Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
/ 1 ner,. szeptember it, vasArnap Rendkívüli állapot Da Nangban? Brezsnyev megbeszélése a DNFF állandó moszkvai képviselőjével A dél-vietnam! hadszíntér legjelentősebb eseményére a Mekong deltavidékén került sor, ahol pénteken reggel három amerikai zászlóalj indított „bekerítő hadműveletet” a feltételezésük szerint e térségben található partizánalakulat felszámolására. A csata szombat hajnalban újult erővel lángolt fel, amikor a szabadság- harcosok ágyútüzet zúdítottak az amerikai egységekre. A VÜK elleni légiháborúban pénteken az amerikai légierő Phantom típusú vadászbombázói a Hanoitól 22 kilométerrel északra fekvő Dong Thon vasúti rendezőpályaudvarára szórták le bombáikat, további célpontjaik a VDK fővárosától 2, illetve 52 kilométerrel északra rekvő vasúti hidak, valamint a Thai Ngu- i/en rendezőpályaudvar és olajraktár volt. A Tonkini-öbölben állomásozó anyahajóról felszálló gépei az ország déli területeire összpontosították támadásaikat és partvédelmi ütegekre és kisebb hajókra mértek csapást. B—52-es nehézbombázók a demilitarizált területen belül, illetve attól közvetlenül északra intéztek támadást. Találat ért több tüzérségi állást. Az AP hírügynökség saigoni lapokra hivatkozva jelentette, hogy Da Nangban, Dél-Vietnam második legnagyobb városában rendkívüli állapotot hirdettek kJ a buddhista vezetők agitációja miatt. A jelentés szerint szögesdrót- tal kerítették be a kormány- hivatalokat és megtiltották a 18—45 év közötti férfiaknak, hogy elhagyják a várost, mivel a buddhista vezetők tiltakozó kampányt indítottak a dél-vietnami kormány által aláírt buddhista charta miatt. Később, ugyancsak az amerikai távirati iroda, megbízható kormányforrásokra hivatkozva cáfolta ezeket a jelentéseket. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szombaton Megdöbbenés és gyász az EAK-ban (folytatás az 1. oldalrólJ mályba a legutóbbi esemény- nyeL .Vasszer elnök számára a gyász napja volt Amer halálának napja, hiszen több mint harmincéves közős küzdelem kötötte őket össze. „Amer ember volt, tehát gyarló — írja a lap. — Érezte, hogy drámája a végéhez közeledik és ezért az öngyilkosságot választotta. Az örök Egyiptom egyik fia távozott és történelmének egyik lapját fordították eV’ — írja végül az Al Ahram. Az Egyesült Arab Köztársaságban hivatalos cáfolatot adtak ki azzal kapcsolatban, hogy egyes nyugati hírügynökségek Nasszer elnök állítólagos lemondásáról adtak hírt. Az EAK tájékoztatásügyi minisztériuma a MENA hírügynökség szerint nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: „minden alapot nélkülöznek az izraeli rádió által Nasszer elnök állítólagos lemondásáról, terjesztett hírek” Miként az Al Ahram című egyiptomi lap szombati számában írja, az Egyesült Államok kormánya megvonta a diplomáciai státust és a mentelmi jogot az Arab Liga képviselőitől. A lap közli, hogy az arab küldöttek U Thantnál tiltakoznak a diplomáciai státus megvonása miatt. Moszkvában fogadta Dang Quang Minh-t, a Dél-vietnami Felszabadítás! Front állandó moszkvai képviseletének vezetőjét. Dang Quang Minh tájékoztatta az SZKP vezetőjét a DNFF rendkívüli kongresz- szusáról, amely új politikai programot fogadott eL Leonyid Brezsnyev kijelentette, az SZKP Központi Bizottsága igen nagyra értékeli azt a tényt, hogy a Délvietnami Felszabadítási Front az ország minden rétegéhez szóló, fontos politikai dokumentumot fogadott eL CSAK RÖVIDEN JOHNSON amerikai elnök levélben sürgette, hogy a kongresszus minél előbb döntsön a lófegyverek elterjedését korlátozó törvényjavaslatról. A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 177 jelzésű mesterséges holdat. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK jövő heti megnyitása előjátékaként szombaton U Thant ENSZ-főtitkár sajtó- értekezletet tartott, amelynek központjában a vietnami háború állott. LENGYELORSZÁG lakosainak száma elérte a 32 milliót UJ-DELHI REPÜLŐTERÉN az indiai vámőrök 1200 kilogramm szína rany at foglaltak le a BOAC légitársaság egyik repülőgépén, az esetről értesítették az Interpolt DEMIREL török miniszterelnök hétfőn hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. JANUÁR 1-TÖL ismét nem havonta, hanem csak évente kell engedélyt kémiök az Atlanti Szövetség tagállamainak Párizstól, hogy katonai repülőgépeik átrepülhessenek Franciaország felett SZOVJET—KUBAI MEGEGYEZÉST írtak alá az atomenergia békés célú felhasználásában való együttműködésről. Egy hét a világpolitikában Johnson harapófogóban — Magára talál-e Afrika ? — Arab diplomáciai akciók De Gaulle Lengyelországban — Tűzharc a kínai—indiai határon EGYRE ÖSSZÉBB zárul iohn&on harapófogója, amelynek egyik ága Washington vietnami háborújának fokozódó kudarca, a másik ága pedig az egyre közelgő amerikai elnökválasztás. S mint korábban is, Johnson ebből a harapófogóból Észak-Vietnam terrorbombázásának erősbítésé- vel vél kimenekülni. Vasárnap Haiphongnak, a VDK legnagyobb kikötővárosának lakónegyedeit és gazdasági létesítményeit bombázta az amerikai légierő, s a héten a különböző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott a kép: az Egyesült Államok elhatározta, a légi háború újabb eszkalációját, Észak-Vietnam kikötőinek támadását Washington már augusztus eleje óta gyors ütemben fokozta a VDK elleni légiháborút egyre szaporította — a vezérkari főnökök kívánságának megfelelően — a bombázási célpontok listáját. S a vitából, amely augusztus óta tartott a „héják” és a „galambok” között, ismét csak a „héják” kerültek ki győztesen. Még augusztus végén a szenátus „héja-beállítottságú” katonai készenléti bizottsága előtt McNamara hadügyminiszter, mint ésszerűtlent, elutasította a három fő vietnami kikötő blokádját, kétségesnek mondotta egy ilyen hadművelet hatékonyságát és fcgyeimeztetett a nemzetközi kockázatokra- Szeptember 1én, sajtóértekezletén Johnson azit a Látszatot keltette, hogy a hadügyminiszterrel ért egyet. A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehér Ház menteni az „odadobott” hadügyminiszter presztízsét, nyilvánvalóvá vált, hogy McNamara kijelentései ellenére újabb eszkaláció megy végbe Vietnamban. Ezek a támadások, amelyek célja megfojtani a kikötőket, elválasztani őket az ország belterületétől, a megfigyelők szerint egy még szélesebb légi offenzíva előjátékát jelenthetik. JELLEMZŐ MÖDON, az újabb eszkaláció megint csak nem elégíti ki a szélsőséges köröket, hiszen az elnöki posztra áhítozó és Goldwater nyomdokaiba lépett Reagan kaliforniai kormányzó sietett „még totálisabb” légiháború követelésével rálicitálni John- sonra. Másfelől viszont a józanabb köröket képviselő New York Times a „szavahihetőségi szakadék” mélyüléséről ír, a konzervatív londoni Times pedig két hét alatt negyedik vezércikkében * követelte a bombázások abbahagyását, és utalt az egyre növekvő kockázatokra. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a Johnson-kormányzat a jövő héten meginduló ENSZ-köz- gyülésben újabb „békegffen- zíva” eljátszására készül. A hét elején Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke egy amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában azonban hangsúlyozta: a bombázások feltétel nélküli megszüntetése az egyetlen út a tárgyalások felé. A KINSHASAI afrikai csúcsértekezlet olyan időpontban ült össze, amikor a felszabadulási hullám csúcspontján túljutott Afrika az elmúlt egy-két évben éppenséggel afféle hullámvölgybe került. Megnyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirádójú katonai puccsokban, s az egyes afrikai államok meddő egymás közötti viszályaiban. Holott különösen a rívod esiai és dél- afrikai fajvédő fehéreik akciói és ezzel szemben a mindkét országban új lendületet kapott, de támogatást váró partizánmozgalom, sürgetően követeli a független Afrika magára találását. Az Afrikai Egység- szervezet pedig lényegében továbbra is tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek már megszületésekor jellemezték, radikális előrelépést tehát aligha lehetett elvárni tóle. A kinaha- sai csúcstalálkozón hozott határozatokat elsősorban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált —, sajnos sokszor megalapozatlan — remények szemszögéből kell vizsgálni. S ekként fontosnak minősíthetjük azokat a határozatokat, amelyek a portugál gyarmatokon harcoló függetlenségi Egy Lenin-szobor különös története — Ez a művem a leg-i jobbak egyike, amelyeket valaha alkottam — ez volt a véleménye Naum Aronszon szobrászművésznek, számos Beethoven-, Tolsztoj-» Pasteur-, Chopin-szobor alkotójának az általa készített Len in-szoborról. Aronszon sokáig élt Franciaországban. 1904 elején párizsi műtermét meglátogatta két orosz forradalmár: Lenin és Lunacsarszkij. Erről I a látogatásról Lunacsarszkij, az októberi forradalom i utáni első művelődésügyi népbiztos beszámolt emlékirataiban. A Lenin mellszobrot, az elhunyt szobrászművész hozzátartozóinak ajándékát a Lenin Múzeumban őrzik. 1904-ben, egy kora tavaszi reggelen kopogtak a párizsi Saint Germain boulevard-i Arany Oroszlán szállóban levő szobám ajtaján. Felkeltem. A lépcsőházban sötét volt. Egy ismeretlen sportsapkás férfit pillantottam meg magam előtt, lábánál egy bőrönd. A férfi látva kérdő tekintetemet, megszólalt: mozgalmaik egységére szólítanak fel, vagy azt a közvetítési kísérletet, amely a nigériai polgárháború megoldását szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak céljait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jóllehet a rhode- siai fehér rezsimmel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lényeges eredménye, hogy — erős vita után ugyan — az afrikai államok rokonszenvüket nyilvánították az EAK iránt és követelték, hogy az izraeli fegyveres erők vonuljanak ki Egyiptom területéről. AZ EAK IRÁNTI rokon- szenv megnyilvánulása a kin- shasai csúcstalálkozón fontos része annak a diplomáciai of- fenzívának, amelyet az arab államok indítottak a hétfőn megnyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ- közgyűLési ülésszak előtt. Mint ismeretes, a khartúmi csúcsértekezleten az arab államok a közel-keleti válság politikai megoldása mellett döntöttek. Látható, hogy az arab államok megfelelő következtetéseket vontak le a rendkívüli közgyűlés nyári vitáiból és ezért igyekeznek kiszélesíteni az igazságos ügyüket támogató országok körét s egyengetni a megfelelő rendezés útját A héten Belgrádban és Moszkvában járt az EAK külügyminisztere, Johnsonnal lépett diplomáciai érintkezésbe Fej- szal szaud-arábiai király, Nasszer külpolitikai tanácsosa Indiába és Pakisztánba látogat, s a kairói Aí Ahram sejtetni engedte, hogy „jelentős szinten” ismét érintkezésbe lépnek De Gaulle francia elf nőkkel. A francia elnök e héten fe— Lenin vagyok. Vonatom nagyon korán befutott. — Igen — mondtam zavartan. — Feleségem még alszik. Adja ide a bőröndjét. Itt hagyjuk, mi meg lemegyünk s megiszunk egy kávét — Valóban pokolian meginnék egy kávét. A pályaudvaron nem jutott eszembe — fe- felte Lenin. Távoztunk. De ebben a hajnali időpontban a bal parti Párizs Vaugirarde környéki utcáin minden zárva volt, sehol egy teremtett lélek. — Figyeljen csak ide, Vlagyimir Iljics — mondtam —, pár lépésnyire innen lakik egy Aronszon nevű fiatal szobrász- művész, a. nagyhírű mester. Tudom róla, hogy ilyen korán szokott felkelni és munkához lát. Biztosan megkínál egy csésze kávéval. Ugyanis vele szokott ébredni Párizs. Beléptünk Aronszon műtermébe, amelyben azóta oly gyakran megfordultam. s amelyben egymásután tűntek fel a remekművek, s ezek másai a világ minden tájára eljezte be lengyelországi hivatalos látogatását, amely második szocialista országbeli útja volt Ami a francia—lengyel közvetlen kapcsolatokat illeti, a látogatást egyértelműen nagy előrelépésnek tekinthetjük. De Gaulle varsói tárgyalásai az európai államok külpolitikai tárgyalásainak láncolatában a realista szemlélet és magatartás jelentőségét húzták alá. Különösen lényegesek De Gaulle-nak az Odera—Neisse határ sérthetetlenségéről Varsóban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajdaságokban tett kijelentései. Ezek a kijelentések viszont nagy elégedetlenséget váltottak ki Nyugat-Németországban. Pedig a bonni kormány állítólag saját „keleti politikájának” „eladását” szorgalmazta, kérte! De Gaulle-tól. Miközben a világ békeszerető erői fokozódó erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi! feszültség enyhítésére, a vietnami háború és a közel-keleti válság megoldására, addig újra kiéleződött a feszültség a két nagy ázsiai állam, Kína és India között. Rendkívül sajnálatos dolog és elgondolkoztató, hogy a kínai—indiai határkonfliktus megint oly időpontban éleződött ki — legutóbb a kubai válság idején —, amikor Johnson vietnami eszkalációja egyre komorabb kilátásokkal kecsegteti a világot. Mindenesetre feltűnő, hogy a tűzharc éppen az indiai hadügyminiszter moszkvai látogatását előzte meg, s a kínai fél semmiféle mérsékletre nem hajlott, amit csak a hasonló álláspontot elfoglaló szélsőjobboldal fogadhat örömmeL Avar János rá jellemző elevenséggel gigjárta a nagy műtermet t kíváncsian, de minden megjegyzés nélkül mustrálgatta * kiállított gipsz-, márvány- és bronzszobrokat Eközben a szívélyes házigaz- da elkészítette a kávét Lem« csettintett a nyelvével, megvajazott egy szelet kenyeret és a messziről érkezett éhes ember jó étvágyával reggelizni kezdett. Aronszon félrehivott: — Ki ez? — súgta a fülembe. — Egy barát, nagyon nagt forradalmár és gondolkodó. Ez az ember alighanem még nagy történelmi szerepet fog játszani. Aronszon bólintott sörenyeí fejével: — Remek külseje van. — Valóban? — kérdeztem csodálkozva, mert csalódtam: Lenin, akit már régóta nagy embernek tartottam, személyes találkozásunk során kissé ra- vaszkás, átlagos szláv-tanáí típusnak tűnt fel előttem. — Remek feje van — folytatta Aronszon és izgatottal» nézett rám. — Nem tudná rábeszélni, hogy modellt üljön nekem? Csak egy kis plakettet készítenék róla. Nagyon jól jönne nekem egy Szókratész» szobor megmintázásához. — Nem hinnem, hogy bele* egyezik — feleltem. Ennek ellenére közöltem kérését Leninnel, sőt a Szókra* tésszel kapcsolatos tervéről is beszámoltam. Lenin akkorát kacagott, hogy még az arcát U elfedte tenyerével. ★ 1925-ben Párizsban Áron1 szón meghívott magához, nézzem meg Leninről készített nagy mellszobrát, amely egyelőre még csak gipszben volt meg. — Arra a gondolatra futottam — mondta a szobrász —, hogy meg tudom, sőt meg is kell csinálnom emlékezetből Lenin mellszobrát. Halála után egyre plasztikusabb és határozottabb alakban él emlékezetemben s ezt a portrét, amelyet teljesen a fantáziám szült, a legméltóbb megtestesítőjének tartom. Remekmű volt. Annyira kifejező és tartalmas, hogy nyomban magára vonta a figyelmet. Arra a Leninre, akit az életből ismertünk, s akit természetesen a szobrászok láttak maguk előtt, midőn Vlagyimir Iljics modellt ült nekik a legcsekélyebb póz nélkül, nem sokat hasonlított Habár, ha az ember a mellszoborra pillantott nyomban azt mondta: ez Lenin. Aronszon koncepcióját nagyon világosan láttam és nagyon vonzónak találtam. Persze Lenin óriási egyéniségét —, ha márványba próbálják vésni arcvonásait, amelyeket az emberiség őriz emlékezetében róla, s nem testi mivoltát hanem Intelligenciáját, forradalmár szellemét szeretnék kifejezni —, különféleképpen értelmezhetik, s valószinűleg még sokszor fogják különféleképpen értelmezni a különféle művészeti ágak. De vajon mit fejezett ki Aronszon? Lenint politikai szempontból kissé naivan ábrázolta, ugyanakkor ahogy a2t már említettem, tartalmasán. Aronszon, a piűvész gyűlölte az önkényuralmat- Lenin, számára elsősorban a trónt poz- dorjává zúzó forradalom megtestesítője és vezére. Aronszon ezért hálát érez iránta, büszke rá, a nagy demokratára, de mivel békés művész, retteg a hatalomnak ettől a megsemmisítőjétől. Jól tudja, hogy Lenin tovább ment, hogy á forradalom, amely egyet jelent ennek az embernek a nevével, a kapitalizmust is szétzúzta, és kihirdette a reális, valóban megvalósítható átmenetet az igazság uralomrajutásához — Lenin — hangoztatta előttem Aronszon szobrász —, nagyobb, mint a múlt minden prófétája, azért, mert nem jósolgatott, hanem államférfiként valósított meg dolgokat: könyörtelenül pusztított és maradandót alkotott. Anatolij Lunacsarszkij jutottak. Lenin levetette felöltőjét, s a Lenin mellszobra, Naum Aronszon alkotása (19301.
