Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

SIR« ''zJCiAsw 19fPJ. ATJGrSZTtJS 2„ SZERDA Messaliance — engedéllyel 11. Erzsébet angol királynő unoka fivére, Lord Harewood hétíőn oltár elé vezette — a titkárnőjét. A rangon aluli há­zassághoz a királynő külön engedélyt adott. Heves vita De Gaulle nyilatkozatától Humanité: a kanadai francia nép kiáltó egyenlőtlenségek áldozata PÁRIZS A mentők is meghaltak Egy vakációzó francia gye­rek hétfőn — játékból — be­mászott egy tízméteres gödör­be, amelyet építőmunkások ástak. A gyerek rosszul lett a szivárgó gáztól. Egymás után négyen próbálták megmente­ni, de mindannyian elájultak. Mire segítség érkezett, már nem éltek. De Gaulle tábornoknak a minisztertanács hétfői ülésén elhangzott nyilatkozata kana­dai utazásáról, tovább szította a francia sajtóban folyó vitát. Yvés Moreau ezt írja az Humanité vezércikkében: De Gaulle tábornok nyilatkozata csakúgy, mint a kanadai uta­zása során elhangzott beszédei, két különböző természetű problémát vetnek fel. Az első a kanadai franciák sorsára vonatkozik. Az nehezem vitat­ható, hogy ez a nép kiáltó egyenlőtlenségek áldozata. Mo­A Szue/i-csatoma az EAK népének tulajdona Abba Eban külügyminiszter nyitotta meg az izraeli parla­mentiben a közel-keleti hely­zet vitáját. Kijelentette, hogy a hadiállapot felfüggesztésé­re vonatkozó nyilatkozatot az arab államok részéről Izrael nem tekintené egyenértékű­nek, a közvetlen békéid ^"alá­nokkal. Megismételte, hogy Izraelnek feltétlenül jogot kell kapnia a Szuezi-csa- torna használatára. Viktor Majevszkij. a Pravda mrmagyarázója a lap keddi ntárnában ezt írta: Az izraeli agresszorok a csatorna mentén végrehajtott provokációikkal az amerikai és angol olajkirályoknak tesz­nek szolgálatot. De nagyon téved az. aki úgy gondolja, hogy az arab világ sorsát Tel- Avivből, Washingtonból, vagy Londonból dönthetik eL A Szuezi-csatorna az EAK népének tulajdona, és a gyar­matosítók soha nem állíthat­ják vissza a régi rendet ezen a víziúton. reau szerint, Pearson kanadai miniszterelnök kijelentésével ellentétben, nemcsak kulturá­lis és nyelvi problémákról, ha­nem a kanadai farneiák poli­tikai és gazdasági helyzetéről is szó van, valamint arról, hogy távolról sem tartják tisz­teletben a kanadai franci­ák elidegeníthetetlen jo­gait. A fenntartások ellenére, ame­lyeket hangoztatni kell azzal a móddal szemben, ahogyan De Gaulle eljárt — szögezi Is az Humanité —, nem vegyít­jük hangunkat a tiltakozásnak abba a hangorkánjába, amelyet Franciaországban az amerikai párt emberei szolgáltatnak. Ezek a személyek, akik min­den körülmények között és mindig védőügyvédéi voltak az Egyesült Államok interven­cióinak, a legutolsók, akik bárkinek is leckét adhatnak a be nem avatkozásról. Ottawai kormánykörökben egyelőre nem kommentálják a francia minisztertanács állás- foglalását De Gaulle elnök kanadai útjával kapcsolatban. A Reuter-iroda jelentése sze­rint a párizsi nyilatkozatot Kanadában úgy fogják fel, hogy Franciaország nem tá­mogat semmiféle „különleges változást Francia-Kanadában, habár általában a változtatá­sok pártján van”. Diefenba- ker volt miniszterelnök, a ka­nadai konzervatív ellenzék ve­zére, hétfőn este követelte, hogy a kormány tiltakozó jegyzékben ítélje el a párizsi nyilatkozatot. A kormánykö­rökben viszont úgy vélik, hogy a nyilatkozat egyik-másik ré­sze magyarázatra szorul. JAPÁN BIZOTTSÁG A VDK-BAN Westmoreland: még több katonát! A VDK légiterébe beha­tolt amerikai gépek 40 ki­lométernyire Hanoitól rak­tárépületeket bombáztak, a