Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-16 / 192. szám

1967. AUGUSZTUS 1«.. SZERDA f«n ttlCYBt <Míriap 3 Mit tesz a vállalat? Az új gazdasági mecha­nizmus szellemében mit te­het már ma a vállalat? Mi lehet az a közös igény és le­hetőség, amely azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló feltételeket teremt az állami építőiparban, a gépgyártás­ban és a ruházati iparban? Az ú j gazdasági mechaniz­mus előkészítő szakaszában első és talán legfontosabb feladat, hogy szót értsenek, ha kell vitatkozzanak, de mi­nél hamarabb összefogjanak azok, akik ezután is együtt akarnak dolgozni. Ezért he­lyeslünk minden olyan kez­deményezést, ahol az igazga­tó tanácskozásra hívja össze közvetlen munkatársait: a műszakiakat, az irodai mun­ka irányítóit, valamint a leg­jobb szakmunkásokat. Ha az emberek tudják, hogy mit várnak tőlük és ezért mit kapnak cserébe, akkor támo­gatják a vezetők kezdemé­nyezéseit, A legtöbb üzemben ma már világos, hogy az új me­chanizmus időszakában ha­tékonyabban kell élni a mű­szaki fejlesztés lehetőségei­vel, jobban kell alkalmaz­kodni a piac igényeihez és az eddiginél is nagyobb szükség lesz a közgazdasági elemző munkára. Éppen ezért itt az ideje, hogy a vál­lalatoknál új szervezeti sé­mát dolgozzanak ki, javasla­tokat tegyenek, hogy hol és hogyan javítsák a munkát. Példákat lehetne idézni ar­ra, hogy melyik vállalatnál gondolkodnak és cseleksze­nek már az új mechanizmus szellemében. Több vállalat­nál azonban még nincs el­képzelés a jövőről. Egyesek arra hivatkoznak, hogy ter­vek készítésére, elképzelések rögzítésére nem kaptak ren­delkezést. Lehet-e, kcll-e arra útmu­tató, hogy 1968. január 1-től mit tegyen és hogyan dolgoz­zék a vállalat? A reform el­veit és főbb célkitűzését már mindenki ismeri. Kétségte­len, a reform bevezetéséhez, az igények és a lehetőségek pontos felméréséhez, az árak és a kalkulálható nyereség pontos megállapításához még további központi rendelke­zések szükségesek. De a vál­lalatok addig nem halogat­hatják az előkészületeket. Az már biztos, hogy a vál­lalatok nagyobb önállóságot kapnak a létszám- és a bér- gazdálkodásban. Vajon nem időszerű-e már most meg­vizsgálni, hogy kellően ösz­tönző-e a vállalat bérrend­szere, okosan, célszerűen gazdálkodnak-e a prémium- és a jutalékkerettel? Az er­kölcsi ösztönzők megíclel- nek-e a szocialista erkölcsi normáknak? A legnagyobb munka kö­zött sem lehet megfeledkez­ni arról: a párt és a kormány határozatait, a reformot az emberekkel és az ember ja­vára kell megvalósítanunk. Helyes kezdeményezések és jó döntések csak annál a vállalatnál születnek, ahol a vállalati kollektíva érti és akarja a változtatást. Dr, Fazekas László Akták és emberek Ami nem kell, s mégis van — Százezer ügyirat— Hetekig másoljanak ? Több mint tizenöt év telt el azóta, hogy az első rendelke­zések megjelentek a bürokrá­cia elburjánzásának megaka­dályozására. Határozatok és rendeletek születtek az admi­nisztráció csökkentésére, az adminisztratív munkaerő nö­vekedésének megakadályozá­sára, a közigazgatási gyakor­lat ésszerűbbé tételére, a ta­nácsi munka egyszerűsítésére. Ennek ellenére a megyei ta­nács legutóbbi ülése megálla­pította, hogy a tanácsokon végzett papírmunka, az admi­nisztráció ismét indokolatla­nul felduzzadt és az utóbbi években fokozatos emelkedést mutat. Ennek nyomait kerestem a szentendrei járási tanácsnál. A járás lakói talán nem is tudják, hogy 33 ezer lelket számláló járásukban a tanácsi apparátusban 119 ember dol­gozik. Ez azt jelenti, hogy a 13 község mindegyikére — be­leértve az 1000-nél kisebb te­lepüléseket is — átlag 9 em­ber jut. (Egy összehasonlító adat: 1940-ben a pomázi járás 23 községből állt. Ekkor a járási apparátus, a mai 53 helyett 7 fővel dolgozott.) 