Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

1967. SZEPTEMBER 3„ VASÄRNAP NYERESÉG VAGY RÁFIZETÉS? PRUKNER PÁL RIPORTJA AZ AJTÓN MAR A KORA ŐSZ KOPOG­TAT: ÚJRA MEGNYÍLTAK AZ ISKOLÁK KÁPUl, ŰJ ÉVAD KEZDŐDIK A NÉPMŰ­VELÉSI INTÉZMÉNYEKBEN IS. CSONKA ÉVAD: A SZOKÁSOS TÍZ HÓNAP HE­LYETT MINDÖSSZE NÉGY. A JÖVÖ ESZ­TENDŐTŐL KEZDŐDŐEN A NÉPMŰVE­LŐK IS A NAPTÁRI EV SZERINT KÉSZÍ­TIK EL TERVEIKET. 1968 AZONBAN NEM­CSAK EZT AZ ÜJ EVADRENDSZERT ÍGÉ­RI, HANEM AZ ŰJ GAZDASÁSI MECHA­NIZMUS BEVEZETÉSÉT IS — A NÉPMŰ­VELÉSBŐL EREDŐ SAJÁTOS FELADA­TOKNAK MEGFELELŐEN. ERROL BE­SZÉLGETTÜNK A MEGYE NÉHÁNY NÉP­MŰVELÉSI VEZETŐJÉVEL. DR. CSICSAY IVAN, A MEGYEI TANÁCS VB ELNÖK- HELYETTESE, HARGITAI KAROLY, A MŰ­VELŐDÉSÜGYI OSZTÁLY VEZETŐJE, BORBÉLY TIBOR, A 'NÉPMŰVELÉS! CSO­PORT VEZETŐJE, ÜJSZASZI GYULA, A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VALLALAT IGAZGATÓJA ES LADÁNYI ISTVÁN, A MEGYEI NÉPMŰVELÉSI TANÁCSADÓ VE­ZETŐJE MONDTA EL VÉLEMÉNYÉT, EL­KÉPZELÉSEIT, JAVASLATAIT. DR, CSICSAY: Szokatlan népművelési évad veszi kezdetét ezekben a napokban. Mindössze négy hónap, az is lényegében új feladatok nélkül. Már tavasszal megkezdődött fi felkészülés a Nagy Októberi Szocialista For­radalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplésére. A most kezdődő őszi népmű­velési idény lényegében a megkezdett felada­tok folytatása, a tervek realizálásának idősza­ka lesz. HARGITAI: Az országos gyakorlattól elté­rően, az előbb elmondottakból következően, nem kértünk új munkaterveket erre az idő­szakra^ Gondolom, ez jelentős könnyítés nép- mű velőinknek, sok felesleges papírmunkától kíméli meg őket, ugyanakkor minden erejü­ket a már megoldott feladatok maradéktalan végrehajtására fordíthatják. BORBÉLY: És természetesen a felkészülés­re: a január elsejével kezdődő űj népművelé­si évad és az új gazdasági mechanizmus be­vezetése már most sok gondot, megoldásra váró problémát felvet. DR. CSICSAY: A művelődésügy területén is a népgazdasági tervezés új rendjének megfe­lelően kell a feladatokat meghatározni és megvalósításuk eszközeit biztosítani. Ahogy a néhány hete született kormányhatározat ki­mondja: .,alapvető követelmény a jelenlegi ellátás szintjének tartása, a kulturális tervek­ben szereplő fejlesztési célok és az anyagi eszközök összhangjának a biztosítása.” Ez pe­dig nem csekély feladat HARGITAI: Az utóbbi hónapokban a vé­leménycserék legkülönbözőbb fórumain hang­zott el a kérdés: a népművelés nyereséges vagy pedig ráfizetéses dolog? A kérdés felve­tése ilyen formában nem lehet jogos. Az tény, hogy a művelődési otthonok többsége nem gazdálkodik megfelelően. Intézményeink több. mint fele, nem teljesítette az elmúlt évadban saját bevételi tervét. Művelődési in­tézményeinket elsősorban nem gazdasági in­tézményként kezeljük. Ez művelődéspoliíikai- lag hibás lenne. A költségvetés tervezése, a terv végrehajtása azonban szoros összefüggés­ben áll az intézmények tartalmi munkájával, mert annak pénzügyi, gazdasági alapját je­lentik. Ezért a jövőben meg kell találnunk azt a módszert, amivel úgy növelhetjük be­vételeinket, hogy az ne rontsa az intézmények nevelő munkájának hatását DR. CSICSAY: Az új gazdasági mechaniz­mus célkitűzései indokolják a jelenlegi szét­szórt népművelési anyagi eszközök összehan­golt felhasználásának szükségességét. Egy példát mondanék ennek bizonyítására. Érthe­tetlen, miért van szükség egy községen belül egy szakszervezeti és egy községi művelődési otthonra. Mindkettő külön vezetéssel és természetesen külön kasszával működik. Nem egyszer egymást keresztező programokkal. A népművelést szolgáló anyagi eszközök koor­dinálásának alapja a népművelési feladatokat ellátó szervek, szervezetek egyeztetett tartal­mi munkaterve kell, hogy legyen. Továbbá: az érdekelt szervek közösen tarthatnak fenn népművelési intézményt, illetve a közigazga­tási egységen belül jelenleg külön-külön mű­ködő több kis intézményt vonhatnak össze egy intézménnyé. BORBÉLY: A népművelési intézmények közös fenntartásáról szóló rendelet a taná­csoknak, vállalatoknak, termelőszövetkezetek­nek lehetővé teszi azt is, hogy akkor is ad­hatnak támogatást a területi feladatot ellátó népművelési intézménynek, ha az intézmény nem közös fenntartásában működik. Ez akkor lehetséges, ha például a vállalat nem azo­nos közigazgatási egységben van a népműve­lési intézménnyel. HARGITAI: Ami szintén új vonása lesz az elkövetkező esztendőnek: a tervezés. Az el­múlt esztendők gyakorlata az volt, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya által elkészített tervek alapján dolgozták ki mun­katerveiket előbb a járások, majd a községek. Most megfordul a dolog. Előbb a községek ké­szítik el munkatervüket, majd december 15-ig a járások. A megyei terv a községi és járási tervek alapján készül el. DR. CSICSAY: Ha már az előbb szó került a nyereség vagy ráfizetés kérdésére, azt hi­szem, nem érdektelen, ha mélyebben és elem­zőbben vizsgáljuk meg, mit is jelent? Való­ban arról lenne szó, hogy a kultúrpolitikai célokat elnyomják a gazdaságiak? BORBÉLY: Én úgy gondolom, hogy az űj gazdasági mechanizmus a népművelés terüle­tére lefordítva annyit jelent: oda adjuk a pénzt, ahol az visszatérül. Nem forintban, ha­nem eredményekben. ÚJSÁGÍRÓ: Engedjék meg, hogy mielőtt tovább folytatnánk a beszélgetést, elmond­jak egy példát. Sóskútnak kétezerötszáz la­kosa van. A rendelet szerint, mivel a falu nem éri el a háromezres lélekszámot, nem le­het félfüggetlenített könyvtárosa. A könyvtá­ros csak tiszteletdíjat kaphat, havi százhet­ven forintot. A könyvtárnak jelenleg ezer ol­vasója van. Budaörsön ugyanakkor tizen­háromezer ennber lakik, függetlenített könyv­tárosa van, de csak kilencszázötven olvasója. Borbély elvtárs véleménye szerint tehát Sós­kút — a végzett munka alapján — megérde­melne egy függetlenített könyvtárost meg ak­kor is, ha a jelenleg érvényben levő rendelet ezt még nem is teszi lehetővé? BORBÉLY: Igen, így gondoltam, DR. CSICSAY: Az elmondott sóskúti példa valóban jól bizonyítja: a jövőben a végzett munka' kell, hogy értékmérésünk alapja le­gyen. Ez persze nem jelentheti azt. hogy ve­gyük el a könyvtárosi státust az egyik falu­tól és adjuk oda egy másiknak. Egy közössé­get nem hozhatunk hátrányos helyzetbe csak azért, mert ott jelenleg még nem megy jól a munka. HARGITAI: A példa azért is jó, mert rá­irányítja a figyelmet a könyvtárak fokozot­tabb jelentőségére. A községi népművelési terveket a jövőben a könyvtári statisztikák figyelembevételével kell elkészíteni. Ha pél­dául a legolvasottabb író a faluban Berkesi, az író—olvasó találkozók rendezésénél erről megfeledkezni nem lehet. De arról sem, hogy mely írókat nem ismer még a falu la­kossága. Az igényeket összhangba hozni a kívánalmakkal — alapvető fontosságú kér­dés lesz a jövőben. BORBÉLY: A háromezer lélekszámon aluli településeken nincfc függetlenített népműve­lőn^ de van tiszteletdíjas művelődésiház- igazgató, könyvtárt», mozivezető és ki tudja még hány, jobban vagy kevésbé jól fizetett népművelő. Ugyanakkor a valóságban egyet­len olyan ember sincs, aki minden tekintet­ben felelős lenne a falu népművelésének egé­széért Eddig pénzügyi nehézségek akadályoz­ták a rendelkezésre álló tiszteletdíjak egye­sítését. A cél ezeken a helyeken, az, hogy egy függetlenített népművelő fogja össze a műve­lődési ház, a könyvtár, a mozi tevékenységét. HARGITAI: Ennek a kérdésnek egy másik oldala: elsősorban azon községek művelődési intézményeinek kell nagyobb megyei támoga­tást — anyagi hozzájárulásra gondolok — biztosítani, amelyekben a község is biztosít­ja a maga erejéhez mért anyagi támogatást a művelődési intézményeknek. DR. CSICSAY: S ha már itt tartunk, ki kell mernünk mondani azt is: a jövőben sor ke­rülhet néhány művelődési intézmény meg­szüntetésére. Ma már túlhaladott az az állás­pont, hogy minden áron. a legnagyobb ráfi­zetések árán is fenn kell tartanunk minden meglevő népművelési intézményt ÜJSZÄSZI: Megyénkben jelenleg százhat­van mozi működik. Ebből hatvanegy széles­vásznú, kilenc normálfilm vetítésére, kilenc­ven pedig keskenyfilm vetítésére alkalmas. Vállalatunk elkészítette javaslatát az elkövet­kező esztendőre: e szerint tizenkét keskeny- filmes mozit kívánunk megszüntetni. Tavaly ebben a tizenkét moziban százharminckétezer forint veszteségünk volt az idén pedig már az első fél esztendőben száztizenkétezer. A ti­zenkettő közül az egyik a nagykovácsi mozi lenne. A községnek kétezerkétszázhuszonki- lenc lakója ötszáztizennégy házban él. Ezek közül négyszázhatvanban van televízió. A fa­lu lakói közül ezerötszáznak van autóbusz- bérlete. A százötvennégy személyes moziban hetenként három előadást tartunk. Fél esz­tendő átlagában egy előadást huszonhárom ember nézett meg. A mozinak három dolgo­zója van, fél év munkabére: nyolcezernyolc­száz forint. Fél esztendő alatt a mozi üzemel­tetése a vállalatnak huszonhárornezer-három- száz forintjába került. A mozi féléves bevéte­le ugyanakkor hétezerkétszáz forint volt. Vagyis fél esztendő alatt csak erre a mozira tizenhatezer száz forintot fizettünk rá. DR. CSICSAY: És mi az akadálya a mozi megszüntetésének ? ŰJSZÁSZI: A községi tanács Végrehajtó bi­zottsága a közelmúltban foglalkozott a mozi helyzetével. A következő határozatot hozta: „A végrehajtó bizottság 30/1967. VII. 18. szá­mú vb határozatában a moziüzem működését újra tárgyalta, a 18/1967. számú határozatát azzal egészíti ki, hogy a község lakosságának kell a mozi. A mai filmek komoly népműve­lési feladatokat látnak el.. DR. CSICSAY: Amikor négyszázhatvan te­levíziós készülék van a faluban, vagyis ötven kivétellel minden házban, ez az érvelés már sántít... ŰJSZÁSZI: A normál- és a szélesvásznú filmszínházak minden eladott jegye 3,65 fo­rint bevételt jelent, ugyanakkor a vállalatnak 3,71 forintba kerül a vetítés egy eladott jegy átlagában. Vagyis minden jegyre ráfizetünk hat fillért. Sajnos, a keskenyfilmes moziknál — és jelenleg még ez a többség! — sokkal ki­rívóbb ez az aránytalanság. Minden eladott jegy után a bevétel 2,67 forint, nekünk pedig jegyenként 4,60 forintba kerül a bemutatás. Vagyis minden jegyhez 1,93 forintot pótol a vállalat. A kilencven keskenyfilmes mozi kö­zül mindössze öt a nyereséges. ÜJSÁGlRÖ: Tudomásom szerint a Jres- kenvfilmes mozikban már eddig is megszün­tették a matiné előadásokat. ŰJSZÁSZI: Igen. És szó van arról, hogy a normál-, illetve szélesvásznú mozik egy ré­szében is megszüntetjük. DR. CSICSAY: Miért? ŰJSZÁSZI: Egy normál- vagy szélesvásznú film vetítési költsége egy allcalommal 414 forint. A matiné előadásokon egy jegy ára két forint Fél év átlagában például Alsógödön 53, Aszódon 49, Budakalászon 36. Nagymaro­son 33. Sólymáron 30. Pilisen 28, öcsén 25, Szigetszentmártonban pedig 22 néző tekintette meg az egyes előadásokat. Alsógödön ez 106 forint, Szigetszentmártonban pedig 44 forint előad ásónként! bevételt jelentett a 414 forint kiadással szemben. ÚJSÁGÍRÓ: És mi lesz a megszüntetett mozikkal? ŰJSZÁSZI: Ha a község ragaszkodik hozzá, szívesen átadjuk a tanácsnak vagy akár a termelőszövetkezetnek, ha vállalja fenntartá­si költségeit. BORBÉLY: És ugyanez érvényes lesz a megszüntetett művelődési házakra is ... LADÁNYI: Ha már arról beszélgetünk: ml ráfizetéses és mi nem, illetve mi éri meg a ráfordított költséget és mi nem. akkor hadd mondjak el én is egy példát amin feltétlenül gondolkoznunk kell a jövőben. Ez az öntevé­keny művészeti csoportok vezetőinek képzése. Ahhoz, hogy valaki például működési enge­déllyel rendelkező tánccsoportvezető legyen, hároméves tanfolyamon kell részt vennie. Évente tíz hónapon át havi hat óra foglalko­zás, nyaranként pedig tíznapos bentlakásos továbbképzés. Ez eddig ingyenes volt Egy oktató három évi képzése mintegy tízezer fo­rintba kerül az államnak. Ha ezek az oktatók kiképzésük után társadalmi munkában végez­nék feladatukat, egyetértenék az állam áldo­zatvállalásával. Ez a munka azonban pénz- kereseti forrást és nem áldozatvállalást jelent az egyén számára. — A kategóriájú rendező esetében havi 900—1200 forint, plusz útikölt­ség-térítés. Ezt a munkát rendszerint másod­állásként végzik. így egy kissé egyoldalú az állam túlzott áldozatvállalása... BORBÉLY: A megkezdett gondolatot foly­tatva: a népművelés állami támogatása ará­nyaiban a jövőben sem lesz nagyobb az ed­diginél.. Ahhoz, hogy az adott, meglehetősen szűkreszabott anyagi keretek között mégis eredményesebb, hatékonyabb munkát vé­gezhessünk, felül kell vizsgálnunk eddigi gaz­dálkodási rendszerünket. ÚJSÁGÍRÓ: Mire gondol? BORBÉLY: Lássunk egy példát a sok kö­zül. Egyre több művelődési házban indítottak például műszaki szakkört. Ezeket a szakkörö­ket általában tíz-tizenöt ember látogatja. Fenntartásuk — anyag, műhely, szakkörveze­tő — évente megközelíti a tízezer forintot. Hasonló a helyzet a fotószakköröknél is. Kér­dem én, és úgy hiszem, joggal, megéri-e ne­künk, hogy például egy hatezer lakosú falu­ban, ahol a művelődési ház évi ötvenezer fo­rint állami támogatást kap, abból tízezret csupán tíz-tizenöt ember hobbysának kielégí­tésére fordítson? LADÁNYI: A kérdés jogos. Jobb együtt­működéssel azonban jelentős megtakarítást érhetnénk el. Arra gondolok, hogy amíg ezek a szakkörök önálló műhelyt tartanak fenn# addig ai esti órákban lezárt lakat őrzi a he­lyi iskola politechnikai műhelyét. Mennyivel olcsóbb és egyszerűbb lenne, ha ... ÜJSZASZI: Ha az akad még bőven. Nap­jainkban is. Itt van például az érdi mozi ügye. Hosszú évek óta működnie kellene, de még a mai napig sem jutott túl a tervezésen. Most végre döntés született: mintegy hatmil­lió forint költséggel mégis felépül a 350 né­zőt befogadó érdi mozi. Csakhogy... Érdnek harminckétezer lakosa van, de nincs se mű­velődési háza, se könj-vtára, se korszerű mo­zija. Ha hatmillióért felépül a mozi, a gond­nak csak egyharmada oldódik meg. írt lett volna az alkalom, hogy még két-hárommiliió ráfordítással olyan kultúrkombinát épüljön Érden, amely egyúttal a művelődési ház és a könyvtár feladatait is be töltené .,. DR. CSICSAY: Az eset figyelmeztet: a jö­vőben előrelátóbban kell felmérni a népmű­velés problémáit és a lehetőségekhez képest komplex módon megoldani azokat. ÚJSÁGÍRÓ: A .jövőben az elvi frányftá* mellett — ami elsősorban a kultúrpolitiikaj célok és feladatok sokoldalú elemzését és vi­lágos megfogalmazását jelenti — mind na­gyobb , szerep jut a gazdasági eszközökkel va- -ió irányításnak, befolyásolásnak, DR. CSICSAY: Az új gazdaasági mechaniz­mus a kulturális életben is nem célja, hanem eszköze kell, hogy legyen a nagyobb sikerek elérésének. Eddig az állam egyformán támo­gatott szocialista és nem szocialista alkotáso­kat, jó és rossz műveket. Ennek az egyenlös- dinek meg keli szűnnie. ŰJSZÁSZI: Hadd mondok egy példát « filmszakmából, ami átvitt értelemben a me­gye népművelésére is érvényes. Az elmúlj évben a filmek előállítása csupán a film­gyárat terhelte. A filmek forgalmazóinak semmi beleszólásuk nem volt a készítendő produkcióikba, átlagáron kapták a filmeket, akár sikert jelentettek, akár megbuktak. Többek között ez is oka volt annak, hogy nem egy bemutatott fiim a húszszázalékos lá­togatottságot is alig haladta meg. Ez év ja­nuárjában új megoldás lépett életbe. Öt vál­lalat—intézmény finanszírozhatja a gyártásra kerülő filmeket: a filmgyár, a fiimfőigazgató* ság. a MOKÉP. a HUNGAROFILM és a tele­vízió. A gyakorlatban ez a következőképpen történik: a filmgyár elhatározza, hogy elké­szít egy filmet, amihez van kétmillió forintja. A filmfőigazgatóság, ha úgy találja, hogy a készítendő produkció az új, szocialista kultú­ra fejlesztését segíti, hozzájárul mondjuk egy­millió forinttaL A MOKÉP. ha nagy forgal­mazási lehetőséget lát a filmben, ad hozzá szintén egymilliói Ha a HUNGAROFILM szakemberei külföldi sikert remélnek a Cím­től, ők is adnak hozzá mondjuk egymillió fo­rintot. Így már ötmillió forintból készítheti el új filmjét a gyár. Ugyanezt a gazdasági—esz­mei ösztönző módszert megyei vonatkozás­ban szintén alkalmaznunk kell az elkövetkező időkben. DR. CSICSAY: Ami szintén a rendelkezésre álló anyagi erők összefogását jelentheti: a tájközpontok kialakítása. Szentendre. Vác, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös fokozottabb fej­lesztésére gondolunk. A városok kulturális hagyományaiból kiindulva kell ezeket az el­képzeléseiket megvalósítani. HARGITAI: Szentendre például képzőmű­vészeti jellegű tájközpont lehetne, amely egyesíthetné magába a Dunakanyar művészeti életét. DR. CSICSAY: Az anyagi erők és a szellemi kapacitás koncentrálása a gyorsabb ütemű fejlődés biztosítéka. BORBÉLY: A tájközpontokon belül a ha­gyományok ápolása jelentős szerepet kapna. Népviselet, néprajz, helytörténet, nagy hagyo­mánnyal rendelkező művészeti csoportok megerősítése, mind idevágó feladat. HOSSZAN LEHETNE ÉS KELL IS VITAT­KOZNI MEG A NÉPMŰVELÉSI MUNKA ŰJ VONÁSAIRÓL. A MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADAT NEM CSUPÁN ANNYI, HOGY AZ ŰJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI REND­SZERBEN MEG KELL ŐRIZNI A SZOCIA­LISTA KULTÚRA EDDIGI EREDMÉNYEIT, HANEM SOKKAL TÖBB ENNÉL: AZ, HOGY ŰJ, MAGASABB SZÍNVONALRA EMELKEDJEN AZ ELKÖVETKEZŐ ESZ­TENDŐKBEN A SZOCIALISTA KULTÚRA, AMELY A NÉPI ÁLLAM SZAMARA NEM KERESKEDELMI, HANEM POLITIKAI, TÁRSADALMI KÉRDÉS.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom