Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

ÉVTIZEDEKIG TARTOTT A VITA Lecsapolják-e a Balatont? ** luuuuícin^üö SZcUv­emberek és a levéltári kutatók kötetre való anyagot gyűjtöt­tek össze a Balaton „múltjá­ról”. A közelmúltban beha­tóan megvizsgálták néhány osztrák levéltár — elsősorban a bécsi — ezzel kapcsolatos anyagát és sok érdekes adat birtokába jutottak. A régi jegyzőkönyvek, je­lentések és térképek arról val­lanak, hogy édesvízű tavunk sok gon­aoi oKozott mind a hadá­szat, mind pedig a mező- gazdaság irányítóinak. Mint kiderült, már Galerius római császár is foglalkozott a Balaton szabályozásával. Zsilipet építtetett a tóhoz, az­zal a céllal, hogy a környék­beli mocsarakat kiszárítsa. Galerius zsilipje tönkre ment, a tó körül újra kialakult mocsarak, nádasok évszázado­kig szolgáltak jó búvóhelyül. A dokumentumok tanúsága czerint a monarchia idején nem­csak a mocsárvilág, ha­nem a tó nagy részének iccsapoiását is tervezték. A bécsi levéltárban megtalál­ható Mikoviny Sámuelnek az 1730-as évek idején készített térképe, amely az első tanul­mánynak tekinthető a Balaton tervezett lecsapódásához. Az elképzelés az volt, hogy a Ba­laton mintegy 500 négyzetkilo­méternyi kiszárított területén gabonát termelnek. Innen mesterséges csatornán hajóval szállítottak volna gabonát az osztrák birodalom kereskedel­mi központjába, Grazba. Az első tervet újabbak követték. A vita évtizedekig tartott. A dunántúli uradalmakat ugyan­is hátrányosan érintette a terv, hiszen jól jövedelmező vízi­malmaik tucatjait kellett vol­na leszerelniük. A tó vízrendezésének kérdé­se végül is a Sió és a Sárvíz rendezésével, majd az 1863-ban felavatott siófoki zsilippel ol­dódott meg. Ezzel kapott — rsaknem. 600 négyzetkilométe­res területen — végleges he­lyet a Balaton. SUPERSILIC Hét nyugati országban je­lentette be szabadalmaztatás­ra a Licencia azt az eljárást, amelyet Csanda Ferenc és De- zsényi István mérnökök, vala­mint Czerny Győző és Novák László vegyészmérnökök dol­goztak ki a föld alatt húzódó csator­nák hibáinak újszerű ki­javítására. Ennek a „Supersilic” nevű, Itthon már szabadalmaztatott eljárásnak a lényege az, hogy a hibás csatornarészt mindkét végén lezárják és a tisztító ak­nákon keresztül olyan vegyi anyagokat juttatnak befe, amelyek a repedéseken, lyu­kakon át a környező talajba hatolva kitöltik a csatorna kö­rüli üregeket, járatokat és ma­gának a csatornának a repe­déseit is, majd kőkeményre megszilárdulnak. Az új módszer napi teljesí­tőképessége a látszólag kija­víthatatlanul tönkrement csa­tornák esetében is 30—50 mé­ter, szemben a hagyományos eljárás 4—5 meteres „sebessé­gével”, ugyanakkor csak felé­lte, esetleg negyedébe kerül a íjégi módszernek. Az eljárást először az ille­tékes tudományos intézmé­nyek vizsgálták felül, és meg­állapították, hogy az ilyenfaj­ta javítás időállósága, szilárd­sági és vízzárás! tulajdonságai időbelileg korlátlanok. A meg­vizsgált próbatestek vízszige­telő képessége tízszer-százszor akkorának bizonyult, mint a hasonló célú külföldi eljáráso­ké. A kedvező tapasztalatok A világ oktatási gondjai René Maheu, az UNESCO főigazgatója a nemzetközi kulturális szervezet egy mun­kaülésén Williamsburgban be­szédet mondott. Hangsúlyoz­ta, hogy az iskolaköteles ko­rú gyermekek egyharmadá- nak még mindig nem jut iskola és a világon iáég több mint hétszázmillió felnőtt anal­fabéta van. Noha a fejlődő országokban : az oktatásra szánt összegek: növekedésének aránya figye- : lemre méltó volt, az ab- i szolút számok még mindig: igen csekélyek. Nem lehet i elfogadhatónak tekinteni,; hogy az emberiség kéthar- i mada csak ilyen korlátozott \ mértékű beruházásokat eszr ; közölhessen az oktatás terű- j létén, amikor ennél sokkal j nagyobb összegeket fordita-1 nak évente katonai kiadá-: sokra. i René Maheu rámutatott, i hogy különösen a fejlődő or- i szagokban az,iskola továbbra! is túlságosan sok fiatalt ké- i szít elő egy olyan, amúgy i is túlzsúfolt foglalkozási te- j rületre, mint az adminisztrá- | ció — a mezőgazdaság és | az ipar kárára. A technikai és a szak­mai oktatás még mindig az oktatási rendszerek mostohagyermeke, amely egt elavult gazdasági- : társadalmi rendszertől örö- i költ értékrendszer bélyegét ; viseli masán — mondotta. alapján nyár óta a „supersilic módszerrel” javítják már ; dunaújvárosi csatornahálóza tot. Az eljárást a csatornajaví­táson kívül fel lehet hasz­nálni süllyedő, megdőlt építmények és műtárgyak stabilizálására is. A Lábatlani Papírgyár egyil megdőlt, hatalmas derítő töl csérét már ezzel az eljárássá stabilizálta a Földmérő és Ta lajvizsgáló Vállalat. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Európa legnagyobb hun kori temetője zeum régészeti csoportj Kőhegyi Mihály vezetésévi j rasi hun temető sírjait. Az I idei ásatással együtt már 171 halom- és lapossírt tártak fel i$ de még mindig nem találták ^ meg az 1600 éves temetkezési § hely széleit. ^ Kiterjedését körülbelül ^ 40 000 négyzetméterre becsü- ^ lile, s most már bizonyos, hogy § hazánk, sőt Európa íegna­5 gyobb hun kori temetője hú- | zódik a község határában. $ A temető a meglepetések ^ sorozatával szolgál a ré- fc gcszeknek. y ^ Kiderült, hogy a halmok kö­6 zött a lapossírok végelátha- i tatlan sora húzódik. S ezek ^között férfisírokat mind a mai $ napig nem találtak. Két sír- 5) ban ^ most bukkantak rá az első § fegyverekre: ÍJ széles pengéjű, 80 centiméter ^ hosszú vaskardra és egy nyíl- § hegyre. Utóbbi az e korból szár- | mazó első hazai lelet. |a fegyverek mellett viszonl l-irl i.i Hal Lt/dUA. oujai c-uv-ü, Egyébként olyan nagy mennyiségű borostyángyöngyöt ástak ki, hogy az ország múzeu­maiban együttvéve nincs ennyi. Érdekesek a bronz, és ezüst kapcsostűk is. Még meg nem ál­lapított rendeltetésűek azok a kis csengettyűfélék, amelyek fémtubusainak parányi fü- lecskéin lemezcsüngők függ­nek és mozgatásra csörgő hangot adnak. Az idén bukkantak rá elő­ször úgynevezett lakógödrök­re is. Ezek jól megtermett hordókhoz hasonlítanak. Ren­deltetésük megállapítása to- vábi kutatást igényel. Annál is inkább, mert e gödrökből teknősbéka-plkkelyhez ha­sonló anyagok kerültek elő. Az eddig előkerült leletek, főként gyöngyök, időszámítá­sunk utáni IV. századból va­ló római pénzérmék és más tárgyak a késői hun korra, az Attila halálát megelőző idő­szakra Utalnak. Az ásatást jö­vőre folytatják. Vendéglő a „Hetedik mennyország'1* Hamarosan má­sodpercenkénti hétméteres sebes­séggel száguldó expressz lift viszi a vendégeket a „Hetedik menny­országba”, a Moszkva környé­ki Osztankinoban éoülő új tele* torony tetején lé­vő étterembe. Az új „resztorar.” kör alakú, s lassan forog a televízió- torony tengelye körül. Mire a ven­dég elkölti sok- fogásos ebédjét vagy vacsoráját, anélkül, hogy asz­talától elmozdul' volna, megismer­kedett Moszkva egész panorámá­jával. Borús idő­ben a Iá ic tatok teljesen köz űr61 szemlélhetik a fel­hők játékát A 290 .méter magasban lévő ét­terem konyhája 40 méter magas­ban van. A ren­delt ételeket hű­tő- vagy melegítő­szerkezettel ellá­tott különleges tartályokban gyorsfelvonó szál­lítja az étterembe. A világ színesen Fotókiállítás 22 ország részvételével Utoljára hat évvel ezelőtt rendezett a Budapesti Foto- klub nemzetközi színes kiál­lítást. A most megnyílt tár­lat arról tanúskodik, hogy az eltelt idő alapvető változáso­kat hozott a színes fényképe­zésben. Huszonkét ország fo­tóművészeinek legjobb mun­káit mutatják be a MADÓMÉ Belgrád-rakpart kiállító ter­mében. Tematikailag nagyon változatos gyűjteményt lát­nunk, amely alkalmat adott a technikai újdonságok fel­vonultatására is. Például itt láthatóak először matt felüle­tű színes képek, amelyek a színes fotózásban is megte­remtették a tónusok gazda­gabb árnyalásának lehető­ségét. Láthatunk — egyelőre még nagyon drága — szín­tartó fotópapírokra nagyított képeket. Arra is egyre több példa akad, hogy a színes fo­tósok is megpróbálkoznak az eddig csak fekete-fehérben alkalmazott technikai megol­dásokkal, mint példáig a szo- larizáció, a negatívba fordí­tás, vagy a vonalak, tónusok grafikus, dekoratív hatást kel­tő, laboratóriumi úton törté­nő torzítása. Ha nem is minden kép bi­zonyítja ezt, a legfontosabb változás mégis az, hogy a szí­nes fényképezés elveszítette kezdeti szenzáció jellegét. A színes tárgyak fényképezése helyett kezd mindinkább előtérbe kerülni a dolgok szí­nes fényképezése. A technika és a fotosok látás- és gondol­kodásmódjának fejlődése le­hetővé teszi, hogy a képeken mindinkább az alkotó által kívánt színek, a kifejezést elő­segítő tónusok uralkodjanak. A színes fényképezés megsza­badulva a naturális hűség kényszerétől, egyre többet, s mélyebben tud kifejezni. Különösen szép Finnország, Hongkong és az USA kol­lekciója. A magyarok szerep­lése egy kissé háttérbe szorult. Legtöbb színes fotósunk nem igazán ötletes, s nagyon benne él még a színesség bűvöleté­ben. Kiemelkednek Bence Pál, Horling Róbert és Járói Rudolf képei. — D — 'SSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSS/SS/SSSSa L ila álmok K aporné özvegy. Két éve. Unja. Még nem öreg. Az idén ment nyugdíjba. Most kell férjet szereznie. A macska felmászik hozzá. Az ágyba. Min­den reggel ezt teszi, Csúnya, íekete macska. Neki tetszik. Szereti. Masnit is kötött a nyaká­ba. Fehéret. Végighúzza a hátán a kezét. A ronda dög dorombol. Félholdat formál magá­ból. Mancsait belesüppeszti a paplanba. Vi­gyorog is talán. Nem