1966-ban a 119 embert szám­láló apparátus 104 ezer ügy­iratot „termelt”. Ezek többsé­ge természetesen több oldalas leirat, intézkedés, hivatalos levél, jegyzőkönyv és jelentés. Félelmetes papírhegy. A járás minden lakójára — beleértve Variációk a paradicsomra sak, s nemcsak a háromna­ponként kiosztásra kerülő ju­talom miatt. Két könyökig fe­kete kezük mutatja, nem saj­nálnak lehajolni a paradicso­mért Ha lemosakodnak és sortra, könnyű nyári ruhára cserélik a paradicsomos overált, való­ban, valamennyien nagyon csinosak. Nehéz dolga lehetett a zsűrinek, amikor ki kellett választania közülük Miss Épí­tőtábort. Stílszerűen szólva — Miss Paradicsomot természetesen a csecsemőket is — évi három ügyirat jut. Egy- egy tanácsi dolgozóra tehát majd’ ezer ügy dar ab ... Egy év alatt 30 951 esetben idéztek be állampolgárokat, s itt feltétlenül be kell számíta­ni, hogy az öregeket és a cse­csemőket nem idézik, így min­den lakost egy évben kétszer hívtak be a tanácshoz. A köz­ségi tanácsok összes ügyirata 1966-ban 84 ezer darab volt, 25 ezerrel több, mint az előző évben. E számokból nyilvánvaló, hogv a tanácsi apparátus mun­katársai nagy munkát végez­nek. Kérdés azonban, hogv szükséges-e ez a nagy munka, mely nemcsak azért lehet ká­ros, mert feleslegesen sok munkaerőt köt le, pusztítja a papírt, hanem azért is, mert indokolatlanul föltartja az ál­lampolgárokat. megnehezíti ügyes-bajos dolgaik elintézé­sét. Természetesen le kell szö­gezni, hogy e nagy forgalom­ban nemcsak a tanács — sőt elsősorban nem a tanács — a ludas. A legszembetűnőbb példa: Minden lakosnak van a zsebében egy személyi igazol­vány. Ebben megtalálhatók legfontosabb adatai. Az iga­zolványt elfogadja a bíróság, elfogadja a rendőrség, de nem akceptálja a HÉV, a MA VAUT és az SZTK. Az utazási igazol­ványokhoz külön tanácsi iga­zolás és külön munkaadói iga­zolás szükséges, holott a sze­mélyi igazolványban a munka­adó neve és pecsétje, valamint az állandó lakás címe is benne van. Ennek ellenére az SZTK is külön igazolást kér ugyan­ezen adatokról. Egy-egy építési engedélyhez 8—10 irat kell. Az építési en­gedélyeket nem a községi ta­nácsokhoz kell benyújtani, ha­nem a járáshoz. Itt a legtöbb esetben megállapítják, hogy a beadvány nincs kellőképpen „felszerelve”. Ekkor az irat el­kezdi oda-vissza utazását, míg végre megfelelő lesz. Ha az ügyfél a községi tanácshoz ad­hatná be az iratot, megkímél­né magát az utazgatástól és helyszínen kiokíthatnák, hogy milyen egyéb igazolást, tanú­sítványt, rajzot kell az enge­dély kérelméhez mellékelni. Duzzasztja a bürokráciát, hogy a községi tanácsoknak ma még szerény a hatáskörük. Sok olyan üggyel kell a járás­hoz menni, amit a legjobban a helyszínen lehetne elintézni. Ez nemcsak bonyolítja a dol­gokat. hanem csökkenti a köz­régi tanácsok tekintélyét is. Utaznak az akták, s közben duzzadnak. Mindenki tesz hoz­zá valamit, pedig már az első pillanatban tudják, hogy az ügy elintézhetetlen. Példa: a bíróság hoz egy kilakoltatás! határozatot. Ez először bejárja a fellebbezések útjait, majd jogerőre emelkedik. Ekkor a bíróság végrehajtás végett át­küldi a községi tanácsnak. A bíróságon is tudják, hogy a községi tanácsok nem rendel­keznek e célra szükséglaká­sokkal. A községi tanács is tudja, hogy végrehajthatatlan határozatot kapott. Az akta azonban a lehetőségekről tu­domást sem véve járja a saját útját. A felek persze zaklat­ják a hatóságokat, panaszos leveleket írnak az újságoknak, rádiónak, különböző párt- és kormányszerveknek. Ezek mindegyike tájékoztatást kér az ügyről. A levelek és máso­lataik tovább hizlalják az ak­tát, nőnek az iktatószámok, az eleve reménytelen üggyel ügy­intézők hada foglalkozik már. Hasonló a hilyzet a külön­böző gyámügyekben is, ahol az állami gondozásba vételi határozatot meghozó tanácsi tisztviselő eleve tudja, hogy határozata férőhely hiányában végrehajthatatlan. Különben sincs az ügyben hatásköre. Csak egy egyszerű eset: az ál­lami intézetben nincs hely. A gyereket azonban mindenkép­pen el kell helyezni. Ekkor kerül sor a nevelő szülőkhöz való kiadásra. A nevelő szülő a gyerekért 500—600 forintot kap, ezenkívül az állam viseli a ruházkodási költségeket. Ez több, mint havi' 1000 forint terhet jelent az államnak. Elő­fordul, hogy több gyerekes, férj nélkül maradt anyáktól azért kell elvinni a gyereket, mert csekély keresetéből kép­telen ellátásukat fedezni. Az anya tiltakozik az ellen, hogy gyermekét nevelőszülőknek adják. Szegénységére hivat­A szorgalom bizonyítéka: feketék a tenyerek A lexikonban: Solanum lycopersicum. A burgonyafélék családjába tar­tozó, egyik legfontosabb zöld­ségfélénk. Nagy cukor-, szá­razanyag és C-vitamin tartal­mú bogyóit nyersen és feldol­gozva fogyasztják. Bogyói rendszerint pirosak, gömb vagy más, változatos alakúak. A lexikon nem írja, hogy a paradicsom levétől, s a hozzá keveredő portól ragadós, feke­te lesz az ember keze, s hogy az éretlen paradicsom belseje hideg, az éretté viszont olyan, mint a frissen főtt paradi­csomleves. Így aztán nem volt valami élvezet beleharapni a harmincötfokos melegben. Legalábbis a szentmárton- kátai KISZ-építőtáborban nem. Földre roskadt paradi­csomtövek és földre roskadt lányok szenvedtek a hőségtől az állami gazdaság földjein. Heves megyeiek dolgoztak itt, s munkájukkal elégedettek a gazdaság vezetői. A júliusi át­lag: hatórás munkaidővel napi harminckét forintos kereset. Jóval felül a huszonöt forin­tos normán. Ez évben rengeteget költött a táborra a gazdaság. Körül­kerítették, faházat vettek a parancsnokságnak, bevezették a vizet, bekötötték a telefont, újabb két villanybojlert sze­reltek fel a fürdőben, büfét nyitottak, televíziót vásárol­tak. Persze nemcsak ez a ma­gyarázat arra, hogy az idén a tavalyinak a duplájára emel­kedett a termelékenység. A parancsnokság is érti a dolgát. Egy barna lányt igen össze­szidtak a minap. Ági nem dol­gozik. Mondom neki, hogy nem a lelki prédikáció, csalt a könnyei miatt érdekel: ha nem iparkodik, tudnia kelle­ne, . hogy megdorgálják, hát akkor miért a könnyek? — Csák a társaság miatt jövök. — Dolgozott már valahol, pénzért? — Nem, még sehol. Falun lakom, ott csak mezőgazdasá­gi munka van, amit nem bí­rok. Hát én erről nem tehe­tek. — Mi lesz magával, ha le­érettségizett? — Pestre szeretnék, asszisz­tensnek, van egy kis protek­cióm. Ha nem sikerül, akkor elmegyek dolgozni. Akkor elmegy dolgozni. Ági szerencsére itt nem tipikus eset. A lányok élénkek, szorgo­st! A mi tippünk: Miss Paradicsom Interpelláció egy hiányzó iskola ügyében A Csepel Autógyártól mindössze ötszáz mé­ter távolságra fekvő Szigethalom az utóbbi időben lakosainak számát tekintve az egyik leggyorsabb növekedésű községnek bizonyult a megyében. 1949-ben még csak 1700, 1960- ban már 2800, 1966-ban pedig 5500 ember élt itt, s az emelkedés tovább tart. A Csepel Au­tógyár jelentősen bővíti termelését, s ezzel a férfi és női munkáslétszámot is. A települé­sen pedig még sok az eladó házhely ... Az újonnan jöttek nagyrésze szabolcsi és nyírségi. Az ottani falvakban rendszerint nem tudják kinek eladni házaikat, s így új életükbe számottevő tőke nélkül kezdenek. S ők, az egykori agrárproletárok, vagy leszár­mazottaik, hűségesek a hagyományokhoz, és ‘ma is szívesen vállalják a sok gyerek nevelé­sét. Nem könnyű tehát építkezniük, jó ideig eltart, amíg összegyűlik a pénz az. új ház­ra... ... Aminek felépítése után hosszú évekre mentesülnek a községfejlesztési adó fizetése alól. így azután a leggyorsabban növekvő települések rendelkeznek a legkevesebb pénzzel. Az 5600 lakosú Szigethalom község­fejlesztési alapja mindössze évi 100 ezer fo­rint. Ezt a legutóbbi esztendőkben orvosi la­kásra, és némi villamosításra fordították. Ezenkívül még ezer méter járda, és — köz­ponti költségvetésből — két tanterem épült a régi iskolához, s az óvodát is kibővítették. Legnagyobb gondjuk az iskola. Itt, ahol .11 gyerek is van nem egy családban, s ahol az iskolába járó gyerekek száma a legutóbbi hét évben 169-ről 749-re emelkedett, a tan­termek száma csak hatról nyolcra nőtt. A helyzetet így jellemzi az iskolaigazgató: „öt­vennél több gyerek jár egy osztályba, a tan­termekben a szélső padsorok a falnál vannak, és így az ott ülők nem tudnak, csak hétrét görnyedve felállni. Ahol középen tolódnak össze a padok, ott azok a gyerekek görnyed­nek.” A tanulmányi színvonal nem független a zsúfoltságtól. Sok a bukás, de talán még en­nél is nagyobb baj, hogy a továbbtanuló gye­rekek nehezeti boldogulnak a középiskolában. A létszám ősztől tovább emelkedik. Ha nem történik valami, csak hármas váltással tud­nak majd tanítani. Ezt csak óraszámcsökken­téssel biztosíthatják: reggel 7—10-ig tartana az első, 10—2-ig a második, 2—7-ig pedig a harmadik „műszak”. A tanácsháza reményei most az új mecha­nizmusban létrejövő lehetőségekhez fűződ­nek. A község területén van a Csepel Autó­gyár egy jelentős része, s dolgozóinak «egy­ötöde is itt él. Ha a gyár növelni akarja a női munkások számát, akkor ez talán új vállalati bölcsőde, óvoda létesítésével jár... Az új me­chanizmus szellemében született az a nemrég megjelent rendelet is, hogy az üzemek 1968- tól a bérek teljes összegének két százalékát a községfejlesztési alapba befizetik. Ez Sziget­halomnak egymillió forint körüli összeget je­lentene évenként. Rövid időn belül maguk oldhatnák meg így fő gondjaikat. A szigethalmi iskola ügye azonban nem várhat addig, amíg ez a remény részben vagy teljesen valóra válik. Ha valamikor, akkor ebben az esetben jogos, hogy a község e fő gondjával számoljanak a megyénél is. A szi­gethalmiak indokolt Igénye döntő érv; fi­gyelmen kívül hagyni nem szabad, nem le­het! Az ügyben felkerestük a megyei tanács több munkatársát. A művelődési osztály ille­tékes ügyintézője, aki kint járt a községben a helykijelölésen az új iskola számára, úgy tudja, hogy Szigethalmon rendkívüli juttatás­ból épül a jövőben az új iskola; de az az ő osztályának tervében nem szerepel... A terv­osztály vezetője úgy nyilatkozott, hogy a III. ötéves terv végéig csak akkor épülhet iskola Szigethalmon, ha azt a művelődési osztály egy másik, betervezett iskola helyett építteti. Kérésünkre a megyei tanács illetékes elnök- helyettese megígérte, hogy személyesen fog­lalkozik a szigethalmi iskola ügyével. P. A. kozik és a gyámügyi előadó látja is, hogy valóban nem er­kölcsi indokok miatt kell a gyereket elvinni. Nem tehet) meg azt ami a legkézenfek­vőbb lenné, hogy az édesszülői nevezze ki nevelőszülőnek és • az állami támogatást részére folyósítsák. Feleslegesen sok a munkát igazoló jelentés. Minden köz­ségből havonta jelentés megy a járásnak, mely pontosan fel­tünteti, hogy havonta hány ügyirat érkezett, hány bead­vány, hány panasz, és meny­nyit intéztek el. Ezeket a já­ráson senki nem összesíti. Be­teszik az irattárba. — Itt mit csinálnak ezekkel a jelentésekkel? — kérdem a? irattárost. Vállrándítás a válasz. — Lerakjuk __ — Ön szerint szükség vaé ekkora adminisztrációra? — Nincs! — Mit gondol a járás köz- igazgatásához kell ennyi em­ber? — Kevesebb papír — keve­sebb ember... A művelődési osztály veze­tője mondja: — Tavaly megkérdezte tő­lem valaki, hogy miként tud­nám egyszerűsíteni az ügyvi­telt. Akkor azt mondtam, hogy első intézkedésem az lenne, hogy megszüntetném a műve­lődésügyi osztályt... Áttér­tünk a pályázati rendszerre. Ugyan, mi szükség van, hogy a pályázatokat mi írjuk ki? Miért nem az iskolaigazgató­hoz futnak be a pályázatok, miért nem azok döntik el, hogy kit választanak, akik dolgozni fognak vele? A szük­séges — de csak a szükséges — jelentések befuthatnának a megyei tanácshoz is. Több ha­táskört kellene átadni az isko­laigazgatóknak, a községi ta­nácsoknak, ekkor mi felesle­gessé válnánk. Vagy tudja, az a helyi beosztott, hogy mi a teendője, és ekkor bízzuk rá az érdemi intézkedést is, vagy nem tudja, akkor pedig vált­suk le. Iratgyártásról írok és előt­tem is telnek a papírok, pedig még sok példa kínálja magát. Itt van például a megyei ta­nács legújabb (!) intézkedése, mely azt követeli, hogy a községi és a járási tanácsok másolják le két példányban az érvényben levő tanácsi ren- deleteiket 15 évre visszamenő­leg és ezeket küldjék fel a me­gyére! Nem tudni, mi szükség erre, hiszen ezeket a határo­zatokat születésük idején egy- egy példányban megküldték a járási és a megyei tanácsnak is. Egy-egy ilyen rendelet 5— 10 oldal és ez különösen nagy munkát ró a községi tanácsok­ra, ahol többnyire gépíró sem áll rendelkezésre ... A rövid vizsgálódásból is ki­tűnik: szükség van a tanácsi munka egyszerűsítésére. Az új mechanizmusnak nemcsak a gazdasági életben, hanem a közigazgatásban is forradalmi változásokat kell hozni. Hiszen ez is gazdasági érdek. Érde­kes lenne valahogy kiszámíta­ni, hogy a közigazgatásban dolgozók bére és rezsije mel­lett, mennyi kárt jelent a bü­rokrácia útvesztőiben tévelygő ügyfél, aki ez időre kimarad a hasznos termelésből; és mennyi bosszúságot! ősz Ferenc Kiemelt budapesti munkára, kiemelt bérrel KERESŐNK kőműveseket, férfi és női segédmunkásokat, ácsokat, burkolókőt, festőket, vizszerelőket és villanyszerelőket AZONNALI BELÉPÉSRE JELENTKEZÉS: ÁPRILIS 4 KTSZ Bp. Vili., Auróra u. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom