Pest Megyei Hírlap, 1967. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
6 1967. JÚLIUS 30., VASÁRNAP “?yÖrfaD Komoly munkája mellett puszta, A másodikos Pityuba: — Én meg csikós leszek. Molnár Ilonka is idén került ki az iskolapadból. Gimnázium, ez volt a vágya. Pestre megy a Lámpagyárba, szakmát tanul. — Ha felszabadulok, talán majd eljárok a Tattersallba. Ügy látszik nehéz elszakadni a lótól. KÉT KIS CSIKÖ. AZ EGYIK MÉG OLYAN PICI, NEVE SINCS, ISKOLÁBA SE JÄR, A MÁSIK, KRUCHIO ÁGI MAR ÖTÖDIKES HARMAT JÓZSEF ÖREGCSIKÓS A négyes fogat Pödör egyet a bajszán, amint meglát minket az istállóajtóban Bábel Sándor a Kiskunsági Állami Gazdaság betanító fogatosa: — Most jöttem meg Nyugat-Né- metországból a négyes fogatunkkal. Hazahoztuk a Hamburgban és Aachenben tartott nemzetközi hajtóversenyről a Derby t. Nem éppen mi, hanem a szil- vásváradiak a lipicai négyesükkel, dehát azok is magyarok és az is állami gazdaság. A Gyöngyösi Állami Gazdaság szintén lipicaiakkal, mi viszont furiosoink- kal szerepeltünk. Mind a hárman úgyszólván egyformán végeztünk, két-két első díjat szereztünk a hat számból. — Ez a négy szép furioso,, Üzér, Bizony, Derby és Serény — mutat a boxaik- ban álldogáló négy pejkóra — különben mezőhegyes—kiskunsági négyes fogatként szerepelt a versenyen. A kocsi, meg Szentmihályi Ferenc, a hajtó volt csak mezőhegyes!. A négy derék kanca lehorgasz- tott fejjel, mozdulatlanul áll a jászol előtt, szemmel láthatóan fáradt most pihen izgalmas versenyszámai, meg a hosszú utazás után. — Rájuk fér a pihenő, jövő hónap elején megint versenyeznek, itthon. Aztán jön a mezőgazdasági kiállítás, ahol a lovasbemutatókon szerepelünk. Mert most már én hajtom az apaj- pusztai négyes fogatot. A többi sem készül csikósnak, mind felsőbb iskolába szeretne jutni és akármeny- nyire imádja a lovat, lemond róla. Talán örökre. De most még nagy igyekezettel és vidáman száguldoznak. Aranyosak, tetszenek nagyon a svájciaknak, tapsot és csokoládét kapnak tőlük. Idén harmadszor mennek a Mezőgazdasági Kiállításra, ahol a lovasbemutatón mindig szépen szerepeltek. Az edző A házat Apajpusztán két éve filmesek építették, mindjárt rozzant csárdának. Mellette a szárnyék is mintha régi emlék lenne, pedig mind a kettő harmadéve készült a Szegénylegények forgatásához. Ahogy a csárda széles eresze alatt ül és előrenéz, valódi pusztát lát az ember. Gyérfüvű, szikes legelőt, a messzeségben ott a legelésző ménes is. A hangulat tökéletes, mintha száz évvel ennekelőtti időkbe jutott volna. Csak nem szabad előrehajolva oldalt fordulni, mert balról akárha ezüst nap tündökölne, hidroglóbus ragyog a Kiskunsági Állami Gazdaság központjának piros tetői fölött. Jobbról meg autóbuszhűtő kandikál elő a ház szeglete mögül. A térségen kalpagos, bornyúszájú, kék ingbe-gatyá- ba bujtatott csikósok ficánkolta tják lovukat. Anakronizmus? Inkább találkozása a múltnak és jelennek. Az eresz alatt svájciak ülnek, egyenesen Zürichből repültek hozzánk, képzeletükben kissé „vadnyugat” országunkba. A látványosságért még odahaza befizettek, most a pénzükért megkapják, amit akartak, a kuriózumot, hacsak játék is. A pusztai általános iskola gyerekei közül, aki csak akar második osztályos korától kezdve beléphet a lovas úttörőcsapatba, aztán a rátermettebbjéből néhány hónap múlva kis ördöglovas lesz. Mindenféle mutatványt megtanulnak és szerepelnek az idegenek előtt. Nekik csak játék, talán nem is gondolnak rá, hogy ügyességük hasznos a gazdaságnak, de még a népgazdaságnak is. Fekete kunkalap a fejükön, fekete paszomántos, sötétkék mellény, meg feszes nadrág, lobogó ujjú, szélesszájú fehér ing és kivert csizma az öltözetük. Persze, ezt a gazdaság szabatja rájuk és csak bemutatókon viselik. Jutalmuk: nyáron két hétig üdülnek a Balatonnál. S mi lesz belőlük, ha kivénülnek az úttörőcsapatból? Megmaradnak-e a lovak mellett? — Amikor kikerültem a nyolcadikból, mindjárt beálltam az istállóba, rajtam kívül még Petrik Béla és Vági Mihály is — így válaszol Harmatit István. Arra a kérdésre pedig, hogy mi a hivatala, így felel: sportlovas. Szóval nem roszvájter (lóápoló) és nem csikósbojtár, bár feladata némileg hasonló ehhez a két régi foglalkozáshoz, de mégis több. Segít nyereg alá törni és ugrásra idomítani a csikókat, aztán addig lovagol rajtuk, amíg el nem kelnek. Most 19 éves, havi fizetése 1300 forint. De a négy év óta létező úttörőcsapat többi kiérdemesült tagja mind reálisan gondolkozó kis ember. Nagyon szeretik a lovat, mégis nagyobb jövedelemmel kecsegtető pályára törnek. Tudják, a Harmath-fiú édesapja, aki pedig öreg csikós, 1500 forintnál nem keres többet. A bemutató után az irodában találkoztunk Kru- chio Gabi pesti második gim- názistával. Tavaly nyáron még lovagolt a csapatban, idén már csak vendég itthon. Szérűfele- ! — JÖJJÖN CSAK, nem kell félni — biztat Bábel József, és utat vágunk magunk a lófejek, lóhátak között, azok békésen maguk közé fogadnak bennünket, s élő, lélegző csend vesz körül. A rekkenő, meleg dél elől ide, a tanya árnyékába húzódott össze a ménes egy része, a még szoptató kancák a csikóikkal. Ezek a csikók hároméves korukban Bábel József keze alá kerülnek. Bábel József, a híres pusztai Bábel dinasztia egyik leszármazottja. Édesapja, Sándor fiatalabb korában felváltva volt csikós és számadó gulyás. Akkor még a félrideg állattartás járta itt: az állatok tavasztól kint voltak a szabadban egészen addig, amíg kiskunsági mondással élve: Rideg lett a zúzmarától a hóval fedett LOVASBEMUTATÓ NAGYSZAMA: NYEREGBŐL KOLBASZEVÉS alig ér rá néha-néha egy kicsit nyeregbe szállni. — De nem hagytam végleg abba a lovaglást — hangoztatja. — Idén az iskolaévben a Tattersallba akarok járni. Hát a mostani kis lovasok? Bábel Mihály, a legnagyobb már le is szerződött asztalostanulónak a gazdaságba. — Bizony a lovaglásra már nem lesz sok időm. Nagyon sajnálom, mégis ipart akarok tanulni. Két kisöccse, Ferkó — meg Pityuba ott lovagol mellette. Ferkó most jön a negyedikbe: — Mindegy, hogy mit, csak tanulni szeretnék iskolában. Meggyűlt baja, ha kinn szorult, minden pőregatyásnak, Havat ziláltak szelei gyakran vad Bóreásnak. BABEL JÓZSEF NAGYAPJA, Imre szintén csikós volt. Ö még megélte az emlékezetes lólopásokat, barom- elhajtásokat — ma 88 éves. Néhány évvel ezelőtt még lovagolt, aztán szépen, lassan „lesimúlt a lóról”. Ne folytassuk a sort, elégedjünk meg annyival, hogy a dédapja is, ükapja is, mind ugyanazt csinálta. Akárcsak a legifjabb utódok: mert a Bábel József vezette úttörő lovascsapatban négy kis Bábel van. S azok közül, akiket eddig az országos bajnokságokig nevelt — négyen díjat is nyertek — kettő volt BábeL JÓZSEF, AMIKOR ELKEZDETT JÁRNI, akkor kezdett el lovagolni is. 15 éves korában az állami gazdaság több éves edzőtanfolyamra küldte Budapestre. Onnan vonult be Kiskunhalasra a határőrséghez: persze ott is lovagolt, s közben egy termelőszövetkezetben megalakította első lovas úttörőcsapatát. Mikor visszakerült az állami gazdaságba, akkor már hivatásszerűen elkezdte a lovasok és a lovak tanítását, edzését. KAP EGY HÁROMÉVES CSIKÓT, s egy év múlva a ló ára talán a duplájára emelkedik. A többlet Bábel József munkájának értékét is kifejezi. Cimborája, a 60 év felé járó csikós mondta: Újból csikósnak menne, ha fiatal lenne, de „csak a mai öreg, bolond fejével”. Biztos azt akarta mondani, hogy egy mai fiatal már nem bolond a lovak mellé szegődni. IFJABB BARATJA, Bábel József elégedett ember. Elégedettsége szép munkájából fakad. így hát elmondhatjuk róla, hogy bizony nem volt ő bolond, amikor ezt a pályát választotta. PETRIK BÉLA SPORTLOVÄSZ ELŐBB LETÉRDEPELTETI, AZTÄN OLDALARA FEKTETI LOVAT ÉS CSAK AKKOR SZÁLL KI A NYEREGBŐL, HOGY RÁÁLLT A PATTOGTASSA KARIKÄSÄT. a lö még nem SZOKTA MEG a MUTATVÁNYT, azért simogatja A FEJÉT A KIS LOVASÜTTÜRÖ • • I Ordöglovasok ) SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS& A gyerekek