sok a nyugdíj. Már csak azért is jó lenne a lakásba valaki. Hogy növelje a bevé­telt. Nyugdíjas gyárigazgató. Vagy újságíró. Az még idehaza is írogathatna ezt-azt. Tárcá­kat. Plusz ötszáz, ha nem több. A macska befészkeli magát a keblei közé. Elalszik. Nézi révetegen és az c szempilláira is újra álom ereszkedik. A lehúzott redőnyön ferdén bevág az augusztusi nap. A sok fény absztrakt ábrái és Kaporné, a csipkés hálóing­ben két keble közt a masnis macskával... akiben van művészi érzék, csak az tudja érté­kelni, e kép mit ér. A házmesterné veri a vasat. Veri, veri, hogy feltámadjanak még a halottak is. A fél ház a gangon. A másik fele most rohan. Kaporné lesöpri a macskát. Fésületlenül, pon­gyolában hajlik a korlát fölé. Minden la­kásban maradjon valaki! Kémény égetés! — Még mit nem! — vihog Kapornál — Hogy bekormozzák a lakást! Hogy napokig kelljen utánuk a piszkot takarítani! örül, hogy a harmadik emeleten lakik. Sok­szor kesergett miatta. Most örül. Akár a föld­szinten kezdik, akár az ötödiken, rá csak ké­sőbb kerül sor. Hol lesz ő már akkor!... — Maradt a lakásban valaki? Az első és a második emelet között találko­zott a kéményseprővel — Rögtön jövök — feleli negédesen. — Csak kenyeret vásárolok. Most vettem észre, hogy nincs idehaza. Nem kívánják talán, hogy éhenhaljak! Magában meg arra gondol, ott maradt a Henrik. De az nem ereszti be őket. Az rájuk se fütyül. Pedig jó lenne. Sokat kereshetne vele. A fütyülő macska, he-he-be ... K érek egy szimplát. Szertartásos lassúság­gal bontja ki az újságpapírból Beniczky- né Bajza Lenke regényét. Belemerül. Két óra múlva egy pohár szódát rendel. A fene üssön beléjük, milyen sokba kerülnek! Még neki merje mondani valaki, hogy ők hozzák a sze­rencsét! . .. Két óra megint eltelt. A kiszolgálónő,gör­be szemmel nézi. Most megint kell kt^nie va­lamit. Vagy mennie kell. Behajtja az oldal felső sarkát Már a felén túljutott. Határozottan érdekes: Bár már elő­re tudja, hogy a szerelmesek egymáséi lesz­nek. Megnézte a végét, nem bír te ki. Fizet Két forintot kérnek tőle Kettő húszat ad. És még az ölébe merik söpörni a cigaret­tahamut! Pedig nem is ő dohányzott. ö csak véletlenül felbillentette a félig telt hamutál­cát Nem. még nem mehet haza. Éhes. A bisztró­ban hideget eszik. Micsoda kiadás!... És most mit csináljon? Felmegy a Rózsihoz. Csak otthon találja. Mindig a szomszédasszonynál lebzsel. A haj- csavaróktól kezdve a villanyvasalóig mindent attól vesz kölcsön. A fregoliját is használja. Nem szereti. Rettenetesek a sirámai. És min­dig izzadtságszagú. Émelyeg tőle Most mégis fel kell mennie, mert mit csináljon ötig! ötnél előbb nem mehet haza. H írlapokig dédelgette magában a gondola­tot És végül elszánta magát. „Egyedül­álló, jó megjelenésű, szép lelkű, fiatalos, nyugdíjas özvegy, csinos otthonnal, házastársat keres: józan életű, becsületes, hasonlóan szép lelkű és intelligens nyugdíjas levelét várja. Lila álmok kikötőjében jeligére a kiadóba”. Már vagy százszor elolvasta. Ahányszor a je­lentkező levelét. Henriknek hívják őt is. Külö­nös sorsszerűség! Ennek jelentősége van! A macska Henrik új masnit kapott. Az őzi- kés kép üvegét letörölgette. Kirakta horgoli terítőcskéit is. Az asztalon keksz, csészék. Teg­nap fodrásznál volt. Tegnapelőtt varrónőnél Átalakíttatott valamit. — Húsz évet fiatalodott — bókolt neki í varrónő. — Húsz évet fiatalodott — bókolt neki í fodrász. Ha igazat mondtak, tizenöt éves kislánynál kell éreznie magát. S valahogy annak is érzi Ha nem is éppen tizenöt évesnek, de kislány­nak mindenképpen. Repes, folyton az órát le­si. öt óra. Hatra jön. Itt áll ,a levélben „Meg­kaptam becses sorait, és szíves meghívásába!- a bizalom előlegezését látom. Nekem már e gesztus is elég, hogy tudjam, mily nemes lé­lek az, aki vár. Ö, bárcsak ön sem csalódni bennem!” Ilyen fenköltséggel csak Beniczky- né — Bajza Lenke regényeiben találkozott Hát nem csodálatos?! Most befűt. Már reggel mindent a kályhát« készített. Csak egy szál gyufát kell meggyúj­tania. Kihúzta idáig. Megspórolt egy csomó tü­zelőt, úgyis olyan nehezen jutott hozzá. Dt már nem odázhatja tovább. Kint is hideg van És ö is jön. Vajon milyen lesz? Nyugdíjas ze­netanár, azt írta. Az is jó, tanítványokat fo­gadhat. Rózsi is azt mondta, hogy jó ötlet voll ez a hirdetés. Sárgulhat majd az irigységtől ha tényleg sikerül. Márpedig mért ne sike­rülne! — Huhh!... Hát ez meg micsoda? Szemenköpte a kály­ha. Toporzékol, nyöszörög, nagy lobbanások- kal löki ki magából a füstöt, és a koromgyűj- tő-aknában is mocorog ^lami. Kaporné úgy érzi, elájul. Az arca, a haja, as új ruhája merő korom. A keze is. A füst szü­net nélkül gomolyog. A bűz elviselhetetlen pedig már az ablakot is kinyitotta. A korom­gyűjtő aknában élénkül a mocorgás. És mái onnan is tódul a füst. Ég ott valami ? Kinyitja Izzó korom fordul a lába elé. Egész halom Kígyózva terjed a tűz. Kaporné sikoltozik. A vizeskancsó tartalmai a sarokba zúdítja. És csengetnek. Iszonyú, ahogy most berreg a csengő. De nem tétovázhat. Ajtót kell nyitnia. A férfi szemében, aki a küszöbön áll, vib­ráló rémület. Ördögöt lát? Boszorkányt? Mi­csoda őrült tréfa áldozata lett? Henrik, í macska, a lábába ereszti karmait. Felnyüszit A csokrot elhajítja. Rohan. Eszelős nevetés verdes a lépcsőházban. M ásnap egész nap esett. A kéménysepre csuromvizesen állított be. Amerre lép, víz és sár mindenütt — Emlékszem, maga volt az, aki azt mond­ta, a Közértbe megy — ismert rá az öreg. Éj prédikálni kezdett. Hogy milyen fontos közér­dekű munka a kéményégetés. Hogy a bizton­ságos fűtés érdeke megkívánja. Hogy itt mosl mi van, bezzeg, ha nyáron ... Hogy még sze­rencse, hogy itthon volt, leéghetett volna as egész» lakás. Tett-vett, matatott, és prédikált végeszaka- datlanul. K aporné csüggedten áll a szoba közepén. Most csukta be az ajtót a fecsegő őrei után. Kétségbeejtő, amit lát. De van, ami mé| annál is kétségbeejtőbb. — Henrik! Henrik! — csak ezt ismételgeti görcsös zokogással. És belerúg a macskába. Pedig az, szegény, azt hitte, hogy őt hívja, azért dörgölőzött a bokájához. Semmit nem ért. Az állatok értet- lenek. — Kéményseprőt látok, szerencsét találok — kiabál odalenn a házmesterné fia. / Kaporné a párnába fúrja a fejét. Nem akar­ja hallani. Polgár István

Next

/
Oldalképek
Tartalom