Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
1967. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP » Szakonyi Károly: KARLSTEIN Esős időben indultak. Pá- vel autójával értük ment a szállodához, az Ambasador szolgálatos portása kinyitotta a Skoda ajtaját, meghajolt előttük, már megszokta, hogy borravalót kap Bánkúdtól. — Csak úgy szórja a koronákat —- panaszolta Bánkutiné Pá- velnak a kocsiban. A férje mellé huppant, becsapta az ajtót. — Az előkelő idegen — mondta Bánkuti szigorúan. — Már megint játszik — magyarázta az asz- szony Pávelnak. A fiú nevetett. Bekapcsolta az ablaktörlőket, esett az eső. — Indulhatunk ? — Begyen szíves, Karl- steinbe! — intett Bánkuti. Hátradőlt az ülésen, kubai cigarettás csomagot bontott, kipöckölt egy szivarkát. Az tjngyújtót tegnap vette, Ron- son gázgyújtó. Lehet, hogy a gázgyújtó miatt csinálta a felhajtást Telefüstölte a kocsit. — Meg sem kérdezted, hogy dohányozhatsz-e az autóban — szólt az asszony. — Persze, persze — nyugtatta meg Pável —, csak tessék. — De még nem is reggelizett Majd megint fáj a gyomra — Nem reggeliztek? — Siettünk, nem akartuk, hogy várjon ránk. — Nem vagyunk időhöz kötve — udvariasko- dott a fiú. A visszapillantó tükörből jól látta az asz- szonyt Keskeny, kreol arc, fekete konyh Hindu nőre emlékeztette. „Miért nem tegez? — gondolta PáveL — Nyugadtan tegezhetne, hiszen a sógornőm.” — Tudsz útközben valami jó kis kocsmát? — kérdezte Bánkuti. — Valami romantikus csehót. — Majd keresünk egyet az út mentén — bólintott a fiú. — Kedvvel fuvarozta őket e néhány napban, de leginkább a sógornője, Ilma miatt Az unokabatvja viselkedésében volt valami idegesítő. Mintha unatkozna. Ma meg akarta mutatni nekik Karlsteint Ilma lelkesedett de Bánkuti már előre fanyalgott. — Ezek a régi várak semmit sem érnek. Kihalt odúk. Még ha valamennyire rekonstruálni lehetne a régi várlakók életét. De, tudod, a hétköznapjaikat, nem a nagy történelmi eseményeket. Mondjuk, hogy mit főztek az asz- szonyok, milyen fehérneműt hordtak, a férfiak mit* csináltak, amikor nem harcoltak, meg ilyesmi... — Kár, hogy esik — mondta Ilma —, de nem baj. Szeretem ezt a szép, lassú esőt. — Neked minden jó — méltatlankodott Bánkuti. — Ha éppen havazna, annak is örülnél. — Miért fáj neked, ha örülök valaminek? — Bánom is én, örülj! Csak unom, hogy minden ' épp úgy jó, ahogy van. — Légy szíves hagyj békén! Csak nem akartok veszekedni? — nevetett FáveL A Vencel tér sarkán ráfordult a keskeny körútra, sűrűsödött a forgalom, a piros villamosok döcögtek. A kocsiablak bepárásodott. — Hoztam egy kis csokoládét — kotorászott Ilma a táskájában. Tessék, remélem szereti? — Pável féloldalasán hátrahajtotta a fejét, az asz- szony a szájába dugott egy mogyorós szeletkét. Figyelni kellett az utat is, a fiú — talán véletlenül — foga közé kapta Ilma ujjait. Érezte az asszony, de nem szólt. — Te is kérsz? — Bánkuti a cigarettájára mutatott. — Eldobhatnád, olyan gyomorgör- cseid lesznek!... — Hagyd már a gyomromat — bosz- szankodott Bánkuti. — Mindig ezzel jössz. — Pável, kérem — hajolt előre az asszony — most mondja meg! Szabad reggeli előtt cigarettázni? Képtelen vagyok leszoktatni. Pável. kérem, maga rendes ember, azonkívül a rokona is, szóljon az unoka bátyjára. — Azonnal dobd el azt a cigarettát! — tréfálkozott Pável. Látta. Bánkúti egy pillanatra meghökken, erre harsányan felnevetett Az asszony is nevetett, elórehajolva, a fiú érezte a Givenchy tömjénes illatát. Három nappal ezelőtt ismerte meg a sógornőjét a prágai repülőtéren. Az unokabátyját tíz éve nem látta. Pedig harmincnyolc után soikszor voltak együtt Kassán, ifjúkorukban. Együtt gyerekeskedtek. Pável úgy vélte, a régi jópajtás megöregedett. Haja kihullott, szeme körül sok a ránc, noha két év múlva lesz csak negyven. Ilma a harmadik felesége. Az elsővel Pesten találkozott Pável, a másodikkal már nem, Ilmát is csak fényképről ismerte. A Givenchy illata elkeveredett a cigarettafüsttel, ha most ihatna egy pohárka baccardit is, nem állna jót magáért. Fütyörészett. — Emlékszel? — kérdezte hirtelen a bátyjától. — Emlékszel még arra a nagy pajtára, ott az udvarunkban? Meg Pipikére, arra a fekete kislányra BradovkáéktóL Meg az egész bandára? — Bánkuti arca megenyhült, bólintott. — Mi lett Pipikével? — Pável nevetett. — Férjhez ment, Bonéban lakik, egyszer a Vásáron találkoztam vele. Alig ismertem rá. Elhízott, megcsúnyult. Hiányzott a felső metszőfoga. Nem js értem, egy harmincöt éves nő, hogy hanyagolhatja el magát ennyire?! — Bánkuti hallgatott. — Ez az — mondta — mindig ez a vége. Tönkremennek. — Na, na! — tiltakozott Ilma. — Ez magára soha nem lesz érvényes — url^ariaskodott Pável — Hányszor mondjam még, hogy tegezz! — pillanatnyi csend támadt, Ilma is érezte szavaiban az indulatot. — Még nem szoktam meg — mondta csendesen Pável. — Még nem szoktalak meg... Az a jó, hogy nem értek semmit ezekből a feliratokból, itt az üzletek fölötti táblákon — szólt Bánkúti. — Tehát hol vagyunk? — Prágában — kezdte Pável De Bánkúti legyintett. — Azt hiszed ennek ez megfelelő? — kérdezte Ilma. — Miért, hát hol szeretnél lenni? — Akárhol — mondta az asszony — csak nem ott, ahol éppen van. — Türelmetlenül kissé gúnyosan kezdte sorolni: — Ez egy idegen város, talán Európában, talán Ázsiában... nem lehet tudni. Minden bizonytalan. Talán itt élünk már hónapok óta, talán most érkeztünk ... Talán ö egy öreg üzletember, y rsSSSf/StSSSSSfSSWSSSSSSSSSAWSSAWSm I § rpisztelt bíróság! Mint J keresetemben is kifej- $ tettem: válni kívánok fe^ leségemtől. Az ok, hogy neS; jem teljesen elhidegült tő^ lem... Nem, nincsenek ^ konkrét bizonyítékaim, de i ezt az ember megérzi, kár, i hogy a tisztelt bíróság nő, § így nehezebben érti meg a | szempontjaimat. Tízéves házasok va^ gyünk. Ennyi telt el, meg^ értésben, szeretetben, bol^ dogságban. A dolog körül^ belül egy éve kezdődött... Elöljáróban azonban el ^ kell mondanom, hogy im᧠dóm a csirkecombot. Mi^ kor elvettem Elvirát, ^ anyám elmondta ezt neki. ^ Akkor az álnok lesütötte a ^ szemét és áhítatosan re'oeg^ te. hogy ez direkt szerenS cse, mert ö ki nem állhat§ ja a csirkének a combját, ^ csak a hátát, meg legfel^ jebb a szárnyát tudja meg§ enni. Akkor éreztem, min• ^ két az isten is egymásnak § teremtett, éppen olyan, ^ mint az anyám. ^ Minden vasárnap csirkét ^ vágtunk. Nekem jutott a ^ két combja és a melle, ó % ette a hátát, szárnyát és az $ aprólékját. Sosem szóltam $ érte: hadd egye, ha egyszer $ azt szereti. Az ember tisz^ telje a házastársa ízlését, még akkor is. ha nem ^ egyezik az övével. | Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a § vacsorám az asztalon volt. ^SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/J FELÉ JÁ TÉK . 1 én meg egy kis nócske, akit § felcsípett... De az is lehet, ^ hogy a nagybátyám, te meg, ^ Pável a férjem.nem, a sze- retőm vagy, és egy kicsit | megkocsikáztatjuk. Megnézzük § őseink lovagvárát... Ott majd ^ mi egy kicsit csókol ózunk, ^ amíg ö nézegeti a régi köve- ^ két... — Hirtelen abbahagy- ^ ta. — Fáradt vagyok. Még ma ^ nem ittam kávét. & s| — Mi bajod? — nézett rá § Bánkuti. Ilma hátra dőlt az ülésen, az arca megkeménye dett. Kapkodva elővette napszemüvegét: — Ez a szűr- ^ ke fény megvakít s — Van itt egy kis kocsma — ^ lassított Pável. — Talán ká- ^ punk kávét. Meg tojásrántot- ^ tál ánizspálinkát. Megállják? | — Akarod? — kérdezte Bán- $ kúti a feleségét. — Most miért ^ nem szólt? — Ilma bólintott. ^ — Na, hála istennek! — só- ^ hajtott Bánkúti. — Pável be- ^ hajtott a parkolóhelyre. Az ^ eső még eseti Bánkúti szaladt, a fiú bezárta a ko- S esdi Ilma állt az esőben,, fel- § tartotta arcát, napszemüvege $ elhomályosult az esőcseppek- $ tői. — Gyere — fogta meg a § karját Pável. Az asszony erőt- ^ lenül lépdeli Pável ki<sit § Csak számok és mégis ösz- magahoz szorította. Eros illa- ^efüggőbb) színesebb olvas- L? a . Givenchynek. mányi ad sok tízezres csapaGyertek már! - kiáltott Bán- |tllk mint némeiyik: érdekig1 a Kocsma ajtajából. ^ s feszítőnek szánt regény. A Remek hely, olyan, rnmt egy s Művelődésügyi Minisztéri- öreg „kaliforniai lebuj”! \umnak a népművelés 1966. ^ Áxri ctofíic/filrai Szörnyű — mondta (Foto: Kotroczó) előre ^ ,sjsss/s/srsfsssf/s/ssss/ssfsssssrssssssfssssss*ssstrrssfssssss/sfssfssfs/s/ssssssss/jsssss/ssssrsssssssssssssssssssssssssssssss/ssss Falusi népművelés - a statisztika tükrében ^ évi statisztikai adatait Ilma > foglaló tájékoztatóját __. ... _ _ o ssze- néze— soha nem járt Kaliforniá- S getem, napok óta, s nem tubán, de tudja, milyen ott egy § dóm abbahagyni a számok lebuj. — Gyerekkorunkban is •< összehasonlítgatásával, az új mindig ő volt a nagy kitaláló $ összefüggések fölfedezésével — magyarázta Pável. Jópofa $ járó munkát. Y°n-- $• igen^ j°P°fa ", só- | Mert 'ki hinné például, hogy hajtott Ilma —, de sokszor s jggß-ban a műkedvelők fel- ugy erzem, csak egy csíkos * léptével rendezett falusi mü- oltony jar-kél meUettem, ami-| soros esteknek tobb mint 3 és bol árad a cigarettafüst^ ..> fél miíuó nézője volt!? A tli. Milyen erős kezed van. Ha- ^ vatjlsos művészek részvételit egymásra a Letetek . . * léve] lebonyolított has0nló Eleinte nagyon szórakoztatott ^ rendezvényekre ^ j fél az álmodozása De azt hiszem,^millióan váltottak jegyet, a 6 végül is egyedül akar lenni. 114 vidéki színház együttes Nem panaszképpen ™ndom. néz5száma X 800 000-et ért el. — Persze - bólintott Pavel M dolná h noha csakhogy nagy csapás len-*^^ Könyvtárakban ^ ne szamára... - Micsoda? - i kevesebb mint 321 734 nezett rá Ilma - Pavel za-* ; mezög(Lzdasági vartan nevetett - Bo^uss $terjesztő munka található, a meg T _ leh€t ^ kölcsönzött könyveknek mindrosszul értettem a szavaidat ^ ÖSS2e gJ százaléka keriil ki — El akartok ázni? — in- ^ezek közül!... Es talán az tegetett Bánkúti újra az ajtó- $ sem érdektelen tény, hogy nőből. Ilma elindult: — Men- ^ ha — mint világszerte — or- jünk. Most belekergült ebbe § szágosan nálunk is csökkent a „kaliforniai lebujba”. Majd ^ a mozilátogatók száma, ez a igyekszem, hogy ne rontsam ^ folyamat falvainkban legel a kedvét. i alább is megtorpant, mivel a nem ismeretVÁLÓOK En sosem kívántam tőle, hogy megvárjon a vacsorával. O lyan enyhe szalon-mó- lém volt, de azt azért észrevettem, hogy a csirke- pörköltben nincs comb, nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát és két szárnya úszkált a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is ... Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elhinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te Jenő, én is megszerettem a combot, ezentúl egyik legyen a tiéd, a másik az enyém... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd! Másnap azért nem tettem szemrehányást. Egy hétig nem szóltam hozzá. A kővetkező vasárnap megint csirke volt. Ezúttal rizsz- sen. Imádom. A rizsbe borsót kever a feleségem, meg húst... Természetesen mindig két combot rejtett el a rizsben. Izgalmas művelet nekiállni a rizshegynek és kibányászni belőle a combokat. Ezen az estén megint kiSsit későn mentem haza. A vacsora a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöld borsósze- mek ... Látványnak is szép. Nekiülök, eszem lefelé a rizst, eszem, eszem. Előjön egy szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalatja ... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróság, hogy ekkor már megfogalmazódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annák adja a combokat. Csak erre gondolhatok kérem, miután ő az én szegény anyámnak is megvallotta, hogy ki nem állhatja a csirke combját. Igen! Csakis a szeretőjének adja ezeket a finom falatokat... Ekkor már nem lepleztem a sértettségemet. Egy hűtlen asszony ne várjon jó szót az embertől. Én nem vagyok naiv, kérem. Tudom, minden szerelemnek vége szakad egyszer, nekem is voltak botlásaim, kérem ... Na, de ez több a soknál. Ez nyílt kihívás, durva árulás, még szeren1966-ban az előző évihez mérten néhány százezerrel még emelkedett is az eladott mozijegyek száma és elérte a 48 és fél milliót Színház és falu A magyar falvak 23.8 százalékát látogatja színház. Meglehetősen nagyok a szélsőségek a színházi ellátottság tekintetében. A sok apró faluból álló Baranyában a községek 6.6 százalékába jutnak el a művészek, a mammutközségek- ben gazdag Békés falvainak 62.7 százalékában volt tavaly színházi előadás. Feltűnő, hogy míg a vidéki színházak látogatottsága az előző évihez mérten 7 százalékkal csökkent a Déryné Színház előadásainak nézőtábora 3.8 százalékkal növekedett. Kevés kiállítás Közismert, hogy milyen sok a tennivaló a képzőművészeti közízlés fejlesztésében. A Népszabadság, a televízió, de néhány hetilap is szinte tanfolyamszerűén oktatja társadalmunkat a műélvezet abc-jére. Ennek ismeretében mélységesen elgondolkodtató, hogy a több mint 3000 magyar községben tavaly öszszesen 46 kiállításnak jutott hely és idő. Békésben 14, Borsodban 7, Hajdú-Bihar- ban 5, Pest megyében pedig 4 kiállítást rendeztek falun. Csongrád, Szolnok, Vas, Veszprém és Zala megye községeiben egyetlen kiállításra sem került sor. Több könyv cse, hogy szegény édesanyám nem érte meg... m zután nagyon rosszul sl éltünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Többször sütött rántottcsirkét, és újra nekem adta a combokat. Ekkor azonban én már óriási önuralommal, eltoltam magam elől, és azt mondtam: — Add a szeretődnek! Képzeljék el. Megjátszotta, hogy sir. A comb ott állt napokig az asztalon. Azt hitte, ezzel eltereli a figyelmemet. Igen ... Megismerkedtem Alizzál. Kedves özvegyasszony. Hiába, az embernek hiányzik a gyengédség. 0 mindig nekem adta a csirke combját, mert ö is olyan, mint az én szegény jó édesanyám, isten nyugossza, 6 is csak azt a jó csontos hátát szerette leszopogatni ... Ennyit tudok előadni, tisztelt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál is inkább, mert Alizkám anyai örömöknek néz elébe ... Ekkor a bíróság az asz- szonynak adta meg a szót: — En nem tudok mit mondani... Én ... Tetszik tudni, hiszen a tisztelt bírónő is nő... Ez abban az időben volt, amikor csak azt a mirelit fagyasztott csirkeaprólékot lehetett kapni... ö. F. A falusi könyvterjesztés kitett magáért tavaly. Míg az országos könyvforgalom egy év alatt mindössze 1.2 százalékkal emelkedett, a községekben 5 százalékkal (több mint 10 millió forint értékűvel) több könyv lelt gazdára, mint 1965-ben. A kereken 220 millió forintnyi falusi könyvforgalomból 142 milliót a SZŐ VOSZ bonyolított le a SZÖVKÖNYV vállalat révén. Elválaszthatatlan a falusi könyvforgalomtól a községi könyvtárak helyzete. A több. könyvvásárló több könyvkölcsönzőt is jelent és viszont. Egyetlen év alatt 11.2 százalékkal nőtt a községi közművelődési könyvtárak kötetszáma. (Nagyjából 750 000 kötetnyi az állománygyarapodás.) A beiratkozott olvasók tábora is 3.6 százalékkal gyarapodott s a kölcsönzött kötetek száma is 6.7 százalékkal haladta meg az előző évit. 522 Irodalmi színpad Végezetül néhány tényt a műkedvelő művészeti csoportokról. Már említettem, milyen meglepően nagy tömeg látogatja a műkedvelő előadásokat. Nos, a falusi műkedvelők serege is tekintélyes. A községekben kereken 2500 színjátszó csoport működik. Az országban tevékenykedő 601 irodalmi színpadból, tavaly 522 volt a falusi, az 1534 táncszakkörből pedig 1442. Az sem utolsó dolog, hogy a TIT természettudományi előadásainak sorában 8320 előadással az agronómiái témák vezettek. Ezeknek a hallgatósága majdnem 340 ezer. Abba viszont semmiképp sem nyugodhatunk bele, hogy az 1000 lakosra jutó falusi tvelőfizető tavaly fele sem volt a városinak (133:60); hogy akadt megyénk, ahol a tsz- akadémiák hallgatóinak a száma az 1000-et sem érte el és az sem kelthet bennünk nagy megelégedést, hogy a gyermekek részére a művelődési házakban szervezett mezőgazdasági szakkörök száma országosan csak 45, tehát alig minden 70. községre jut egyetlenegy. Es mivel a statisztika nem arra való, hogy hiúságunknak udvaroljon, hanem hogy a teendők felé terelje figyelmünket, — az elmúlt évről való számadatokból sejthetjük a közeljövő legsürgetőbb feladatait is. Bajor Nagy Ernő
