Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
H ^irfdP 1967. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP Mészáros Ottó riportja MŰSZAKIAK Gyűjtőnév. Professzor és — művezető. Kutatómérnök, akinek szabadalmait több, mint húsz országban részesítik védelemben, s — technológiai osztályon körmölő, papírokkal bajlódó, kimutatásokat összeállító technikus. Mégis, vitathatatlanul és szükségszerűen: a jelen és a jövő emberei. Technokraták — így a külföld. Viharos, viták, ordító szalagcímek az újságoldalakon: tojásfejekről, a technokraták hatalomátvételéről, a tudományos-műszaki forradalomról. Hazánkban az állami iparban 1960-ban 94 422 műszaki dolgozott, öt esztendő alatt számuk 23 ezerrel nőtt: 1965. december 31-én 117 991 főt tett ki. Megtermett, nagy darab ember, öntőmunkásnak, kazánkovácsnak is nézhetnék. A váci képcsögyár főmérnöke. — A termelésben a legdrágább valami a szellemi energia. Nem volt és nem is lehet nélküle semmi. Forrás és óceán. Ha eltömőd- nek á források, apad az óceán. Volt, van, hogy eltömódinek. Miért? Hosszú éveken át kevés becsülete volt a műszaki munkának. Nem több, csak annyi: kell ez is. A trinitrotoluol és a 235-ös urán egyaránt robbanóanyag; a kettő között mégis nemcsak nagyságrendben, hanem egyszerűen létezését tekintve is iszonyú a különbség. Ha napjainkban halványodik is az érzés, korábban erőteljes volt: sokszor tettünk úgy, mintha „uránbomba” robbantására készülnénk, s végül csak egy pukkanás lett belőle ... A magyar mérnök, technikus semmivel nem elmaradottabb, képzetlenebb a fejlett ipari országok műszaki gárdájánál. Akaratát, tehetségét mégis soikféle dolog gúzsba kötötte. Olykor úgy, hogy — s ezt itt, mikroméretek- ben, a gyárban is tapasztalhattuk — már maga is kételkedni kezdett abban, mire elég, mire nem tehetsége! Vékony, csöndes fiatalember. Nem ül le, ennyi árulkodik csak a benne feszülő örök r.yughataHanságról. Különben külseje után, száraz, pedáns, hivatalnok is lehetne. Az ország legkorszerűbb erőművéneik, a Dunamenti Hőerőmű hőtechnikai laboratóriumának vezetője: — Életkor és alkotókészség nem okvetlenül nőnek össze. Einstein húsz alig múlt, amikor megalkotta a relativitás elméletét! És van, aki ötven- vagy hatvanesztendős korára sem ér többet, mint az, aki diplomáján most száradt meg a tinta. Ezt viszont sértés kimondani. Itt nem. Mert az átlagéletkor alig haladja meg a harmincat.,. Sok a skatulya; még több az előítélet. Az embertől, ha valakivel beszélget, elsőnek azt kérdezik: mennyit keres? Nem azt, mit csinált, csinál. Apróság? Szemlélet. Megcsináltunk itt valamit. Egy műszert. Nem pénzért. A megoldásért. Este, éjszaka dolgoztunk rajta. Egy kutatóintézetben kb. százezer forintba került volna a kifejlesztése. Mi, csak úgy dolgoztunk rajta. Amikor megvolt, működött, bevált, azt kérdezték: mennyit kaptok érte? Középtermetű, középkorú ember. Nyugalom árad belőle. Hosszú esztendők óta a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat főmérnöke: — Rendkívül sok a fogalomzavar. Alkotni. Alkot a műszaki. Kap egy hónapot a föladatra. Hat hét után már rágják a fülét, „mi van, édes öregem”? Itt a szentírás, hogy produkálni kell. Mégpedig jót, azonnal hasznosíthatót. Nem sok a pénz kísérletezgetésre. Alkot a művész. Elkészítenek kétmillióért, vagy mondjuk, csak egyért, egy filmet. Pocsék lesz. Megbukik. A sajtó eltemeti, s vége. Senki nem háborodik föl rajta, senki nem keres felelősöket. Ha én egymillióért — hol van ennyi pénz! — olyan kísérleteket folytatnék le, amiből nem lesz semmi sem, börtönbe vinnének. Tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. Mégis, a közvélemény egyoldalúan szemlél, ítél. Ez hiba. Valahol ugyanis az eredő azonos: a gondolat. Az egyikből film lesz, a másikból regény, a harmadikból gép. Miért csak az utóbbinak kell tökéletesnek lennie? Mint ördög a tömjénfüsttől, úgy féltünk a szótól, s attól, amit jelentett: kockázat. Most végre kimondjuk. Sőt, azt is, hogy kell, szükséges. Nemcsak a termelésben. A kutatásban, a fejlesztésben. Ez már valami! Sőt, nem is kevés! A magyar Ipar az 1951—1964. közötti évek átlagát tekintve, a termelékenység növelésében az európai szocialista országok listáján az utolsó helyet foglalta el. A teljes termelés indexe 1951—1964. között évente átlagosan 4,2 százalékkal emelkedett: hazánkban. Mert a termelékenység évi átlagos növekedése ugyanez években az NDK-ban 8,3, Romániában 8,0, Lengyelországban 7,5, Bulgáriában 6,7. Cseh- szlovákiábaan 6,5, a Szovjetunióban 6,4 százalékot tett ki. A KGST-országokra kiterjedő, bizonyos torzításoktól ugyan nem mentes, de mindenképp elfogadható adatok szerint a magyar ipar 1964. végéig az egységnyi termékre fölhasznált időt tekintve, a ranaglista végén helyezkedett el. így például acéltermelésünk termelékenysége 30—50. a pamutszöveté 20— 30 százalékkal volt rosszabb, mint a Szovjetunió. Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország megfelelő iparágáé. A Központi Statisztikai Hivatal 1964-ben végzett felmérése szerint, az ipari munkások 51,8 százaléka gép- és energiameghajtású kéziszerszám nélkül tevékenykedett, a nehéz fizikai munkát végzők részaránya pedig 30,3 százalék volt. Ugyanekkor az iparban dolgozó mérnökök közel fele, egész pontosan 48 százaléka közvetlenül a termelőmunka irányításával foglalkozott, s alacsony volt a kutatásban tevékenykedők száma. 1963. végén a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatainál a termelésben dolgozó mérnökök átlagos havi keresete 2860 forint volt, míg a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel foglalkozóké csak 2570 forint. A technikusok esetében is azonos volt a helyzet, ahol előbbiek átlagkeresete 2400 forintot, míg utóbbiaké 2163 forintot tett ki. Mindez arra ösztönzött, hogy a jól képzett műszakiak is a közvetlen termelésirányításban helyezkedjenek el. A párt Központi Bizottsága erről az időszakról: „A nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb volt, a fogyasztási alap a terv szerint, a felhalmozási alap a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy o fogyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, s kedvezőtlenül alakult a külkereskedelmi mérleg”. így, ilyen előzmények után került sor az MSZMP Központi Bizottságának 1964. decemberi ülésére. — Végzettsége? — Villamosmérnök. — Mióta dolgozik a képcsőgyárban? — Három éve. 1964. augusztusában kerültem ide. Társadalmi ösztöndíjasa voltam a gyárnak. — Munkaterülete? — Sokrétű. A technológiai osztályon vagyok. — Fizetése? — 1750. — Csak? — Ha maximratf:zetésekről akar hallani, adhatok néhány címet. Volt évfolyamtársaim között akad néhány: pincér, gebines kocsma vezetője. tsz-árudavezető. Öröklakás, saját ház, Opel Rekord, Skoda, Trabant. — ön hol lakik? — Albérletben. — Elégedett? — A munkámmal igen. — Mással? — Van türelmem. — Miben látja okát annak, hogy a Fiatal műszakiak egy része fölhagy választott pályájával ? — Nem vagyok szociológus» társadalomtudós még kevésbé. « — Mégis? — Ez bonyolult dolog. Vannak, akiket hamar elkap a pénz utáni vágy, s vannak, akiket tönkretesznek. Volt olyan évfolyamtársam, aki másfél esztendeig az egyiK dunántúli gyárban kimutatásokat másolt. Elment egy állami gazdaságba. Művezetőnek. Egy másikat a kollégái fojtottak meg: egy útbaigazító szót nem mondtak neki. Kiröhögték. Nem adtak munkát. Megszökött. — Kedvenc időtöltése? — Szakirodalmat olvasok. — Vágya, óhaja, álma? — Egy lakás. Feleségem, gyerekem van. A kérdező azonos. A színhely és a kérdezett más. Színhely: a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára. A kérdezett: a gyár főkonstruktőre. — Ügy tudom, negyven éve dolgozik? — Igen. — Nemcsak fizikailag, szakmailag is megöregszik az ember? — Erre nem tudok mit felelni. Spekulatív kérdés. Elektromérnök vagyok. Valamikor tíz ember is elég volt fejlesztésre, most negyvenen vagyunk ezen a területen. Ami tegnap jó volt, ma kevés. Valaki tíz év után is konzervatív lehet, s ötven év sem teheti azzá. Alkat, akarat, tehetség, körülmények kérdése. — Körülményeké? — Azoké is! — A mai fiatal műszakiak kevésbé képzettek? — Van, aki tudja, hogy a diploma nem minden. Akad olyan is, aki azt hiszi, elvégzi a technikumot, s mindent tud. A diplomának csak a papírja egyforma, az értéke közel sem! Embere válogatja, mint mindenütt, s mindenben; általánosítani nem szabad, nem lehet. — Miben változott a műszaki munka lényege? — Kollektív tevékenység lett. Egy-egy ember ma önmagában kevésre képes. Még a feltaláló is lényegében mások eredményeire alapoz. Az űrrakéta csodálatos műszaki alkotás, de nem jöhetett volna létre az elektronika, a kohászat, s még sok tucat más iparág fejlődése nélkül. — Rangot jelent-e műszakinak lenni? — Aki jogot szerez rá, annak igen. A „wihe-collar workers”, a fehérgallérosok számának gyors növekedése világjelenség és gazdasági szükségszerűség. Az Egyesült Államokban 1940-ben 300 ezer mérnök volt. Tíz év múlva számuk elérte az 545 ezret, 1960-ban már 840 ezret tett ki, 1965-ben pedig jóval túlhaladt az egymillión! A Szovjetunió tudományos oktatási intézményeinek első évfolyamát a most befejezett tanévben 870 000 (!) hallgató végezte el. Hazánkban 1937—1938- ban 11 700 fő tanult az egyetemeken és főiskolákon,, az 1964—1965-ös tanévben pedig 91 900. Míg 1938-ban tízezer ipari munkásra 106 mérnök jutott, addig 1965-ben ez a szám 204-re emelkedett. '^'y/'SyS*SSSSSSSSSSSSS/SS/S/SSSSfSSSSSSSSS}rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSrSSSSSSfSZ AZ ELEKTROMOSSÁG orszagütjain $ (Foto: Kotroczó) | I A most befejezett tanévben a ^felsőoktatásban részvevők 36,2 százaléka műszaki tanu,- mányokat folytatott, s ez számszerűen 32 854 főt tett ki. Az 1960—1961-es tanévben a műszaki tanulmányokat folytatók száma csupán 12 349 volt. A változás kellő aláhúzására szükséges megjegyezni, hogy az 1937—1938-as tanévben az egyetemeken és főiskolákon tanulók mindössze 9 százaléka foglalkozott műszaki tudományokkal, tehát jelenleg ennek több, mint a négyszerese tanul a felsőfokú technikumokban, főiskolákon és egyetemeken. A műszaki tudományok jelentőségét, szerepük növekedését jól igazolja az is, hogy a hazánk kutatóintézeteiben dolgozó 21 973 fő közül 12 599 műszaki kutatásokkal foglalkozik. (1966. december végén.) Magyarországon 1965- ben 392 szabadalmat jelentettek be, s ebből 290 műszaki tárgyú szabadalom volt. Az állami iparban 1960-ban 92 422 műszaki állományú dolgozó volt, számuk 1962-ben lépte át a százezret — teljes pontossággal: 102 103 volt — s 1965 végén 117 991 főt tett ki. A legtöbb műszakit a közlekedési eszközök gyártása és a gépgyártás, míg a legkevesebbet — a kézímű- és háziipart nem számítva — a papíripar és a nyomdaipar foglalkoztatja. A műszakiak, havi átlagkeresete 1960-ban 2458 forint volt, 1965. december 31-én pedig 2648 forint. Ugyancsak e két évet figyelembe véve, a munkások havi átlagkeresete 1574, illetve 1706 forint volt. 5. — Nem nyilatkozom! — Miért? — Mert három esetben varrtak fegyelmit a nyakamba, „illetéktelen” nyilatkozásért... — Mindig újság? — Egyszer rádió, egyszer újság, egyszer egy filmrendező miatt... — Filmrendező?! — Igen. A „Nehéz emberek”-**, folytatta, csak nem celluloidszalagon. Az Üj Írásban jelent meg. — Olvastam, ön nem szerepelt abban. — Persze. Én csak útbaigazítottam N-t. hol tud meg valamit, kinél akadt el... Elég nagy bűn volt ez is, nem? — A fegyelmi indoka? — Hivatali „titok” megsértése..; — ön keserű ember? — Téved, ne higyjen a látszatnak. Nem vagyok keserű ember. Sokkal inkább ingerült. — Ingerült ? — Igen. Jó okom van rá. Néhányszor már megfordult a fejemben, hogy fütyülök mindenre, s elmegyek egy üzembe. Van két diplomám: egy kohó- és egy gépészmérnöki. Valahol csak befogadnának! Azután mégsem hagytam itt. Mindig az hajtott, hogy undorító lenne elfutni innét, s úgy tenni, mint aki ezzel tisztázta a gondjait. Attól még hogy én nem ülök itt, továbbra is gyötörhet a lelkiismeret. — Közelebbről? — Ismeri ön a görgős-Szabót? A Nehéz emberekben láthatta. Nos. azóta csak még jobban tönkrenient. Én sajnos, naponta találkozom ilyen tönkrement emberekkel. Akiknek egy a bűnük: valami újat akarnak. Görgős ekét, vagy valami apró újítást az üzemben. — Bűnük? — Sokszor azzá lesz. Ha irigyekkel, ostobákkal, kényelmesekkel találják szembe magukat. Vagy klikkekkel. — Klikkek? — Legtöbbször félbemaradt „szaktekintélyek” gyülekezete, öt ilyen összeáll, már „tényező” lesz belőle. Megtörtént, hogy azokkal vizsgáltatták felül egy találmány elgáncsolá- sának történetét, akik — elgáncsolták! A sor* útjai kifürkészhetetlenek?! Tudok olyan kutatóról, aki rendszeresen publikál szovjet, angol, nyugatnémet folyóiratokban, s itthon még egy sorát sen fogadták el közlésre. Mit gondol, azért, mert nálunk olyan magas a szánvonal, a szovjeteknek, angoloknak meg ez is jó; fenét! Mert a szerencsétlen egyszer öszse- veszett a szakmája fő-fő tekintélyével. Megbélyegzett ember lett. — Reménytelen tehát? — Félreértett! Csak verekedni kell. Tíz százalék energia az alkotásra, kilencven a verekedésre, hogy legyen is valami belőle. Hát nem gazdag ország a miénk? — Üj színhely. A Csepel Autógyár műszaki ellenőrzési főosztálya. — ön, mielőtt a főosztály vezetője lett, üzemben volt, ugye? — Igen. A motorgyárban. — Kétféle tapasztalatot vethet hát össze. A gyárban, s a gyáron kívül szerzett tapasztalatai alapján miben látja annak okát, hogy nem ott tartunk, ahol tarthatnánk műszaki színvonal tekintetében? — Hosszú éveken át nem. vagy alig volt becsülete a minőségnek! Sőt, voltak évek. amikor teljesen megszüntették a minőségi ellenőrzést. Ahol csak mennyiség kell, ott vége a műszakiak szerepének. Ez az egyik. A másik: sokáig úgy vélték az önköltségcsökkentést teljesíteni, sőt, túlteljesíteni, hogy megspóroltak minden értékesebb anyagot. Silányabbal ♦ettek helyette. Ha a műszakiak tiltakoztak miatta, azt felelték nekik, hogy „ehhez nem értenek”. Olyanok mondták ezt sok esetben, akiknek nem volt még minimális műszaki képzettségük sem... 6. A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1966. június 25-én törvényt fogadott el a népgazdaság harmadik ötéves tervéről. E törvény II. fejezete 9. paragrafusának 4. Bekezdése kimondja: „A termelékenységet a műszaki színvonal emelése és munkaszervezési intézkedések révén legalább 24—27%-kal kell emelni”.
