Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
1967. SZEPTEMBER 3.. VASÄRNAP r*w $ttc ret 9 VONALAK Bárány Tamás: VACSORA Filmcsokor a Nagy Októberi Szociaiista Forradalom 50. évfordulójára A Nagy Októberi Szocialista ForradiUom félévszázados évfordulójának tiszteletére „filmcsokrot” kötött a FÖMO: az elmúlt évek legsikeresebb szovjet filmjeit augusztus 31- től december 31-ig sorozatban mutatja be a Gorkij Filmszínházban. Az eseményről kiadványt állítottak ösz- sze, amely részletes filmográfiát és bibliográfiát tartalmaz a sorozat filmjeiről. Érdekes kezdeményezésként az előadások kétfajta bérlettel is látogathatók, amelyeknek szelvényei a sorozatból kiválasztott bármely öt film előadására érvényesek. A sikeresnek ígérkező filmrepriz darabjai között bemutatásra vár a Potyomkin páncélos. A jégmezők lovagja, A Gorkij-triló- gia, az Emberi sors, a Hamlet és a Félkegyelmű. Csuvas egyetem Gseboks zári ban, a Csuvas Autonóm Köztársaság fővárosában felavatták a csuvas állami egyetemet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt csuvasföldön minden nyolc ember közül — hét írás- tudatlan volt. MOSZKVA Chaplin-szőnyeg Egy ashabadi házaspár mű- : vészi szépségű szőnyeget ké- \ szítéit, amelybe beleszőtték i Chaplinnek, a filmművészet i halhatatlanjának portréját. A \ remekművet elküldték Svájc- ] bo. Az ajándékért a nagy mű-j rész meleg hangú levélben j mondott köszönetét. I t- H ■ t WATERLOO I Az olasz—amerikai kopro- i dukeióban készülő „Waterloo" ! című film forgatásának költ- : ségei tizenkétmillió dollárt i tettek ki. Maga a Waterlooi s csata, amelyben végleg lever- j ték Napóleont, mindkét har- j coló félnek együtt sem ke- * rült többe kilencmillió dől- ! lámái. Vasáradat Film készül Szerafimovics \ világhírű regényéből, a Vas- ! áradatból. A „hősi népi tragé- ! dia” rendezője Jefim Dzigan, ? a klasszikus értékű „Kronstad- i ti tengerészek” alkotója. Ko- \ zsuh szerepét Nyikolajev \ Alekszejev, a Moszkvai Aka- \ démiai Művész Színház tagja ; iátssza. > SIMON LAJOS: Amikor elment... Amikor elment mellettem, visszanézett, — O volt —, gondolta —, ő volt, ismerem! Ot lépés után újra visszanézett, s hogy tíz lépést ment, tétován megállt. — Hát ilyen, aki törzsünkről letört, s elszállt, miként a szálló gondolat, mint csordából a legerősebb szarvas, mely ágaskodó fővel élrevág. Tíz lépés után visszanéztem én is, s ő hátulról is látta, hogy gyúródik bennem az érzés, arcomon a ránc. — Ilyen lennék hát én is, hogyha akkor rámszól valami intés, hogy maradj! Nem kellett volna több: csak felismerni apám tekintetén a nyugtalant. Nem kellett volna több: csak megmutatni az árpalisztből gyúrt zsengés cipót, s ilyen lennék most én is biztosan.., Munkaruhám lobogtatná a nyári fullasztó szél, mely kemencéből indul, és kiszáradt ajakkal csókolóznék a korsóval, amit a szeder-szurtos gyerkőcök hoznak mezítláb a porban, de esténként villám hegyét az égre lendíteném, és szememben vinném haza legényesen az esthajnal-csillagot. Es ott állnék vacsora után a kapufélnél a lánnyal, akit únos-úntalan szólít az anyja, mert sokáig áll mellettem reszketve, mintha fázna. S a kedves lányt — akit szólít az anyja — nem tarthatnám, sóhajtana szegény ... Olyan lennék hát én is bizonyosan, mint aki ment, de vissza-visszanézett, pár éve... ezer napja sincs talán... SSS//fSf///SSffSSSSfS*SSSSySSSSSSSSSSSS/fSSSS/>f//SSSSfSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSS/, Óvatosan fordítja kulcsát a | zárban; az az érzése, surrannia kell. Nem örülne neki, ha anya most megkérdezné, honnan jön. Fáradt is, legszívesebben most mindjárt ágyazna s lefeküdnék. Az előszoba üres; a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. S a tiszta ruha illata