Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

M61. TŰI, I US 30.. VASÁRNAP «Kill KJih-iap 1971-ben Vadász világkiállítás Budapesten A 4. vadászati világkiállí­tást— a Nemzetközi Vadászati Tanács hozzájárulásával — Budapesten rendezik 1971- ben. Van-e menetrendje a földrengésnek? SOK KÍSÉRLET — SZOLÍD EREDMÉNYEK Országos ésíibrack- és borkiállítás - Szegeden Szombaton Szeged új kiállí­tási csarnokában megnyílt az 5. országos őszibarack- és bor­kiállítás. Hazánkból — az ország min­den tájáról — 41 őszibarack­termelő állami és kísérleti gaz­daság, valamint termelőszö­vetkezet vitte el legszebb gyü­mölcseit. A borok bemutatóján a Csongrád vidékin kívül Tokaj, Eger, Badacsony és az ország más hírneves bortermő tája — összesen 14 gazdaság — 3300 palackba zárt, 130 fajta borral képviselteti magát. AZ UTÓBBI IDŐBEN TÖBB NAGYOBB EREJŰ FÖLD­RENGÉS TERELTE A FI­GYELMET ISMÉT ÖREG BOLYGÓNKRA. A PUSZTÍ­TÁSOK LÁTTÁN EGYRE TÖBBEN TESZIK FEL A KÉRDÉST, VAJON NEM LE­HET-E VÉDEKEZNI ELLE­NE? S AMI A LEGFONTO­SABB: NEM JELEZHETIK-E ELŐRE A SZAKEMBEREK A KATASZTRÓFÁT? Lapunk munkatársa ezeket a kérdéseket feltette a föld­rengésjelző intézetnek is. A válasz lényegét így foglalhat­juk össze: — Anélkül, hogy sok fölös­leges szót vesztegetnénk, mondjuk meg kereken: nem tudjuk előre jelezni a várható földrengést. — Tudomásom szerint a ja­pánok a föld felszíni süllyedé­séből és emelkedéséből akar­nak következtetni. Hasonló célt szolgál az a kísérlet, amelynek lényege, hogy több kilométer mélyre engednek le a földmozgás zaját kutató ké­szülékeket. — Csak hogy egyik kísérlet sem váltotta be még a hozzá­fűzött reményeket. — Nincs-e valami menet­rendszerűsége a földrengések­nek? — Mindenekelőtt nem árt emlékeztetni arra, hogy éven­te szózezerszámra tapaszta­lunk kisebb, csak műszerrel érzékelhető földmozgást. Sze­rencsére csak néhány rengés ölt olyan méreteket, mint a legutóbbi, törökországi. Olyan törvényszerűségei sem si­került eddig felfedezni, hogy a kontinenseken nyil­vántartott törésvonal mentén itt, vagy ott várható egy most lezajlott földrengés folytatása. A földrengés előrejelzés ezek szerint még csak az em­berek álma. De. hogy meg­vannak a törvényszerűségei, előjelei, az csaknem biztosra vehető. Azt is remélhetjük, hogy az elkövetkező években, éppen a korszerű technika Eelhasználásával, a földkéreg átfúrásával megtehetjük az első lépé­seket. A megoldás — gondoljuk — erre a századra vár. Addig is szolgáljon megnyugtatásul, hogy a rni országunk a föld­tanilag nyugodt vidékekhez tartozik. t. gy. i Néhány betű a kartonlapon FOGORVOS ÉS A TSZ-TAGOK HETFON Lottó jutalomsorsolás gát. — Lehet, hogy voltak olyan gépeink, amelyeken min­den esztendőben más aratott, s az is lehet, hogy ezek az em­berek nem vigyáztak eléggé a kombájnokra. De maradjunk csak Zsámbokon. Erre a mi két öreg kombájnunkra azért olyan embert ültetett a tsz, akik közül az egyik először arat SZK 4-essel. a másik pe­dig kezdő. Ugye? Pedig ezek­hez a lefutott gépekhez kelle­ne a tapasztaltabb szakember. Nem igaz? — Persze, nemcsak Zsám- bokrói van itt szó — veti köz­be Budai József, a gépjavító állomás főmérnöke. — Az egész gödöllői járásban sok a szakképzetlen ember. El sem hiszi, hogy. hányszor megyünk azért ki, mert egyszerűen ösz- szetörik a gépeket! — Hogy-hogy összetörik? — Példákat akar? — néz rám az igazgató. — Jó. Mind­járt a mai: Vácszentlászlón a 4-es számú kombájnunk veze­tője nekiment egy betonfalnak. Természetesen — humorizál — a kombájnnal. Egy másik eset korábbról: Gödöllőn a 46-os kombájn vezetője nyitott szal­makocsival tolatott, s levágat­ta a gumikat. Galgamácsán a 9-es kombájn vezetője elfelej­tette idejében kiüríteni a szal­mát, s szinte szétpúposodott a gép. Tovább: Váckisújfalun a kor-bá.inos elhagyta a szalma- kocsivillákat... Akarja még? — Kérem — mondja a fő­mérnök —, tavaly kihívtak bennünket, hogy a kombájn szikrázik és meggyújtja a tar­lót. Kimentünk, s kiszedtük belőle a komba.inosok laposra gyúródott vedrét... — Dányban húsz éven aluli gyerekek ülnek a kombájnon — jegyzi meg az igazgató. — Egyáltalán — kérdezem —. milyen felkészültség kell ahhoz, hogv valaki kombájnt vezethessen ? — Hiszen éppen ez az — fe­lel az igazgató elgondolkozva. — Jóformán semmi sem kell hozzá. Semmilyen jogosítvány. Pedig hát magyarázni sem kell, hogy ez ma a legbonyo­lultabb mezőgazdasági gép. Hármas szerkezet: egy arató­gép, egy cséplő, s egy erőgép van benne. Régen egy cséplő­höz is igazolvány kellett. Most a kombájnhoz, amely 160 ezer forint új korában: nem kell semmi . .. — És ha a szövetkezetek bir­tokában volnának a kombáj­nok? — Mondom. ez kellene. Megtanulnák megbecsülni. Ak­kor mindjárt jobban körülnéz­nének felelős szakemberek után. Végeredményben az vol­na a gépjavító állomások fel­adata, hogy karbantartsák, fel­újítsák a szövetkezetek gépeit, s hogy szakképzést nyújtsa­nak az embereiknek. Ez a mostani, higyje el, tarthatatlan állapot — mondja az igazgató. Most tehát következne a zárszó ami eldöntené a vitát Ki a hibás: a kombájnotok, vagy a gépjavító? Még szerencse, hogy végül is nem ez a kér­dés. Sőt, bárhogyan is vitat­kozzanak a szövetkezetiek és a gépjavítósok — még csak igazi vitatéma sincs. A legfon­tosabbakban ugyanis egyetér­tenek, s ez egyben az idei ara­tás tanulsága is. Nevezetesen: nem megoldás az a kettősség, hogy a gépjavító ad kombájnt, a tsz meg szerez rá embert. Legyen nekünk gépünk — mondják a szövetkezetiek. Le­gyen! — helyesel a gépjavító állomás. Mind a ketten csak nyernének ezzel. Mi több: még a népgazdaság is ... Jelenleg a szövetkezetek többsége már megérett arra. hogy saját gépparkja legyen, beleértve ebbe a kombájnokat is. Ugyanakkor a gépjavító ál­lomások, nevük szerint, más küldetésben járnak, s hovato­vább fogytán az erejük, hogy géptartó gazdák is legyenek. Talán nem ünneprontás ez a cikk, amely épp>en most, az aratás idején, az idők változá­sára igyekszik utalni. Mert vé­gül, minden vitán felül, a leg­nagyobb elismerés illet a gö­döllői járásban minden aratót: a kambájnosokat, a szövetke­zeteket, a gépjavító állomást... Néhány nap csupán, s betaka­rítják a járás 12 ezer hold ga­bonáját. Kétszeresen le a ka­lappal, hogy mindezek ellené­re is... Dékiss János Keleti csemege A Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat budafoki üzem­egységében érlelődik a külön­leges keleti sajtcsemege, a kaskavál. A juhtejböl készült, pikáns ízű