Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

II "TJ&rlap t967. AUGUSZTUS 13., VASÁRNAP „Kis pénz — kis toes’* „Pénzből él a dolgozó” (XX. századi közmondások) Az egykori aranylábú fiú csodálatos góljai lassan feledésbe mennek, de a fentebb ’dézett ^bölcsessége” ma már közmondássá vált. An­nak idején pedig azért lett oly gyorsan híres­sé, mert ha kissé kültelki módon is. de ki­mondta az anyagi ösztönzés fontosságát. Ez ‘időben még több oklevelet osztottak, mint prémiumot, s a korabeli faliújságok tanúsága szerint Kovács szaki elsősorban nem a pénzért dolgozott, hanem mert ezzel is csapást mért ez imperialisták fejére. Akárhogy nézzük, akkor a pénznek koránt­sem volt olyan jelentősége, mint manapság. Nem feladatom ezúttal közgazdasági, vagy szociográfiai igazságok felkutatása — annál is inkább, mert a kérdés felderítiett és a szak­emberek számára teljesen világos *— minden­esetre annyit el kell mondanom, hogy a pénz szerepének növekedése szükségszerű és nem c.z emberek anyagiassá válásának következ­ménye. Emlékezzünk csak az ötvenes évek áruválasztékára . . . Lódén kabát, típusruha és az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek: a rádió és a villanyvasaló. Később a fejlődő szo­cialista ipar piacra dobja azokat az árucikke­ket, amelyekről addig csak hallottunk: a mo­sógépet. a tévét, a hűtőszekrényt, s divatos ru­hákkal telnek meg a kirakatok. Magánosok is vásárolhatnak gépkocsit, hétvégi üdülőhelye­ken telkeket parcelláznak, az OTP megindít­ja az öröklakás-akciót és folytathatnánk az élet által kínált ezer csábító ajánlatot, ame­lyek ellenértékéül nehéz ezreseket keil kifi­zetnünk. Űj folyamat kezdődik. Emlékszünk még az ötvenes évek Budapestjére: szinte minden sarkon egy-egy éjszakai szórakozóhely. Min­degyik tele van, az emberek szórják a pénzt Egy-egy szombat vagy fizetésnap felér egy kisebb karnevállal. Aztán elnéptelenednek, majd be is csuknak ezek a „búfelejtők”, éppen annak arányában, ahogy a nappali kirakatok szépülnek, gazdagodnak. Egyre többet beszé­lünk a pénzről és egyre inkább úgy érezzük, hogy kevés a pénzünk. Pedig nem a pénzünk lett kevesebb. Igényeink nőttek — és ez igy a helyes. Az akkori sláger, mint a gazdagság és bol­dogság szimbólumáról dalol egy motorkerék­párról: „Van egy kis Csepelem, részletre fize­tem .. ) Es ma: ,! „Egy kicsi sportkocsit úgy akarok.. .* ' A Csepel motor ára akkoriban ötezer forint körül volt, egy kicsi sportkocsi ma hetven— nyolcvanezer. íme: hetvenötezer kemény fo­rint a különbség a kért boldogságideál között. Hol van ez a hetvenötezer forint? Karinthy Frigyes a pénz szó eredetét imi­gyen vezette le: Pénz—pénz—nem—nincs ..'. " Van-e pénz? Es hol van, ha ran? A pénz fellegvára az OTP. A megyei igazga­tóság irodája olyan, mint egy szentély. Az emberek suttogva beszélnek, diszkréten zizeg­nek a piros százasok, bárhová nézek, minde­nütt ez a furcsa szertartás. Figyeljék meg az emberek arcát, amikor pénzt számolnak. Többségük arcáról leplezetlenül leolvasható az áhitat, öröm, kapzsiság, alázat vagy sóvár­gás. Van, aki gyakorlott mozdulatokkal perdí­ti át ujjai között, van. aki egyenként nyálaz- za át, hogy aztán elsüllyessze táskája vagy zsebe mélyére a bankókat. Viszik és hozzák a pénzt., mely realizálja álmaikat: a gépkocsiba családi házat, a külföldi utazást Jellemző, hogy egy-egy telek parcellázásánál az üdülő­helyeken a jelentkezők száma tízszerese a tel­kek számának. — Van tehát pénz? Pogány Miklós, az OTP megyei igazgatója szerint van. Számokkal bizonyít: 1955. decem­berében 14 millió forintot helyeztek el taka­rékban. 