fővárostól 50 kilométerre északkeletre pedig egy vas­útvonalat. Az. AFP jelentése szerint az amerikai gépek egy légvédelmi rakétakilövő­támaszpontot is támadtak. Az AFP Hanoiból kelte­zett jelentésében Funazaki japán orvosnak, a VDK-ban vizsgálatot végzett négytagú japán bizottság vezetőjének nyilatkozatát ismerteti. Funa­zaki kijelentette, hogy az amerikaiak Észak- Vietnamban „rendszeres és előre megfontolt nép­irtást” hajtanak végre. A japán bizottság megállapí­totta, hogy a duzzasztógátak lerombolása, a napalmbom­bák és a mérgező anyagok felhasználása, a B—52-es bombázók bevetése egytől- egyig a vietnami nép irtását célozza. Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancs­noka hétfőn az angol tele­víziónak adott nyilatkozatá­ban ismét hangsúlyozta, hogy még több amerikai katonai kell vinni Dél-Vietnamba. A Reuter ENSZ-f orr ásókra hivatkozva közli, hogy U Thant főtitkár abbahagyta t vietnami béke megteremté­sére irányuló diplomáciai erőfeszítéseit, mert az Egye­sült Államok folytatja a VDK bombázását. Amíg az ameri­kai légitámadások folytatód­nak, addig U Thant sze­rint nem sokkal kecsegtet­nek a Hanoi felé irányuló puhatolózások. 52 százalék ellenzi - Johnson folytatja Rögtönzött sajtóértekezlet a Fehér Házban Johnson amerikai elnök hét- nép olyan harcot vív, amely­lön rögtönzött sajtóértekezle­tet tartott. Az elnök éles han­gon elutasította U Thant ENSZ-főtitkár előző este el­hangzott beszédét. U Thant annak a véleményének adott kifejezést, hogy a vietnami Megnyílt a latin-amerikai szolidaritási szervezet konferenciája Havannában hétfőn Osvaldo Doríicos kubai elnök megnyi­totta a latin-amerikai szolida­ritási szervezet (OIAS) első Konferenciáját. Az értekez­leten a latin-amerikai föld­rész valamennyi országának képviselői jelen vannak; a részvevők száma meghaladja a TOO-at Küldöttség képviseli a Szovjetuniót, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Fron­tot valamint a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. A delegátusok megvitatják, hogyan léphetnek fel az észak­amerikai imperializmusnak a latin-amerikai földrészbe va­ló behatolása ellen és kidol­gozzák az OIAS szervezeti sza­bályzatát. Dorticos elnök megnyitó be­szédében harcra hívott fel minden latin-amerikai népet a közös ellenség, „a yankee imperializmus és lakájai, a nemzeti oligarchák ellen”. hez hasonlót 1776-ban az ame­rikai nép vívott az angol gyarmatosítók ellen. Az elnök hangoztatta, változtatás nélkül folytat­ni kívánja vietnami politi­káját, annak ellenére, hogy a leg­utóbbi közvéleménykutatások szerint az amerikaiak 52 szá­zaléka elégedetlen a háború irányításával és ellenzi a Dél- Vietnamban harcoló csapatok létszámának növelését. Johnson amerikai elnök hét­főn levelet kapott, amelyet öt­venegy demokratapárti politi­kus írt alá. A levél aláírói azt javasolják, hogy Johi^son „a párt érdekében ne jelöltesse magát az elnöki tisztségre 1968-ban, mert ezzel lerom­bolhatja azt, amit a párt tag­jai együttesen építettek fel”. Johnson jelölése esetén a re­publikánus előretörés elkerül­hetetlen. ezért a csoport tagjai „szükségszerűen Robert Ken- nedyt támogatják” — mondot­ta a csoport szóvivője. Ismétlődő összetűzések Kantonban Ellentmondó hírek a vuhani eseményekről A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Peking utcáin mindenütt olvashatók a néphadsereget üdvözlő jelsza­vak. E jelszavak mellett azon­ban más feliratok is láthatók és ezek többsége a nemrégiben lezajlott „vuhani események­kel” foglalkozik, ahol a helyi katonai vezetőség fellépett a „kulturális forradalom” ellen. Ezek az események meggyőző­en tanúsítják, hogy vannak olyan erők, egye­bek között a hadseregben is. amelyek fellépnek Mao Ce-tung és csoportja irány­vonala ellen. Miután Csan Caj-taot, a vu­hani katonai körzet parancs­nokát „felakasztással” fenye­gették, most megvádolják a legfelső katonai parancsnok­ság és a központi katonai ap­parátus számos képviselőjét is. Pekingben a házak falán és a kerítéseken olvashatóak a kegyvesztettek nevei. Köztük szerepel Hszü Hsziang-csien, a Kínai Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a nemzetvédelmi bizottság tag­ja, a KKP Központi Bizottsá­gának tagja, Peng Sao-huj, ve­zérkari főnökhelyettes és is­mét ott van a feketelistákon Hsziao Hua, a kínai népi fel­szabadító hadsereg politikai főcsoportfőnökének neve. A hivatalos kínai propagan­da azt a benyomást akarja kel­teni, hogy a vuhani incidens­nek vége és a lázadók „bocsá­natot kértek". Pekingben azon­ban olyan hírek járják, hogy ez csupán időleges kompro­misszum, amely a fizikai le­számolás közvetlen veszélyé­nek hatására jött létre. Nem véletlen, hogy a Renrnin Ribao ÉLMÉNYEK, EMLÉKÉK ANGLIÁBÓL SÁRKÖZI ANDOR UTIJEGYZETE Időjárás és teázás A HAZAÉRKEZETT VAN­DOK beszámolójában óha­tatlanul sort kerít az idő­járásra; ha megfeledkezne róla, úgy is megkérdezik. Angliából visszatérve pedig egyenest kikívánkozik az em­berből a gyors tájékozta­tás, hogy higgyétek el, se köd, se eső nem nyomasz­totta kedélyünket, csak a sárga utcai lámpák emlékez­tettek rá, hogy itt is lehet szmog, nemcsak Budapesten, mert egyébként a gyönyörű júniusi időszakban mindvé­gig forró napsütésben csil- logtak-villogtak a harsogóan zöld, buja legelők, a Regent Park csábítóan simogató fű­tengere, a Bristol-csatorna messziségbe vesző vize, a fö­lötte karcsún ívelő mintegy három kilométer hosszú híd, a Severn Bridge és a Tower tornyai. Hogyne ecsetelnénk az idő­járás alakulását, amikor ar.y- nyira hozzászoktunk ehhez a témához. Nem a nyelvlec­kék túlzása, hogy az angol emberek találkozásaik első perceiben kicserélik vélemé­nyüket az időjárásról, jajszó és emóció nélkül, nagyon tényszerűen, tárgyilagosan; csupán a szokásos élcelődés­ben rejtezik némi hiba és tévedés: nem pusztán for­malitás, illendőség és jó modor bizonysága az időjá­rásról szóló csevegés, hanem bizonyos funkciót tölt be az emberek érintkezésében, akárcsak az angoloknál szin­tén általános és megszokott teázás. Hozzátartozik az élet­nek ahhoz a jó üteméhez, amelynek tanulságos példáit, jelenségeit, és megnyilvánu­lásait láthattuk az üzemek­ben és szerkesztőségekben, farmokon és a közlekedés­ben. Az időjárás is, meg a finom, erős teák fogyasztása is a nap meghatározott szaká­ban, a kikapcsolódást és a könnyedséget szolgálja: az alkotó energiák s a közpon­tosítást követelő munkák, vagy intenzív beszélgetések szüneteit, frissítő pontjait. Fi­gyeljük meg, hogy nálunk Is egyre nagyobb tért hódít a társalgásokban az időjárás; izgatottan figyeljük, vajon lesz-e eső, amelyet szomjú- hozva várnak a kertek és a szántóföldek; kisüt-e a nap, hogy érlelje a szőlőt és a gyümölcsöt; avagy milyen pusztításokat okozott a szá­guldó szél és a tomboló or­kán. Mi gyakran használunk indulatos jelzőket az időjá­rás jellemzésére, az ango- iog szenvtelenül és irónia­mentesen szólnak róla. Akár­csak színes írójuk, Somerset Maugham világhírű novel­lájában „Az eső”-ben, pedig ott fülledt drámai konflik­tusok hátteréül, szenvedélyes, tragikus összecsapások mo­tiválójaként jut szerephez az idegtépő, nyugtalanító időjá­rás. A TEÁZÁSNAK, kétség­telenül, kialakult a szertar­tása. Nem ismerem az ide­vágó történelmi adalékokat, a folklór tanulságait, de az a meggyőződésem, hogy tu­datosan alakították ki. A teát lassan, kortyolgatva fogyaszt­ja az ember, egy-egy apró szendvicset, biscuit-et, kek­szet harapdálva hozzá. A fi­nom aroma és a kellemes környezet könnyed, de nem könnyelmű csevegésre csá­bít, oszlik a fáradtság, meg­pihen a lélek és ..kipiroso­dik” a kedély; ilyenkor a világot nem lehet megvál­tani (ehhez izgatott gondo- latok és túlfűtött szenve­délyek kellenek), csak valami keveset igazítani rajta; a barátság, a társas érzés, a családias hangulat és a jó­akarat erősítésével. Az már a vendéglátás szo­kásainak körébe tartozó ér­dekesség, hogy az éttermek­ben a teához tejet is, vizet is felszolgálnak külön csé­székben, hogy az erős ne­dűt ki-ki ízlése szerint mixelhesse. Az angolok rit­kán isszák cukorral. „Illatos a mi teánk, illat- feíleg száll reánk” — ének­lik Lehár Mosoly országában, ha valaha is jól értettem ezt a szöveget. Megvallom őszintén: mindig idegesí­tett ennek az áriának a fi­lozófiája. Mindenesetre: az angliai teázó élmények után valamelyest jobban be tudok hatolni e dal gondolatkörébe. A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ- KÜLDÖTTSÉGET, amelynek tagjaként jártam Angliában, Mr. G. A. Hutt, az angol új­ságíró-szövetség elnöke ked­ves, barátságos otthonába invitálta teára. A szívélyes háziasszony kérdésére, hogy mit óhajtok, így válaszoltam: — Hálás lennék, ha megkínál­na egy csésze feketével. Ilyen kérés ötórai teán alighanem szokatlannak bizonyult, és né­mi ' zavart támasztott. Közismert, hogy feketefo­gyasztásunkkal, akárcsak a válások számával élen já­runk a világ ranglistáján. Ügy tűnik, hogy mindket­tőnél tartózkodóbbaknak, sze- mérmetesebbeknek kellene lennünk. A Fővárosi Villamosvasút felvételre keres: kocsivezetőt, kalauzt, fékezőt-csatolót, váltóőrt, kőművest, lakatost, lemezlakatost, ácsot, bádogost, tetőfedőt, villanyszeretőt, esztergályost, fényezőt, maróst, betanított munkást, segédmunkást (férfi, nő), takarítónőt, felépítményest (pályamunkást), váltótisztitót, kábeles segédmunkást, címfestöt. FELVÉTELRE JELENTKEZÉS: Budapest VII., Akácfa u. 15. július 30-i vezércikkében „még szenvedélyesebb ellenállást'' sürget. A külföldi tudósítók jelen­tése szerint Kantonban tovább folynak az összetűzések Mao hívei és ellenfelei között. Az összetűzések során százak sebesültek meg. A katonai egy­ségek ellenőrzésük alá vették a vasutakat Kanton körzeté­ben a vörösgárdisták és a munkások ismétlődő összetű­zései miatt. Váci Vendéglátóipari V. AZONNAL FELVESZ okleveles építészmérnököt vagy technikust váci lakhellyel. Épületgépészettel is rendelkező előnyben. JELENTKEZÉS: a vállalat munkaügyi osztályán, Vác, Lenin út 35­A Magyar Hajó és Darugyár váci gyáregysége FELVÉTELRE KERES. kezdő közlekedési vagy és közgazdasági egyetemet végzett közgazdászt. A Papíripari Vállalat FÉRFI SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT V€SZ FEL Munkaidő átlagban heti 42 óra folyamatos munkarend, (minden 6 munkában töltött nap után 2 nap szabad nap) Kereseti lehetőség 1400,— Ft-tól 2100.— Ft-ig NŐI SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT 3 műszakos munkavégzésre VESZÜNK FEL Kereseti lehetőség 1100,— Ft-tol 1600,— Ft-ig Munkásszállás nincsen. Jelentkezni lehet: Bp. XXI. Csepel, Duna u. 42. 279—620 142 mellék. Bp. XXII Budafok, Gyár u. 15. 269—824 21 mellék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom