott vannak a bányák ... — Mit szeretsz játszani? — Halászni... Ott a nagy tóban... — Kik a barátaid? — Szása... Pétya... Pétya az én drága barátom... Pétya mondta nekem, hogy jó barátom ... — Hogy kerültél Vorosilov- grádba? — Mentem a mamához... Mondtam, hogy elmegyek a nővérével a városba ... Nincs kenyér... nincs krumpli... nincs mit ehni ... No, én elmentem ... Ingeket vittem ... Ingeket... Féltünk a németektől, hogy összegyűjtik a lányokat ... Azért mentem én is... — Milyen messzire van a falutok Vorosilovgrádtöl? — Tizennégy-tizenöt kilométerre... (Más alkalommal; 30—35 kilométert mondott.) — Hogyan veszítetted el a nagynénidet? — A nagynéni azt mondta nekem, nogy itt üljek le... visszajön értem... Ott ültem... Vorosilovgrádban ... Kame- nyicka ucca... — Sokáig vártad? Hány óra hosszat? — Hat... hét... — Mit mondtak neked a németek? — Azt mondták, hogy én nem vagyok orosz ... Partizán ... Agyonlőnek ... Én a németeknél voltam ... Azt mondták, hogy az én apám német... Hitler...! Nem! Hitler nem fater, nem apám!... Az én apám orosz... — Hogy hívják? — Joszef... Joszef... Jo~ széf az apám, Joszef... — Mi a vezetékneve? — Nem tudom... Joszef... Jubileumra Őszi könyvhetek ä budai járásban A budai járás könyvbarát bizottsága — a területén működő fogyasztási és értékes;Milyen ember volt Matisse; Picasso\Modigliani? SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS CZÓBEL BÉLÁVAL •tési szövetkezetek vezetőségével karöltve — elkészítette az őszi könyvhetek programját. Az e héttel kezdődő „könyvhetek” célja: a szovjet irodalom népszerűsítése: A programban könyvanké- tok, író—-olvasó találkozók, a szovjet irodalom nagy alkotásait bemutató kiállítások szerepelnek. Könyvankét, a budai járás 9 községében lesz, így Pilisvörösváron, Törökbálinton, Budakeszin és Bia- torbágyon. Az első két községben Gorkij Anya című regényét, az utóbbiakban Solo- hov egy-egy alkotását: a Csendes Dont és az Üj barázdát szánt az ekét ismertetik. lró—olvasó találkozó rendezésére 4 községben kerül sor. A pátyi • találkozó vendége Veres Péter lesz, Sós- kútra Molnár Gábort várják. T. N. Ex libris- gyiijtemény „Régi magyar könyvtárje- gyek’ címet visel az a 403 lapból álló „Ex libris” gyűjtemény, amely a közelmúltban került az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonába. A könyvtárjegyeket dr. Nyireő István gjmjtötte össze. A szerzeménnyel a magyar könyv- és grafikai kultúra történeti vizsgálata jutott újabb, gazdag forrásanyaghoz. Valamennyi darabja 1896 előtti, úgynevezett régi magyar „Ex libris”. Füstölt angolna ízletes halcsemege, füstölt angolna készítését kezdték meg a velencei Törekvés Halászati Termelőszövetkezetben. A füstölőből naponta egy mázsa angolna kerül forgalomba. A közelmúltban ünnepelte nyolcvannegyedik születésnapját Kossuth-díjas festőművészünk, Czóbel Béla. Ebéd utánra invitált, ahogy tréiásan mondta: egy kis ki- kapcsolódásra, beszélgetésre. — Nem, a munkáról nem, arról ma ne ejtsünk szót — kötötte ki beszélgetésünk kezdetén. A téma azért így is a festészet maradt: a hónap elején a Műcsarnokban megnyílt francia rajz- és akvarellkiállí- tás, amely Maíisse-tól napjainkig több, mint száz francia mester alkotását mutatja be. Róluk, az egykori pályatársakról, a velük töltött hónapokról, évekről mesél. Párizs, 1905. Sokrétű képző- művészeti életét a legkülönbözőbb festészeti törekvések jellemezték. Matisse, Vlaminc, Derain, Braque, Modigliani, Picasso, hogy csak néhányat említsek a nagyok közül. — Jómagam a Julián iskolát látogattam... Nem volt könnyű eligazodni a tarka, kavargó forgatagban. Matisse tóid Legyezős nője először meghökkentett, aztán lenyűgözött. Nemcsak azért, mert szakított a látvány hű visszaadásával, a szerkesztés régi elveivel, hanem mert felfokozott színvilága, tiszta, keveretlen, harsogó erejű színei egészen újat jelentettek. Gertrud Stein szalonjában találkoztam először vele. Stein volt akkor az induló új irányzat képviselőinek legfőbb patrónusa. Matis- se-ra is ő hívta fel a képzőművész-világ figyelmét azzal a gesztusával, hogy a kor legdivatosabb festőjének, Puvis de Chavannes-nak egyik képét egy Matisse-képre cserélte el. Matisse-t egymás között csak „doktornak” hívtuk, mert ápolt külseje, férfias megjelenése, egyszerűsége nem hasonlított a bohém művészvilág figuráihoz. Képein is ezt az egyszerűséget, nyugalmat tükrözte. Aki megnézi a most nyílt kiállítás Matisse-képeit, meggyőződhet róla. „Azt akarom, hogy a fáradt, zaklatott, túldolgozott ember a festészetben nyugalomra és csendre találjon” — mondta egyik beszélgetésünk alkalmával. Czóbel Bélát őszinte művészbarátság fűzi ma is Pi- cassohoz, akivel először 1905- ben találkozott, ugyancsak Gertrud Stein szalonjában. — Már altkor nagy művész volt. A nagy művész pedig mindig erős hatást gyakorol a környezetében élőkre — idézi Czóbel Béla a régi találkozások emlékét. — De volt még egy ok: ekkor már egy műte- remházbttn laktam Módig Honival a Cité Falguiére-n. Reggelenként együtt indultunk ki a Sza.jna-parira, néha elkísért minket orvos barátja, Paul Alexandr, aki anyagilag támogatta az akkor nagy nyomorúságban élő Modiglianit. Emlékszem, egy frankért árulta a rajzait a Montpamasse-i kávéházakban, pedig már akkor nagy művész volt. Nagyon kulturált, széles gesztusokkal beszélő, igen érdekes ember. Ö is, akárcsak jómagam, őszinte csódálója volt Picasso művészetének, de ezt szemtől szembe soha nem mondta meg neki. Egyszer összetalálkoztunk a Montparnasse egyik kávéházában Picassoval, aki egy Manolo nevű spanyol szobrász és annak felesége társaságában volt. Amikor az asztalukhoz ültünk, Modigliani egyszeriben úgy folytatta a társalgást, mintha csak ő lenne a kis társaság legnagyobb művészegyénisége és nem Picasso. Picasso egyszerű és egyben nagyszerű egyéniségét jellemzi, hogy nem tett szemrehányást ezért, csak egy halvány mosollyal nyugtázta az elhangzó szavakat. Picasso ilyen nyílt szívű, nemesen egyszerű ember ma is. Az emlékidézés közben régi és újabb levelek kerülnek elő: — Haza akarsz-e kerülni? — En most otthon vagyok... Apám a háborúban van ... Kiment a frontra... Nagyon ... nagyon ... szeretem az apámat ... — Akkor mondd meg szépen, mi a vezetékneve? — Nem tudom. — Surocska, meg akarod látni a mamádat? — A mamácskámat? Hiszen én most is látom asmamács- kámat... Most is __ ( Molnár Sándornak álmában kicsordulnak a könnyei.) — Milyen a mamád? Kövér? Sovány? — Kövér... — Hol volt a legközelebbi vasútállomás? — A másik városban ... — Hogy hívják azt a várost? — Nem tudom a nevét. Azt mondták nekem, felejtsem el... — No, Surocska, te már tudsz írni. Diktáld le a nevedet, én meg beírom a füzetedbe ... Mondd, hogy hívnak? — Alekszandr Alekszandro- vics... — Tovább ... Fel kell írnom a neved és azt, hogy hol laksz... — Itt lakom... — No, milyen vezetéknevet írjak? Mondd szépen: Alekszandr Alekszandrovics... — Nem tudom... — Mondj egy falunevet. Akármilyet. Egy másik faluét. — Másik falu nevét sem tudom ... — Mondj egyet. Ha mondasz, cukrot kapsz. — Akkor sem tudok falunevet mondani ... Út az övéihez Forog a magnetofonszalag. A tolmács fordít. Molnár Sándor, aki imént még Suraként válaszolt oroszul, csak tolmács segítségével értesül róla, hogy azt mondta: nagyon-nagyon szép kishúga volt és Tányecskának hívták. Az a munka, amelyet dr. Szolár Béla végez, nem misztiDr. Szolár Béla ideggyógyász tolmács útján faggatja a mesterséges álomban levő Molnár Sándort kus varázslat, látványos mutatvány, hanem az orvosi tudománynak az a módja, amellyel a tudat mélyén meglevő, de erőszakosan behatolt emlékeket óvatosan, kíméletesen ki Ifehet bányászni. A fasiszták barbár módon idézték elő a feledést. Az esztergomi idegorvos munkáját a humánum hatja át. A feledést segíti elfeledtetni. Emlékeztet. Képletesen is. Huszonöt évvel ezelőtt egy Sura nevű kisfiúcska még köveket gurított le a Nagy Ka- minkáról. Még halászni járt a tóra. Még tudta, hogy hívják a falut, ahol élt. A vezetéknevét is tudta. Aztán a háború a gyermekkori emlékek közé állt. A keresztnevét, a testvérei nevét abban az esztergomi orvosi szobában mondta ki először azóta. Bízik benne, tiogy az ébren elfelejtett, de álmában felidézett emlékek alapján készült riport út lesz az övéihez. Azokhoz, akik talán már nem is várják, hiszen 25 év óta nem kaptak hirt felőle. Talán ugyanúgy elsiratták, meggyászolták, mint azokat, akiktől valóban elvette az életet a háború. Szemes Piroska Megjelent a Nők Lapjában 1966. július 9-én, a 28. számban. (Folytatjuk) Matisse, Picasso, Braque és mások baráti gondolatai. „1906 óta, mikor együtt állítottunk ki az Independents Fauves termében, ön megjárta útját, mely nem mindig volt a legkönnyebb ...” — írta Czóbel Bélának nem sokkal halála előtt Georges Braque. — Érdekes, tartózkodó ember volt. Igazi férfiszépség. Aki nem ismerte, inkább filmszínésznek, mint festőnek mondhatta. Amikor utoljára nála jártam, már nagyon beteg volt. Panaszkodott, hogy nehezen lélegzik. De a munkát nem hagyta abba. Ült egy kis zsámolyon, az asztalnak támasztotta állványát, úgy festette híres csendéleteit... A levelek közül előkerül egy néhány héttel ezelőtt kelt angol nyelvű is. Chicagóban adták postára, az International, Galleries értesíti benne Czóbel Bélát, hogy a 'közeli napokban nyitják meg újabb chicagóiI tárlatát, amelyen mintegy* negyven képpel szerepel. S hogy a beszélgetésben újra a mában járunk, Czóbel Béla búcsúzik. — Feleségem súlyos beteg volt az elmúlt hónapokban. Most lábadozik. Ezért a szokásos szentendrei nyárból az, idén nem lett semmi. De nagyon hiányzik neki kertünk ízes szőlője. Kiszaladok érte a kis Renault-on. Alacsony, kissé hajlott alak- ja eltűnik a szürkéskék kocsi volánja mögött. Az autó lassan kigördül a budai műteremház szélesre tárt kapuján. Nem hinné az ember, hogy vezetője már nyolcvannégy éves. Prukner Pál Néró, a legjobb fiú Néró történetének szokatlan, feldolgozásával találkozhatnak (Október 30-án a rádióhallgatók. Hubay Miklós: Néró, a legjobb fiú című vígjátéka a komédiázó zsarnok témáján alapszik. A vígjáték főbb szerepeit Márkus László, Psota Irén, Dómján Edit és Major Tamás alakítja. A darab rendezője Varga Géza. Európa legsósabb vize Befejeződött a Sárvár melletti Rábasömjén határában feltört, rendkívül gazdag sótartalmú víz vegyvizsgálata. A Sárvári Cukorgyár laboratóriumában megállapították, hogy a 86 fokos víz literenként 41—43 gramm étkezési sót tartalmaz, tehát a tengervíznél 15—17 grammal többet. Ilyen magas sótartalmú víz nincs másutt Európában. A Papíripari Vállalat férfi segéd- és betanított munkásokat VESZ FEL Munkaidő átlagban heti 42 óra, folyamatos munkarend. Minden hat munkában töltött nap után 2 NAP SZABADNAP Kereseti lehetőség: 1400,— Ft-tól 2100.— Ft-ig. Női segéd- és betanított munkásokat három műszakos munkavégzésre veszünk fel. Kereseti lehetőség: 1100,— Ft-tól 1600,— Ft-ig Munkásszállásunk nincsen. JELENTKEZNI LEHET: Bp XXI. (Csepel), Duna u. 42 Tel.: 279—620, 142 mellék Bp. XXII. (Budafok), Gyár u. 25. Tel.: 269—824, 21 mellék
