Pest Megyei Hírlap, 1967. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
1967. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT rssr Mterei cMtrlttp Neon a faluban Bisztró magánházban - Csata a vendégért - Avatás Kortalan Áhítattal, de egy kicsit bi- 2F inatlanul, félszegen nézi a foíötős nénik hada. A korban vagy gondolkodásban fiatalabbak annál nagyobb bizalommal, jókedvvel gusztálják. Neonfeliratos újdonatúj épület került a főútra: bisztró. Aki belép, s végigcsodálja a nyers- faborítású falakat, kipróbálja a bútorokat, végignézi a hűtő- apparátussal ellátott hosszú pultsort, az tudja igazain, mit jelent ez a modem üzem a hatezer lakosú, gyökeresen falusi Kartalon. Tegnap délben nyitották. A Váci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, Tóth B. András, örömmel állapítja meg: •— Frontáttörésnek lehetünk tanúi. Először fordul elő, hogy az fmsz területére betörjön az állami vendéglátás. Igaz, hogy rövidesen fordítottjára is sor kerül. Lényeg, hogy elkezdődik a versengés, amelynek előnyét a lakosság látja. A vbA Pestvidéki Gépgyárban, reform előtt (2.) iliiek kell ez az Épül a házgyár A 3-as számú házgyár építése Dunakeszi határában gyors ütemben halad. Jelenleg a húszezer négyzetméteres csarnok pilléreit állítják és feszítik, valamint az épületelem- gyártól kapott paneleket tárolják. Az óriás csarnok még az idén tető alá kerül (Foto: Gábor) elnök, Sőregi János, hivatalból is örül az eseménynek. El nem vitatható, hogy a másik két vendéglátó egység köznapi italbolttá degradálódott. Nagy szükség volt arra, hogy az előkelőbb — mi tagadás — áruval jobban ellátott állami vendéglátóipar is megvesse a lábát. A pincében zúg a hűtőgép berendezése. Vékony csövön indul felfelé a hideg a fagylalthoz, a sörhöz, a hűtőpulthoz. Az üzletvezető, az igen fiatal Bencsik PáJ, kicsit lámpái ázásán, és nagyon boldogan mondja: — Rengeteg munka után megértük a mai napot. Az újdonság itt az, hogy a házat sa-\ ját költségemen építtettem. Erre nem volt gondja a vállalatnak. A berendezés költségeit viselték, s én vezetem az üzletet. Ha sók erőfeszítést is kíváiit és sok pénzt emésztett is, úgy hiszem, mindketten megtaláljuk a számításunkat S amiről én soha nem akarok elfelejtkezni, megtalálja a közönség is.. . Idevalósi, a falu háromnegyed része jól ismeri. Lesz vendége elég. De már most azon töri a fejét, hogy a sokgyerekes településen biztosítsa a pedagógusok déli meleg ételét. Színvonalas rendezvényekre gondol, amelyeken mindig | tud adni a hideg harapnivalók mellett egy-egv tál meleg ételt, hogy ne csak inni térjenek be az emberek. A tanácselnök nem titkolja, aggódik egy kicsit, attól tarnt, hogy előbb-utóbb ebből is csak italbolt lesz, Tizenkét autóbuszra való építőmunkás indul innen naponta Pestre, s. onnan visz- sza. Nem kispénzűi emberek, j hát néhány pohár ital nem számít. Csak ismerjék a mértéket Egyfajta frontáttörés tanúi lehetünk. Teljes siker akkor koronázza, ha a szó legjobb értelmében szórakozóhely lesz a városi nívójú bisztróból. — t. gy. — Valamit elfogadni, illetve megérteni: két dolog. És mennyire két dolog a reform esetében! Voltak — mondja az egyik munkáiS, akivel, mint az alapszervezeti vezetőség egyik tagjával beszélgetek —, akik ugyan nem vitatták magát a reformot, mert hát „erre határozat van”, ám ugyanakkor föl tették a kérdést: minek kell ez az egész? Minek ez a fölhajtás? És ha már országosan kell is, minek itt a gyárban? Maradjon minden, ahogyan voU. A kényelmesség ellen — Az elmúlt hónapokban legnagyobb „ellenfelünk” — mondják , a párt-végreh aj tó- bizottság tagjai — egy megfoghatatlan valami volt. A kényelmesség. Nehéy. tetten érni, s még nehezebb leszámolni vele. Igen, akadtak Icommunis- ták is, akik a kényelmességhez, a megszállotthoz húztak, akikkel taggyűléseken, aktívaértekezleteken éles vitáink voltak. Alapvető feladatnak számított, s ma már eredményeink is vannak ebben, hogy a termelésre, annak gazdaságosságára, szervezettségére irányítsuk az emberek fő figyelmét. Sok minden történt a gyárban az előrelépés érdekében. Növekedett a döntési jogkör a középvezetőknél, s ezt továbbra is szorgalmazni kell; legyenek önállóak, ne terheljék olyan kérdésekkel a felsőbb vezetést, amelyek intézésére ők a legilíetékessbbek. Ez természetesen nem elhatározás kérdése, hanem szívós „gyöz- kölédésé”, ahogy ezt a pártbizottság egyik tagja fogalmazta, mert eddig eléggé hiányzott az öntevékenység, a gyár dolgairól való önálló és alkotó tartalmú gondolkodás a gazdasági vezetők egy nem lebecsülhető részénél. Nehéz harc volt — mondja —, s önáltatás lenne azt hinni, hogy véget ért. A majd, nem jó szó Sok. harca volt a kommunistáknak. s a gyárvezetésnek így például jó időbe került, míg sikerült elfogadtatni bizonyos termelési feladataiknál az anyagi érdekeltség eddig nem alkalmazott rendszerét, sikerült megértetni, hogy ami többre, gazdaságosabbra, gyorsabb munkára' ösztönzi az embereket, az nem lehet „káros” a népgazdaság számára sem. Mert voltak, akik úgy vélték, hogy „hol marad akkor az öntudat”, ha anyagiakkal kell ösztönözni a jobb munkára... — Az ilyen természetű kérdéseken túljutottunk ma már — mondja, a vb-titkár —, s ilyen értelemben a reformra való fölkészülés eddig jónak ítélhető. Van azonban még seregnyi kérdés, ami nem tisztázott, s amire ma még azt válaszolják: „majd kialakul”. Nem jó szócska ez a majd, sőt, nagyon rossz szó. Elaltatja a figyelmet, kellemetlen meglepetésekhez vezethet, váratlan nehézségekhez. A tények, elsősorban országosan, de mind inkább helyben is, fokról-fokra hathatósabban érvelnek. Mégis, még napjainkban is elég erős a „nyomás”, ahogy ezt a párt- bizottság egyik tagja megfogalmazta, a dolgozók részéről, hogy még többet tudjanak meg, még világosabban láthassanak. A párt-végrehajtóbizottság tagjai is erre utaltak: néhány kérdés még ma is. csak az „embrionális” fejlettséget érte el, s ilyen körülmények között akadnak, akik várakozó álláspontra helyezkednek. Ez viszont passzivitást szül, a várakozó ember nem cselekvő ember: nehezebb társadalmi aktivitást kérni az ilyen emberektől, s maga az egész politikai ténykedés is megérzi ezt. Félreértett fogalom Sok a teendő, sokan kopogtatnak a pártbizottság titkárá- íisie- '-ajtaján- 'Az- íróasztaion tervezet, a gyári törzsgárda szabályzata, éppen ezt elemezték a szakszervezeti bizottság titkárával. Az úgynevezett „napi” ügyek mellett jut-e, marad-e elegendő energia a nagy, átfogó kérdésekre? — Nagy hiba lenné, ha nem maradna — mondja. — Külön kell választani a kettőt egymástól, s nem egyiket a másik helyett, hanem mindkétegész? tőt a maga módján végezni, így, ilyen értelemben igyekszünk kialakítani a pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkastílusát. Szükség is van erre, nagy szükség. Sokféle ellentmondást hord magában a jelen, s a múlt öröksége sem kevés. Elég sok a sértett ember a gyárban, vélt és valós sérelmekkel, s ők most, a reform előkészítésének szakaszában is úgy vélték, „ellenük” irányul egyik-másik elképzelés. A párt-végrehajtóbizottság igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba, feledtetni a jogos sérelmeket, s tudtál adni azt is, hogy nincs ók a sértődött magatartásra azoknál, akik csak hiszik, hogy megbántották őket. Van azonban más is, » nem kevésbé fogas kérdés. Ez a pártszervezetek és a gazdasági vezetők együttműködés®. Sok itt a tennivaló. Megtörtént, hogy az egyik üzemvezető különböző, munkafegyelmi kérdésekben határozott, da egyetlen szót sem szólt az egészről a pártszervezetnek, „elfelejtett” szót érteni az a! apszervezettel. Az ilyesfajta „feledékenység” ma még nem ritka, s ugyanakkor megvan ennek a fordítottja is. A párt- szervezetek egy része sajátosan értelmezve a békés egymás mellett élés fogalmát, a „békességet” keresi a gazdasági vezetéssel, olyan áron, hogy nem szól bele semmibe, hall- gat. A kézfogás kevés.~ A NÉP AKARATÁNAK HANGJA EMLÉKEZÉS KÁROLYI MIHÁLY CEGLÉDI BESZÉDÉRE; Ötven evvel ezelőtt, 1912- nyarán és őszén hazánk népe már torkig volt a véres világháborúval. A lakosság békevágya már kifejezésre jutott sok politikai rendezvényen. A háború elleni harcot legkövetkezetesebben Károlyi Mihály, a nagy hazafi képviselte ekkor. Országos előadói kőrútján mindenütt követelte a békét és a hazánkat romlásba vivő német szövetséggel való szakítást. Bátor kiállása nagy népszerűséget szerzett mind személyének, mind mozgalmának. Károlyi Mihály I917 tavaszán és nyarán még úgy gondolta, hogy Ausztria—Magyarország vezető köreivel együtt lehet működni a béke és a németekkel való szakítás kérdésében. IV. Károly császár és külügyminisztere: Czernin maguk is látták, hogy a monarchia már a végsőkig kimerült. A felismerést azonban nem követte részükről tett. Gyávák voltak ahhoz, hogy szembeforduljanak a germán világuralmi törekvésekkel és Berlintől függetlenül különbékét kössenek (pedig erre lett volna lehetőségük!) Miután határozatlan fegyverszüneti tapogatózásaik nem jártak sikerrel (mert nem is járhattak), 1917 augusztusában teljesen visszatértek a németbarát politika útjára Ez persze a háború feltétlen folytatását jelentette. Károlyi Mihálynak fel kellett ismernie, hogy a császárra és környezetére tovább nem lehet számí- tani. Károlyi azonban nem hátrált meg. Elhatározta: ha a békepolitikát nem lehet a hatalmon levőkkel közösen megcsinálni, meg kell azt tenni nélkülük (sőt, ha kell, ellenük is.) Elhatározta: IV. Károlyék- kal, Czerninékkel és társaikkal való szakítását nyilvános gyűlésen ország-világ elé tárja. Erre az alkalmat szeptember folyamán az adta meg, hogy a ceglédi demokratikus erők meghívták őt előadás megtartására. Károlyi (ki már régebben jó kapcsolatot tartott fenn a város népével) szíyesen fogadta ezt a kérést, örömmel ment Ceglédre, melynek népe büszkén őrizte a 48-as függetlenségi hagyományokat és Kossuth ott elmondott beszédének emlékét. Pes‘ megye hatalmasai nem örültek annak, hogy Károlyi Mihály lesz egy itteni megmozdulás fő szónoka. Ezért a szeptember 16-ra tervezett megmozdulást hat nappal előtte betiltották. A főispán határozata — a fővárosi sajtó tájékoztatása szerint — „óriási feltűnést keltett Cegléden”. Ám a város baloldali erői nem hagyták magukat. Határozott fellépésüknek meg is lett az eredménye. A hatóság ugyan továbbra sem engedélyezte a nyilvános nagygyűlést, „zártkörű összejövetelhez” azonban hozzájárult. A kérdéses napon: szeptember 16-án mintegy négyezres tőin eg"”szorongott ''ä “Városháza udvarán. „Négy fal közötti, zártkörű” megmozdulás volt ez, tehát a rendőrségnek nem volt ürügye a beavatkozásra. Károlyi Mihályt aznap délelőtt az állomáson már hatalmas tömeg és mintegy 200 főnyi rendező bizottság fogadta. A lelkes üdvözlés után azonnal a városházára ment, ahol már várta az összese- reglett sokaság. .Károlyi szavait mindjárt kezdetben hatalmas figyelemmel kísérték. „A háború előtt ezek voltak a jelszavak: jogot, kenyérét és földet a népnek! Most ezekhez egy újabb járul: a béke!” — így kezdte beszédét, Élesen támadta Károlyi a hivatalos külpolitikát. „Nem igaz — állapította meg —, hogy a háború alatt nem szabad a békéről beszélni. Nem lehet ezt a vágyat elfojtani!” Hangoztatta, hogy hódítás és hadisarc nélküli, a népek jogait elismerő békére van szükség. Élesen támadta a német birodalmi politikát. Rámutatott arra, hogy Berlin hódító tervei romlásba sodorják a magyar nemzetet is. Hazánknak alapvető érdeke, hogy megszabadulva a lealázó germán „szövetségestől”, mielőbb békét kössön. A háborúval való szakítás ügyét kapcsolatba hozta függetlenségi hagyományainkkal. ..Mi magyarok meg tud. juk védeni hazánkat — — állapította meg —, és tudunk küzdeni a békéért is, és ezentúl a békéért fogjuk a legelkeseredettebb offenzíván- kat'Vívni.” Dörgő éljenzés fogadta Károlyi e szavait. A sok ezres tömeg ajkán gyakran harsant fel a „Le a háborúval!”, „Éljen a világbéke!” kiáltás; hallhatták ezeket a ceglédi járókelők a városháza falain jóval kívül is. Károlyi ezután jelentette be, hogy szakit a monarchia jelenlegi vezetőivel, mert letértek a békepolitika útjáról. Sokat foglalkozott Czernin külügyminiszter személyével, aki bizalmasan neki is megígérte: mindent meg fog tenni a béke érdekében, de „a félúton megállt” ésvisz- szatért a régi, rossz politika zsákutcájába. Követelte, hogy a kormányzat adjon neki útlevelet a semleges Svájcba. (Károlyinak ugyanis — aki a béke érdekében kívánt tárgyalásokat folytatni semleges külföldön — a császár és külügyminisztere hónapok óta ígérte a kiutazási engedélyt.) „Nyíltan jelentettem ki — — írta később Károlyi emlékirataiban —, hogy utazni akarok és nyíltan hívtam fel a kormányt, hogy utazásom elé nehézségeket ne gördítsen ... Nem a hátsólépcső politikáját folytattam én, ellenkezőleg: az én politikám a nyitott könyv politikája ' volt. Hangot adtam a nép akaratának, megmondtam, hogy ez a nép békét akar, és vannak, .. . akik el vannak szánva arra, hogy az akaratuknak érvényt szereznek.” Cegléd népe viharos lelkesedéssel ünnepelte Károlyit bátor beszédéért. Utána a gyűlésen felszólalt Hock János baloldali politikus. Üfm-" l'éiréztetett Kossuth ceglédi szónoklatára, s azzal állította párhuzamba Károlyiét. A résztvevők határozatot fogadtak el a demokratikus békéről. Kimondták, hogy támogatják Károlyi háború ellenes politikáját, „ és biztosítják „őt az egész nép örök szere- tetéről, ragaszkodásáról, kitartásáról”. Nagy visszhangja támadt a szeptember 16-i ceglédi gyűlésnek. Néhány napig erre a városra figyelt az egész ország. A hatalmasok haragudtak rá, de beszédének nagy hatását ők is kénytelenek voltak elismerni. A baloldali sajtó pedig lelkesen üdvözölte Károlyit. „Amit Cégié- den mondott, az az egyszerű emberek akaratát fejezte ki” — állapította meg a szocialista Népszava. „Ügy állott az őt szinte áhítatos lelkesedéssel hallgató embertömeg előtt, mint a megváltó békének az apostola” — írta a Magyarország, majd hozzátette: „Károlyi gróf beszéde nemcsak Ceglédnek, sőt nemcsak egyedül Magyarországnak szólt, hanem az egész, még háborúban élő, de már békére vágyó emberiségnek. És a szenvedő, vérző, nyomorgó népek millióinak lelkében visszhangra is talöJ...” A szeptember 16-i ceglédi megmozdulás országos jelentőségű volt. A magyar nép békevágyát, a némettől való függetlenségre törekvését juttatta messzehangzóan kifejezésre. Károlyi nemsokára megkapta az útlevelet. Kiutazott Svájcba, ahol fáradhatatlanul dolgozott a béke érdekében. Nem az ő hibája, hogy komolyabb eredményt nem tudott elérni. Mikor késő ősszel hazatért, érdekes hír fogadta azonban: Oroszországban győzött az Októberi Forradalom. Ez újabb erőt adott Károlyi Mihálynak is a háború elleni harcában. Dr. Merényi László, I a történettudományok kandidátusa Igen jól kialakult már a pártszervezet és a gazdasági vezetés közötti új tartalmú, stílusú kapcsolat a nyolcas, a kettes, a négyes alapszervezetnél. Ugyanakkor, bár a fejlődés itt is mérhető, még igen sokat kell tenni az egyes és a hetes alapszervezetnél. Meg kell érteni, nemcsak a pártvezetőségeknek, de a gazdasági vezetőknek is, hogy a „jó viszony” nem azonos a baráti kézfogással, a „mi újság?”, „hogy vagy?” szinten mozgó „érdeklődéssel”. Különösen nem elég, ha figyelembe vesz- szük, hogy jelentős mértékben megnő az egyes gazdasági egységek önállósága, feladata és felelőssége, s érthető, ha csakis a legerősebb magot jelentő közösségre, a kommunistákra támaszkodva jósolható siker. Éneikül: nem! Megtörtént a közelmúltban, hogy az egyik üzemnél igen nehéz termelési fönnakadásolc jelentkeztek. Az üzemvezető sok mindennel próbálkozott, de nem jutott sikerre. A pártvégrehajtóbizottság közbeavatkozására összehívták ® területen dolgozó kommunistákat: éles, nyílt hangú taggyűlés zajlott le, de utána megtörtént a hónapok óta várt „frontáttörés”. Bizonyság volt ez arra, hogy a korábban létező, s még ma sem kiveszett, „külön-külön utakon” a párt- szervezet és a gazdasági vezetés értelmű felfogást a gyakorlat buktatja meg, ha valaki eredményesen akar irányítani, vezetni, a kommunistákat, a pártszervezetet nem hogy nem hagyhatja figyelmen kívül, hanem- egész egyszerűen rákényszerül arra, hogy segítségüket, támogatásukat kérje! Mészáros Ottó Országos Gumiipari Vállalat Pálma Gumigyára AZONNALI BELÉPÉSRE KERES kezdő gyors- és gépírókat, akiknek a tanulmányi eredménye átlagon telüli. JELENTKEZNI LEHET: OGV Pálma Gumigyár r,oest IX., Lenhossék u. 3.