szállong finoman, alig érezhetően a levegőben. Anya vasaL Persze, tegnapelőtt mosott. Mély lélegzetet vesz és benyit a konyhába. Lesz, ami lesz: essünk túl rajta. S különben is éhes, mint a farkas. — Kezicsókolom! — mondja halkan. Anya nem felel, csak a faliórára pillant. — Most is a Szigeten?! — kérdi, s elhúzza a száját. — Ugyan! Sétáltam. — Sétáltatok? — Nagyot szisszen a vasaló alja, ahogy anya megméri ujjával a forróságát. — Ismerem? Hiába, nem lehet neki hazudni! Legyint. — Még én sem... Anya átfordítja a ruhát; möst a szoknya fodrait vasalja. — De ez nem futballozik’t Nyel egyet. — Ez nem — mondja, aztán kis sóhajt nyom el. — Az üzemből? — Onnét. — Mit csinál? — Művezető. Anya egészen felélénkül. — Nofene! — A vasalót a rácsra állítja, s ránéz. — Tudja?.. . — kérdi nyomottan. Bólint — Tudja. Anya oda ugrik hozzá. Mii mondott? _ & két kedves, öreg szeme riadtan, de valami mohó remény- nyel tapad rá. — Kétféle férfi van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan ilyenkor, a másik marad. De nem szívjóságból ám ... Spekulál! Ha a másiknak sikerült talán neki is fog ... — Ez nem olyan! — int hevesen. — Az elején egyik se! — Anya legyint. — Csak vigyázz! Össze lehetne kötni őket, egyforma az mind! Csönd van kis ideig. — Művezető... — dünnyög magában anya. — Nős? — Nem. — És mégis, mit mondott? Hát beszélj már! — Hogy engem most kímélni kell... — Jobb fajta... — biccent anya. Elréved a tekintete. — Mit gondolsz, nem lehetne ... nem lehetne?... , — Én is gondoltam rá. — Megrázza fejét — Koros! — Mennyi? relem, hogy ezt megédesítse ... J — mondja halkan; Gyuri jár $ az eszében. ; i • S le liba! _ csattan fel me- $ gint anya. — A te életedet $ már megédesítette! Hát ez sem $ volt elég leckének? — Legyint. $ — Szerelem ... meg a nyomo- ; rúság hozzá! Hirtelen elfullad, kezét a! szívére szorítja, aztán lassan! odalép hozzá, végigsimít a ha- $ ián. s — De értsd meg, neked más; életet szántam, kislányom! Mi- > nek kínlódtam akkor annyit 1 érted? Csönd van. Anya szemét tö- 5 rölgeti, 6 hallgat. — Jómódú férj, gondtalan 5 élet! — sóhajt megint. — Azt $ mondod,- koros? Annál jobb! ? A tenyerén hord majd. Ügy $ ám! — Legyint. — Szerelem._ 5 Attól csak a szégyen, látod! S Meg a bánat! — Nem mind így végződik 5 — mondja halkan. Anya elpattan mellőle. — Nem? — Felnevet. —$ Nem? Akkor csak várj! Majd $ jön a herceg, a fehér lovon! ^ Ne félj, könnyen idetalál! $ Nemsokára az egész környék J ujjal fog rád mutogatni! $ — Ugyan, anya — mondja 5 kínzottan. Aztán hirtelen elpirul, érzi $ — az üzembeli asszonyok jut- $ nak eszébe: mostanában na- 5 gyón is görbe szemmel mére- $ getik, látni rajtuk. ^ — Hagyj most — szól végül $ csöndesen. — Majd még be- $ szélünk erről. Tányért húz maga elé, de ^ már semmi étvágya. $ — Negyvenöt _ Anya felcsattan. * — Az a fiatal talán jobb 1 volt? A szeme se állt jól! Ki nem állhattam! ‘ — Nem is az kellett, hogy te 1 szeressed... Én meg szerettem, mit csináljak? De meny• nyíre szerettem! 5 — Szerelem! — szusszan düI hősen anya; csak úgy sistereg- szájából a szó. — Messzire . mentél vele! — Lecsapja a vasat, elébe ugrik. — Hát mit- akarsz? Soha egy mozi, soha i egy ruha, csak a gond, meg a- gond majd a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi lefoszlik rói lad, és kell egy új rongy: a szeretőd vegye? Mindig egy . másik? A blúzt ez, a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő, . mit gondolsz? Nem erre neveltelek ... Széttárja karját, teheteüe- t nüL Mit csináljon? ’ — Hát mire vársz? — dob- bánt anya. — Az idő rohan! Értsd meg, apa kell a gyerek■ nek, mielőtt meglátszik rajtad a szégyen! Felvonja vállát ; — S ha meglátszik.., Anya döbbenten mered rá. — A világ szájára adnád magad? i Ugyan, anya! „Világ szája” ... Hol vagyunk már attól! Dolgozom, megélek. Megállók a magam lábán. Ne félj, lesz, amiből enni adjak a gyerekemnek. Keresek én tisztességesen. i Anya gúnyosan ingatja fejét. — Majd mindjárt nem lesz tisztességes az a kereset, mihelyt a poronty megérkezik. Ma még telik mindenre, beosztással, okosan, addig nyúj, tózva, ameddig a takaró ér. Jó! De hát olyan sok a fölösleges pénzed? — Tudod Jól, hogy nem tartom takarékban. Anya fáradtan lehull az asz-] tál mellé; sokáig nem szól. j — Tudod te, mi az: egy gye-; r^ket felnevelni? — Elfutja; szemét a könny. — Mert én ] tudom!... Kétéves se voltál,] amikor szegény apádat behív- j ták katonának, hogy aztán so- i se lássam többé ... Értsd meg, i hogy ettől az élettől akarlak ; megkímélni! Nagyot sóhajt. Ez most már j minden este így lesz?! — Lesz, aki segít nekem — | mondja makacson. Anya sóhajt. Az ember a bajában csak j magára számíthat, azt hidd el ! a te öreg anyádnak, fiam!! Nem sok, amennyit tanult,! nincsen sok iskolája, de ezt az; egyet egy életre megtanulta!; Magára számíthat az ember > lánya — s tán még az urára, j Persze, ha olyat választ, akire! lehet... — Nem azt mondom, hogy; nem megyek férjhez — int$ türelmetlenül. — De nem sza- § bad elsietni! Egyszer már) megjártam, nem volt elég?! ^ — Látod! Azért kell másod- 5 szór jobban megnézni! Éppen ^ azért! Hisz ezt mondom én is! $ — Akkor hát várj türelem- $ mel. Ha úgyis ezt mondod ... ^ Anya elébe áll; keze a esi-) pején. S — De ez művezető! Nem va- i] lami tekergő taknyos, mint ^ amaz volt! ^ Áll merev arccal, fáradtan. % Mégis jobb lett volna lefeküd- 5 ni. Jobb, ha az ember az első $ ösztönére hallgat. — Mire vársz? — hallja me- ^ gint anyát. — Álruhás herceg- i re? | — Majd csak lesz valahogy ^ — mondja kurtán. S lehull az ^ asztal mellé. A lába alig tart- ^ ja fnár. — Az ember azt a szeren- $ csét fogja fülön, fiam, ame- § lyik kínálkozik. Hidd el ne- ^ kém. Férj nélkül csak félem- > bér az asszony, bárki bármit 5 mond is manapság! Méghozzá § gyerekkel... Ajaj... De hát ^ honnét is tudnád te ezt? A ^ könyvekből? Azok mind ott ^ végződnek, hogy a szerelmes- ^ pár összecsókolódzik, aztán § mennek az anyakönywezető ? elé. Mintha azzal végződne % minden ... Pedig azzal csak ^ kezdődik! Kezdődik a gond, kínlódás: a szegény ember ^ dolga itt a földön! — Éppen azért kell a sze-j) 5 / —y- elvetetett a Történelmi !} ( -4— Egyeztető Bizottság ír " (továbbiakban TEB) hivatali helyiségében. Jelen vannak Szabó József bizottsági elnök, Kovács Jenő és Kiss Lajos, a bizottság tagjai, valamint az alulírott jegyzőkönyvvezető. A Bizottság előtt megjelent Nero volt római császár. Született 54. december 15-én, Antiumban. Anyja neve: Agrippina. Apja neve: Domitlus. Munkahelye: Római császárság. Beosztása: Caesar et im- perator. A Bizottság elnöke ismerteti Nero beadványát, melyben kéri a történelem elmarasztaló ítéletének megsemmisítését. E szerint Nero vérengző, kegyetlen ember volt, aki visszaélt hivatali beosztásáKiss kartárs szóvá teszi, hogy tények nem enyhíthetik a nevezett kegyetlenségeit, gyilkosságait és vérszomjasságát, mely alól legjobb hívei, sőt édesanyja és vérrokouai sem voltak kivételek. Nero kijelenti, hogy valóban előfordultak ilyen hibák, de enyhítő körülményként hozza fel, hogy legalább a kegyetlenségében objektív volt és nem zavarták kicsinyes só- gorsági-komasági szempontok. Kiss kartárs elutasítja ezt a vérlázító cinizmust. ovács kartárs felhívja a bizottság figyelmét a panaszos hányatott gyermekkorára. A fent már említett forrásra hivatkozva ismerteti, hogy Nero anyja száműzetésben sínylődött és gigfolytak a megbánás köny- nyei, és a lelki katarzis egy gyönyörű dalt eredményezett, melyet saját lantkíséretével interpretált. Nero több oklevelet mutat be a bizottságnak, melyeket különböző kultúrversenyeken nyert az ének, szavalat és színjátszás kategóriáiban. A bizottság elnöke közbe- vetőleg tanulságként megjegyzi, hogy Nero a helytelen káderpolitika áldozata. Ha tehetségét időben felfedezik, talán korának kiemelkedő művészegyénisége lelt volna. Szüleinek nagyravágyóba azonban a számára idegen császári munkakörre kárhoztatta. Felveti, hogy nem volt megfelelő az ellenőrzés sem és az illetékes szervek nem éltek megfelelően a bírálat fegyverével. Kovács kartárs felveti * sajtó felelősségének kérdését is, mert nem tájékoztatta megfelelően a tömegeket. Kiss, kartárs megjegyzi, hogy Nero több újságírót — akik hivatali ténykedését gúnyversekkel bírálták — száműzött Róma területéről. Kovács kartárs közbevágva ellenveti: az az újságíró, akti ilyen kis zaklatások elrettentenek hivatása gyakorlásától, nem méltó arra, hogy ezen a pályán tevékenykedjék. f) kkor Kovács kartárs el- f j vesztve a bölcs mértékletességet, a f bizottság szabályainak nem megfelelő hangot használt, ezért az elnök megintette és megvonta tőle a szót. Majd összefoglalójában kifejtette, hogy a TEB nem az embert, hanem a hibát üldözi. Nem nélkülözheti a szubjektív szempontok mérlegelését sem. Nem térhet ki a társadalmi szervek és a beosztottak felelősségének megállapítása elől. Ezért mindenképpen helyesnek tartja a történelem ítéletének megsemmisítését és megfelelő nevelő hatású büntetés kiszabását. Ezután a TEB ítélethozatalra vonult vissza. Az ítélet kihirdetésére azonban lem kerülhetett sor, mert a panaszos a tanácskozás alatt, malmában felgyújtotta a hivatali helyiséget, ahol az ösz- tzes iratok, valamint a bizottság tagjai bent égtek. A jegyzőkönyvmásolat hiteles: ősz Ferenc val, önkényeskedett és súlyos károkat okozott a társadalmi tulajdonban azáltal, hogy felgyújtotta Rómát, valamint a befolyt közadókat saját céljára fordította. Alárendeltjeivel nem bánt megfelelő módon és közülük számosat megöletett. A nevezett nem tartotta be a közegészségügyi előírásokat, mivel vendégeinek több esetjen mérgezett ételt tálalta- lőtt. Bűnös a továbbiakban myagyilkosságban és több- ■endbeli szemérem elleni vétségben. A TEB az ítélet ismertetése után megkezdi a panaszos kihallgatását. Arra a kérdésbe, a felsorolt tények meg- elelnek-e a valóságnak, Nero Hőadja, hogy ilyen dolgok valóban előfordultak, de ki- elenti: nem ez volt jellemző t munkájára. Kovács kartárs bejelenti, logy a vizsgálati anyagból dolgozók gimnáziuma, rövi- lített tankönyv) világosan ki- lerül a panaszos pozitív ma- latartása is. A nevezett bőkéit volt, gazdagon jutalma- ott, a népnek gabonát osz- ott és gazdag kulturális prog- amot biztosított számukra. ezek a valóban helytálló a panaszos nevelőszülőknél nőtt fel, akiktől nem kaphatott elegendő szeretetet. Kifejti továbbá, hogy az elkövetett cselekményeknél figyelembe kell venni: ezeket a császárok akkori működési szabályzata nem tiltotta, mivel munkakörük nem volt élesen körülhatárolva. Kiss kartárs megbocsátha- tatlannak ítéli azt a súlyos kárt, melyet a nevezett Róma felgyújtásával okozott. Nero éles hangon figyelmezteti a bizottságot arra az egyoldalúságra, hogy mindig csak a hibáiról beszélnek és ugyanakkor megfeledkeznek értékes építő tevékenységéről. Kovács kartárs hozzáfűzi, hogy Róma égésének idején a tűzoltóság sem állt hivatása magaslatán és kéri a tűzoltóparancsnok felelősségének megállapítását. Ezzel kapcsolatban azt is kifejti, hogy Nero művészi adottságokkal rendelkezett. Róma égésének borzalmas élménye nagyban hozzájárult művészi tehetségének kiteljesedéséhez. Elmondja, hogy a tűzvészt a panaszos egy toronyból nézte végig, arcán ve-