1967. júniusában a betétállomány 986 millió. Ez azt jelenti, hogy megyénk minden lakosára — beleértve a csecsemőket is — több, mint ezer forint takarékbetét jut. Ugyanak­kor, 1955. decemberében 59 millióval, ez év júniusáig 753 millióval segítette az OTP a magánházépítkezéseket. 98 millió forint áruhi­telt és 25 millió személyi hitelt adott. Forog a pénz és természetesen forog az ügy­fél is. A kölcsönzés módja ma még kissé bo­nyolult, indokolatlanul nagynak tetszik a bü­rokrácia. Egy jellemző eset: X. több évtizede boldog élettársi kapcsolat­ban élt egy asszonnyal. A kapcsolat következ­ménye öt gyerek. X. elhatározta, hogy családi házat épít. Felkereste az OTP-t ahol közölték vele. hogy az élettársi kapcsolat miatt mennyi plusz igazolásra lesz szükség. X. kóvólygó fej­jel indult el a papírok beszerzésére, majd egy hét múlva újra jelentkezett: — Elvettem feleségül a Rozit... Húsz év után... — mondta k.ssé szomorkásán, majd hozzátette: — Ez mégis csak egyszerűbb ... A váci OTP-fiók vezetője szerint is van az embereknek pénzük. Elmesélte, hogy ez év február elsején, amikor feloldották a gépkocsi előjegyzéseket és bárki befizethetett autóra, a váci fiókba egy délelőtt 3 millió forintot hoz­tak be. Voltak olyanok, akik már reggel négy­kor sorbaálltak, hogy minél előbb sorra kerül­jenek. Az OTP-ben van pénz... — Nézze élvtárs, én megmondom magának őszintén, nekem nem tetszik az a nagy pénz- "«jsza! Mindenütt csak a pénz, pénz, pénz. Ősz Ferenc riportja Lassan ez válik áz egyetlen céllá. Ezelőtt ti­zenöt évvel kinek adtak lakást? Aki rászo­rult, mert rossz körülmények között lakott, vagy sok gyereke volt, vagy az üzemben kivá­lóan dolgozott. Ma ki kap? Aki a legtöbbet ígér az OTP-ben. Mert ne feledje: az OTP-ben nem kádereznek! Es ez nem vezet jóra! — Miért? — Mert aki dolgozik, nem ér rá pénzt ke­resni! Partnerem megállapítása korántsem erede­ti, de mivel a mondass már közhely, érdemes utána nézni. Danes József Vácról jár a fővárosba dolgoz­ni. Foglalkozása idomszerész. Tizenkét eszten­deje dolgozik Jelenlegi munkahelyén. Fizetése 2200 forint körül van. Felesége felesben művel egy kis földet. Málnát és kukoricát termelnek rajta. A férj esténként és hét végén segít a megművelésben. • — Ha havi átlagot számolok, kijön a négy­ezer forint. Ezenkívül mindig csöppen vala­mi — mondja. — Mi az, ami még pluszt jelent? — Ez nem szabályos ... De hát egy kis fusi... Na, nem a gyárban. Ez nem érné meg. Az ember azt a helyet, ahol tizenkét evet lehúzott tiszteli annyira, hogy nagyon vi­gyáz rá. Értek a motorhoz, autóhoz. Időnként megjavítok valamit. A környéken úgy ismer­nek, hogy ezermester vagvok. Zár. vízvezeték, miegyéb, nekem nem probléma. Na, meg az­tán meghízlalttnk egy-egy disznót, megvan a családnak a télireva'ó. Ez is nagy dolog... — Ezek szerint jól élnek! — Nem... Házat építettem. Ez tíz évet je­lentett. Voltam a házban. Szép. háromszobás ház, tökéletesen bebútorozva, gépesítve ... — Nehogy azt higgye, hogy könnyű volt. Néha a szívem szakadt, de akárhogy sírt a gyerek, nem vettem neki csokoládét. Én a legtikkasztóbb hőségben sem engedtem meg magamnak egy pohár sört.., — És most? — Most lazítunk... A nyáron elmentünk Csehszlovákiába, már tellett a lánynak egy kis biciklire is... de új korszak jön! Elha­tároztam, hogy három év múlva lesz egy ko­csim! — Megéri a spórolás és a sok munka? — Jobb lenne nyerni, vagy valami gazdag amerikai nagybácsitól örökölni... De hát ez nem megy... Csak a munkával és a nadrág- szíjhúzással. Ezt mondja Danes József; de nem minden­ki vélekedik így. Az ember bemegy egy lot­tózóba. Nem kell éles szem ahhoz, hogy a jámbor, mértékletes játékosok közül kivá­lassza a játék megszállottjait A lottóiroda vezetője meséli: — Látja. ott. azt a férfit? Heti száz szel­vénnyel játszik. Már szinte őrült. Az a má­niája, hogy van egy olyan szisztémája, ami­vel biztos az ötös. Nyolcezer forint értékű szelvény kellene hozzá. Ezt a nyolcezer forin­tot akarja megnyerni. Nagyobb összeget még soha nem nyert. Már én beszélem le a játék­ról, mert mesélik, hogy éhezik a családja. Az liven a sikkasztástól sem riad vissza... A múltkor bemutattam neki egy matematika ta­nárt. aki számokkal bizonyította, hogy a biz­tos öttalálatoshoz több millió szelvény kelle­ne. Nem lehetett meggyőzni. Olyan, mint az alkoholista: révetegen bújja számoszlopok­kal teleírt papírjait. Ha ennek egyszer lesz nyolcezer forintja, gondolkozás nélkül ide­hozza ... Sajnálom szegényt, — ön lottózik? . — Heti egy szelvénnyel. — Nyert már? Lemondó legyintés a válasz. É2v gyors kérdés az egyik lottózóhoz: — Gondolja, hogy egy ötös megoldaná minden problémáját? — Naná ... Nekem mondhatják, hogy a pénz nem boldogít. Adjanak egymilliót, majd én megmutatom. Mondjon egy számot: — 25. — Kösz! Ha nyerek, nagyot iszunk! — Vnondja és behúzza az ikszet a nuszonötösre. Ezóta én is izgatottan várom a pénteket, a nagy nyeremények és a szertefoszlott álmok napját... Evekkel ezelőtt az újságok sokat írtak róla. Rekordnyereményt vitt haza. Annak idején én is meglátogattam, most csak érdeklődtem utána. Mindenütt sajnálkozó válaszokat kap­tam. Az egykor Irigyelt ember, akihez zsák­számra hozta a posta a kölcsönt kérő Vvele- ket, ma ott tart, mint azelőtt. Családiát el­hagyta és magához vett egy másik nőt. Mesé­lik, hogy az csak addig volt hűséges hozzá, amíg a pénz tartott. Akkor a vásárolt házat a nő nevére íratta, most alig tűrik meg a ház­ban. Otthagyta munkahelyét, kocsit vásárolt, valami szőlővásárlásba keveredett, melyről kiderült, hogy értéktelen, és különben sem értett hozzá... Elúszott a pénz. . A brténet megható csattanója: állítólag a régi feleség hazahívja. Akkor — mivel a nyereség közös szerzeménynek számított — a pénz felét az elhagyott asszonynak adta. Az asszony most ezzel a pénzzel próbálja visszacsalogatni. Czeller István egész nap hatalmas pénztor­nyok mögött ül. Bankpénztáros a váci OTP­nél. — Nekem a pénz munkaeszköz... Teljesen hideg vagyok iránta. — Soha nem érzett csábítást? — Nem ... — Hiánya volt már? — Igen... Ez a mi selejtünk. Tudtam, hogy hol fizettem el magam egy ezressel, de az illető tagadta. — Mennyi pénz megy át egy nap a kezén? — Fél millió! — Mennyi idő alatt lehet annyi pénzt megszámolni? — Egy bundot 10 perc alatt .. — majd magyarázólag hozzáteszi: — Egy bund, az száz darab százas. — Mennyi a fizetése? — 2300 forint. — Ez iránt is részvétlen? — Az más ... Az az enyém,. i Ezt azért másképp számolja az ember... Vannak persze a pénznek megszállottjai. Az OTP-sek tudnak olyanokról, akik nyomorog­nak, de boldoggá teszi őket az a tudat, hogy hízik a takarékbetétjük. Ez adja biztonságér­zetüket. Az előbb idézett bankpénztáros tette a kö­vetkező meghökkentő kijelentést is: — Ha nem tudná, a pénznek van szaga... Aztán kiderült, hogy többször kerül be szalmazsákban tárolt pincében rejtegetett dohos pénz, és van kölniillatú pénz, mely még hosszú ideig viseli tulajdonosa jellegze­tes illatát. De háti a pénzt nem szagolni szok­ták, hanem számolni. A dohos, nedves pénzt nehezebb számolni, mert tapad. A pénztáros alig várja, hogy szabaduljon tőle.., — Szereti a pénzt? — Ki nem szereti? Az embernek egv élete van. azt élje le kényelmesen és boldogan —, fejti ki nézetét Farkas Pál, a Ceglédi Hús­ipari Vállalat volt gépésze. Az idézett életelv egyébként a megyei ügyészség egyik szobá­jában hangzott el, ahová a nyilatkozót bi­lincsben kísérték fel. Farkas Pál és társai ügye még a vizsgálat stádiumában van. Egy nagyobb bűnszövetke­zet tagja volt ez az értelmes és nagyratörő fiatalember, aki most is azt kérelmezi az ügyésztől, hogy tegyék lehetővé számára a technikumi érettségi letételét. — Mennyi volt a fizetése? — 2100 forint — Nős? — Nem ... Apámmal élek. — Mennyit adott haza? — Nem volt rá szükség. Farkas Pál éjjelenként a húsipari vállalat raktárából félmázsás tételekben lopta a gyu­lai kolbászt, a húst és a szalonnát. Zsákban kidobta a kerítésen, ahonnan bűntársai el­szállították és értékesítették. Egy-egy szállít­mányból 3—400 forintot kapott. A mennyiség egyelőre még kiderítetlen. Farkas szerint ő mindössze 10—15 ezer forintot kapott. ,— Mi vitte bűnbe? Válasza érdekes, még akkor is ha mellé­beszélés; — Mindenki ezt csinálta... Meg aztán a gyárban sem tettek ellene semmit. A kerítés alacsony, le is van dűlve, de nem csináltatták meg... — Mire kellett a pénz? — Szórakozásra. Azt vallom, hogy Inkább iszom egy üveg sört jó helyen, mint tizet egy kocsmában. A kecskeméti Aranyhomokba jártak át szórakozni, bár bűntársa. Mester László azt mondja, hogy azért a ceglédi kocsmákat sem vetették meg. Minden műszak után elúszott egy-egy százas — Gyűjtött is? — Harmincötezrem van a takarékban. Egy Fiatra alkudtam. — Mennyiért? — ötven ... — És a többi? — Az apám is adott volna, meg van egy Pannóniám... — Mire kellett volna a kocsi? — Szórakozásra... Mégis más, ha az em­ber a saját kocsiján megy. — Megérte? — Nem... De tetszik tudni, mindig a ki­csik buknak le. Akik nagyban csinálják, ví­gan futnak... A „kicsik” már eddig felderitetten közel kétszázezer forinttal károsították a társadal­mi tulajdont. — Azt szeretném kérni az úrtól — mondja, miközben a bilincset csatolják a kezére —, tessék elintézni, hogy csak felfüggesztett büntetést kapjak és ne foglaljak le <i taka­rékbetét-könyvemet. Az a pénz nem bűncse­lekményből ered .. Ezt igazolni tudom Am:t ebből a dologból szereztem, az el is ment.,. Részlet a váci Józsa család költségvetésé bői: Laci fizetése: 1900 forint Én fizetésem: 1200 forint Családi pótlék: 300 forint összesen: 3400 forint Lakbér, villany: 300 forint Napközi: 300 forint Üzemi konyha: 240 forint Otthoni koszt: 1000 forint Hűtőgép részlet: 290 forint Marad; ruhára. szórakozásra, utazásra, egyebekre 1270 forint. Józsáné mindig pontos kimutatást vezet a költségvetésről. — Nagyon szegényesen élünk. Eszünkbe sem juthat, hogy valami nagyobb célt tűzzünk magunk elé. Sokba kerül a két gyerek, sza­kad róluk a ruha. Először a tévét vettük részletre, legalább legyen valami szórakozá­sunk. Most vettük a hűtőszekrényt. Még egy évig kell fizetni. Még az a szerencsém, hogy az én Lacim nem iszik. Itt van a szomszé­dunk. Szabályosan éheznek, mert az a gazem­ber minden héten berúg... — Boldogtalan? — Nem... Amikor gyerek voltam, álmod­ni sem mertünk ennyiről. Laciék is nagyon szegények voltak ... A mi gyerekeink meg ta­lán nálunk is jobban élnek majd. — Maga szerint tehát nem a pénz a bol­dogság kulcsa? — Hát, nem volna baj. ha lenne... tudja, láttam én sok gazdag embert is boldogtalan­nak. — Nem fél a holnaptól? — Nem ... Ennyi mindig meglesz... Talán több is. Állítólag jövőre emelik a Laci óra­bérét. — Valami, mellékes kereset? — Az mi? — Hát egyéb kereset, másodállás? — Nincs... A fiúnk tizennégy éves, ő akart elmenni dolgozni a nyárra. De az apja nem engedte. Vézna gyerek, jövőre gimnáziumba megy, addig élvezze az életet, amíg fiatal... Egy időben divatos téveszme volt, hogy a „kispolgárosodás” veszélyét látták az emberek takarékoskodás! kedvében, befelé fordulást a fejlődő lakáskultúrában, kapitalista tenden­ciákat a pénz szerepének megnövekedésében. Természetes, hogy vannak sokan, akiknél a pénz nem eszköz, hanem cél. Vannak, akik a pénz megszerzési módjául, nem a munkát kí­vánják választani. A becsületes többség azon­ban munkával szerzi meg azt a pénzt, mely- lyel életét a lehetőségekhez mérten, a saját vágyainak megfelelően, széppé és tartalmassá teszi. Van, aki kocsit vesz, mások házat építe­nek, sokan egyszerűen csak jól élnek, jól táp­lálkoznak, vagy utaznak. Józsáné mondta: — Az embernek tudnia kell, hogy mit en­gedhet meg magúnak. Én is boldogtalan len­nék, ha azon sírnék, hogy nekünk, azt hiszem soha nem lesz autónk... Valóban, az emberi boldogság tartalma az igények és lehetőségek öszehangolása, ahol a pénzszerzés nem az élet céljává válik, hanem eszközzé. Lejárt a frázisok ideje: senki nem tagadja, hogy minden munka, az egész társa­dalom erőfeszítése azt célozza, hogy az em­bereknek több pénzük lehessen. Hatalmas energia rejlik abban, hogy az emberek igye­keznek nagyobb jólétet biztosítani családjuk­nak. természetesen, ha ezt becsületes munká­val kívánják elérni. A pénz ösztönöz és az ösztönzés újabb pénzt terem. Kar folytatni a fejtegetést, tudott dolgok ezek. Az emberek jelentős része már arra is rájött, hogy az élet igazi tartalma mégsem a pénzszerzés. Szinte félve állítom ide tanúnak a Nehéz emberek munkás újítóját, aki saját pénzét ölte bele öt­letének megvalósításába és igaz megnvugi’ást csak az adott neki, mikor ügyét győzelemre vitte. A csőkutas öntözés, a görgős eke igaz szimbóluma a társadalom okos igyekezetének. És az is természetes, hogy a Heller—Forgó­hűtőtorony szellemi atyjai végül is egy lottó- nyereménnyel felérő pénzt kapnak. Megér­demlik. És mennyivel nagyobb az 6 örömük és mennyivel nagyobb a népgazdaság haszna! Legendák keringenek már gazdag tsz-parasz- tokról, akik Volgát vásárolnak, ügyes újítók­ról, akik nagy összegeket keresnek. Példájuk mindenképpen hasznos ösztönző. Az ő példájuk követése eredményezheti ta­lán a fent idézett mondás új, korszerű, mo­dem változatát: Nagy pénz, nagy foci..., óa talán még így helyesebb: nagy foci — nagí pénz. Mert azért ne legyünk farizeusok: a pénl mégiscsak boldogít. Persze, nem minden pénz Remélem, hogy ez kiderült ebből a riport! ból..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom