Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-05 / 183. szám
3 1967. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT p Közművek és szolgáltatások Egy város, mely parkokkal védekezik VILLANÓFÉNY A kis hal... A kis hal is jó hal annak idején kiskereskedők jelszava volt, s a szerény, de állandó, tehát biztos haszonra céloztak vele. Nos, ha lényegesen megváltozott körülmények közepette is, de mind sűrűbben elhangzik napjainkban a mondás. Nem az üzletekben, hanem az üzemekben. Kezd becsülete lenni a szerényebb hasznot ígérő műszaki megoldásoknak is, nemcsak azoknak, amelyek egycsapásra sok milliót kamatoznak. Olykor azután kiderül, hogy a* ilyen „kis hal” — nem is olyan kicsi.. , Mint például a Magyar Gördtilőcsapágy Müvek diósdi gyárában. Bakonyi Béla dolgozta ki a — szakszerűen — mérő vezérlő készüléket a külső gyűrű futópálya köszörüléshez. A készülék haszna első megítélésre nyilvánvaló volt, de azután, ahogy sor került alkalmazására, a „kis hal»* mindjobban nőni kezdett... Kiderült, hogy alkalmazása jelentősen csSkkenti a mérethibából adódó végleges selejtet; jóval kisebb időt kell áldozni a imérethibás darabok javítására; a nagyobb ráhagyású darabok kivetésével az addig fönnálló balesetveszély is megszűnt; a mérettartás jelentősen mérsékli a gép utánállítási^ igényét, s mindez 8000 normáéra megtakarítását teszi lehetővé, illetve három helyett hat gép kezelését. Kiadós „kis hal” ez, annyi szent, s éppen ezért annak hangsúlyos igazolása is, hogy érdemes vízbevetni a horgot ott is, ahol addig csak kis halakat fogtak ki. Mert hátha kifogás után derül ki, a horogra akadt zsákmány — mesterfogásnak is beillik ...?! (m. o.) Vidám nyári programok a Csepel Autó művelődési házában A vidámság jegyében állították össze augusztusi programjukat a Csepel Autógyár művelődési házának vezetői. Ma, szombaton este a célgép- üzem dolgozóinak vidám bálját rendezik meg a művelődési ház termeiben. Egy hét múl vói, ugyancsak szombaton a Slágerkoklél című műsor bemutatójára kerül sor. A műsorban közreműködik Bakacsi Béla, Bencze Márta, Dobos Attila, Mikes Éva, Hagy Kati, Németh József, valamint Balassa Tamás és zenekara. Konferál: Molnár Margit. A hónap harmadik szombatján nagyszabású Ki rút tud? művészeti vetélkedőt rendeznek, amelyre augusztus 10-ig jelentkezhetnek a résztvevők. A vetélkedőt reggelig tartó tánc követi. Augusztus 26-án ifjúsági bállal zárul a hónap szórakoztató programja. Közreműködik a Meatballs zenekar. A szórakoztató rendezvények mellett filmvetítések egészítik ki a művelődési ház augusztusi programját. Reggel óta csatangoltam, rámfór most ez a kis pihenő. A Marx téri parkban telepedtem le, jegyzeteimet rendezgetem Gyerekeik hancú- roznak, kötögető nénikék, csdtirik kegyeiért versengő kiskatonák ülnek a környező padokon, egy szemüveges aggastyán újságjába temetkezik, gyerekkocsit ringat egy fiatalasszon}'. Valahol, Rádon, ahol lakik, egy eperfa alá húzódva, Cserni József is kinyújtóztatja tagjait. A főtéren lettem figyelmes rá, akkor írtam fel a nevét. Merőlegesen tűzött a nap, s ő, nagy fűnyíró ollóval, rendületlenül „stuccolta” a díszsövényt. A közeli házak egyikéből vízzel szánta meg egy klottga- tyás kisfiú. Az a háromszög alakú, körülbelül 800 négyszögöl területű park tartozik hozzá, melyet magam előtt látok — mondta —, aztán a templom mögötti rész, a hősök szobrának környéke, a strand előtti terecske, no, meg a tanácsház udvara is. „Dosztig van itt mit csinálni egy embernek.-’ Kapál, vadaz, vagyis eltávolítja a vadhajtásokat, locsol, sövényt vág, söpör, télen a havat hányja. Egyedül. Kisebb parkokat említ, amelyekhez két-két embert osztottak be. „Nem igazságos.” Azért kedvvel csinálja? „Nemcsak kedv kell hozzá, hanem türelem is.” A frissen nyírt, füves térségen négy vízsugár között. „Mi kacsáknak nevezzük ezeket” — mutatott a két öntözőszerkezetre. Aztán elmagyarázta, hová, merre menjek, mit nézzek meg, ha már engem Vácott éppen a parkok érdekelnek. Gyöngyfűzér Te jó ég, nézegetem jegyzeteimet, hol meg nem fordultam én a mai napon! És ahogy visszaidézem magamban a ligetet, a Földvári teret, a Cifrakertet, a Damjanich teret, az Elhurcoltak terét, az Április 4 és a Rákóczi teret, a főútvonal jobb és bal oldalán húzódó zöld- sávot, a fákkal, bokrokkal, gyepes területekkel hangulatossá tett utcákat, melyek a Duna-parti sétányra vezetnek, a Füredi, a Szent János, a Báthori, a Csokonai utcát, a Konstantin teret, elismeréssel állapítom meg: Vác a parkok városa. A DCM! így áll jegyzetemben is, szemkibökő felkiáltójellel. A város a parkokkal, a fákkal és virágokkal, a DCM ártalmas pora ellen védekezik. Országos norma határozza meg, hogy egy-egy lakosra hány négyzetméter zöldterületnek kell jutnia. Vác, 31 ezer lakosával, bármennyi is a parkja, az országos átlagtól egyelőre messze elmarad. Kutyaszorítóban Padtársam, ki közben mellém ült, beszélgetni szeretne. Talán belepillantott papírjaimba, talán csak V véletlen rendezi így, ezt mondja: — Ugye, uram, milyen jó dolog éz a park? És tudja, kik építették? Megvonom a vállam. — A melósok — jelenti ki, szinte lenézően, amiért erre az egyszerű kérdésre sem tudom a helyes feleletet. — Básti Petyó, meg Balogh Laci. — Kik azok? — Akkor maga nem idevalósi, ha ezt megkérdezi. Ök a város kertészei, s nekem a legjobb barátaim. Azok megmondanák magának ezekről a növényekről, mindről, hogy mi a nevük. A városon belül, 185 ezer négyzetméter területen. 12 nagyobb park helyezkedik el, a külterületi parkok 92 ezer négyzetmétert tesznek ki. A váci parkfenntartók gondozzák még a Pokolcsárda környékének 40 ezer négyzetméteres zöldterületét is. Nyáron negyvenen vannak, télen a felénél is kevesebben. Részlegük a tanács építési osztályához tartozik. Ez az osztály koordinálja a városrendezési szempontokat a kertészetiekkel. Benne is van a kutyaszorítóban! A zöldterület évről évre növekszik, a fenntartásához szükséges létszám, béralap és költségkeret azonban nem változik. Legutóbb például a Rádi úti lakótelep 8 ezer, a DCM lakótelepié 55 ezer, a Földvári téri lakótelep 10 ezer négyzetmétert toldott a meglevőhöz. A zöldterület évi 10 ezer négyzetméternyi növekedésére ezután is szinte folyamatosan számítani lehet. — Sajnos, sem a költségvetés, sem a dolgozók munkabírása nincs guTniból — jegyezte meg keserűen Dombay Sándor főmérnök, és az utak murvázását, a rendszeres locsolást, a gépi kaszálásit, a kapálást, a gaztalanitást, a pázsitpótlást, a szegélyek és tipegők helyreállítását, a játszótéri berendezések karbantartását emlegette. — Ünnepiek alkalmával a közterületeket is a parkfenntartók lobogózzák fel. S mintha Cserni Józsefnek válaszolt volna, így fakadt ki: — Sajnos, csak tapasztalati adatok alapján működhetünk. Normák . nincsenek, nem mérhetjük centiméterrel a teljesítményt, a szépséget. Például 7 forint 10 fillér egy négyzetméter parkterület fenntartási összege. Dehát mit lehet ezért megkövetelni? Annyi minden függ az időjárástól. Ha sokat esik, hetenként kaszálni, ha szárazság van, állandóan locsolni kell. És még valami, amire azt mondom, hogy sajnos! Nemcsak az az érdeke az osztálynak, hogy szépiek legyenek a piarkok, hanem az is, hogy pénzügyi terveit jól teljesítse. És a piénzügyi érdek olykor konfliktusba kerül a szolgáltatás fő törekvéseivel. Az új gazdasági mechanizmusban azt a módot kell megkeresnünk, amellyel a legmagasabb színvonalú szolgáltatások a legolcsóbban teljesíthetők. Erdő és vurstli A városi tanács felkérésére, az Erdszeti Főigazgatóság már készíti Vác külterületének fásítási tervét. Egyrészt a DCM okozta porártalom minimálisra csökkentését szolgálja ez a terv, másrészt azt akarja biztosítani, hogy kedvenc kirándulóhelyükre, a naszályi erdőkbe, árnyékos úton, zöldsávon át juthassanak a váciak. A főigazgatóság felderíti azokat a kopár, vizenyős, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket, amelyeken valamilyen fafajta jól megél, és magát a fásítást is elvégzi. A terv kivitelezését a jövő évben kezdik meg. A másik jó bír: a város tavas őspiarkját kultúrparkká, szórakozóhellyé alakítják át. Az ÉVM Lakóépülettervező Vállalata szeptember elsejére készíti el az átalakítás tervét. A város tehát tovább növeli zöld foltjait. Előbb vagy utóbb pihentető, jó levegőt adó — tenger lesz belőlük... Polgár István Nyári harcászati gyakorlaton a munkásőr híradók A MUNKÁSŐRSÉG PEST MEGYEI PARANCSNOKSÁGÁNAK HÍRADÓ ALAKULATA A PILISI HEGYEK KÖRNYÉKÉN TARTOTTA MEG NYÁRI HARCÁSZATI GYAKORLATÁT. A JÓL SIKERÜLT GYAKORLATON BLOKKÍROZOTT TERÜLET ELLENŐRZÉSÉT ÉS TÖBB OLDALÚ HÍRADÓS ÖSSZEKÖTTETÉST MUTATOTT BE AZ EGYSÉG MŰKÖDIK AZ IDEIGLENES TELEFONKÖZPONT REJTETT ELLENŐRZŐ ÁLLÁS A BÜZATÄBLÄBAN (MTI Foto) A CEGLÉDI FŐMŰVEZETŐ Mindig az ember az első Őszinteség nélkül nem lehet Illúziók helyett a valóság A brigádok újat hoztak Tizenegy éve, 1956 óta főművezető. Kilencvenkét ember dolgozik a ceglédi Közlekedés- építési Gépjavító Vállalat forgácsolóműhelyében, az 6 főnökük Lajos bácsi, azaz Csizmás Alajos. Nagytermetű, erős ember: nyugalma, kedélye is olyan, mint az e típushoz tartozóké. 1951 óta dolgozik a gyárban. Abonyban született, nevelkedett, azután Csepelen dolgozott, s végül, most már véglegesen, itt horgonyzott le Cegléden. Az akkor még inkább kócerájnak tetsző, semmint komoly gyári munkát ígérő üzemben. © — Vannak szép számmal, akik valamikor elmentek az üzemből, most meg visszajönnek. Csak csodálkoznak: hát ez lett belőle? Ez már — mondják — gyár... Hát mit gondoltatok, felelem vissza, mi más lehetne? Persze, akkor, ötvenegyben, meg azután is jó néhány esztendeig, más volt. A sokat emlegetett vidéki ipartelepítés akkor ösztönös folyamat volt inkább; ezek az üzemek, mint a miénk is, a maguk kapaszkodásából jutottak el a gyár rangjára. Mindenkinek (iLajos bácsi”, b. - csak harminckilenc esztendős: hiába, hamar „öreg” lesz valaki egy gyárban, ha már esztendőket töltött el ott. Négy művezető, hetvennyolc szakmunkás munkájáért felel, a kisegítőkkel együtt kerekedik azután a szám 92-re. Nehéz hely mindenütt a forgácsolás: szidják inkább, mint dicsérik. — Most már — kopog tréfásan az asztal lapján — nemigen szidnak bennünket. Vita van persze, de az más. Kezdünk végre valóban iparszerven dolgozni: szervezetten, tervszerűen, átgondoltan. Feladatunk elsősorban a társüzemek kiszolgálása, de kereskedelmi áruként is gyártunk alkatrészeket. Olykor meg a — kereskedelem helyett... öreg hiba, hogy még mindig ilyesmivel kell kínlódni: M—16-os csavaranya, más csavaráru, csatlakozók ... nincsen ... nincsen ... nincsen. Egyszer már kiszámíthatnák, mibe kerül a népgazdaságnak, hogy sok tucat gyárban kell legyártani ezeket, külön-külön, ahelyett, hogy végre az erre létrehívott üzemek bővülnének ... © Szókimondó ember, így ismerik a gyárban, s ezért tartanak tőle azok, akik a keze alatt vannak, s valamit úgy tettek, hogy nem dicséret jár érte. — Őszinteség nélkül nem lehet vezetni. Dolgozni sem. Ez nem valami „lelkizés”, ahogy mostanában mondják: termelési tényező. Tavaly például nehéz volt: bevezettük 03 előretartási, a tartalékképzést. Megmondtam, hogy nehéz lesz, de megéri. Nem vigasztaltam azzal senkit, hogy „csak mo az egyszer" csinálják ezt ezt vagy azt. Hetes, hónapos munka volt. Amikor év végén az addig hagyományos hajrá nélkül zártunk, mindenki azt mondta, megérte. Azok is, akik kezdetkor berzenkedtek. A gyár a múlt évben valóban jelentős előrehaladást ért el: sikerült sok, addig bűvös körnek tartott dolgon áttörnie magát, megvalósult az elö- retartás az alkatrészeknél, létrejött az előkészítő műhely, jobbá vált a programozás. Ma már nem kezdenek anyaghiá- nyosan munkát, nőtt a gyártási tapasztalat, s ez — többek között — abbajf is mérhető, hogy több, jelentős Szállításukat határidő előtt teljesítették, nő exportálást lehetőségük, a gazdaságossági mutatók pedig mind jobbak. © — Volt olyan időszak, amikor semmi nem volt fontos, csak a terv. Kerül, amibe kerül alapon. Szerencsére, régen elmúlt. Végigjártam néhány helyet a gyárban, voltam revizor, műszaki rajzoló, fődiszpécser ... belekóstolhattam hát sok mindenbe. Fejlődött a gyártás, de alig tartott vele lépést az, ami a legfontosabb. Az ember. Most, néhány éve, megfordult a helyzet. Ez az egészséges sorrend: első mindin az ember. Ha ő érti, tudja a dolgát, akkor a termelés sem akadozhat, nem mehet rosszul. Én a magam csekélyke politikai tudásával az új mechanizmust is így magyarázom az embereimnek: abban sem megy magától minden. Nem illúziókra van szükség — mert vannak ám ilyenek! —, hanem arra, tudjuk, mi is az adott valóság. Sok apró dologban érezteti kedvezően hatását az új gondolkodás. Eddig például a műhelyben minden művezető mindennel foglallcozott. Számot vetettek a helyzettel, s létrehozták az új formát. Külön a „kispadosok”, a „nagy- padosok”, s így tovább. A művezető egyszeriben gazdája lett területének, mégpedig felelős gazdája, s ugyanakkor több ideje, energiája jut az emberi problémákra is. — Ezekből sok van. Aki nem nagyon ismeri a gyári munkát, azt hiszi, a művezető, a főművezető száraz, műszaki ember, akinek semmi más dolga, mint parancsolgatni. Hát némelykor magam is meghökkenek, mi mindennel jönnek az emberek. Ott akar hagyni a feleségem ... berúgtam, azután odalett a fizetésem fele, mit csináljak.., rosszul tanul a gyerek... Ahány ember, annyiféle, ezt sokat mondjuk, igaz? Dehát ahány ember, annyiféleképp kell foglalkozni, szót érteni vele! Ezt kell megtanulni, olykor keservesen megszenvedve érte, minden vezetőnek, ha öt embert bíztak rá, ha ötvenet © A minden reggeli megbeszélés néhány perces, de fontos szerepe van: itt tisztázzák az aznapi munkamenetet, gondokat. Van, hogy sorrendet változtatnak, előbbre vesznek egy fontos munkát, hátrább tesznek olyat, ami várhat egy kicsit. Hallásra egyszerű, de ott az asztal mellett vitatkozni, érvelni kell, mert mindenkinek a maga dolga a fontos, a sürgős. — Igen sokat számít, hogy Verba József, meg Kormos Andor művezetők már igen jól végzik a dolgukat. Nagy segítség ez nekem. Akárcsak az, hogy a brigádok szocialista címért folytatott versenye teljesen átformálta a műhely hangulatát, teljesen új dolgok jelentkeztek, olyasmiket sikerült megoldani, amivel korábban éveken át győzködtünk. Itt, valahol ebben van a változások lényege: amikor a munkásnak is ugyanolyan fontos, mire jut az egész gyár, üzem, mint az igazgatónak. Errefelé kezdünk lépkedni mi is __ J ól éinek a bérezés adta megkülönböztetési lehetőséggel. Van, akinek 1200 forint, s akinek 2500 forint a havi keresete. Nincs egyforma ember, nincs hát egyforma munka sem. Ezt a bérnek is ki kell fejeznie! Önállóan dolgozhat, a gyárvezetés nem avatkozik bele a részletkérdésekbe: I valóban felelős gazdája lehet a forgácsolóműhelynek. — Van egy embertípus, akit magamban „éhes” embernek nevezek. Akinek semmi nem jó, semmi nem elég, amikor kap. Amikor meg dolgozni kellene, a fordítottja. Néhány ilyen akad nálunk is, a műhelyben. Azt hiszi, tbelátják ezt? Türelem kell hozzá, türelem. Mert hiába kapok én új gépet, jobb anyagot, rajzot, ha régivágású emberek veszik mindezt kézbe... Itt van az én dolgom is, másoké is, s elbújni előle nem lehet. Mert egy gyárban mindennek megvan a fontossága, de tizenegy esztendő alatt nagyon megtanultam: mindig és mindenkor első az ember... Mészáros Ottó