sajtol 6 éve kezd­ték el gyártani Budafokon. Akkor egy évben mindössze 15—20 vagonnyit készítettek, az elmúlt évben már 102 va­gonnal exportáltak. Két-há- romhónapos érlelés után Liba­nonba. Szíriába. Görögország­ba. Dél-Arábiába szállítják a különleges csemege jórészét. A vásárlók közé tartozik még Ausztrália, az NSZK és az Egyesült Államok is. Jelenleg ”4 vagon sajt érlelődik a 10— 12 fokos pincékben. A Sportfogadási és Lottó- Igazgatóság hétfőn tartja a lottó júliusi jutalomsorsolását, amelyen a 29. játékhét szelvé­nyei vesznek részt A többi között kisorsolnak két. a Mészáros utca 60. szám alatti öröklakást, egy Zastava és égy Trabant Limousine sze­mélygépkocsit 25 000 forintos ; szobaberendezéseket és 10 000 forintos bútorvásárlósi utalvá­nyokat, olyan IBUSZ-utazásra i jogosító utalványt is ' lehet nyerni, amelynél mindenki maga választja meg az utazás helyét összesen 1062 értékes nye­remény talál gazdára a hétfői . sorsoláson. — Még ötvenöt tavaszán történt, hogy sorra tömi, po­tyogni kezdtek a fogaim. Oda­hagyott mind, kettő kivételé­vel. Elmentem a do.:torhoz, akit ajánlottak, nézegette, vizsgálgatta, s azt mondta, megcsinálja becsülettel. Meny­nyit kéme érte? Azt felelte, hogy a munka meg minden, hát szóval belekerülne négy­ezer forintba. Ennyi sok pénzt azért, hogy megint legyen fo­gam? öregasszony voltam t:i már akkor is, elmúlottam ötven esztendős, úgy igaz, ahogy mondom, sajnálottam ilyesmire a pénzt. Maradtam hát fogatlannak. Eleinte rossz volt, nagyon rossz, de megszoktam, mert minden­I hez hozzátörődik az ember. — Most meg, látja-e. négy j hétig jártam a rendelőbe, s j ismét lett fogam. Most ez a i rossz, a szokni való. A szom­szédasszony mondta. benne | van ez is a biztosításba' újab- | ban. Bejöttem a rendelőbe, fölírták a nevem, meg más í adataim egy kartonra, s attól kezdve harmadnaponként mindig jönnöm kellett. Száz forintba került, ennyit kel­lett befizetnem. Itt is a pa­pír róla. És becsülettel meg­csinálták, ha véletlenül a tü­körbe nézek, elcsodálkozom, mennyire más lett az arcom! Mondtam is magamba; látod-e, csak annyi kellett hozzá, hogy azt írják egy papírra: Kormos Vincévé termelőszövetkezeti tag. kozásokon. 1952-ben 1049 fog- szakorvos dolgozott az ország­ban, 1965 végén pedig 1690. Az új fogszakorvosok nagy több­sége vidéki rendelőintézetek­ben kezdte el működését, s kü- j j lönösen erőteljes volt a fejlő- j dós Pest megyében. 1970-ig ki- ( ; épül különben teljesen a vidék : ! fogszakorvosi ellátásának há- \ lózata, s erre anyagi fedezetet , az a nyolcmilliárd forint nyújt. | j amit az említett esztendőben : j egészségügyi célokra fordít az állami költségvetés. í — A kérdésre visszatérve, a I fogászati ellátás bővítése a I termelőszövetkezeti paraszt- I ságnál hogyan mérhető le a J számok segítségével, a követ­kezőket említem. 1965-ben • 2 122 000 óra fogászati szakren- j delés volt, ez 1966-ban ! | 2 717 000-re emelkedett. A i ' gyógykezelési esetek száma 1 1965-ben 8 527 000 volt, 1966- ban pedig 9 197 000; az egy ke- 1 zelésre jutó idő pedig — a be­tegforgalom jelentős növekedé- selellenére — 14.9 percről 17,7 I percre emelkedett. Míg a fővá- j rosban, s a nagy vidéki ipari j városokban csak az ún. termé- ■ szetes növekedéssel kellett szá- i molni, addig a mezővárosok­ban, a járási szakrendelőinté- j | zetek fogászatán az ugrássze- j 1 rűen megnőtt igények rendkí- : vül nehéz feladat elé állítot­ták az orvosokat éppúgy, mint j a technikai személyzetet... — Odahagytuk a tanyát, be- | jöttünk ide a városba, elég j volt a kinti életből. Se villany, j se bolt, semmi. Ez az újmódi 1 élet hozta magával, hogy a fogorvosra is gondoltam. Alul , van még néhány fogam, de fö- lül három összesen. Elmentem j az orvoshoz, nagyon leszidott, ' ! miért hanyagoltam el ennyi- j j re?! Mondtam neki. nem ré- gén van az, hogy magával is törődjön az ember, legyen rá esze, ideje, no meg — pénze. Odahaza megbeszéltük a fele­ségemmel, hogy kerül, amibe kerül, megcsináltatom. de azért egy kicsit meglepődtem. amikor azt mondta az orvos, hogy körülbelül 1500 forint. Hiába, magánalapon mindent j meg kell fizetni... — Rágódtam rajta néhány hétig, s ez volt a szerencsém. ! Kijött a rendelet, hogy most már ez is jár az esztékába’... Ügy tudtam meg, hogy össze­futottam a piacon a komám­mal, az újságolta, maga meg a rendelőbe’ hallotta. Igaz, ami : igaz. örültem nagyon, hiszen j i zsebbe’ marad a pénz. Ha minden igaz, egyhamar akár ; i diót is törhetek a fogammal, j Mondták is a többiek a tehe- | ] nészetben — mert állatte- ! , nyésztő vagyok Bállá Demeter . a nevem —, hogy kivárnak en­gem, s ha jól megcsinálták, ’ meg nem is nagyon kellett . megszenvednem érte, hát ak- \ kor ők is jönnek ... _______ 1 csináltatja. Igaz, hogy éhhé» némi ügyeskedésre is szüksége van, de nem restellik a fárad­ságot. Némelyik meg is súgja — Csillag doktornő, Erzsiké, ki mennyire fogad bizalmába —, hogy „az öt is kevesebbet kóstál, mintha maszek kellett volna mennem egyszer valaki­hez". Én ugyan nem folytatok magánpraxist, de a kollégák, akik igen sűrűn elmondják: pacientúrájuk rohamosan csökken. Ott fizetni kell, itt, a minimális, százforintos térítés- tői eltekintve, minden protet: - kai munka ingyein van. A vá­lasztás a rendelőintézet javára érthető. — Mindez azonban első lé­pés csupán. Arra gondolok, hogy visszatekintve az elmúlt évekre, valóban jelentős utat tettünk meg, s most már ide­je még továbblépni. A meg­tett útról: a községekben le­vő fogászok számának növelé­se sokat, segített. Helyes az is, hogy az itteni rendelő orvo­sainak munkája ..körzetesít­ve” lett: szervezettebb így a tevékenység, akárcsak az isko- lafogászi munka. Ott is mind­annyiunk érdekelt, de azonos helyre járunk, módunk van áttekinteni, figyelemmel kí­sérni a területet- Mindez jó dolog. Ami már kevésbé az. Naponta legalább húsz beteg, de igen sokszor több jut egy - egy orvosra. Nincs fogtechni- lzai részlegünk, Szolnok szol­gál ki bennünket, ez érthető­en nehezíti a munkát. — Néhány’ olyan dologról, amiről keveset szólunk. Van olyan ember, aki zúgolódik, mert száz forintot kell fizet­ni, Többet kellene magya­rázni. hol is van a jogos elé­gedetlenség határa, s hol kez­dődik a követelödzés. Azután: sok a baj a gyerekekkel. Szü­leik ijesztgetik őket, eleve ré­mülettel eltelve érkeznek a rendelőbe... És még: hatáso­sabb nevelő munkára van szükség. Ä fogkefe, a fogkrém sok családban még ma is is­meretlen: sajnálják rá a pénzt, Mert azzal ugye nem intéz­hetjük el a dolgot, hogy „áll­ja az SZTK” a fogsort... Dí­vik még a „szxszes” kezelés, sokan jönnek úgy ide a ren­delőbe, hogy az embernek fél­re kell hajtania a fejét.., Gondunk, mi legyen az ún, rózsaszín könyvesekkel? Volt, hogy a szociális otthon betege számára mi, orvosok adtuk össze a szükséges pénzt.., Persze, tudom, az állam teher­bírása nem végtelen, de ezek­re a nagyon szegény embe­rekre is gondolni kell majd a jövő esztendőkben ... Nos, hát ennyit tudok önnek mondani arról, mit is jelent a tsz-tag bejegyzés a kartonlapon, s mi­féle gondokkal-örömökkel ta­lálkozunk mi fogászok Ceglé­den, de gondolom, az ország bármely városában vagy köz­ségében ... Mészáros Ottó — Nem megy ritkaságszám­ba az olyan betegünk, aki már a negyedik, ötödik fogsorát 5. — öt esztendeje szerepel a íj Cegléd Város Tanács Rendelő - íj intézete fogászatának név­jegyzékén dr. Csillag Erzsé- £ bet, akkor kerültem ide. Mond íj valamit a megtett útról, hogy í a fogászati rendelés kezdete­id «or mindössze két orvos dol- £ gozott itt, ma pedig heten í, vagyunk, a szükséges asszisz- • tenciat nem is számítva. Ccg- \ léd mezőváros, nagy tagié l- \ számú, nagybatárú termeiő- ' szövetkezetei sajátosan érezhe- í tők a magunk munkájában í is. Jónéhány község is hoz- í zánk tartozik szájsebészi stb. í tekintetben. Betegforgal­í műnk 1962-ben 19 290 fő volt. : A következő esztendőben már f 24 300 beteget láttunk el. : 1965-ben 27 ezer fölé emel- \ kedett a kezeltek száma. 1966- \ ban pedig — a termelőszövet- ; kezeti tagok protetikai ellá- : tásának társadalombiztosítási ; keretek közötti megszervezé- i sével — a betegforgalom ug- ' rásszerűen megnőtt, s 33 376 főt tett ki. — A betegforgalom számsze­rű növekedése, s a kezelések időigényességének emelkedése ebben az esztendőben sem las­súbb. Sorra jelentkeznek olyan páciensek, akik nyolc-tíz esz­tendeje, de nem ritka esetben ; még korábban fogsorra szo­rultak volna. A parasztember 1 — s ennek történelmi, anyagi összetevőire nem az orvos fel­adata kitérni — mindenre előbb teremtett pénzt, mint or­vosra, de fogorvosra még ke­vésbé. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fogászi munka nem volt olcsó, s ahogy ezt nem egy be­tegem maga is elmondta, „vé­tek lett volna” a fogára költe­ni egy tehén vagy egy ló árát. A társadalombiztosítási jutta­tások körének területünket érintő bővítése természetesen jelentős többletet ró ránk. Rendkívüli méretekben meg­nőtt a munkánk, ugyanakkor a fogtechnikai részlegek is túl­terheltek, s ezért egy-egy fog­sor elkészítésére két-négy he­tet várakozni kell. Van némi érdekesség, s elgondolkoztató vonás abban, hogy olyan páci­ensünk, aki hosszú éveken át fogak nélkül élt, most hábo- rog és méltatlankodik, miért kell neki „ennyi időt” várnia... — A statisztikus, a maga számadataival száraz ember­nek tűnik, ám végső soron a számokkal minden lemérhető. Tíl azon a közismert számpá­ron, hogy hazánk lakosságának 47 százaléka volt biztosított 1950-ben, 1966 végén pedig 97 százaléka, a fogászati szakren­delés kevésbé ismert adatai is túlmutatnak az orvosi vonat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom