Pest Megyei Hírlap, 1967. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

\ Október 21: A vietnami szolidaritás világnapja 5 Júliusban a stockholmi nem- vietnami nép iránti szolidan- ^ zetközi Vietnam-konferencia ' szervezői kezdeményezték, hogy október 21-e legyen az amerikai imperialisták agresz­szdója elleni tiltakozás, s a Pillantás Nigériára (2-3. oldal) Öntudat helyett - forint? (4-5. oldal) Meditáció a holnapról (5. oldal) r A 7 j\ruk és árak (6. oldal) • • ügyvédek (10. oldal) tás napja. Felhívásukra világ- , szerte újabb békemeneteken, $ tüntetéseken és más megmoz- i dulásokon fogalmazzák meg a becsületes, józan gondolkodású emberek százmillióinak köve­telését: „El a kezekkel Viet­namtól!” A városok és falvak lakóit arra szólítjuk: csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. |---------------------------------------------------------- r/s/sssssssssssyssssssssssss/ssss/ssss/sssssssssss//sssfssssssss/sssssssss//sssssssssssssss P EST MEGYEI VIIÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! j Köd ííl 8. táj Oil XI. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1967. OKTOBER 15., VASÁRNAP Hazaérkezett a magyar port­ás kormányküldöttség Magyar-csehszlovák közös nyilatkozat A magyar párt- és kor­mányküldöttség, áihely a CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány meghívására október 10-től baráti látogatáson Csehszlo­vákiában tartózkodott, szom­baton délelőtt 10 órakor a kassai pályaudvarról haza­indult Magyarországra. Kassa utcáin és terein a dolgozók ezrei szívélyesen in­tegetve búcsúztak a magyar küldöttségtől. A pályaudvar előtti téren is nagy tömeg üdvözölte Kádár Jánost, a küldöttség vezetőjét, valamint Fock Jenőt, Erdélyi Károlyt, dr. Hetényi Istvánt és Ko­vács Imrét. - A feldíszített pályaudvaron a magyar kül­döttséget kísérő csehszlovák párt- és állami vezetők bú­csúztatták vendégeiket. Ott volt: Jozef Lenért, a CSKP Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, miniszterelnök; Vladimir Kouczky, a CSKP KB titkára és a küldöttsé­günket kelet-szlovákiai útján kísérő más személyiségek. A két himnusz elhangzása után Kádár János Jozef Lenárt kíséretében fogadta a katonai díszegység parancs­nokának jelentését, majd üd­vözölte az alakulatot Ezután Kádár János és Jozef Lenárt mondott nagy tapssal fogadott beszédet. Kádár János és Jozef Le­nárt fogadta a katonai dísz­egység tisztelgését, majd mi­előtt a vonatba szálltak vol­na, a kassai fiatalok tánc- és dalegyüttese köszöntötte a búcsúzó magyar küldöttség vezetőjét és tagjait, akiknek úttörők vörös szegfűcsokrot adtak át. Baráti kézfogások után kül­döttségünk felszállt a Buda­pestre induló különvonatra. Szombaton délután haza­érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség. A küldöttség fogadására a Nyugati pályaudvaron meg­jelent Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Biszku Béla, Gás­pár Sándor, Komócsin Zol­tán, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, dr. Tímár Mátyás, a kor­mány elnökhelyettese, s a kor­mány tagjai, a Központi Bi­zottság több tagja és osz­tályvezetője. Ladislav Vince ideiglenes ügyvivő vezetésével jelen vol-5 ták á fogadtatásnál a Csétíszló-1 vák Szocialista Köztársaság i s (Folytatás a 2. oldalon) i I A jelennek és a jövőnek „A magyar—csehszlovák barátság ma olyan, ami­lyennek két szocialista ország viszonyának lennie kell” — ezeket a szavakat Kádár János mondotta a prágai nagy­gyűlésen. A tömör megfogalmazás, jelzők és felsőfokok nélkül is kifejezi, hogy a két szocialista szomszéd-ország kapcsolatai a közös elvi alapon, a közös érdekek alapján fejlődnek és virágoznak. Ez a barátság az élet minden területén érezteti jóté­kony hatását. Azonosan ítéljük meg a nemzetközi élet valamennyi lényeges problémáját, váll-váll mellett ott ál­lunk a békéért küzdők táborában, amelynek legfonto­sabb támasza közös szövetségesünk, a Szovjetunió. Szoli­daritásunkról biztosítjuk az antiimperialista harc első vonalában helytálló vietnami népet. Népeink saját bő­rükön tanulták meg, mit jelent a német militarizmus ve­szélye, érthető tehát, ha nem vagyunk közömbösek az iránt, ami ma német földön történik. Ezért egyaránt örö­münkre szolgál, hogy barátként és szövetségesként ma­gunk mellett tudhatjuk a szocializmus útján járó Német Demokratikus Köztársaságot. Nyugat-Németországgal kapcsolatban viszont kénytelenek voltunk leszögezni: nem elegendő egy finomabb, taktikusabb hang, hanem új, a realitásokat elismerő politikára, tettekre van szükség. A két ország marxista—leninista pártjai pedig azonos el­veket vallahak a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségét illetően, s mélységesen elítélik a kínai vezetők sza- kadár tevékenységét. Kedvezően fejlődnek kétoldalú kapcsolataink is. A kölcsönös árucsere-forgalom másfél évtized alatt csaknem ötszörösére emelkedett, s most már azon munkálkodha­tunk, hogy túl a szokásos export—import tevékenységen, magasabb szintre emeljük a tudományos és műszaki együttműködést, a kooperációt és a szakosítást. A prágai tárgyalások biztos alapról indultak ki, s a barátság további gazdagításának programját vázolták fel. A közös nyilatkozat újabb lehetőségeket, újabb fel­adatokat tár fel az elkövetkezendő hétköznapok számára. Párt- és kormányküldöttségünknek pedig alkalma volt termékenj' eszmecserét folytatni úgy a legmagasabb cseh­szlovák vezetéssel, mint a szomszéd ország közéletének és társadalmának legkülönbözőbb képviselőivel. Talán idézzünk még egy mondatot a nagygyűlésen el­hangzottakból. Ugyancsak Kádár János emelte ki: „Vi­rágzó barátságot akarunk örökül hagyni a jövő nemzedé­keinek”. Ez a szándékunk annál is inkább fennáll, mert mi nehéz örökséget vettünk át. A két ország uralkodó osztályai soviniszta fertőzést, gyűlöletet vetettek. A szo­cializmus korszaka azonban új lapot nyitott a szomszéd népek viszonyában, életében, lezárhattuk a múltat, ren­deztük végre közös dolgainkat. S a jövő nemzedékeinek nyugodt lelkiismerettel hagyhatjuk majd gazdag örökség­ként népeink barátságát. De ez a program nemcsak a jö­vőnek, hanem a jelennek is szól, a gyümölcsöket már mi is szüretelhetjük. A látogatás piros betűs ünnepnapjai lezárultak, de barátságünk ügye tovább teljesedik a munkás hétközna­pokon. termésétől. Ám azért akad még mit aratni október köze­pén is. A dunabogdányi Úttö­rő Tsz-ben is törik még a cső­vet. Melegen süt a nap, néha órákig a tavaszra emlékeztet. Ennek a ritka szép október­nek köszönhető, hogy kelle­mes körülmények között kezdhették meg hegyvidékein­ken a szeder, som és csipke után a galagonya szüretelését Az Erdei Termék Vállalat nagymarosi üzemében is sok kitűnő szörp készül a vadon termő csemegéből. Kedvező klíma a gyorsan növő erdei gombának. Nem­csak hasznos, pénzt hozó el­foglaltság, de szenvedély ii gyűjtögetése. Sokszor csobban a víz, gyak­ran merül mélyre a háló mos­tanában, míg halastavainkat lehalásszák, s a tenyészivadé- kokat telelőkbe rakják a tó­gazdaság emberei. Aztán el­csendesül a táj, s hideg, téli ködök terítenek álomtakarót a természetre. Foto: Gábor és MTI v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom