Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-05 / 183. szám

4 1967. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT OTTHON Több mint háromszáz idős ember lakik a főváros egyik legkorszerűbb szociális otthonában a Hungária úton. Az otthon lakói rendszeres orvosi felügyeletben és ápolói el­látásban részesülnek. Ellátásukról csaknem száz orvos, ápoló és gazdasági személyzet gondoskodik Jó időben a teraszon levegőznek, beszélgetnek az otthon lakói Az otthon lakói rendszeres gyógytornán vesznek részt (MTI Foto) Zebegény ünnepe Szőnyi István emlékmúzeum-avatás Évtizedekig élt és alkotott Zebegényben, ebben a festői szépségű dunakanyari köz­ségben a Kossuth-díjas Szőnyi István festőművész. Háza, öt­holdas kertje, parkja, fenyő­erdője volt a község fölé ma­gasodó domboldalon. A házat a hozzátartozó kerttel együtt most másfél millió forintért a magyar állam megvásárolta és a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának adta át. A házban emlékmúzeumot ren­deztek be. A lakóházat meg­hagyták abban az állapotban, ahogy Szőnyi István lakta. A parkban levő két műterem is a nagy mester hagyatékát őr­zi, festőeszközei, képei, rajzai és rézkarcai láthatók itt. A Szőnyi-hagyatékban kétszáz­huszonnyolc kép és több száz rajz, karcolat található, ame­lyeket folyamatosan mutatnak be az emlékmúzeumban, il­letve a műtermekben. Ezeken a lírai hangulatú alkotásokon Szőnyi elsősorban a természet változó, ezer arcát festette meg, valamint a zebegényi parasztembereket. Képeit a formák, színek, fények gaz­dagsága jellemzi. Az emlékmúzeum ünnepé­lyes megnyitására augusztus 18-án délelőtt kerül sor. Meg­nyitó beszédet mond Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász- művész. P. p. Ahol nem ismerik a fogfájás!... / Az ausztráliai etnográfusok megállapították, hogy Üj- Guinea lakosai egyáltalán nem ismerik a fogfájást. Most' egy fogorvosokból álló csoport in­dult a szigetre, hogy rájöjjön e bámulatos jelenség titkára. Pótkocsik - szalagon JÖN A LAJTOS ÉS A RÖNKSZÁLLITÓ Kívülről nagyobbfajta mű­helynek tűnik a Kocsigyár Szentendrén. Pedig falai kö­zött nem kevesebb történik, minthogy naponta szegestől, kerekestől elkészítenek, össze­szerelnek hat légfékes, gumi­kerekű pótkocsit. Ma már mindez szalagon, dicsérendő tempóval történik. Ez idén 840 vontató után va­ló jármű gördül ki a kapun. Egy esztendő s elérik az évi ezres számot. A főmérnök mindehhez csak szerényen mo­solyogva teszi hozzá: — Szükség van a mező- s erdőgazdaságoknak lajtkocsík- ra. Tartályos járművek, ezek­ből is kértek 200 darabot. A dolgunk több mint 200, négy­tonnás, farönkszállitó pótkocsi előteremtése. * Értékes kezdeményesés Hét kiállítás a művelődési házak, — S a rakodólapokon túlad­tak? — A konzerv és más áru nagytételű szállítására, gépi postázására készülő rakodóla­pokból 150 ezret szereltünk össze, csak a hazai piac igé­nyeit teljesítve. A nyugati megrendelők részére is kidol­goztuk árajánlatainkat, s bizo­nyos, hogy nemcsak kopogtat­nak, hanem rendelnek nálunk. Az újságolnivalók közé tar­tozik; a jól bevált négytonnás pótkocsik nagyobb testvérét, a hattonnásat is gyártani kezdik jövőre. klubok részére EXPRESSZLEVÉL a slágerfesztivál nagytiszteletű zsűrijének! Alulírott, sajnos, lekéstem az első forduló szavazásáról, ezért ezúton terjesztem be sza­vazatomat. Nehogy valaki azzal vádoljon, hogy a tömegek uszályába estem. Meg is tu­dom indokolni, hogy miért adom értékes vok- somat Aradszky László által beterjesztett „An­nál az első ügyetlen csóknál” című áriára. Mert az maga a művészet! Mert az maga a költészet! Félő, hogy az emberek az első ámulat hatá­sa alatt nem próbálták ezt a nemesveretű, va­lóban költői szöveget a maga nagy mélységé­ben megérteni. Félő, hogy a telt marékkai szórt értékes gondolatok közül csak egy is el­vész. Ezért vállalkozom a részletes indoklásra e költői remekműnek, melyet a nagytiszteletű zsűri költőtagja: Bede Anna is oly magas pontszámmal jutalmazott. Nézzük az első strófát: Az ihletett költő — in médiás rés — közli, hogy „annál az első ügyetlen csóknál, drágám, azonnal tudtam nem hagylak többé árván” ... No lám! Végre egy sláger melyben a csók nem forró, nem szenvedélyes, nem perzselő, hanem ügyetlen. Ez ami először megfogott. Bevallom eddig mindig gátlásossá tett az a gondolat, hogy bennem lehet valami hiba. Többször kipróbáltam, hogy az ajkam tud-e perzselni. Mértem, hogy mennyire forró. Saj­nos az én ajkam, a legmeghittebb pillanatok­ban sem ment fel 37 fok fölé. Néhányszor ugyan volt már negyven is, de akkor meg any- nyira kicserepesedett, hogy még röhögni sem lehetett vele. Ez a kisemberek, a normál ajkhőmérsékle- tűek dala nem a csókprof esszoroké és a szex­bombáké. Végre egy demokratikus sláger. Már az első versszakban egy másik forradal­mian újszerű formabontás is elkápráztatja a hallgatót. Azt mondja: „Azon az első, felejthe­tetlen eseten, tagadni késő, bokáig beléd es­tem”. Ez igén. Szakítani az unott konvenciók­kal. Eddig az emberek nyakig estek bele vala­kibe, vagy valamibe. Megzavarta őket az a na­turalista elképzelés, hogy a mélység mindig a lábtól a fejig mérendő. Itt az első — biztos kö­vetőkre lelő — útmutatás, mely a mélységet, újszerű módon a csekélységgel fejezi ki. És egy nagyszerű képi látásmódra is sugall. Mert ugyebár, ha beleugrom a Balatonba és azt mondom, hogy bokáig estem bele, akkor min­denki azt gondolja: na, elég kicsi ott a víz. De a mélyebben gondolkodóknak rögtön eszébe jut, hogyha történetesen fejjel ugortam bele és most bokáig vagyok benne, akkor ez már említésre méltó mélység. Végre egy szerelem, melybe ezúttal fejjel ugortak bele, mely al­katrészünk használatát az eddigi slágerek nem nagyon javallták. Ebből a szerelemből a szerzőnek csak a talpa látszik ki, ami szép tel­jesítmény. De nincs végük az újszerű megfogalmazá­soknak. Mit szólnak ehhez? „Romantikázni siettünk át Budára”. Milyen finom, meghatá­rozás! Már hallom, amint a fiatalok csak így be­szélnek: — Te, Maca, gyere velem romantikázni, a Gellérthegyre! A lány ebből rögtön megsejti, hogy egy-két ügyetlen csóknak néz elébe, de lehet, hogy másnak is, mint ez a szövegből később kide­rül, de ne vágjunk az események elébe. Van benne egy óriási ötlet, melyet a szerző szerényen parányinak nevez... Istenem, a szerénység csak az igazán nagyok sajátja. Az ötlet: „Hajadba rózsát tűztem!” Hát nem gyö­nyörű? A szöveg sejtetni engedi, hogy itt fel­tétlenül egy tisztességes párról van szó. Átér­nek Budára, mondjuk a néptelen Gellérthegy­re. Ekkor a fiú nem esik neki a lánynak, ha­nem rózsát tűz a hajába ... Ilyen egy igazi lo­vag! És a lány sem olyan mai divatos, felszí­nes teremtés. Ez nyilvánvalóvá válik abból, hogy a hajába rózsát lehet tűzni. Ezeknek a mai lányoknak olyan rövid hajuk szokott len­ni, hogy abba egy bűvész sem tudna rózsát akasztani! Ez egy olyan régi, rendes leány, szép hosszú tincsekkel, melyek az embert di­rekt csábítják, hogy valamit beletűzzön. És most jön a dráma! A romantikázó ifjúnak, megszúrja egy go­nosz tüske az ujját! Mit tesz ilyenkor egy hu­ligán? Káromkodik, földhöz csapja a rózsát és kifejti, hogy az csináljon ilyen romantikus marhaságokat, akinek kötéltáncos volt a nagy­nénikéje Sanghajban. Ez nem! Ez tűzbe jön. És ekkor történik az a bizo­nyos első ügyetlen csók. Biztos azért is ügyet­len, mert kinek van kedve lelkesen csókolóz- ni, amikor fáj az ujja? De ez így vezeti le a dühét. Belecsókolja, abba az első ügyetlen csókba. Követendő példa! Az embert valami kellemetenség éri, amitől tűzbe jön, rajta: csókolózzon, minden elmúlik... Én máris el­határoztam, hogyha ezt a kis dolgozatomat a szerkesztő nem találja közlésre méltónak, én azonnal tűzbe jövök és adok neki egy olyan ügyetlen puszit, hogy amíg él, arról danol! Az is tetszik nekem ebben a műben, hogy nem lakkoz. Elmondja, hogy az életben csapá­sok is érhetik az embert, mint slágerünk ifjú párját, akik a romantikázástól elbambulva be­másztak a pirosba. A sláger ügyesen fejt ki hasznos KRESZ-propagandát és ezt összeköti rendőri közegeink népszerűsítésével. Mert mi történik? Jön a rendőr és megmenti őket. Ezért mindössze fejenként egy százast számol, ami két ilyen boldog életért bagatell. A fiú nem beszél vissza, hanem fizet, ami nagyon nemes dolog. Pedig, úgy látszik, drágult a díj­szabás, mert én a múltkor a Körúton hasonló vétségért csak egy húszast fizettem és amit közben daloltam, abból nem lett sláger. A dal refrénje megerősíti azt a tételt, mely annak idején alapjaiban rázta meg a tudomá­nyos világot és a tizes számrendszert. „Kétszer kettő néha öt’” szegezte le akkor a sláger és ezt igazolja most a szerző, amikor kijelenti, hogy „egy meg egyből könnyen lehet há­rom .. És ebből az is kiderül, mit kell romantiká- záson értenünk. A slágerfogyasztó, ugyanis megérti a matematilcai allegóriát és kiderül, hogy a számtani képlet mögött a népszaporo­dás tapintatos bejelentése húzódik meg. Tisz­teletre méltó azonban, hggy slágerünk ügyet­lenül csókolódzó ifjú pórja romantikázásának következményével nem a bizottsághoz, hanem az anyakönyvvezetőhöz rohan és még a nyá­ron megesküsznek. így a helyes: minek plety­káljanak a szomszédok. Ha példájuk követés­re talál, kilábalhatunk a demográfiai hullám­völgyből és e nemes cél megér egy slágert! Ezúttal nem volt módem kitérni a dal meló­diájának páratlan gazdagságára. Tény az, üogy három perc alatt sláger lett és a cipőipa­ri tanulók nem másnap, hanem már a máso­dik strófa alatt országszerte ezt fütyülték. Ezért is nyert olyan fölényesen, a zsűri meg nem értése ellenére is. De jó, hogy így történt! Ősz Ferenc Értékes, a népművelést se­gítő kezdeményezésről kap­tunk hírt. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a közízlés fejlesztése és az ifjúság eszté­tikai nevelése érdekében hét kiállítás kölcsönzését tervezi jövőre. A kiállításokat beren­dezik bármelyik művelődési házban vagy klubban — díj­mentesen. A művelődési ház­nak vagy klubnak — amely igényt tart a kiállításokra, csu­pán helyiségről, világításról és a képek őrzéséről kell gondos­kodnia, a többi — szállítás, be­rendezés — a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gond­ja. A tervek szerint hétfajta ki­állítási anyag között válogat­hatnak az érdeklődő intézmé­nyek. A Magyar festők a XIX. századból című kiállítás pél­dául kilencven reprodukciót tartalmaz és minden képhez művészettörténész által írt rö­vid ismertető szövegtábla ke­rül az alkotó és a mű legfon­tosabb adataival. A Magyar festők a XX. századból című kiállítás szintén kilencven re­produkciót tartalmaz. A Rajz­művészet mesterei címmel két tárlatot is rendeznek. Az egyik százkilenc, a másik kilencven- hét reprodukciót foglal magá­ba, Vayer Lajos egyetemi ta­nár, illetve Pataky Dénes mű­vészettörténész ismertető szö­vegeivel. Száz reprodukcióból áll a Remekművek a Szépmű­vészeti Múzeum régi képtárá­nak anyagából. A Magyar rajzművészet című tárlatot száz műből válogatták össze. Száz darabból áll A képes­levelezőlap története című ki­állítás is, amely az első il­lusztrált postai küldeménytől napjainkig mutatja be a képes levelezőlapok fejlődését. A művelődési házak és klu­bok augusztus 25-ig jelenthe­tik be igényüket a hét kiállí­tás bármelyikére. p. p. „Ősz" a kánikulában Az Alföldön sok helyütt sár­gulnak, sőt helyenként már hullatják levelüket az akáco­sok és a nyárfák. Hasonló őszi jelenséget észleltek az alföldi erdészetekben is. A Karcag határában elterülő apavári rezervátumban már­is sok a „kopasz” nyárfa. A korai „őszt” a nagy szá­razság okozta. Zavar kelet­kezett a fák nedvkeringésé­ben, helyenként pedig fel­lépett az a lombhullást oko­zó gombabetegség, amelynek kifejlődéséhez és elterjedésé­hez kedvez a hosszú ideje tartó kánikula. SővMíö Mór ember T engelice Cézár a Szerá­fért elnevezésű cégecs­ke mire sem becsült plaj- bászkoptatója vörös fülekkel hallgatott. Asztalán lovagolt a nagy főnök, Pipitér Ino- cent, s közben meg-megújuló hévvel koptatta nyelvét. — Ja, azám, kisapám, ilyen vonalakat a macska huzigál, a rubrikák felső szé­le összement, mint a lej, a pontosvesszők helyenkint egy medve ujjlenyomatára ha­sonlítanak! Ha nem nézném azt a vén kopott fejét, már holnap kitenném — értette? S köszönje az úristennek, hogy jó embernek születtem. Cézár tekintetéből tőrdöfé­sek lövelltek, tenyerében po­fonok izzatták, szívében ott ébredezett a vágy az azonna­li, személyes mészárlás vég­rehajtására, de csak annyit vinnyogott: — Igenis, higenis, gents . 1. — Ázért mondom — tette le patáit az iratokról amaz, Tengelice apró egérfogai kö­zött vacogva sziszegte utána: — Heej, egyszer még de beolvasok neked! jo Ikeseredetten temetlce- Ej zett a munkába, bár agyában mindúntalan felöt­lött a kéjes kép — az osztály félkaréjában csomót köt Pi­pitér orrára, majd a szálan­ként kitépdesett haját kórus­ban számolják munkatársat Csakugyan, ez már kibír­hatatlan volt — így ment évek óta, amit 6 csinált, sem­mibe se vették, félórákkal járt be korábban, félórákkal távozott későbben, mindez nem javított helyzetén. Fog­csikorgatva tűrt, s a hitvesi ágyában nemegyszer sóhaj­tott föl szuszogó Elvirája mellett. — Egyszer még úgy beol­vasok neki, de uúgy! — Mi az? Mi az? — riadt föl felesége — már megint nem hagysz aludni? — Pardon! Pardon! — re- begte már félálomban — pardon, Pipitér kartárs, igen­is, higenis, genis.., Természetesen, ha úgy né­ha összeült kollégáival egy- egy kávéra; üveg sörre, ott sem mulasztotta el megje­gyezni: — Meglássátok, meglássá­tok, egyszer még hogy beol­vasok neki. S őt, a harmadik üveg sör után ecsetelte is, mi­képp zajlik le az aktus. — Mondom majd neki, egyenest a szemébe mondom neki, idefigyeljen, maga ... maga vérszopó parazita sen­kiházi, ez az, senkiházi, nagy­képű, csibész, ja föcsibész — hát mit gondol, ki maga? Maga, fiam, maga egy... nagy ... nagy... — Pszt! Csendesebben — csititgatták a társai —, majd holnap, benn. Cézár diadalittasan nézett körül, s hogy el ne felejtse, már írta is föl a noteszébe. „Holnap benn beolvasni... Pipitérnek”. S meg i$ volt a jó alkalom, mert Pipitér munkakezdés után fél perccel már üvöltve verte vonalzójával a karto­tékjait: — Idefigyeljen, maga azonnali felmondásra alkal­mas, ütődött alak — mit mondtam én magának, ho­gyan üsse be a gemkapcso­kat? Teljes ezred milliméter­rel odébb kerültek a szab­ványnál! jj iába, otthon hagyta a no- JTl teszét, nem jutott sem­mi eszébe, mire is készült tegnap, csak ádámcsutkája járt hevesen föl és alá, s vagy fél óra múlva hörögte bele a gumiár ábikumos üvegbe: — Megkapja, egyszer meg­kapja, úgy beolvasok neki, hogy csak na. Sajnos, minderre nem ke­rülhetett sor, mert egy ki­sebb felhőátvonulás után ágynak esett, s a legközeleb­bi patika legjobb kalmopy- rinjeinek beszedése után, egy év, két nap, öt óra, kilenc perccel a nyugdíjazás előtt kilehelte lelkét. Utolsó sza­vai mindemellett magabizto­sak voltak: — Majd ... ott... ott... csak jöjjön utánam ö is... úgy beolvasok neki, hogy csak na ... Nagy S. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom